Pesti Hírlap, 1913. január (35. évfolyam, 1-27. szám)
1913-01-01 / 1. szám
_________________________________________ ték meg a Parlament üléstermét, brutális erőszak kergette ki onnan az ellenzéket és egy csonka parlament egyre-másra hozta a félbenmaradt törvényalkotásokat, akkor ki kellett törni lelkünkből a megdöbbenésnek s a fölháborodásnak. Súlyos tételek vannak írva a letűnt év teherlapjára. Végig gondolni is szomorú emlék. Hát még átélni. Viharedzett öreg publicisták, kik nehéz időket éltek át, alkotmányos életünk összes válságainak krónikásai, kik előtt végig morajlott évtizedek háborgó harca, megdöbbenve álltak az idei események előtt, amelyek felülmúlták a fantázia rémképeit is. Ki merte volna hinni, hogy még ebben a Gyűlöletországban is így törhessen valaha magyar a magyarra? Ki gondolhatta volna, hogy valaha magyar ember vezényeljen be a törvényhozó testületbe fegyveres erőt magyar képviselők ellen? Ki hihette, hogy a parlament elnöke s a felelős miniszterelnök keltsék ki sírjából a jól eltemetettnek hitt abszolutizmust s teremtsenek véres ostromállapotot az ország fővárosában? Mindez megtörtént. Átéltük. Álomnak is szörnyű. Ha szemünket lehunyva végigfut képzeletünk az események láncolatán, úgy tűnik föl, mintha rémképek futnának előttünk el a sötét éjszakában s keblünk zihálva, furadozva sóhajt az ébredés után: adj uram az uj esztendőben egy szebb virradást. S aztán a belső harchoz jött a külső háború réme. Az egyik a lelkünket tépte, a másik belemarkolt a zsebünkbe. Egyszerre jött egy belpolitikai és külpolitikai hajsza ellenünk. S mind a kettőből kinőtt a gazdasági válság. Most aztán itt áll egy esztendő viharainak pusztítása után a nemzet megfosztva parlamentjétől, megtépázott alkotmánynyal, fölemelt ujonclétszámmal, fölsrófolt adókkal, üres zsebekkel a politikai ás gazdasági csőd előtt. S mintha attól tartana, hogy az emberek leolvassák az arcáról szerelmét. De az emberek nem törődtek vele. És amikor a mozi megint elsötétedett, a gróf hátat fordított a vászonnak, behunyta a szemét és maga elé idézte a karcsú és barna Violet édes képét, nagy szemét és pajkos mosolyát. Istenem, egyelőre talán mégsem kellene meghalnia . . . hiszen mégis csak vannak új dolgok az életben. Ez a Violet! A fiatal gróf már sokszor volt szerelmes, de ilyen alaposan még soha. Amikor vége volt az előadásnak, még egyszer befizetett a kis ablakon és még egyszer végignézte a covy-boy szerelmét. Sőt végignézte harmadszor is. Azután kiszédült a moziból és hazatámolygott. A világ megváltozott körülötte. A sötét külvárosi utcákban millió tarka lampion himbálózott, az aszfalton rózsák nyíltak, a menyországból pedig angyalok hajoltak feléje és lágyan énekelték ezt az egy szót, ezt az egy nevet: Violet! Violet ! UL Ezek után gróf Vörösváry Agenor belátta, hogy nem élhet tovább Violet nélkül. És elhatározta, hogy nekivág a világnak és addig nem nyugszik, amíg Violetet megtalálta. A cowboyal majd elintézi a dolgot. Ad neki egy milliót vagy megölt, de mindenképen elveszi tőle az imádott leányt. Gróf Vörösváry Agenornak nem voltak rokonai vagy bizalmas barátai, akiket nagy titkába beavathatott volna. Csak ügyvédje volt, közönséges, ravasz ügyvédje, aki a vagyonát kezelte. Ezzel az emberrel meg kellett beszélnie a dolgot, hiszen nem lehet előre tudni, hátha valami baj történik, a hajó elsülyed, a vonat kisiklik, indiánok támadják meg és . . . hátha őt öli meg a cowboy? Meg akarta csinálni a végrendeletét az amerikai utalás tó. És fölment az üffvvédjéhez. Az ügyvéd nagyon helyeselte a fiatal gróf tervét. Csak menjen Amerikába. Nagyon okos. Itthon úgy sincs semmi dolga. Ami pedig Violetet illeti, nem lesz nagyon nehéz megtalálni. Meg kell tudni, melyik gyárból való az a film, hol vették föl? Majd ő megtudja. Azután el kell menni a gyárba és kérdezősködni. Ott majd megmondják. Miért ne mondanák meg gróf Vörösváry Agenornak? A fiatal gróf boldog volt. Istenem, milyen könnyű, milyen egyszerű az, amit ő olyan rettenetesen nehéznek és bonyodalmasnak képzelt! A gyárban megtudja a Violet címét, azután fölkeresi, fölajánlja neki szivét és szerelmét és mind a hármat hazahozza Magyarországba: szivét, szerelmét és Violetet. A cow-boy ott marad. Nagyon egyszerű az egész. Az ügyvéd másnapra már megtudta a filmgyár címét: Brothers Patterson, Chicago. És a fiatal gróf még az este Fiuméba utazott, hogy ott hajóra szálljon. Nyolc nap múlva megérkezett Chicagóba és a kilencedik nap reggelén, elfogódva, dobogó szívvel, izgatottan és boldogan beállított a Brothers Patterson filmgyár irodájába, hogy a cowboy szerelméről, a puszták vadvirágáról, a karcsú, barna, nagyszemű, álmodozó és mégis pajkos Violetról kérdezősködjék. Milyen nagyszerűen sikerült eddig minden! A vonat nem siklott ki, a hajó nem sülyedt el, indiánok nem támadták meg ... és most már itt van a gyárban és öt perc múlva tudni fogja, hol van Violet? Mégis csak szép az életi IV. A gyárban nagyon kedvesen fogadták és nagyon jól bántak vele. Hogyne, egy gróffal! Egy gróf Vörösváry Agenorral! Amikor megmondta, hogy „A cowboy szerelme“ című kép iránt érdeklődik, rögtön nekiestek a katalógusoknak és keresni kezdték. — Miért érdeklődik e kép iránt? — kérdezte az egyik Brothers Patterson. A gróf egy pillanatig habozott. Azután elszántan kijelentette: — Azon a képen egy fiatal leány van. Azt a fiatal leányt feleségül akarom venni . . . Brothers Patterson bólintott: — Nem újság. Már máskor is megesett velünk . . . Öt perc múlva a gróf már tudta, hogy „A cowboy szerelme“ című képet tizenöt év előtt vették föl és Violet szerepét egy Annie Mackenzie nevű színésznő játszotta. Ez egy kicsit lehangolta. Tizenöt év . . . nem Violet, bánom Annie ... és színésznő . . . — Legfölebb nem veszem feleségül, — mondta magában. — Talán jobb is . . Megteszi egy kis viszony is. Tizenöt év! A képen tizennyolc esztendőt mutat, ma harminchárom ... a legszebb kor, szép, érett asszony. Talán jobb is. Megteszi egy kis viszony is . . . És meghatottan kérdezte: — És . . . és . . . meg lehet tudni, hogy ez az Annie Mackenzie nevű színésznő hol van most?Öt perc múlva a gróf már tudta, hogy Annie Mackenzie még mindig a gyárnak dolgozik és e pillanatban a tizenkilencedik számú színpadon próbálja „A cow-boy anyja“ című lovas-drámát. Brothers Patterson előzékenyen lekísérte a grófot a tizenkilencedik számú színpadra, ahol a díszlet egy kis kunyhót ábrázolt. A kunyhóban, kopott asztal mellett egy fehérhajú, jóságos arcú, kövér asszony ült, a cow-boy anyja. A fiatal gróf izgatottan nézett körül, Violet Anniét kereste, de nem látta sehol. Brothers Patterson bemutatta a grófot a rendezőnek, azután otthagyta. A gróf leült és várt. Violet Anniét várta. De Violet Annie nem jött. Cow-boyok jöttek, széles karimájú _______PESTI HÍRLAP________ ________ 1913. január I., gzera». az uj év hajnalán csak egyetlen kis reménysugár biztat: az, hogy a letűnt év iidérce, ez a kormány, el fog tűnni. A helyzeté A választójog beterjesztése. Székely igazságügyminiszter lemondása. Sándor Pál, Székely Aladár és ifj. Erdély Sándor kiléptek a munkapártból. Forrongás a munkapártban. Fordulat évfordulóra? Lukács László miniszterelnök kedden, Szilveszter napján, csakugyan beterjesztette a választójogi javaslatot a képviselőházban, ahol ezúttal is kizárólag a munkapárt volt jelen. Mint egyetlen ellenzéki megjelent Kelemen Samu, ez is csak azért, hogy dokumentálja, hogy a kormány választójogi javaslata ellen a harcot benn az ülésteremben is akarja folytatni. Lukács László beterjesztette tehát választójogi javaslatát, jobban mondva, illetőleg roszszabbul mondva: — Tisza István választójogi javaslatát. Deprimált és izgatott volt a munkapárti hallgatóság. Székely Ferenc igazságügyminiszter lemondása már eleve kompromittáló bélyeget sütött a kormányjavaslatra, a munkapárti választójogosok kilépésének hírei pedig valóságos riadalmat keltettek. A folyosón egyenként próbálták kapacitálgatni a választójogosokat, hogy inkább a párt keretein belül próbáljanak a javaslat módosítására közrehatni, de ne lépjenek ki a pártból. A kapacitálások eredményteleneknek bizonyultak, sőt a javaslat hivatalos beterjesztése s a hivatalos szöveg megismerése folytán még a kivonulási mozgalom növekedése várható. Ifjabb Székely Aladár, a lemondott igazságügyminiszter fia, ifj. Erdély Sándor, nemkülönben Sándor Pál már a folyosón publikálták kilépési elhatározásukat s estére megírtál kilépő levelüket is, mely megsemmisítő kritikája a kormány választójogának. Várady Zsigmond Márkus József hasonló elszántsága szintén köztudomásra került. Kabos Ferenc egyelőre óvatos tartózkodást tanúsított. Egyéb nevek is forgalomba kerültek, mint akik valamelyes akcióra határozták el magukat. És már az eddigi jelenségekből nyilvánvaló, hogy nemcsak egyes kilépések tényére szorítkozik a választójog bomlasztó hatása, hanem állandó mozgalom, elégedetlenkedés fészkévé lesz maga a munkapárt, melynek körében a pártkereteken belül is módosítási akciók hullámzanak. A távollevőket sem szabad figyelmen kivül hagyni és nyomatékosan konstatálták, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly nem volt jelen a választójog beterjesztésének nem jelent meg Návay Lajos sem. Nyüzsgő, izgalmas hangulat közepett terjesztette be Lukács László a választójogi javaslatot. Mindössze annyit mondott, hogy negyven tagú külön bizottság választását, kéri a tárgyalás előkészítésére. Javaslatáról magáról egy árva szót sem mondott. Nem pedig azért, hogy már a beterjesztés aktusánál is ne adjon alkalmat az ellenmondásokra. Egy pár Tiszaista-képviselő éljenezni próbált Lukács mondókája nyomán. Nem nagyon sikerült az ováció, kirítt belőle, hogy az éljenzők egymást és a pártot akarják galvanizálni, a pártot, amelyen szembetűnően meglátszott a riadtság, a levertség. Mellékletünkön közöljük a választójogi javaslatot, annak az indokolásnak beismertetésével, amelyet a kormány fűz hozzá. Sajnos, a hivatalos szöveg alapján sem vagyunk abban a helyzetben, hogy eddigi súlyos kritikánkat enyhíthetnek. — Sötl — Különösen azok az intézkedések, melyek a választók névjegyzékének összeállításáról rendelkeznek, csak még erősebben győznek meg arról, hogy ez a rendszer a hamis listák és az önkényes listák rendszere. Az összeíró küldöttség, — pontosabban szólva egy elnök és egy tag (pél