Pesti Hírlap, 1911. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1911-05-09 / 108. szám
1911. május 9. kedd,________________ PESTI HIBLftP_________ zik. Ezeknek tartalmát egyetlen mondatban foglalom össze: Az államsegélynek egy részét, amit az egyházak kapnak, egyenesen a nyugdíjalapok erősítésére kellene fordítani. Általában az volna a legnemesebb szociális törvényhozási alkotás, ha a szellemi munkások különböző fajtáinak nyugdíjintézeteit némi állami istápolásban részesítenék. Egy szerencsés szakmánál, mint értesülök, legközelebb meg is cselekszik ezt. A Nemzeti színház nyugdíjintézetét ugyanis annyi állami segélyben szándékoznak részesíteni, hogy a színészek és színésznők nyugdíja hatezer korona legyen. Ez nagyon helyes és szép dolog. Dicséret illeti érte gróf Zichy Jánost és Molnár Viktort. Legfölebb csak az lesz furcsa, ha állandó rendszert csinálnak a tíz-tizenkétezer koronás örökös szerződésekből, amelyek pótlékai a nyugdíjnak. S mivel köztudomású, hogy színházaknál általában a tehetségen kívül kaszinói befolyással is lehet szerződést kapni, megtörténhetik, hogy nemcsak érdemes színészek és színésznők, hanem az ilyen módon á hamosított kokott is az ország pénzéből dupla címen miniszteri nyugdíjat fog kapni! A papnak özvegye pedig éljen meg évi két-háromszáz koronából . . . Zsolt. Napi hírek. Csavargó-bíróság a toloncházban. — Az elzüllöttek törvényszéke. — A budapesti csavargókról is essék egyszer szó.. Azokról a lerongyolódott, borostás emberekről, akiket számon tart a rendőrség, bár nem gyilkolnak, nem rabolnak és nem sikkasztanak, legfölebb apró lopásokat követnek el, ezt is csak ritkán. Csavarognak, kóborolnak, züllöttek és éhesek, de a világért sem vállalnak munkát, mélységes ellenszenvvel viseltetnek minden olyan fillér iránt, amit a verejtékükkel kellene megkeresniük. Öröktől fogva vannak ezek a csavargók, a vén semmittevők, a szabad ég alatt sokszor alusznak és ha nem sikerült összekoldulniok egypár krajcárt, egészen természetesnek találják, hogy a Külső Kerepesi-út mentén, a kertészek földjéről lopják el a nyers káposztát, mert ebédelni szokás. Ezeknek nem ártanak az időjárás viszontagságai. Semmit nem tudnak, semmihez sem értenek, csak hazudnak, ami nem is olyan csudálatos, hiszen a ravasz mesék kigondolásába őszülnek bele. Nagyon sokan vannak Budapesten, mindig többen lesznek, töltelékei a toloncháznak. Eddig úgy volt, hogy ha a rendőrség kezére kerültek — nincs foglalkozásod, nincs lakásod, vén csavargó vagy, mars a toloncházba — és lecsukták őket tíz napra, harminc napra, még többre. Az öregebbek, akiknek már mindegy volt és akik belefáradtak a semmittevésbe, a veszedelmes munkátalanságba, nagyon jó néven vették a rendőrségtől, hogy így gondoskodik hajlékról és ellátásról. Ezek az őszülő csavargók már direkt a rendőr előtt koldultak. Hangosan könyörögtek hídpénzért, hogy biztosan meghallja a rendőr. Bekerültek a toloncházba és boldogok voltak. A legtöbbje azonban még bírja és imádja a szabadságot, még lelkesedik az örökös izgalmakkal és veszedelmekkel teli pályáért. Aztán van közöttük száz és száz, akiket a balsors sodor a rendőrség elé. Szerencsétlen körülmények, valami nagy tragédia semmivé tesz mindent, beköszönt a nyomor, legnagyobb kerítője a toloncház népének. Ezek az úgynevezett tisztességes csavargók, akiket a nyomon vitt a tövises útra és ha már egyszer ültek nyolc napig, egészen biztos, hogy megint visszakerülnek a mosonyi utcai toloncházba. Olyan ez, mint az ópiumos pipa. Aki egyszer belekóstolt, visszakerül hozzá, ha még olyan nagy kerülőt tesz is. A rendőri eljárásban pedig eddig az volt a szomorú, hogy nem igen nézték a csavargás miatt előállított foglalkozás- és lakásnélküli embert, nem nézték, — ami pedig a legfontosabb volt — kilsi ,tolvaj-e vagy régi bűnös, volt-e már büntetve, vagy pedig büntetlen előéletű, aki talán akaratlanul, a saját hibáján kívül került az utcára vagy a pálinkásboltokba. Délután bevitte a rendőr a kerületi kapitányságra, lecsukták, reggel következett a rapport és a fogalmazó kihallgatta a csavargót. Három perc és már hangzott az ítélet: — Harminc nap. Jött a másik. A rendőrtiszt talán rosszkedvű lehetett, mert így szólt: — Három évre kitiltjuk a főváros területéről. Ha visszatér, hatvan napot is kap . . . így ment ez eddig. És születtek új csavargók, akiket az első könyörtelen büntetés tett azzá, pedig ők maguk nem tehettek róla, hogy az első huszonnégy órában nem kaptak munkát. A kerületi kapitányságok ítélkeztek így a csavargók felett, összetévesztvén a csakugyan javíthatatlanokat, a saját akaratukból fölesküdötteket azokkal, akik a menhelyre se mehettek be, mert hat krajcárjuk sem volt. Hiszen télvíz idején sokszor nehéz munkát kapni. A fontos körülmények mindig mellékesek voltak, írunk most ezekről a csavargókról, mert aktuális a dolguk. A mosonyi utcai toloncház nem lesz ezentúl kizárólag fogház, bűnösök tanyája. Kórház lesz. Ahol gyógyítani fognak, a rendőrtisztviselők orvosok lesznek, akik úgy vizsgálják majd a csavargók élettörténetét, a keserveiket és szerencsétlenségüket, mint ahogyan a doktor vizsgálja a páciensét, amikor az ütőerére teszi a kezét. A kerületi kapitánysgok ezentúl nem ítélkeznek a csavargók fölött. Hétfőn megnyílt a mosonyi utcai toloncházban a csavargó-bíróság, a legújabb rendőri intézmény, amelynél Jakabb Béla kapitány vezetésével három rendőrfogalmazó működik. Ezeknek a rendőrtisztviselőknek nincsen más dolguk, mint hogy ítélkezzenek a csavargók fölött, kutassák az okokat, amelyek az első ízben bekísért toloncot idehozták. A kerületi kapitányságokat naponta többször is végigjárja a zöldkocsi, mindenünnen összeszedik a csavargókat és viszik a csavargó bíróság elé. A vezető elv a humanizmus. Mindenkit meg kell menteni, aki megmenthető, öt szoba van a bíróságon, hirtelen alakították át a lovassági őrszobákat bíróssági szobákká. A hivatalos órák reggel nyolctól déli két óráig tartanak. Délutánonként pedig négytől nyolcig egy inspekciós tisztviselő folytatja a kihallgatásokat, mert mindig van anyag, mindig hoz friss szállítmányt a rendőrség kocsija. Már az első napon egy sereg aktát elintéztek. Szmetana György rendőrfogalmazó elé kerülnek a delikvensek. A legelső ember, akit kihallgattak, már médium volt, már egy megmenthető szerencsétlen, akin kipróbálják. Használ-e az új rendszer, a csavargók számának csökkentése. Behoztak egy öregedő, ötvenöt éves, szürkülő hajú iparos embert a rendőrök. A Tisza Kálmán-téren találtak rá, amint aludt egy padon. Kiderült, hogy ki van tiltva öt esztendőre a fővárosból, most tiltott viszszatérés miatt gyűlik meg a baja. — Miért tiltották ki? — kérdi a rendőrtisztviselő. — Semmiért. Elkeseredett ember vagyok. Csinálhatnak velem, amit akarnak. Huszonkét évig voltam asztalosmester itt a fővárosban. Nem ment valami jól a sorom, aztán történt, hogy összevesztem a feleségemmel. El is akartunk válni. Hát ahogy egyszer a kapitányságra megyek, hogy panaszt tegyek az asszony ellen, ott fognak. Akkor már tönkrementem, nem volt meg a munkám. Kitiltottak, azt mondták, csavargó vagyok. De mit csináljak, nem tudok a vidéken boldogulni. Nem tudok ott dolgozni, nem ismerek senkit, engem sem ismernek. Hiszen ha visszajöhetnék Pestre, milyen boldog lennék, itt kapnék munkát, mert van sok ismerősöm . . . Ha ezt az embert a múlt héten — amikor még nem volt csavargóbíróság — elfogják, legalább harminc napot kap. Most nem így történt. Kedden már beadja a folyamodást a kitiltás viszszavonásáért. A csavargóbíróság ezt nyomban fölterjeszti a főkapitányhoz, másnap visszaérkezik a kitiltás visszavonása és az öreg asztalosmester — szabad. Kereshet munkát. Ha csakugyan dolgozni akar, semmi baja nem lesz többé a rendőrséggel. Akadt egy öreg csavargó a régiek közül is. Már sokszor és sokat ült. De mindig csak koldulás miatt. A rendőr előtt hangosan koldulók közül való. Egyetlen szavát sem lehet elhinni, rémvnecéket mond a májbetegségéről, a szegény nővéréről, aki Cinkotán cserepeket készít és most is azzal védekezett, hogy nem akart visszatérni Budapestre, ahonnan ki van tiltva, csak „átutazóban“ volt. Tíz napot kapott a tiltott viszatérés miatt. És a lelkére beszéltek, de nem sokáig, mert ismerik már régen az összes rendőrök. Akkor lenne igazán boldog, ha harminc napot kapna. Nagyon ritka az önként jelentkező. Ilyen is volt a bíráskodás első napján. Losoncról pénteken Budapestre jött egy tizenkilencesztendős fiatalember. Színházi kellékes. Egy évig Székesfehérvárott, az ottani színháznál dolgozott, majd Losoncra került s most a fővárosba jött, hogy munkát keressen. Járt minden színháznál, de nem volt szerencséje. — Jöjjön őszszel — mondták neki, őszig pedig nem várhatott szegény. Jelentkezett tehát a legelső rendőrőrszemnél, aki a csavargóbírósághoz vitte. Nem csukják le, amiért nincsen munkája, hanem hazaküldik Pápára, ahol az apja államvasuti altiszt. — Kötött útlevéllel vigyenek, kérem, — mondta a rendőrtisztviselőnek. A kötött útlevél annyit jelent, hogy nem erőszakkal eltoloncolt az illető, hanem önként jelentkezett foglalkozástalan. Mégis furcsán hangzott a kérés és Szmetana rendőrfogalmazó megkérdezte: — Honnan tudja maga, mi az a kötött útlevél, ha még nem volt toloncházban? — A menhelyen aludtam, kérem. Ott egy öreg ember kitanított az éjszaka . . . . . . Akik fölött hétfőn ítélkeztek, nagyrészt megmenthető csavargók voltak. Nem azért bujkáltak csatornalakásokban, mert züllötten érezték jól magukat, kolduskenyéren, hanem mert nem egyengette senki a visszatérés útját. Most megteszi ezt a rendőrség. Viszahívja őket, mint az apa a kitagadott fiait. — (Adakozás.) G. M. (Budapest) 20 koronát küldött a mentőegyesület javára. — „Isten segít“ jelzéssel 1 korrt fillért kaptunk a tüdőbetegek szanatóriuma javára. —Lapunk mai száma)48 oldal terjedelmű. A melléklet tartalma: Garden parti a Quirinálban. Irta dr Bélái Izor. — Az élet ára. (Tárca.) Irta J. E. Bosnyainé. — Országos Ügyvédszövetség alakuló közgyűlése. — Bárczy és Vázsonyi a városi politikáról. — Cherven Flóris jubileuma. — Egyletek és intézetek. — Budapesti gabonatőzsde: A termésstatisztika. Irta Balla Vilmos. — Budapesti értéktőzsde. — Ingatlanok forgalma. — Regénycsarnok: A Célia 28-ik folytatása. — Vegyes. — Szerkesztői üzenetek. — Kivonat a hivatalos lapból. — Időjárás. — Napirend. — Az értéktőzsde árjegyzései. — Hirdetések. — (A bolgár király Budapesten.) Ferdinand bolgár fejedelem vasárnap reggel hat órakor Murányból teljes inkognitóban automobilon Budapestre érkezett. A koronázó Mátyás templomban csendes misét hallgatott, megtekintette a templomot és azután tovább folytatta útját székhelye felé. (A román királyi pár a Kazán-szorosban.) Orsováról jelentik: A román királyi család hétfőn délelőtt 10 óra 30 perckor a Stefan Mare királyi yachton Orsova mellett elhaladt, hogy az aldunai Kazán-szorost megtekintse. A hajón a királyi család valamennyi tagja jelen volt. Kíséretükben volt a hadügyminiszter és néhány tábornok. Orsova városa lakossága sűrü tömegekben várakozott a Dunaparton. A házak lobogódiszt öltöttek s taracklövések s lelkes éljenzések hangzottak el, amikor a magas vendégek a látóhatáron föltűntek. A király és a trónörökös szalutálással, a királyné és trónörökösné kendőlobogtatással viszonozták üdvözléseket. A királyi yacht előtt a Vaszilie Lupu gőzös tűnt fel a Dunán, amelyen az udvari személyzet s a hajózási tisztviselők foglaltak helyet a zenekarral. A királyi yacht után egy másik hajó, a Petru Baresz zárta be a menetet, amelyen katonai és politikai személyiségek foglaltak helyet. A királyi család 1 órakor érkezett vissza Tareverinbe. (A spanyol király fiát megoperálják.) Madridból jelentik, hogy Reyborn sebésztanár legközelebb odaérkezik és meg fogja operálni a királyi pár második fiát, Jaime infánst, aki siketnéma. ____________________