Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 259-271. szám)

1912-11-01 / 259. szám

1912. november 1., péntek.____________ pesti hírlap maga személyében egyesített ma mindent. A derék munkapárti hívek vígan­ diskuráltak egy­más között, miközben Tisza István egymagá­ban végezte az egész napirendet. Tanúság rá a hiteles gyorsírói följegyzés, mely szerint a „Ház“ mai „ülésének“ napirendje igy intéztetett el. Gróf Tisza István elnök: Következik a napirend szerint Kammerer Ernő képviselő úr indítványának tárgyalása. Van valaki szólásra föl­jegyezve? — Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. —­ Következik a szavazás. — Kér­dem a t. Házat: Elfogadja-e Kammerer Ernő képviselő úrnak a házszabályok átdolgozására huszonegy tagú bizottság kiküldése tárgyában előterjesztett indítványát, igen vagy nem­? — Úgy látom kimondhatom, h­ogy a Ház az in­dítványt egyhangúlag elfogadja.­­• Az indít­­ván­y letárgyaltatván, a következő lépés a most kiküldetni elhatározott bizottság tagjainak megválasztása lesz, amire nézve annak idején fogok a t. Háznak javaslatot tenni. — Ezzel a mai ülés napirendje letárgyaltatván, követke­zik, hogy a legközelebbi ülés idejére és napi­rendjére nézve tegyek javaslatot a t. Háznak, íme, így fest a „képviselőházi“ tanácsko­zás a munkapárt dicső korszakában. Tisza el­nöksége alatt bebizonyosodott immár, hogy nemcsak az ellenzék fölösleges, hanem a kor­mánypárt is, mert mindent elvégez egymagá­ban ő: Tisza István — és persze a­ fegyveres karhatalom. Tisza működését bizonyára mél­tóan jutalmazta meg a néphegy, mely az utcán zajos abcugolásban nyilatkozott meg iránta. Egy ideig most szünetelni fog a Tisza­fálé magán parlament. Helyette a jövő héttől fogva a munkapárti delegáció és az ugyancsak munkapárti pénzügyi bizottság fog működni. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a parla­ment tájékát a „munka“ e napjaira megint a karhatalom szállja meg. Persze törvénytele­nül. Mert a karhatalmi törvényjavaslat még nincs elintézve, csak beterjesztve. A beterjesz­tés ténye pedig — s ez igazán dicséretreméltó — még ma sem pótolja a törvényhozási elinté­zést, vagyis a képviselőházi meg a főrendiházi megszavazást, valamint a királyi szentesítést. Jelentéseinket az alábbiakban adjuk: * Az ellenzék és a delegáció. A magyar delegáció november ötödikén délelőtt fél tizenegy órakor tartja első ülését. Mint értesülünk, a szövetkezett ellenzéki pártok tagjai módot fognak keresni arra, hogy a tör­vénytelenül megalkotott delegáció üléselése ellen tiltakozzanak.­zsef felügyelő, a műszaki hivatal fönöke, kisérik Budapestig. A külön udvari vonat mozdonyát Braun Ferenc főfelügyelő, a balparti üzletveze­tőség vontatási osztályának főnöke, fogja ve­zetni a magyar határtól Budapestig. Az udvari külön vonaton jönnek még: Montenuovo főudvarmester, gróf Paar és Bol­­fras főhadsegédek, Horthy fregattkapitány, gr. Hoyos alezredes, Walluschek őrnagy, szárny­segédek, dr Kerzl udvari orvos, Lunzer kor­mánytanácsos, Fischer katonai kabinetirodai titkár, báró Nagy és Cseörgheő osztálytanácso­sok, Uray udvari fogalmazó, lovag Margutty ezredes, gróf Paar szárnysegéde, Kerzan udva­ri utazási pénztáros és Repolusk kezelő. Már pénteken Budapestre utaznak Nepalek udvari szertartásigazgató, Prileszky udvari gazdasági igazgató és Miess udvari biztos, a teremszolgák, vasárnap pedig a gárda legénysége, négy gárda­tiszt, a testőrgárdaezredek tisztjei, tizenhárom testőr és a testőrségi gyalogos század egy sza­kasza. A nyugati pályaudvaron a király óhajtásá­hoz képest ez alkalommal sem lesz ünnepélyes fogadtatás, csupán Bárczy István polgármester és Boda Dezső főkapitány jelennek meg, a vas­út részéről pedig Sarkady és Haviár állomás­­főnökök. A pályaudvar perronjára a király ér­kezésekor senkit sem bocsátanak be és az oda­vezető utakat már fél öt órakor elzárják. Őfel­ségét a királyi palotában József főherceg fog­ja fogadni. Gróf Berchtold közös külügyminiszter a delegáció egész tartama alatt a Várban fog lak­ni gróf Hoyos kabinetirodai titkárral és kül­ügyminiszteri tisztviselővel. A király november 28-án tér vissza Bécsbe. * Tüntetés a király mellett és a kormány ellen. A király, mint már hivatalosan is meg­erősítették, november 4-én, hétfőn, három heti tartózkodásra Budapestre érkezik. A királyt ez alkalommal is hódolattal fogadja a magyar fő­város közönsége, de amíg eddigelé vajmi rit­­k­án esett meg, hogy politikai tüntetés vegyüljön a király üdvözlő fogadtatásába, ezúttal meg fog történni. A király érkezésének idején a főváros polgársága és a munkásság ki fog vonulni az ideára, hogy amikor köszönti az uralkodót, tüntessen az általános választói jog mellett és a mai kormányrendszer ellen, amely erőszakkal törvénytelenséggel igyekszik föntartani ural­mát. A főváros valamennyi kerületi független­ségi pártja értekezletet tart szombaton este, amikor elhatározzák, h­ogy testületileg kivonul­nak a király elé. A tüntetés rendezésében részt vesz a Választójog Országos Szövetsége, az egye­temi ifjúság két nagy testülete, az Országos Diákszövetség és a Kossuth-szövetség, továbbá a szociáldemokrata párt is, amely a főváros egész munkásnépét talpraállítja ezen a napon. A király a végleges dispozíció szerint hét­főn délben 12 óra 45 perckor indul el Bécsből az államvasutak pályaudvaráról külön udvari vonattal Budapestre, ahova pontban öt órakor érkezik meg a nyugati pályaudvaron. A külön udvari vonatot Marcheggtől kezd­és Marx János miniszteri tanácsos, az állam­­asutak­ igazgatóságának elnöke, Kotányi Zsig­­­­­fond udvari tanácsos, forgalmi igazgató, Dé­­csey Lajos balparti üzletvezető és Winkler Jó- * Désy Zoltán vádjai. — A kormány nem indít pert. — Még szeptember hó 18-án történt, hogy Désy Zoltán országgyűlési képviselő a Sas­körben tartott diákgyűlésen megismételte a kormány elleni ismeretes vádjait, hogy a kor­mány közpénzekből több mint négy milliót vá­lasztási célokra költött. Nyilatkozatát a sajtó képviselői előtt autenticizálta. Szeptember 20-án Lukács László miniszterelnök kijelen­tette egy nyilatkozatban, hogy Désy Zoltán ellen pert nem indít. Azóta ebben az ügyben semmi sem történt és mind a mai napig az ügyészséghez Désy Zoltán ellen följelentés nem érkezett. Zajos tüntetés Tisza ellen, Tisza István a képviselőház csütörtöki ülése után gyalogsétára indult a Belváros ut­cáin, ahol fölismerték és zajos tüntetést rendez­tek ellene, amely, dacára a rendőri beavatko­zásnak, végig kisérte egészen a városligeti fa­sorban levő lakásáig. Tisza, aki sohasem dicse­kedhetett nagy népszerűségével, a júniusi par­lamenti események óta sohasem járt gyalog és egyedül az utcán. Állandóan rendőrök és de­tektívek kisérték a fővárosban és úgy, mint a vidéken, kocsija mögött alig egy-két lépésnyi távolságban ott haladt mindig egy másik kocsi, amelyben éber szemű detektívek lestek, nem jut-e valaki közel a házelnök kocsijához. Jú­nius óta most kísérelte meg először, hogy gya­logosan bár, de erős rendőri támogatással sé­tát tegyen a fővárosban. Próbálkozása balul ütött ki. Az utcán járókelők nyomban fölis­merték, megálltak, végig néztek rajta és az abcug­-kiáltások­ és szidalmaknak oly özöne zúdult feléje, hogy azt csak olyan konok csö­könyös kitartásu ember tudta elviselni, mint ő. Jó félóráig tartott a tüntetés, mindenütt, amerre Tisza gyalogosan elhaladt. Az abcugá­­lás mellett itt-ott kijutott neki a megdobálásból is. A rendőrség több ízben közbelépett és szo­kott erélyével ütött-vágott mindenkit, aki útjá­ba került. A tüntetésről alább következik rész­letes tudósításunk. Délben egynegyed egy órakor gróf Tisza István elhagyta a szuronyokkal körülvett parla­mentet és gyalog indult el az Egyetem­ utcába, a­hol valami dolga akadt. A Ferenciek­ terén valaki felismerte a Ház elnökét és amint elkiáltotta az abcug­ot, már össze is sereglett két-háromszáz em­ber. Szenvedélyes kiáltozások hangzottak, fütyül­tek, kiabáltak, szakadatlanul abcugoltak, amíg Ti­sza szikár alakja eltűnt a Kecskeméti­ utca 1. szá­mú ház kapuja mögött. Hogy volt-e itt valami dolga vagy csak az utca felindulásának csillapodá­sit síkerte megvárni, nem lehet tudni. Alighanem az utóbbiról volt szó, mert néhány perc múltán visszajött s a tömeg, amely nem oszlott szét, még vehemensebb tüntetést kezdett. A detektívek Bia­­loszkuvszky vezetésével, akiket a házelnök testt­őreiül rendeltek ki, amíg a kapumélyedésben tűnt el, értesítették a negyedik kerületi kapitányságot , csakhamar megjelent egy nagyobb csapat rend­őr. A már-már veszedelmessé váló demonstráció így lassan lecsillapodott. De csak nagyon rövid időre. Tisza a Kecskeméti­ utcából detektív-kísére­­tének védelme alatt a Kossuth Lajos­ utcába ment, a nemzeti kaszinó irányában. A tömeg, amelyet a rendő­rök nem tudtak visszatartani, nyomon kö­vette. Amikor befordult az egyik mellékutcába, hir­telen tüntetőkké alakultak át a meglepett bámész­kodók és felhangzott az első kiáltás: — Abcug Tisza Pista! Tisza a nyári tüntető sétáiról ismeretes gú­nyos arcot öltötte magára és jobbra-balra tekint­­getve, mosolyogva hallgatta, amint a tömeg a leg­kellemetlenebb jelzőket kiáltotta feléje. A Feren­ciek temploma mellett elhaladva, hirtelen rendőrök verődtek össze a tömeg mögött, de igyekezetük, hogy a tüntetőket szétoszlassák, eredménytelen volt, mert a sétálók közül a Kossuth Lajos­ utcából mindig újabb csapatok kerültek elő. Tisza István egyenesen a Nemzeti kaszinó felé tartott, ahol, mikor a kapun befordult, már körülbelül három­­négyszáz főnyi tömeg tüntetett. — Le az alkotmánytipróval! — Minek provokál bennünket? •— Pusztuljon a csendőrgenerális! Ilyen kiáltások hangzottak, mikor a rend­őrök egyetlen egy munkást kiragadtak közülök és letartóztatásba helyezték. A tömeg gúnyolódni kez­dett és felháborodásában neki akart rohanni a rendőröknek, mikor Huszár Károly néppárti kép­viselő megérkezett. Neki is előadták a történteket, mire megjegyezte fölháborodásában: —Mégis csak borza­sztó, hogy ilyesmiért le­tartóztatnak embereket. Abcug Tisza! A mellette álló közrendőr ekkor vállára tette kezét és szigorú hangon fölszólította: — Azonnal kövessen, magát is beviszszük. A tömegből többen ismerték a képviselőt és odakiáltották a rendőrnek: — Hiszen az országgyűlési képviselő, nem­ lehet csak úgy bekísérni. Végül is egy rendőrtisztviselő lépett közbe és elutasította a rendőrt. Ekkorra már odagyűltek a politikai korzón sétáló ellenzéki képviselők közül gróf Zichy Aladár, Szmrecsányi György, Zlinszky István, Zboray Miklós, Múzsa Gyula és még töb­ben. A tömeg veszedelmesen megnövekedett és Bia­­loszkovszky lovag detektív, aki a kapu alatt várta Tiszát, odalépett gróf Zichy Aladárhoz: — Kegyelmes uram — mondta — legyenek segítségünkre, alig tudjuk már megvédeni gróf Tisza Istvánt. Már egy fél órája sétál. Június óta kisérjük állandóan és szinte képtelenek vagyunk már újabb óvintézkedéseket kitalálni. Zichy Aladár kijelentette, hogy nem paran­csolhat a közönségnek, amelyet szinte provokáltak, legfölebb megkérheti Tiszát, hogy a Nemzeti Ka­szinót ne tegye ki ezentúl ilyen tüntetéseknek. Körülbelül tizenöt percig tartózkodott Ti­sza a Nemzeti Kaszinó nyilvános éttermében, ahol egy pohár sört ivott, majd a tömeg abengolásai közben kilépett az utcára és folytatta sétáját a Kossuth Lajos­ utcán a Károly-körut felé. A kocsi­­uton persze kisérte fogata és detektívek kocsija. A Károly-körut sarkánál a frakkerekre ugrált a tömeg és onnan tüntetett Tisza ellen. Az épülő há­zakról köveket is kezdtek dobálni, mikor Tisza a Dob­ utca felé vágott rendőri díszkiséretével együtt. A szűk utcában aztán hirtelen veszélyessé kezdett válni a tömeg hangulata. Ebben az utcában tud­valevőleg több száz kisiparos lakik, ezek természe­tesen a nagy zajra kicsődültek a kapuk elé és csat­lakoztak legényeikkel együtt a tüntetőkhöz. A kis kocsmákból és kifőzésekből csak úgy tódult a munkások tömege Tisza köré: — Ki hívta ide? — kiabáltak minek provokál bennünket ? — Gezember, nem félti a bőrét? — Le a népjogok hóhérjával ! *— Éljen a szövetkezett ellenzéki * _________ ____3

Next