Pesti Hírlap, 1911. december (33. évfolyam, 285-297. szám)

1911-12-12 / 294. szám

1911. december 12., tedd. PESTI HIRLft­.__________ — No erre magam is kiváncsi vagyok! — jegyezte meg egy harmadik úr. — Talán vala­melyik egyletében szintén bakkaráznak úgy? — Dehogy! Arról most ne essék szó, ellen­ben arról igen, hogy alig pár napja igazgatja­­ a közúti villamost, máris lefűzte őt a konkurrens városi . . . — Itt a premieren? És ugyan mivel? — Nem mással, minthogy a szerző, Földes Imre, a privát életben a Városi villamos titkárja. * (Szombathely ssdnügye.) Ily című közle­ményünkre hosszabb nyilatkozatban reflektált gróf Festetics Andor, a vidéki színészet országos fel­­ügyelője; cikke során mintegy tőlünk tudakolja, hogy miért keltett furcsa érzést az ő, Szombathely­ városához intézett átirata; mi említett közlemé­nyünkben, amit tudtunk, megírtuk; minden további információért a szombathelyi illetékes faktorokhoz kell fordulnia. Nyilatkozatának végső passzusával, ahol a mi közleményünk értelmében a szombathelyi kultúrházat megreklamálja a színtársulat számára, természetesen egyet­értünk. * (Az Országos Színészegy­esületből.) Az Or­szágos Színészegyesületnek azok a tagjai, akik a színészetnél való működésük harmincadik eszten­dejét betöltötték, vagy azok, akik a nyugdíjintézet orvosainak bizonyítványával igazolják azt, hogy tovább működni nem képesek, nyugdíjba mehetnek. Az idén nyugdíjba vonuló színészek és színésznők kérvényeinek beküldési határideje december else­jén járt le. Az Országos Színészegyesület nyugdíj­­bizottsága december 19-én tartandó ülésén foglal­kozik ezekkel a kérvényekkel. A vidéki tanácsosok közöött erre a nyugdíjbizottsági ülésre Mezei Kál­mán és Mezei Béla tanácsosokat hívták be Színházi mozaik. (Papír kincsesbányája. — Virágösvény a bakk­­szobába. —• A megtagadott kölcsön. — Újházi tűnődik.) A szegény Papír Sándor hamarosan felvette a színházdirektorok ismert szokását, mindenfelé hí­­resz­telvén, hogy az ő színháza a legjobb a világon. Egyszer arról beszéltek előtte, hogy a titkára — egyik újságíró kollégánk — hamarosan megvált tőle, mert hogy az édes­apja meghalt és majd egy millió koronát örökölt. — No lássák! Hát nem kincsesbánya az, én szil­házam? A titkárom máris milliomos lett!! * A Vígszínház újdonságának, a Nincs tovább­inak második felvonása tudvalevőleg egy bakkara­­terem, erre jegyezte meg Heltai Jenő: — Ide és nem a Summurunhoz kellene virág­­ösvényes hidat emelni a nézőtérről a színpadra ! — Miért mester? — Mert lenne olyan tódulás a nézőtérről a színpadra, hogy az csoda! Faludi Gábor még vámot is szedhetne. • A „Nincs tovább“ alkalmából különben is divatba jöttek a bakktörténetek. Beszélik, hogy nemrég a Fészekben két színigazgató is részt vett a bakkban: az egyik színigazgatónak rövid játék után az a kényszerű ötlete támadt, hogy egy cédu­lára aláírásával ezt a pár sort firkantsa: Légy szi­ves, adj kölcsön ezer koronát, majd odacsúsztatta a kollégájának. De viszont csak egy cédulát kapott, evvel a kurta pár szóval: Nem adok. Utóbb amaz szemrehányást tett neki:­­— Hogyan, te nem adsz nekem ezer koronát, ha kérek? — Nem. — De miért? — Mert mi a legjobb eset? Az, hogy megadod. # Újházi Ede nem törődve azzal a regényes hírrel, ami róla Nagyváradról Budapestre szágul­dott, ma is kiült a Nemzeti színház hátulsó kapu­jához a ítészére naponkint kitett piros plüssös székre és nézte a villanyosok járását. Persze volt hozzá zarándoklás, körülálltak vagy negyvenen, de megkérdezni, az „ügyet“ szét­ hozni előtte senki se merte. Végre egyik mégis föltette a következő, látszólag közömbös kérdést: — Min tűnődik, Mester? Izgatott morajlás a negyvenek részéről és a Mester szólt: — Azon, te marha, hogy végre egy csomó bo­lond ember megboszanthatná a városi villanyos társaságot azzal, hogy egy körforgalmi kocsiba be­leül és a nyolc krajcárjáért valamennyi bolond kö­rül utazik, miáltal a társaság egész sereg közben fab­eálláia akaró ataa­p tazétöl aksaék. — Ne mondja, Mesteri «— mondta az illető leesett állal. —• De mondom, te marha és üljetek be máris valamennyien egy ilyen körforgalmiba! Magyarán: Takarodjatok!! Ráspoly. Fővárosi ügyek. —­ Az új városi tanácsnokok és a demokraták. A központi demokrata körben szombat este látoga­tott társasvacsora volt, amelyen megjelent az újon­nan megválasztott négy városi tanácsnok: Buzay Károly, Buzáth János, Márkus Jenő és Vita Emil is. Az új tanácsnokokat Vázsonyi Vilmos orsz. képviselő meleg szavakkal üdvözölte és beszédében többek között ezeket mondta: A mi megválasztott kedves barátaink az if­jabb nemzedékhez tartoznak. Ahoz az ifjabb nemze­dékhez, amelyet a múlt időknek dicsőítői szeretnek azzal gyanúsítani, hogy, mert többet dolgoznak, mint a dicsőített múltban, szokás volt, m­int náluk a lényeg a fontos, mert nem zárkóznak el "a műveit világtól, nem zárkóznak el az emberektől, bennük kevesebb volna a hazafias eszmékhez való ragasz­kodás, miként meg volt az a­ múltnak embereiben. Hát én, t. uraim, csak kacaghatok akkor, ha azt a régi Pestet, amely egy kis provinciális fészek volt, dicsőítik, szemben ezzel a modern, hatalmas, egyre fejlődő, egyre virágzó nagy Budapesttel, amely akár­milyen kultúrnemzetnek büszkén emlegetett fővá­rosa lehet. Én csak kacaghatok azon, hogy ha azt a régi Pestet, amely az ország elmaradottságának volt méltó jele és képviselője, azt a régi Pestet, mely nyelvében is német volt, intézményeiben sze­gényes, felfogásában korlátolt, a nyárspolgároknak Pestet merészkednék nemcsak összehasonlítani, de még előnyben is részesíteni a mai Budapesttel szemben. T. uraim, én a mi kedves barátainkat azért is üdvözlöm, mert tudom, hogy bennük él a meleg szeretet a főváros iránt, amelyben felnőttek, amelyben ifjúságukat kitöltötték, amelynek a népét ismerik, ha pedig ismerik, akkor a népét szeret­niük is kell, bízom abban, hogy bennük meg lesz a város iránt érzett az a szeretet, amely nélkül nagy alkotás lehetetlen. Mert közönynyel, fásultsággal, gondolkodási lomhasággal, vagy akár gyűlölettel is, — mert ilyenek is voltak a dicső múltban — várost kormányozni nem­­lehet, újólag őszinte mélységes örömünknek adok kifejezést, hogy a mi kedves ba­rátaink a város tanácsába bekerültek és újólag bizto­sítom őket a mi szeretetünkről, barátságunkról és ragaszkodásunkról s ezért cserébe nem kérünk sem­mi mást, csak a szeretetnek és barátságnak viszon­zását és azt, hogy soha mást, mint a közérdeket, ne szolgálják, legyenek gerinces, szilárd, erős meggyő­ződésű, önálló gondolkodású férfiak, akik a város javát szolgálva, minden befolyással, minden ma­gánérdekkel, minden becézgetéssel és minden fe­nyegetéssel szemben mindenkor becsületes meg­győződésüket fogják kifejezésre juttatni. (Lelkes éljenzés és taps.) Vázsonyi Vilmos felköszöntőjére Buzay Ká­roly, Márkus Jenő és Vita Emil megköszönték a szíves üdvözlést és ígérték, hogy a város szolgálatá­ban a liberális demokrácia elvét fogják követni és igyekezni fognak, hogy minél hasznosabb, minél eredményesebb munkát végezhessenek a polgárság, a köz javára. Ezután még számos felköszöntő hang­zott el és a tagok a késő éjjeli órákig a legjobb hangulatban maradtak együtt.­­ A főváros sajtóperei. Amint értesülünk, a polgármester felhatalmazást adott a tiszti ügyész­ségnek arra, hogy a Budapesti Napló ellen külön­böző cikkek miatt, amelyekben a lap a fővárost pa­k­­am­ázással vádolja, négy rendbeli nyilvános rá­galmaba miatt haladéktalanul indítsa meg a sajtó­­pert. — Tanácsjegyzők jelölése. A Lipótváros bi­zottsági tagjai hétfőn este az Egyesült Lipótvárosi Polgári Körben Bródy Samu elnökletével értekez­letet tartottak, amelyen a tanácsjegyzői állásokra a jelölést ejtették meg. A megüresedett tizenhét állásra a következőket jelölték: Némethy Béla, Czibor Gyula, dr Láng Géza, Vajna Ede, Tatár Béla, Bar­báty Ferenc, Lieber Endre, Borvendég Ferenc, Károlyi József, dr Igali Kálmán, dr Ha­vass István, Kálmánfeji Béla, dr Unger Béla, dr Hamvasi István, Till Antal, dr Spamberger Alajos, dr Bucsánszky Bertalan, dr Miklós Elemér, Pará­nyi Elemér, Va­szary Gábor, dr Punébel Győző. —­ A IX. ker. I. számtu iskolaszék körzetéhez tartozó tanítóság a­z. évi december hó 9-én tartott gyűlésén választotta meg az iskolaszéki képviselő­ket. A választás szerint Máté János és Glasz Adolf képviselik a nevezett tanítóságot az iskolaszékben. — Új építkezések. A főváros magánépítési bizott­sága hétfőn délután ülést tartott, amelyen melegen ünne­pelték dr Harrer Ferencet, a bizottság elnökét, tanácsossá való megválasztása alkalmából. Dr H­arrer köszönti sza­vai után a bizottság rátért a napirend tárgyalására és a következő új építkezések engedélyezését hozta javaslat- J­uk: Steiner József l. Mányoki-ut 13803. hrsz. a. kétemele-­­ tes ház; Kislakás r.-t. VI. Teve-u. 1531. sz- a. emeletes ház; Kanta Mihály III. Istvánffy-ut 17. sz. a. földszintes ház;­­Kolozsváry Endre I. Óra-ut 12. sz. a. családi ház; Gernyedits Józsefné III. Kaszás-u. 65. sz- a. földszintes ház és Nagy Elek I. Alma­ u. 1. sz a. földszintes ház. Azonkívül számos átalakítást és gépállítást engedélye­zett a bizottság. — Árlejtés. A főváros tanácsa nyilvános árlejtést hirdet a Népszálló vendéglő-üzeme részére az 1012. év­ben szükséges húsneműek, tengeri hal, tyúktojás, tej- és tejtermékek, malomtermékek, hüvelyesek, főzelék- és zöldségfélék, fűszer- és gyarmatáruk, gyümölcs és gyü­mölcskészítmények és jég szállítására. Az ajánlatokat december 27-én, délelőtt kilenc óráig kell beadni dr Vilá­nc­z Ödön tanácsos kezeihez (központi városház, I. eme­let 100. sz.), ahol az árlejtésre vonatkozó bővebb feltéte­lek is megtudhatók­ _____________________________________ Megyék és városok. Vármegyei tisztviselők nagygyűlése. A vármegyei tisztviselők országos egyesüle­tének nagyválasztmánya Pestvármegye székházában ma szokatlan népes ülést tartott. Megjelent mint­egy százötven vármegyei tisztviselő. Fazekas Ágoston alispán, az egyesület elnö­ke, nyitotta meg az ülést. Meleg szavakkal üdvö­zölvén a választmányt, közölte, hogy az összehívást az tette szükségessé, hogy az egyesület tudomást szerzett arról, hogy a belügyminisztériumban a stá­tus­rendezés törvényjavaslatán most már serényen dolgoznak, minthogy azonban tartani lehet attól, hogy a kormányhatóság az országos státust a ren­dezés alapjául el nem fogadja, lépéseket kell ten­ni az utolsó percben az iránt, hogy a készülő ja­vaslat a közhangulatnak megfelelően szerkesztes­­sék meg, ha mindjárt az országos státus a rendezés alapjául nem is fogadtatik el. Dr Horváth József igazgató állt fel ezután szólásra. Közel két óráig tartó beszédben ismertet­te a státus­ rendezés jelenlegi stádiumát és ennek kapcsán a mang különleges javaslatát. Előadását azzal kezdte, hogy az 1904: X. t.-c. olyan kiváló törvényalkotás, amely rendet és egyöntetűséget, te­remtett a Vármegyék szervezetében s ezért ennek a törvénynek alapelveiről lesiklani semmi körülmé­nyek között sem szabad és módosítások, illetve az elvektől való eltérés csak ott koncedálható, ahol ez az eltérés a tisztviselők érdekében föltétlenül szük­séges. Ezeknek előrebocsátása után kijelenti, hogy arról, hogy a minisztériumban mi készül, tudomá­sa nincs, mert természetes, hogy egy készülő tör­vényjavaslat részleteit a kormánynál hivatalos ti­tokként kezelik. Azonban kombinálni lehet, hogy a rendezést csak elkülönített vármegyei státusokban tervezik. Nyílt titok, hogy az automatikus előlé­pést a pénzügyminisztérium ellenzi, ebből folyó­­lag az előlépések a jövőben is csak választás vagy kinevezés útján lesznek eszközölhetők. Tudva van az is, hogy a státusrendezés céljaira egy millió ko­ronát állítottak be az 1912. évi belügyi költségve­tésbe és így természetes, hogy csak egy olyan ja­vaslatnak van esélye, amelynek fedezete a költség­­vetési tételből telik. Egy egészen új javaslatot készített a várme­gyei tisztviselők létszámának rendezésére, amit az­után hosszasan ismertet. A javaslat két csoportra osztja a vármegyei tisztviselőket. Az egyik cso­portot az alispán, főjegyző, árvaszéki elnök és fő­ügyész alkotják, a második csoportot ellenben al­kotják mindazon tisztviselők, akik a VII.-X. fize­tési osztályokba vannak sorozva, de a közigazga­tási bizottságnak nem tagjai. Kimutatja, hogy ja­vaslata föltétlenül előnyösebb minden más kom­binációnál és statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a rendezésnek ez a módja az államnak a lak­­pénzeken kívül mindössze 1.107.000 koronájába ke­rülne. Kéri ennek alapján a javaslat megvitatását, mert a vita erdményétől teszi függővé, hogy minő határozati javaslatot terjeszszen a választmány elé. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés.) Elsőnek Ivánka Pál főszolgabíró szólalt fel. Az egész ország főszolgabírói karának megbízásá­ból kijelenti, hogy Horváth igazgatónak javaslatát a főszolgabírói kar megnyugvással és köszönettel veszi tudomásul és ahoz egész terjedelmében hozzá­járul. Isseküs­z Aurél alispán a legnagyobb öröm­mel járul ahoz, hogy dr Horváth József javaslatát a választmány magáévá tegye. Ráhel László árvaszéki elnök az árva­széki tisztikar nevében szintén örömmel járul hozzá dr Horváth József javaslatához. Tarnay Gyula alispán kijelenti, hogy dr Hor­váth József javaslatát a legnagyobb elismeréssel teljes egészében elfogadja. Dr Horváth József igazgató néhány hozzá in­tézett kérdésre adta meg a felvilágosítást, majd Fazekas Ágoston elnök föltette a kérdést, hogy el­fogadja-e a választmány dr Horváth József meg­oldási tervét. (Zajos felkiáltások: Elfogadjuk !) Minthogy úgy látja, hogy dr Horváth igazgató ja­vaslatában mindenki teljes megnyugvást talál, ki­jelenti, hogy a választmány az igazgató javaslatát m­ghangúlag magiévá teszi.

Next