Pesti Hírlap, 1912. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-11 / 9. szám

** __________________ Kis komédiák. Alaposság. Mindig azt olvastam, azt hallottam, azt ta­nultam, hogy minden népek között a legalapo­sabb a német. Ha a német valamit csinál, azt alaposan csinálja és ha valamit nem csinál, azt alaposan nem csinálja. Erről most személyesen is meggyőződtem. Berlinben voltam pár napig, de ez igazán nem fontos. A fontos csak az, hogy németekkel volt dolgom, mint már föntebb jeleztem, alapos németekkel. E kis történet hőse azonban nem egy felnőtt, kifejlődött német, akinél az alapos­ság magától értetődik, hanem egy gyerek, ha szabad magamat úgy kifejeznem: egy kezdő német. Annál szebb, annál dicséretesebb, hogy Berlinben már a gyermekek is ilyen alaposak. E hosszú bevezetés után áttérek a rövid történetre. A feleségemmel voltam Berlinben, ahová — őszintén megvallva — azért mentem, hogy kialudjam magamat. Nagyon sokat dolgoztam mostanában, fáradt és kimerült voltam. .. aludni, aludni, ez volt minden vágyam. Budapesten már korán reggel fölkeltenek, ha én ki akarom maga­mat aludni, külföldre kell utaznom. És magam­mal kell vinnem a feleségemet, mert ha egyedül vagyok, sohasem megyek aludni, így az évek hosszú során már majdnem egész Európát vé­gigaludtam, most hosszabb szünet után megint Berlinre került a sor. Nagyon előkelő hotelben laktunk, ahol a kiszolgálás igazán mintaszerű volt. Sőt több, mint mintaszerű, alapos. A feleségem például, aki korán kelő lélek, minden reggel meghagyta a boynak, hogy engem pontban déli tizenkét óra­kor keltsen fel. És a világoskék egyenruhás, szőke boy minden délben pontban tizenkét óra­kor kopogtatott az ajtómon, egy másodperccel sem előbb vagy később. Ez a pontosság egysze­rűen megdöbbentő volt és én leplezetlen tiszte­lettel néztem a kötelességtudó, hogy ne mond­jam alapos bogra, aki életének tizenötödik évé­ben már ilyen komolysággal készül az élet nagy feladatára. A negyedik vagy ötödik napon azonban már meglehetősen kialudtam magamat és vélet­lenül, minden külső erőszak nélkül, egészen ma­gamtól már féltizenegykor felébredtem. Sőt nemcsak fölébredtem, hanem föl is keltem és negyedtizenkettőkor könnyed lépésekkel hagy­tam el szobámat. A folyosó végén azonban, a lift mellől lel­kendezve rohant felém a boy. — Bocsánat — mondta egészen zavarodot­tan — a nagyságos asszony azt mondta, hogy tizenkét órakor keltsem fel a nagyságos urat. — Rendben van, fiam — mondtam barátsá­gosan. — Köszönöm! És gyanútlanul folytattam utamat.­ Nem álmodhattam, hogy ezzel a dolog még nincs el­intézve és hogy korai távozásom a fiú lelkében zavarokat idézett elő. Ezt csak akkor tudtam meg, amikor a boy utánam rohant. — Nagyságos úr, nagyságos úr — kiabálta kétségbeesetten. Csodálkozva álltam meg: — Mi az? — Ne tessék haragudni, de nagyon sze­retném tudni, hogy ma délben tizenkét órakor mit csináljak? — Hogy mit csinálj? — Igen. Fölkeltsem-e a nagyságos urat, vagy sem? Nem akartam alaposság dolgában a fiú mögött elmaradni és jó öt percnyi gondolkozás után azt feleltem neki: — Azt hiszem, hogy miután már úgyis föl­keltem és tizenkét órakor úgysem leszek itthon, fölösleges. — Én is azt hiszem — felelte a fiú sugárzó arccal. Hiába no, mégis csak nagy nép a német! Elza. _____Pesti Hírlap______ 1912. január Ily csütörtök. Megyék és városok. Törvényhatósági élet. Hajdú vármegye köz­­igagzatási bizottsága hétfőn tartotta rendes ülését Domahidy Elemér főispán elnöklete alatt. Az alis­pán jelentése szerint a közbiztonsági állapotok jók voltak, kivándorlás céljából­­1 útlevelet adtak ki, melyek közül 1 Romániába, 3 Amerikába szólt. Dr Losonczy Álmos tiszti főorvos jelentése szerint a heveny­ fertőző betegségek lefolyása enyhe jellegű volt; a legtöbb halálozást a tüdőgyuladás és a tüdő­vész oko­zta. A vörheny Egyek községben járványos jelleget öltött; 119 gyermek közül 9 halt el,­­6 fel­gyógyult, a többi kezelés alatt maradt. A 24 haszi­­fuszeset közül 3 halállal végződött. Ternovszky Ala­jos pénzügyigazgató jelentése szerint decemberben kevesebb adó folyt be, mint a múlt év decemberében. Csánky Viktor tanfelügyelő a felekezeti népisko­lák tandíjkárpótlási államsegélyéről tett jelentést, míg Reitz János főállatorvos örömmel jelentette, hogy a járványos állatbetegségek mind szünőben vannak. A jelentések tudomásul vétele után az al­bizottságokat alakították meg. Székesfehérvár szab. kir. város törvényható­sági bizottságának legutóbb tartott közgyűlésén gróf Széchényi Viktor főispán kegyeletes szavakkal pa­­rentálta el az elhunyt gróf Zichy Nándort, ki a városnak egy ízben képviselője is" volt. Indítványá­ra elhatározta a közgyűlés, hogy a főur emlékét jegyzőkönyvében megörökíti s családjához részvét­­iratot intéz. Letárgyalta­­ a közgyűlés a város uj szervezési szabályrendeletét, s ennek keretében a tisztviselő, segéd- és kezelőszemélyzet javadalmait is rendezték. A közigazgatási bizottságból kilépő 5 tag kö­zül négyet, dr Csöppentzky Mihályt, dr Eisenbarth Károlyt, Nagy Ignácot és Tóth Arthurt újra meg­választották, ifj. Lits Ferenc helyébe pedig Knit­­telhoffer Károlyt választották meg. Helyettes tiszti ügyészszé dr Eisenhart­t Károly választatott meg. Báró Bánffy Dezső szobrára 100 koronát szavaztak meg, végül elhatározták,­­ hogy Szatmár várme­gyének a 7—15 éves gyermekek tartósdijai alól az illetőségi községek felmentése iránt a belügyminisz­terhez intézett feliratát hasonló szellemű felirattal támogatják. Makó város képviselőtestülete, dr .Galambos Ignác polgármester elnöklete alatt közgyűlést tar­tott. A képviselőket az összes tárgyak közül legjob­ban érdekelte Sepsei István ,városi képviselő indít­ványa, aki javasolta, írjon fel a képviselőtestület a fölmivelésü­gyi minisztériumhoz a füstölt sertés­húsnak korlátlan árusítási szabadsága érdekében. A minisztérium­­1908. évben országosan rendezte a husvágás és árusítás kérdését. A rendelet szerint a közfogyasztásra szánt húsnemű csak akkor árusít­­ható, ha az állatot közvetlenül a levágás előtt ál­latorvos vizsgálta meg. A minisztériumot erre az egészen természetesnek és helyesnek tetsző rend­szabályra ama szomorú tapasztalat indította, hogy lelkiismeretlen árusítók nem is elvétve, betegségben elhullott állat húsát, mérték ki. Mégis Makón majd­nem forradalom ütött ki, mikor a rendőrség ér­vényt akart szerezni a miniszter rendeletének. Nyomban megindult a kérvényezés s a deputáció­­zás, s ellenszenv és ellenállás oly erős volt a nép­szerűtlen rendelettel szemben, míg a felsőbb ható­ság érvényt tudott szerezni a rendeletnek. Ismerni kell különben Makó speciális viszonyait, hol a füs­tölt sertéshús árusítása keresetforrás főleg a sze­gényebb lakosságra nézve, amely nem győzte az előzetes állatvizsgálati költségét. Az egészségügyi része a dolognak nem nagyon bántotta őket, s így nagyon elkeseredtek a vélt igazságtalanság fölött. A minisztérium persze elutasította őket kérelmek­­kel. Most újra megkísérlik a szerencsét. A tanács az indítvány elvetését javasolta, józanul utalva arra, hogy az országos érvényű rendelkezést a mi­nisztérium nem fogja Makóra nézve felfüggeszteni. A képviselet azonban nagy többséggel pártolta az indítványt, sőt utasították a polgármestert, hogy a kérvényt személyesen nyújtsa át a minisztérium­ban. Nyomban erre meg is állapították, hogy a polgármesternek 35 korona jár, ha hivatalos ügy­ben Budapestre megy, a többi tisztviselőnek a na­­pidíj kétszerese. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a m. kir. közig. biróság jóváhagyta Zsiga Margitnak írnokká történt választását. Fizetését azonban csak január 1-től utalták ki. A szegényház élelmezése tárgyában ráadott panaszos indítványt elvetették, miután megállapítható volt, hogy a menház gondnokánál, ellenőrzése, a vállalkozó eset­leges visszaélésének elejét veszi. Makó városa 6000 koronát kapott , a városok segítésére adott harmadik millióból. Ennek felosztására nézve akép döntöt­tek, hogy minden alkalmazott fizetésének 8 szá­zalékát kapja kie­gészítésképen. Cegléd város képviselőtestülete közgyűlést tartott, melyen hozzájárult az államsegély felosz­tására vonatkozó tanácsi javaslathoz s elhatároz­ta, hogy az Orsz. Gyermekszanatórium Egyesületbe pártoló, tagként belép, végül megszavazta a vil­lányidén kibővítésére szükséges egymilliókétszáz­ezer koronás nagy kölcsönt, mely szükségessé vált azért, mert Monor és Irsa­­községeket is a város fogja ellátni villamos árammal. A Szentendre vá­ros képviselőtestülete legutóbb tartott közgyűlésé­ben megállapította a legtöbb adót fizetők névjegy -s­zékét, jóváhagyta a helypénzbeszedési jog, a halá­szati jog és a révjog bérletére vonatkozó árverése­ket, tudomásul vette a közpénztár és a rendőrka­­pitányi pénztár megvizsgálására vonatkozó taná­csi jelentéseket. Kiegészítette a közgyűlés az 1911. évre szóló államsegélyből a tisztviselők fizetését, egyben kimondotta, hogy a fenmaradó 8500 koro­nát a városi rendőrség fejlesztésére fogja fordíta­ni. Kimondotta végül a közgyűlés az elnöklő pol­gármester indítványára, hogy Sándor Pállal, a he­lyi érdekű vasutak igazgatójával, érintkezésbe lép a város a villamos vasút­állomásnak megfelelő he­lyen leendő felépítése iránt. Közegészségügyi mizériák Kolozsvárt. Ko­lozsvári tudósítónk írja: Kolozsvár város hétfőn megtartott közigazgatási bizottsági ülésén szomorú közegészségügyi állapotokról számolt be dr Scheitz Vilmos főorvos jelentése. Mindenekelőtt örömmel állapította meg a főorvos a tífuszjárvány teljes megszűnését, ismertette a járvány lefolyását. 174 eset volt mindössze, köztük 11 halálozással végző­dött. Új megbetegedés azonban hetek óta nem for­dult elő. Rátért ezután a főorvos arra a Kolozsvárt mindig aktuális, szomorú témára, hogy az ország második egyetemi városa minden higiéniai intéz­ményt nélkülöz. „Valljuk be, — mondotta Seheitz, — hogy higiénikus intézmények terén ahelyett, hogy első helyen állanánk, az utolsók vagyunk. Nincs rendes járványkórházunk, nincs fertőtlenítő intézetünk, dacára, hogy éve is elmúlt annak, hogy ezeknek az intézeteknek engedélyezését kértük a belügyminisztertől. Szerencse, hogy a tífuszjárvány ilyen jól végződött, azonban mindig jöhet tömeges megbetegedés s a mostani berendezkedés mellett a következményekért felelősséget nem vállalhatok.“ A bizottság elhatározta, hogy átír a közgyűléshez az ügy megsürgetése végett. Nem kevésbbé fontos kérdés© Kolozsvárnak a vízvezeték és csatornázás bevezetése a kaszárnyákba. A most lefolyt tífuszjár­vány kiinduló pontja épen a csatornázatlan közös kaszárnya udvara vált. A város kész is a csator­názást elkészíteni, de a kincstár nem hajlandó a csatornázási díjakat sem fizetni. Nincs vízvezeték a csapatkórházban sem, itt is katonáék csökönyös­sége miatt, mert a kórház el­őrangúsításába nem akarnak belemenni. A tanács közelebbről küldött­­séget meneszt Bécsbe a hadügyminiszterhez, hogy a lehetetlen állapotok szanálását kieszközölje. Kolozsvár második sporttelepe. Kolozsvár el­ső volt a magyar városok sorában, amely teljesen modern, hatalmas ifjúsági sporttelepet létesített nagy áldozatok árán. A sportélet fejlesztését, azon­ban annyira fontosnak tartja a tanács, hogy a má­sodik nagyszabású sporttelep terveit­ is elkészíttette. A város legmozgalmasabb pontján, az úgynevezett Házsongárdban huszonkét holdnyi területen ifjú­sági játszóhelyeket és népsétatért létesítenek, egy csomó tenniszpálya, a téli sport egyik népszerű nemének, a ródlizásnak, szentelt hegyipálya, kug­­lizók egészítik ki a telepen létesítendő sportintéz­mények sorát. A nagyarányú beruházáshoz való hozzájáruláshoz a kultuszminisztert fogja megke­resni a város. A debreceni vásárcsarnok, Debrecen város közgyűlése még novemberben elhatározta, hogy vá­sárcsarnokot építtet s annak helyéül a­­gróf De­­genfeld-teret jelölte meg, azonkívül pedig megvette Petz Samu műegyetemi tanárnak vásárcsarnok­­tervét tízezer koronáért. Aczél Géza városi főmér­nök,­— mint tudósítónk jelenti,­­ most terjesz­tette be az összes költségekről, és tervezetekről a jelentését. Eszerint a gróf Degenfeld­ téren meg­szerzendő öt telek értéke 1,062.000 korona, a beépí­tendő 5300 négyszögméter terület építési költsége és a berendezés 2,609.200 korona, a tér rendezése 913.500 korona. A befektetés tehát a négy milliót is meghaladná. Az üzem költségét 35.000 koroná­ban irányozta elő a főmérnök, aki jelentésében azt mondja, hogy dacára annak, hogy ez a legalkal­masabb telek, mégis, miután a telkek megszerzése rendkívül sokba kerül, inkább a Széchenyi­ utca végén levő téren építsék fel a vásárcsarnokot, miután ott úgyis villamos vasút lesz a jövő évben. A főmérnök nem várja a vásárcsarnoktól a drága­ság megszüntetését, mert az annuitásnak ki kell kerülni a vásárcsarnokban szedett díjakból, már­pedig ezeket is a fogyasztókkal fogják az eladók megfizettetni. Ezzel az ügygyel a januári ülésen foglalkozik a város közgyűlése. Állásrendszeresítés. Szatmár vármegye tör­vényhatósági bizottsága legutóbb tartott közgyűlé­­sében kimondotta, hogy az alispáni hivatalhoz két, az árvaszékhez egy, a mátészalkai, nagykárolyi, fe­hérgyarmati és szatmárnémeti-i járásokhoz pedig szintén egy-egy dijnoki állást rendszeresít. A szolnoki főjegyzőválasztás. Megírtuk már, hogy a Szolnokon megüresedett városi főjegyzői ál­lás betöltése körül nagy kavarodások történtek. A polgárság jelöltjét, Gombkötő Győző városi aljegy­zőt a vármegye, vagyis a főispán nem akarja, hogy főjegyző legyen. Vele szemben a szolnoki munka­párt jelöltjét, Zrumeczky Viktor végzett jogászt akarja a főispán a városra kényszeríteni, mint fő­jegyzőt. A már egyszer meghiúsult főjegyzőválasz­­tás alkalmából Sipos Orbán országgyűlési­ képvise­lő hétfőn estére értekezletre hívta össze a híveit.

Next