Pesti Hírlap, 1911. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1911-02-01 / 27. szám
_____2011. február 1., szerda. "PESTI HÍRLAP __________________3 11 ként is ellensúlyozni lehetne ezeket a nehézségeket. A gazdasági önállóság érdekén kívül etikai szempontokból is kívánatos a külön bank, mert ennek hiánya még kirívóbbá teszi állami függőségünket. Az elnök fél egykor az ülést felfüggeszti. »Szünet, után .Jaczkó Pál folytatta beszédét s határozati javaslatot nyújt be a külföldi váltók dolgában. Schuffer Rezső azt bizonyítja, hogy az önálló bank nyomán várható kamat ját »emelkedésre, s a mi gazdasági viszonyaink közt komolyabb következményei lehetnek, mint fejlettebb államokban. A nehézségek nemcsak átmeneti természetűek, de tartós megrázkódtatásoktól is félnünk kell. Mérlegelnünk kell azt is, hogy az osztrákok hogyan viselkednének velünk szemben a gazdasági különválás esetén. A balkáni államok példája, amelyre az ellenzéki szónokok hivatkoztak, nem találó, mi épen azért nem állíthatunk önálló bankot, mert nem élünk már balkáni viszonyok közt s óvatosabbnak kell tennünk a gazdasági kérdések kezelésében. A közös bank megfelel Ausztria és Magyarország érdekeinek, ezért elfogadja a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Justh Gyula beszéde. Justh Gyula nem kíván hosszasabban vitatkozni az előtte szólóval, de fejtegetései során alkalma lesz megcáfolni annak állításait. Schuller szerint Magyarország gazdaságilag el van maradva, ezt elismeri az ellenzék is, de míg Schuller továbbra is osztrák járomban akarja tartani az országot, az ellenzék föl akarja szabadítani. Kém ismeri el törvényesnek és kötelezőnek azokat a megállapodásokat, melyeket a kormány az érmeegyezmény és a bank dolgában az osztrák kormánynyal kötött, mert ilyen megállapodások csak a törvényhozás fölhatalmazásával köthetők. A kormánynak módjában volt a törvényes határidőn belül beterjeszteni és elintéztetni a bankra vonatkozó javaslatot. Az ellenzéket ezen a címen nem lehet az alapos vitától elütni. Kém akar a bankkérdés szakszerű fejtegetésébe bocsátkozni, a bizonyítást az ellenzék fényesen elvégezte az önálló bank mellett. Inkább a kérdés politikai oldalával foglalkozik. Kétségtelen, hogy a bank felállítása az első lépés Magyarország gazdasági önállóságához. Az osztrák elméleti szakemberek és politikusok egyetértenek abban, hogy a közös bank a gazdasági közösség legfőbb attribútuma. Nekünk ez mindent megmagyaráz s megmutatja az utat, merre kell haladnunk. Ha nem akarjuk Magyarországot örökre gazdasági egyoldalúságban hagyni, ha meg akarjuk gátolni a kivándorlást, azon kell lennünk, hogy az ipari termelés alapjait megteremtsük. T. polgártársaim . . . (Derültség a jobboldalon.) Beck Lajos: Hát nem polgártársak? Kossuth Lajos hogy szólította önöket? (Zaj.) Lovászy Márton: Kém szégyen a polgári név! Justh Gyula: Ebben a megszólításban nincs semmi szégyelni való. (Úgy van balfelől. Folytonos nagy zaj jobbról.) — Az volt ... Az lehetett — felelte a férfi. — De most már nem az. Az asszony eltakarta az arcát. Ebben a pillanatban levelet hoztak be. Az asszony lázasan felbontotta. Átfutotta a levelet, majd keserű mosolylyal fordult a férfi felé : — Igaza van, — mondta — ő irt. Szerelem és élet. Halálról szó sincs a levélben. Maga elé nézett s fájdalmas hangon mondta : — És egy ostoba, nyomorult asszonynyal több van a világon. Megvet ugye, Fellner? Megvet? — Nem — felelte a férfi. — Megtudom érteni. Sőt csodálom. Többet tett, mint a legtöbb asszony ilyenkor tenne : megérezte, hogy a szenvedélynek mi az értéke. Megjutalmazta azt, aki meg akart halni érte. Ez történt, Erzsiké. Az aszony egy picit bátortalanul megemelt fejjel a távolba nézett s hallgatott. A férfi közelebb lépett hozzá. — És mondja — kérdezte az asszonyt — Mit tenne, ha ez az ember újra élőbről kezdené, ha megint halállal fenyegetőzne. Az asszony elpirult, dacosan, határozottan kiáltotta : — Ke nn törődném vele! Egy pillanatig se ! A fejét lehajtotta, a pilláira könnycsepp surrant s az arca fájdalmas boldogsággal sugárzott át, amint mondta : — Én most az uramra gondolok, úgy, ahogy még sohasem gondoltam reá. Szégyennel, megalázkodással, hálával és szenvedéssel. Mélyebben, mint valaha. És érzem, hogy ezzel a szomorú titokkal a lelkemben fogom őt igazán boldoggá tenni. Pásztor József: Gróf Batthyány Tivadar: Majd visszaadjuk holnap! Justh Gyula: Carey is azt írta, hogy az az állam, amely megmarad a nyers termelés mellett, szegény állam. Közgazdasági önállóság nélkül nincs ipar, ipar nélkül nincs gazdaság, enélkül pedig nincs függetlenség. Ne hagyjuk magunkat megfélemlttetni a bank auguroknak a nemzetet megszégyenítő jóslásai által, az önálló bank még nem tett tönkre egyetlen nemzetet sem. Báró Madarassy-Stock Gyula kétségbe vonta Magyarország önállóságát. Ezzel mint magyar képviselő rossz szolgálatot tett az országnak kifelé is. Báró Madarassy-Beck Gyula: Sohasem mondtam! Justh Gyula: Mindjárt rájövünk. Mi hozzá vagyunk szokva ahoz, hogy önök mindent lekicsinyelnek a mi oldalunkról. De lépvén meggyőződve a képviselő úr, hogy bármennyire kicsinyeljenek is le bennünket, mi híven, becsületesen ki fogunk tartani a mi elveink mellett (Taps a baloldalon.) és küzdeni fogunk mindazok ellen, akik még Magyarország függetlenségét és szabadságát is elhomályosítani akarják csak azért, hogy argumentumokat szolgálhassanak az önálló magyar jegybank ellen. Justh János: Ez az! Abba született bele! Azért lett báró! Báró Madarassy-Beck Gyula: Ki mondta ezt! (Zaj.) Justh Gyula: Az általános szabály az, hogy minden államnak legyen jegybankja. Nálunk is alaptétel, amely szentesített törvényeinkben van biztosítva, hogy jogunk van az önálló bank létesítésére. A bankközösség csak egy előre megállapított időpontig, kölcsönös megegyezéssel igénybe vett, vagy igénybe veendő espediens vagy modus procedendi. A vélelem, praesumptio tehát minden esetre az általános szabály, a törvényben biztosított önállóság mellett van és bizonyítani azoknak kell, akik az általános szabály alól kivételt akarnak statuálni. (Taps a szélsőbaloldalon.) A válság ütközőpontja a bankkérdés volt. A fordulatot Magyarország politikai helyzetében az idézte elő, hogy a függetlenségi és 48-as párt nem volt hajlandó a hatalmat a gazdasági önállóság kulcsának, a magyar jegybanknak feláldozásával megszerezni. Huszár Károly (sárvári): Lukács László ezt ígérte a 48-as pártnak! Justh Gyula: A hatalom csak addig ér valamit, mig elveinket megvalósíthatjuk. Különben az értéktelen rongy. Huszár Károly: ígérte Lukács László az önálló bankot! Gróf Batthyány Tivadar: Nenn hagyjuk magunkat ugratni! Huszár Károly: Vagy komolyan harcolunk, vagy nem! Juszh Gyula: Beszédje eszmemenetét maga szabja meg. Mi adja meg a kormányképességet olyan államokban, melyekben a népképviseleti rendszer a maga tisztaságában sértetlenül érvényben van? A király és a nemzet bizalma. Nálunk elegendő a király bizalmát megnyerni és aki ezt megnyerte, az azután a nemzet bizalmát, jobban kifejezve a többséget, pénzzel és hatalmi eszközökkel — sajnos — meg tudja szerezni. Ha visszapillantunk a közelmúlt nagy küzdelmeire, nagy lelki megnyugvásunkra szolgál az a tudat, hogy megtettük kötelességünket és hogy másként nem cselekedhettünk, úgy annyira, hogy ha hasonló viszonyok állnának elő, akkor most sem cselekedhetnénk máskép. Mikor a közgazdasági önállóságért és vele a magyar nemzeti jegybankért folytatott küzdelmünk hajótörést szenvedett, akkor, szakítva a magyar szokással, nem fordítottunk egyet a köpenyegen, hanem híven és becsületesen kitartva elveink mellett, nem elveinknek, hanem a hatalomnak fordítottunk hátat. (Taps a szélsőbaloldalon.) Hock János: Ezt nem lehet letagadni! Justh Gyula: És ezen önzetlenségünkért sokak részéről nem elismerésben, de a legkíméletlenebb támadásban volt és van részünk. Egy hang a szélsőbaloldalon: Cinikusok! Justh Gyula: Mi elitélni való van abban még Magyarországon is, ha valaki hivebben megáll és inkább ragaszkodik az elvekhez, mint a hatalomhoz? Kun Béla: Justh Gyula kormányelnök volna, ha feladta volna a bankönállóságot! Justh Gyula: Kalandorpolitikusnak neveztek el. Mintha bizony nem épen azok volnának a kalandorpolitikusok, akik azért, hogy a hatalmon maradhassanak, hogy valahogy az egyoldalú kormányképességen csorba ne essék, készek bármely percben elveiket cserben hagyni. . . (Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Gróf Batthyány Tivadar: Mit mondott Hieronymi Pozsonyban? Lovászy Márton: Kevés elvet hoztak, de mind cserben hagyták. Gróf Batthyány Tivadar: Hát a választói jog? Kovács János: Bécsnek többet ajánlanak, mint amennyit kérnek! (Folytonos nagy zaj.) Justh Gyula: . . . akik készek a parlamentarizmus teljes kijátszásával legképtelenebb eszközöket alkalmazni a nemzet letörésére. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Ha mi kalandorpolitikát folytattunk volna, ha mi többre becsültük volna a hatalmat elveinknél és a választási küzdelmek alkalmával az eszközök megválasztásában nem lettünk volna rigorózusabbak, (Hosszas derültség a jobboldalon.) akkor bizony ma mi volnánk a hatalmon. (Úgy van! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) és a munkapártnak még csak irmngját se lehetne megtalálni sem itt e házban, sem az országban. (Igaz! ügy van a baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Szemére lobbantja a munkapártnak, hogy esisztenciáját lényeges elvének, a készfizetésnek föladásával kezdte. (Zajos felkiáltások a jobboldalon. Hát önök meg tudták valósítani elveiket?) Viharos kiáltások a szélsőbaloldalon: Ott is hagytuk a hatalmat, nem ragaszkodtunk hozzá görcsösen, mint önök. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Ugron Zoltán: Kiesett a holló szájából a sajt. (Nagy derültség a munkapárton.) Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vizet az öregnek! Justh Gyula: Azután a választásoknál sikerült pénzzel és hatalmi eszközökkel. (Nagy zaj.) Kende Péter: Kijózanodott a nemzet! Justh Gyula: ... és azzal a biztatással, hogy ha a készfizetések felvétele Ausztria ellenállásán hajótörést fog szenvedni, hogy akkor nincs erő és hatalom, mely megakadályozza az önálló magyar jegybank feállítását . . . Hock János: Ez volt a programmjuk! Justh Gyula: . . . olyan többséget összehozni, amelynek nem kell a magyar jegybank, amely térdet, fejet hajt a korona akarata előtt . . . (Élénk ellenmondás jobbfelől.) Lovászy Márton: Miben mondtak ellent? Miben nem hajtottak térdet-fejet? Justh Gyula: ... és amely képtelen Magyarország törvénybe iktatott jogos igényei kielégítésére. (Jegyzeteibe tekintve folytatja beszédét.) Miskolczy Imre: Halljuk a felolvasást! (Nagy zaj balfelől.) Beck Lajos: Ez a parlamentáris tisztességtudás? (Folyton tartó nagy zaj és viharos közbekiáltások mindkét oldalon.) Henez Károly: Ön beszél itt parlamenti illemről ? Ertsey Péter: A tintatartólovag! Henez Károly: Hogy meri ön itt a száját kinyitni? (Folytonos nagy zaj. Az elnök percekig csönget.) Justh Gyula: Kern olvasta a beszédét, csak jegyzeteit használta. Erre a házszabály szerint joga van. Aki mást mond, valótlant dilit. (Viharos taps a szélsőbaloldalon.) Különben most következik a felolvasás. Hivatkozik Deák, Kerkápoly, Széll, Wahrmann Mór és Tisza Kálmán nyilatkozataira, akik az önálló bank hívei voltak. Lassanlassan odajutottunk, hogy a magyar bank útjában álló akadály a birodalmi egység talajából fakad és ezt most már a nemzet gyöngeségével, katasztrófális rémképekkel akarják eltakarni. A munkapárt a választások alatt kijelentette, hogy a bankszabadalom meghosszabbításának conditio sine qua non-ja a készfizetések felvétele. Lovászy Márton: Ezt nem lehet letagadni! B. Madarassy-Beck Gyula: Azt sem lehet letagadni, hogy a Justh-párt kijelentette, hogy nem kell a készfizetés! (Nagy zaj a baloldalon.) Gróf Batthyány Tivadar: Tessék ezt a kérdést Hieronymivel meg Tisza Istvánnal tisztába hozni! Justh Gyula: Tisza István, képviselőtársam . . . (Megújuló hosszas éljenzés jobbról.) Bakonyi Samu: Jobb ízlésű ember, semhogy az ilyen tetszenék neki! Justh Gyula: . . . egy 1896-ban megjelent könyvében, melyben Wekerle Sándornak a valutarendezés körül szerzett érdemeit magasztalva, azt irta, hogy a készfizetés megkezdését most már nem lehet halogatni. (Nagy zaj a baloldalon.) Tisza Aradon azt mondta: „Ha ezt a játékot a készfizetések kérdésében, ezt az örökös elodázást a készfizetések fölvételében tovább folytatják az osztrák irányadó körök, akkor nem lesz mód és hatalom, amely visszatartja a magyar nemzet többségét attól, hogy különváljék pénzügyi szempontból Ausztriától, hogy biztosítsa a maga számára a valóságos, jogilag is teljesen hatékony ércforgalomnak összes közgazdasági előnyeit.“ (Taps és éljenzések a baloldalon.) Lovászy Márton: Ez férfias beszéd! Justh Gyula: Még a választások után is a következők mondatnak a többség által előterjesztett felirati javaslatban. Az ország közvéleménye osztatlanul a készfizetések felvétele mellett nyilatkozott és nekünk azt erélyesen kell követelnünk annyival inkább, mert azok a feltételek, amelyekhez a törvény a készfizetések felvételét kötötte, már évekkel ezelőtt bekövetkeztek és mert annak további halasztása alapjában ingatná meg azok véleményét, akik a jegybank közösségét hazánkra