Pesti Hírlap, 1911. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1911-05-09 / 108. szám

1911. május 9. kedd,________________ PESTI HIBLftP_________ zik. Ezeknek tartalmát egyetlen mondatban foglalom össze: Az államsegélynek egy részét, amit az egyházak kapnak, egyenesen a nyug­díjalapok erősítésére kellene fordítani. Általában az volna a legnemesebb szociá­lis törvényhozási alkotás, ha a szellemi munká­sok különböző fajtáinak nyugdíjintézeteit némi állami istápolásban részesítenék. Egy szerencsés szakmánál, mint értesü­lök, legközelebb meg is cselekszik ezt. A Nem­zeti színház nyugdíjintézetét ugyanis annyi állami segélyben szándékoznak részesíteni, hogy a színészek és színésznők nyugdíja hat­ezer korona legyen. Ez nagyon helyes és szép dolog. Dicséret illeti érte gróf Zichy Jánost és Molnár Viktort. Legfölebb csak az lesz furcsa, ha állandó rendszert csinálnak a tíz-tizenkét­ezer koronás örökös szerződésekből, amelyek pótlékai a nyugdíjnak. S mivel köztudomású, hogy színházaknál általában a tehetségen kí­vül kaszinói befolyással is lehet szerződést kapni, megtörténhetik, hogy nemcsak érdemes színészek és színésznők, hanem az ilyen mó­don á hamosított kokott is az ország pénzéből dupla címen miniszteri nyugdíjat fog kapni! A papnak özvegye pedig éljen meg évi két-há­­romszáz koronából . . . Zsolt. Napi hírek. Csavargó-bíróság a toloncházb­an. — Az elzüllöttek törvényszéke. — A budapesti csavargókról is essék egyszer szó.. Azokról a lerongyolódott, borostás emberek­ről, akiket számon tart a rendőrség, bár nem gyil­kolnak, nem rabolnak és nem sikkasztanak, leg­fölebb apró lopásokat követnek el, ezt is csak rit­kán. Csavarognak, kóborolnak, züllöttek és éhesek, de a világért sem vállalnak munkát, mélységes ellenszenvvel viseltetnek minden olyan fillér iránt, a­m­it a verejtékükkel kellene megkeresniük. Örök­től fogva vannak ezek a csavargók, a vén semmit­tevők, a szabad ég alatt sokszor alusznak és ha nem sikerült összekoldulniok egypár krajcárt, egészen természetesnek találják, hogy a Külső Kerepesi-út mentén, a kertészek földjéről lopják el a nyers káposztát, mert ebédelni szokás. Ezek­nek nem ártanak az időjárás viszontagságai. Sem­mit nem tudnak, semmihez sem értenek, csak ha­zudnak, ami nem is olyan csudálatos, hiszen a ravasz mesék kigondolásába őszülnek bele. Nagyon sokan vannak Budapesten, mindig többen lesznek, töltelékei a toloncháznak. Eddig úgy volt, hogy ha a rendőrs­ég kezére kerültek — nincs foglalkozásod, nincs lakásod, vén csavargó vagy, mars a toloncházba — és le­csukták őket tíz napra, harminc napra, még több­re. Az öregebbek, akiknek már mindegy volt és akik belefáradtak a semmittevésbe, a veszedelmes munkátalanságba, nagyon jó néven vették a rend­őrségtől, hogy így gondoskodik hajlékról és ellá­tásról. Ezek az őszülő csavargók már direkt a rendőr előtt koldultak. Hangosan könyörögtek hídpénzért, hogy biztosan meghallja a rendőr. Be­kerültek a toloncházba és boldogok voltak. A leg­többje azonban még bírja és imádja a szabadságot, még lelkesedik az örökös izgalmakkal és veszedel­mekkel teli pályáért. Aztán van közöttük száz és száz, akiket a balsors sodor a rendőrség elé. Sze­rencsétlen körülmények, valami nagy tragédia semmivé tesz mindent, beköszönt a nyomor, leg­nagyobb kerítője a toloncház népének. Ezek az úgynevezett tisztességes csavargók, akiket a nyo­mon vitt a tövises útra és ha már egyszer ültek nyolc napig, egészen biztos, hogy megint vissza­kerülnek a mosonyi­ utcai toloncházba. Olyan ez, mint az ópiumos pipa. Aki egyszer belekóstolt, visszakerül hozzá, ha még olyan nagy kerülőt tesz is. A rendőri eljárásban pedig eddig az volt a szomorú, hogy nem igen nézték a csavargás miatt előállított foglalkozás- és lakásnélküli embert, nem nézték, — ami pedig a legfontosabb volt — kilsi ,tolvaj-e vagy régi bűnös, volt-e már bün­tetve, vagy pedig büntetlen előéletű, aki talán akaratlanul, a saját hibáján kívül került az ut­cára vagy a pálinkásboltokba. Délután bevitte a rendőr a kerületi kapitányságra, lecsukták, reggel következett a rapport és a fogalmazó kihallgatta a csavargót. Három perc és már hangzott az ítélet: — Harminc nap. Jött a másik. A rendőrtiszt talán rosszkedvű lehetett, mert így szólt: — Három évre kitiltjuk a főváros területé­ről. Ha visszatér, hatvan napot is kap . . . így ment ez eddig. És születtek új csavargók, akiket az első könyörtelen büntetés tett azzá, pe­dig ők maguk nem tehettek róla, hogy az első huszonnégy órában nem kaptak munkát. A kerü­leti kapitányságok ítélkeztek így a csavargók fe­lett, összetévesztvén a csakugyan javíthatatlano­kat, a saját akaratukból fölesküdötteket azokkal, akik a menhelyre se mehettek be, mert hat kraj­cárjuk sem volt. Hiszen télvíz idején sokszor ne­héz munkát kapni. A fontos körülmények mindig mellékesek voltak, írunk most ezekről a csavargókról, mert ak­tuális a dolguk. A mosonyi­ utcai toloncház nem lesz ezentúl kizárólag fogház, bűnösök tanyája. Kórház lesz. Ahol gyógyítani fognak, a rendőr­tisztviselők orvosok lesznek, akik úgy vizsgálják majd a csavargók élettörténetét, a keserveiket és szerencsétlenségüket­, mint ahogyan a doktor vizs­gálja a páciensét, amikor az ütőerére teszi a ke­zét. A kerületi kapitánysgok ezentúl nem ítélkez­nek a csavargók fölött. Hétfőn megnyílt a moso­nyi­ utcai toloncházban a csavargó-bíróság, a leg­újabb rendőri intézmény, amelynél Jakabb Béla kapitány vezetésével három rendőrfogalmazó mű­ködik. Ezeknek a rendőrtisztviselőknek nincsen más dolguk, mint hogy ítélkezzenek a csavargók fölött, kutassák az okokat, amelyek az első ízben bekísért toloncot idehozták. A kerületi kapitány­ságokat naponta többször is végigjárja a zöldkocsi, mindenünnen összeszedik a csavargókat és viszik a csavargó­ bíróság elé. A vezető elv a humanizmus. Mindenkit meg kell menteni, aki megmenthető, öt szoba van a bíróságon, hirtelen alakították át a lovassági őrszobákat bíróssági szobákká. A hivata­los órák reggel nyolctól déli két óráig tartanak. Délutánonként pedig négytől nyolcig egy inspek­ciós tisztviselő folytatja a kihallgatásokat, mert mindig van anyag, mindig hoz friss szállítmányt a rendőrség kocsija. Már az első napon egy sereg aktát elintéztek. Szmetana György rendőrfogalmazó elé kerülnek a delikvensek. A legelső ember, akit kihallgattak, már médium volt, már egy megmenthető szeren­csétlen, akin kipróbálják. Használ-e az új rendszer, a csavargók számának csökkentése. Behoztak egy öregedő, ötvenöt éves, szürkülő hajú iparos embert a rendőrök. A Tisza Kálmán-téren találtak rá, amint aludt egy padon. Kiderült, hogy ki van tiltva öt esztendőre a fővárosból, most tiltott visz­­szatérés miatt gyűlik meg a baja. — Miért tiltották ki? — kérdi a rendőrtiszt­­viselő. — Semmiért. Elkeseredett ember vagyok. Csinálhatnak velem, amit akarnak. Huszonkét évig voltam asztalosmester itt a fővárosban. Nem ment valami jól a sorom, aztán történt, hogy összevesz­tem a feleségemmel. El is akartunk válni. Hát ahogy egyszer a­ kapitányságra megyek, hogy pa­naszt tegyek az asszony ellen, ott fognak. Akkor már tönkrementem, nem volt meg a munkám. Ki­tiltottak, azt mondták, csavargó vagyok. De mit csináljak, nem tudok a vidéken boldogulni. Nem tudok ott dolgozni, nem ismerek senkit, engem sem ismernek. Hiszen ha visszajöhetnék Pestre, milyen boldog lennék, itt kapnék munkát, mert van sok ismerősöm . . . Ha ezt az embert a múlt héten — amikor még nem volt csavargóbíróság — elfogják, leg­alább harminc napot kap. Most nem így történt. Kedden már beadja a folyamodást a kitiltás visz­­szavonásáért. A csavargóbíróság ezt nyomban föl­terjeszti a főkapitányhoz, másnap visszaérkezik a kitiltás visszavonása és az öreg asztalosmester — szabad. Kereshet munkát. Ha csakugyan dolgozni akar, semmi baja nem lesz többé a rendőrséggel. Akadt egy öreg csavargó a régiek közül is. Már sokszor és sokat ült. De mindig csak koldu­lás miatt. A rendőr előtt hangosan koldulók kö­zül való. Egyetlen szavát sem lehet elhinni, rém­­vn­ecéket mond a májbetegségéről, a szegény nővé­réről, aki Cinkotán cserepeket készít és most is azzal védekezett, hogy nem akart visszatérni Bu­dapestre, ahonnan ki van tiltva, csak „átutazó­ban“ volt. Tíz napot kapott a tiltott viszatérés miatt. És a lelkére beszéltek, de nem sokáig, mert ismerik már régen az összes rendőrök. Akkor len­ne igazán boldog, ha harminc napot kapna. Nagyon ritka az önként jelentkező. Ilyen is volt a bíráskodás első napján. Losoncról pénteken Budapestre jött egy tizenkilencesztendős fiatal­ember. Színházi kellékes. Egy évig Székesfehérvá­rott, az ottani színháznál dolgozott, majd Losonc­ra került s most a fővárosba jött, hogy munkát keressen. Járt minden színháznál, de nem volt szerencséje. — Jöjjön őszszel — mondták neki, őszig pedig nem várhatott szegény. Jelent­kezett tehát a legelső rendőrőrszemnél, aki a csa­­vargóbírósághoz vitte. Nem csukják le, amiért nincsen munkája, hanem hazaküldik Pápára, ahol az apja államvasuti altiszt. — Kötött útlevéllel vigyenek, kérem, — mondta a rendőrtisztviselőnek. A kötött útlevél annyit jelent, hogy nem erőszakkal eltoloncolt az illető, hanem önként je­lentkezett foglalkozástalan. Mégis furcsán hang­zott a kérés és Szmetana rendőrfogalmazó meg­­k­érdezte: — Honnan tudja maga, mi az a kötött útle­vél, ha még nem volt toloncházban? — A menhelyen aludtam, kérem. Ott egy öreg ember kitanított az éjszaka . . . . . . Akik fölött hétfőn ítélkeztek, nagyrészt megmenthető csavargók voltak. Nem azért buj­káltak csatorna­lakásokban, mert züllötten érez­ték jól magukat, kolduskenyéren, hanem mert nem egyengette senki a visszatérés útját. Most megteszi ezt a rendőrség. Viszahívja őket, mint az apa a kitagadott fiait. — (Adakozás.) G. M. (Budapest) 20 koronát küldött a mentőegyesület javára. — „Isten segít“ jelzéssel 1 kor­­rt­ fillért kaptunk a tüdőbetegek szanatóriuma javára. —­­Lapunk mai száma)­­48 oldal terjedelmű. A melléklet tartalma: Garden parti a Quirinál­­ban. Irta dr Bélái Izor. — Az élet ára. (Tárca.) Irta J. E. Bosny­ainé. — Országos Ügyvédszövet­ség alakuló közgyűlése. — Bárczy és Vázsonyi a városi politikáról. — Cherven Flóris jubileuma. — Egyletek és intézetek. — Budapesti gabonatőzsde: A termésstatisztika. Irta Balla Vilmos. — Buda­pesti értéktőzsde. — Ingatlanok forgalma. — Re­­génycsarnok: A Célia 28-ik folytatása. — Vegyes. — Szerkesztői üzenetek. — Kivonat a hivatalos lapból. — Időjárás. — Napirend. — Az értéktőzsde árjegyzései. — Hirdetések. — (A bolgár király Budapesten.) Ferdinand bolgár fejedelem vasárnap reggel hat órakor Mu­­rányból teljes inkognitóban automobilon Buda­pestre érkezett. A koronázó Mátyás templomban csendes misét hallgatott, megtekintette a templo­mot és azután tovább folytatta útját székhelye felé.­­ (A román királyi pár a Kazán-szorosban.) Orsováról jelentik: A román királyi család hétfőn délelőtt 10 óra 30 perckor a Stefan Mare királyi yachton Orsova mellett elhaladt, hogy az aldunai Kazán-szorost megtekintse. A hajón a királyi csa­lád valamennyi tagja jelen volt. Kíséretükben volt a hadügyminiszter és néhány tábornok. Orsova vá­rosa lakossága sűrü tömegekben várakozott a Du­­naparton. A házak lobogódiszt öltöttek s taracklö­­vések s lelkes éljenzések hangzottak el, amikor a magas vendégek a látóhatáron föltűntek. A király és a trónörökös szalutálással, a királyné és­­ trón­örökösné kendőlobogtatással viszonozták­­ üdvöz­léseket. A királyi yacht előtt a Vaszilie Lupu gőzös tűnt fel a Dunán, amelyen az udvari személyzet s a hajózási tisztviselők foglaltak helyet a zenekarral. A királyi yacht után egy másik hajó, a Petru Ba­­resz zárta be a menetet, amelyen katonai és poli­tikai személyiségek foglaltak helyet. A királyi család 1 órakor érkezett vissza Tar­­­everinbe.­­ (A spanyol király fiát megoperálják.) Madridból jelentik, hogy Reyborn sebésztanár leg­közelebb odaérkezik és meg fogja operálni a királyi pár második fiát, Jaime infánst, aki siketnéma. ____________________

Next