Pesti Hírlap, 1911. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1911-02-01 / 27. szám

_____2011. február 1., szerda. "PESTI HÍRLAP __________________3 11­ ként is­ ellensúlyozni lehetne ezeket a nehézsége­ket. A gazdasági önállóság érdekén kívül etikai szempontokból is kívánatos a külön bank, mert ennek hiánya még kirívóbbá teszi állami függő­ségünket. Az elnök fél egykor az ülést felfüggeszti. »Szünet, után .Jaczkó Pál folytatta beszédét s határozati javaslatot nyújt be a külföldi váltók dolgában. Schuffer Rezső azt bizonyítja, hogy az ön­álló bank nyomán várható kamat ját »emel­kedésre, s a mi gazdasági viszonyaink közt komolyabb követ­kezményei lehetnek, m­int fejlettebb államokban. A nehézségek nemcsak átmeneti természetűek, de tartós megrázkódtatásoktól is félnünk kell. Mérle­gelnünk kell azt is, hogy az osztrákok hogyan vi­selkednének velünk szemben a gazdasági különvá­lás esetén. A balkáni államok példája, amelyre az ellenzéki szónokok hivatkoztak, nem találó, mi épen azért nem állíthatunk önálló bankot, mert nem élünk már balkáni viszonyok közt s óvatosabb­nak kell tennünk a gazdasági kérdések kezelésé­ben. A közös bank megfelel Ausztria és Magyar­­ország érdekeinek, ezért elfogadja a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Justh Gyula beszéde. Justh Gyula nem kíván hosszasabban vitat­kozni az előtte szólóval, de fejtegetései során al­kalma lesz megcáfolni annak állításait. Schuller szerint Magyarország gazdaságilag el van ma­radva, ezt elismeri az ellenzék is, de míg Schuller továbbra is osztrák járomban akarja tartani az országot, az ellenzék föl akarja szabadítani. Kém ismeri el törvényesnek és kötelezőnek azokat a megállapodásokat, melyeket a kormány az érme­­egyezmény és a bank dolgában az osztrák kormány­nyal kötött, mert ilyen megállapodások csak a tör­vényhozás fölhatalmazásával köthetők. A kormány­nak módjában volt a törvényes határidőn belül beterjeszteni és elintéztetni a bankra vonatkozó javaslatot. Az ellenzéket ezen a címen nem lehet az alapos vitától elütni. Kém akar a bankkérdés szakszerű fejtegetésébe bocsátkozni, a bizonyítást az ellenzék fényesen elvégezte az önálló bank mel­lett. Inkább a kérdés politikai oldalával foglalko­zik. Kétségtelen, hogy a bank felállítása az első lépés Magyarország gazdasági önállóságához. Az osztrák elméleti szakemberek és politikusok egyet­értenek abban, hogy a közös bank a gazdasági kö­zösség legfőbb attribútuma. Nekünk ez mindent megmagyaráz s megmutatja az utat, merre kell haladnunk. Ha nem akarjuk Magyarországot örökre gazdasági egyoldalúságban hagyni, ha meg akarjuk gátolni a kivándorlást, azon kell lennünk, hogy az ipari termelés alapjait megteremtsük. T. polgártársaim . . . (Derültség a jobboldalon.) Beck Lajos: Hát nem polgártársak? Kossuth Lajos hogy szólította önöket? (Zaj.) Lovászy Márton: Kém szégyen a polgári név! Justh Gyula: Ebben a megszólításban nincs semmi szégyelni való. (Úgy van­ balfelől. Folyto­nos nagy zaj jobbról.) — Az volt ... Az lehetett — felelte a férfi. — De most már nem az. Az asszony eltakarta az arcát. Ebben a pillanatban levelet hoztak be. Az asszony lá­zasan felbontotta. Átfutotta a levelet, majd keserű mosolylyal fordult a férfi felé : — Igaza van, — mondta — ő irt. Szerelem és élet. Halálról szó sincs a levélben. Maga elé nézett s fájdalmas hangon mondta : — És egy ostoba, nyomorult asszonynyal több van a világon. Megvet ugy­e, Fellner? Megvet? — Nem — felelte a férfi. — Megtudom érteni. Sőt csodálom. Többet tett, mint a leg­több asszony ilyenkor tenne : megérezte, hogy a szenvedélynek mi az értéke. Megjutalmazta azt, aki meg akart halni érte. Ez történt, Er­zsiké. Az aszony egy picit bátortalanul megemelt fejjel a távolba nézett s hallgatott. A férfi kö­zelebb lépett hozzá. — És mondja — kérdezte az asszonyt — Mit tenne, ha ez az ember újra élőbről kezdené, ha megint halállal fenyegetőzne. Az asszony elpirult, dacosan, határozot­tan kiáltotta : — Ke nn törődném vele! Egy pillanatig se ! A fejét lehajtotta, a pilláira könnycsepp surrant s az arca fájdalmas boldogsággal su­gárzott át, amint mondta : — Én most az uramra gondolok, úgy, ahogy még sohasem gondoltam reá. Szégyen­nel, megalázkodással, hálával és szenvedéssel. Mélyebben, mint valaha. És érzem, hogy ezzel a szomorú titokkal a lelkemben fogom őt iga­zán boldoggá tenni. Pásztor József: Gróf Batthyány Tivadar: Majd visszaadjuk holnap! Justh Gyula: Carey is azt írta, hogy az az állam, amely megmarad a nyers termelés mellett, szegény állam. Közgazdasági önállóság nélkül nincs ipar, ipar nélkül nincs gazdaság, enélkül pedig nincs függetlenség. Ne hagyjuk magunkat megfélemlttetni a bank auguroknak a nemzetet megszégyenítő jóslásai által, az önálló bank még nem tett tönkre egyetlen nemzetet sem. Báró Ma­­darassy-Stock Gyula kétségbe vonta Magyarország önállóságát. Ezzel mint magyar képviselő rossz szolgálatot tett az országnak kifelé is. Báró Madarassy-Beck Gyula: Sohasem mondtam! Justh Gyula: Mindjárt rájövünk. Mi hozzá vagyunk szokva ahoz, hogy önök mindent lekicsi­nyelnek a mi oldalunkról. De lépvén meggyőződve a képviselő úr, hogy bármennyire kicsinyeljenek is le bennünket, mi híven, becsületesen ki fogunk tartani a mi elveink mellett (Taps a baloldalon.) és küzdeni fogunk mindazok ellen, akik még Ma­gyarország függetlenségét és szabadságát is el­homályosítani akarják csak azért, hogy argumen­tumokat szolgálhassanak az önálló magyar jegy­bank ellen. Justh János: Ez az! Abba született bele! Azért lett báró! Báró Madarassy-Beck Gyula: Ki mondta ezt! (Zaj.) Justh Gyula: Az általános szabály az, hogy minden államnak legyen jegybankja. Nálunk is alaptétel, amely szentesített törvényeinkben van biztosítva, hogy jogunk van az önálló bank létesí­tésére. A bankközösség csak egy előre megállapí­tott időpontig, kölcsönös megegyezéssel igénybe vett, vagy igénybe veendő espediens vagy­ modus procedendi. A vélelem, praesumptio tehát minden esetre az általános szabály, a törvényben biztosí­tott önállóság mellett van és bizonyítani azoknak kell, akik az általános szabály alól kivételt akar­nak statuálni. (Taps a szélsőbaloldalon.) A válság ütközőpontja a bankkérdés volt. A fordulatot Ma­gyarország politikai helyzetében az idézte elő, hogy a függetlenségi és 48-as párt nem volt hajlandó a hatalmat a gazdasági önállóság kulcsának, a ma­gyar jegybanknak feláldozásával megszerezni. Huszár Károly (sárvári): Lukács László ezt ígérte a 48-as pártnak! Justh Gyula: A hatalom csak addig ér vala­mit, mig elveinket megvalósíthatjuk. Különben az értéktelen rongy. Huszár Károly: ígérte Lukács László az ön­álló bankot! Gróf Batthyány Tivadar: Nenn hagyjuk ma­gunkat ugratni! Huszár Károly: Vagy komolyan harcolunk, vagy nem! Juszh Gyula: Beszédje eszmemenetét maga szabja meg. Mi adja meg a kormányképességet olyan államokban, melyekben a népképviseleti rendszer a maga tisztaságában sértetlenül érvény­ben van? A király és a nemzet bizalma. Nálunk elegendő a király bizalmát megnyerni és aki ezt megnyerte, az azután a nemzet bizalmát, jobban kifejezve a többséget, pénzzel és hatalmi eszközök­kel — sajnos — meg tudja szerezni. Ha vissza­pillantunk a közelmúlt nagy küzdelmeire, nagy lelki megnyugvásunkra szolgál az a tudat, hogy megtettük kötelességünket és hogy másként nem cselekedhettünk, úgy annyira, hogy ha hasonló viszonyok állnának elő, akkor most sem cseleked­hetnénk máskép. Mikor a közgazdasági önállóság­ért és vele a magyar nemzeti jegybankért folyta­tott küzdelmünk hajótörést szenvedett, akkor, sza­kítva a magyar szokással, nem fordítottunk egyet a köpenyegen, hanem híven és becsületesen ki­tartva elveink mellett, nem elveinknek, hanem a hatalomnak fordítottunk hátat. (Taps a szélső­baloldalon.) Hock János: Ezt nem lehet letagadni! Justh Gyula: És ezen önzetlenségünkért sokak részéről nem elismerésben, de a legkímélet­lenebb támadásban volt és van részünk. Egy hang a szélsőbaloldalon: Cinikusok! Justh Gyula: Mi elitélni való van abban még Magyarországon is, ha valaki hivebben megáll és inkább ragaszkodik az elvekhez, mint a hata­lomhoz? Kun Béla: Justh Gyula kormányelnök volna, ha feladta volna a bank­önállóságot! Justh Gyula: Kalandorpolitikusnak neveztek el. Mintha bizony nem épen azok volnának a ka­­landorpolitikusok, akik azért, hogy a hatalmon maradhassanak, hogy valahogy az egyoldalú kor­mányképességen csorba ne essék, készek bármely percben elveiket cserben hagyni. . . (Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Gróf Batthyány Tivadar: Mit mondott Hie­ronymi Pozsonyban? Lovászy Márton: Kevés elvet hoztak, de mind cserben hagyták. Gróf Batthyány Tivadar: Hát a választói jog? Kovács János: Bécsnek többet ajánlanak, mint amennyit kérnek! (Folytonos nagy zaj.) Justh Gyula: . . . akik készek a parlamen­tarizmus teljes kijátszásával legképtelenebb eszkö­zöket alkalmazni a nemzet letörésére. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Ha mi kalandorpolitikát folytattunk volna, ha mi többre becsültük volna a hatalmat elveinknél és a választási küzdelmek alkalmával az eszközök megválasztásában nem let­tünk volna rigorózusabbak, (Hosszas derültség a jobboldalon.) akkor bizony ma mi volnánk a hatal­mon. (Úgy v­an! ügy van­ a bal- és szélsőbal­­­oldalon.) és a munkapártnak még csak irmngját se lehetne megtalálni sem itt e házban, sem az or­szágban. (Igaz! ügy van­ a baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Szemére lobbantja a munkapárt­nak, hogy esisztenciáját lényeges elvének, a kész­fizetésnek föladásával kezdte. (Zajos felkiáltások a jobboldalon. Hát önök meg tudták valósítani el­veiket?) Viharos kiáltások a szélsőbaloldalon: Ott is hagytuk a hatalmat, nem ragaszkodtunk hozzá görcsösen, mint önök. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Ugron Zoltán: Kiesett a holló szájából a sajt. (Nagy derültség a munkapárton.) Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vizet az öregnek! Justh Gyula: Azután a választásoknál sike­rült pénzzel és hatalmi eszközökkel. (Nagy zaj.) Kende Péter: Kijózanodott a nemzet! Justh Gyula: ... és azzal a biztatással, hogy ha a készfizetések felvétele Ausztria ellenállásán hajótörést fog szenvedni, hogy akkor nincs erő és hatalom, mely megakadályozza az önálló magyar jegybank feállítását . . . Hock János: Ez volt a programmjuk! Justh Gyula: . . . olyan többséget összehoz­ni, amelynek nem kell a magyar jegybank, amely térdet, fejet hajt a korona akarata előtt . . . (Élénk ellenmondás jobbfelől.) Lovászy Márton: Miben mondtak ellent? Miben nem hajtottak térdet-fejet? Justh Gyula: ... és amely képtelen Magyar­­ország törvénybe iktatott jogos igényei kielégí­tésére. (Jegyzeteibe tekintve folytatja beszédét.) Miskolczy Imre: Halljuk a felolvasást! (Nagy zaj balfelől.) Beck Lajos: Ez a parlamentáris tisztesség­tudás? (Folyton tartó nagy zaj és viharos közbe­kiáltások mindkét oldalon.) Henez Károly: Ön beszél itt parlamenti illemről ? Ertsey Péter: A tintatartólovag! Henez Károly: Hogy meri ön itt a száját kinyitni? (Folytonos nagy zaj. Az elnök percekig csönget.) Justh Gyula: Kern olvasta a beszédét, csak jegyzeteit használta. Erre a házszabály szerint joga van. Aki mást mond, valótlant dilit. (Viharos taps a szélsőbaloldalon.) Különben most követke­zik a felolvasás. Hivatkozik Deák, Kerkápoly, Széll, Wahrmann Mór és Tisza Kálmán nyilatko­zataira, akik az önálló bank hívei voltak. Lassan­­lassan odajutottunk, hogy a magyar bank útjában álló akadály a birodalmi egység talajából fakad és ezt most már a nemzet gyöngeségével, katasztró­­fális rémképekkel akarják eltakarni. A munkapárt a választások alatt kijelentette, hogy a banksza­badalom meghosszabbításának conditio sine qua non-ja a készfizetések felvétele. Lovászy Márton: Ezt nem lehet letagadni! B. Madarassy-Beck Gyula: Azt sem lehet le­tagadni, hogy a Justh-párt kijelentette, hogy nem kell a készfizetés! (Nagy zaj a baloldalon.) Gróf Batthyány Tivadar: Tessék ezt a kér­dést Hieronymivel meg Tisza Istvánnal tisztába hozni! Justh­ Gyula: Tisza István­­, képviselőtár­sam . . . (Megújuló hosszas éljenzés jobbról.) Bakonyi Samu: Jobb ízlésű ember, semhogy az ilyen tetszenék neki! Justh Gyula: . . . egy 1896-ban megjelent könyvében, melyben Wekerle Sándornak a valuta­rendezés körül szerzett érdemeit magasztalva, azt irta, hogy a készfizetés megkezdését most már nem lehet halogatni. (Nagy zaj a baloldalon.) Tisza Aradon azt mondta: „Ha ezt a játékot a készfize­tések kérdésében, ezt az örökös elodázást a kész­fizetések fölvételében tovább folytatják az osztrák irányadó körök, akkor nem lesz mód és hatalom, amely visszatartja a magyar nemzet többségét at­tól, hogy különváljék pénzügyi szempontból Ausz­triától, hogy biztosítsa a maga számára a valósá­gos, jogilag is teljesen hatékony ércforgalomnak összes közgazdasági előnyeit.“ (Taps és éljenzések a baloldalon.) Lovászy Márton: Ez férfias beszéd! Justh Gyula: Még a választások után is a következők mondatnak a többség által előterjesz­tett felirati javaslatban. Az ország közvéleménye osztatlanul a készfizetések felvétele mellett nyi­latkozott és nekünk azt­ erélyesen kell követelnünk annyival inkább, mert azok a feltételek, amelyek­hez a törvény a készfizetések felvételét kötötte, már évekkel ezelőtt bekövetkeztek és mert annak további halasztása alapjában ingatná meg azok véleményét, akik a jegybank közösségét hazánkra

Next