Pesti Hírlap, 1911. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1911-05-03 / 103. szám
A\' . Budapest, 1911. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....... 28 Kf .Félévre................ 14 „ — ii Negyedévre .... Egy hóra............ 2 „ 40 „ Egyes számára 10 f. Hirdetések díjszabás szerint. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik oldalon olvasható. XXXIfl. évfolyam, 103. (11414.) szám. ”’*** f ■*v■1.%» 8ZEI Budapest I. n.ibl Telefon 28— KIADÓHIVAT Budapest, Váci!:*»Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivétel minden nap. I A Mtfbizomány. Ma a képviselőházban egy görhes kisértet nyújtogatta a nyakát: a hitbizomány. Ezaz intézmény, amelybe ma, a huszadik század második évtizedében már csak hálni járhat a lélek, a parlamentben úgy lépett föl, mint egy élettől és vértől duzzadó szerves réssé közdolgainknak és nem való voltához képest, régi időkből itt felejtett váz gyanánt. Történt ez pedig Baross János képviselő jóvoltából, aki a képviselőházban az agrárius nagybirtokosok céljainak és kívánságainak szokott igyekezni szóbeli formát adni. Baross János törvényjavasltot nyújtott be a hitbizományok „reformjáról”. Küldessék ki egy bizottság, mondja a javaslat, amely a már egy ízben, régen, 1827-ben kiküldött hitbizományi bizottság anyagának fölhasználásával, a kor kívánságait szem előtt tartva, dolgozzon ki új hitbizományi törvényt. Hogy mit ért Baross János a kor színvonala milatt, azt beszédében, amelylyel a javaslatot benyújtotta, kifejtette. A hitbizományokat föntartandóknak tartja, ezen kívül azonban középbirtokosok számára is kívánatosnak tartja hitbizomány f .’litását Elmoross János a hitbizományok magyar történ .f Ebből az épületes történetből mi azem . ■k adatot említünk: A hitbizományok« . mai urnájukban 1687-ben engedélyező király , főnemesség számára. Miért? is izélt .ogy végleg lemondott a szabad fenyyvilás jogáról. 1723-ban a hitbizományokat a nemességre is kiterjesztették. Viszont : ■ gmatica sanctioért volt ellenszolgáltatás és valóban azok mellett a nagy összegek, donációk, címosztogatások mellett, amelyek akkor vesztegetésképen a fő- és köznemesség markát ütötték, ez a kiterjesztés a legkevesebb volt. Tudjuk, hogy az idők most, a nagybirtokos, agrárius Eldorado idejében legkevésbbé sem kedvezők a hitbizományok eltörlésére, épen azért szükségesnek tartjuk, hogy amikor előhozakodnak a hitbizomány törvénynyel való megerősítésével, rámutassunk ennek az intézménynek születésére, igazságtalanságára, az országra káros voltára. A hitbizományokat egészen nyíltan és bevallottan hű szolgálatok jutalmazásáért, magyarul árulásért, osztogatta a korona. Célja volt, hogy ezek a kedves családok régi fényükben fönnaradhassanak. Azoknak a családoknak azonban, amelyek fönmaradása nekünk esetleg kegyeletből drága lehetett volna, a Rákócziak, Bocskayak, Thökölyek családjának a fönmaradásáért a korona nem adományozott sohat hitbizományi jogot, sőt tudjuk, hogy e családfok elsőszülötteit, sőt valamennyi sarját fölvitték Bécsbe és ha csak lehetett, gondoskodtak róla, hogy magvuk szakadjon. Azokért a családokért, amelyeket a korona régi nagy fényben megőrzendőnek tartott, ugyan kár volt törvényeket hozni. "Ma pedig hogy áll a dolog? Egyáltalán nem közérdek, hogy bármilyen család fényét államhatalommal őrizzük. Ellenben törvény szellemével ellenkező igazságtalanság, hogy bizonyos családok számára az örökhagyási jognak ne legyen érvénye és a másodszülötteket törvény tagadja ki jogaikból. A középkor igazságtalansága és kegyetlensége lélekzik ebből a hitbizományi intézkedésből. Épen így, nem állami, sem pedig nemzeti érdek, hogy a hitbizományt a középbirtokra is kiterjeszszék. Kiáltó igazságtalanság volna, ha a magyar állam, épen egyik osztályát a társadalomnak, a középbirtokos osztályt venné védőszárnyai alá és törvénynyel ápolgatná, támogatná, takargatná. Ha a középbirtokosság nem olyan erős, amilyenneklennie kellene, ha esetleg kevés hajlandóságot mutat földje megtartására, káros és beteg dolog volna, erőszakosan, mesterségesen, állami támogatással föntartani. A középbirtokosság dolgozzon, tanuljon, gazdálkodjék a földjén és takarékoskodjon. Ebből haszna lesz nemcsak neki, hanem az országnak is. De ha törvénynyel biztosítják neki, hogy birtoka a család kezéről el nem eshet, azzal csak az Amerikába induló hajókat népesítik be e családok másodszülötteivel és henye gondtalanságba lökik az elsőszülötteket; maga a föld, amely pedig az országnak a legfontosabbnak kell lennie, csak kárát látná. Szép, szép, hogy a magyar középosztályra vigyázni kell. De vajon ki meri állítani, azt, hogy egy középosztály csak akkor válik az ország hasznára, ha múmia gyanánt évszázadokig konzerválják benne ugyanazokat a családokat! Hát a parasztság, a polgárság nem magyar? Azoktól miért akarják elvenni a jogot, a lehetőséget, hogy középbirtokosokká legyenek? Egy országban, egészséges viszonyok közt, az egyes osztályok folyton fluktuálnak, fölmerülnek és elsülyednek bennük családok és egyének, szerencse és derekasság szerint. Niísz utón. — Náj dyb&t, ■,! lel Garibaldi“ negyedik emeletén. — i U iszen én szívesen elhiszem neked * Svirte Salvátorom, hogy tavaszszal vágyon szép város lehet ez a Ná poh .eti'ku- áron azonban legalább is oly. -kikzza benne az embert, mint nádim isi namezőkeresztesen júliusban, aratás : et még annál is melegebb. Nem cseri , unott lenn az öböl végén egy scsönd, tifin budik a tengerben, még pedig olyan tíz fő illetlenül, hogy alig van rajtuk - la* rí . . Juj, ha a mama látná, micsoda 70, -iok és leányok vannak itt Niápolyt ■ i ’ . asten, Feri, nézd csak, creek egyngü dtt lenn és csak minden minden ider . )g valami rongyocskaféle, .pedig elég í _ry cull vök is vannak köztük. Szemtelen napsz . ..dalában úgy találom, hogy ez a Nápol d n is elég szemetes város*. Nem igaz? Ne !; látod, hogy ez a Nápoly eléggé «*int '■ ,'Lvos? -telét. . \ 1 ’orenc alvátor adj tisztességes választ, Ő meghúzom a füledet. — A'orr el drága Mária Immaculata, csak ma pénzemet. —Már megint? — igei, már megint. — Voltig nézek ki az ablakon? — ige.i, addig nézz ki az ablakon. Az ilyen valamilyen te vagy, Mariska... Mária na, helyes, ez sokkal szebben hangzik. . . ne is nézzen olyan nyomorult földi dologra, mint amilyen a pénz. Nekem azonban, sajnos, gyakran kell ránéznem és minél többször népem, annál kevesebbet látok. Ezért is kell tőkid térdenállva bocsánatot kérnem, hogy itt fenn, a negyedik emeleten voltam kénytelen szobát bérelni. Ennek az ára csak három líra. Elég drága ez is, de ezt még valahogy kiszurkolom, így is belekerül egy napi nápolyi tartózkodásunk körülbelül húsz lírába. (Tovább számolgat.) Száznegyven, százötven . . . hatvan, hetven. . . száznyolcvan. . . a fene egye meg . . . százkilencven . . . — Jesszus, mit beszélsz, Salvátor! — Tessék? Mondtam valamit? — Szörnyűséget mondtál! Azt mondtad, hogy ... a fene egye meg. ■— Én? — Nem is én! — Gyalázat fejemre, ha csakugyan mondtam és térdenállva kérek miatta bocsánatot, de annyira belemerültem ebbe az átkozott számolásba, hogy nem is tudom, mi csúszott ki a számon. Ezer bocsánat Immaculata, drága virágom. — Szívesen, máskor is. — Akkor jól van! Lássuk tovább .. . kétszáz, kétszáztíz, kétszázhúsz. . . a fene egye meg, Schluss! — Salvátor, Salvátor! — Parancsolj, angyalom? — Már megint azt mondtad * . « — Azt mondtam? — Azt! — Utálatos fráter vagyok, de esküszöm, hogy most is csak véletlenségből történt. Szerencsére már leschlussoltam a számolást és most már megint vigyázhatok a nyelvemre. Visszafordulhatsz az ablaktól, szivecském, már nem számolok. — Ideje is! Borzasztó, hogy ebből az ablakból a tengerre kénytelen nézni az ember és ott azt a sok illetlen fiút és leányt kénytelen látni az is, aki nem kér az ilyen paradicsomi látványosságból. Rettenetes, hogy ez a talián népség nem szégyenli a meztelenségét. — Nono! Csak az nem szégyenli, aki szépen van nőve. Lássam a szemteleneket! — Még csak az kellene! Ülsz vissza mindjárt a díványra! Nem engedhetem meg, hogy kinézz az ablakon, amíg az a szemtelen népség haza nem takarodik. — Te vigyázol az én erényemre? — Igen, én vigyázok a te erényedre, mert nem akarom, hogy elrontsanak. Naiv falusi libák ma már nincsenek, kedves barátom, de a régi falusi mamák tanácsa, melyet férjhez menő libuskáiknak adtak, ma is roppant okos dolog. Azt mondták ezek a régi falusi mamák, akik közé egy,s más dologban az én mamámat is be lehet sorozni, hogy: vigyázz, fiam, az uradra és egy pillanatig se felejtsd el, hogy minden férfiban kétféle természet lappang — az egyik a hű kutya, a másik a csapodár veréb természete. Oldozd el láncáról a kutyát és elrepül mellőled — a veréb. Mars vissza a díványra! — Már ülök. — Jól van! Ha sötét lesz, nem bánom, kinézhetsz, amennyit akar. — Neked szabad? — Nekem szabad A Pesti Hírlap mai száma 60 oldal.