Pesti Hírlap, 1911. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-03 / 2. szám
A Pesti Hírlap 1911. január 3., kedd, úgy néznek rá, mint egy szentre. A darab nagy és zajos sikert aratott. * (A Rózsagavallér.) E hó 26-án mutatja be a drezdai operaház Strauss Richard 3 felvonásos zenei vígjátékát, a Rózsagavallért. A librettót Hoffmansthal Hugó írta. A librettó, nem hiába Sloffmanszka], Elektra megrontója irta, furfangosan szövevényes. Van egy gavallér, Oktavián, ki egy hercegnő kedvese s kedvese körül komorna ruhátan éldegél, de különben szerelmes egy Zsófia nevű leányba, akibe szerelmes egy Ochs nevű úr, aki akkor toppan be a hercegnőhöz, midőn ott van a komornának öltözött Oktavián. Már most az Ochs nevű úr egyrészről beleszeret az ál-komornába, másrészről leendő arájának, Zsófiának, a hűséget jelképező rózsát a hercegnő ajánlatára a már férfiruhába öltözött Oktaviánnal küldi el. S hol udvarol azután a női ruhába bújt Oktaviánnak, hol marakodik Zsófia kezéért a férfiruhába öltözött Oktaviánnak, ki végre is megkapja Zsófiát, mert Zsófia rajta éri Ochs urat, hogy a női ruhában levő Oktaviánnal csókolódzik. A zenéje a furcsa librettónak — hír szerint — igazi weanerisch kedélyes zene. * (1911. újdonságai.) Az Il Piccolo della Sera a rendes körkérdések méretét kibővítette és táviratilag megkérdezte a világ összes nagyobb írójától, hogy 1911-ben minő alkotással lépnek a világ elé. Íme, a nálunk is ismert írók válaszai: Edmond Rostand: Egész évben pihenni akarok. Maeterlinck: „A halál“ címü drámai költeményen dolgozom. Gorkij: „Egy kis város krónikája“, „Okurofi’“ címü drámákon s „Az egyszerű szerelem“ címü regényen dolgozom. Max Nordau: Egy fantasztikus opera librettót írok, de nem követem a tyúk példáját, ki előbb kotkodácsol s azután jön napvilágra a tojás. Matilde Serao: Regényt írok a nápolyi életből. H.Y. Wells: „Az uj Machiavelli“ címen regényt írok a mai angol politikai világról. Hugo Hoffmansthal: Egy társadalmi szatirikus színművet, egy fantasztikus librettót, egy bécsi legendát és egy pantomimiát irok. Lem Benelli: Verses drámán dolgozom. Gyp: „Egy kis leány emlékiratai“ című regényemen dolgozom. Fulda Lajos: Modern drámát irok. Richard Foss: Dolgozom. J.-H. Raspy, arné: „A tűz harca“ címen egy prehisztorikus regényt irok. Idő: nyolcvanezer évvel ezelőtt. J. Clarette: Színre hozom Bernstein: „Aprés moi“ és M. Connay: „Le ménage de Moliére“ című darabjait. Én mit írnék? Emlékirataimat írom. Sir Arthur Conan Doyle: Sherlok Holmes újabb kalandjait írom meg. Izrael Zangwill: A „His Majesty’s Théatre“ számára drámát írok. Jean Richepin: Programm: Macbeth, Shakespeare fordítás, Sais, 5 felvonásos dráma. És egyebek. Antony Hope: Új regényem címe lesz: „Mrs. Mason Proteste.“ Victor Marguerite: „A szerencse iskolája“ 3 felvonásos komédia. Jacques Richepin: „Egy szerelmes este“ 4 felv. versekben. „Hárman“ 3 felvonás versekben. Camille Flammarion: Régebbi műveim újabb kiadásán és emlékirataimon dolgozom. Camille Saint-Saens: Monte-Carloban kerül színre 1911 tavaszán „Dejánika“ címü operám. Jules Massenet: Az Opera Comique adja elő ez évben „Thérése“ című operámat. Puccini: Librettót keresek. Leoncavallo: Egyelőre újabb darabon nem dolgozom. Lehár Ferenc: „Eva“ Operette 3 felvonásban „Végre egyedül“ idem. Messager: „A jó Dagobert király“ három felvonásos opera. (A Nemzeti zenede pályadíja.) Gróf Zichy Géza, a Nemzeti Zenede elnöke, kétszáz koronát tűz ki évente pályadijul a magyar zeneművek hangszerelésére. A pályázat már két ízben meddő maradt és gróf Zichy Géza most úgy rendelkezett, hogy a fenmaradt 400 koronát az 1911. évre kitűzendő pályadijhoz csatolják. Ennek folytán az 1911. évre kivételesen 600 koronát tevő pályadijra hirdet most pályázatot a Nemzeti Zenede a következő feltételek mellett: 1. Hangszerelendő nagy zenekarra valamely régi vagy újabb magyar zenemű, a zenekarra való feldolgozásra alkalmas nagyobb terjedelemben, a pályázó által szabadon választandó műformában. 2. A pályaművek idegen kézzel írva és jeligés levélkével ellátva, legkésőbb 1911 május hó 31-ig a Nemzeti Zenede igazgatóságához nyújtandók be. A pályadijat csak abszolut becsü műnek adják ki. A pályanyertes mű első nyilvános előadásának joga a Nemzeti Zenedét illeti. A bíráló bizottság Gobbi Alajosnak, a Nemzeti Zenede igazgatójának elnöklete alatt, a következő tagokból áll: Demény Dezső, Siposs Antal, Szabados Béla zeneszerzők, továbbá Aggházy Károly, Szikla Adolf és Vavrinecz Mór, a Nemzeti Zenede zeneszerzés f osztsivának tanárai. A jogi oktatás reformja. — Szaktanácskozás. — A kultuszminisztériumban hétfőn kezdődött meg a jogi oktatás részleges reformja tárgyában egybehívott szaktanácskozás. A tanácskozást, amelyet gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter nyitott meg, Balogh Jenő államtitkár vezette. A miniszter beszéde. Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő beszéddel nyitotta meg az értekezletet: — Igen tisztel uraim! Ismeretes a tisztelt tanácskozmány tagjai előtt, hogy felsőoktatásunk, különösen pedig a jogi oktatás reformjával hivatali elődeim már évtizedek óta foglalkoztak, sőt hogy e tárgyban egyik hivatali elődöm törvényjavaslatot is terjesztett az országgyűlés elé, más hivatali elődeim pedig e reformról, amelyet a korábbi kormányok programmjaikba felvettek és amelyet az országgyűlést megnyitó egyik trónbeszéd is mint a közeljövőben megoldandót említett fel, terjedelmesebb munkálatokat tettek közzé. Azt mondhatnám ennélfogva, hogy a szóban forgó kérdés több oldalról máris megvitattatott és azt a jogi szakirodalom és a jogtudományi egyesületek is tüzetesen tárgyalták. Emellett is szükségesnek találtam, hogy a kérdést, ha nem is minden részletében, legalább a mindjárt említendő szűkebb keretek között ezen a tanácskozmányon újabb beható megvitatás tárgyává tegyük. Ismerem a nehézségeket, amelyek a jogi oktatás teljes reformjának az egész vonalon való keresztülvitele elé ez idő szerint is akadályokat gördítenek. Ezek tudatában arra az elhatározásra jutottam, hogy addig is, amíg a felsőoktatás, különösen pedig a jogi oktatás széleskörű, mindenre kiterjedő reformjának előkészítő munkálatai befejezést nyerhetnek, szűkebb körben javíttassanak annak leglényegesebb, legérezhetőbb és legsürgősebben orvosolandó fogyatkozásai. Ennélfogva szétválasztani óhajtom azt a reformot, amely már a közeljövőben, óhajtanám hónapokon belül, főleg rendeleti uton keresztülvihetőnek mutatkozik. Ez a különválasztás azonban nem jelenti azt, hogy a végleges reform megvalósítását beláthatatlan időre szándékoznám elhalasztani, hanem csak annak felismeréséből ered hogy a jelenleg fenforgó nehézségek elhárítása és különösen új egyetemek felállítása előreláthatólag csak hoszabb idő múlva lesz lehetséges. Ebből az álláspontból kiindulva, a tisztelt tanácskozmány tagjainak becses véleményét jelenleg csak a tisztelt urakkal közölt kérdésekre kérem ki. E kérdések tekintetében sem magam, sem a felsőoktatás ügyeivel foglalkozó ügyosztály tisztelt tagjai nem fognak a tanácskozmány előtt állást foglalni. Arra szorítkozunk csak, hogy a tanácskozásokat az elénk tűzött keretben megtartsuk és esetleg a tárgyalás folyamán felmerülő összefüggő kérdésekre is véleményt kívánjunk. A tanácskozmány befejeztével az érdekelt minisztériumok hivatalos küldötteinek részvételével mielőbb, lehetőleg hónapokon belül kidolgoztatni kívánom azt a tervezetet, amelyet még szakférfiakkal közölni fogok és intézkedni szándékozom az iránt is, hogy a végleges reform munkálatai e részleges reformmal párhuzamosan folytattassanak s a lehetőséghez képest szintén minél előbb befejeztessenek. Ezekben jelezve óhajaimat a tanácskozások irányára nézve, melegen üdvözlöm az urakat, köszönöm szíves megjelenésüket és kívánok munkájukra minél teljesebb sikert és eredményt. (Lelkes éljenzés.) A tanácskozás. Gróf Zichy János ezután nagymérvű hivatalos elfoglaltságára való hivatkozással sajnálattal említi, hogy a tanácskozást nem vezetheti. Balogh Jenő államtitkár elnöklése mellett folyt tovább a tanácskozás. Némethy Károly belügyi államtitkár volt az első felszólaló és abból indult ki, hogy a közigazgatási tisztviselők képzettségét mind elméleti, mind gyakorlati irányban fokozni kell. Szerinte csak az egységes gyakorlati közigazgatási vizsgának van jogosultsága, amely mellett esetleg csak a külön pénzügyi vizsga maradna fenn. Szivák Imre kérelmére Balogh Jenő államtitkár röviden megismertette azokat a szempontokat, melyeket szem előtt tartott. Nagy Ferenc egyetemi tanár a legfőbb hiánynak tartja, hogy a közigazgatási hivatalnokoknak nincs jogi képzettségük. Anomália az is, hogy a hallgató most mást tanult, mint amiből vizsgázik. Helyteleníti, hogy fontosság szempontjából az öszszes disciplinákat egyenlősítik; például a pénzügyi jog ma egyenlő jelentőségű a magánjoggal. Szerinte a magánjognak kellene lennie az egész jogi oktatás gerincének. Szükségesnek tartja az államvizsga színvonalának emelését. A kültagi intézmény sem kedvező, mert az államvizsga elméleti vizsgálat és így a tanárnál is elméleti képzést igényel. Megelégszik parciális reformmal is, mert a fődolog, hogy már a mai generáción segítsünk. Kiss Mór kolozsvári egyetemi tanár kifejti, hogy 35 év óta nem történt más, mint reformáció in pejus. A maga részéről is rendelet keretében megvalósítható reformhoz csatlakozik. K. Kovács Gyula budapesti egyetemi tanár a tervezett reform ellen nyilatkozik, mert az 1893. évi I. t.-c. hatálya miatt nem tartja megvalósíthatónak. Ellenzi a vizsgák szertelen szaporítását, sőt az alapvizsgákat is megszüntetné. Ezzel szemben Balogh Jenő államtitkár arra utalt, hogy közel három évtized alatt, amióta a jelenlegi rendszer hatályban van, a legderekabb tanárok buzgólkodása ellenére a jogi tárgyakra nézve a hallgatók nagy többségénél a jogi vizsga hiányában nem az egyéni érdeklődés fejlődött ki, hanem a kötelességmulasztás. Nem látja visszásnak azt, hogy a hallgatók a szervezendő vizsgán az alapvető jogi tárgyak elemeiből rövidebben fognának kérdeztetek Azt hiszi, hogy a tervezett parciális reform az 1983. évi I. t.-c. keretében rendeleti uton is létesíthető; ha ellenkezőről győződnék meg, az 1883. évi I. t.e. egy-két szakaszának rövid novelláris módosítását óhajtaná. Horovitz eperjesi jogtanár a tervezett vizsgák kettéválasztását indítványozza. Hozzájárul ehez Finkey sárospataki jogtanár is. Grosschmied Béni egyetemi tanár üdvösnek tartaná, ha a harmadik év végén is tartanának alapvizsgát. Angyal pécsi jogtanár szerint az a baj, hogy a folytonos enyhítés fegyelmezetlenséget teremtett és hogy a tanárok az anyagot kompendiálisan adják elő. Concha Győző egyetemi tanár felszólalása után, aki e reformot elvileg helyesnek tartja, a tanácskozást kedden délután öt óráig elhalasztották. Újév után. Első: Nos, fiam, hogy ütött be az új esztendő ? Második: Gyalázatosan. Az új esztendő is kezd olyan lenni, mint a munkaadó s maholnap ez ellen is tüntetni fogunk. És, ha másképen nem megy, bojkottáljuk. Első: Ezt jól lesz meggondolni, mert ha általában veszszük, ez tőlünk nem annyira visz, mint inkább nekünk hoz. Második: Mit ér? Az utóbbi években minden megdrágult, de azért az újévi ajándékok a régiek maradtak. A pártvezetőség elfeledkezett mozgalmat indítani, hogy ezt is fölemeljék. Első: Mondasz valamit. Második: A főnököm az idén egy fityinggel sem adott többet, mint akár ezelőtt tíz esztendővel. És ha nem mozgunk, tíz esztendő múlva se rukkol ki nagyobb összeggel. Első: Légy nyugodt, gondunk lesz rá. Második: Azután az emberek mindinkább kezdenek snasszok lenni s arról győződünk meg, hogy az, akibe bizalmunkat helyezzük, galádul megcsal. Ahelyett, hogy a szegény ördög jövedelme gyarapodnék, efajta csalódásokban és tapasztalatokban gazdagodunk. Első: Kiben csalódtál? Második: Azonkívül, hogy mindenkiben, még az üzletvezetőben is. Ez az ember egyszerűen zsivány. Első: Hát ki nem az? Második: Miután nem tartozik hozzánk s részben főnökhelyettes is, úgy gondolkoztam, hogy kirukkolhat valamivel. És mert így vélekedtem, megaláztam magamat előtte. Büszkeségemet, amin kívül alig van valamim, levetettem és annak módja és rendje szerint boldog újesztendőt kívántam neki. Mit gondolsz, mit tett? Első: Kezet vágott ki ? Második: Fenét. A kezét nyújtotta és megszorította a kezem. Azután meghatott hangon boldog újévet kivánt, hogy később panaszkodjék a rossz fizetés miatt, meg a növekvő drágaság miatt. Első: Egyszóval egy koronával se rukkolt elő. Második: Ennyit el se fogadtam volna, mert legkevesebb öt koronára számítottam. Dehát azért zsivány, hogy mit se adjon. Mikor ott hagytam, a düh majd megfojtott, de semmit se tudtam mást tenni, mint hogy erősen becsaptam az ajtót. Kívül pedig dúdolni kezdtem, hogy akaszszák föl az üzletvezetőket. Első: Attól félek, hogy nem fogják megtenni. Második: Most nem, de reményem, hogy ennek is elérkezik az ideje. Első: Mondd csak fiacskám, mennyi havi fizetése van ennek az embernek-