Pesti Hírlap, 1911. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1911-06-09 / 135. szám
Népoperában kendi működését, amiért is a mai vizsga néhány részlete a leendő Népoperának mintegy vernissage-előadása volt. Mind az ötnek szerződtetéséhez már most gratulálhatunk Márkus Dezső igazgatónak; szép és üde, friss hang, kiváló szinésztalentum és jeles iskolázottság jellemzi valamennyit. De a többi, még révbe nem jutott, vagyis még le nem szerződtetett abituriens közt is akad figyelemreméltó tehetség. „Grürnwald Erzsébet erőteljes és kellemes csengésű szopránja Elza szerepében, a nagytehetségű és szép megjelenésű Sláber Gyöngyike pedig főleg Ortrud invokációjával keltett zajos tetszést. Flittner Rózsi és Baranyay Jolán csengő hangú és eleven temeperamentumú szubretteknek ígérkeznek és az intelligens, erőteljes orgánumu Fillinger Elzára, valamint a kellemes hangú Szondy Bellára és Tóth Máriára is szép jövő vár a világot jelentő deszkákon. Elvégre egy ilyen vizsgaelőadásnál úgy sem alkalmazható abszolút mérték (különben sok megrovás is jutna egyes szereplőknek — de még a dirigensnek is), a jóakaró dicséretet pedig mindenesetre buzdításul vehetik a jövőre — ép úgy mint azokat a tapsviharokat, amelyekkel a mai, túlságosan jóakaró közönség csaknem minden egyes közreműködőnek adózott. * (Az Ártatlan Zsuzsi szereplői.) A Városligeti színház igazgatósága mindent elkövetett, hogy újdonságát méltó előadásban hozza színre. Küry Klára mellett, ki a címszerepet játssza, Sajó Géza, a kedvelt kabaré-komikus lép fel egyik férfi főszerepben. Az újonan szerződtetett tagok közül Szabolcs Ernő, Radó Nelly és Heltay Olga, a régiek közül pedig Szalay, Fekete, Veszprémmé, Károlyi Ibolyka, Földes, Kellér jutottak hálás szerepekhez. A második felvonásban játszódó Moulin Rougeban, melyet pazar kiállításban állítanak be, fellép a Jardin de Paris 12 elsőrendű táncosnője is. * (A Föld története.) Az Uránia színház csütörtökön mutatta be Király Pálnak a „Föld története“ című három felvonásból álló darabját. Ez a darab a színház műsorának ama kevésszámú darabjai közül való, amelyek valóban megfelelnek az Uránia tulajdonképeni feladatának, új tudományok népszerűsítésének. Az első felvonásban a szerző a naprendszer keletkezésének titkaiba vezet be, majd bemutatja a Föld őskorát s az őskor növényi és állatvilágát, bőven kitérve hazánk geológiai történetére. A második felvonás tárgya a legújabb tudományos sarki expedíciók eredményeinek bemutatása, így Shackleton útja, az északi sark eléréséért folytatott küzdelem, Nansen sikerei, miknek keretében érdekes apróságok vannak a sarki fény birodalmából s a tenger mélységeinek életéből. Az utolsó felvonásban végül az ember származásáról beszél a szerző, végigkísérve a fejlődését a rekonstruált ősembertől egészen a történelmi időkig. Számos színes kép és kitűnően sikerült mozgófénykép tarkítja a mindvégig érdekes és tanulságos darabot, amelyet a színházat egészen megtöltő közönség állandóan feszült figyelemmel hallgatott és nagyon sokat tapsolt a szerzőnek, aki maga olvasta fel darabját. * (Budai színkör.) A budai nyári színházban holnap, pénteken, Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című színműve kerül előadásra. Jób Vilma: Haraszthy Mici, Szentirmayné: Kádasa Mariska, Domaházyné: Bánházy Teréz, Tarján: Temnyei, Szentirmay: Fekete, Biliteky: Bérczi, Lóránt: Herczeg és Merlin: Szegő lesz. Szombaton a Faust című opera van műsoron, Mefisztó szerepében Róna Dezső vendéggel, míg Margitot E. Rossi Rozina játszsza, ezúttal először. * (Szerződtetés.) Márkus Dezső, a budapesti Népopera igazgatója, szerződtette a zürichi színház magyar származású karmesterét, Feszler Gézát. * (Intézeti hangverseny.) Jámborné Riesz Olga zongoraművésznő vezetése alatt álló zeneiskola f. hó 7-én tartotta a Vigadó kistermében zsúfolt ház előtt második vizsgálati hangversenyét, melyen a résztvett növendékek feltűnő intelligenciájukról és szorgalmukról adtak tanusgot. A zongora tanszakon főleg Weisz Juliska, Szőllősy Ella, Holier Ágnes ,Bloch Magda, Klein Irén, Bleier Pál, Gattein István, a hegedű-tanszakon pedig Auer László, Guth Károly, Weisz Károly, Takács Ferenc ,Guttmann Imre és Bruck Gyuri együttes játékukkal, azonkívül még Kőszegi Blanka tűntek ki. Különös feltűnést keltett Kepes Ferencné, aki a Sevillai borbély és Semiramis operák egy-egy áriáját és Schumann Aufträge című dalát oly precizitással énekelte, hogy meleg, bársonyos hangjával és bravúros koloratúrájával nem a növendék benyomását keltette, hanem mint kész dalénekesnő mutatkozott be. A vizsgálat kiváló eredménye és sikere Jámborné-Riesz Olga zongora-, Kőszegi Sándor hegedű- és Bondy Viktorné énektanárnő tanítási módszerét dicséri. * (Ligeti apróságok.) Ezen a héten véget ér a Vígszínháznak a Városligeti színházban való vendégszereplése. Összesen harminc estén át játszottak. A vígszínházi művészek nem nagyon örültek ennek a kirándulásnak, mert hát elestek attól a vakációtól, mely nekik a németek vígszínházi vendégszereplése alatt mindenkor kijárt, mely vakáció alatt vendégszerepelni és így jó summa pénzt szoktak keresni a vidéken. Denique, mégis csak ki kellett menni a „idzsébe“ és publikumot varázsolni Feld Zsigmond szép színházába. Valljuk meg, ez a varázslat nem történt valami gyorsan. — Hiába hirdetjük, a publikum nem hiszi el nekünk, hogy valóban a vígszínházáak játszanak idekint, — jegyezte meg jó humorral Feld Mátyás, bizonyára azokra a szédítő jelzőkkel és ígéretekkel teli kommünikékre gondolva, melyeket ő szokott szerkeszteni. Utóbb azonban mégis csak megszokta a publikum, hogy a vígszínháziak játszanak odakint. És megszokták a színészek is. Sőt egyik-másik hozzáidomult a ligeti ízléshez. A mimikri elmélet sajátos magyarázatát adta például Szerémi, amikor a Molnár Testőrében nem Keszler József népszerű ábrázatát maszkírozva játszotta el a kritikust, hanem szakáll nélkül, nyírott bajuszszal. — De megfiatalodtál! — szólította meg valaki a kulisszák mögött. — Hja, itt a ligetben vagyunk! Ide nem a „Keszi bácsi“, ide nyári kritikus dukál. No, de a legtöbb koncessziót a ligeti Ízlésnek Tapolczai Dezső tette, akit nem is emlegetnek odakint másképen, mint „Tapi, a liget gyöngye.“ Az őrnagy úr kutyamosójával és a Diákélet borsával oly nagy sikerei voltak, hogy akadt egy csibész, aki direkt az ő kedvéért újra megnézte a Diákéletet, akkor, amikor legutóbb délután a Vígszínházban játszották. Hát az történt, hogy a csibész boszankodva távozott, mert hogy a Tapi egészen másképen játszott, t. i. a Vígszínház játékmodorában. No és az se kismiska, amit Faludi Sándor művelt a mimikri elmélet szent nevében. A Faludiak is utalnak ki percentes jegyeket, de szigorúan megtartott formák között igazolni kell az illetékességet, mégpedig az igazgatósági irodában. Ha valaki a kávéházban, feketézés közben szólítja meg őket, a legnagyobb udvariassággal bár, de visszautasítják. Faludi Sándor mégis az egyik nagyon „gyönge“ napon (az a bizonyos nagy záporeső volt) a Városligeti színház előtti csarnokban is elfogadott jelentkezőket, sőt észre se vette, hogy Feld Sándor urnak szólítgatják (mintha jó Feld Zsigmondnak nem jutott volna bőven az isten áldásából). És egy feltámadást is produkált a ligeti vendégszereplés. Péchy Kálmánt, a Vígszínház néhai, pár évvel ezelőtt elhunyt rendezőjét, támasztotta fel az „őrnagy úr“ színlapja. Ennek a pompás francia bohózatnak ligeti színlapjához alapul ugyanis a régit vették; azt, amely szerint a darabot Péchy Kálmán rendezte. És az őrnagy úr ligeti reprise-e aztán igy hirdetődött: Rendezi Péchy Kálmán. Non omnis moriar! — csak menjünk ki a ligetbe — biztatgathatja magát Szilágyi Vilmos, a jelenlegi főrendező. * (Színtársulatok szaporítása.) Az Országos Színészegyesület tanácsa már régóta foglalkozik a színtársulatok szaporításának kérdésével, melylyel szorosan egybefügg a daltársulati ügynek rendezése is. Próbaképen már az elmúlt színházi évben több negyedrangu színigazgatói engedélyt adott ki s ezek működése a gyakorlatban eléggé bevált. Ditrói Mór, az Országos Színészegyesület elnöke, ebben az ügyben értekezletet hívott egybe, amelyen megjelentek: Krecsányi Ignác és Tapolczai Dezső fővárosi, Mezei Kálmán és Szabados László vidéki tanácsosok, Kunihegyi Miklós, Lászlófi Bódog, Miklóssy Gábor, Molnár Gyula színigazgatók, Bányai Lajos, Kerényi Ignác, Marosi Géza és Radó Sándor daltársulati igazgatók, továbbá az irodatisztviselők. Ditrói elnök meg nyitván az értekezletet üdvözölte a megjelent tagokat. Krecsányi a színigazgatók érdekeinek a stagionok ellen való megvédelmezéséről beszélt, e kifejezést adott ama nézetének, hogy a stagionerendszer nem felel meg annak a célnak, amelyből azt alkották. Mezei Kálmán a színtársulatok szükségszerű szaporításáról beszélt, Szabados a stagionék mellett foglalt állást. Tapolczai a területi és kerületi beosztással meg van elégedve, a színtársulatok szaporításának dolgát csak az esetben tartja célravezetőnek, ha a daltársulatok működését kormányrendeletileg betiltják. Bányai Lajos daltársulati igazgató szólott ezután. Ismertette a daltársulatok nehéz helyzetét s kifejezést adott a rendezés iránti általános kívánságnak. Kívánatosnak tartja, hogy a jelenlegi területi igazgatók ne foglaljanak le oly sok várost, melyeket ezután felkeresni sem győznek s az így szabaddá lett városokban tíz negyedrangú színtársulat nyerne elhelyezést. Ditrói elnök bejelentette, hogy ez irányban már történt intézkedés és egy területi igazgatónak tizenöt városnál többet nem is szabad megtartani, ezeket azután okvetlen fel is kell keresni minden évben. A többi várost azután felosztják a negyedrangú színtársulatok között. A kérdés megoldásának mielőbbi keresztülvitele érdekében határozatilag kimondták, hogy beszerzik az adatokat arról, hogy hány egyesületi tag működik ez idő szerint a daltársulatoknál, továbbá a jelenlegi területi igazgatók könyvkimutatásait is, hogy ezek alapján állapítsák meg a negyedrangú színigazgatókra kirovandó minimális terheket. Eljárnak abban, hogy hatósági rendelet most már végleg szüntesse be a daltársulatok működését. Mezei Kálmán elaborátumát tárgyalták ezután, amelyben mindjárt fel is vannak sorolva azok a városok, amelyek a negyedrangú színtársulatok rendelkezésére fognak állani, s bár a jelenlevők adatai értelmében több várost kihúztak a listából, ennek dacára tíz-tizenkét új társulat alakítható ezekből. Az ügy végleges rendezése a közeljövőben várható. * (Kispesten) szerdán, f. hó 14-ikén, kezdi meg Miklósy Gábor igazgató színtársul,ta a nyári színi idényt Kuruzslóval. Heti műsora: csütörtökön d. u. Tatárjárás, este Muzsikusleány; pénteken Testőr; szombaton Babuska; vasárnap d. u. Csókon szerzett vőlegény, este Luxemburg gróf; hétfőn Botrány. A színtársulat 52 tagból áll a zenekaron kívül. * (Kolozsvár két színháza.)" Hírt adtunk arról a beadványról, melyet dr Janovics kolozsvári színigazgató a kultuszminiszterhez intézett és amely beadvány alapján ő meg akar teremteni egy oly Nemzeti színházat, mely az énekes darabokat kizárná. Újra meg újra hangsúlyoznunk kell, hogy dr Janovicsnak ezen beadványa a legsürgősebben és a legjobb akarattal intézendő el, mert az ő célja olyan, amilyent csak óhajthat a kegyes; mindenki, aki szem előtt tartja Kolozsvár kulturális jelentőségét. Ha valahol, úgy Kolozsvárott még nemzeti missziót teljesít a színészet, hiszen oláhság gyűrűzi körül, és ha van vidéki város, úgy Kolozsvár az, melynek falai között érdemes igazán kulturális értelemben vett színészetet csinálni, mégpedig a legteljesebb önállósággal. Hogy miért? Mert Kolozsvár közönsége egészen más, mint akármelyik vidéki városé; míg ugyanis a legtöbb vidéki város intelligenciájának, tehát a színházlátogató közönségnek jó hányada Budapest és Bécs neveltje színház szempontjából, a kolozsvári közönség egész nagy tömegében a legjobb színházi publikum és bizony, főleg a nagy távolság miatt, a budapesti színházakba épenséggel nem jár. Hát még a bécsiekbe! A kultuszminiszter, amikor a beadványt mérlegelés alá veszi, kell, hogy ezeket az igazságokat szem előtt tartsa. Egy füst alatt rámutatunk a beadvány egy fogyatékosságára is, hogy t. i. nincs utalással az operaelőadásokra. Ki fogja, ha majd Kolozsvárnak két önálló színháza lesz, az operaelőadásokat rendezni? Legjobban szeretnők, ha Janovics, miáltal Kolozsvárnak olyan Nemzeti színháza lenne, mint volt Budapestnek, mikor az itteni Nemzeti színházban hetenkint két-három operaelőadást is rendeztek. Persze, ez csak részletkérdés. De már nem részletkérdés, hogy ki kapja majd meg a másik színházat. Mivel ezt a kérdést pályázat útján fogják eldönteni, csak általánosságban beszélhetünk, és így is csak azért, mert igen határozott formában közlik velünk, hogy a pályázók közt lesz Beöthy László, a Király színház és a Magyar színház igazgatója is. Ez az információ minket nem ért váratlanul, mert hiszen Beöthynek ily irányú ambíciójáról tudunk. Hiszen közzé is tettük egy nyilatkozatát, mely szerint ő legnagyobb örömmel pályázna a nagyváradi Szigligeti-színházra. Most egy pár stációval tovább menve, Nagyváradról Kolozsvárra ért ambíciójának expresszvonatán. Azt hisszük, hogy Kolozsvárott se fog tovább időzni, mint Nagyváradon, mégpedig a lokálpatriotizmus miatt, melylyel ő szemben találta magát akkor is, amikor például az újpesti színházra pályázott és azt Papír Sándor, a cedvelt Király-szinházi komi-