Pesti Hírlap, 1911. december (33. évfolyam, 285-297. szám)
1911-12-12 / 294. szám
1911. december 12., tedd. PESTI HIRLft.__________ — No erre magam is kiváncsi vagyok! — jegyezte meg egy harmadik úr. — Talán valamelyik egyletében szintén bakkaráznak úgy? — Dehogy! Arról most ne essék szó, ellenben arról igen, hogy alig pár napja igazgatja a közúti villamost, máris lefűzte őt a konkurrens városi . . . — Itt a premieren? És ugyan mivel? — Nem mással, minthogy a szerző, Földes Imre, a privát életben a Városi villamos titkárja. * (Szombathely ssdnügye.) Ily című közleményünkre hosszabb nyilatkozatban reflektált gróf Festetics Andor, a vidéki színészet országos felügyelője; cikke során mintegy tőlünk tudakolja, hogy miért keltett furcsa érzést az ő, Szombathely városához intézett átirata; mi említett közleményünkben, amit tudtunk, megírtuk; minden további információért a szombathelyi illetékes faktorokhoz kell fordulnia. Nyilatkozatának végső passzusával, ahol a mi közleményünk értelmében a szombathelyi kultúrházat megreklamálja a színtársulat számára, természetesen egyetértünk. * (Az Országos Színészegyesületből.) Az Országos Színészegyesületnek azok a tagjai, akik a színészetnél való működésük harmincadik esztendejét betöltötték, vagy azok, akik a nyugdíjintézet orvosainak bizonyítványával igazolják azt, hogy tovább működni nem képesek, nyugdíjba mehetnek. Az idén nyugdíjba vonuló színészek és színésznők kérvényeinek beküldési határideje december elsején járt le. Az Országos Színészegyesület nyugdíjbizottsága december 19-én tartandó ülésén foglalkozik ezekkel a kérvényekkel. A vidéki tanácsosok közöött erre a nyugdíjbizottsági ülésre Mezei Kálmán és Mezei Béla tanácsosokat hívták be Színházi mozaik. (Papír kincsesbányája. — Virágösvény a bakkszobába. —• A megtagadott kölcsön. — Újházi tűnődik.) A szegény Papír Sándor hamarosan felvette a színházdirektorok ismert szokását, mindenfelé híresztelvén, hogy az ő színháza a legjobb a világon. Egyszer arról beszéltek előtte, hogy a titkára — egyik újságíró kollégánk — hamarosan megvált tőle, mert hogy az édesapja meghalt és majd egy millió koronát örökölt. — No lássák! Hát nem kincsesbánya az, én szilházam? A titkárom máris milliomos lett!! * A Vígszínház újdonságának, a Nincs továbbinak második felvonása tudvalevőleg egy bakkaraterem, erre jegyezte meg Heltai Jenő: — Ide és nem a Summurunhoz kellene virágösvényes hidat emelni a nézőtérről a színpadra ! — Miért mester? — Mert lenne olyan tódulás a nézőtérről a színpadra, hogy az csoda! Faludi Gábor még vámot is szedhetne. • A „Nincs tovább“ alkalmából különben is divatba jöttek a bakktörténetek. Beszélik, hogy nemrég a Fészekben két színigazgató is részt vett a bakkban: az egyik színigazgatónak rövid játék után az a kényszerű ötlete támadt, hogy egy cédulára aláírásával ezt a pár sort firkantsa: Légy szives, adj kölcsön ezer koronát, majd odacsúsztatta a kollégájának. De viszont csak egy cédulát kapott, evvel a kurta pár szóval: Nem adok. Utóbb amaz szemrehányást tett neki:— Hogyan, te nem adsz nekem ezer koronát, ha kérek? — Nem. — De miért? — Mert mi a legjobb eset? Az, hogy megadod. # Újházi Ede nem törődve azzal a regényes hírrel, ami róla Nagyváradról Budapestre száguldott, ma is kiült a Nemzeti színház hátulsó kapujához a ítészére naponkint kitett piros plüssös székre és nézte a villanyosok járását. Persze volt hozzá zarándoklás, körülálltak vagy negyvenen, de megkérdezni, az „ügyet“ szét hozni előtte senki se merte. Végre egyik mégis föltette a következő, látszólag közömbös kérdést: — Min tűnődik, Mester? Izgatott morajlás a negyvenek részéről és a Mester szólt: — Azon, te marha, hogy végre egy csomó bolond ember megboszanthatná a városi villanyos társaságot azzal, hogy egy körforgalmi kocsiba beleül és a nyolc krajcárjáért valamennyi bolond körül utazik, miáltal a társaság egész sereg közben fabeálláia akaró ataap tazétöl aksaék. — Ne mondja, Mesteri «— mondta az illető leesett állal. —• De mondom, te marha és üljetek be máris valamennyien egy ilyen körforgalmiba! Magyarán: Takarodjatok!! Ráspoly. Fővárosi ügyek. — Az új városi tanácsnokok és a demokraták. A központi demokrata körben szombat este látogatott társasvacsora volt, amelyen megjelent az újonnan megválasztott négy városi tanácsnok: Buzay Károly, Buzáth János, Márkus Jenő és Vita Emil is. Az új tanácsnokokat Vázsonyi Vilmos orsz. képviselő meleg szavakkal üdvözölte és beszédében többek között ezeket mondta: A mi megválasztott kedves barátaink az ifjabb nemzedékhez tartoznak. Ahoz az ifjabb nemzedékhez, amelyet a múlt időknek dicsőítői szeretnek azzal gyanúsítani, hogy, mert többet dolgoznak, mint a dicsőített múltban, szokás volt, mint náluk a lényeg a fontos, mert nem zárkóznak el "a műveit világtól, nem zárkóznak el az emberektől, bennük kevesebb volna a hazafias eszmékhez való ragaszkodás, miként meg volt az a múltnak embereiben. Hát én, t. uraim, csak kacaghatok akkor, ha azt a régi Pestet, amely egy kis provinciális fészek volt, dicsőítik, szemben ezzel a modern, hatalmas, egyre fejlődő, egyre virágzó nagy Budapesttel, amely akármilyen kultúrnemzetnek büszkén emlegetett fővárosa lehet. Én csak kacaghatok azon, hogy ha azt a régi Pestet, amely az ország elmaradottságának volt méltó jele és képviselője, azt a régi Pestet, mely nyelvében is német volt, intézményeiben szegényes, felfogásában korlátolt, a nyárspolgároknak Pestet merészkednék nemcsak összehasonlítani, de még előnyben is részesíteni a mai Budapesttel szemben. T. uraim, én a mi kedves barátainkat azért is üdvözlöm, mert tudom, hogy bennük él a meleg szeretet a főváros iránt, amelyben felnőttek, amelyben ifjúságukat kitöltötték, amelynek a népét ismerik, ha pedig ismerik, akkor a népét szeretniük is kell, bízom abban, hogy bennük meg lesz a város iránt érzett az a szeretet, amely nélkül nagy alkotás lehetetlen. Mert közönynyel, fásultsággal, gondolkodási lomhasággal, vagy akár gyűlölettel is, — mert ilyenek is voltak a dicső múltban — várost kormányozni nemlehet, újólag őszinte mélységes örömünknek adok kifejezést, hogy a mi kedves barátaink a város tanácsába bekerültek és újólag biztosítom őket a mi szeretetünkről, barátságunkról és ragaszkodásunkról s ezért cserébe nem kérünk semmi mást, csak a szeretetnek és barátságnak viszonzását és azt, hogy soha mást, mint a közérdeket, ne szolgálják, legyenek gerinces, szilárd, erős meggyőződésű, önálló gondolkodású férfiak, akik a város javát szolgálva, minden befolyással, minden magánérdekkel, minden becézgetéssel és minden fenyegetéssel szemben mindenkor becsületes meggyőződésüket fogják kifejezésre juttatni. (Lelkes éljenzés és taps.) Vázsonyi Vilmos felköszöntőjére Buzay Károly, Márkus Jenő és Vita Emil megköszönték a szíves üdvözlést és ígérték, hogy a város szolgálatában a liberális demokrácia elvét fogják követni és igyekezni fognak, hogy minél hasznosabb, minél eredményesebb munkát végezhessenek a polgárság, a köz javára. Ezután még számos felköszöntő hangzott el és a tagok a késő éjjeli órákig a legjobb hangulatban maradtak együtt. A főváros sajtóperei. Amint értesülünk, a polgármester felhatalmazást adott a tiszti ügyészségnek arra, hogy a Budapesti Napló ellen különböző cikkek miatt, amelyekben a lap a fővárost pakamázással vádolja, négy rendbeli nyilvános rágalmaba miatt haladéktalanul indítsa meg a sajtópert. — Tanácsjegyzők jelölése. A Lipótváros bizottsági tagjai hétfőn este az Egyesült Lipótvárosi Polgári Körben Bródy Samu elnökletével értekezletet tartottak, amelyen a tanácsjegyzői állásokra a jelölést ejtették meg. A megüresedett tizenhét állásra a következőket jelölték: Némethy Béla, Czibor Gyula, dr Láng Géza, Vajna Ede, Tatár Béla, Barbáty Ferenc, Lieber Endre, Borvendég Ferenc, Károlyi József, dr Igali Kálmán, dr Havass István, Kálmánfeji Béla, dr Unger Béla, dr Hamvasi István, Till Antal, dr Spamberger Alajos, dr Bucsánszky Bertalan, dr Miklós Elemér, Parányi Elemér, Vaszary Gábor, dr Punébel Győző. — A IX. ker. I. számtu iskolaszék körzetéhez tartozó tanítóság az. évi december hó 9-én tartott gyűlésén választotta meg az iskolaszéki képviselőket. A választás szerint Máté János és Glasz Adolf képviselik a nevezett tanítóságot az iskolaszékben. — Új építkezések. A főváros magánépítési bizottsága hétfőn délután ülést tartott, amelyen melegen ünnepelték dr Harrer Ferencet, a bizottság elnökét, tanácsossá való megválasztása alkalmából. Dr Harrer köszönti szavai után a bizottság rátért a napirend tárgyalására és a következő új építkezések engedélyezését hozta javaslat- Juk: Steiner József l. Mányoki-ut 13803. hrsz. a. kétemele- tes ház; Kislakás r.-t. VI. Teve-u. 1531. sz- a. emeletes ház; Kanta Mihály III. Istvánffy-ut 17. sz. a. földszintes ház;Kolozsváry Endre I. Óra-ut 12. sz. a. családi ház; Gernyedits Józsefné III. Kaszás-u. 65. sz- a. földszintes ház és Nagy Elek I. Alma u. 1. sz a. földszintes ház. Azonkívül számos átalakítást és gépállítást engedélyezett a bizottság. — Árlejtés. A főváros tanácsa nyilvános árlejtést hirdet a Népszálló vendéglő-üzeme részére az 1012. évben szükséges húsneműek, tengeri hal, tyúktojás, tej- és tejtermékek, malomtermékek, hüvelyesek, főzelék- és zöldségfélék, fűszer- és gyarmatáruk, gyümölcs és gyümölcskészítmények és jég szállítására. Az ajánlatokat december 27-én, délelőtt kilenc óráig kell beadni dr Viláncz Ödön tanácsos kezeihez (központi városház, I. emelet 100. sz.), ahol az árlejtésre vonatkozó bővebb feltételek is megtudhatók _____________________________________ Megyék és városok. Vármegyei tisztviselők nagygyűlése. A vármegyei tisztviselők országos egyesületének nagyválasztmánya Pestvármegye székházában ma szokatlan népes ülést tartott. Megjelent mintegy százötven vármegyei tisztviselő. Fazekas Ágoston alispán, az egyesület elnöke, nyitotta meg az ülést. Meleg szavakkal üdvözölvén a választmányt, közölte, hogy az összehívást az tette szükségessé, hogy az egyesület tudomást szerzett arról, hogy a belügyminisztériumban a státusrendezés törvényjavaslatán most már serényen dolgoznak, minthogy azonban tartani lehet attól, hogy a kormányhatóság az országos státust a rendezés alapjául el nem fogadja, lépéseket kell tenni az utolsó percben az iránt, hogy a készülő javaslat a közhangulatnak megfelelően szerkesztessék meg, ha mindjárt az országos státus a rendezés alapjául nem is fogadtatik el. Dr Horváth József igazgató állt fel ezután szólásra. Közel két óráig tartó beszédben ismertette a státus rendezés jelenlegi stádiumát és ennek kapcsán a mang különleges javaslatát. Előadását azzal kezdte, hogy az 1904: X. t.-c. olyan kiváló törvényalkotás, amely rendet és egyöntetűséget, teremtett a Vármegyék szervezetében s ezért ennek a törvénynek alapelveiről lesiklani semmi körülmények között sem szabad és módosítások, illetve az elvektől való eltérés csak ott koncedálható, ahol ez az eltérés a tisztviselők érdekében föltétlenül szükséges. Ezeknek előrebocsátása után kijelenti, hogy arról, hogy a minisztériumban mi készül, tudomása nincs, mert természetes, hogy egy készülő törvényjavaslat részleteit a kormánynál hivatalos titokként kezelik. Azonban kombinálni lehet, hogy a rendezést csak elkülönített vármegyei státusokban tervezik. Nyílt titok, hogy az automatikus előlépést a pénzügyminisztérium ellenzi, ebből folyólag az előlépések a jövőben is csak választás vagy kinevezés útján lesznek eszközölhetők. Tudva van az is, hogy a státusrendezés céljaira egy millió koronát állítottak be az 1912. évi belügyi költségvetésbe és így természetes, hogy csak egy olyan javaslatnak van esélye, amelynek fedezete a költségvetési tételből telik. Egy egészen új javaslatot készített a vármegyei tisztviselők létszámának rendezésére, amit azután hosszasan ismertet. A javaslat két csoportra osztja a vármegyei tisztviselőket. Az egyik csoportot az alispán, főjegyző, árvaszéki elnök és főügyész alkotják, a második csoportot ellenben alkotják mindazon tisztviselők, akik a VII.-X. fizetési osztályokba vannak sorozva, de a közigazgatási bizottságnak nem tagjai. Kimutatja, hogy javaslata föltétlenül előnyösebb minden más kombinációnál és statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a rendezésnek ez a módja az államnak a lakpénzeken kívül mindössze 1.107.000 koronájába kerülne. Kéri ennek alapján a javaslat megvitatását, mert a vita erdményétől teszi függővé, hogy minő határozati javaslatot terjeszszen a választmány elé. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés.) Elsőnek Ivánka Pál főszolgabíró szólalt fel. Az egész ország főszolgabírói karának megbízásából kijelenti, hogy Horváth igazgatónak javaslatát a főszolgabírói kar megnyugvással és köszönettel veszi tudomásul és ahoz egész terjedelmében hozzájárul. Isseküsz Aurél alispán a legnagyobb örömmel járul ahoz, hogy dr Horváth József javaslatát a választmány magáévá tegye. Ráhel László árvaszéki elnök az árvaszéki tisztikar nevében szintén örömmel járul hozzá dr Horváth József javaslatához. Tarnay Gyula alispán kijelenti, hogy dr Horváth József javaslatát a legnagyobb elismeréssel teljes egészében elfogadja. Dr Horváth József igazgató néhány hozzá intézett kérdésre adta meg a felvilágosítást, majd Fazekas Ágoston elnök föltette a kérdést, hogy elfogadja-e a választmány dr Horváth József megoldási tervét. (Zajos felkiáltások: Elfogadjuk !) Minthogy úgy látja, hogy dr Horváth igazgató javaslatában mindenki teljes megnyugvást talál, kijelenti, hogy a választmány az igazgató javaslatát mghangúlag magiévá teszi.