Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 272-284. szám)
1912-11-26 / 280. szám
n ________ _____Pesti Hírlap_____ 1912. november 26., kezd ték a tüntetést, a rendőrség azonban idejekorán közbelépett és szétszórta őket. Bécs, nov. 25. Hétfőn délelőtt a császárvárosban kétszáz olasz diák Huszaffia professzor nemrég felállított mellszobrára koszorút helyezett és ezután a körúton a Burgtheater elé vonultak azzal a szándékkal, hogy innen a közoktatásügyi miniszter elé jussanak. A Burgtheater előtt azonban rendőrök állták útjukat. Az olasz diákok, akikhez délszláv diákok is csatlakoztak, a többszörös felszólításra szétoszlottak. Hét főiskolai hallgatót letartóztattak. Az olasz diákok egy küldöttsége, melynek egy része a hétfői tüntetéskor a parlament elé akart vonulni, de abban a rendőrség által akadályoztatott, az olasz képviselőknél és később a rendőri elnökségnél tiltakozott a rendőrség eljárása ellen. Egy helyi ügynökség jelentése szerint a bécsi olasz diákság vezető személyei különös súlyt fektetnek annak megállapítására, hogy az olasz diákok hétfői tüntetésén semmiféle szláv elem nem vett részt és hogy ezt a tüntetést kizárólag az olasz diákok rendezték a trieszti olasz egyetem felállítása propagandája céljából. Bécs, nov. 25. Hétfőn este a bécsi olasz diákság gyűlést tartott, mely az olasz egyetemi kérdéssel foglalkozott és az olasz képviselőknek a rendőrségnél való intervenciójáról szóló jelentést vette tudomásul. A jelentés azt mondja, hogy a közbenjáró képviselőknek kijelentették, miszerint a letartóztatott olasz deákok hazaáruló kifejezéseket használtak. A gyűlés elhatározta, hogy az olasz képviselők előtt több tanút nevez meg, akik hit alatt vallják, hogy a hétfői tüntetések alkalmából kizárólag csak a trieszti olasz egyetem felállítása érdekében történtek felkiálltások. A gyülekezet konstatálta, hogy az olasz deákoknak nem is volt okuk más politikai okokkal foglalkozni, mint az olasz egyetem kérdésével. A hét letartóztatott deák közül hatot, mint hivatalosan újra kijelentik, a csődület miatt, visszatartottak a rendőriségen. A vizsgálat folyik. Trieszt, nov. 25. A Croat. Corresp. jelentése szerint Triesztben vasárnap este az a hír terjedt el, hogy az olasz demokrata párt gróf Attems zárai helytartó ellen nagyon veszedelmes jellegű tüntetéseket rendezett. A helytartót a tüntetők egyike — hír szerint — megsebesítette, mire a rendőrség szét akarta zavarni a tüntetőket, ami azonban csak erősebb harc után sikerült, melyben a tüntetők vezérét agyonlőtték. Przibram, nov. 25. Vasárnap délelőtt tizenegy órakor negyvenötven német diák, részben prizbrami akadémikusok, részben prágai egyetemi hallgatók, kik a folyó hó 23-iki ünnepélyre érkeztek Prizbramba, sétát rendeztek a körúton. Körülbelül egy félóra múlva veszekedés keletkezett a nagy számban összegyűlt közönséggel, mely verekedéssé fajult s eközben egy napszámos és három prizdrami akadémikus könynyen megsérült. A német diákoknak egy szállodába kellett menekülniük. A néptömeget a csendőrség oszlatta szét. Miután a prágai diákok délután a pályaudvarra mentek, újólagos demonstráció keletkezett. Egy prágai egyetemi hallgató kődobástól könnyebben sérült meg. Délszláv mozgalmak. Zára, nov. 25. Vasárnap nagygyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak Spalato és Sebenico község tanácsának feloszlatása ellen. A gyűlésen résztvett harmincöt délszláv tartománygyűlési képviselő, ketten táviratilag jelentették be csatlakozásukat. Hatvanhárom község polgármestere és községi képviselete révén juttatta kifejezésre a délszlávagitáció miatt feloszlatott községtanácsok iránt érzett szimpátiáját. A gyűlésen horvát és szerb politikusok is résztvettek. Katalinics volt zárai polgármester elnökölt, aki örömét fejezte ki afölött, hogy a tiltakozás összehozta a délszlávokat. A szónokok éles beszédekben keltek ki a kormány ellen, amely megfosztja a községeket autonómiájuktól. Végül határozati javaslatot fogadtak el, amelyben kifejezésre juttatták tiltakozásukat. A gyűlés után tüntetés készült, ez azonban a tartománygyűlési képviselők intervenciójára elmaradt. Raguza, nov. 25. Az itteni városi színházban vasárnap nagygyűlést tartottak, amelyen a diadalmas Balkánállamokat és uralkodóikat ünnepelték. Bona városi jegyző üdvözölte a megjelenteket s megköszönte nekik, hogy félretéve minden politikai melléktekintetet, együttesen juttatják kifejezésre a délszláv testvérnemzetek iránt érzett mély szimpátiájukat. Matijevics és Micsics ügyvédek a balkándiadalok jelentőségét fejtegették, s örömmel állapították meg, hogy a törökökön aratott győzelmek nem maradtak hatás nélkül a Habsburg-monarchia szláv népeinél sem. Gyűlés után a hallgatóság felsorakozott és tüntető sétára indult. A csapat élén fehérruhás raguzai nők mentek, utánuk zászlóvivők lépdeltek. A zászlóknak ♦horvát és szerb nemzeti színük volt. A zenekar szláv nemzeti dalokat játszott, melyeket a tömeg vele énekelt. A tüntetők, akik között sok dalmát paraszt is volt, éltették Péter és Miklós királyokat, Ferdinánd cárt és a görög királyt s egy új szláv dalt énekeltek, amelynek szövege azt mondja, hogy a délszlávok a jövőben az Adriától a Fekete-tengerig egyetlen nagy államot fognak alkotni. A férj ar írista. — Lelőtte az anyósát és feleségét. — Hagy riadalom, ijedt futkosás és lárma verte föl hétfőn délután az Amazon utca 6. számú házat. Négy revolverdörrenés után két vérző asszony futott a folyosóra, utánuk egy fiatalember, kezében a fegyverrel, amelyből a feleségére és anyósára lőtt. Aztán a lakók közül a bátrabbak rendőr segítségével lefegyverezték a dühöngő férfit, elvették tőle az öldöklő szerszámot és a főkapitányságra vitték, ahol tisztázódott a rögtönzött dráma minden részlete. Az ok, amely miatt a merénylő — Petri Zsigmond magánhivatalnok — tettét elkövette, családi háborúság volt. A harmincegy esztendős Petri Zsigmond több budapesti biztositótrsaságnál működött, mielőtt a Bettelheim Miksa és Társa cég hivatalnoka lett. Tavaly az év elején alkalmazta a cég s erre az időre esett a házassága is. Megismerkedett özvegy Gottlieb Sándorné egyetlen leányával, a huszonöt esztendős Szerénával, aki gépkont volt s az ismeretség tavaly áprilisban házassággal végződött. Megesküdtek. A fiatal pár az anyóssal együtt bérelt lakást az Amazon utca 6. számú ház harmadik emeletén. A házasság azonban nem volt boldog. Még mielőtt megtörtént volna az esküvő, sokan lebeszélték Petri Zsigmondot a lépésről, de a fiatalember elhatározása erős és megmásíthatatlan volt: nem törődött a pletykákkal, pedig a hivatalában is, a cégnél, meg akarták akadályozni egy szegény leánynyal való házasságát. De nem sikerült, úgy látszik, később, amikor már a mézeshetek elmúltak, a férfi is megingott és hitelt adott a suttogóknak. Mert mindössze öt hétig éltek együtt. A veszekedések és civakodások korszaka következett az ötödik héten, Petri minduntalan összetűzött, az anyósával és már tűrhetetlen volt a helyzet, lehetetlen az együttélés: az ötödik hét végén különváltak. A férj hagyta ott a családi fészket, hónapos szobába költözködött, a Király utca 54. számú házba. Az asszonyt félt tőle. Csak ekkor vették észre, hogy Petri túlságosan exaltált ember, akinek nem minden tette beszámítható. A fiatal asszony megindította ellene a válókeresetet, sőt rágalmazás miatt is feljelentette, mert Petri nem nagyon válogatta meg a kifejezéseit, amikor istenhozzádot mondott nekik. Az árván maradt asszony pedig megint gépírónő lett. De Petri Zsigmond, bár ő maga provokálta a válást, nem tudott megnyugodni és tovább is eljárt a feleségéhez. Sokszor fölkereste. Nagyon szerette a leányt, már meg is bánta, hogy különvált, a fiatalasszony azonban hallani sem akart az újra való együttélésről, de viszont nem merte megtiltani neki, hogy szüntesse be a látogatásait, mert félt tőle. Az özvegy is rettegett, de ő sem mert szólni, mert Petri rögtön dühbe jött és előfordult, hogy ilyenkor, amikor nem volt normális, hogy végét vesse minden vitának és szemrehányásnak, hirtelen levetette összes ruháit. Ez is egyik oka volt a válásnak. Az Amazon utcai házban minden lakó, a házmester is tudott a családi viszálykodásokról, Gottliebék elmesélték, mennyit kell szenvedniök a férfi miatt, aki csak nem akar elmaradni tőlük és fenyegetődzik is, hogy elpusztítja őket, ha nem hagyják békében. Pedig épen ellenkezőleg történt, a férfi ragaszkodott tovább is a feleségéhez, így aztán Gottliebéknek soha sem volt nyugalmuk. Három nap előtt történt, hogy az Amazonutca 6. számú ház felügyelője, Hacsik Gyula, Gottlieb Szerént megint együtt látta az utcán Petri Zsigmonddal, amint kart karba öltve sétáltak. Amikor a fiatalasszony bejött a kapun, a házműsor meg is kérdezte: — Hát már kibékültek? — Dehogy, — válaszolta elkeseredetten a nő, — de mit csináljak, félek, hogy agyonlő . . . Hétfőn délután Petri megint eljött. Ott sétált az Amazon utcában, a ház előtt. A házmester, akinek már nagyon kellemetlen volt, hogy minduntalan vigyáznia kell, fölment a harmadik emeletrel Gottliebék lakásába, hogy figyelmeztesse az öregasszonyt, aki egyedül volt otthon, Petri közeledésére. Megmondta az özvegynek, hogy a férfi az utcán vár és megkérdezte: — Nem fél, hogy beváltja a fenyegetéseit? Nagyon sötéten járkál és önmagához beszél . . . — Nem félek én, — mondta Gottlieb Sándorné, — hiszen mindjárt itthon a lányom is . . . Csakugyan épen jött a leánya. A kapu előtt természetesen összetalálkozott Petri Zsigmonddal, aki nem tágított az oldala mellől és felkísérte a lakásig. A házmester is ott volt még, látta, amint bemennek ketten a lakásba. Épen vissza akart menni a földszintre, csak néhány pillanat telt el, amikor egyszerre durranások hangzottak, sikoltozások, segítségkiáltások és az öregasszony meg a leánya vérző fejjel szaladtak ki a folyosón, aztán néhány perc múlva összeestek. A férfi utánuk futott, aztán visszafordult. Bent, a belső szobában az ágyra feküdt és a homlokához szorította a pisztolyt. Amikor jöttek a házbeliek és a rendőr, ott találták, a pisztoly nem sült már el, mert nem volt benne több golyó. Negyed óra múlva a merénylő férj a főkapitányságra került, a két nőt pedig a Rókuskórházba vitték. Özvegy Gottlieb Sándorné sérülése éles veszedelmes: tarkóján hatolt be a golyó, amely útjában rombolta az agyvelőt és belül a koponyacsontban akadt meg. Gottlieb Szerént két golyó érte, ugyancsak a fején, de valószínű, hogy az orvosok, akik még az este folyamán megoperálták, meg tudják menteni. A rendőrségen dr Czibor Ferenc rendőrfogalmazó hallgatta ki Petri Zsigmondot. Mindenért az anyósát okolja, aki, amint mondta, gyűlölte őt és a leányt is rávette a szakításra. Két nap előtt volt a válóper tárgyalása s ekkor Gottlieb Szerén száz korona havi tartásdij megítélését követelte, semmi szin alatt sem akart kibékülni vele. — Nagyon szerettem a feleségem — mondta — belekergettek engem ebbe a rettenetes dologba. Láttam, hogy csak érdek minden, csak a pénzem akarják. Mellékfoldalkozásképen egy szabónak a könyveit vezetem. Ennek a szabónak nevében felhívtam ma délelőtt a hivatalt, ahol a feleségem alkalmazva van és azt mondtam, hívják gyorsan a telefonhoz Petri Zsigmondnét, mert a férje öngyilkos lett. Csak azt akartam tudni, mit szól a feleségem. Nem jött a telefonhoz. Végleg elkeseredtem és elhatároztam, hogy öngyilkos leszek. Gondoltam, még utoljára elmegyek hozzájuk és utoljára megkérem Gottlieb Szerént, térjen vissza hozzám. Amikor a lakás elé értünk, rám kiáltott, hogy takarodjam. Az öreg asszony is. Erre elborult az elmém, már nem tudom, hogyan történt, hogy rájuk lőttem. Öngyilkos akartam lenni . . . Petri Zsigmondot a kihallgatás után éjjel tizenkét órakor a rendőrség letartóztatta.