Pesti Hírlap, 1912. július (34. évfolyam, 155-180. szám)
1912-07-02 / 155. szám
1912. július 2., Védi. ______Pesti Hírlap______ Az országos ügyvédszövetség közgyűlése. (Első nap.) A fővárosi és vidéki ügyvédség nagy érdeklődése mellett tartotta meg szombaton és vasárnap az Országos Ügyvédszövetség, amely a múlt év május havában alakult meg, első rendes évi közgyűlését az ügyvédi kamara dísztermében. Az ország területén lévő összes szövetségi osztályokból közel 100 vidéki ügyvéd jött fel a közgyűlésre. A közgyűlésen Pollák ülés ügyvezető elnök elökölt. A jegyzőkönyv hitelesítésére dr Székely Imre budapesti és dr Adorján Emil nagyváradi ügyvédeket kérte fel. Azután pedig nagyszabású elnöki megnyitó beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. A magyar kultúra képviselőit üdvözli, — úgymond az elnök — a megjelent magyar ügyvédekben, mert a kultúra csak a jog által felszántott és rendben tartott földben fejlődhetik, a jogot pedig az ügyvédség védi és érvényesíti. Az ügyvédség az egyén jogköréért szünet nélkül háborút vív a hatalommal és ezáltal a jövő evolúcióját készíti elő, így az ügyvédség a kapocs a múlt és jövő között, az ügyvédség a jövő kultúrájának magva, melyet épen ezért nem szabad megtörni vagy elveszni hagyni. Az ügyvédség nélküli társadalom olyan, mint a mag nélküli gyümölcs, amelynek nem lehet jövője. Különösen hazánkban, ahol a kultúrkártya még oly vékonyan födi a múltat, hogy azt a legyűrt erők minden pillanatban átlyukaszthatják. Kettős gondossággal kell őrködni a kultúrképző tényezők fentartásán, nehogy a jövőt kockáztassuk. Ezért nagy jelentőségű, hogy az ügyvédség újból megtalálja önnönmagát. Az ügyvédség megtalálta a maga fennmaradásának eszközét a tömörülésben. Ennek köszönheti, hogy ma már a magyar ügyvédség fele és pedig java felerésze a szövetségbe tartozik. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr Brauner Mór titkár terjesztette elő az évi jelentést, amelyet a közgyűlés egyhangú helyesléssel vett tudomásul. Utána dr Szűcs Miklós mutatta be a pénztári jelentést, amelyet szintén vita nélkül elfogadott a közgyűlés. Az elnök indítványozta ezután, hogy dr Erdély Sándor lelépő főtitkárnak, akit a budapesti ügyvédi kamara titkárának rendeltek ki és igy az alapszabályok értelmében a két állás incompatibilitása miatt a szövetségben viselt tisztétől megválik, buzgó és áldozatkész működéséért a közgyűlés jegyzőkönyvileg mondjon köszönetet. A közgyűlés az indítványt nagy lelkesedéssel elfogadta. Miután még az elnökség javaslatára a szövetségi alapszabályok egyes pontjait a közgyűlés módosította, a tilsztújításra került a sor. Közfelkiáltással megválasztottak három évre elnökökké: dr Kenedi Géza,Molecz Dani (Pozsony), dr Nagy Dezső, Pollák Illés, dr Sichermann Bernit, dr Weisz Ignác (Brassó), titkárokká: dr. Brauner Mór, dr Havlik János, dr Hevesi Illés, dr Vajda József (Debrecen), ügyészekké: dr Bakonyi Pál, dr Balassa Ármin (Szeged), pénztárnokká: dr Jacobi Béla, számvizsgálókká: dr Máth Gáspár (Temesvár), dr Vámos Béla (Ipolyság), dr Vermes Károly. A tisztújítás után áttért a közgyűlés napirend legfontosabb tárgyára, az ügyvédi rendtartás reformjának kérdésére. Dr Nagy Dezső ismertette főbb vonásaiban az igazságügyminiszter megbízásából készített rendtartási tervezetet. A közgyűlés nagy tetszése mellett indokolta meg a numerus clausus elleni állásfoglalását. Zajos helyeslés és tetszés között mutatott rá arra, hogy a numerus clausus okvetlenül a kormánytól való függésre vezetne. Akkor, amikor a jogszolgáltatás minden többi tényezője függő helyzetben van a kormánynyal szemben, nem lehet az ügyvédség szabadságát, ezt az alkotmánybiztosítékot is feláldozni. A túlszaporodás csökkentésére elegendőnek találja azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyeket a szervezeti novella már eddig is átvett az ügyvédi rendtartási szervezetből és amelyek ez által már törvényűvé is váltak. Utalt továbbá a jelölti álbejegyzések elleni küzdelem fontosságára. Kiemelte az előadó, hogy tervezetében három fő célt tartott szem előtt. Az első a kor szellemi vívójának az ügyvédképzés kellő szabályozása útján való fejlesztése és egyben a túlzsúfoltság csökkentése. A második az ügyvédi önkormányzat megerősítése. A harmadik az elavult szabályok kiküszöbölése, illetve megváltoztatása. Beszéde végén határozati javaslatot terjesztett elő, amely szerint az országos ügyvédszövetség közgyűlése kimondja, hogy az ügyvédi rendtartás reformját az igazságügyi kormányzat sürgős feladatául tekintik. A maga részéről e reform alapjául a Nagy Dezső-féle törvénytervezetet elfogadja. A törvényjavaslat végleges megszerkesztésénél pedig figyelembe veendők a szövetség osztályaiból bekérendő észrevételek. E határozat megfelelő indokolással az osztályok észrevételeivel az igazságügyi miniszterhez fölterjesztendő. A nagy tetszéssel fogadott előadás után dr Vajda József (Debrecen) gyakori ellenmondások között a numerus clausus mellett érvelt. Dr. Balogh N. Imre Nagy Dezső javaslatait pártolta. Dr Ardó Samu szólalt fel ezután. Kijelentette, hogy ő eddig a numerus clausus híve volt, de dr Nagy Dezső érvei meggyőzték őt az ellenkezőről. Javasolja, hogy miután a Nagy Dezső-féle tervezet az ügyvédség égető bajainak sürgős orvoslására alkalmas, azt a közgyűlés tegye magáévá, ellenben a numerus clausus kérdését vegyék le a napirendről. Pollák Illés elnök végül a tanácskozás folytatását vasárnap délelőttre halasztotta el. (Második nap.) Dr Nagy Dezső elnök délelőtt tíz órakor nyitotta meg a folytatólagos közgyűlést és bejelentette, hogy a temesvári, karánsebesi, lugosi és pancsovai osztályok részéről meghívás érkezett, hogy a jövő évi közgyűlés náluk tartassák meg. Az elnök javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy a legközelebbi évi közgyűlést az Országos Ügyvédszövetség Temesvárott fogja megtartani. Dr Fáy Ignác (Temesvár) a temesvári osztály nevében köszönettel tudomásul vette ezt a határozatot. Dr Pollák Illés szólalt fel ezután az ügyvédi rendtartás kérdésében. Az a nézete,, hogy a kar már a numerus clausus ellen foglalt állást, ezért lemond a kapacitációról, azonban a jövő érdekében egynéhány tradicionális legendát akar lerontani. Legenda az, hogy a numerus clausus a tehetségeket elnyomná és hogy okvetlenül a kormánytól való függésbe juttatná az ügyvédséget. Az osztrák, ügyvédség története és a horvátországi ellenzéki ügyvédség példája az ellenkezőt mutatja. A magyar rendszerhez hasonló szabad ügyvédség, amely a korlátlan létszám mellett az ügyvédet az élettel való kapcsolattól elzárja, sehol a világon másutt nincs. Indítványozza, mondja ki a közgyűlés, hogy a szabad ügyvédség csak az összeférhetőségnek gyökeres megváltoztatásával, az ügyvédségnek a kor gazdasági követelményeihez való szoros hozzásimulásával, tehát a szabad mozgás mennél csekélyebb korlátozásával tartható fenn, miért is a készülő rendtartásnak ez irányban való kiépítését szükségesnek tartja. Dr Naszkulácz Ödön (Orsova), a numerus clausus melett. dr Ston Lázár (Nagybecskerék) a numerus clausus ellen szólalt fel. Dr Barthalos István (Pápa) a kötött vagy szabad ügyvédség kérdése feletti döntés elhalasztásását és az osztályok megkérdezését indítványozta. Dr Stricker Jakab (Sopron és dr Gruber László felszólalása után dr Nagy Dezső előadóért a zárszó jogával. Az előadó szerint a halasztó indítvány elfogadása, a sürgős kérdések légiójának megoldását késleltetné. Ilyesmire azonban szükség, nincsen, mert az ő közgyűlési indítványa még nem A Iliin. A postás kis ajánlott csomagot hozott, amelyből Tréssail kis köteg fölbontott levelet vett elő. Rögtön megismerte a felesége írását s a szive megremegett . . . szerelmes levelek voltak. Boríték . . . címzés nélkül . . . csak különböző, édes gyöngéd kifejezések közepette egyre ez a keresztnév: Charles! . . . Kelet sem, csak amint az asszonyok jelezni szokták: kedd este, péntek reggel . . . Egyenest a feleségéhez fordult: — Nem magyaráznád meg, mit jelentenek e levelek? A fiatal asszony meglepve tekintett rá. Aztán, mintha hirtelen emlékeznék, egyben ösztönszerű mozdulattal a levélköteg után nyúlva, elpirult és fölkiáltva: — De hiszen ez még a régi időkből származik ... a válásom előtti időből ... Tudod, milyen szerencsétlen voltam . . . szükségem volt a vigasztalásra, szeretőire ... És jogom volt hozzá! . . . Ó, a nyomorult, fedezte fel a leveleket s ezzel akar beszót állni! . . . égessük el és feledjük a múltat! Tressail sem kívánt egyebet. S gyönge mosolyával megjegyezte: — Ostobaság, hogy ezek a dolgok mégis mennyire fájnak . . . Igazad van, égessük el . . . és feledjük... — Hát csak nem hihetted pillanatig is ... Oh, ez csúnya dolog... Hiszen tudod, hogy rajtad kívül senki sem létezik számomra. S miután a leveleket tűzbe vetette, visszatért férjéhez. — Vége, nyomuk sem maradt. A férfi kissé fáradtan mosolyogva magához vonta a nevető asszonyt, aki csipkés reggeli pongyolájában, illatos fürdője után, friss volt és kívánatos, mint egy ritka, kecses virágszál. Odabújt férje térdére, mint egy hízelgő cica és ajkuk szerelmes csókban forrt össze. A következő napokban szerelmük hatalmasabb lánggal lobogott, mint valaha, mintha csókjaik fügével akarnák elhamvasztani a múlt minden bántó emlékét S azt is hamuvá akarnák égetni, akár a leveleket . . . Ám e hamu alatt, egyre ott pislogott a tüzes parázs ... A fölfedezés nagyon is korai volt még . . . akár egy veszedelmes, eltemetett ellenség, amely egyre visszajár kisérteni ... Az első férj, aki ily alacsony módon akart boszút állni, egyre körülöttük kisértett és Tressail nem is annyira megvetett férj alakját látta, mint a titokzatos kedvesét, akit oly kedvesen becéző néven szólítanak azokban az átkos levelekben ... Tressail valahogyan úgy érezte magát, mint az a férfi, aki azt hiszi, tiszta, szűz leányt vezetett oltár elé s aztán látja, hogy rutul megcsalták. E szellemi visszás állapot első komoly jelét a fiatal asszony épen szerelmes csókjai közepette észlelte férjénél. Miután a szerelemszavai örökkön egyformák maradnak, Tressailne önkéntelenül néhány ugyanoly becéző kifejezéssel illette férjét, mint aminőket a levelekben használt. S a férfi szinte nyers durvasággal kiáltott rá: — Hallgass! S arcának kifejezése oly kínosan fájdalmas volt, hogy az asszony rögtön megértette gondolatát. Az emlékek nemcsak a szerelmes szavakat, de a szerelmes mozdulatokat is megzavarták ... és Tressail, aki valószínűleg, sőt bizonyosan megbocsátott volna egy személyes megcsalatást, nem tudta, megbocsátani a múlt egy kisértő fantomját, amelyet nem ismert s amelynek gyötrő emléke ellen nem tudott védekezni. Mintha titkos szolidaritás fűzné az első férjhez . . . Egyetértésük megbomlott . . . életük kettészakadt. A fiatal asszony, akinek szívét betöltötte végtelen szerelme, aggódó félelmében, nehogy egy szavával vagy mozdulatával megsértse férjét, tartózkodóvá, hideggé vált ... Vége volt a csókoknak, ölelésnek . . . szinte a szerelemnek is . . . Egyre a múlt kisértett közöttük . . . hatalmas örvénynyé növekedve s a legkisebb ízlés- vagy nézeteltérést, amely annakelőtte csak apró, kedves kis vita volt, hatalmas viharrá növesztette ... A férfi egyre komorabbra, keserűbbre vált és most már egyre az a gondolat zúgott agyában. Ha az első férjét megcsalta, miért ne csalná meg itt is, a másodikat! Gyanakodott, kutatott, de mit sem fedezett föl . . . Boszantotta a saját igazságtalansá-' ga is s hogy ezt védje, agyafúrt ügyességgel vádolta az asszonyt. Az első férj sem sejtett annak idején semmit ... Ki tudja, hány kedvese volt ennek az asszonynak ... és mégis volt mersze, dacára bűtos voltának, fölvetett fejjel magát állítani elő áldozat gyanánt s a válást a férj hibájából elnyerni! Egy este meg is jegyezte: — Furcsa, hogy férjed azokat a leveleket nem mutatta fel a válóper folyamán. Az asszony fájdalmas igyekezettel el akarta terelni a beszédét e tárgyról. De Tressail tovább erősködött: — Valószínűleg még nem bírta őket. Másként a válást a te hibádból mondták volna ki. A fiatal asszony elsápadt. És reszkető hangon megkérdezte: — Azt akarod ezzel mondani, hogy ez esetben nem vettél volna el feleségül? — Azt épen nem mondom! — tagadta igen gyöngén Tressail. Többet nem beszéltek. Az asszony szobájába tért. De másnap, reggel a szobaleány rémülten hivta Tressailt: — Asszonyom nem ébred fel . . . hiába költögetem . . . félek . . . tessék megtekinteni. Tressail nyugtalanul sietett oda. A fiatal asszony mereven, fehéren s már hidegen feküdt ágyán ... s az ágy melletti asztalkán a pohár viz mellett, egy üres üvegcse vetette kékes árnyékát . . . Louis Brodail. _____________________33