Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 272-284. szám)

1912-11-26 / 280. szám

n ________ _____Pesti Hírlap_____ 1912. november 26., kezd­ ték a tüntetést, a rendőrség azonban idejekorán közbelépett és szétszórta őket. Bécs, nov. 25. Hétfőn délelőtt a császárvárosban kétszáz olasz diák Huszaffia professzor nemrég felállított mellszobrára koszorút helyezett és ezután a kör­úton a Burgtheater elé vonultak azzal a szándék­kal, hogy innen a közoktatásügyi miniszter elé jussanak. A Burgtheater előtt azonban rendőrök állták útjukat. Az olasz diákok, akikhez­ délszláv diákok is csatlakoztak, a többszörös felszólításra szétoszlottak. Hét főiskolai hallgatót letartóz­tattak. Az olasz diákok egy küldöttsége, melynek egy része a hétfői tüntetéskor a parlament elé akart vonulni, de abban a rendőrség által akadá­lyoztatott, az olasz képviselőknél és később a rend­őri elnökségnél tiltakozott a rendőrség eljárása ellen. Egy helyi ügynökség jelentése szerint a bécsi olasz diákság vezető személyei különös súlyt fek­tetnek annak megállapítására, hogy az olasz diá­kok hétfői tüntetésén semmiféle szláv elem nem vett részt és hogy ezt a tüntetést kizárólag az olasz diákok rendezték a trieszti olasz egyetem fel­állítása propagandája céljából. Bécs, nov. 25. Hétfőn este a bécsi olasz diákság gyűlést tar­tott, mely az olasz egyetemi kérdéssel foglalkozott és az olasz képviselőknek a rendőrségnél való inter­venciójáról szóló jelentést vette tudomásul. A jelen­tés azt mondja, hogy a közbenjáró képviselőknek kijelentették, miszerint a letartóztatott olasz deá­kok hazaáruló kifejezéseket használtak. A gyűlés elhatározta, hogy az olasz képviselők előtt több ta­nút nevez meg, akik hit alatt vallják, hogy a hétfői tüntetések alkalmából kizárólag csak a trieszti olasz egyetem felállítása érdekében történtek felkiálltá­­sok. A gyülekezet konstatálta, hogy az olasz deákok­nak nem is volt okuk más politikai okokkal foglal­kozni, mint az olasz egyetem kérdésével. A hét le­tartóztatott deák közül hatot, mint hivatalosan újra kijelentik, a csődület miatt, visszatartottak a rend­őriségen. A vizsgálat folyik. Trieszt, nov. 25. A Croat. Corresp. jelentése szerint Trieszt­ben vasárnap este az a hír terjedt el, hogy az olasz demokrata párt gróf Attems zárai helytartó ellen nagyon veszedelmes jellegű tüntetéseket rendezett. A helytartót a tüntetők egyike — hír szerint — megsebesítette, mire a rendőrség szét akarta za­varni a tüntetőket, ami azonban csak­ erősebb harc után sikerült, melyben a tüntetők vezérét agyonlőt­ték. Przibram, nov. 25. Vasárnap délelőtt tizenegy órakor negyven­ötven német diák, részben prizbrami akadémikusok, részben prágai egyetemi hallgatók, kik a folyó hó 23-iki ünnepélyre érkeztek Prizbramba, sétát ren­deztek a körúton. Körülbelül egy félóra múlva veszekedés keletkezett a nagy számban összegyűlt közönséggel, mely verekedéssé fajult s eközben egy napszámos és három prizdrami akadémikus köny­­nyen megsérült. A német diákoknak egy szállodá­ba kellett menekülniük. A néptömeget a csendőr­­ség oszlatta szét. Miután a prágai diákok délután a pályaudvarra mentek, újólagos demonstráció ke­letkezett. Egy prágai egyetemi hallgató kődobástól könnyebben sérült meg. Délszláv mozgalmak. Zára, nov. 25. Vasárnap nagygyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak Spalato és Sebenico község tanácsának feloszlatása ellen. A gyűlésen résztvett har­mincöt délszláv tartománygyűlési képviselő, ketten táviratilag jelentették be csatlakozásukat. Hatvanhárom község polgármestere és községi képviselete révén juttatta kifejezésre a délszláv­­agitáció miatt feloszlatott községtanácsok iránt érzett szimpátiáját. A gyűlésen horvát és szerb politikusok is résztvettek. Katalinics volt zárai polgármester elnö­költ, aki örömét fejezte ki afölött, hogy a tilta­kozás összehozta a délszlávokat. A szónokok éles beszédekben keltek ki a kormány ellen, amely megfosztja a községeket autonómiájuktól. Végül határozati javaslatot fogadtak el, amely­ben kifejezésre juttatták tiltakozásukat. A gyű­lés után tüntetés készült, ez azonban a tarto­mánygyűlési képviselők intervenciójára el­maradt. Raguza, nov. 25. Az itteni városi színházban vasárnap nagy­gyűlést tartottak, amelyen a diadalmas Balkán­államokat és uralkodóikat ünnepelték. Bona vá­rosi jegyző üdvözölte a megjelenteket s megkö­szönte nekik, hogy félretéve minden politikai melléktekintetet, együttesen juttatják kifejezésre a délszláv testvérnemzetek iránt érzett mély szimpátiájukat. Matijevics és Micsics ügyvédek a balkándiadalok jelentőségét fejtegették, s örömmel állapították meg, hogy a törökökön ara­tott győzelmek nem maradtak hatás nélkül a Habsburg-monarchia szláv népeinél sem. Gyűlés után a hallgatóság felsorakozott és tüntető sétára indult. A csapat élén fehérruhás raguzai nők mentek, utánuk zászlóvivők lépdel­tek. A zászlóknak ♦horvát és szerb nemzeti szí­­nük volt. A zenekar szláv nemzeti dalokat ját­szott, melyeket a tömeg vele énekelt. A tüntetők, akik között sok dalmát paraszt is volt, éltették Péter és Miklós királyokat, Ferdinánd cárt és a görög királyt s egy új szláv dalt énekeltek, amelynek szövege azt mondja, hogy a délszlávok a jövőben az Adriától a Fekete-tengerig egyetlen nagy államot fognak alkotni. A férj ar­ í­rist­­a. — Lelőtte az anyósát és feleségét. — Hagy riadalom, ijedt futkosás és lárma verte föl hétfőn délután az Amazon­ utca 6. számú házat. Négy revolverdörrenés után két vérző asszony fu­tott a folyosóra, utánuk egy fiatal­ember, kezében a fegyverrel, amelyből a feleségére és anyósára lőtt. Aztán a lakók közül a bátrabbak rendőr segítségé­vel lefegyverezték a dühöngő férfit, elvették tőle az öldöklő szerszámot és a főkapitányságra vitték, ahol tisztázódott a rögtönzött dráma minden rész­lete. Az ok, amely miatt a merénylő — Petri Zsig­­mond magánhivatalnok — tettét elkövette, családi háborúság volt. A harmincegy esztendős Petri Zsigmond több budapesti biztositótrsaságnál működött, mielőtt a Bettelheim Miksa és Társa cég hivatalnoka lett. Ta­valy az év elején alkalmazta a cég s erre az időre esett a házassága is. Megismerkedett özvegy Gott­lieb Sándorné egyetlen leányával, a huszonöt esz­tendős Szerénával, aki gépk­ont volt s az ismeret­ség tavaly áprilisban házassággal végződött. Meg­esküdtek. A fiatal pár az anyóssal együtt bérelt la­kást az Amazon­ utca 6. számú ház harmadik eme­letén. A házasság azonban nem volt boldog. Még mielőtt megtörtént volna az esküvő, sokan lebeszél­ték Petri Zsigmondot a lépésről, de a fiatal­ember elhatározása erős és megmásíthatatlan volt: nem törődött a pletykákkal, pedig a hivatalában is, a cégnél, meg akarták akadályozni egy szegény leány­nyal való házasságát. De nem sikerült, úgy látszik, később, amikor már a mézeshetek elmúltak, a férfi is megingott és hitelt adott a sut­­togóknak. Mert mindössze öt hétig éltek együtt. A veszekedések és civakodások korszaka következett az ötödik héten, Petri minduntalan összetűzött, az anyósával és már tűrhetetlen volt a helyzet, lehe­tetlen az együttélés: az ötödik hét végén különvál­tak. A férj hagyta ott a családi fészket, hónapos szobába költözködött, a Király­ utca 54. számú ház­ba. Az asszonyt félt tőle. Csak ekkor vették észre, hogy Petri túlságosan exaltált ember, akinek nem minden tette beszámítható. A fiatal asszony megin­dította ellene a válókeresetet, sőt rágalmazás miatt is feljelentette, mert Petri nem nagyon válogatta meg a kifejezéseit, amikor istenhozzádot mondott nekik. Az árván maradt asszony pedig megint gép­­írónő lett. De Petri Zsigmond, bár ő maga provokálta a válást, nem tudott megnyugodni és tovább is eljárt a feleségéhez. Sokszor fölkereste. Nagyon szerette a leányt, már meg is bánta, hogy különvált, a fiatal­asszony azonban hallani sem akart az újra való együttélésről, de viszont nem merte megtiltani ne­ki, hogy szüntesse be a látogatásait, mert félt tőle. Az özvegy is rettegett, de ő sem mert szólni, mert­­ Petri rögtön dühbe jött­ és előfordult, hogy ilyenkor, amikor nem volt normális, hogy végét vesse min­den vitának és szemrehányásnak, hirtelen­­ le­vetette összes ruháit. Ez is egyik oka volt a válás­nak. Az Amazon­ utcai házban minden lakó, a ház­mester is tudott a családi viszálykodásokról, Gott­­liebék elmesélték, mennyit kell szenvedniök a férfi miatt, aki csak nem akar elmaradni tőlük és fe­­nyegetődzik is, hogy elpusztítja őket, ha nem hagy­ják békében. Pedig épen ellenkezőleg történt, a fér­fi ragaszkodott tovább is a feleségéhez, így aztán Gottliebéknek soha sem volt nyu­galmuk. Három nap előtt történt, hogy az Amazon­utca 6. számú ház felügyelője, Hacsik Gyula, Gott­lieb Szerént megint együtt látta az utcán Petri Zsigmonddal, amint kart karba öltve sétáltak. Ami­kor a fiatal­asszony bejött a kapun, a házműsor meg is kérdezte: — Hát már kibékültek? — Dehogy, — válaszolta elkeseredetten a nő, — de mit csináljak, félek, hogy agyonlő . . . Hétfőn délután Petri megint eljött. Ott sé­tált az Amazon­ utcában, a ház előtt. A házmester, akinek már nagyon kellemetlen volt, hogy mind­untalan vigyáznia kell, fölment a harmadik emelet­­rel Gottliebék lakásába, hogy figyelmeztesse az öreg­asszonyt, aki egyedül volt otthon, Petri közeledésé­re. Megmondta az özvegynek, hogy a férfi az utcán vár és megkérdezte: — Nem fél, hogy beváltja a fenyegetéseit? Nagyon sötéten járkál és önmagához beszél . . . — Nem félek én, — mondta Gottlieb Sándor­né, — hiszen mindjárt itthon a lányom is . . . Csakugyan épen jött a leánya. A kapu előtt természetesen összetalálkozott Petri Zsigmonddal, aki nem tágított az oldala mellől és felkísérte a lakásig. A házmester is ott volt még, látta, amint bemennek ketten a lakásba. Épen vissza akart menni a földszintre, csak néhány pillanat telt el, amikor egyszerre durranások hangzottak, sikoltozá­sok, segítségkiáltások és az öregasszony meg a leánya vérző fejjel szaladtak ki a folyosón, aztán néhány perc múlva összeestek. A férfi utánuk fu­tott, aztán visszafordult. Bent, a belső szobában az ágyra feküdt és a homlokához szorította a pisztolyt. Amikor jöttek a házbeliek és a rendőr, ott találták, a pisztoly nem sült már el, mert nem volt benne több golyó. Negyed óra múlva a merénylő férj a főkapitányságra került, a két nőt pedig a Rókus­­kórházba vitték. Özvegy Gottlieb Sándorné sérülése éles veszedelmes: tarkóján hatolt be a golyó, amely útjában rombolta az agy­velőt és belül a koponya­csontban akadt meg. Gottlieb Szerént két golyó ért­e, ugyancsak a fején, de valószínű, hogy az orvosok, akik még az este folyamán megoperálták, meg tud­ják menteni. A rendőrségen dr Czibor Ferenc rendőrfogal­mazó hallgatta ki Petri Zsigmondot. Mindenért az anyósát okolja, aki, amint mondta, gyűlölte őt és a leányt is rávette a szakításra. Két nap előtt volt a válóper tárgyalása s ekkor Gottlieb Szerén száz korona havi tartásdij megítélését követelte, semmi szin alatt sem akart kibékülni vele. — Nagyon szerettem a feleségem — mondta — belekergettek engem ebbe a rettenetes dologba. Láttam, hogy csak érdek minden, csak a pénzem akarják. Mellékfoldalkozásképen egy szabónak a könyveit vezetem. Ennek a szabónak nevében felhív­­tam ma délelőtt a hivatalt, ahol a feleségem alkal­mazva van és azt mondtam, hívják gyorsan a tele­fonhoz Petri Zsigmondnét, mert a férje öngyilkos lett. Csak azt akartam tudni, mit szól a feleségem. Nem jött a telefonhoz. Végleg elkeseredtem és el­határoztam, hogy öngyilkos leszek. Gondoltam, még utoljára elmegyek hozzájuk és utoljára megkérem Gottlieb Szerént, térjen vissza hozzám. Amikor a lakás elé értünk, rám kiáltott, hogy takarodjam. Az öreg asszony is. Erre elborult az elmém, már nem tudom, hogyan történt, hogy rájuk lőttem. Ön­gyilkos akartam lenni . . . Petri Zsigmondot a kihallgatás után éjjel tizenkét órakor a rendőrség letartóztatta.

Next