Pesti Hírlap, 1911. november (33. évfolyam, 272-284. szám)

1911-11-24 / 279. szám

1911. november 24., péntek. _____Pesti Hírlap_____ A Z. U. útja. Friedrichshafeni távirat szerint a Z. U. léghajó, mely meghosszabbítása után hét eredményes próbarepülést végzett, csütörtökön­­ reggel 7 óra­­30 perckor Köln felé elszállt. — újabb távirat szerint a léghajó délután 3 óra 25 perckor simán leszállott. A tripoliszi háború. A tripoliszi harctérről ma nem érkeztek je­lentősebb táviratok. A szokásos apró csatáro­zásoktól eltekintve, az ellenfelek nyugodtan vi­selkednek, úgy látszik, szervezkednek a megví­vandó döntő ütközetre. A porta, hogy az előre bejelentett flotta-akcióval szembeszállhasson, minden előkészületet megtesz úgy a Dardanel­lák mentén, mint ennek a tengerszorosnak szárazföldi részén. Ha az olasz hajóhad csak­ugyan támadólag lépne fel a Dardanellák el­len — ami alig hihető, — akkor ott méltó fo­gadtatásban részesülne. Ha pedig a flotta­támadással egyidőben csapatokat akarna part­ra szállítani, akkor szembe találná magát egy hatalmas és fölényes török hadsereggel, mert a török hadvezetőség máris nagy csapattesteket vont össze a fenyegetett pontokon. Mai távirataink a következők: A helyzet Tripolisz körül. Róma, nov. 23. A Stefani-ügynökség tripoliszi jelentése sze­rint tegnap több arab csapat kisebb támadásokat intézett a Sidi Mesri és a Hamidie erőd közötti el­­sáncolások ellen. Az olasz tüzérség lövései azonban visszakergették az ellenséget. Reggel annak emlé­kére, hogy ma van az október 23-iki emlékezetes harc harmincadik napja, a bersaglieri csapatok em­lékünnepélyt tartottak, amelyen a többi csapatok és a tengerészet kiküldöttei is részt vettek. Fara bersaglieri ezredes ez alkalommal hazafias beszédet mondott. Róma, nov. 23. A Stefani-ügynökség jelenti Tripoliszból teg­nap éjféltől keltezett távirattal. A Carlo Alberto­­ hadihajó reggel a Sárkány ballon adatai alapján megkezdette a tüzelést Bouscafa ellen, de az éjsza­káig tartó heves vihar, amely porfelhőket kavart fel, megakadályozta a tüzelés folytatását. Ugyan­ezen okból a léghajók kénytelenek voltak abbahagy­ni felderítő működésüket. Benghaziból jelentik, hogy tegnap este a 68. gyalogezred előőrsei kisebb csatába bocsátkoztak egy ellenséges csapattal, ame­lyet végül szétrobbantottak. Jó forrásból származó információk szerint az ellenség a Derna körüli harcban 110 halottat veszített. A Dardanellák védelme. Konstantinápoly, nov. 23. A hadügyminiszter rendkívüli intézkedé­seket tesz arra az esetre, ha az olaszok a Dar­­danellákat megtámadnák. Gallipoliban (a Dardanellák belső bejáratánál) 25.000 embert vontak össze, El Remidben pedig egy-egy tart­­­talékos hadosztályt. A bolgár határról minden nélkülözhető hadiszert a fenyegetett pontokra szállítottak. Szalonikiből nagymennyiségű, nyomdagépeknek deklarált mitrailleuset küld­tek a szigettengerbe. Olasz kémek Szalonikiben. Szaloniki, nov. 23. Itt letartóztattak három olasz kémet, akik épen el akarták hagyni a várost. Harmincezer lí­­rát, sok térképet és fényképlemezt találtak birto­kukban. Mind a hármat Konstantinápolyba szál­lítják. A Vörös-tenger világító tornyai. Fiume, nov. 23. Konstantinápolyi nagykövetségünk távira­tilag értesítette a fiumei révhivatalt, hogy a tö­rök kormány intézkedésére a Vörös-tengeren a világítótornyok éjjelenkint ideiglenesen újra mű­ködhetnek, ugyanis, míg az angol királyi pár a Vörös-tengeren indiai koronázására áthalad, no­vember 22—27-ig a világítótornyokat működésbe hozzák, az átkelés után azonban ismét elzárják. Orosz óvás, Pétervár, nov. 23. — Saját tudósítónktól. — Az olasz kormánynak a harctérnek küszö­bön levő kiterjesztése tárgyában az orosz kor­mányhoz intézett közlése itteni diplomáciai kö­rökben nagy aggodalmat keltett .Oroszország az olasz jegyzékre nagyon határozott formában azt válaszolta, hogy óvja Olaszországot attól, hogy a háború színterét nagyon is kiterjeszsze A török póthitel. Konstantinápoly, nov. 23. A hadügyminiszter a háború céljára póthitelt kér a kamarától, mert a jelenleg rendelkezésére álló összeg legfölebb újévig lesz elég a hadsereg költségeinek a fedezésére. Az olasz postát elfogadják. Konstantinápoly, nov. 23. A porta rendelettel utasította az összes pos­tahivatalokat, hogy az Olaszországban föladott és onnan érkező postai küldeményeket, melyeket a hadüzenet megtörténte óta visszautasítottak, is­mét fogadják el és továbbítsák. Az okát ennek az intézkedésnek nem tudják. Azt a hírt, hogy a ren­delet kibocsátása Ausztria-Magyarország közben­járására történt, illetékes helyen határozottan megcáfolj­ák. Olasz támadás a német haditudósítók ellen. Milano, nov. 23. A német és osztrák lapok és újságírók elle­ni olasz sajtóhajsza mind nagyobb kiterjedést ölt. Barzini, a Corriere della Sera tripoliszi tudósí­tója, súlyos vádakat táviratozott lapjának a né­met haditudósítók ellen és nyíltan követeli a ki­utasításukat. Cikkeikben a legaljasabb koholmá­nyokat köztik, amiket az elvetemült fantázia csak kitalálhat. A Stampa berlini tudósítója azt írja a Béri. Tagbr Krause nevű tudósítójáról, hogy a tripoliszi arab csőcselék arculverte és aztán ki­kelhette. A Casfgaro, Genua legjelentősebb napi­lapja, felszólítja a kávéházakat, vendéglőket és magánosokat, akik eddig német lapokat járattak, hogy utasítsák azokat vissza és az előfizetést ne újítsák meg többé. A zsebükön érintve, majd sze­­lidebbek lesznek ezek az Alpeseken túli álkollé­­gák s meg fognak felelni a tisztesség amnak­ elemi követelményeinek, amelyekről idáig megfeled­keztek. A tripoliszi árvíz. Frankfurt, nov. 23. — Saját tudósítónktól. — A Frankfurter Zeitungnak jelentik Tri­poliszból. A tripoliszi sáncoknak árvízzel való elbontását valószínüleg a törökök idézték elő az által, hogy egy, a városon kivül fekvő természe­tes gátat keresztülvágtak. A víztömegek három­száz méternyi hosszúságban elpusztították az ola­szoknak Rumelinanál levő védelmi vonalait , a rohanó folyó árjához hasonlóan, holttesteket és törmelékeket vivén magukkal, behatoltak a vá­rosba, ahol sok barakkot és házat elöntöttek és elpusztítottak. A mélyebben fekvő utcák egy ré­szében sok ház összeomlott. Tansinyi rovat. Az óvónők és Hagara Viktor. „Az állam mostoha gyermekei“ cím alatt cikket közöltünk a kisdedóvónők szomorú helyzetéről, melyben a cikkíró Hagara Viktort, a Kisdednevelők orszá­gos egyesülete elnökét is hibáztatta, hogy a köz­­oktatásügyi minisztériumban nem sürgette kellő erélylyel az óvónők fizetésének javítását. A cikk e részére most a következő felvilágosító sorokat kapjuk: Le nem tagadható valóság, hogy dr Hagara Viktor mint elnök is, de mint magánember is folytonosan sürgeti az óvónők fizetésjavítását és sérelmeiknek egész vonalon való orvoslását. Az ö, minden érdektől ment önzetlen munkássága há­lával és tisztelettel tölti el a kisdednevelés bár­mely ágán működő ember lelkét s annál elszo­morítóbb, hogy egy rosszakaratú vagy egy elke­seredett lélek információja alapul szolgálhat egy ideális lelkű férfiú önzetlen működésének igaz­ságtalan megtámadására. Dr Hagara Viktor köz­bejárásának és fáradozásának köszönhető az is, hogy az intéző körök is belátják már, hogy a kisdedóvásról szóló 1891. évi XV. t.-cikk ma már okvetlen revízióra szorul s hogy a mai modern kisdednevelés ügye már nem szorítható be a hu­szonegy évvel ezelőtt alkotott törvény szűk kor­látai közé. Az ő közbejárása eredményezte, hogy a közoktatásügyi kormány is szükségét érzi, hogy azoknak, akik megalapozzák nevelési mun­kájukkal a jövő generációt, akik nemzetiségi vi­dékeken a magyar nyelv terjesztésében oly ha­talmas munkát végeznek, azoknak társadalmi po­zícióját emelni és anyagi helyzetüket jobbítani­­ __________________________________11 kell. Az ő fáradozásának lesz — azt hiszszük nemsokára — az eredménye, hogy a kisdedóvó­­nőkre nem fog illeni a fenti cím s hogy a mos­tani elégedetlenségük helyét elfoglalja a meg­elégedés. • IRODALOM. * (Két év Keletázsiában.) Dr B­oz­ó­k­y De­zső cs. és kir. sorhajóorvos hosszabb időt töltött Ázsiában s ott alkalma volt széttekinteni, eljutva olyan helyekre is, ahova a turisták nem igen fér­kőzhetnek. Arról, amiket látott és amiket átélt, úti­rajzokat irt, még­pedig olyanokat, amelyek már ak­kor is nagyobb feltűnést keltettek, amikor idő­közönként jelentek meg a Pesti Hírlapban. Azok, akik ezekben a mindenek fölött érdekes útirajzok­ban gyönyörködtek s akik azzal is tisztába jöttek, hogy a szerző kányádén és élvezetesen tudja meg­írni élményeit és színesen képes beszámolni a lá­tottakról, kétségtelenül örömmel fogadták amak elhatározását, hogy ezeket a leírásokat könyvalak­ban is közreadja. Munkájának első része hónapok­kal ezelőtt került a könyvpiacra és általában nagy hatást keltett. A kritika kiváló elismeréssel nyilat­kozott róla s műve széles körben elterjedt. Növelte könyvének ilyetén elterjedését az is, hogy rendkívül díszes kiállításban jelent meg, művészi kivi­telű illusztrációkkal tarkítva. A második kö­tet, amelyben Japánnal foglalkozik, most ke­rült a közönség elé s kétségtelen, hogy a karácsonyi könyvpiacnak egyik legértékesebb és legszebb darab­ja lesz, amely minden tekintetben kedves ajándékul szolgálhat azoknak, akik a jókönyveknek s a szép képeknek barátai. Dr Bozóky Dezső azok közé tar­tozik, akik Japánért a szó szoros értelmében rajong­nak, akik ott csak kedves dolgokat látnak s akik ta­lentumok erejével a japánok szeretetét az olvasók szivébe képesek varázsolni. Amit ő erről a csodás országról elmond, az mind tetszetős, kedves s így szemekkel tekintett szét, amiből önként következik, országot és ezt a népet, mint azok az írók, akik ma­gyar nyelven írtak róluk s akik első­sorban keltet­ték föl az érdeklődést irányukban. A szerző majd­nem széltében-hosszában bejárta Japánt és nyitott szemekkel tekintet szét, amiből önként következik, hogy beszámolója is alapos, azonkívül, hogy érde­kes. Ami a száraz adatokat illeti, azoktól sok tekin­tetben tartózkodik, de ha az egyik-másik részletre kiterjeszkedik is, azt novellaszerűen teszi, úgy, hogy könyve minden sorában leköti az olvasó figyelmét, aki észre sem veszi, hogy közben tanult is. Az a .300 kép, amely az illusztrációt adja, mind gondosan megválogatott s művészi kivitelű. Olyan változatos, hogy szinte magában megvilágítja Japánt és népét. Ez a két vaskos kötetből álló munka határozottan a legjobb uitinrajzgyüjtemény, amely irodalmunkat csak gazdagíthatja. Írója ezzel a könyvvel a kivá­­ló­ magyar írók sorában foglal helyet s kétségtelen, hogy sok hívet fog szerezni. A két díszes kötetnek 30 korona az ára. Azok, akik érdeklődnek iránta és hozzá kívánkoznak jutni, dr Bozóky Kálmán köz­alapítványi kir. jogügyi tanácsosnál Budapesten, Csillag­ utca 2. szám alatt rendelhetik meg. * (Dinamit.) Bársony István ismét egy kötettel lép az őt szerető olvasóközönség elé, amely­nek könyvében tizenöt rövidebb lélegzetű tárcát nyújt. Bársony ezúttal nem az ő nagyszépségű le­írásait foglalja kötetbe, hanem azokat a kisebb no­vella- és rajzféléket, amelyek történeteket rejtenek magukban s amelyekben érző emberek szerepelnek, mindig színesen, érdekesen és figyelmet keltve. Az író elbeszélő talentuma ebben a könyvben igen erő­sen jelentkezik, bizonyságául annak is, hogy munka­kedvének és alkotóképességének teljes erejében van meg. A kötetnek három korona ötven fillér az ára. * (A régi Budapest építőművészete.) Az Építő munkavezetők könyvtára című vállalatban most került a könyvpiacra Petrik Albertnek jól megírt, szépen illusztrált munkája, amelynek „A régi Budapest építőművészete“ a címe. Ezúttal a mű második kötete kerül az érdeklődők kezébe, amely épen olyan gondosan van összeállítva és meg­írva, mint az első. A szerző eredeti fölvételei nyo­mán kapjuk meg a régi Budapest kiválóbb épüle­teinek képeit, sok más rajzzal egyetemben. A vá­­szonkötésű kötetnek három korona ötven fillér az ára. * (A rendőrkutyák idomítása.) Most Kolo­rád német munkájának fordításaképen jelent meg egy érdekes kötet, amelynek „Vezérfonal a rendőr­öé védőkutya idomításához, lélektani bizonyítékok-

Next