Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 259-271. szám)
1912-11-01 / 259. szám
Budapest, 1912. XXXIV. évfolyam, 259. (11.880. szám.) Péntek, november 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: évre.............28 h — f Félévre...................14 „ — „ Negyedévre............ 7 „ — „ Egy hór»................. 2 .,40 „ Egyes szám ára 10 f. Hirdetések díjszabás szerint. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik oldalon olvasható. (.1*£ tedik hétté kivételével minden nap. . VtZKESZTÖSÉG!»Midit, Váci-körút 78. I. •malat. telefon 28—45. KIADÓHIVATAL: lindfi esi, Váci-körűt 78. Telefon 26—40. Lapunk a magyar királyi államvasutak pályaudvarain nem kapható, mert a Húsát a Lukács-kormány törvény és jog ellenére megtiltotta. Őrség és őrültség. Egy törvényjavaslat fekszik előttünk, a hozzácsatolt indokolással együtt. Címe: „Törvényjavaslat képviselőházi őrség felállításáról“, alatta Lukács László neve. Nyilván nem ő öntötte formába, hanem Székely Ferenc igazságügyminiszter, de végeredményben a javaslat magának az egész Lukács-kabinetnek az elmeműve. Most nem humorizálunk, pedig hálásabb feladat volna ezt a törvényjavaslatot egyszerűen kikacagni. Nem is dühösködünk, pedig ez a javaslat a nemzet dühét,— ha lehet, — csak még inkább fokozhatja a Lukács-kormány ellen. Most semmi egyebet nem fogunk tenni, mint végigmenni nyugodt, higgadt mérlegeléssel ennek a törvényjavaslatnak a szakaszain és indokolásán; a parlamenti helyzet minden siralmas aktualitásától elvonatkozottan, úgy fogjuk bírálni ezt a javaslatot, mintha a parlamentben isteni béke honolna. És ki fog derülni, hogy a Lukács-kormánynak a gonoszságánál csak a törvényalkotáshoz való antitalentuma, bűnt bűnre halmozó munkájánál csak akodifikátori tehetetlensége nagyobb. Be fogjuk bizonyítani a Lukács-tervezte képviselőházi őrségről, hogy bolondokházába illő őrültségnél nem egyéb. Tisztára jogi és parlamentáris szempontból fogjuk vizsgálni ezt a törvényjavaslatot és kimutatni jogi és parlamentáris abszurditásait, önmagával való kiegyenlíthetetlen ellentmondásait. A törvényjavaslatot az 1848: IV. t.-c. 10—14. szakaszaira építette a kormány; azokra a szakaszokra, melyek az ülések nyilvánosságának biztosítására alkottattak s melyek a tanácskozást zavaró hallgatóság fegyelmezését az elnökre, az elnöki intézkedés végrehajtását pedig a terembiztosokra, szükség esetén a nemzeti őrségre bízták. Felhatalmazták ezek a szakaszok az elnököt, hogy a csendzavaró hallgatóságot helyéről kiparancsolhassa, annak helyét bezárathassa; de kimondták ezek a szakaszok azt is, hogy ez megtörténvén, az ülés újra csak nyilvánosan folytatható tovább. Ezekre a szakaszokra építi a Lukácskormány a maga törvényjavaslatát , amit a 48-as törvény nem engedett meg a Háznak a hallgatóság irányában, hogy t. i. a nyilvánosság sohasem szüntethető meg és így a csendzavaró hallgatóság eltávolítása után az ülés mindig csak nyilvánosan, más hallgatóság beengedésével folytatható, azt a Lukács-kormány úgy fejleszti tovább, hogy, ha az elnöknek és többségnek kedve tartja, esetleg az egész ellenzék eltávolításával és újra való be s nem engedésével, — mert ha az összes ellenzéki képviselőket kizárták, akkor helyükbe mások nem jöhetnek be, — egyszerűen a többség zártkörű társaságává sülyedjen a képviselőház. A Lukács-kormány törvényjavaslata, mely a 48-as törvény hivatkozott szakaszaira épült, úgy fest, mint a torony hegyére épített kaszárnya. És két okból fest így. Először azért, mert a 48-as törvénynek a nyilvánosságra és a hallgatóságra vonatkozó rendelkezéseit alapként felhasználni a Lukács-féle törvényjavaslathoz, magában véve merő építészeti abszurdum. És másodszor azért hat így a 48-as törvényre épített Lukács-féle törvényjavaslat, mert a népképviseleti eszmével, a parlamentarizmussal, mint sui generis s főként mint etnikai intézménynyel, a parlamenttel, mint a törvényalkotás szentelt templomával az ellenzék kidobására állandósított képviselőházi fegyveres erő, valóban olyan vonatkozásban állhat csak, mint a templomtoronynyal a ráépített kaszárnya. Azt mondja a Lukács törvényjavaslatához csatolt, indokolás, hogy „végre is csak kívánatos egy külön képviselőházi őrség szervezése, különösen a törvényhozó hatalomban részes képviselőháznak a végrehajtó hatalom szerveitől való függetlensége szempontjából És mint biztosítja azután a javaslat ezt a függetlenséget, melyet az indokolás olyan kívánatosnak jelez? Úgy, hogy a képviselőházi őrség szervezetére vonatkozó szabályokat a képviselőház elnökére és „a honvédelmi miniszterre“ bízza; úgy, hogy a képviselőházi őrséget Judionál szervezet és fegyelem alá“ rendeli; úgy, hogy az őrség tagjait képviselőházi szolgálatuk idejére is „a fegyveres erő kötelékében“ tartja, és úgy, hogy a parlamenti őrségen kívüli igénybeveendő rendőri, csendőri vagy katonai közreműködést az elnöknek szintén biztosítja, de csak „a kormány útján.“ És ezt nevezi az indokolás a végrehajtó hatalom szerveitől való függetlenségnek! Mielőtt a javaslat és az indokolás ez A nagyságos úr: Csodálatos! Azt hittem, hogy engem már mindenki elfelejtett... A pincér: Azért, mert pár év óta külföldön tetszik élni? Az olyan vendéget, mint a nagyságos úr, nem lehet elfelejteni . . . A nagyságos úr: Hogyan is hívják magát? A pincér: Lajosnak. Én vagyok a Waitzner Lajos. A nagyságos úr (emlékeiben keresgél): Lajos ... Lajos ... igen, kezd eszembe jutni... A pincér: Az természetes. Másfél évig én szolgáltam ki a nagyságos urat, amíg minden este itt tetszett vacsorázni a Vilma nagyságával ... A nagyságos úr: Kivel? A pincér: A Vilma nagyságával. A nagyságos úr: A Vilma nagyságával .. igen ... a Vilma nagyságával. Ez volt az a szoba? A pincér: Ez. A nagyságos úr: Nem ismerek rá. A pincér: Pedig nem változott benne semmi. A bútorok ugyanazok ... igaz, a pamlag azelőtt világoskék selyem volt, most pedig vörös... A nagyságos úr: Talán azért... A pincér: Lehet. De egyebekben minden a régi. A nagyságos úr (föláll): Atükör is? A pincér: Az is. A nagyságos úr neve ma is ott van az üvegen a Vilma nagyságáé mellett. A nagyságos úr (mohón a tükörhöz lép): Hol? A pincér: Mindjárt megkeressük ... A tárgyságos úr: Ne bántsa... Már lá- A francia szoba. Irta: HELTAI JENŐ. (Szín: egy vendéglő szeparéja, amelyet minden különösebb ok nélkül francia szobának neveznek. Talán azért, hogy megkülönböztessék az angol szobától, a japán szobától, a török szobától, az orosz szobától. Mert ezek a szobák mind egyformák ugyanazokkal az ízléstelen, unalmas bútorokkal, a hosszúkás asztallal, az üres pohárszékkel, a vörös selyem pamlaggal, az aranykeretes nagy tükörrel és az utálatos gázkályhával, aminél kijózanítóbb, ridegebb valamit képzelni sem lehet. Hideg és merev sárgaréz-csillár, amelynek csak minden második körtéje ég, takarékosságból vagy hanyagságból. A szoba inkább barátságtalan, amit az asztalnál egyedül ülő smokingos úr is érez. Nem néz az étlapra, amelyet a pincér feléje tol, hanem cigarettára gyújt és nagy szakértelemmel, megfontoltan, az orrán keresztül ereszti, ki a füstöt.) A pincér (tiszteletteljesen): Nem vacsorázik a nagyságos úr? A nagyságos úr: Köszönöm, majd később. ... Egy hölgyet várok. De miért adták nekem ezt a barátságtalan, rideg szobát? A pincér: Kérem, nagyságos úr, minden szobánk egyforma... és csak ez volt szabad. A szobáink nagyon kapósak, az urak egy idő óta nagyon ideszoktak. Minden este zsúfolva vagyunk. A nagyságos úr: Veszem észre. A pincér: De gondom lesz rá, hogy a nagyságos úr legközelebb a legjobb szobát kapja... A nagyságos úr: Legközelebb? ... Egyhamar nem igen jövök ide ... (Kis szünet.) A pincér.: Őszintén megvallva, azt hittem, hogy a nagyságos úr örülni fog ennek a szobának. Igaz, hogy régen volt szerencsénk a nagyságos úrhoz, ele azelőtt minden este ebben a szobában vacsorázott. A nagyságos úr: Ebben a szobában? A pincér: Már nem méltóztatik emlékezni? Mielőtt meg tetszett házasodni... A nagyságos úr: Maga tudja, hogy megházasodtam? A pincér (mosolyogva): Én ne tudjam? Hiszen itt tartottuk a legénybúcsút is... bizony, tesz már vagy tíz éve ... Azóta sem járt itt a nagyságos úr. Tíz éve! A nagyságos úr: Tizenkettő. A pincér: Tizenkettő! A nagyságos úr nem változott meg. Ma is olyan fiatal, derék. Egyetlen egy ősz hajaszála sincs ... A nagyságos úr: Ügyesen titkolom. De gyújtson be abba a gázkályhába ... fázom. A pincér: Igenis ... (Mialatt begyújt:) A nagyságos úr azelőtt nem volt olyan fázékony. A nagyságos úr: Vénülök. A pincér: Ugyan! A nagyságos úr nincs több negyvenkét évesnél és harmincötnek látszik. A nagyságos úr: Maga nagyon kedves. Negyvenöt éves vagyok, ötvennek látszom és hetvenöt évesnek érzem magam. A pincér: A nagyságos úr rosszkedvű. A nagyságos úr: Sok szomorúságom volt. A pincér: Igen, tudom... (Valamivel halkabban.) A válás ... A nagyságos úr: Maga azt is tudja, hogy elváltam a feleségemtől? A pincér: Én ne tudjam? Húsz éve vagyok Budapesten pincér, tizenkét éve ebben a hotelban___ A Pesti Hírlap mai száma 48 oldal