Pesti Hírlap, 1912. március (34. évfolyam, 52-64. szám)

1912-03-01 / 52. szám

Tudomány. Gróf Apponyi Albert előadása. A Népszerű Főiskolai Tanfolyam előadásai­nak keretében csütörtökön kezdte meg gróf Apponyi Albert fejtegetéseit „Osztrák elméletek a magyar közjogról“ címen. Már hat órakor megtöltötte a rendkívül előkelő közönség az egyetemi központi épület kupolatermét. A megjelentek sorában meg­jelent gróf Andrássy Gyula, dr Berzeviczy Albert, Molnár Viktor, Gaál Jenő főrendiházi tag, gróf Esterházy Mihály, Földes Béla­, Sághy Gyula, Désy Zoltán, Botlik Iván, Tóth János, báró Orosdy Fü­­löp, Hammersberg László orsz. képviselők, Smia­­lovszky Valér és Dőry Pál volt főispánok és még számosan társadalmunk előkelőségei közül. Gróf Apponyi Albertet zajos ovációban része­sítette az egybegyült közönség megérkezésekor, aki pont fél hétkor kezdte meg előadását. — Csupán azokról az alapvető közjogi téte­lekről kívánok szólni — mondotta rövid bevezetés után — amelyek Magyarország állami függetlensé­gére vonatkoznak. Meg akarom mutatni és tisztán tudományos szempontból bírálni azokat a felfogá­sokat, amelyeket e tételem tekintetében az osztrák közjogi írók hirdetnek. Ezt a munkát a magyar közjogi tudomány eddig nem végezte kellő részle­tességgel, pedig szükség van rá, mert az osztrák íróknak az a csoportja, amely felfogásainkkal szembehelyezkedik, elhagyta az általános, inkább politikai, mint jogi, inkább szubjektív, mint tárgyi tartalmú szólamok területét, elhagyta a jogvesztés azon elméletét is, amely a múlt század ötvenes és hatvanas éveinek osztrák politikájában megnyilvá­nult, hanem elfogadja kiindulási pontul a magyar közjogot; magyar törvényekből, magyar — állító­lagos — jogszokásokból, magyar közjogi tényezők cselekedeteiből és mulasztásaiból indul ki, hogy magyar jogként tüntesse fel a magyarellenes elmé­letét. Evégből gondos kutatásokat eszközöl, új ada­tokat hoz napfényre, szorgalmas részletmunkát vé­gez az egész vonalon, melynek egyoldalúságait, té­vedéseit és félszegségeit hasonló részletmunkával kellene­ megállapítani. A mi közös hitvallásunkkal szemben van egy osztrák közjogi iskola,­ mely sze­rint a Habsburgok trónra jutása már 1526-ban öröklési jogon történt, a Pragmatika Sanctia jogara alatt álló összes országoknak egységes jogi cselek­ménye, amely köztük közös jogi köteléket, külön állami akaratuk fölé helyezett birodalmi szuvere­nitást állapít meg. Ezt az elméletet juttatja kife­jezésre, ha nem is minden részletben, egybehang­zóan és a radikalizmus különböző fokozataival egy nagytekintélyű és nagybefolyású osztrák közjogi is­kola. De nem­ szabad elhallgatnom azt az örvende­tes tényt, hogy azokban épen csak egy iskola, de korántsem az egész osztrák közjogi tudomány leled­zik. Jellinek, Juraschek, Seidler és többen, midőn részint rendszeres közjogi művekben, részint mo­nográfiákban Magyarország és Ausztria közjogi vi­szonyát tárgyalják, legalább a jelent illetőleg nyíl­tan elejtik a magasabb birodalmi egység álláspont­ját® s elismerik, hogy a közös intézményekben sem nyilvánult meg más szuverenitás és állami akarat, mint a két államnak szuverenitása, akarata. Meg kell állapítanom, hogy nem az egész oszt­rák közjogi irodalommal állunk szemben áthidal­­hatlan ellentétben, hanem csup­án annak egyik — igaz, hogy legszámosabb­­és legbefolyáso­sabb — iskolájával. Ebben a nagy oszt­rák iskolában, amennyire az én bibliográfiai ismereteim terjednek, a legszélsőbb álláspontot Biederrum és Deutscher foglalják el. Az átmenetet a modernekre Ulbrichban látom, aki a múlt század 70-es éveiben Magyarország és Ausztria közjogi vi­szonyait illetőleg még ott áll, hogy a két állam tel­jes szuverenitását elismerte és­­a magasabb biroda­lom közjogi egységét tagadta. 1883-ban azonban megjelent Lerbuch des Oestreichischen Staates cí­mű munkája, mely a mi problémánkat illetőleg egy mérsékelt Biedermann féle állásponthoz pártolt. Szintén átmeneti vagy pedig egészen sui generis felfogást képvisel" Gumplovic, aki valóságos osz­trák-magyar közjogi tankönyvet irt, amelyben a közjog egyes fejezeteit — államterület, állampol­gárság, államfő, stb. — az­­egész monarchiám vo­natkoztatva tárgyalja, a magyar jogrend tartalmát minden egyes fejezetnél úgy adja elő, mint vala­mely tartományi kiváltság jelenségeit, a magyar­osztrák nép közjogi egységét, az osztrák-magyar egységes államterületet, az egységes legfőbb biro­dalmi hatalmat állítja, mindezt bizonyítás nélkül, több helyütt bevallott közjogi nihilizmussal. Ezután áttért az előadó a nagy­ osztrák köz­jogi iskola legújabb evolúciójának jellemzésére, amelynek munkája tudományos és politikai szem­pontból legaktuálisabb. Ennek az iskolának legne­vezetesebb képviselője, Tezner, továbbá Off­ernenn, Steinacker és mások. Álláspontjuk tulajdonképen ugyanaz, ami Biedem­anné, sőt Deutschertől sem különböznek lényegesen, bár ők őt nyíltan dezavu­­álják és bizonyos miszticizmusba vonulnak vissza s precíz jogi fogalmaik helyébe tág magyarázatú kitételeket tesznek. A múlt nyáron főleg Stein­­ackerral és Teznerrel folytatott polémiában szá­­monkértem azokat az önálló állami jogosítványo­kat, amelyekkel az ő Reich-ék el volna látva. Stein­­acker azóta megjelent viszonválaszában erre a ne­heztelés hangján nyilatkozik, hisz ő nem beszélt államról, hanem mindig csak Reichről volt szó, az pedig — maga megmondta — tág értelmezésű fo­galom, amelyre súlyos jogi következtetéseket épí­teni nem lehet. Persze, ezen a módon nehéz a vitat­kozás.E téren nehéz különbséget látni Deutscher és Terner elmélete közt. Középúton látszik járni ez az iskola, midőn bizonyos plauzibilitással vissza­utasítja azt a törekvést, hogy Magyarország és Ausztria közjogi­­ viszonyát bármely doktriner el­nevezés vagy következetesen keresztülvitt elmélet kereteibe kényszerítsék. Teznerék logikai épületé­nek sarkköve a szerintük jogilag is egységes feje­delmi hatalom, az 1804. évi osztrák császár, aki mint ilyen uralkodik Magyarországon, akinek a magyar király egy része, akinek még címét is me­részen ante­datálják II. Rudolf idejében azon az alapon, hogy a­ vasvári békeokmányon II. Rudolf egyszerűen mint császár szerepel, nem pedig ki­fejezettel­ mint római császár. Végül áttért dr Turba Gusztáv bécsi egyetemi tanárnak az 1687. évi országgyűlésről irt monográ­fiájára, amely­­ valóságos prototípusa a nagy-osztrák közjogi iskola­ tudományos munkásságának. A magyar alkotmányból vett fegyverekkel akarták agyonütni a magyar alkotmányt; felku­tatták a törvénytárnak minden olyan részletét, amelyben a közjogi szabatossághiány rést nyitott arra, hogy ezekből a tökéletlenségekből következte­téseket vonjanak le, amelyek a törvényhozás egész szellemével,­­ a nagy alkotmányos hagyomány lé­nyegével ellentétben állanak. És én nem zárkózta­tom el attól­,a benyomástól, hogy, amint a Kinskyk, Stratmannok , később Seilerek ad hoc összesze­dett, magyar közjogi tudása nyilvánvalólag poli­tikai céloknak szolgált, még pedig a közjog ren­deltetésével ellentétes céloknak, úgy a nagy­ osz­trák közjogi iskola tudósai, midőn egészen hason­ló szellemben felkutatják közjogunk minden ho­mályosabb és megtámadhatóbb okmányát, öntu­datosan vagy öntudatlanul szintén csak utász­mun­kát végeznek egy harcoló politika számára. Én azonban — így fejezte be előadását — ettől elte­kintve, amennyire csekély tehetségem engedi, tisz­tán tudományos alapon kívánok e munkával fog­lalkozni. Az előadást a rendkívül nagyszámú közönség szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fogadta. Második előadását gróf Apponyi március 7-ikén este fél hét órakor fogja megtartani, amikor a régi időkből vett osztrák érveléseket, az úgynevezett köz­ponti kormányzati szervek közjogi jelentőségét fog­ja fejtegetni, valamint az 1687. évi országgyűlést, ennek tanulságait és Turba tanár elméletét fogja magyarázni, végre a Pragmatica Sanctio osztrák magyaráztával fog foglalkozni. * (Éghajlatingadozás és népvándorlás.)­ A Magyar földrajzi társaság csütörtökön délután hat órakor a Nemzeti múzeum dísztermében előadó es­télyt rendezett, amelyen­ Brückner Ede bécsi egye­temi tanár, a társaság tiszteleti tagja tartott elő­adást „Éghajlatingadozás és népvándorlás az utol­só évszázadban“ címen. A nagy és előkelő közönség jelenlétében tartott estélyt Lóczy Lajos, a társaság elnöke, nyitotta meg, aki rövid magyar beszédben üdvözölte­ és bemutatta az előadót, szakmájának egy kiváló képviselőjét. Majd néhány német szóval felkérte Brückner tanárt előadásának megtartá­sára. Az­ előadói asztalihoz lépő felolvasót a közön­ség zajos tapsokkal üdvözölte. A gazdasági életet — úgymond — rendesen egy mechanizmushoz hasonlítjuk és a gazdaság té­nyezőit is úgy tekintjük, mint más tényezőket, holott a gazdasági életben sokszor más befolyások érvényesülnek, mint amelyeket bzáunk vagy érzünk. Az előadó már régebben kimutatta, hogy a földnek klímája rendszeres változásokon megy keresztül, vagyis, hogy a földön a nedves és bű­vös időszakok rendszeresen váltakoznak a meleg és száraz idősza­kokkal. E változások rendszerint körülbelül 35 éves időszakokban állnak be. A klímaváltozások termé­szetesen­ nagy befolyással vannak a bő termésre. Az óceánok partvidékein a nedves időjárással jó ter­més, a szárazföldi vidékeken pedig rossz termés jár. Természetesen az aratás eredményei nagy mérték­ben befolyásolják a nép vándorlását, amit az is bi­zonyalt, hogy mikor Amerikaiján nedves időjárás és így jó termés van, Nyugat-Európában kezdetét ve­szi a munkásnép kiözönlése. Az előadó kimutatta, hogy ebben a jótermésű időben, a 70-es és 80-as években is, valóságos népvándorlás indult meg Amerika felé; mikor pedig ez elmúlt, megkezdő­­döt a visszavándorlás. Ezekből a tényekből meg­állapítható, hogy az Egyesült­ Államokba való ván­dorlás bizonyos rendszeresen visszatérő hullámzást tüntet fel. Az előadást zajos tetszéssel fogadták. Este a külföldi vendég tiszteletére az Országos kaszinó­ban vacsora volt. * (A Magyar Heraldikai és Geneológiai Tár­saság) csütörtökön délután Fejérpataky László el­nöklete alatt tartott igazgató-választmányi ülésén dr Hóman Bálint olvasta fel tanulmányát a hon­foglaló magyar törzsek megtelepedéséről. A nagy tetszéssel fogadott felolvasás után Áldássy Antal titkár mutatta be a Herencsényi-családnak 1432- ből és a Balajthy-családnak 1517-ből való címeres leveleit. Ezután az igazgatóválasztmány a folyó­s­ügyeket tárgyalta le. I / Külpolitikai hírek. A potsdami találkozás előzménye. A Rjecs című pétervári lap állítólag egy Witte grófhoz kö­zelálló személyiségtől érdekes dolgot tudott meg az orosz-angol egyezmény előzményeiről. E sze­rint a Portsmouthban lefolyt orosz-japán béketár­gyalások után Edvárd király Londonba hívta Witte grófot, aki azonban azzal a kijelentéssel­­tért ki a meghívás elől, hogy nem kapott arra felhatalma­zást. Edvárd király ekkor Pohlovszky-Koztell ak­kori londoni orosz nagykövetségi titkár útján kö­zölte vele egy orosz-angol egyezmény tervezetét, a­melyik lényegében megegyezett azzal a későbbi egyezménynyel, amelyet Oroszország Középázsiára vonatkozólag Angliával kötött. Witte a tervezetet tudomásul vette, de nem bocsátkozott tárgyalások­ba és azt üzente vissza Edvárd királynak, hogy ő nem ellensége Angliának, de Oroszország a kelet­­ázsiai vereségek után is még mindig olyan hatal­mas, hogy nem hagyhatja megkötni a kezét. Witte ilyenformán nem ment Londonba, hanem Rouim­­tenen át, ahol Vilmos császárral találkozott, visz­­szautazott Pétervárra. Ezt követte a potsdami ta­lálkozás. A mexikói zavar. Londonból jelenti saját tu­dósítónk: Newyorkból táviratozzák, hogy Mexi­kóban a helyzet egyre nehezebbé válik. Madero el­nök titkára attól tart, hogy az esetben, ha az ame­rikai csapatok bevonulnak Mexikóba, ott minden amerikait le fognak mészárolni. Külügyminiszterünk látogatása Olaszország­ban. A Stampa jelenti Rómából. Itt azt hiszik, hogy gróf Berchtold a húsvéti szünet alkalmával Rómába jön, hogy San Giulianoval megismerked­jék. Berchtoldot ez alkalommal az olasz király is kihallgatáson fogadja. Török követség a montenegrói királynál. Miklós király a cetinjei török követ kíséretében Podgoricába ment, ahol nagyszámú montenegrói tiszt egy hónapos gyakorlatozást tart, amely idő alatt az új katonai törvényekkel is megismerkedni kívánnak. A király ma a Podgorica közelében lévő kruševaci kastélyban a török követ jelenlété­ben fogadta Riaz bej skutarni hadosztályparancs­nokot, aki nagy katonai kísérettel érkezett oda, hogy a királyt a porta nevében üdvözölje. Léghajózás és repülés. Magyar aviatikus sikere Németországban. Mint Berlinből jelentik, Lányi József aviatikus csütörtökön a johannisthali repülőtéren felszállott Hoffmann és Krüger pilótákkal és ötszáz méter magasságban félóra hosszáig repült. A repülőgép száz lóerős Árgus-motorral felszerelt Harlan-mo­­noplán volt. Aviatikusok közgyűlése. A Magyar Géprepü­­­lők Szövetsége folyó évi március hó 3-án, vasárnap, délelőtt fél 11 órakor a Királyi Magyar Automobil Klub és a Magyar Aero Klub helyiségeiben (Buda­pest, IV., Kigyó­ tér 1. I. emelet) tartja ez évi köz­gyűlését a következő tárgysorozattal: 1. Tagválasz­tás. 2. A jelenlegi ideiglenes ügyvezető tisztikar be­számolója és felmentés iránti kérelme. 3. Az elnök­ség megválasztása. 4. Az új ügyvezető tisztikar megválasztása. 5. Választmányi tagok megválasz­tása. 6. A Magyar Géprepülők Szövetsége emlék­plakettjeinek ünnepélyes átadása a magyar piló­táknak. 7. Az 1912. évi költségvetés megállapítása. 8. Indítványok.

Next