Pesti Hírlap, 1912. március (34. évfolyam, 52-64. szám)
1912-03-01 / 52. szám
Tudomány. Gróf Apponyi Albert előadása. A Népszerű Főiskolai Tanfolyam előadásainak keretében csütörtökön kezdte meg gróf Apponyi Albert fejtegetéseit „Osztrák elméletek a magyar közjogról“ címen. Már hat órakor megtöltötte a rendkívül előkelő közönség az egyetemi központi épület kupolatermét. A megjelentek sorában megjelent gróf Andrássy Gyula, dr Berzeviczy Albert, Molnár Viktor, Gaál Jenő főrendiházi tag, gróf Esterházy Mihály, Földes Béla, Sághy Gyula, Désy Zoltán, Botlik Iván, Tóth János, báró Orosdy Fülöp, Hammersberg László orsz. képviselők, Smialovszky Valér és Dőry Pál volt főispánok és még számosan társadalmunk előkelőségei közül. Gróf Apponyi Albertet zajos ovációban részesítette az egybegyült közönség megérkezésekor, aki pont fél hétkor kezdte meg előadását. — Csupán azokról az alapvető közjogi tételekről kívánok szólni — mondotta rövid bevezetés után — amelyek Magyarország állami függetlenségére vonatkoznak. Meg akarom mutatni és tisztán tudományos szempontból bírálni azokat a felfogásokat, amelyeket e tételem tekintetében az osztrák közjogi írók hirdetnek. Ezt a munkát a magyar közjogi tudomány eddig nem végezte kellő részletességgel, pedig szükség van rá, mert az osztrák íróknak az a csoportja, amely felfogásainkkal szembehelyezkedik, elhagyta az általános, inkább politikai, mint jogi, inkább szubjektív, mint tárgyi tartalmú szólamok területét, elhagyta a jogvesztés azon elméletét is, amely a múlt század ötvenes és hatvanas éveinek osztrák politikájában megnyilvánult, hanem elfogadja kiindulási pontul a magyar közjogot; magyar törvényekből, magyar — állítólagos — jogszokásokból, magyar közjogi tényezők cselekedeteiből és mulasztásaiból indul ki, hogy magyar jogként tüntesse fel a magyarellenes elméletét. Evégből gondos kutatásokat eszközöl, új adatokat hoz napfényre, szorgalmas részletmunkát végez az egész vonalon, melynek egyoldalúságait, tévedéseit és félszegségeit hasonló részletmunkával kellene megállapítani. A mi közös hitvallásunkkal szemben van egy osztrák közjogi iskola, mely szerint a Habsburgok trónra jutása már 1526-ban öröklési jogon történt, a Pragmatika Sanctia jogara alatt álló összes országoknak egységes jogi cselekménye, amely köztük közös jogi köteléket, külön állami akaratuk fölé helyezett birodalmi szuverenitást állapít meg. Ezt az elméletet juttatja kifejezésre, ha nem is minden részletben, egybehangzóan és a radikalizmus különböző fokozataival egy nagytekintélyű és nagybefolyású osztrák közjogi iskola. De nem szabad elhallgatnom azt az örvendetes tényt, hogy azokban épen csak egy iskola, de korántsem az egész osztrák közjogi tudomány leledzik. Jellinek, Juraschek, Seidler és többen, midőn részint rendszeres közjogi művekben, részint monográfiákban Magyarország és Ausztria közjogi viszonyát tárgyalják, legalább a jelent illetőleg nyíltan elejtik a magasabb birodalmi egység álláspontját® s elismerik, hogy a közös intézményekben sem nyilvánult meg más szuverenitás és állami akarat, mint a két államnak szuverenitása, akarata. Meg kell állapítanom, hogy nem az egész osztrák közjogi irodalommal állunk szemben áthidalhatlan ellentétben, hanem csupán annak egyik — igaz, hogy legszámosabbés legbefolyásosabb — iskolájával. Ebben a nagy osztrák iskolában, amennyire az én bibliográfiai ismereteim terjednek, a legszélsőbb álláspontot Biederrum és Deutscher foglalják el. Az átmenetet a modernekre Ulbrichban látom, aki a múlt század 70-es éveiben Magyarország és Ausztria közjogi viszonyait illetőleg még ott áll, hogy a két állam teljes szuverenitását elismerte ésa magasabb birodalom közjogi egységét tagadta. 1883-ban azonban megjelent Lerbuch des Oestreichischen Staates című munkája, mely a mi problémánkat illetőleg egy mérsékelt Biedermann féle állásponthoz pártolt. Szintén átmeneti vagy pedig egészen sui generis felfogást képvisel" Gumplovic, aki valóságos osztrák-magyar közjogi tankönyvet irt, amelyben a közjog egyes fejezeteit — államterület, állampolgárság, államfő, stb. — azegész monarchiám vonatkoztatva tárgyalja, a magyar jogrend tartalmát minden egyes fejezetnél úgy adja elő, mint valamely tartományi kiváltság jelenségeit, a magyarosztrák nép közjogi egységét, az osztrák-magyar egységes államterületet, az egységes legfőbb birodalmi hatalmat állítja, mindezt bizonyítás nélkül, több helyütt bevallott közjogi nihilizmussal. Ezután áttért az előadó a nagy osztrák közjogi iskola legújabb evolúciójának jellemzésére, amelynek munkája tudományos és politikai szempontból legaktuálisabb. Ennek az iskolának legnevezetesebb képviselője, Tezner, továbbá Offernenn, Steinacker és mások. Álláspontjuk tulajdonképen ugyanaz, ami Biedemanné, sőt Deutschertől sem különböznek lényegesen, bár ők őt nyíltan dezavuálják és bizonyos miszticizmusba vonulnak vissza s precíz jogi fogalmaik helyébe tág magyarázatú kitételeket tesznek. A múlt nyáron főleg Steinackerral és Teznerrel folytatott polémiában számonkértem azokat az önálló állami jogosítványokat, amelyekkel az ő Reich-ék el volna látva. Steinacker azóta megjelent viszonválaszában erre a neheztelés hangján nyilatkozik, hisz ő nem beszélt államról, hanem mindig csak Reichről volt szó, az pedig — maga megmondta — tág értelmezésű fogalom, amelyre súlyos jogi következtetéseket építeni nem lehet. Persze, ezen a módon nehéz a vitatkozás.E téren nehéz különbséget látni Deutscher és Terner elmélete közt. Középúton látszik járni ez az iskola, midőn bizonyos plauzibilitással visszautasítja azt a törekvést, hogy Magyarország és Ausztria közjogi viszonyát bármely doktriner elnevezés vagy következetesen keresztülvitt elmélet kereteibe kényszerítsék. Teznerék logikai épületének sarkköve a szerintük jogilag is egységes fejedelmi hatalom, az 1804. évi osztrák császár, aki mint ilyen uralkodik Magyarországon, akinek a magyar király egy része, akinek még címét is merészen antedatálják II. Rudolf idejében azon az alapon, hogy a vasvári békeokmányon II. Rudolf egyszerűen mint császár szerepel, nem pedig kifejezettel mint római császár. Végül áttért dr Turba Gusztáv bécsi egyetemi tanárnak az 1687. évi országgyűlésről irt monográfiájára, amely valóságos prototípusa a nagy-osztrák közjogi iskola tudományos munkásságának. A magyar alkotmányból vett fegyverekkel akarták agyonütni a magyar alkotmányt; felkutatták a törvénytárnak minden olyan részletét, amelyben a közjogi szabatossághiány rést nyitott arra, hogy ezekből a tökéletlenségekből következtetéseket vonjanak le, amelyek a törvényhozás egész szellemével, a nagy alkotmányos hagyomány lényegével ellentétben állanak. És én nem zárkóztatom el attól,a benyomástól, hogy, amint a Kinskyk, Stratmannok , később Seilerek ad hoc összeszedett, magyar közjogi tudása nyilvánvalólag politikai céloknak szolgált, még pedig a közjog rendeltetésével ellentétes céloknak, úgy a nagy osztrák közjogi iskola tudósai, midőn egészen hasonló szellemben felkutatják közjogunk minden homályosabb és megtámadhatóbb okmányát, öntudatosan vagy öntudatlanul szintén csak utászmunkát végeznek egy harcoló politika számára. Én azonban — így fejezte be előadását — ettől eltekintve, amennyire csekély tehetségem engedi, tisztán tudományos alapon kívánok e munkával foglalkozni. Az előadást a rendkívül nagyszámú közönség szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fogadta. Második előadását gróf Apponyi március 7-ikén este fél hét órakor fogja megtartani, amikor a régi időkből vett osztrák érveléseket, az úgynevezett központi kormányzati szervek közjogi jelentőségét fogja fejtegetni, valamint az 1687. évi országgyűlést, ennek tanulságait és Turba tanár elméletét fogja magyarázni, végre a Pragmatica Sanctio osztrák magyaráztával fog foglalkozni. * (Éghajlatingadozás és népvándorlás.) A Magyar földrajzi társaság csütörtökön délután hat órakor a Nemzeti múzeum dísztermében előadó estélyt rendezett, amelyen Brückner Ede bécsi egyetemi tanár, a társaság tiszteleti tagja tartott előadást „Éghajlatingadozás és népvándorlás az utolsó évszázadban“ címen. A nagy és előkelő közönség jelenlétében tartott estélyt Lóczy Lajos, a társaság elnöke, nyitotta meg, aki rövid magyar beszédben üdvözölte és bemutatta az előadót, szakmájának egy kiváló képviselőjét. Majd néhány német szóval felkérte Brückner tanárt előadásának megtartására. Az előadói asztalihoz lépő felolvasót a közönség zajos tapsokkal üdvözölte. A gazdasági életet — úgymond — rendesen egy mechanizmushoz hasonlítjuk és a gazdaság tényezőit is úgy tekintjük, mint más tényezőket, holott a gazdasági életben sokszor más befolyások érvényesülnek, mint amelyeket bzáunk vagy érzünk. Az előadó már régebben kimutatta, hogy a földnek klímája rendszeres változásokon megy keresztül, vagyis, hogy a földön a nedves és bűvös időszakok rendszeresen váltakoznak a meleg és száraz időszakokkal. E változások rendszerint körülbelül 35 éves időszakokban állnak be. A klímaváltozások természetesen nagy befolyással vannak a bő termésre. Az óceánok partvidékein a nedves időjárással jó termés, a szárazföldi vidékeken pedig rossz termés jár. Természetesen az aratás eredményei nagy mértékben befolyásolják a nép vándorlását, amit az is bizonyalt, hogy mikor Amerikaiján nedves időjárás és így jó termés van, Nyugat-Európában kezdetét veszi a munkásnép kiözönlése. Az előadó kimutatta, hogy ebben a jótermésű időben, a 70-es és 80-as években is, valóságos népvándorlás indult meg Amerika felé; mikor pedig ez elmúlt, megkezdődöt a visszavándorlás. Ezekből a tényekből megállapítható, hogy az Egyesült Államokba való vándorlás bizonyos rendszeresen visszatérő hullámzást tüntet fel. Az előadást zajos tetszéssel fogadták. Este a külföldi vendég tiszteletére az Országos kaszinóban vacsora volt. * (A Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság) csütörtökön délután Fejérpataky László elnöklete alatt tartott igazgató-választmányi ülésén dr Hóman Bálint olvasta fel tanulmányát a honfoglaló magyar törzsek megtelepedéséről. A nagy tetszéssel fogadott felolvasás után Áldássy Antal titkár mutatta be a Herencsényi-családnak 1432- ből és a Balajthy-családnak 1517-ből való címeres leveleit. Ezután az igazgatóválasztmány a folyósügyeket tárgyalta le. I / Külpolitikai hírek. A potsdami találkozás előzménye. A Rjecs című pétervári lap állítólag egy Witte grófhoz közelálló személyiségtől érdekes dolgot tudott meg az orosz-angol egyezmény előzményeiről. E szerint a Portsmouthban lefolyt orosz-japán béketárgyalások után Edvárd király Londonba hívta Witte grófot, aki azonban azzal a kijelentésseltért ki a meghívás elől, hogy nem kapott arra felhatalmazást. Edvárd király ekkor Pohlovszky-Koztell akkori londoni orosz nagykövetségi titkár útján közölte vele egy orosz-angol egyezmény tervezetét, amelyik lényegében megegyezett azzal a későbbi egyezménynyel, amelyet Oroszország Középázsiára vonatkozólag Angliával kötött. Witte a tervezetet tudomásul vette, de nem bocsátkozott tárgyalásokba és azt üzente vissza Edvárd királynak, hogy ő nem ellensége Angliának, de Oroszország a keletázsiai vereségek után is még mindig olyan hatalmas, hogy nem hagyhatja megkötni a kezét. Witte ilyenformán nem ment Londonba, hanem Rouimtenen át, ahol Vilmos császárral találkozott, viszszautazott Pétervárra. Ezt követte a potsdami találkozás. A mexikói zavar. Londonból jelenti saját tudósítónk: Newyorkból táviratozzák, hogy Mexikóban a helyzet egyre nehezebbé válik. Madero elnök titkára attól tart, hogy az esetben, ha az amerikai csapatok bevonulnak Mexikóba, ott minden amerikait le fognak mészárolni. Külügyminiszterünk látogatása Olaszországban. A Stampa jelenti Rómából. Itt azt hiszik, hogy gróf Berchtold a húsvéti szünet alkalmával Rómába jön, hogy San Giulianoval megismerkedjék. Berchtoldot ez alkalommal az olasz király is kihallgatáson fogadja. Török követség a montenegrói királynál. Miklós király a cetinjei török követ kíséretében Podgoricába ment, ahol nagyszámú montenegrói tiszt egy hónapos gyakorlatozást tart, amely idő alatt az új katonai törvényekkel is megismerkedni kívánnak. A király ma a Podgorica közelében lévő kruševaci kastélyban a török követ jelenlétében fogadta Riaz bej skutarni hadosztályparancsnokot, aki nagy katonai kísérettel érkezett oda, hogy a királyt a porta nevében üdvözölje. Léghajózás és repülés. Magyar aviatikus sikere Németországban. Mint Berlinből jelentik, Lányi József aviatikus csütörtökön a johannisthali repülőtéren felszállott Hoffmann és Krüger pilótákkal és ötszáz méter magasságban félóra hosszáig repült. A repülőgép száz lóerős Árgus-motorral felszerelt Harlan-monoplán volt. Aviatikusok közgyűlése. A Magyar Géprepülők Szövetsége folyó évi március hó 3-án, vasárnap, délelőtt fél 11 órakor a Királyi Magyar Automobil Klub és a Magyar Aero Klub helyiségeiben (Budapest, IV., Kigyó tér 1. I. emelet) tartja ez évi közgyűlését a következő tárgysorozattal: 1. Tagválasztás. 2. A jelenlegi ideiglenes ügyvezető tisztikar beszámolója és felmentés iránti kérelme. 3. Az elnökség megválasztása. 4. Az új ügyvezető tisztikar megválasztása. 5. Választmányi tagok megválasztása. 6. A Magyar Géprepülők Szövetsége emlékplakettjeinek ünnepélyes átadása a magyar pilótáknak. 7. Az 1912. évi költségvetés megállapítása. 8. Indítványok.