Pesti Hírlap, 1913. január (35. évfolyam, 1-27. szám)

1913-01-01 / 1. szám

_________________________________________ ték meg a Parlament üléstermét, brutális erő­szak kergette ki onnan az ellenzéket és egy csonka parlament egyre-másra hozta a félben­­maradt törvényalkotásokat, akkor ki kellett törni lelkünkből a megdöbbenésnek s a föl­­háborodásnak. Súlyos tételek vannak írva a letűnt év teherlapjára. Végig gondolni is szomorú em­lék. Hát még átélni. Viharedzett öreg publicisták, kik nehéz időket éltek át, alkotmányos életünk összes válságainak krónikásai, kik előtt végig moraj­­lott évtizedek háborgó harca, megdöbbenve álltak az idei események előtt, amelyek felül­múlták a fantázia rémképeit is. Ki merte volna hinni, hogy még ebben a Gyűlöletországban is így törhessen valaha magyar a magyarra? Ki gondolhatta volna, hogy valaha ma­gyar ember vezényeljen be a törvényhozó tes­tületbe fegyveres erőt magyar képviselők ellen? Ki hihette, hogy a parlament elnö­ke s a felelős miniszterelnök keltsék ki sírjá­ból a jól eltemetettnek hitt abszolutizmust s teremtsenek véres ostromállapotot az ország fővárosában? Mindez megtörtént. Átéltük. Álomnak is szörnyű. Ha szemünket lehunyva végigfut képzeletünk az események láncolatán, úgy tű­nik föl, mintha rémképek futnának előttünk el a sötét éjszakában s keblünk zihálva, fura­­dozva sóhajt az ébredés után: adj uram az­ uj esztendőben egy szebb virradást. S aztán a belső harchoz jött a külső há­ború réme. Az egyik a lelkünket tépte, a má­sik belemarkolt a zsebünkbe. Egyszerre jött egy belpolitikai és külpoli­tikai hajsza ellenünk. S mind a kettőből ki­nőtt a gazdasági válság. Most aztán itt áll egy esztendő viharai­nak pusztítása után a nemzet megfosztva par­lamentjétől, megtépázott alkotmánynyal, föl­emelt ujonclétszámmal, fölsrófolt adókkal, üres zsebekkel a politikai ás gazdasági csőd előtt. S mintha attól tartana, hogy az emberek leolvas­sák az arcáról szerelmét. De az emberek nem törődtek vele. És amikor a mozi megint elsöté­tedett, a gróf hátat fordított a vászonnak, be­hunyta a szemét és maga elé idézte a karcsú és barna Violet édes képét, nagy szemét és pajkos mosolyát. Istenem, egyelőre talán még­sem kellene meghalnia . . . hiszen mégis csak vannak új dolgok az életben. Ez a Violet! A fiatal gróf már sokszor volt szerelmes, de ilyen alaposan még soha. Amikor vége volt az előadásnak, még egyszer befizetett a kis ab­lakon és még egyszer végignézte a covy-boy szerelmét. Sőt végignézte harmadszor is. Az­után kiszédült a moziból és hazatámolygott. A világ megváltozott körülötte. A sötét külvárosi utcákban millió tarka lampion himbálózott, az aszfalton rózsák nyíltak, a menyországból pe­dig angyalok hajoltak feléje és lágyan énekel­ték ezt az egy szót, ezt az egy nevet: Violet! Violet ! UL Ezek után gróf Vörösváry Agenor be­látta, hogy nem élhet tovább Violet nélkül. És elhatározta, hogy nekivág a világnak és addig nem nyugszik, amíg Violetet megtalálta. A cow­boyal majd elintézi a dolgot. Ad neki egy milliót vagy megölt, de mindenképen el­veszi tőle az imádott leányt. Gróf Vörösváry Agenornak nem voltak rokonai vagy bizalmas barátai, akiket nagy titkába beavathatott volna. Csak ügyvédje volt, közönséges, ravasz ügyvédje, aki a vagyonát kezelte. Ezzel az emberrel meg kellett beszélnie a dolgot, hiszen nem lehet előre tudni, hátha valami baj történik, a hajó elsülyed, a vonat kisiklik, indiánok támadják meg és . . . hát­ha őt öli meg a cow­boy? Meg akarta csinálni a végrendeletét az amerikai utalás tó­. És fölment az üffvvédjéhez. Az ügyvéd nagyon helyeselte a fiatal gróf tervét. Csak menjen Amerikába. Nagyon okos. Itthon úgy sincs semmi dolga. Ami pedig Vio­letet illeti, nem lesz nagyon nehéz megtalálni. Meg kell tudni, melyik gyárból való az a film, hol vették föl? Majd ő megtudja. Azután el kell menni a gyárba és kérdezősködni. Ott majd megmondják. Miért ne mondanák meg gróf Vörösváry Agenornak? A fiatal gróf boldog volt. Istenem, milyen könnyű, milyen egyszerű az, amit ő olyan ret­tenetesen nehéznek és bonyodalmasnak kép­zelt! A gyárban megtudja a Violet címét, az­után fölkeresi, fölajánlja neki szivét és szerel­mét és mind a hármat hazahozza Magyaror­szágba: szivét, szerelmét és Violetet. A cow-boy ott marad. Nagyon egyszerű az egész. Az ügyvéd másnapra már megtudta a filmgyár címét: Brothers Patterson, Chicago. És a fiatal gróf még az este Fiuméba utazott, hogy ott hajóra szálljon. Nyolc nap múlva megérkezett Chicagóba és a kilencedik nap reggelén, elfogódva, dobogó szívvel, izgatottan és boldogan beállított a Brothers Patterson film­gyár irodájába, hogy a cow­boy szerel­méről, a puszták vadvirágáról, a karcsú, bar­na, nagyszemű, álmodozó és mégis pajkos Vio­­letról kérdezősköd­jék. Milyen nagyszerűen sikerült eddig minden! A vonat nem siklott ki, a hajó nem sülyedt el, indiánok nem támadták meg ... és most már itt van a gyárban és öt perc múlva tudni fogja, hol van Violet? Mégis csak szép az életi IV. A gyárban nagyon kedvesen fogadták és nagyon jól bántak vele. Hogyne, egy gróffal! Egy gróf Vörösváry Agenorral! Amikor meg­mondta, hogy „A cow­boy szerelme“ című kép iránt érdeklődik, rögtön nekiestek a katalógu­soknak és keresni kezdték. — Miért érdeklődik e kép iránt? — kér­dezte az egyik Brothers Patterson. A gróf egy pillanatig habozott. Azután elszántan kijelentette: — Azon a­ képen egy fiatal leány van. Azt a fiatal leányt feleségül akarom venni . . . Brothers Patterson bólintott: — Nem újság. Már máskor is megesett velünk . . . Öt perc múlva a gróf már tudta, hogy „A cow­boy szerelme“ című képet tizenöt év előtt vették föl és Violet szerepét egy Annie Macken­zie nevű­ színésznő játszotta. Ez egy kicsit le­hangolta. Tizenöt év . . . nem Violet, bánom­ Annie ... és színésznő . . . — Legfölebb nem veszem feleségül, — mondta magában. — Talán jobb is . . Meg­teszi egy kis viszony is. Tizenöt év! A képen tizennyolc esztendőt mutat, ma harminchá­­­rom­ ... a legszebb kor, szép, érett asszony. Talán jobb is. Megteszi egy kis viszony is . . . És meghatottan kérdezte: — És . . . és . . . meg lehet tudni, hogy ez az Annie Mackenzie nevű színésznő hol van most?Öt perc múlva a gróf már tudta, hogy Annie Mackenzie még mindig a gyárnak dol­gozik és e pillanatban a tizenkilencedik számú színpadon próbálja „A cow-boy anyja“ című lovas-drámát. Brothers Patterson előzékenyen lekísérte a grófot a tizenkilencedik számú színpadra, ahol a díszlet egy kis kunyhót ábrázolt. A kunyhóban, kopott asztal mellett egy fehér­hajú, jóságos arcú, kövér asszony ült, a cow-boy anyja. A fiatal gróf izgatottan nézett körül, Violet Anniét kereste, de nem látta sehol. Brothers Patterson bemutatta a grófot a rendezőnek, azután otthagyta. A gróf leült és várt. Violet Anniét várta. De Violet Annie nem jött. Cow-boyok jöttek, széles karimájú _______PESTI HÍRLAP________ ________ 1913. január I., gzera». az uj év hajnalán csak egyetlen kis remény­sugár biztat: az, hogy a letűnt év iidérce, ez a kormány, el fog tűnni. A helyzeté A választójog beterjesztése. Székely igazságügyminiszter lemondása. Sándor Pál, Székely Aladár és if­j. Erdély Sándor kiléptek a munkapártból. Forrongás a munkapártban. Fordulat évfordulóra? Lukács László miniszterelnök kedden, Szilveszter­ napján, csakugyan beterjesztette a választójogi javaslatot a képviselőházban, ahol ezúttal is kizárólag a munkapárt volt jelen. Mint egyetlen ellenzéki megjelent Kelemen Samu, ez is csak azért, hogy dokumentálja, hogy a kormány választójogi javaslata ellen a harcot benn az ülésteremben is akarja foly­tatni. Lukács László beterjesztette tehát válasz­tójogi javaslatát, jobban mondva, illetőleg rosz­­szabbul mondva: — Tisza István választójogi javaslatát. Deprimált és izgatott volt a­ munka­párti hallgatóság. Székely Ferenc igazságügy­miniszter lemondása már eleve kompromittáló bélyeget sütött a kormányjavaslatra, a munka­párti választójogosok kilépésének hírei pedig valóságos riadalmat keltettek. A folyosón egyen­­ként próbálták kapacitálgatni a választójogoso­kat, hogy inkább a párt keretein belül próbálja­nak a javaslat módosítására közrehatni, de ne lépjenek ki a pártból. A kapacitálások ered­ményteleneknek bizonyultak, sőt a javaslat hi­vatalos beterjesztése s a hivatalos szöveg meg­ismerése folytán még a kivonulási mozgalom növekedése várható. Ifjabb Székely Aladár, a lemondott igaz­ságügyminiszter fia, ifj. Erdély Sándor, nem­különben Sándor Pál már a folyosón publikál­ták kilépési elhatározásukat s estére megírtál kilépő levelüket is, mely megsemmisítő kritikája a kormány választójogának. Várady Zsigmond Márkus József hasonló elszántsága szintén köz­tudomásra került. Kabos Ferenc egyelőre óva­tos tartózkodást tanúsított. Egyéb nevek is for­galomba kerültek, mint akik valamelyes ak­cióra határozták el magukat. És már az eddigi jelenségekből nyilvánvaló, hogy nemcsak egyes kilépések tényére szorítkozik a választójog bomlasztó hatása, hanem állandó mozgalom, elégedetlenkedés fészkévé lesz maga a munka­párt, melynek körében a pártkereteken belül is módosítási akciók hullámzanak. A távollevőket sem szabad figyelmen ki­vül hagyni és nyomatékosan konstatálták, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly nem volt jelen a választójog beterjesztésének nem jelent meg Návay Lajos sem. Nyüzsgő, izgalmas hangulat közepett ter­jesztette be Lukács László a választójogi ja­vaslatot. Mindössze annyit mondott, hogy negyven tagú külön bizottság választását, kéri a tárgyalás előkészítésére. Javaslatáról magá­ról egy árva szót sem mondott. Nem pedig azért, hogy már a beterjesztés aktusánál is ne adjon alkalmat az ellenmondásokra. Egy pár Tiszais­­ta-képviselő éljenezni próbált Lukács mondó­­kája nyomán. Nem nagyon sikerült az ováció, kirítt belőle, hogy az éljenzők egymást és a pártot akarják galvanizálni, a pártot, amelyen szembetűnően meglátszott a riadtság, a le­vertség. Mellékletünkön közöljük a választójogi javaslatot, annak az indokolásnak be­ismerte­tésével, amelyet a kormány fűz hozzá. Sajnos, a hivatalos szöveg alapján sem vagyunk abban a helyzetben, hogy eddigi sú­lyos kritikánkat enyhíthetnek. — Sötl — Külö­nösen azok az intézkedések, melyek a válasz­tók névjegyzékének összeállításáról rendelkez­nek, csak még erősebben győznek meg arról, hogy ez a rendszer a hamis listák és az önké­nyes listák rendszere. Az összeíró küldöttség, — pontosabban szólva egy elnök és egy tag (pél­

Next