Pesti Hírlap, 1912. július (34. évfolyam, 155-180. szám)

1912-07-02 / 155. szám

1912. július 2., Védi. ______Pesti Hírlap______ Az országos ü­gyvédszövetség köz­gyűlése.­ ­ (Első nap.) A fővárosi és vidéki ügyvédség nagy érdek­lődése mellett tartotta meg szombaton és vasárnap az Országos Ügyvédszövetség, amely a múlt év má­jus havában alakult meg, első rendes évi közgyűlé­sét az ügyvédi kamara dísztermében. Az ország te­rületén lévő összes szövetségi osztályokból közel 100 vidéki ügyvéd jött fel a közgyűlésre. A közgyűlésen Pollák ülés ügyvezető elnök elökölt. A jegyzőkönyv hitelesítésére dr Székely Imre budapesti és dr Ador­ján Emil nagyváradi ügyvédeket kérte fel. Azután pedig nagyszabású elnöki megnyitó beszéddel nyi­totta meg a közgyűlést. A magyar kultúra képviselőit üdvözli, — úgymon­d az elnök — a megjelent magyar ügyvédek­ben, mert a kultúra csak a jog által felszántott és rendben tartott földben fejlődhetik, a jogot pedig az ügyvédség védi és érvényesíti. Az ügyvédség az egyén jogköréért szünet nélkül háborút vív a hata­lommal és ez­által a jövő evolúcióját készíti elő, így az ügyvédség a kapocs a múlt és jövő között, az ügy­védség a jövő kultúrájának magva, melyet épen ezért nem szabad megtörni vagy elveszni hagyni. Az ügyvédség nélküli társadalom olyan, mint a mag nélküli gyümölcs, amelynek nem lehet jövője. Külö­nösen hazánkban, ahol a kultúrkártya még oly vé­konyan födi a múltat, hogy azt a legyűrt erők min­den pillanatban átlyukaszthatják. Kettős gondosság­gal kell őrködni a kultúrképző tényezők fentartá­­sán, nehogy a jövőt kockáztassuk. Ezért nagy jelen­tőségű, hogy az ügyvédség újból megtalálja önnön­­magát. Az ügyvédség megtalálta a maga fennma­radásának eszközét a tömörülésben. Ennek köszön­heti, hogy ma már a magyar ügyvédség fele és pe­dig java felerésze a szövetségbe tartozik. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr Brauner Mór titkár terjesztette elő az évi jelentést, amelyet a közgyűlés egyhangú helyesléssel vett tudo­másul. Utána dr Szűcs Miklós mutatta be a pénztári jelentést, amelyet szintén vita nélkül elfogadott a közgyűlés. Az elnök indítványozta ezután, hogy dr Erdély Sándor lelépő főtitkárnak, akit a budapesti ügyvédi kamara titkárának­ rendeltek ki és igy az alapszabályok értelmében a két állás incompati­­bilitása miatt a szövetségben viselt tisztétől meg­válik, buzgó és áldozatkész működéséért­ a közgyű­lés jegyzőkönyvileg mondjon köszönetet. A közgyűlés az indítványt nagy lelkesedéssel elfogadta. Miután még az elnökség javaslatára a szövet­ségi alapszabályok egyes pontjait a közgyűlés módo­sította, a tilsztújításra került a sor. Közfelkiáltás­sal megválasztottak három évre elnökökké: dr Ke­­nedi Géza,­­Molecz Dani (Pozsony), dr Nagy Dezső, Pollák Illés, dr Sichermann Bernit, dr Weisz Ignác (Brassó), titkárokká: dr. Brauner Mór, dr Havlik­ János, dr Hevesi Illés, dr Vajda József (Debrecen), ügyészekké: dr Bakonyi Pál, dr Balassa Ármin (Szeged), pénztárnokká: dr Jacobi Béla, számvizs­gálókká: dr Máth­ Gáspár (Temesvár), dr Vámos Béla (Ipolyság), dr Vermes Károly. A tisztújítás után áttért a közgyűlés napi­rend legfontosabb tárgyára, az ügyvédi rendtartás reformjának kérdésére. Dr Nagy Dezső ismertette főbb vonásaiban az igazságügyminiszter megbízásából készített rend­tartási tervezetet. A közgyűlés nagy­ tetszése mellett indokolta meg a numerus clausus elleni állásfogla­lását. Zajos helyeslés és tetszés között mutatott rá arra, hogy a numerus clausus okvetlenül a kor­mánytól való függésre vezetne. Akkor, amikor a jogszolgáltatás minden többi tényezője függő hely­zetben van a kormánynyal szemben, nem lehet az ügyvédség szabadságát, ezt az alkotmánybiztosítékot is feláldozni. A túlszaporodás csökkentésére elegen­dőnek találja azokat a korlátozó intézkedéseket, ame­lyeket a szervezeti novella már eddig is átvett az ügyvédi rendtartási szervezetből és amelyek ez által már törvényűvé is váltak. Utalt továbbá a jelölti álbejegyzések elleni küzdelem fontosságára. Kiemel­te az előadó, hogy tervezetében három fő célt tartott szem előtt. Az első a kor szellemi vívójának az ügy­védképzés kellő szabályozása útján való fejlesztése­ és egyben a túlzsúfoltság csökkentése. A második az ügyvédi önkormányzat megerősítése. A harmadik az elavult szabályok kiküszöbölése, illetve megvál­toztatása. Beszéde végén határozati javaslatot terjesz­tett elő, amely szerint az országos ügyvédszövetség közgyűlése kimondja, hogy az ügyvédi rendtartás reformját az igazságügyi korm­ány­zat sürgős felada­tául tekintik. A maga részéről e reform alapjául a Nagy Dezső-féle törvénytervezetet elfogadja. A tör­vényjavaslat végleges megszerkesztésénél pedig fi­gyelembe veendők a szövetség osztályaiból bekéren­dő észrevételek. E határozat megfelelő indokolással az osztályok észrevételeivel az igazságügyi minisz­terhez fölterjesztendő. A nagy tetszéssel fogadott előadás után dr Vajda József (Debrecen) gyakori ellenmondások között a numerus clausus mellett érvelt. Dr. Balogh N. Imre Nagy Dezső javaslatait pártolta. Dr Ardó Samu szólalt fel ezután. Kijelentette, hogy ő eddig a numerus clausus híve volt, de dr Nagy Dezső ér­vei meggyőzték őt az ellenkezőről. Javasolja, hogy miután a Nagy Dezső-féle tervezet az ügyvédség égető bajainak sürgős orvoslására alkalmas, azt a közgyűlés tegye magáévá, ellenben a numerus clau­sus kérdését vegyék le a napirendről. Pollák Illés elnök végül a tanácskozás folytatását vasárnap dél­előttre halasztotta el. (Második nap.) Dr Nagy Dezső elnök délelőtt tíz órakor nyi­totta meg a folytatólagos közgyűlést és bejelentette, hogy a temesvári, karánsebesi, lugosi és pancsovai osztályok részéről meghívás érkezett, hogy a jövő évi közgyűlés náluk tartassák meg. Az elnök javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy a legközelebbi évi köz­gyűlést az Országos Ügyvédszövetség Temesvárott fogja megtartani. Dr Fáy Ignác (Temesvár) a temesvári osz­tály nevében köszönettel tudomásul vette ezt a hatá­rozatot. Dr Pollák Illés szólalt fel ezután az ügyvédi rendtartás kérdésében. Az a nézete,, hogy a kar már a numerus clausus ellen foglalt állást, ezért lemond a kapacitációról, azonban a jövő érdekében egy­néhány tradicionális legendát akar lerontani. Le­genda az, hogy a numerus clausus a tehetségeket el­nyomná és hogy okvetlenül a kormánytól való függésbe juttatná az ügyvédséget. Az osztrák, ügy­védség története és a horvátországi ellenzéki ügy­védség példája az ellenkezőt mutatja. A magyar rendszerhez hasonló szabad ügyvédség, amely a kor­látlan létszám mellett az ügyvédet az élettel való kapcsolattól elzárja, sehol a világon másutt nincs. Indítványozza, mondja ki a közgyűlés, hogy­ a sza­bad ügyvédség csak az összeférhetőségnek gyökeres megváltoztatásával, az ügyvédségnek a kor gazda­sági követelményeihez való szoros hozzásimulásával, tehát a szabad mozgás mennél csekélyebb korlátozá­sával tartható fenn, miért is a készülő rendtartás­nak ez irányban való kiépítését szükségesnek tartja. Dr Naszkulácz Ödön (Orsova), a numerus clausus melett. dr Sto­n Lázár (Nagybecskerék) a numerus clausus ellen szólalt fel. Dr Barthalos István (Pápa) a kötött vagy szabad ügyvédség kérdése feletti döntés elhalasztá­­sását és az osztályok megkérdezését indítványozta. Dr Stricker Jakab (Sopron és dr Gruber László felszólalása után dr Nagy Dezső előadóért a zárszó jogával. Az előadó szerint a halasztó indít­vány elfogadása, a sürgős kérdések légiójának meg­oldását késleltetné. Ilyesmire azonban szükség, nin­csen, mert az ő közgyűlési indítványa még nem A Iliin. A postás kis ajánlott csomagot hozott, amelyből Trés­sail kis köteg fölbontott levelet vett elő. Rögtön megismerte a felesége írását s a szive megremegett . . . szerelmes levelek voltak. Boríték . . . címzés nélkül . . . csak kü­lönböző, édes gyöngéd kifejezések közepette egyre ez a keresztnév: Charles! . . . Kelet sem, csak amint az asszonyok jelezni szokták: kedd este, péntek reggel . . . Egyenest a feleségéhez fordult: — Nem magyaráznád meg, mit jelente­nek e levelek? A fiatal asszony meglepve tekintett rá. Aztán, mintha hirtelen emlékeznék, egyben ösztönszerű mozdulattal a levélköteg után nyúlva, elpirult és fölkiáltva: — De hiszen ez még a régi időkből szár­mazik ... a válásom előtti időből ... Tudod, milyen szerencsétlen voltam­ . . . szükségem volt a vigasztalásra, szeretőire ... És jogom volt hozzá! . . . Ó, a nyomorult, fedezte fel a leveleket s ezzel akar beszót állni! . . . égessük el és feledjük a múltat! Tressail sem kívánt egyebet. S gyönge mosolyával megjegyezte: — Ostobaság, hogy ezek a dolgok mégis mennyire fájnak . . . Igazad van, éges­sük el . . . és feledjük... — Hát csak nem hihetted pillanatig is ... Oh, ez csúnya dolog... Hiszen tudod, hogy rajtad kívül senki sem létezik számomra. S miután a leveleket tűzbe vetette, vissza­tért férjéhez. — Vége, nyomuk sem maradt. A férfi kissé fáradtan mosolyogva ma­gához vonta a nevető asszonyt, aki csipkés reggeli pongyolájában, illatos fürdője u­tán, friss volt és kívánatos, mint egy ritka, kecses virágszál. Odabújt férje térdére, mint egy hí­zelgő cica és ajkuk szerelmes csókban forrt össze. A következő napokban szerelmük hatal­masabb lánggal lobogott, mint valaha, mintha csókjaik fügével akarnák elhamvasztani a múlt minden bántó emlékét S azt is hamuvá akarnák égetni, akár a leveleket . . . Ám e hamu alatt, egyre ott pislogott a­ tüzes parázs ... A fölfedezés nagyon is korai volt még . . . akár egy veszedelmes, eltemetett ellenség, amely egyre visszajár kisérteni ... Az első férj, aki ily alacsony módon akart boszút állni, egyre körülöttük kisértett és Tressail nem is annyira­­ megvetett férj alakját látta, mint a titokzatos kedvesét, akit oly kedvesen becéző néven szólítanak azokban az átkos le­velekben ... Tressail valahogyan úgy érezte magát, mint az a férfi, aki azt hiszi, tiszta, szűz leányt vezetett oltár elé s aztán látja, hogy rutul meg­csalták. E szellemi visszás állapot első komoly jelét a fiatal asszony épen szerelmes csókjai közepette észlelte férjénél. Miután a szerelem­szavai örökkön egyformák maradnak, Tres­­sailne önkéntelenül néhány ugyanoly becéző kifejezéssel illette férjét, mint aminőket a le­velekben használt. S a férfi szinte nyers dur­vasággal kiáltott rá: — Hallgass! S arcának kifejezése oly kínosan fáj­dalmas volt, hogy az asszony rögtön megér­tette gondolatát. Az emlékek nemcsak a szerelmes szava­kat, de a szerelmes mozdulatokat is megza­varták ... és Tressail, aki valószínűleg, sőt bizonyosan megbocsátott volna egy személyes megcsalatást, nem tudta, megbocsátani a múlt egy kisértő fantomját, amelyet nem ismert s amelynek gyötrő emléke ellen nem tudott vé­dekezni. Mintha titkos szolidaritás fűzné az első férjhez . . . Egyetértésük megbomlott . . . életük kettészakadt. A fiatal asszony, akinek szívét betöltötte végtelen szerelme, aggódó fé­lelmében, nehogy egy szavával vagy mozdula­tával megsértse férjét, tartózkodóvá, hideggé vált ... Vége volt a csókoknak, ölelésnek . . . szinte a szerelemnek is . . . Egyre a múlt ki­sértett közöttük . . . hatalmas örvénynyé növe­kedve s a legkisebb ízlés- vagy nézeteltérést, amely annakelőtte csak apró, kedves kis vita volt, hatalmas viharrá növesztette ... A férfi egyre komorabbra, keserűbbre vált és most már egyre az a gondolat zúgott agyában. Ha az első férjét megcsalta, miért ne csalná meg itt is, a másodikat! Gyanakodott, kutatott, de mit sem fede­zett föl . . . Boszantotta a saját igazságtalansá-' ga is s hogy ezt védje, agyafúrt ügyességgel vádolta az asszonyt. Az első férj sem sejtett annak idején semmit ... Ki tudja, hány ked­vese volt ennek az asszonynak ... és mégis volt mersze, dacára bű­tos voltának, fölvetett fejjel magát állítani elő áldozat gyanánt s a válást a férj hibájából elnyerni! Egy este meg is jegyezte: — Furcsa, hogy férjed azokat a leveleket nem mutatta fel a válóper folyamán. Az asszony fájdalmas igyekezettel el akarta terelni a beszédét e tárgyról. De Tres­sail tovább erősködött: — Valószínűleg még nem bírta őket. Más­ként a válást a te hibádból mondták volna ki. A fiatal asszony elsápadt. És reszkető hangon megkérdezte: — Azt akarod ezzel mondani, hogy ez esetben nem vettél volna el feleségül? — Azt épen nem mondom! — tagadta igen gyöngén Tressail. Többet nem beszéltek. Az asszony szobá­jába tért. De másnap, reggel a szobaleány rémülten hivta Tressailt: — Asszonyom nem ébred fel . . . hiába költögetem . . . félek . . . tessék megtekinteni. Tressail nyugtalanul sietett oda. A fiatal asszony mereven, fehéren s már hidegen fe­küdt ágyán ... s az ágy­ melletti asztalkán a pohár viz mellett, egy üres üvegcse vetette ké­kes árnyékát . . . Louis Brodail. _____________________33

Next