Pesti Hírlap, 1911. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-03 / 2. szám

____1911. Január 3., kedd. szégyene Tolna. A baj annál nagyobb, mert az ár­ián már megállapodott a tulajdonossal. Holnap reggel viszik el neki a képet, kifizeti és rögtön dutazik vele együtt. „Hozza el előbb a képet, hadd nézzem meg, ha érdekel, szívesen adok érte pár ezer frankkal többet“ — ajánlotta a híres gyűjtő. „Hja, nem lehet, az amerikai reggel nyolckor már utazik és ha a kép nincs időre nála, nélküle utazik el és ezt nem akarja kockáztatni a tulajdonos.“ „De tudja mit, — folytatta az ügy­nök — azt meg lehetne csinálni, hogy amikor a képet odaviszik, a kocsival elhajtunk az ablaka alőtt oly módon, hogy a festett oldalát jól láthatja majd. Ha tetszik, int és a kép az öné.“ Chauchard elfogadta az ajánlatot. Másnap reggel fél nyolckor már jött az ügynök. „Rögtön föl kell kelteni Chauchard urat, jön a kép!“ Azzal a szolga­hadat megelőzve, rohan a hálószobába, rányomja a még álmos Chauchardra a hálókabátját és odaállítja az ablakhoz, ahol tényleg elrobog egy kocsi egy kép­pel. „Ugy­e, mondtam, hogy ilyen Corot még nem látott! Látta, micsoda poézis van benne? Megáll­jon a kocsi, vagy se?“ „Igen igen! — kiáltott Chauchard — ezt a képet Amerikában, soha! Megveszem." És szavait követte a tett. Színház és zene. * (M. kir. operaház.) Az ujesztendőt régi — és mindenképen helyeselhető — szokás szerint ma­gyar művel kezdte operánk. Ez idén a II. Rákóczi Ferencet adták, Zichy Géza immár befejezett Rá­­k­óczi-trilógiájának első részét; Vasqueznéval, Se­­beők ,Sárival, Takátssal és Authes-sel a főbb sze­repekben és a hazafias, érdekes cselekményű dal­mű ezúttal is nagy hatást keltett a közönségnél. A szerző az utolsó előadás óta némileg változtatott művén, a podolini korcsmáros faji akcentusain enyhített és azonkívül meg is szorította akcióját; az utolsó jelenésben is rövidített, minek folytán tömörebb és hatásosabb is lett a befejezés. Itt em­lítjük meg, hogy Zichy Géza hat héttel ezelőtt (1910 nov. 29-dikén) kesztölci vadászlakában be­fejezte a trilógia harmadik részét, a Rodostót, és hogy ez a mű a jövő szezonban­­— alighanem ő felsége neve napján, okt. 4-ikén kerül először színre a m­. kir. operaházban. * (Hírek a Nemzeti színházból.) Holnap, kedden, nyolcadszor kerül színre a Becstelen. Szerdára A balga szűz van kitűzve. Csütörtökön megismétlik a Bizáncnak re­nzét. Pénteken dél­után a Cyrano de Bergerac kerül színre. Vasár­nap délután A dolovai nábob lányát adják Török Irmával a címszerepben, Tarján főhadnagyot Odry adja, este pedig a III. Richard király van műsoron Ivánfival a címszerepben. * (A Bizánc felújítása.) Herczeg Ferenc leg­értékesebb színpadi munkáját, a Bizáncot, vasár­nap este újította fel a Nemzeti színház. A felújí­táson Iréné császárnő szerepét ezúttal először ját­szotta Márkus Emília, azzal a finom, nagy, egyéni művészettel, melyben már eddig is oly osztatlan gyönyörűsége telt a közönségnek. A többi szerep­ben Török Irma, Gál, Beregi, Somlai­, Iránfi, Mi­­hályfi teljes lélekkel szolgálták a reprise célját: a színház régebbi régiméjének egyik legszebb magyar sikerének felújítását. Hogy ez oly szépen sike­rült, a szereplőknek egyformán érdeme. * (Az Ismeretlen táncos.) A Vígszínház leg­közelebbi újdonsága, az Ismeretlen táncos, Tristán Bernard vígjátéka, amelyet szombaton adnak elő­ször a Vígszínházban, a következő szereposztásban kerül bemutatóra: Calvel Henri, Tanay Frigyes, Gonthier gyáros: Vendrey Ferenc, Berthe leánya: M. Harmat, Hedvig, Balthazard: Tapolczay Dezső, Herbert: ifj. Ditrói Mór, Thibaudit: Tihanyi Miklós, Elmonde asszony: Szaraszthy Hermin, Louise: Pallay Rózsi, Jeanne: Makay Margit, Ré­mi: Bárdi Ödön, Beauchamps: Sarkadi Aladár, öreg úr: Harsány­ Rezső, Tombellesné: Rónaszéky Gusztávné, Girautné: Kürthy Sári, Henriotné: Jancsó Jolán, Leontine: Kész Rózsi, Blivet: Ba­lassa Jenő, Vendégek: Győző Lajos, Dayka Balázs, Kassay Győző, Gilberte: Csáki Irén, Virágos fiú: Kárpáti Sándor. * (A halhatatlan lump sikere.) A Városligeti színház diadalmas operettje, A halhatatlan lump, vasárnap esti előadására már szombaton elővétel­ben keltek el az összes jegyek s így vasárnap pénz­tárnyitás nem is volt. Dörmann és Eysler fehér operettjükhez a páholyok mindenkor gyermekekkel telnek meg, kik gyönyörködve hallgatják a kis nyolc éves hárfáslány, Gombocz Vilma, bájosan előadott énekét. Az egész est folyamán ünnepük Küry Klára és Sziklay Kornélt, kik ebben az ope­rettben legnagyobb művészi sikerüket aratják. * (A Naftalin Pozsonyban.) Heltai Jenőnek és Szirmai Albertnek Naftalin c. énekes bohózata Szilveszter­ estén került szinre először a pozsonyi színházban, még pedig osztatlan sikerrel. * (A vasút.) Míg idehaza divattá lett leki­csinyelni Petőfit, azalatt külföldön mindinkább kezdik benne értékelni a kultur-világköltőt; a kül­földi esztétikusok rendszerint abból az ép oly rö­vid, mint nagyszerű verséből indulnak ki, melyben lángeszének egy csodás villanásával azt az utat vi­lágítja meg, melyet meg kell tennie a társadalom­nak, hogy lehetőleg megközelítse az ideális társa­dalmi rendet. Csináljatok vasúti sínpárokat a rab­láncokból ! — tanítja e versében a költő, frappáns szimbólumát adván a kulturális fejlődésnek. Mióta Petőfi ezt a versét megírta, jó száz percenttel lett sűrűbb Magyarország vasúti hálózata, de hogy el kellene kétszáz percentes haladás is, azt az Uránia közönsége is megállapíthatta abból a vasúti tér­képből, amelyet a színház hétfő esti újdonsága so­rán a fehér vászonra vetített a villanygép. „A vasút“ a ciffje az újdonságnak, szerzői pedig két államvasúti tisztviselő: Jörg László és Fischer Mór, akik nagy és hálás közönséget, kaptak darab­juk­ első előadására. Méltán, mert­ a „vasút“ nagy­szerű témáját kellő hozzáértéssel, készültséggel és élvezetes könnyedséggel dolgozták fel. Az első rész­ben a vasútépítéssel, annak sok ezer érdekes csinja­­binjával, a szinte legyőzhetetlen természeti akadá­lyok legyőzési módszereivel ismertettek meg ben­nünket, míg a második rész a vasút és a nagykö­zönség viszonyából kiindulva, egész sor érdekes és részben humoros apróságot sorakoztat fel. A har­madik rész megint technikai oldaláról tárgyalja a vasutat; beszélnek a szerzők a vasutas életről, újabb találmányokról (különösen érdekes volt an­nak bemutatása, miképen lehet ma már két ma­gyar ember portipás találmánya révén, kisiklott vo­natot pár óra alatt aránylag igen könnyen a sín­párra visszahelyezni); majd szólanak a jövő vas­útjá­r­ól, az egy finn vasútról. A darab mindvégig lekötötte a zsúfolásig megtelt nézőteret, melynek közönsége az egyes részek után szívélyes tapsok­ban részesítette a szerzőket, akiknek sikerét te­mérdek vetített kép és számos, érdekes mozgófény- kép támogatja. * (Sch­reidthauer Lajos) orgonaművész ezidei orgonahangversenyét február hó 7-én fogja meg­tartani a Liszt Ferenc-téri zenepalota dísztermé­ben, mely alkalomra érdekes és nagyszabású pro­­grammot válogatott egybe. A hangversenyt, mely iránt máris nagy érdeklődés mutatkozik, a Rózsa­völgyi és társa zeneműkiadó­ cég rendezi. * (Hangverseny.) Hétfőn megismerkedtünk a trieszti vonósnégyessel is, melynek* jó híre jár egy idő óta. Derék négy művész, egyik sem eget ostromló portentum, de így együtt jól megfelelnek művészi feladatuknak. A primárius, Jancovich­ ta­nár, jeles hegedűs; tónusa meleg és előadása intel­ligens. Ugyanazt mondhatjuk a gordonkásról, Pá­rold­ úrról is. Dudovich, a harcsás és Viezzoli, a másodhegedűs, jól illeszkedik a két említett mű­vészhez. Bocch­erininek három tételes, kevésbbé is­mert, e-moll négyesével kezdték, azután eljátszot­ták Beethoven d-dúr négyesét (op. 18. 3. szám) és végül Brahms monumentális a-moll négyesével (op. 51. 2. szám) hatásosan fejezték be műsorukat. A közepes számú közönség elismeréssel adózott az ér­dekes vendégművészeknek. * (Szerződtetések.) Pilisy Lajos, a pécsi Nemzeti színház tagja, Mezei Béla, a délvidéki színtársulathoz szerződött; ugyancsak a pécsi szín­társulattól elszerződött Jákó Amália hősnő és Bartók Etel subrette, akiket Krecsányi szerződte­tett a buda-temesvári színtársulathoz. Krecsányi szerződtette továbbá Gyenge Annus énekesnőt, a Király-színház ösztöndíjas tagját is.­­ (Antalffy-Zsiross Dezső orgonaestélye.) A magyar fiatal zeneszerző gárda egyik talentumos tagja, Antalffy-Zsiross Dezső, aki kompozícióival külföldön is gyakran feltűnést keltett már, s akit a hangversenylátogató közönség többször zajosan üdvözölt már a hangversenydobogón, január 9-én este fél 8 órakor rendezi első önálló orgonaestélyét a Zeneakadémia nagytermében. Antalffy-Zsiross két év óta az orgona-tanszék tanára az orsz. Zene­­akadémián. Tanulmányait Lipcsében Straube és M. Reger vezetése alatt végezte, majd E. Bossi mesternél tanult Bolognában, ahol a világhírű mű­vész egyetlen orgona-tanítványa volt. Különös ér­dekességet kölcsönöz az estélynek az óriási orgona új második játszóasztalának a bemutatása. A két játszóasztallal bíró orgona párját ritkítja, mivel két különböző helyről játszható. Antalffy felhasz­nálva az orgona eme speciális építését, egy átiratot komponált két orgonára, melyet szintén e hang­versenyen fog a nagyközönségnek bemutatni. . Az érdekesnek ígérkező hangverseny műsora a követ­kező: Frescobaldi: Elevazione, Bach: Fantázia és fuga g-mol, Gluck: Euridike áriája, énekli Am­­­elsca Margit operaénekesnő, Gouperin: Soeur Monique, Bormet: Matin provengal, Klose-An­­talffy: Preludium és kettős fuga 2 orgonára, 8 trombitára és 4 harsonára, kézirat, először. An­­talffy: Esti dal, Ünnepi harangok, kéziratból elő­ször. Frank Pastronale: Jegyek Rózsavölgyinél kaphatók. * (Két művészest.) A Harmonia R. T. által január 3-án és 4-én rendezendő két nagyszabású hangverseny első estélyén Weingartner Félix ve­zényli a Wiener Tonkünstler Orchester nagy ze­nekarát, amely Beethoven V. szimfóniáját, Wein­gartner Serenadeját és Mendelssohn Hebridák nyi­tányát adja elő. Az est folyamán még Marcell Lu­cille Gluck, Mozart és Puccini egy-egy áriáját és néhány még kéziratban levő Weingartner dalt, Dohnányi Ernő pedig Schumann zongoraversenyét adja elő. A második estélyen Nedbal Oszkár fogja vezényelni Kurt Zelma Ne reszkess áriát, Mozart Varázsfuvolájából a nagy áriát, Meyerbeer Észak Csillaga című dalművéből és Arditti Csókkeringő­­jét (II bacero) énekli. Magistretti Luigi, a páratlan művészetű hárfás, Widtor hárfaversenyét, Bach Gavotte-ját, Axelmans La Source-ját és Schubert Militair marschát adja elő. * (Szívgörcs előadás közben.) Debrecenből táviratoztak. Az Aranyvirág operette hétfő esti előadása közben nyílt színen a címszereplő, Szi­­lassy Etel, szívgörcsöt kapott és összeesett. Negy­ven perces késés után Miske Aranka segédsoubrette vette át a helyettesítő szerepet. Az eset természe­tesen nagy izgalmat keltett a közönség körében. * (Eysler Pécsett.) A halhatatlan lump, Eys­ler nagysikerű operettjének legelső vidéki pre­­miereje, Pécsett lesz. A népszerű zeneszerző meg­ígérte Kövesi direktornak, hogy a premiere­re Pécsre utazik. Kövesi direktor január hónapban szinte hozza a Cigányszerelem és a f­ercegkisasz­­szony c. Lehár-operetteket és Biró Lajosnak „Sár­ga liliom“ c. színművét is. * (A negyedrangú színtársulatok.) Az Orszá­gos Színészegyesület tanácsa az idei színházi év őszén kisérletk­épen kiadott két negyedrangú szín­igazgatói engedélyt. Az egyik engedélyes Rajcsá­­nyi István, a másik pedig Lászlóffy V. Bódog, aki különben már hosszú idő óta úgynevezett daltár­sulati igazgató. Ezzel megtörtént az első lépés a daltársulati ügy rendezésére. Az országos szülé­szeti felügyelő a tanácscsal együtt nagy figyelem­mel kíséri eme negyedrangú társulatok működését és az eddigi eredmény fölötte kielégítő. Igen való­színű, hogy a legközelebbi jövőben az összes dal­társulatokat bevonják a Színészegyesület keretébe és mint negyedrangú színtársulatok ezek is létjo­gosultságot nyernek a tisztességes színészek kö­zött. Ehez a beosztás jelenlegi képének némi meg­változtatása is fog járulni, elsősorban az, hogy a harmadrangú színigazgatók a nekik kijelölt terü­let városairól részben le kell mondaniuk. Az új rend értelmében ugyanis ezentúl a területi igaz­gatóknak be kell jelenteniük, hogy­­melyik váro­sokban szándékoznak előadásokat tartani, s ez a bejelentés kötelező erejűvé válik atekintetben, hogy ezekbe a városokba be is menjenek. Tizenöt városnál többet egy társulat sem kereshet fel egy évben és a fenmaradó városokat a negyedrangú színtársulatok között fogják megosztani. * (Le Miracle.) A párizsi Académie natio­nale de musique szombaton mutatta be a Le Mi­racle (A csoda) című zenedrámát, melynek szöve­gét Gheussi és Mérane, zenéjét M. Georges Hue írták. A dráma a középkorban játszik, Bourgogne városában. Valami vad condottiere fel akarja éget­ni a várost, meg is tenné, ha egy Alix revü szép­séges leányzó meg nem mentené, amúgy Monna Vanna módjára. Ő ugyan nem hangoztatja vissza­tértekor, hogy meg sem csókolta a condottierit, de, ami fő, a város megmenekült. A városi tanács az égiek iránti hálából, noha Alix iránt kellene hálá­val hogy legyenek, a templom számára Szent Ág­nes szobrát faragtatják meg Loys szobrászszal. A szobrász el is készíti a szobrot, de ime, midőn lelep­lezik, a márvány piedesztálról nem Szent Ágnes szelid arca látszik, hanem Alix pajkos arcocskája nevetsz áhitatos népre és fehér vállainak márványa ejte rémületbe Bourgogne kegyes tanácsát. A pro­fán szobrász és modelje, Alix, börtönbe kerülnek, halál fejükre. Nincs kegyelem. A várost megmen­teni nem akkora érdem, hogy ilyen profán gaztett kegyelmet érdemelne. De az ég méltányosabb, mint Bourgogne tanácsa: a kivégzés előtti éjjel Alix szobra átváltozik Szent Ágnes szobrává. íme a cso­da: Alixet Loys feleségül veszi és Bourgogneban _____PESTI HÍRLAtP______ _____________________

Next