Pesti Hírlap, 1912. július (34. évfolyam, 155-180. szám)

1912-07-07 / 160. szám

12 Pesti Hírlap 1912. július 7., vasárnap. ^ i — (Az izraeliták utónevei.) Fontos rendele­tet adott ki a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter ,amely izraelita polgártársaink körében örö­möt fog okozni. Köztudomású ugyanis, hogy a régi izraelita anyakönyvek fölötte rendetlenül voltak vezetve, gyakran előfordult, hogy a rab­bik különösen a megbízottak által eszközölt be­jelentéseknél, a szülök által adni szándékolt név helyett jóhiszemű tévedésből, feledékenységből, de néha egészen önkényesen is más néven anya­könyvezték a gyermeket, mint azt a szülök akar­ták, így különösen gyakran előfordult az is, hogy az idegen anyanyelvű rabbi félreértvén a szülök által magyarul bemondott nevet, más utó­nevet jegyzett be, vagy hogy a bemondott magyar utónév helyett valamely hasonló hangzású héber rituális bibliai nevet írt be az anyakönyvbe; sok­szor előfordult az is, hogy a rabbi akár szán­dékosan, akár feledékenységből mellőzvén a tény­leg bemondott nevet, azt a születési anyakönyv­ben a minden zsidó újszülöttnek adni szokott hé­ber utónévre hangzásra némileg hasonló másik utónévvel helyettesítette, figyelmen kívül hagyva, vagy esetleg nem is tudva, hogy a héber nevek­nek semmiféle magyar utónév nem felel meg. Kü­lönösen gyakran fordultak elő ily hibák azért is, mert a névadás tényét, mely többnyire a csa­ládi körben ünnepélyesen folyt le, nem mindig követte azonnal az anyakönyvbe való bejegyzés ténye, hanem különösen akkor, amikor az anya­­könyvvezető nem az anyakönyvelendő születési helyén lakott, az anyakönyvezés sokszor csak napok, sőt hetek múlva történt meg. Minthogy már most a vallás- és közokta­tásügyi miniszter arról győződött meg, hogy a születési anyakönyvi és a polgári életben hasz­nált utónév között a téves vagy hiányos bejegy­zés folytán mutatkozó eltérés az érdekelteknek nagyon sok nehézséget, sőt sokszor károkat is okoz, a kiigazítás elrendelése pedig az eddig ér­vényben volt szabályok szerint igen nagy ne­hézségbe ütközött, sőt sok esetben egészen lehe­tetlen volt, részben odamódosította a vonatkozó rendeletét, hogy oly esetekben, amikor az érde­kelt fél a személyazonosságát, kellően­­igazolva­, közép- vagy felsőiskolai bizonyítványokkal vagy valamely tanintézetben nyert oklevéllel, kineve­zési okmánynyal vagy más a kérelem támoga­tására alkalmas hiteles közokirattal igazolni vagy valószínűsíteni tudja, hogy a polgári élet­ben ifjúkora óta állandóan azt az utónevet hasz­nálta, amelyre utónevét kiigazítani kéri, az utó­névre vonatkozó bejegyzés téves volta igazolt­nak tekintendő már az esetben is, ha a szülők vagy azok egyike is hit alatt vallja, hogy gyer­mekének azt a nevet, kívánta adni, amely névre a kiigazítás kéretik és amelyet az illető a föl­mutatott okmányok szerint gyermekkora óta tényleg használt. Oly esetekben, mikor a szülök már nincsenek életben és így tanúvallomást nem tehetnek, a folyamodó azonban a személyazonos­ság kellő igazolása után a föntebb megjelölt mó­don valószínűsíteni tudja, hogy ifjúkora óta ál­landóan azt a nevet használta, amelyre utónevét a születési anyakönyvben kiigazíttatni kéri, az utónévre vonatkozó anyakönyvi bejegyzés téves volta igazoltnak tekintendő az esetben, ha két megbízható tanú hit alatti vallomásával­ igazolja, hogy folyamodó gyermekkora óta úgy a szülői házban, mint azon kívül is mindig azon néven neveztetett, amelyre utónevét kiigazíttatni kéri. Megjegyzi végül a miniszter azt is, hogy ezen körrendeletek alapján utónév-kiigazítási ügyük újrafölvételét kérhetik ezen rendeletnek a rendeletek tárában való közzétételétől számí­tott egy éven belül azok is, kik utónevük kiiga­zítása iránt előterjesztett kérelmükkel eddig a minisztérium által el lettek utasítva. Az ilyen újra fölvett ügyekben azonban az elsőfokú hatá­rozatok jóváhagyás végett minden esetben föl­­terjesztendők a miniszterhez.­­ (Zsebben fölrobbant dinamit.) Miskolcról táviratoztak: Mardinkás György diósgyőri bánya­munkás dinamitpatront tett a zsebébe. Mikor a bá­nyába ment, a patron egy kőrakásba ütődött s fel­robbant. A szilánkok leszakították a munkás jobb karját é­s jobb lábát. Haldokolva szállították a vasgyári kórházba. •• - ' -— (A bolgár király jubileuma.)’A bolgár szobranje 25 évvel ezelőtt, 1887 július 7-ikén, nagy lelkesedéssel választotta fejedelemmé Koburg Fer­­dinánd herceget. A bolgár fejedelmi trón akkor már egy év óta betöltetlen volt, mert Waldemár dán herceg a fölajánlott méltóságot nem fogadta el, Dadian mingréliai hercegnek pedig, noha ér­dekében az orosz udvari körök is közreműködtek, a szobranjében nem volt pártja. Kaulbars orosz tábornok kormányzása alatt anarchikus állapotok uralkodtak a bolgár közélet minden terén, amelye­ket csak egy erőskezű fejedelem volt hivatva gyö­keresen orvosolni. Tudni kell azonban, hogy Orosz­ország a bolgár szobranjét törvényesnek nem is­merte el, s így bárkit választott volna is fejede­lemmé, III. Sándor cár nem tekintette volna legá­lis uralkodónak. Ferdinánd a bolgár fejedelmi ko­ronát hajlandó volt elfogadni, de kikötötte, hogy a berlini szerződés értelmében bevárja a török porta és a szerződéses hatalmak hozzájárulását. Az európai diplomácia feszült figyelemmel leste Fer­dinánd minden cselekedetét, aki ebenthali kasté­lyában, édesanyja, Klementina, bölcs tanácsadása mellett intézte az előkészítő munkálatokat. Hire járt, hogy Törökország, nemkülönben Oroszország és karöltve vele Franciaország, katonai erővel fog­nak ellene szegülni. Ferdinánd fejedelem 1887 jú­lius 15-én fogadta a bulgár szobranje tíztagú kül­döttségét. Általános föl­tűnést keltett, hogy Fer­dinánd, nem törődve az orosz kormánykörök ellen­séges magatartásaival, 1887 augusztus 14-én el­foglalta a bolgár trónt és letette a fejedelmi esküt. Ennek immár épen huszonöt esztendeje s ez a nap megérdemli, hogy emlékét fölelevenitsük. — (Jégverés.) Még mindig érkeznek az or­szág különböző vidékeiből jelentések a jégverésről. Ma a következő jelentéseket kaptuk: Magyarcséke, Veresfalva, Kapocsány községek határain keresztül hatalmas jégeső vonult végig, mely a vetésben, nagy károkat okozott. Sarkadkereszturai szintén jégeső pusztított és a tojásnagyságu jég a már teljesen érett vetésekből kiverte a szemet. A nagy jégdara­bok a háziállatokban is nagy pusztítást vittek végbe.­­— Pénteken rettenetes vihar söpörte végig a naszódi járást, különösen Magyarnemegye és Oláhnemegye községeket érte a legnagyobb veszély. A jégeső teljesen tönkre tette a két község egész termését és a gazdasági épületekben, dő nagy káro­kat okozott. — Sark­adkeresztúron óriási­­ jégeső volt, mely egészen tönkretette a termést. A­ jégeső oly erővel zuhant alá, hogy négy embert, akiket a szabadban ért, komolyan megsebesített. Zágrábból jelentik. Az itteni lapok elszomo­rító, tudósításokat közölnek az e­lső 4-én Szlavónia nagy részében dühöngött viharok pusztításairól. A felhőszakadás és az alázuhanó jégeső minden ter­mést elpusztított és tönkretette a szőlő- és gyü­mölcskerteket. Pozsegából, Bródból, Orsovácból és egyéb helyekről óriási károkról érkeznek jelentések. Igen sok család teljesen koldusbotra jutott. Hogy a jégeső nagy pusztításairól fogalmat alkothassak, meg kell említeni, hogy egyes helyeken tyúktojás­­nagyságú jég esett és egyes jégdarabok negyedkiló sulylyal bírtak. Bródban a Cyrill és Method nap­jára tervezett ünnepségeket a vihar okozta pusztí­tások miatt nem tartották meg.­­ (A felsőgödi elgázolásh­oz.) Hírt adtak a lapok arról, hogy a múlt hét elején Hetési Ödön gyári hivatalnokot a felsőgödi állomáson — ahol az utasoknak a síneken kell felüljáró híján át­­járások — darabokra szaggatta a vonat. Nem le­het megemlítés nélkül hagyni, hogy a gyászos sorsra jutott ember holtteste majdnem huszonnégy órán át feküdt a sínektől egy lépésnyire, a szabad ég alatt. Az eset esti kilenc órakor történt s bár a váci hatóságok nemsokára hírt kaptak róla, a bi­zottság dr Hörl főorvossal csupán másnap késő délután szállott ki s vitette el a szerencsétlenül járt férfi tetemét. Tehát több mint száz vonat utasainak kellett a szétdarabolt testet látniok , s bizony nem egy lett rosszul a­ szörnyű látvány­tól. A magyar közigazgatás dicséretére legyen mondva, hogy azok, akik este Bécsbe utaztak és másnap dél­után tértek vissza, úgy eluazásukkor, mint vissza­érkezésükkor láthatták a sínek mellett fekvő hullát.­­ (Egy lelkész hirtelen halála.) A Krisz­­tina-körút 9. számú házban levő Zöldfa-vendég­­lőben szombaton délután négy órakor Vörös­­marthy Károly hatvan éves református lelkész hirtelen rosszul lett. Kihívták hozzá a mentő­ket, de mikorra azok megérkeztek, a lelkész már meghalt. Szívszélhüdés ölte meg. Vörösmarthy a komárommegyei Ete községben volt lelkész. Szívbaja gyógyítása végett jött fel a fővárosba. • — (Tessék meszet enni!) Nem etté­k me­­szet! — feleli erre ön is, én is, pedig a messet melegen, helyesebben: por- és áldatformájában ajánlja két német orvostanár,, dr Einerich "és dr­­ Loew. A mész — mondják ők — erősíti a szer­veket, a szivet, az agyat — tehát együnk me­szet. Milyen kedves és megnyugtató volna,­­fia egynémely politikusunk­­is megfogadná ezt a dié­tás rendelvényt. Ennek meszet, amely jótékonyan növeli az agyat, a­mily okos fordulatot­­venne ezzel a magyar politika. A mész az idegeket­­ is erősíti, megszünteti az ideges rángásokat. A mész­­nek ott kellene állania minden gondos­­háziasz­­szony asztalán, nem szabad, hogy hiányozzék a só és a paprika mellől. Ne sajnáljuk a pénzt egy kis mészre, oly jót tesz az egészségnek! A gipsz is mész, s a legrosszabb esetben fogyaszszuk el a figur­ákat, együk meg Petőfi kecskeszakállas ara­nyozott fejét, Arany János bús magyar bronzozott koponyáját, táplálkozzunk Romeo és Júlia karcsú alakjaival, tegyünk rá habot és együk meg a falon lógó díszgipsz-tányérainkat. Ne sajnáljuk­­ őket, elvégre az egészségről van szó. Ha elfogyasztottuk nipp-tárgyainkat, térjünk rá Anonymus városli­geti szobrára, gourmand falat Vajda-Hunyad vá­ra, ham­aud-egga, a parlament mészkő portálja, beafsteak a Margithíd kőpillére. Csupa elsőrendű falat. Utoljára hagytuk a zamatos Gellért-hegyet, amely valóságos püspök­falat. A citadellát tessék kiköpni, mert az gránitból van. Úgyszintén a par­lament márványfolyosóját se tessék lenyelni,­mert az meg hamisítva van. A munkapárti képviselők is kiköpendők, mert azok is hamisítva vannak. A korszakalkotó fölfedezéshez ezek után mi csak annyit akarunk hozzátenni, hogy nagyon téved a két német professzor, ha azt hiszi, hogy az ő ,talál­mányuk a mészkőevés célszerűsége. Ennek a fon­tos tápszernek gyakorlati alkalmazói már nagyon régen a budapesti krájzlerósek, akik azonban ezideig, szerénységből, nem szabadalmaztatták ta­lálmányukat s inkább „nullás liszt“ név alatt bol­dogítottak bennünket az elsőrendű tápszerre­. Ne­künk nem újság a mész-evés. Mi már régen m­eszét eszünk itt Budapesten s valóban nagyon jól poip­,­pázünk tőle'. Félő’, "hogy a többi magyar t­alálm­ány 'sorsára’ju­t a magyar génié emne terméke is s né­met találmánynak kürtöli a világ'ezt is. De már ezt nem engedhetjük, mi ettünk elsőknek kefét, azaz hogy meszet ezen a világon, ez a mi talál­mányunk. Gyerünk vele az Olympiá’dra, ‘ hátha nyerünk a mészevésből is egy — második vigasz­dijat.­­• • — ^Műemlékek fentartása.) A Műemlékek Országos Bizottsága báró Forster Gyula ti­tkos't­a­­nácsos elnöklésével a nyári szünet előtt most tar­totta meg utolsó ülését, amelyen több igen fontos ügyet intéztek el. Legelsőbben is tárgyalta a brassói híres fekete templom helyreállításának az ügyét és elhatározta, hogy a restaurálás előkészítő munkálatai mielőbbi megindítását fogja javasolni Zichy János kultuszminiszternek." Ugyancsak r­es­­tauráltatni fogja a bizottság az almakeréki evan­gélikus templomot is, amely Erdély legszebb tem­plomai közé tartozik és szentélyét a középkorból való rendkívül becses freskók ékesítik. Történeti­leg onnan nev­ezetes az almakeréki templom,a hogy az Apaffy-fejedelmeknek temetkezési helye volt. Néhány esztendővel ezelőtt szállították el a tem­plom sírboltjából első és második Apaffy Mihály­nak és feleségeiknek a holttesteit a kolozsvári re-­­ formátus templomba. A helyreállítás terveivel­ és költségvetéseivel Möller István építőművész­­ már teljesen elkészült és így a munkálatokat mielőbb megkezdik. Elhatározta a bizottság a pozsony­­szentgyörgyi, a nagymarosi és a vasvári róm­ai katholikus templomok helyreállítását. Foglalkozott végül a bizottság azzal a kérdéssel, mikép lehetne a mondakoszorúzta Szigligeti vár még fennálló ma­radványait a­­teljes pusztulástól­ megmenteni.. A szükséges munkák megállapítása után­­a bizottság fel fogja kérni lóvag Freystaedtler Jenőt, hogy a szükséges munkák végrehajtásához anyagi segít­séget nyújtson. ' ’ —.• (Kézrekerült rablóbanda.) Szatmárnéme­tiből jelentik: Régóta keresett három rablót hozott be szombaton a csendőrség Terep községből, a­ szat­mári törvényszékre. Buzdug Vaszilt, Boksa Jaka­bot és Buzdug Jánost, akik hónapokon keresztül űzték vakmerő rablásaikat Terep, Áranfelsőfalu, Büsköd, Tartóié és Lekence községek környékén. Július elsejétől kezdve kirabolták Schüller Kata­lin bikszádi házvezetőnőt, Bilcz János tartóiét, Papp Vaszil terepi birtokosokat. Betörtek­ Zsójor Elek lekencei birtokoshoz, akit összeszurkáltak és mindenéből kifosztottak.

Next