Pesti Hírlap, 1912. november (34. évfolyam, 272-284. szám)
1912-11-30 / 284. szám
Konstantinápolyban. Letartóztatták a török főintendánst. Konstantinápoly, nov. 29. Saját tudósítónktól. — Az Ikdant jelenti, hogy Izmail Haiti pasa főintendánst súlyos vádakkal terhelve letartóztattak. Egy kis kritika. Két kiadónk összeveszett s e veszekedés termékeként megjelent az egyik által kiadott lexikonnak a másik műhelyében szerkesztődött bírálata. Vagy kétezer szó hiányát állapította meg a lexikon-kritika, amely, mint látható, elég alapos volt. Nem akarok most állást foglalni ebben az ügyben, mivel nem ismerem a kérdés aktáit, de bizonyos keserű örömmel kell felkiáltanom: ime, megjelent végre egy magyar könyvtül egy alapos kritika s ezt sem egy hivatásos kritikai szerv, egy kritikai lap vagy kritikai író igyekezete, hanem egy ellenkiadó boszája szülte. Az öröm azért keserű, mivel a kritikai szellemnek ilyen alapos nekirugaszkodása nálunk rendkívül ritka s akaratlanul azt a gondolatot idézi föl: mily kár, hogy nem részesül minden könyv, minden kiadvány ilyen alapos bírálatban! Mert hogy a magyar szellemi vegetáció minden, dússága, szinessége, változatossága dacára egy egyre inkább elmocsarasodó járhatatlan s minden gyomot fává sarjasztó dsungellé züllik, azt irodalmi életünk minden megfigyelője tudja. A sok nemes virág, finom dísznövény és izes gyümölcs mellett hallatlanul terpeszkedik a legsilányabb, sőt egyenesen mérges gyom is. Okszerű erdőgazdaságról, erdőrendezésről, kerti gazdaságról, gyomlálásról, oltásról, kiválasztásról, — egyszóval kritikáról szó sincs. Szellemi dsungel, egy friss kis őserdő — e paradoxon — a mai magyar szellemi élet. Ez megmagyarázza izgató. Utasító • hatását, • de félővé. '•ő teszi azt te, hogy sok maradandó alig fog belőle fejlődni. . ' , • ev. Ha ellenben volna kritika, ellenőrzés, rang, megállapító, s elsőségeket konstatáló összehasonlítás, ha az értékes, mindig a magáét adó, mást sohse utánzó, sülyét újító törekvései mellettis gondozó sró számíthatna arra, hogy a kontár, művészietlenül össze-vissza beszélő, közhelyeken kérődző nem veszi el tőle a talajt s a levegőt, akkor a magyar irodalom és sajtó a mai dsungelből átfejlődnék azokká az eliziumi mezőkké, amilyenként a naiv lelkek az irodalom világát megálmodják. Hagyjuk azonban az ilyen álmokat. . . Az ilyen, magasabbrendű esztétikai tisztogatásra és nyesegetésre, fájdalom, gon■ dőlni se lehet. Közelebb áll a megvalósíthatósághoz, bár szintén nagyon nehezen volna megteremthető, egy olyan kritika, amely a magyar nyelvű szellemi termelést alacsonyabb, tisztán helyességi és érthetőségi szempontból mustrálná és nyesegetné. Itt van például egy hajmeresztő ügy. A fordított művek fordítása. Egyes könyvkiadóink mostanában elárasztják a piacot fordított idegen művekkel, amelyeket gyakran gyalázatos fordításokban bocsátanak közzé. Már maga az a hajlam, hogy lehetőleg csak külföldi könyvet adjanak ki, téves és ellenszenves. Különösen, ha meggondoljuk, hogy akárhányszor teljesen silány német vagy francia reklámmunkákat adnak ki. Miért teszik azonban ezt? Egyszerűen azért, mert a fordításért hasonlíthatatlanul kevesebbet fizetnek, mint az eredeti kéziratért, amiért, mellesleg szólva, semmit se fizetnek, s így bármily nagy bukás esetén is eladnak annyi könyvet, hogy nem vesztenek. Mi sem természetesebb persze, mint az, hogy a fordító, még ha hivatott is erre a munkára, a neki adott gúny-árért tudatos sabotage-zsal a lehető legsilányabb szöveget nyújtja. Ehhez járul az, hogy a kiadók gyakran teljesen írástudatlan dilettánsokkal, barátaik feleségével, szeretőik amant decoeur-jével, ángjuk térdével s más szép lelkek-Mikel' tégéztétk' a fordítást, akit persze boldogok, hogy irodalmi munkával keresnek pénzt. Ennek eredménye aztán az, hogy a magyarra fordított legtöbb tudományos könyvet nemcsak hogy nem lehet, de hiba is elolvasni, mert az ember teljesen torz képet nyer belőlük az eredet eszmemenetről. Hogy stílus, magyarság, mondatszerkezet szempontjából milyenek ezek a fordítások, erre csak egy szó van: szörnyű. Ugyanilyen vagy talán még rosszabb a szépirodalmi művek, a regények és novellák fordítása. Ezekben a szó-félreértések és Leiter-Jakabok oly tömege nyüzsög, hogy az ilyen fordítmányt kinyitó ember egy-kettőre a legpompásabb csodabogár-gyűjteményt tűzheti gombostűre. Tisztelet persze a kivételeknek, és pedig kettős tisztelet, mert a szokásos fordítási árakért jól fordítani valóban az önfeláldozással határos hősiesség. Nehogy azonban a könyvkiadók azt mondhassák, hogy söpörjek a saját (?) házam előtt, azaz az újságokban megjelenő badarságokra és barbárságokra figyelmeztethessenek, tehát rögtön kijelentem, hogy: seprek. Vagy legalább is jelzem, hogy tisztában vagyok az itt található hibákkal. Igaz, az újság, főleg a napilap, jogosan mentheti magát azzal, hogy a gyors munka termi ezeket a tökéletlenségeket. E mentség azonban még nem vezethet teljes fölmentéshez. Tagadhatatlan, hogy a magyar lapok hallatlan méretbeli és változatosságbeli föllendülésük mellett a kifejezésbeli elvadulás s a tartalombeli selejtesség dúsan termő talajává lettek. Ki és mi ennek az oka? Senki és mindenki, a körülmények s maguk az írók is. El kell ismerni, hogy a szerkesztők legnagyobb ébersége s legfáradhatatlanabb gyomlálgatása mellett is elérhetetlen eszmény egy félnap alatt megcsinált, félszáz oldalas lapnak teljes folttalansága. És pedig főleg azért, mert a szerkesztő kijavíthatja a könyviparosok szállítmányait a munkatársak valóban lázas, napi munkát végző, tehát jogosan tökéletlen fogalmazványait, de már tapintatosságból se teheti ezt meg a cikkeket vagy tárcákat író híres írókkal. Már pedig tudjuk, hogy ezek-ben gyakran több a botlás, mint a név és jel nélkül megjelenő újságíró-munkákban. Karl Krausz, az ő „Fackel“-jében közölt néhány, különben nagyon jelentéktelen botlást és hibát, arait a Neue Freie Presse-ből szedett ki. Krausz egy rendkívül éleseszű s műveit iró s e munkájában segédkezett neki az az egész nagy olvasóközönség, amely Ausztria első lapját olvassa s gyakran rosszmájúan kritizálja. Nos, a kampány bebizonyította, hogy bár Krausz nagyon szellemes író, a Presse egy páratlan gonddal szerkesztett és sok lelkiismerettel megírt lap. Nálunk is elkelne szerintem egy lap, amely könyveink és lapjaink badarságait, tudatlanságait, tartalombeli, kifejezésben csodabogarait rendszeresen gyűjtene és kipelengérezné. Ismétlem, nem holmi magas szempontú, esztétikai vagy bölcsészeti kritikára gondolok. Erről álmodni se lehet. Csak egy ilyen kisebb igényű nyesegetésre. Egy ily kritika elsősorban használna a lelkiismeretes, magukra tartó íróknak, másodsorban a lapoknak. Az íróknak az által, hogy elősegítené a tehetségesek és lelkiismeretesek kiválását a kontárok és szélhámosok közül, a lapoknak pedig az által, hogy a lap szellemi részében általában nagyobb tekintélyhez juttatná a gondosságot, kultúrát és lelkiismeretességet. Sz. Z. nagyszerű Hirth Helmut tartotta, 320 kilométerrel. .Monstre távrepülés — Angliából Indiába. Az angol aviatikai körök egy Anglia—India közti monstre távrepülő-verseny rendezésén fáradoznak, amelynek előkészületei, már oly stádiumba jutottak, hogy a maga nemében páratlanul álló távolsági túrarepülés körülbelül biztosítva van, úgy, hogy a rendezők immár a versenyfeltételek és az útirány kijelölését is munkába vették. A rettenetes túrarepülésre kétféle útirányt jelöltek ki; az 1. számú útirány kiinduló és végpontja közti távolság légvonalban 6930 kilométert tesz ki . Ostende, Antwerpen, Düsseldorf, Drezda, Breslau, Krakó, Lemberg, Jekaterinoslaw, Taganrog, Edrowsk, Pandjeb, Kabul, Geshawn, Lahore és Delhi váorsok felett fog elvonulni. Ez útiránynak borzalmas volta azonnal szembeszökő, mert az út jó része Afganisztán úttaján és lakatlan zord vidékein vezet keresztül. A 2. számú útirány az elsőnél hosszabb ugyan, de nem visz át oly borzalmas , és nehéz terep fölött, mint amaz. Ennek az iránynak légvonalban, mért távolsága 8230 kilométer és Calais, Lille, Luxemburg, Wien, Belgrád, Sofia, Philippopol, Adrianopol, Konstantinápoly, Síria, Mosul, Bagdad, Bender-Buehar, Bender-Abbas, Heiderabad, Dschodpur és Delhi városok fölött visz el. Ez a második útirány ez idő szerint természetesenlehetetlen és csak az esetben vihető keresztül a gyakorlatban, ha a Balkánon a békés állapot ismét helyreáll. Ez a verseny idejéig, amely , ,a , jövő nyárelőre van tervbe véve,, remélhetőleg be is fog állni s valószínű, hogy a versenyre benevező résztvevők ezt a hosszabb, de lényegesen könnyebb és kevesebb veszélylyel járóutat fogják választani. A versenyre már lehet nevezni s az első nevezés már be is érkezett, leadta pedig Cody ezredes, az angol aviatikusok legjobbja, aki bravúros ügyességének és rettenthetlek bátorságának már eddig is számos tanijelét adta. Cody ezredes a nagy utat két géppel akarja megtenni, amiket felváltva használna. Codynak egyébként mind a két gépje Austro-Daimler motorral van fölszerelve. .. Pesti Hírlap Léghajózás és repülés. Két román katonai pilóta bravúros repülése. A román katonai pilóták Bibescu herceg vezetése alatt napról-napra kitűnőbb eredményeket érnek el. Igips Copsa főhadnagy és Poly Vacas a napokban aeroplánjaikkal Bukarestből Brailába repültek, hol a lovaskaszárnya nagy udvarán szállottak le. A két kitűnő aviatikus a 170 km.-nyi irtát megszakítás nélkül tette meg. Poly Yaeast utján Fotescu főhadnagy íísérte. 355 kilométer — 2 óra 50 perc. Berlini tudósítónk jelenti: Igen figyelemre méltó rekordot állított föl az ismert német katonai pilóta,Toly hadnagy, aki Jüteborgból Begowoba repült s ezt a 355 kilométeres utat egyhuzamban, leszállás nélkül tette- meg. Az eddigi német kitartási rekordot a 1912. november 30., szombat. PESTI HÍRLAP 1912. évi december 1-től új előfizetést nyitunk a Pesti Hírlapra. A Pesti Hírlap ma a legbővebb tartalommal megjelenő napilap. (Hétköznapokon 8—16, vasárnap 20.—24—30 oldallal ad többet, mint más lapok.) Legnagyobb elterjedtsége kőkeményeinek a legnagyobb nyilvánosságot biztosítja, ami a hirdetők szempontjából különösen fontos. A Pesti Hírlap előfizetési ára december hóra . . . . 2 K 40 fil. dec.—január hónapra . . . „ 80 „ dec.—február negyedévre 7 „ — „ A Divat-Salonnal együtt: negyedévre ... 9 kor. Minden új előfizető, aki december 1-vel negyedévi előfizetéssel belép az előfizetők sorába, vagy előfizetését annak idején negyedévre kiegészíti, karácsonyi ajándékul ingyen és bér mentve kapja a Pesti Hírlap naptárát az 1913. évre. Lakóhelyváltoztatás esetére arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy új címüket idejekorán közöljék velünk. Minden erre vonatkozó bejelntéshez okvetlenül szüksége van a kiadóhivatalnak egy címcsalagra, illetőleg a régi lakhely megjelölésére, mert enélkül a címváltozás véglegesen el nem intézhető. Lapunk előfizetési ára a külföldre: Ausztriába és Bosznia-Hercegovinába: Negyedévre...............7 kor. 1 fill. Egy hóra ................20 , 40 „ Németországba: Negyedévre ......... 14 kor. 40 fill. Egy hóra................ 4 „ 80 „ (14 kor. 40 fillér megfelel 12 márka német pénznek, 4 kor. 80 fillér megfelel 4 márka német pénznek.) Az öt világrész összes többi államaiba: Negyedévre____________1.8 kor. Egy hóra ... ...................... 6 „ A Pesti Hírlap kiadóhivatala.