Pesti Hírlap, 1911. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-03 / 2. szám

A Pesti Hírlap 1911. január 3., kedd, úgy néznek rá, mint egy szentre. A darab nagy és zajos sikert aratott. * (A Rózsagavallér.) E hó 26-án mutatja be a drezdai operaház Strauss Richard 3 felvonásos zenei vígjátékát, a Rózsagavallér­t. A librettót Hoffmansthal Hugó írta. A librettó, nem hiába Sloffmanszka], Elektra megrontója irta, furfango­san szövevényes­. Van egy gavallér, Oktavián, ki egy hercegnő kedvese s kedvese körül komorna ruhá­­­tan éldegél, de különben szerelmes egy Zsófia nevű leányba, akibe szerelmes egy Ochs nevű úr, aki akkor toppan be a hercegnőhöz, midőn ott van a komornának öltözött Oktavián. Már most az Ochs nevű úr egyrészről beleszeret az ál-komornába, más­részről leendő arájának, Zsófiának, a hűséget jel­képező rózsát a hercegnő ajánlatára a már férfi­ruhába öltözött Oktaviánnal küldi el. S hol udvarol azután a­ női ruhába bújt Oktaviánnak, hol mara­kodik Zsófia kezéért a férfiruhába öltözött Oktavián­nak, ki végre is megkapja Zsófiát, mert Zsófia rajta éri Ochs urat, hogy a női ruhában levő Okta­viánnal csókolódzik. A zenéje a furcsa librettónak — hír szerint — igazi weanerisch kedélyes zene. * (1911. újdonságai.) Az Il Piccolo della Sera a rendes körkérdések méretét kibővítette és táviratilag megkérdezte a világ összes nagyobb író­jától, hogy 1911-ben minő alkotással lépnek a vi­lág elé. Íme, a nálunk is ismert írók válaszai: Edmond Rostand: Egész évben pihenni aka­rok. Maeterlinck: „A halál“ címü drámai költe­ményen dolgozom. Gorkij: „Egy kis város krónikája“, „Oku­­rofi’“ címü drámákon s „Az egyszerű szerelem“ cí­mü regényen dolgozom. Max Nordau: Egy fantasztikus opera libret­tót írok, de nem követem a tyúk példáját, ki előbb kotkodácsol s azután jön napvilágra a tojás. Matilde Serao: Regényt írok a nápolyi élet­ből. H.­Y. Wells: „Az uj Machiavelli“ címen re­gényt írok a mai angol politikai világról. Hugo Hoffmansthal: Egy társadalmi szati­rikus színművet, egy fantasztikus librettót, egy bécsi legendát és egy pantomimiát irok. Lem Benelli: Verses drámán dolgozom. Gyp: „Egy kis leány emlékiratai“ című re­gényemen dolgozom. Fulda Lajos: Modern drámát irok. Richard Foss: Dolgozom. J.-H. Raspy, arné: „A tűz harca“ címen egy prehisztorikus regényt irok. Idő: nyolcvanezer év­vel ezelőtt. J. Clarette: Színre hozom Bernstein: „Aprés moi“ és M. Connay: „Le ménage de Moliére“ cí­mű darabjait. Én mit írnék? Emlékirataimat írom. Sir Arthur Conan Doyle: Sherlok Holmes újabb kalandjait írom meg. Izrael Zangwill: A „His Majesty’s Théatre“ számára drámát írok. Jean Richepin: Programm: Macbeth, Sha­kespeare fordítás, Sais, 5 felvonásos dráma. És egyebek. Antony Hope: Új regényem címe lesz: „Mrs. Mason Proteste.“ Victor Marguerite: „A szerencse iskolája“ 3 felvonásos komédia. Jacques Richepin: „Egy szerelmes este“ 4 felv. versekben. „Hárman“ 3 felvonás versekben. Camille Flammarion: Régebbi műveim újabb kiadásán és emlékirataimon dolgozom. Camille Saint-Saens: Monte-Carloban kerül színre 1911 tavaszán „Dejánika“ címü operám. Jules Massenet: Az Opera Comique adja elő ez évben „Thérése“ című operámat. Puccini: Librettót keresek. Leoncavallo: Egyelőre újabb darabon nem dolgozom. Lehár Ferenc: „Eva“ Operette 3 felvonásban „Végre egyedül“ idem. Messager: „A jó Dagobert király“ három fel­vonásos opera. (A Nemzeti zenede pályadíja.) Gróf Zichy Géza, a Nemzeti Zenede elnöke, kétszáz koronát tűz ki éven­te pályadijul a magyar zeneművek hangszerelésére. A pályázat már két ízben meddő maradt és gróf Zichy Géza most úgy rendelkezett, hogy a fenmaradt 400 ko­ronát az 1911. évre kitűzendő pályadijhoz csatolják. Ennek folytán az 1911. évre kivételesen 600 koronát tevő pályadijra hirdet most pályázatot a Nemzeti Zene­de a következő feltételek mellett: 1. Hangszerelendő nagy zenekarra valamely régi vagy újabb magyar ze­nemű, a zenekarra való feldolgozásra alkalmas nagyobb terjedelemben, a pályázó által szabadon választandó mű­formában. 2. A pályaművek idegen kézzel írva és jeli­gés levélkével ellátva, legkésőbb 1911 május hó 31-ig a Nemzeti Zenede igazgatóságához nyújtandók be. A pályadijat csak abszolut becsü műnek adják ki. A pálya­nyertes mű első nyilvános előadásának joga a Nemzeti Zenedét illeti. A bíráló bizottság Gobbi Alajosnak, a Nemzeti Zenede igazgatójának elnöklete alatt, a követ­kező tagokból áll: Demény Dezső, Siposs Antal, Sza­bados Béla zeneszerzők, továbbá Aggházy Károly, Szik­la Adolf és Vavrinecz Mór, a Nemzeti Zenede zeneszer­zés f osztsivának tanárai. A jogi oktatás reformja. — Szaktanácskozás. — A kultuszminisztériumban hétfőn kezdődött meg a jogi oktatás részleges reformja tárgyában egybehívott szaktanácskozás. A tanácskozást, ame­lyet gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter nyitott meg, Balogh Jenő államtitkár vezette. A miniszter beszéde. Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő beszéddel nyitotta meg az értekezletet: — Igen tisztel uraim! Ismeretes a tisztelt tanácskozmány tagjai előtt, hogy felső­oktatásunk, különösen pedig a jogi oktatás reformjával hiva­tali elődeim már évtizedek óta foglalkoztak, sőt hogy e tárgyban egyik hivatali elődöm törvény­­javaslatot is terjesztett az országgyűlés elé, más hivatali elődeim pedig e reformról, amelyet a ko­rábbi kormányok programmjaikba felvettek és a­melyet az országgyűlést megnyitó egyik trónbeszéd is mint a közeljövőben megoldandót említett fel, terjedelmesebb munkálatokat tettek közzé. Azt mondhatnám ennélfogva, hogy a szóban forgó kér­dés több oldalról máris megvitattatott és azt a jogi szakirodalom és a jogtudományi egyesületek is tüzetesen tárgyalták. Emellett is szükségesnek találtam, hogy a kérdést, ha nem is minden rész­letében, legalább a mindjárt említendő szűkebb ke­retek között ezen a tanácskozmányon újabb beható megvitatás tárgyává tegyük. Ismerem a nehézsé­geket, amelyek a jogi oktatás teljes reformjának az egész vonalon való keresztülvitele elé ez idő szerint is akadályokat gördítenek. Ezek tudatában arra az elhatározásra jutottam, hogy addig is, a­míg a felső­oktatás, különösen pedig a jogi okta­tás széleskörű, mindenre kiterjedő reformjának előkészítő munkálatai befejezést nyerhetnek, szű­kebb körben javíttassanak annak leglényegesebb, legérezhetőbb és legsürgősebben orvosolandó fo­gyatkozásai. Ennélfogva szétválasztani óhajtom azt a re­formot, amely már a közel­jövőben, óhajtanám hó­napokon belül, főleg rendeleti uton keresztülvihe­­tőnek mutatkozik. Ez a különválasztás azonban nem jelenti azt, hogy a végleges reform megva­lósítását beláthatatlan időre szándékoznám elha­lasztani, hanem csak annak felismeréséből ered hogy a jelenleg fenforgó nehézségek elhárítása és különösen új egyetemek felállítása előreláthatólag csak hoszabb idő múlva lesz lehetséges. Ebből az álláspontból kiindulva, a tisztelt tanácskozmány tagjainak becses véleményét jelenleg csak a tisztelt urakkal közölt kérdésekre kérem ki. E kérdések tekintetében sem magam, sem a felsőoktatás ügyei­vel foglalkozó ügyosztály tisztelt tagjai nem fog­nak a tanácskozmány előtt állást foglalni. Arra szorítkozunk csak, hogy a tanácskozásokat az elénk tűzött keretben megtartsuk és esetleg a tárgyalás folyamán felmerülő összefüggő kérdésekre is vé­leményt kívánjunk. A tanácskozmány befejeztével az érdekelt mi­nisztériumok hivatalos küldötteinek részvételével mielőbb, lehetőleg hónapokon belül kidolgoztatni kívánom azt a tervezetet, amelyet még szakférfiak­kal közölni fogok és intézkedni szándékozom az iránt is, hogy a végleges reform munkálatai e részleges reformmal párhuzamosan folytattassa­­nak s a lehetőséghez képest szintén minél előbb befejeztessenek. Ezekben jelezve óhajaimat a ta­nácskozások irányára nézve, melegen üdvözlöm az urakat, köszönöm szíves megjelenésüket és kívá­nok munkájukra minél teljesebb sikert és ered­ményt. (Lelkes éljenzés.) A tanácskozás. Gróf Zichy János ezután nagymérvű hivata­los elfoglaltságára való hivatkozással sajnálattal említi, hogy a tanácskozást nem vezetheti. Balogh Jenő államtitkár elnöklése mellett folyt tovább a tanácskozás. Némethy Károly belügyi államtitkár volt az első felszólaló és abból indult ki, hogy a közigazga­tási tisztviselők képzettségét mind elméleti, mind gyakorlati irányban fokozni kell. Szerinte csak az egységes gyakorlati közigazgatási vizsgának van jogosultsága, amely mellett esetleg csak a külön pénzügyi vizsga maradna fenn. Szivák Imre kérelmére Balogh Jenő államtit­kár röviden megismertette azokat a szempontokat, melyeket szem előtt tartott. Nagy Ferenc egyetemi tanár a legfőbb hiány­nak tartja, hogy a közigazgatási hivatalnokoknak nincs jogi képzettségük. Anomália az is, hogy a hallgató most mást tanult, mint amiből vizsgázik. Helyteleníti, hogy fontosság szempontjából az ösz­­szes disciplinákat egyenlősítik; például a pénzügyi jog ma egyenlő jelentőségű a magánjoggal. Sze­rinte a magánjognak kellene lennie az egész jogi oktatás gerincének. Szükségesnek tartja az állam­vizsga színvonalának emelését. A kültagi intézmény sem kedvező, mert az államvizsga elméleti vizsgá­lat és így a tanárnál is elméleti képzést igényel. Megelégszik parciális reformmal is, mert a fődo­­log, hogy már a mai generáción segítsünk. Kiss Mór kolozsvári egyetemi tanár kifejti, hogy 35 év óta nem történt más, mint reformáció in pejus. A maga részéről is rendelet keretében megvalósítható reformhoz csatlakozik. K. Kovács Gyula budapesti egyetemi tanár a tervezett reform ellen nyilatkozik, mert az 1893. évi I. t.-c. hatálya miatt nem tartja megvalósítha­tónak. Ellenzi a vizsgák szertelen szaporítását, sőt az alapvizsgákat is megszüntetné. Ezzel szemben Balogh Jenő államtitkár arra utalt, hogy közel három évtized alatt, amióta a je­lenlegi rendszer hatályban van, a legderekabb ta­nárok buzgólkodása ellenére a jogi tárgyakra nézve a hallgatók nagy többségénél a jogi vizsga hiányá­ban nem az egyéni érdeklődés fejlődött ki, hanem a kötelességmulasztás. Nem látja visszásnak azt, hogy­ a hallgatók a szervezendő vizsgán az alapvető jogi tárgyak elemeiből rövidebben fognának kér­deztetek Azt hiszi, hogy a tervezett parciális re­form az 1983. évi I. t.-c. keretében rendeleti uton is létesíthető; ha ellenkezőről győződnék meg, az 1883. évi I. t.­e. egy-két szakaszának rövid novellá­­ris módosítását óhajtaná. Horovitz eperjesi jogtanár a tervezett vizs­gák kettéválasztását indítványozza. Hozzájárul ehez Finkey sárospataki jogtanár is. Grosschmied Béni egyetemi tanár üdvösnek tartaná, ha a har­madik év végén is tartanának alapvizsgát. Angyal pécsi jogtanár szerint az a baj, hogy a folytonos enyhítés fegyelmezetlenséget teremtett és hogy a tanárok az anyagot kompendiálisan adják elő. Concha Győző egyetemi tanár felszólalása után, aki e reformot elvileg helyesnek tartja, a ta­nácskozást kedden délután öt óráig elhalasztották. Újév után. Első: Nos, fiam, hogy ütött be az új esz­tendő ? Második: Gyalázatosan. Az új esztendő is kezd olyan lenni, mint a munkaadó s ma­holnap ez ellen is tüntetni fogunk. És, ha másképen nem megy, bojkottáljuk. Első: Ezt jól lesz meggondolni, mert ha ál­talában veszszük, ez tőlünk nem annyira visz, mint inkább nekünk hoz. Második: Mit ér? Az utóbbi években min­den megdrágult, de azért az újévi ajándékok a ré­giek maradtak. A pártvezetőség elfeledkezett moz­galmat indítani, hogy ezt is fölemeljék. Első: Mondasz valamit. Második: A főnököm az idén egy fityinggel se­m adott többet, mint akár ezelőtt tíz esztendő­vel. És ha nem mozgunk, tíz esztendő múlva se rukkol ki nagyobb összeggel. Első: Légy nyugodt, gondunk lesz rá. Második: Azután az emberek mindinkább­ kezdenek snasszok lenni s arról győződünk meg, hogy az, akibe bizalmunkat helyezzük, galádul megcsal. Ahelyett, hogy a szegény ördög jövedel­me gyarapodnék, efajta csalódásokban és tapasz­talatokban gazdagodunk. Első: Kiben csalódtál? Második: Azonkívül, hogy mindenkiben, még az üzletvezetőben is. Ez az ember egyszerűen zsivány. Első: Hát ki nem az? Második: Miután nem tartozik hozzánk s részben főnökhelyettes is, úgy gondolkoztam, hogy kirukkolhat valamivel. És mert így vélekedtem, megaláztam magamat előtte. Büszkeségemet, amin kívül alig van valamim, levetettem és annak mód­ja és rendje szerint boldog újesztendőt kívántam neki. Mit gondolsz, mit tett? Első: Kezet vágott ki ? Második: Fenét. A kezét nyújtotta és meg­szorította a kezem. Azután meghatott hangon bol­dog újévet kivánt, hogy később panaszkodjék a rossz fizetés miatt, meg a növekvő drágaság miatt. Első: Egyszóval egy koronával se rukkolt elő. Második: Ennyit el se fogadtam volna, mert legkevesebb öt koronára számítottam. Dehát azért zsivány, hogy mit se adjon. Mikor ott hagytam, a düh majd megfojtott, de semmit se tudtam mást tenni, mint hogy erősen becsaptam az ajtót. Kí­vül pedig dúdolni kezdtem, hogy akaszszák föl az üzletvezetőket. Első: Attól félek, hogy nem fogják meg­tenni. Második: Most nem, de remény­em, hogy en­nek is elérkezik az ideje. Első: Mondd csak fiacskám, mennyi havi fize­tése van ennek az embernek-

Next