Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 246-258. szám)

1911-10-17 / 246. szám

_ _______Pesti hírlap__________ _______________1911. október 17., kedd, mint horvát bánt és mégis tizennyolc évig voltam ebben az állásban. Arra a kérdésre, vajon katonai téren nem merültek-e föl újabb javaslatok, a miniszterel­nök ezt felelte : — Ha ezen a téren új dolog történt volna és uj programot dolgoztak volna ki, akkor en­nek megvalósítása végett mindenekelőtt uj em­bereknek kellene jönniök. Szóba került a huskérdés, az annabergi csatlakozás is, de Khuen gróf ezekről a dolgok­ról nem akart nyilatkozni. Csak arra a megjegy­zésre, hogy Ausztriában a huskérdést egyolda­lúan és Magyarország hozzájárulása nélkül akarják szabályozni, ezt jegyezte meg gróf Hé­­derváry : — Ezt nem hiszem el! Ez teljességgel le­hetetlen ! Gróf Héderváry ezután még azt mondta, hogy báró Gautsch miniszterelnökkel és Auffen­­berg lovag hadügyminiszterrel fog találkozni. Nyilván azért kívánt gróf Aehrenthallal beszél­ni, hogy információt kapjon tőle ahoz a vála­szához, amelyet gróf Apponyi Albertnak a tripo­­liszi ügyben hozzá intézett interpellációra adni fog. Megjegyzéseiből azt lehet következtetni, hogy erre az interpellációra a legrövidebb idő alatt fog felelni s még azt is mondta, hogy a monarchia helyzete ebben a külső kérdésben na­gyon kedvelő. *­Az új kereskedelmi miniszter. A miniszterelnök keddi audienciáján a ki­rály hozzájárult Beöthy László munkapárti kép­viselő, volt főispánnak kereskedelmi miniszterré történt kinevezéséhez. A kinevezés politikai kö­rökben, sőt még a munkapárt egy részénél is fel­tűnést keltett. Már szombaton szó volt ugyan ró­la, hogy a kereskedelmi miniszteri tárca legújabb jelöltje Beöthy László, de néhány hónappal ezelőtt hasonló határozottsággal emlegették gróf Wick­en­­burg nevét, arra pedig a miniszterelnök legközve­­tetlenebb környezetének kivételével senki sem gon­dolt, hogy a kinevezés már Khuen legközelebbi audienciáján fog megtörténni. A kinevezés hírét A Ház folyosóján a munkapárt nagy része meg­nyugvással és örömmel, az ellenzék izgalommal és aggodalommal fogadta. Tisza István előnyomulá­sát látja benne. Az új miniszter egy hírlapíró előtt így nyi­latkozott: Nagy munkakedvvel foglalom el új, díszes állásomat, de programmomra vonatko­zóan mindaddig, míg a minisztérium ügyosz­tályának vezetőivel nem érintkeztem és a hi­vatali esküt le nem tettem, nem tartom ildo­mosnak nyilatkozni. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a tárca minden munkatere egyformán számíthat szeretetemre és ügybuz­galmamra. Teljes mértékben átérzem, hogy tárcám viteléhez az ország vitális érdekei fű­ződnek, úgy a közlekedés továbbfejlesztése, mint iparfejlesztés, az ipari és kereskedelmi szakoktatás és a szociális fejlődés terén. Rész­letes programmot csak akkor adhatok, ha e nagyfontosságú közkérdések felől a többi il­letékes tényezővel már értekeztem. Az uj miniszter 1860. év júniusában szüle­tett a biharmegyei Hencidán. Jogi tanulmányait a bécsi s a berlini egyetemeken végezte, azután a közigazgatási pályára lépett. 1890-ben az élesdi kerület szabadelvűpárti programmal képviselőjévé választotta. Három évvel később Biharmegye és Nagyvárad főispánja lett, ettől az állásától azon­ban 1905-ben megvált, amikor a Lipót-rend lovag­­keresztjét kapta. Az 1910. évi általános választás alkalmával a h­osszupályi kerület nemzeti mun­kapárti programmal képviselővé választotta. Mint Nagyváradról jelentik, Beöthy László kinevezése egész Bihar m­egyében nagy örömet kel­tett. Az új kereskedelmi minisztert Rimler Ká­roly polgármester a városi tanács üléséből táv­iratilag üdvözölte. Bihar megye e hó 25-én rend­kívüli közgyűlést tart, amelyből üdvözli a mi­nisztert.U­ SA, képviselőházból.■ A békeakció egyelőre leszorult a politikai érdeklődés teréről és helyét a miniszterelnök va­sárnapi audienciája meg az új kereskedelmi mi­ni­szter, kinevezése foglalta el. Beöthy Lászlót f­­ az ülésteremben megjelenésekor zajos éljenzés­sel fogadta a munkapárt, a folyosón pedig tö­megesen siettek üdvözlésére. A kinevezésről és a miniszter személyéről sokat beszéltek a képvi­selők. Sokan úgy kommentálták a dolgot, hogy gróf Tisza István befolyása érvényesült a keres­kedelmi tárca betöltése körül. Ezt meghallotta maga Tisza is, aki később érdekesen nyilatko­zott ezekről a híresztelésekről. Tisza Herceg Ferenccel és Vadász Lipóttal társalgott a fo­lyosón, amikor arra haladt Kelemen Samu. Ti­sza elébe ment és megszólította: — Hallom, nálatok véres könnyeket sirnak Beöthy kinevezése miatt! — Véres könnyeket nem sirnak — fe­lelte Kelemen, — azt azonban nem tagadom, hogy némi meglepetést keltett. — Mindenesetre légy szives tudomásul ven­ni, — szólott Tisza —­ hogy igazán nem foglal­kozom miniszterjelöltek ajánlásával és protegá­­lásával. Ez a kinevezés Lukács László ideája volt, ő közölte azt a miniszterelnökkel, aki az­tán, — mivel tudta, hogy Beöthyhez régi isme­retség szálai fűznek — megkérdezett engem a dologban. Én természetesen hallgattam Beöthy­­nek rejtett hibáiról, amelyek között talán legsú­lyosabb a nagy szerénysége, ellenben elmondot­tam az erényeit és kiváló qualitásait. Különben a pénzügyminiszternek már régebben feltűnt, hogy egy szakkérdésben, amelylyel előzetesen nem is foglalkozott, mily értelmességről tett ta­núságot. Amint tehát látod, én a kinevezésről előzetesen nem tudtam és igy voltaképen a Lu­kács-féle párthoz tartozom. Kegyelmes uram, — folytatta Kelemen — miután én is nagy hive vagyok Lukácsnak, a végén talán még az fog kiderülni, hogy mi egy párthoz tartozunk. Különben jól ismerem Beöthy Lászlót, mert hiszen magam is bihari ember va­gyok, azt pedig jól tudod, hogy a bihariak közt nagy az összetartás. Ámbátor, én még ezt nem tapasztaltam az én szatmári választásom idején. — Ez nekem meglepetés, hogy bihari em­ber vagy. Megnyugtatásodra kijelentem, hogy h­iába engem hívtak oda a kerületedbe kortes­kedni. — No ez nekem mindenesetre elégtétel. Persze, kegyelmes uram, amit a Beöthy kineve­zéséről mondtál, azt azért közölted velem, hogy el is mondjam a baloldalon. — Igen — hangzott a felelet, mire Kele­men Samu a baloldali folyosón elmondotta Tisza üzenetét. Később újra találkoztak a folyosón. — Köszönöm, hogy nekem a kürtös sze­repét szántad — szólott Kelemen. — És tetszett a melódia? — érdeklődött Tisza. — A melódiáról nem nyilatkozom, azt én szereztem, — fejezte be a tréfálkozást Kelemen Samu — de a textus az elég jó volt, azt te adtad, kegyelmes uram. Berzeviczy tanácskozásai Berzeviczy Albert, a képviselőh­áz elnöke, hétfőn folytatta a parlamenti béke helyreállítá­sára irányuló akcióját. A házelnök ma Kelemen Samu függetlenségi Justh-párti és Bolgár Fe­renc pártonkívüli hatvanhetes képviselővel foly­tatott megbeszélést. Hosszabb látogatást tett az elnöknél a munkapárti vezérek közül gróf Tisza István és Vojnits István, továbbá gróf Khuen- Héderváry Károly miniszterelnök, aki hosszabb ideig tanácskozott Berzeviczyvel. • Függetlenségi pártok közös értekezlete. A pártonkívüli függetlenségi képviselők csoportja hétfőn este gróf Károlyi József elnök­lésével az Országos kaszinóban értekezletet tar­tott, amelyen megvitatták a politikai helyzetet. Az értekezletről a következő hivatalos jelentést adták ki. A pártonkívüli függetlenségi és negy­vennyolcas képviselők csoportja gróf Ká­rolyi József elnöklete alatt értekezletet tart ■ tott. A párteikkivüliek csoportja újra is hang­súlyozni kívánja, hogy a véderőreform el­len vívott harcot ezentúl is a legnagyobb erélylyel folytatja és az esetleg bekövetkez­hető erőszak alkalmazásával szemben a füg­getlenségi pártok többi árnyalataival teljes szolidaritásban kíván maradni s ennek cél­jából elnöke utján megkeresi a negyven­­nyolcas és függetlenségi pártok köreit, hogy egy sürgősen megtartandó közös értekezlet­nek összehívását tegyék tanácskozás tár­gyává. Justh Gyula Nagyszalontán. Justh Gyula, a függetlenségi párt elnöke, va­sárnap délután a nagyszalontai függetlenségi párt 11 épgyűlésén vett részt, amelyet a nagyszalontai függetlenségi párt a szociáldemokrata párttal kar­öltve rendezett az új függetlenségi népkör megnii­tása alkalmával, a katonai javaslatok ellen és az ál­talános, egyenlő és titkos választói jog mellett. A nagyszalontaiak Justh Gyulát lelkesen fogadták. Résztvettek a gyűlésen Barcsay Andor, Egry Béla, Eitner Zsigmond, Justh János és Kun Béla képvi­selők, a szociáldemokrata párt részéről Garbai Sán­dor és Szende Pál, a Választójog Szövetségének ki­küldötte. A népgyűlést Bor Ákos nyitotta meg, el­nökké Balogh Mihályt választották meg. Justh Gyula beszélt elsőnek és mindenekelőtt a lelkes fo­gadtatást köszönte meg, majd így folytatta: — Ez a nagy lelkesedés, a közvéleménynek igazi megnyilvánulása, amit itt bárki láthat, mu­tatja, hogy ebben az országban, a­nélkül, hogy a népjogokat ki­terjesztjük, a­nélkül, hogy létrehozzuk az általános, egyenlő és titkos választói jogot, a­nélkül, hogy véget szakítanék a reakcionárius tö­rekvéseknek, a­nélkül, hogy beleplántálnék a demo­kratikus eszméket az országba, tovább haladni nem lehet, ezektől eltérni soha többé nem lehet. (Szűn­ni nem akaró éljenzés és taps.) Mikor­ látom ezt a nagy lelkesedést, hogy a közvélemény mily nagy erővel csatlakozik küzdelmünkhöz és­’teljes­ erejével, lelkének egész melegével tartogat bennünket, győ­zelmünk biztosnak látszik." (Zajos éljenzés.) Í­rva kérem önöket, na hallgassanak a reakcióra, bántán kövessenek bennünket, kövessenek minden veszede­lem dacára, minden személyi veszedelem ellenére, amiben különösen Bihar megye excellál, megteremt­ve az óriási terrort, amely még ma is működik, amely az egyes polgárokat oda akarja láncolni a re­akció szekere elé. (Felkiáltások: Abcug'Tisza!) Két nagy tábor áll egymással szemben­. Az egyik a reak­ció tábora, a másik a demokráciáé. Szégyen, gyalá­zat­ lenne, ha ebben az országban a reakció győze­delmeskednék. A közszabadságokat előre vinni a reakció jelszavával és a reakció uralma mellett, le­hetetlenség. Előre vinni ezt az országot kultúrá­ban, jólétben, boldogságban csakis a demokrácia mellett lehet. Ezt a nagy élet-halál-harcot mi vé­gezetig, kitartóan fogjuk folytatni, mindaddig, míg a nagy eszmék, amelyek mellett kardot rántotta­k, győzelmet nem aratnak. (Zajos éljenzés és terv.) Barcsay Andor­ ismertette a politikai helyze­tet és bejelentette a harc folytatását. Gardai Sán­dor, a szociáldemokrata párt szónoka, az általános­ választói jog sürgőssége mellett nyilatkozott, Szen­de Pál szintén. Egry Béla a harc folytatása mellett tüzelt­ .Dr Irozvány Jenő indítványára javaslatot fogadtak el, hogy felírnak az országgyűléshez s ké­rik, hogy a nemzetrontó katonai javaslatokat a na­pirendről haladéktalanul vegyék le és helyette ol­­yan törvényjavaslatot tárgyaljanak le sürgősen, amely a népjogok minél szélesebb körű kiterjesztését és népjóléti intézmények létesítését célozza. A szociáldemokrata párt Karancsy János út­ján határozati javaslatot terjesztett be, mely sze­rint az általános, egyenlő és titkos, községenkénti közvetlen választói jog törvénybe iktatását az or­szággyűlés mindenek felett álló kötelességének­ tartsa." • ■ . ’ A népgyűlés a határozati javaslatot egyhan­gúlag elfogadta. Glücklich Vilma beszélt végül és a feministák nevében a nők választójogát követelte. Vasárnap délután avatták fel Nagyszalontán a függetlenségi népkört. Eitner Zsigmond képvi­selő beszédet mondott, melyben a függetlenségi szervezkedés fontosságát hangsúlyozta. Utána Kun Béla szavalta f­el alkalmi költeményét. Végül Szath­­máry Sándor, az uj népkor elnöke, beszélt. Batthyány és Désy a helyzetről. Gróf Batthyány Tivadar, a függetlenségi párt alelnöke, kerületében, Szekszárd­on, beszámolót tar­tott, amelyen megjelent Désy Zoltán, a Kosc­­h­­párt alelnöke is. Batthyány azt hangoztatta, hogy

Next