Pesti Hírlap, 1911. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1911-06-09 / 135. szám

Népoperában kendi működését,­­ amiért is a mai vizsga néhány részlete a leendő Népoperának mint­egy vernissage-előadása volt. Mind az ötnek szer­ződtetéséhez már most gratulálhatunk Márkus Dezső igazgatónak; szép és üde, friss hang, kiváló szinésztalentum és jeles iskolázottság jellemzi va­lamennyit.­­ De a többi, még révbe nem jutott, vagyis még le nem szerződtetett abituriens közt is akad figyelemreméltó tehetség. „Grü­rnwald Erzsé­bet erőteljes és kellemes csengésű szopránja Elza szerepében, a nagytehetségű és szép megjelenésű Sláber Gyöngyike pedig főleg Ortrud invokációjá­val keltett zajos tetszést. Flittner Rózsi és Bara­­nyay Jolán csengő hangú és eleven temeperamen­­tumú szubretteknek ígérkeznek és az intelligens, erőteljes orgánumu Fillinger Elzára, valamint a kellemes hangú Szondy Bellára és Tóth Máriára is szép jövő vár a világot jelentő deszkákon. Elvégre egy ilyen vizsgaelőadásnál úgy sem alkalmazható abszolút mérték (különben sok megrovás is jutna egyes szereplőknek — de még a dirigensnek is), a jóakaró dicséretet pedig mindenesetre buzdításul vehetik a jövőre — ép úgy mint azokat a taps­viharokat, amelyekkel a mai, túlságosan jóakaró közönség csaknem minden egyes közreműködőnek adózott. * (Az Ártatlan Zsuzsi szereplői.) A Város­ligeti színház igazgatósága mindent elkövetett, hogy újdonságát méltó előadásban hozza színre. Küry Klára mellett, ki a címszerepet játs­sza, Sajó Géza, a kedvelt kabaré-komikus lép fel egyik férfi főszerepben. Az újonan szerződtetett tagok közül Szabolcs Ernő, Radó Nelly és Heltay Olga, a régiek közül pedig Szalay, Fekete, Veszprémmé, Károlyi Ibolyka, Földes, Kellér jutottak hálás szerepekhez. A második felvonásban játszódó Mou­lin Rougeban, melyet pazar kiállításban állítanak be, fellép a Jard­in de Paris 12 elsőrendű táncos­nője is. * (A Föld története.) Az Uránia színház csütörtökön mutatta be Király Pálnak a „Föld története“ című három felvonásból álló darab­ját. Ez a darab a színház műsorának ama ke­vésszámú darabjai közül való, amelyek valóban megfelelnek az Uránia tulajdonképeni feladatá­nak, új tudományok népszerűsítésének. Az első felvonásban a szerző a naprendszer keletkezésé­nek titkaiba vezet be, majd bemutatja a Föld ős­korát s az őskor növényi és állatvilágát, bőven kitérve hazánk geológiai történetére. A második felvonás tárgya a legújabb tudományos sarki ex­pedíciók eredményeinek bemutatása, így Shack­­leton útja, az északi sark eléréséért folytatott küzdelem, Nansen sikerei, miknek keretében érdekes apróságok vannak a sarki fény birodal­mából s a tenger mélységeinek életéből. Az utol­só felvonásban végül az ember származásáról beszél a szerző, végigkísérve a fejlődését a re­konstruált ősembertől egészen a történelmi idő­kig. Számos színes kép és kitűnően sikerült moz­gófénykép tarkítja a mindvégig érdekes és ta­nulságos darabot, amelyet a színházat egészen megtöltő közönség állandóan feszült figyelemmel hallgatott és nagyon sokat tapsolt a szerzőnek, aki maga olvasta fel darabját. * (Budai színkör.) A budai nyári színház­ban holnap, pénteken, Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című színműve kerül előadásra. Jób Vilma: Haraszthy Mici, Szentirmayné: Ká­dasa Mariska, Domaházyné: Bánházy Teréz, Tar­ján: Temnyei, Szentirmay: Fekete, Biliteky: Bérczi, Lóránt: Herczeg és Merlin: Szegő lesz. Szombaton a Faust című opera van műsoron, Mefisztó szerepében Róna Dezső vendéggel, míg Margitot E. Rossi Rozina játszsza, ezúttal először. * (Szerződtetés.) Márkus Dezső, a budapesti Népopera igazgatója, szerződtette a zürichi szín­­ház magyar származású karmesterét, Feszler Gézát. * (Intézeti hangverseny.) Jámborné­ Riesz Olga zongoraművésznő vezetése alatt álló zene­iskola f. hó 7-én tartotta a Vigadó kistermében zsúfolt ház előtt második vizsgálati hangversenyét, melyen a résztvett növendékek feltűnő intelligen­ciájukról és szorgalmukról adtak tanusgot. A zon­gora tanszakon főleg Weisz Juliska, Szőllősy Ella, Holier Ágnes ,Bloch Magda, Klein Irén, Bleier Pál, Gattein István, a­ hegedű-tanszakon pedig Auer László, Guth Károly, Weisz Károly, Takács Ferenc ,Guttmann Imre és Bruck Gyuri együttes játékukkal, azonkívül még Kőszegi Blanka tűntek ki. Különös feltűnést keltett Kepes Ferencné, aki a Sevillai borbély és Semiramis operák egy-egy áriáját és Schumann Aufträge című dalát oly pr­ecizitással énekelte, hogy meleg, bársonyos hangjával és bravúros koloratúrájával nem a növendék benyomását keltette, hanem mint kész dalénekesnő mutatkozott be. A vizsgálat kiváló eredménye és sikere Jámborné-Riesz Olga zongora-, Kőszegi Sándor hegedű- és Bondy Viktorné énektanárnő tanítási módszerét dicséri. * (Ligeti apróságok.) Ezen a héten véget ér a Vígszínháznak a Városligeti színházban való vendégszereplése. Összesen harminc estén át ját­szottak. A vígszínházi művészek nem nagyon örül­tek ennek a kirándulásnak, mert hát elestek attól a vakációtól, mely nekik a németek vígszínházi ven­dégszereplése alatt mindenkor kijárt, mely vakáció alatt vendégszerepelni és így jó summa pénzt szok­tak keresni a vidéken. Denique, mégis csak ki kel­lett menni a „idzsébe“ és publikumot varázsolni Feld Zsigmond szép színházába. Valljuk meg, ez a varázslat nem történt valami gyorsan. — Hiába hirdetjük, a publikum nem hiszi el­ nekünk, hogy valóban a vígszínházáak játszanak idekint, — jegyezte meg jó humorral Feld Mátyás, bizonyára azokra a szédítő jelzőkkel és ígéretekkel teli kommünikékre gondolva, melyeket ő szokott szerkeszteni. Utóbb azonban mégis csak megszokta a pub­likum, hogy a vígszínháziak játszanak odakint. És megszokták a színészek is. Sőt egyik-másik hozzá­idomult a ligeti ízléshez. A mimikri elmélet sajátos magyarázatát adta például Szerémi, amikor a Mol­nár Testőr­ében nem Keszler József népszerű áb­rázatát maszkírozva játszotta el a kritikust, hanem szakáll nélkül, nyírott bajuszszal. — De megfiatalodtál! — szólította meg va­laki a kulisszák mögött. — Hja, itt a ligetben vagyunk! Ide nem a „Keszi bácsi“, ide nyári kritikus dukál. No, de a legtöbb koncessziót a ligeti Ízlésnek Tapolczai Dezső tette, akit nem is emlegetnek oda­kint másképen, mint „Tapi, a liget gyöngye.“ Az őrnagy úr kutyamosójával és a Diákélet borsával oly nagy sikerei voltak, hogy akadt egy csibész, aki direkt az ő kedvéért újra megnézte a Diák­életet, akkor, amikor legutóbb délután a Vígszín­házban játszották. Hát az történt, hogy a csibész boszankodva távozott, mert hogy a Tapi egészen másképen játszott, t. i. a Vígszínház játékmodorá­­ban. No és az se kismiska, amit Faludi Sándor mű­velt a mimikri elmélet szent nevében. A Faludiak is utalnak ki percentes jegyeket, de szigorúan meg­tartott formák között­ igazolni kell az illetékessé­get, még­pedig az igazgatósági irodában. Ha valaki a kávéházban, feketézés közben szólítja meg őket, a legnagyobb udvariassággal bár, de visszautasít­ják. Faludi Sándor mégis az egyik nagyon „gyönge“ napon (az a bizonyos nagy záporeső volt) a Városligeti színház előtti csarnokban is elfoga­­dott jelentkezőket, sőt észre se vette, hogy Feld Sándor urnak szólítgatják (mintha jó Feld Zsig­­mondnak nem jutott volna bőven az isten áldásá­ból).­­ És egy feltámadást is produkált a ligeti vendégszereplés. Péchy Kálmánt, a Vígszínház néhai, pár évvel ezelőtt elhunyt rendezőjét, támasz­totta fel az „őrnagy úr“ színlapja. Ennek a pom­pás francia bohózatnak ligeti színlapjához alapul ugyanis a régit vették; azt, amely szerint a dara­bot Péchy Kálmán rendezte. És az őrnagy úr ligeti reprise-e aztán igy hirdetődött: Rendezi Péchy Kálmán. Non omnis moriar! — csak men­jünk ki a ligetbe — biztatgathatja magát Szilágyi Vilmos, a jelenlegi főrendező. * (Színtársulatok szaporítása.) Az Orszá­gos Színészegyesület tanácsa már régóta foglalkozik a színtársulatok szaporításának kérdésével, melylyel szorosan egybefügg a daltársulati ügynek rendezése is. Próbaképen már az elmúlt színházi évben több negyedrangu színigazgatói engedélyt adott ki s ezek működése a gyakorlatban eléggé bevált. Ditrói Mór, az Országos Színészegyesület elnöke, ebben az ügy­ben értekezletet hívott egybe, amelyen megjelentek: Krecsányi Ignác és Tapolczai Dezső fővárosi, Me­zei Kálmán és Szabados László vidéki tanácsosok, Kunihegyi Miklós, Lászlófi Bódog, Miklóssy Gábor, Molnár Gyula színigazgatók, Bányai Lajos, Kerényi Ignác, Marosi Géza és Radó Sándor daltársulati igazgatók, továbbá az irodatisztviselők. Ditrói elnök meg nyitván az értekezletet üdvözölte a megjelent tagokat. Krecsányi a színigazgatók érdekeinek a stagionok ellen való megvédelmezéséről beszélt, e kifejezést adott ama nézetének, hogy a stagione­­rendszer nem felel meg annak a célnak, amelyből azt alkották. Mezei Kálmán a színtársulatok szük­ségszerű szaporításáról beszélt, Szabados a stagionék mellett foglalt állást. Tapolczai a területi és kerü­leti beosztással meg van elégedve, a színtársulatok szaporításának dolgát csak az esetben tartja célra­vezetőnek, ha a daltársulatok működését kormány­­rendeletileg betiltják. Bányai Lajos daltársulati igazgató szólott ezután. Ismertette a daltársulatok nehéz helyzetét s kifejezést adott a rendezés iránti általános kívánságnak. Kívánatosnak tartja, hogy a jelenlegi területi igazgatók ne foglaljanak le oly sok várost, melyeket ezután felkeresni sem győznek s az így szabaddá lett városokban tíz negyedrangú színtársulat nyerne elhelyezést. Ditrói elnök beje­lentette, hogy ez irányban már történt intézkedés és egy területi igazgatónak tizenöt városnál többet nem is szabad megtartani, ezeket azután okvetlen fel is kell keresni minden évben. A többi várost az­után felosztják a negyedrangú színtársulatok kö­zött. A kérdés megoldásának mielőbbi keresztülvite­le érdekében határozatilag kimondták, hogy beszer­zik az adatokat arról, hogy hány egyesületi tag mű­ködik ez idő szerint a daltársulatoknál, továbbá a jelenlegi területi igazgatók könyvkimutatásait is, hogy ezek alapján állapítsák meg a negyedrangú színigazgatókra kirovandó minimális terheket. El­járnak abban, hogy hatósági rendelet most már végleg szüntesse be a daltársulatok működését. Me­zei Kálmán elaborát­umát tárgyalták ezután, amely­ben mindjárt fel is vannak sorolva azok a városok, amelyek a negyedrangú színtársulatok rendelkezé­sére fognak állani, s bár a jelenlevők adatai értel­mében több várost kihúztak a listából, ennek dacára tíz-tizenkét új társulat alakítható ezekből. Az ügy végleges rendezése a közel­jövőben várható. * (Kispesten) szerdán, f. hó 14-ikén, kezdi meg Miklósy Gábor igazgató színtársul­­,ta a nyári színi idényt Kuruzslóval. Heti műsora: csütörtö­kön d. u. Tatárjárás, este Muzsikusleány; pénte­ken Testőr; szombaton Babuska; vasárnap d. u. Csókon szerzett vőlegény, este Luxemburg gróf; hétfőn Botrány. A színtársulat 52 tagból áll a ze­nekaron kívül. * (Kolozsvár két színháza.)" Hírt adtunk ar­ról a beadványról, melyet dr Janovics kolozsvári színigazgató a kultuszminiszterhez intézett és amely beadvány alapján ő meg akar teremteni egy oly Nemzeti színházat, mely az énekes dara­bokat kizárná. Újra meg újra hangsúlyoznunk kell, hogy dr Janovicsnak ezen beadványa a legsürgő­sebben és a legjobb akarattal intézendő el, mert az ő célja olyan, amilyent csak óhajthat a kegyes; mindenki, aki szem előtt tartja Kolozsvár kultu­rális jelentőségét. Ha valahol, úgy Kolozsvárott még nemzeti missziót teljesít a színészet, hiszen oláhság gyűrűzi körül, és ha van vidéki város, úgy Kolozsvár az, melynek falai között érdemes igazán kulturális értelemben vett színészetet csi­nálni, még­pedig a legteljesebb önállósággal. Hogy miért? Mert Kolozsvár közönsége egészen más, mint akármelyik vidéki városé; míg ugyanis a legtöbb vidéki város intelligenciájának, tehát a színházlátogató közönségnek jó hányada Budapest és Bécs neveltje színház szempontjából, a kolozs­vári közönség egész nagy tömegében a legjobb színházi publikum és bizony, főleg a nagy távolság miatt, a budapesti színházakba épenséggel nem jár. Hát még a bécsiekbe! A kultuszminiszter, ami­kor a beadványt mérlegelés alá veszi, kell, hogy ezeket az igazságokat szem előtt tartsa. Egy füst alatt rámutatunk a beadvány egy fogyatékosságára is, hogy t. i. nincs utalással az operaelőadásokra. Ki fogja, ha majd Kolozsvárnak két önálló szín­háza lesz, az operaelőadásokat rendezni? Legjob­ban szeretnők, ha Janovics, miáltal Kolozsvárnak olyan Nemzeti színháza lenne, mint volt Buda­pestnek, mikor az itteni Nemzeti színházban he­­tenkint két-három operaelőadást is rendeztek. Persze, ez csak részletkérdés. De már nem részlet­­kérdés, hogy ki kapja majd meg a másik színhá­zat. Mivel ezt a kérdést pályázat útján fogják el­dönteni, csak általánosságban beszélhetünk, és így is csak azért, mert igen határozott formában közlik velünk, hogy a pályázók közt lesz Beöthy László, a Király színház és a Magyar színház igazgatója is. Ez az információ minket nem ért váratlanul, mert hiszen Beöthynek ily irányú ambíciójáról tudunk. Hiszen közzé is tettük egy nyilatkozatát, mely szerint ő legnagyobb örömmel pályázna a nagyváradi Szigligeti-színházra. Most egy pár stációval tovább menve, Nagyváradról Kolozsvárra ért ambíciójának expresszvonatán. Azt his­szük, hogy Kolozsvárott se fog tovább időzni, mint Nagyváradon, még­pedig a lokálpatriotizmus miatt, melylyel ő szemben találta magát akkor is, amikor például az újpesti színházra pályázott és azt Papír Sándor, a c­edvelt Király-szinházi komi-

Next