Pesti Hírlap, 1912. december (34. évfolyam, 285-309. szám)

1912-12-21 / 302. szám

­ köszönetét a Ezután a többi delegátus mondott vendégszeretetért. Dirner, a szobranje elnöke, kifejti, hogy Lon­don város jóléte igen szoros kapcsolatban van azzal az ügy­gyel amely a delegátusokat foglalkoztatja, és látogatásuk csak megerősítheti őket abban az elhatározásban, hogy küldetésüket sikerrel igyekez­zenek elvégezni. Asquith miniszterelnök a lordmayort köszön­tötte fel és kijelentette, hogy nem szégyenli beval­lani, hogy optimista és hogy ezt a békét London városa minden időben büszkén fogja részben saját érdemének tekinteni. A harctérről. Janina ostroma. Belgrád, dec. 20. A Janina melletti harcokról a következő­ket jelentik Athénből: Janina igen jól van meg­erősítve, a török helyőrség energikusan és ki­tartóan védi magát. A városban levő török ka­tonaság számát 30.000-re teszik. Az erősség bőven el van látva fegyverrel, munícióval és élelmiszerekkel. A törökök igen jó tüzérséggel dolgoznak A görögöknek a legutóbbi napok­ban ennek dacára sikerült Pisani mellett több fontos pozíciót bevenni. Mythilene szigetén, Athén, dec. 20-A klapadai (Mythilene) török csapatokat a görögök körülzárták. A török csapat kapitulációja küszöbön áll. Konstantinápoly, dec- 20. Mint a lapok jelentik, újabb négyezer fő­nyi görög csapatot szállítottak partra Mythilé­­ne sziget Mülivo és Dsumaköj kikötőiben. Dsu­­maköjben harc indult meg a görögök és a török helyőrség között. Török-görög csatározás Szaloniki, dec. 20. A Fiorina és Koritta között fekvő Beglista községet tegnapelőtt megtámadták a török csapa­­tok. A községben lévő görög katonaság a túlerő eb­ben visszavonult Két óra múlva a görögök erősíté­seket kaptak . Visszaverték a támadókat, majd Beglistát ismét megszállották. Montenegrói vereség Szkutariná­l. Bécs, dec. 20. A Neue Freie Presse Him­a dervistől, az is­mert albán vezértől, a következő táviratot kapta: „Egy épen most megérkezett albán­, aki e hó 14-én utazott el Szkutariból, azt a hírt hozta, hogy a malisszorok és a miriditák követeket küldtek Szkutariba, akik a benlakókkal egyetértésben fel­húzták az albán lobogót. A katholikusok és a moha­medánok megesküdtek, hogy halálig fogják védel­mezni a várost. A montenegrói csapatokat többször egymásután visszavették. Miridita felől Szk­utaris­ba szabad­ul itt. Egész Albániában nagy az izga­tottság afölött, hogy a monesregróiak fölfokozták a már amúgy is vakmerő követeléseiket és az al­­bánokat meg akarják fosztani fővárosuktól , ezzel exisztenciájuktól. Az albánok abban bíznak, hogy a nagyhatalmak igazságos ítélete Londonban min­den bonyodalomnak elejét fogja venni.“ Cattaro, dec. 20. Érdekes részletekkel számol be egy haditu­dósító Szkutari ostromáról. Pár nappal ezelőtt tör­tént, hogy Hassan Riza bej, Szkutari főparancsno­ka, déli irányban kirohanást intézett Szkutariból a montenegróiak ellen. A váratlan támadás nagy za­vart idézett elő a montenegróiaknál, akik mindjárt az első roham után elvonultak a Bojana-folyó bal­partjáról. A törökök üldözőbe vették a monte­­negróiakat, akik igen nagy veszteségeket szenved­tek. Még nagyobb lett volna a vereség, ha Alessió­­ból egy szerb parancsnok hét szerb zászlóaljat nem küld a montenegróiak visszavonulásának fedezésé­re. A szerb seregek megállították a törököket, akik ezután teljes rendben visszamentek Szkutariba. Drinápoly ostroma, London, dec. 20. A török békedelegátusok legutolsó távirati utasítása mint elengedhetetlen követelést foglalja magában azt, hogy Drinápolyt rendesen élelmezzék, mert Törökország különben nem hajlandó tovább a békéről tárgyalni. A török megbízottak tehát hol­nap újra előterjesztik ezt a követelést. A bolgár megbízottak azt mondják, hogy a Drinápoly élelme­zésére vonatkozó követelést semmiesetre se fogják teljesíteni, mert biztos reményük van arra, hogy Drinápoly már a legközelebbi napokban kénytelen lesz magát megadni. A tengeren. Páris, dec. 20. A trava3-ügynökség jelenti Athénből. A Dar­danellákból érkezett hajók azt a hírt hozták, hogy a „Haviddin Barbarossa” nevű török cirkáló a hátsó felén és a kormány körül rendkívül erősen megsérült. A hajó folyamán a cirkáló fedélzetén tűz támadt. A halottak és sebesültek száma igen nagy. A halottak közt ereg ellentengernagy és négy tiszt is van. Három más török hajó erősen megron­gálódott. Konstantinápoly, dec. 20. A török lapok nagy török sikerként tüntetik föl a december 16-iki tengeri csatát és több görög torpedózuzónak az „Abdul Medeid“ cirkáló elleni eredménytelen támadásait. Szemtanuktól származó hosszas leírásokat közölnek, amelyekben egy vagy két görög torpedózuzának elsülyedéséről és több más hajónak megrongálódásáról és az „Averoff“ hajó komoly megsérüléséről van szó. Mindezeket az adatokat eddig hivatalosan nem erősítették meg. A szultán megelégedését fejezte ki a flotta sikere fölött és megbízta a hadügyminisztert, hogy jutassa el üdvözletét a hadsereghez és a flottához. Konstantinápoly, dec. 20. Hír szerint a török flotta egy része ma is kitört a Dardanellákból. Eddig azonban ten­geri csatáról nem érkezett hír. Konstantinápoly, dec. 20. A szultán parancsot adott ki, hogy a Hai­­reddin Barbarossa tengeriragyi hajónak küldjék meg a Szebasztopol bombázásában annak idején résztvett Mahmudie török­ hadihajó históriai zászlaját. Konstantinápoly, dec. 20. Az e hó 16-ild tengeri csata folyamán a tö­rök parancsnok dróttalan távirattal a következő Üzenetet küldte a görög parancsnoknak: Az Ön ágyúi eltévesztik a célt. Irányulássá azokat húsz méterrel mélyebben. Ez a távirat, m­int mondják, boszu azért a táviratért, amelyet a görögök a háború elején drótnélküli készülékkel a törökökhöz intéztek és amely így szólt: Megszállójuk Tenedoalt és várjuk parancsaikat, Constanza, dec. 20. A török és görög flotta közt legutóbb le­folyt harcról még a következőket jelentik: A török flottát arra, hogy a Dardanellákat el­hagyja — hír szerint — azok a tisztek erőltet­ték, kik már az orosz-török háború alatt zendü­lést rendeztek. Tahir bég kapitány tiltakozott a céltalan kaland ellen; az akció megkezdése előtt lemondott a parancsnokságról és eltávozott a zászlós­hajóról. A flotta tejes zászlódíszben indult el és az összes hajókon játszottak a ze­nekarok. Még a kórházi hajó is vele ment a flottával. Az ütközet eredménye a törökökre nézve nagyon csekély volt. Muktár pasa felépült. Konstantinápoly, dec. 20. Muktár pasa, a IV. hadtest parancsnoka, aki a csataldzsai vonalnál megsebesült, tegnap először hagyta el lakását. Az utcákon nagy ová­ciókban volt része. Gazdasági helyzet Szalonikiben. Szaloniki, dec. 20. Tekintettel arra, hogy a külföldről ismételt megkeresések érkeznek Szalonikire és más belföldi városokra szóló fizetetlen váltók megó­vatolása iránt, illetékes helyen kijelentik, hogy hivatalos közjegyzői szolgálat még nincs szervezve s ezért a váltóóvások még nem történhetnek meg. Az üzleti helyzet még csak alig javult és a belfölddel való forgalom részben teljesen szünetel, részben csak nagy akadályokkal lehetséges. pesti Hírlap 1912 december 21., szombat. Planinások között Sarajevo, dec. 17. — Kiküldött tudósitónktól. — Az annexió után a boszniai mohamedánok négy pártra szakadtak. Legnagyobb részük a szer­bekhez húzott, egy részük a horvátokkal járt kar­öltve, két kis töredék pedig, részint mint önállóak, részint mint magyarbarát törökök maradtak fenn Először a horvát-barát párt veszett össze Mandicscsal és Stadler érsekkel, a török-bolgár háború pedig a szerb-moszlom barátságot is meg­szüntette. A boszniai mohamedánokat, egy-két em­ber kivételével, a balkáni események egyesítették. A szerb kegyetlenkedések, a szerb fanatizmus és intolerancia, a bosznia-hercegovinai szerb kép­viselők állásfoglalása a szerb hadsereg mellett, re­­akciót szültek. A boszniai mohamedánok érzik, hogy a szerb hódítás, ha Boszniára átcsap, a mo­hamedanizmus végóráit jelentené. Tehát a kuma­novói csata utáni események, amikor a bosznia hercegovinai sábor szerb tagjai a szerb hadsereg mellett manifesztáltak, észretéfítették a moszlim­e­­ket is és megszülték azt a kottita-meetinget, ame­lyen a boszniai mohamedánok „vitám et sangu­i­­nem“-et kiáltottak Ferenc József királyhoz és egyúttal peredtől a szerbekre. Ezt érzik az itteni szerbek is. Ma a moszli­mok, mint halálos ellenségek állanak velük szem­ben és teljes lojalitással viseltetnek a momfehiir iránt. Ez az események logikus folyománya. A szerbeknek a moszlimokre csak azért volt szüksége, hogy a mindenkori labor-többséget biz­tosíthassák, de őket soha egyenlő feleknek el nem ismerték, ellenkezőleg. Csakis taibi szükséges se­gédcsapatot használták fel: a kormány ellen. A jő mohamedánok ezt későn ismerték fel, nekik is hízelgett az a tudat, hogy ellenzéki többséget ké­pezhetnek a magas viádával (kormán­ynyal) szem­ben, atig végre bekövetkezett a keserű kiábrándu­lás. Amint a szerb képviselők illegális magatar­tásuk után a nép közé is ki­vitték az izgatást, és úgy tettek most a mohamedánok is és már meg van a látható eredmény. A focsái és föjnicai kerületben, fenn a he­gyek között igen sok régi basibozuk leszármazó él, akik megőrizték tradícióikat s akik szükség esetén jogaik védelmére bármikor fegyvert fognak. A két kerületben ezek a plahinások eddig ötezer embert eskettek fel a szerbek elleni háborúra és lent a hercegovinai planinások (hegyilakók) közt s aztán Bosznia északi kerületeiben­­ akad még nyolc kilencezer ember, aki nem lesz hajlandó holmi szerb inváziót és esetleges lázadást eltűrni. Aminthogy az elvakult szerbiai közvélemény számít a Drinán túl lakó szerb fajrokonokra, és úgy számíthat a monarchia a basibozukok leszár­mazóira és a planinásokra. Ezek a hegyilakók már az okkupáció idejét s később a hercegovinai lázadásnál megmutatták hogy nem lebecsülendő ellenfelek, sőt: a guerilla harcnak utólérhetetlen mesterei. Kitűnő céllövél és a fáradságot nem ismerik. Hozzá vannak szok­va a nélkülözésekhez is. Amint veszedelmes ellen­feleink voltak hetvennyolcban, olyan lojális alatt, valók mostan és époly fanatikus gyűlölői a szerb térfoglalásnak. A basibozukok és planinások élén ismert bé­gek és agák állanak, minden percben készen arra, hogy amint Maximovics vagy valamelyik más sur­­biai Napoleon átlép a Limen vagy Drinán, fegy­verbe állítsák népüket s elkezdődjék a leszámolás. A törököknek nincs már mit veszteniük, de inkább meghalnak az utolsó emberig, semhogy szerb fő­hatóság alá jussanak vagy pedig ősi jogaikról, biztosított szabadságukról lemondjanak. A vezérek neveit­, valamint a planinás fal­vakéit is egyelőre mélységes titok fedi a csak a legbeavatottabb jó barát jut abba a helyzetbe, hogy a kulisszák mögött folyó akcióba bepillantást nyerjen. A tartományi kormány előtt is titok , csak annyit sejtenek, hogy a föjnicai és focsai já­rásokban mozognak a basibozukok. Egyik ismert vezérük, egy jómódú s előkelő focsai bég, napok óta a bosnyák fővárosban tar­tózkodik s vele volt alkalmam néhány szót válta­­ni. Csodálkozott, hogy még az annektált tartómé­ 11

Next