Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 246-258. szám)
1911-10-17 / 246. szám
_ _______Pesti hírlap__________ _______________1911. október 17., kedd, mint horvát bánt és mégis tizennyolc évig voltam ebben az állásban. Arra a kérdésre, vajon katonai téren nem merültek-e föl újabb javaslatok, a miniszterelnök ezt felelte : — Ha ezen a téren új dolog történt volna és uj programot dolgoztak volna ki, akkor ennek megvalósítása végett mindenekelőtt uj embereknek kellene jönniök. Szóba került a huskérdés, az annabergi csatlakozás is, de Khuen gróf ezekről a dolgokról nem akart nyilatkozni. Csak arra a megjegyzésre, hogy Ausztriában a huskérdést egyoldalúan és Magyarország hozzájárulása nélkül akarják szabályozni, ezt jegyezte meg gróf Héderváry : — Ezt nem hiszem el! Ez teljességgel lehetetlen ! Gróf Héderváry ezután még azt mondta, hogy báró Gautsch miniszterelnökkel és Auffenberg lovag hadügyminiszterrel fog találkozni. Nyilván azért kívánt gróf Aehrenthallal beszélni, hogy információt kapjon tőle ahoz a válaszához, amelyet gróf Apponyi Albertnak a tripoliszi ügyben hozzá intézett interpellációra adni fog. Megjegyzéseiből azt lehet következtetni, hogy erre az interpellációra a legrövidebb idő alatt fog felelni s még azt is mondta, hogy a monarchia helyzete ebben a külső kérdésben nagyon kedvelő. *Az új kereskedelmi miniszter. A miniszterelnök keddi audienciáján a király hozzájárult Beöthy László munkapárti képviselő, volt főispánnak kereskedelmi miniszterré történt kinevezéséhez. A kinevezés politikai körökben, sőt még a munkapárt egy részénél is feltűnést keltett. Már szombaton szó volt ugyan róla, hogy a kereskedelmi miniszteri tárca legújabb jelöltje Beöthy László, de néhány hónappal ezelőtt hasonló határozottsággal emlegették gróf Wickenburg nevét, arra pedig a miniszterelnök legközvetetlenebb környezetének kivételével senki sem gondolt, hogy a kinevezés már Khuen legközelebbi audienciáján fog megtörténni. A kinevezés hírét A Ház folyosóján a munkapárt nagy része megnyugvással és örömmel, az ellenzék izgalommal és aggodalommal fogadta. Tisza István előnyomulását látja benne. Az új miniszter egy hírlapíró előtt így nyilatkozott: Nagy munkakedvvel foglalom el új, díszes állásomat, de programmomra vonatkozóan mindaddig, míg a minisztérium ügyosztályának vezetőivel nem érintkeztem és a hivatali esküt le nem tettem, nem tartom ildomosnak nyilatkozni. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a tárca minden munkatere egyformán számíthat szeretetemre és ügybuzgalmamra. Teljes mértékben átérzem, hogy tárcám viteléhez az ország vitális érdekei fűződnek, úgy a közlekedés továbbfejlesztése, mint iparfejlesztés, az ipari és kereskedelmi szakoktatás és a szociális fejlődés terén. Részletes programmot csak akkor adhatok, ha e nagyfontosságú közkérdések felől a többi illetékes tényezővel már értekeztem. Az uj miniszter 1860. év júniusában született a biharmegyei Hencidán. Jogi tanulmányait a bécsi s a berlini egyetemeken végezte, azután a közigazgatási pályára lépett. 1890-ben az élesdi kerület szabadelvűpárti programmal képviselőjévé választotta. Három évvel később Biharmegye és Nagyvárad főispánja lett, ettől az állásától azonban 1905-ben megvált, amikor a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. Az 1910. évi általános választás alkalmával a hosszupályi kerület nemzeti munkapárti programmal képviselővé választotta. Mint Nagyváradról jelentik, Beöthy László kinevezése egész Bihar megyében nagy örömet keltett. Az új kereskedelmi minisztert Rimler Károly polgármester a városi tanács üléséből táviratilag üdvözölte. Bihar megye e hó 25-én rendkívüli közgyűlést tart, amelyből üdvözli a minisztert.U SA, képviselőházból.■ A békeakció egyelőre leszorult a politikai érdeklődés teréről és helyét a miniszterelnök vasárnapi audienciája meg az új kereskedelmi miniszter, kinevezése foglalta el. Beöthy Lászlót f az ülésteremben megjelenésekor zajos éljenzéssel fogadta a munkapárt, a folyosón pedig tömegesen siettek üdvözlésére. A kinevezésről és a miniszter személyéről sokat beszéltek a képviselők. Sokan úgy kommentálták a dolgot, hogy gróf Tisza István befolyása érvényesült a kereskedelmi tárca betöltése körül. Ezt meghallotta maga Tisza is, aki később érdekesen nyilatkozott ezekről a híresztelésekről. Tisza Herceg Ferenccel és Vadász Lipóttal társalgott a folyosón, amikor arra haladt Kelemen Samu. Tisza elébe ment és megszólította: — Hallom, nálatok véres könnyeket sirnak Beöthy kinevezése miatt! — Véres könnyeket nem sirnak — felelte Kelemen, — azt azonban nem tagadom, hogy némi meglepetést keltett. — Mindenesetre légy szives tudomásul venni, — szólott Tisza — hogy igazán nem foglalkozom miniszterjelöltek ajánlásával és protegálásával. Ez a kinevezés Lukács László ideája volt, ő közölte azt a miniszterelnökkel, aki aztán, — mivel tudta, hogy Beöthyhez régi ismeretség szálai fűznek — megkérdezett engem a dologban. Én természetesen hallgattam Beöthynek rejtett hibáiról, amelyek között talán legsúlyosabb a nagy szerénysége, ellenben elmondottam az erényeit és kiváló qualitásait. Különben a pénzügyminiszternek már régebben feltűnt, hogy egy szakkérdésben, amelylyel előzetesen nem is foglalkozott, mily értelmességről tett tanúságot. Amint tehát látod, én a kinevezésről előzetesen nem tudtam és igy voltaképen a Lukács-féle párthoz tartozom. Kegyelmes uram, — folytatta Kelemen — miután én is nagy hive vagyok Lukácsnak, a végén talán még az fog kiderülni, hogy mi egy párthoz tartozunk. Különben jól ismerem Beöthy Lászlót, mert hiszen magam is bihari ember vagyok, azt pedig jól tudod, hogy a bihariak közt nagy az összetartás. Ámbátor, én még ezt nem tapasztaltam az én szatmári választásom idején. — Ez nekem meglepetés, hogy bihari ember vagy. Megnyugtatásodra kijelentem, hogy hiába engem hívtak oda a kerületedbe korteskedni. — No ez nekem mindenesetre elégtétel. Persze, kegyelmes uram, amit a Beöthy kinevezéséről mondtál, azt azért közölted velem, hogy el is mondjam a baloldalon. — Igen — hangzott a felelet, mire Kelemen Samu a baloldali folyosón elmondotta Tisza üzenetét. Később újra találkoztak a folyosón. — Köszönöm, hogy nekem a kürtös szerepét szántad — szólott Kelemen. — És tetszett a melódia? — érdeklődött Tisza. — A melódiáról nem nyilatkozom, azt én szereztem, — fejezte be a tréfálkozást Kelemen Samu — de a textus az elég jó volt, azt te adtad, kegyelmes uram. Berzeviczy tanácskozásai Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke, hétfőn folytatta a parlamenti béke helyreállítására irányuló akcióját. A házelnök ma Kelemen Samu függetlenségi Justh-párti és Bolgár Ferenc pártonkívüli hatvanhetes képviselővel folytatott megbeszélést. Hosszabb látogatást tett az elnöknél a munkapárti vezérek közül gróf Tisza István és Vojnits István, továbbá gróf Khuen- Héderváry Károly miniszterelnök, aki hosszabb ideig tanácskozott Berzeviczyvel. • Függetlenségi pártok közös értekezlete. A pártonkívüli függetlenségi képviselők csoportja hétfőn este gróf Károlyi József elnöklésével az Országos kaszinóban értekezletet tartott, amelyen megvitatták a politikai helyzetet. Az értekezletről a következő hivatalos jelentést adták ki. A pártonkívüli függetlenségi és negyvennyolcas képviselők csoportja gróf Károlyi József elnöklete alatt értekezletet tart ■ tott. A párteikkivüliek csoportja újra is hangsúlyozni kívánja, hogy a véderőreform ellen vívott harcot ezentúl is a legnagyobb erélylyel folytatja és az esetleg bekövetkezhető erőszak alkalmazásával szemben a függetlenségi pártok többi árnyalataival teljes szolidaritásban kíván maradni s ennek céljából elnöke utján megkeresi a negyvennyolcas és függetlenségi pártok köreit, hogy egy sürgősen megtartandó közös értekezletnek összehívását tegyék tanácskozás tárgyává. Justh Gyula Nagyszalontán. Justh Gyula, a függetlenségi párt elnöke, vasárnap délután a nagyszalontai függetlenségi párt 11 épgyűlésén vett részt, amelyet a nagyszalontai függetlenségi párt a szociáldemokrata párttal karöltve rendezett az új függetlenségi népkör megniitása alkalmával, a katonai javaslatok ellen és az általános, egyenlő és titkos választói jog mellett. A nagyszalontaiak Justh Gyulát lelkesen fogadták. Résztvettek a gyűlésen Barcsay Andor, Egry Béla, Eitner Zsigmond, Justh János és Kun Béla képviselők, a szociáldemokrata párt részéről Garbai Sándor és Szende Pál, a Választójog Szövetségének kiküldötte. A népgyűlést Bor Ákos nyitotta meg, elnökké Balogh Mihályt választották meg. Justh Gyula beszélt elsőnek és mindenekelőtt a lelkes fogadtatást köszönte meg, majd így folytatta: — Ez a nagy lelkesedés, a közvéleménynek igazi megnyilvánulása, amit itt bárki láthat, mutatja, hogy ebben az országban, anélkül, hogy a népjogokat kiterjesztjük, anélkül, hogy létrehozzuk az általános, egyenlő és titkos választói jogot, anélkül, hogy véget szakítanék a reakcionárius törekvéseknek, anélkül, hogy beleplántálnék a demokratikus eszméket az országba, tovább haladni nem lehet, ezektől eltérni soha többé nem lehet. (Szűnni nem akaró éljenzés és taps.) Mikor látom ezt a nagy lelkesedést, hogy a közvélemény mily nagy erővel csatlakozik küzdelmünkhöz és’teljes erejével, lelkének egész melegével tartogat bennünket, győzelmünk biztosnak látszik." (Zajos éljenzés.) Írva kérem önöket, na hallgassanak a reakcióra, bántán kövessenek bennünket, kövessenek minden veszedelem dacára, minden személyi veszedelem ellenére, amiben különösen Bihar megye excellál, megteremtve az óriási terrort, amely még ma is működik, amely az egyes polgárokat oda akarja láncolni a reakció szekere elé. (Felkiáltások: Abcug'Tisza!) Két nagy tábor áll egymással szemben. Az egyik a reakció tábora, a másik a demokráciáé. Szégyen, gyalázat lenne, ha ebben az országban a reakció győzedelmeskednék. A közszabadságokat előre vinni a reakció jelszavával és a reakció uralma mellett, lehetetlenség. Előre vinni ezt az országot kultúrában, jólétben, boldogságban csakis a demokrácia mellett lehet. Ezt a nagy élet-halál-harcot mi végezetig, kitartóan fogjuk folytatni, mindaddig, míg a nagy eszmék, amelyek mellett kardot rántottak, győzelmet nem aratnak. (Zajos éljenzés és terv.) Barcsay Andor ismertette a politikai helyzetet és bejelentette a harc folytatását. Gardai Sándor, a szociáldemokrata párt szónoka, az általános választói jog sürgőssége mellett nyilatkozott, Szende Pál szintén. Egry Béla a harc folytatása mellett tüzelt .Dr Irozvány Jenő indítványára javaslatot fogadtak el, hogy felírnak az országgyűléshez s kérik, hogy a nemzetrontó katonai javaslatokat a napirendről haladéktalanul vegyék le és helyette olyan törvényjavaslatot tárgyaljanak le sürgősen, amely a népjogok minél szélesebb körű kiterjesztését és népjóléti intézmények létesítését célozza. A szociáldemokrata párt Karancsy János útján határozati javaslatot terjesztett be, mely szerint az általános, egyenlő és titkos, községenkénti közvetlen választói jog törvénybe iktatását az országgyűlés mindenek felett álló kötelességének tartsa." • ■ . ’ A népgyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Glücklich Vilma beszélt végül és a feministák nevében a nők választójogát követelte. Vasárnap délután avatták fel Nagyszalontán a függetlenségi népkört. Eitner Zsigmond képviselő beszédet mondott, melyben a függetlenségi szervezkedés fontosságát hangsúlyozta. Utána Kun Béla szavalta fel alkalmi költeményét. Végül Szathmáry Sándor, az uj népkor elnöke, beszélt. Batthyány és Désy a helyzetről. Gróf Batthyány Tivadar, a függetlenségi párt alelnöke, kerületében, Szekszárdon, beszámolót tartott, amelyen megjelent Désy Zoltán, a Koschpárt alelnöke is. Batthyány azt hangoztatta, hogy