Pesti Hírlap, 1911. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-30 / 76. szám

vény­hatósági bizottsági tagok ugyanolyan díjazás­ban részesüljenek, mint a bizottság tisztviselő­tagjai. A miniszter értesítette a fővárost, hogy ehez a kérelemhez azzal a feltétellel járul hozzá, hogy a törvényhatósági bizottság által kiküldött tagok száma legjelebb három lehet. — Közlekedési ügyek. A főváros tanácsa a svábhegyi fogaskerekű vasút által bemutatott 1­911­ .évi nyári menetrend-tervezetet elfogadta és jóváhagyás végett a kereskedelmi miniszterhez terjeszti fel. — A főváros tanácsa a szentlőrinci­­helyi érdekű villamos vasút kispesti Sárkány­­utcai vonalának meghosszabbítására,­ az­­­llői­­úton létesített összekötő vágányra és az Orczy-úti végállomásnál tervezett hurokvágányra vonat­kozó területhasználati pótszerződést jóváhagyás céljából a közgyűlés elé terjeszti. — A kerekes korcsolya-sport szabályozása. A főváros tanácsa addig is, amíg a kerekeskorcsolya­­sport kérdését véglegesen szabályoznák, elrendel­te, hogy a Dunaparton a kerekeskorcsolyával való sportolás tilos. Elhatározta egyúttal, hogy ennek a rendeletnek azonnali végrehajtása céljából meg­keresi az államrendőrség főkapitányi hivatalát.­ ­ Színház és zene. * (Az operaházban) holnap, pénteken, La­bia­­tária, a berlini Vígopera művésznőjének utolsó Vendégfellépésével, Otelló kerül színre. A v­endégművésznő Desdemona szerepét ezúttal elő­ször énekli a m. kir. operaházban. Vezényel Ker­ner István karnagy, rendező Alszeghy Kálmán fő­rendező. Szombaton Hoffmann meséit adják Sán­dor Erzsi, dr Székelyhidy,­ dr Dalnoki, Ambrusné, Váradi Margit, Kertész Ödön, Hegedűs, Várady S., Ney B., Kárpát, Brada és Somogyi közremű­ködésével. * (Falu.) A Nemzeti színházban­ a Vízkereszt próbáival párhuzamosan folynak az előkészületek Móricz Zsigmond „Falu“ közös címmel színre ke­rülő 3 egyfelvonásos vígjátékából. Az első, amely­nek „Mint a m­ezőnek virágai . . .“ a címe, víg­játék és Rózsahegyi Kálmán, D. Ligeti Juliska, Horváth Jenő, Gabányi Árpád, Náday Béla és Sugár Károly játszanak benne. A második darab dráma s a címe: „Magyarosan.“ Ebben Rajnay, Pet­h­es, Paul­ay Erzsi, Gyenes, Kovács, Bartos, Sugár, Izsópé, Kürthy, Abon­yi és Szőke játsza­nak. A rá következő harmadik darab, amelynek címe: „Kend a pap” ismét­ vígjáték. Ebben Csil­lag Teréz, Rákosi Szidi, Váradi Aranka, K. Dem­­jén Mari, Gál, Bakó, Mészáros Alajos és Hajdú játszanak. Az Újdonságot a jövő hét péntekjén mutatják be. ” (Főpróba az előadás napján.) A Vizke­resztneki Shakespeare vígjátékinak, főpróbája pén­teken, a reprise napján lesz a Nemzeti színházban. A reprise szereplői között csak egy van, Gabányi, aki a darabnak 10 év előtti utolsó előadásán is részt vett. Teljesen új a scenarium, a rendezés is, ami Hevesi Sándor munkája. * (Fedák Sári férfiszerepben.) A Király­­színház a jövő hét végén felújítja Lehár operette­sét, a Luxemburg grófját, a címszerepben Fedák Sárival. * (A parasztok főpróbája.) A Magyar szín­házban pénteken délelőtt lesz a főpróbája Bartha Lajos Parasztok c. darabjának. * (A Szoknyanadrág jubiláris előadása.) Tö­meges előjegyzés történt a Szoknyanadrág c. bohó­zat pénteki jubiláns előadására, melynek harma­dik felvonásában Küry Klára, Lontay Annie, Hu­­dacsek Nelly, Sziklai Kornél, Ferenczy Károly, Sarkady Aladár és Baumann Károly lépnek fel. A pénteki előadás kivételesen este 8 órakor veszi kezdetét. A „Sámson és Delila“, Sven Lange tra­gikomédiájának szombati bemutatóját szintén nagy érdeklődés előzi meg. • * (A főhercegnő és a pesti színházak.) Ér­dekes és feljegyzésre méltó kis diskurzus folyt le nemrég, a Műbarátok Körének hangversenye után két szép asszonyt közt, akiknek egyike nem kisebb személyiség, mint Auguszta főhercegasszony, a má­sik pedig Góthné Kertész Ella, jelenleg a Magyar színház tagja. A hangverseny után, amelyen Góthék is közreműködtek, a főhercegi pár meginvitálta teás­ asztalához Góthot és Kertész Ellát, s a főher­cegnő általános meglepetésre ezzel a kérdéssel for­dult Góthnéhoz: — Miért nem szerződnek vissza a Vígszínház­hoz? — Már visszaszerződtü­nk, — sokit Góthné — de mivel nem akarjuk a régi szerződésünket meg­szegni, megvárjuk, míg lejár. — Nagyon szeretném, — folytatta a főherceg­nő — ha visszaszerződnének, nagyon szeretem a Vígszínházat is, magukat, is, a Magyar színházba pedig ritkán jutok el. Amiből kedvesen kiviláglik, milyen tősgyöke­res pesti színházi „publikum“ lett Auguszta főher­cegnő, aki íme már azt is számon tartja, hogy me­lyik színművész hová szerződjék, sőt egy kicsit, per­sze a maga finom és tapintatos módján, bele is avatkozik a színigazgatók dolgába. Góthék büszkén tehetik el az emlékeik közé ezt az esetet, amikor egy Habsburg-főhercegnő közvetítette a szerződésüket. (Orgonahangverseny) lesz i. é. április 2-án Sugár Viktor orgonaművész, a Nemzeti Ze­nede tanára , közreműködésével a Deák-téri templomban, a következő műsorral: 1. Bach J. S.: Toccata et fuga d-moll. Orgonán előadja: Eberle Márta. 2. Sugár Viktor: Ima. Énekli Uhlig Ju­liska, orgonán kíséri a szerző. 3. a) Guilmant A.: Ima és bölcsődal. b) Bossi M. E.: Pastorale. Orgo­nán előadja Eberle Márta. 4. a) Goldmark K.: Air. b) Tenaglia: Adagio. Hegedűn előadja: Fog­lár Krisztina. Orgonán kiséri Sugár Viktor. 5. Du­bois F.: Marche triumphale. Orgonán előadja: Eberle Márta. * * (A VI. szimfonikus est műsora.) Az Orsz. Szimfóniás Zenekar április 9-iki estélye méltó be­fejezése lesz a szezon folyamán tartott hangverse­nyek sorozatának. Az estét Humperdinek „Kény­telen házasság“ című nyitányával kezdik, amely ez alkalommal kerül Budapesten először előadásra. Ez után három magyar szerző művével ismertetik meg a közönséget. Horváth Attila Humoreszkjét Merkler Andor Aubade mauresque-je követi, ezt pedig ifj. Toldy Burleseá-ja. A hangverseny első részét Bach Sebestyén Toccata-ja fejezi be. Az est második részét Csajkovszky III. szimfóniája (D-dúr) tölti be. * (Casals Pablo) szerdai hangversenye után néhány itteni hivével a Hungária szállóban megva­csorázott és ott gyönyörűséggel hallgatta Radics Béla játékát. Később azonban odanyilatkozott, hogy Radics nagyon is művész, szalonmuzsikus — ő igazi cigányt akar hallgatni, nem hegedűművészt. Erre azután barátjai elvitték a spanyol csudagor­donkást a Metropol-szállóba, ahol azután Banda Marci nótázásán annyira föllelkesült, hogy maga is oda ült a cigányok közé, elvette a kis bőgőstől an­nak hangszerét és azon olyan csudaszépen játszott, hogy valósággal megrnkatta a hangászokat. Már h­ajnalodott, mikor végre — barátainak unszolásá­ra — abbahagyta a játékot és szívélyes kézszorítás­­sal bucsúzott a bandától és Bandától. * (Ruzitska György kéziratai a Múzeumban.) Nagybecsű kéziratgyüjtemény érkezett a minap a Nemzeti Múzeumba. Ruzitska Györgynek, a múlt század kiváló zeneszerzőjének, mintegy ötven, eddig nagyrészt ismeretlen művét hátramaradottjai a mú­zeumnak ajándékozták. Ruzitska György csehországi származású családból való, ő azonban Bécsben szü­letett 1789-ben. Apja karnagy volt, Ruzitska György is annak készült s tanulmányai elvégeztével Ma­gyarországba költözött. Itt barátságot kötött Erkel Ferenccel, Brassai Sámuellel s az akkori idők még néhány vezető férfiával. Ruzitska férfikora delén Kolozsvárott telepedett le, ahol a még ma is fenn­álló zenekonzervatoriumot megalapította s annak 1869-ben, 80 éves korában bekövetkezett haláláig igazgatója volt. Kolozsvárott akkor élénk zenei élet keletkezett s ennek tulajdonítható, hogy Ruzitska műveit játszották s hogy csak úgy, mint a szerzőjük neve — országszerte híressé váltak. Miseművei és kamarazene-partitúrái közül néhányat még ma is játszanak, különösen a budavári Mátyás templom­ban. A Ruzitska-család idővel szétszóródott az or­szágban s a családdal együtt a különféle kéziratok sem maradtak egy helyen. El is feledték volna őket, ha Ruzitska Béláné, a zeneszerző fiának özvegye, fel nem szólítja a család tagjait, hogy gyűjtsék össze azokat a műveket, amelyek leginkább méltók ar­ra, hogy Ruzitska talentumát megmutassák az új generációknak. A felszólítás nyomán egybe is gyűlt mintegy öt­ven kéziratban maradt, eddig sohasem sokszorosított mű, amelyeket,azután beküld­tek a múzeumnak. A partitúrák nagyrésze egyházi mű, van köztük egy Alonso című háromfelvonásos ope­ra, a többiek kisebb zenekari és kamarazeneművek, zongora és orgonadarabok. Az orgonaművei olyan frissek és újszerűek, hogy egyet közülök csak a mi­nap játszott Schmidthauer Lajos, a neves orgona­művész, egy hangversenyen. A Nemzeti Múzeum némi ellenszolgáltatásképen az adományért, a csa­lád által kijelölt néhány művet saját költségén le­másoltatja és kinyomatja. Az eredeti autogrammok a múzeum tulajdonában maradnak, s a­ kutatók na­gyon becses adatokat menthetnek belőlük a múlt századbeli magyar, zenére vonatkozólag. * (Az Ember tragédiája Újpesten.) Az új­pesti Éden-színházban kétszer egymásután került színre Madách remeke, az Ember tragédiája. Évát Lányi Irma, az ismert nevű drámai színésznő, ját­szotta minden tapsra érdemesen, míg Ádám szere­pét Balassa Imre, a Nemzeti színház tagja, adta sok intelligenciával. * (Vendégszereplés.) Hegedűs Gyula, a Víg­színház kiváló művésze, szombaton és vasárnap vendége lesz a miskolci színháznak, ahol is az Ör­dög és a Taifun című darabokban fog fellépni. Itt említjük meg, hogy a múlt hét folyamán Hegedűs 3 estén vendégszerepeit a szatmári színházban, melynek közönsége mindannyiszor zajos ovációban részesítette. * (Fehl Olga hangversenye Kolozsvárott.) Feld Olga budapesti hangversenye után vasárnap a kolozsvári vármegyeház dísztermében adott önálló hangversenyt. A terem zsúfolásig megtelt és a kö­zönség lelkesen ünnepelte művészi énekszámaiért. Zongorán Dienzl Oszkár kisérte. * (A kaposvári színkör.) Most két éve nagy ujjongással temették el a kaposváriak az ő rozoga színkörüket, egyúttal nagy örömmel vették tudomá­­sul, hogy új színház épül. Az új színház építését meg is kezdték, de amúgy magyar módra — folytonos el-el­halasztgatással, úgy, hogy a múlt nyáron fel kellett támasztani a színkört. Oda kellett ismét be­vonulnia Bálla társulatának. De hogy vége lett a szezonnak, hát végérvényesen kimondták rá, hogy meghalt. Csakhogy . . . csakhogy az új színház erre a nyárra se készült el. Mit volt mit tenni, a szik­­­ügyi bizottság összeült és kimondta, hogy a régi színkör nem is olyan rozoga és hogy abban fog ját­szani Balla ezen a nyáron is. .." (Opera-diszelőadás Aradon.) Mészáros Imre, a m. kir. operaház igazgatója ,engedélyt adott Sándor Erzsi, Szoyer Ilonka, Takács Mihály, Székelyhidy Ferenc és Márkus Dezső operaházi művészeknek arra, hogy április 4-én és 5-én a Gyermekszanatórium javára rendezendő két operai előadáson az aradi Nemzeti színházban felléphes­senek. Színre kerül az első napon Rigoletto és De­nevér, a második nap Hoffmann meséi váltakozó szereplőkkel. * (Goldmark a királynál.) Bécsi tudósítónk jelenti, hogy dr Goldmark Károly, a nagy zene­szerző, ma csütörtökön kihallgatáson jelent meg a királynál, hogy a Pro litteris et artibus rendjelet, amelyet a király nyolcvanadik születésnapja alkal­mából adományozott neki, megköszönje, új, uralko­dó Goldmarkot nagyon barátságosan fogadta és ezekkel a szavakkal ment elébe: „Örvendek, hogy ismét láthatom“. Goldmark köszönő szavai után a király azt kérdezte tőle, hogy állandóan Bécsben lakik-e és Goldmark igenlő válasza után az iránt tu­dakozódott, hogy foglalkozik-e még zeneszerzéssel? Goldmark azt válaszolta, hogy egy nagy zenekari művön dolgozik, melyet legközelebb fognak előadni. * (Magyar darab Bécsben.) A Wiener Volks­­theater igazgatója, Weisse, megszerezte­ előadásra Hajó Sándor Fiúk és lányok c. darabját,­­mely a Magyar színházban került színre és amely annyi pro és kontra véleményre adott alkalmat. E darab bécsi elfogadásának különben eléggé pikáns­­előz­ményei vannak. Ott kell kezdeni, hogy a Fiúk és lányok budapesti premierején jelen volt Weisse dramaturgja, Glücksmann is, aki visszatérve Bécs­be, megvételre ajánlotta a darabot. Csakhogy köz­bejött valami: Beöthy Lászlónak, a Magyar­ szín­ház igazgatójának azon, a lapokban közzétett­, de Weissénak adresszált levele, melyben egy színházi, de irodalmi szempontból még inkább kicsinyes­ ok­ba kapaszkodva, közölte a bécsi direktorral, hogy társulatának a szokásos budapesti vendégszereplésé­re ez idén nem reflektál. E levélnek sokféle hatása volt ; a sok közül a dologra most az tartozik, hogy a­mikor Hajó Bécsbe utazott, hogy a Weisse-val való szerződést aláírja, őt mint magyar szerzőt látni se akarta. Ha jó, mit tehetett egyebet, szerző­dés nélkül jött vissza Budapestre és persze a leg­nagyobb haraggal eltelten Beöthyvel szemben. Azóta elmúlt pár hét, mely idő alatt Weisse rájött, hogy kár lenne amiatt a Beöthy-féle levél miatt haragot tartani a magyar múzsával. Budapestre utaztatta tehát újra Glücksmannját (dramaturgnak mily nagyszerű név!) és mégis csak megkötötte a szerződést Hajóval. * (Egy Bonaparte a színpadon.) Se szeri, se száma a Napoleon daraboknak. (Nálunk Béldi szor irt egyet Bonaparte címmel.) Ám egyik se aratott oly nagy sikert, mint egy Manchesterben most színre kerülő Napoleon-darab; nem mintha a kü­lönben ismeretlen angol író akár színpadi, akár irodalmi képességeivel túltenne kontinentális kol­legáin, hanem mert­ a címszerep eljátszására egy valódi, vérbeli Bonapartét fogott magának. A nagy­­Napoleon egyik testvérének dédunokája ez a Bo­naparte, ahogy a színházi reklám mondja; igaz-e, nem-e, nem tudják; egy bizonyos, hogy a man­chesteri közönség hiszi és tódul a színházba. * (Salome Athénben.) Athénből táviratoz­­zák. Több előkelő athéni hölgy tiltakozott Strauss Richard Salomejának Athénben küszöbön levő elő­adása ellen. A hölgyek a metropolitához fordultak, hogy akadályozza meg az előadást. A metropolita kijelentette, hogy erre nézve már lépéseket tett a kormánynál. Pesti Hírlap_______ 1911. március 31., péntek.

Next