Pesti Hírlap, 1913. január (35. évfolyam, 1-27. szám)

1913-01-05 / 5. szám

115 ________________________________11 1913. Január 5.. vasas- IK­iP. PESTI HÍRLAP_________ | Mulatságok. Heti naptár. január 5. Fodrászbál (Royal). „ 5. Állami altisztek bálja (Főv. Vigadó). „ 7. Úri piknik (Úri Club). „ 10. Sárosmegyei piknik (Lloyd). „ 11. Jogászbál (Royal). „ 11. Tornászbál (Budai Vigadó). „ 11. Magántisztviselők bálja (Lloyd). „ 11. Nőtisztviselők bálja (Főv. Vigadó). „ 11. Hangverseny és táncestély a Tiszti Kaszi­nóban. „ 12. Makkabán Egylet bálja (Főv. Vigadó). Magán­alkalmazottak bálja. Nagyszámú, elő­kelő közönség részvételével rendezte meg ezidei bálját az Ügyvédi kamara dísztermében a Magán­tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak országos szövetsége. A szövetség ezidei bálja is, miként az eddigiek, a farsang legsikerültebb mulatságai közé fog sorakozni. A fiatalság korán táncra perdült és járta vígan reggelig. A Budapesti pénzintézeti hivatalszolgák ön­művelődési egyesületének bálja. Fényes bált ren­dezett szombaton a budai Vigadóban a Budapesti pénzintézeti hivatalszolgák önművelődési egyesü­lete könyvtár- és segélyalapja javára. A tánchoz, mely állandó jókedv mellett csak a késő reggeli órákban ért véget, ifj. Stácz Pali zenekara mu­zsikált. A Bettelheim Miksa és Társa cég személyzete szombaton este jubileumi bált rendezett a cég negy­venéves fennállásának alkalmából, a Kereskedelmi Utazók Egyesületének dísztermében. Az estély köz­pontja a szünetben megtartott jubileumi vacsora volt, amelyen a személyzet nevében Fleischmann főkönyvelő köszöntötte fel a cég főnökét, galgóczi Hete és Mórt, aki a nyugdíjalapnak — mint , min­den különösebb alkalomból — ezúttal is tekinté­lyes összeget adományozott. A balanyai tisztet, galgóczi Hejeés­ Mátné töltötte, be. A táncot, mely­hez Bachó vezetése alatt a honvédzenekar szolgál­tatta a zenét, a­ legvidámabb hangulatban virra­datig ropták. A bál tiszta jövedelmét a nyugdíj­alap javára fordítják, A budai tornászból. Az 1913. évi január hó 11-én (szombaton) a Budai Vigadó összes termei­ben tartandó tornásznál napja mindinkább közele­dik s különösen a budai intelligens családok ér­deklődése az elite-bál iránt, már elég korán ör­vendetesen ,megnyilvánu­l..­­. meghívók szétküldése a napokban kezdődött csak meg s már is fogytán vannak; ezen alig remélt szokatlanul erős érdek­lődés, úgy látszik, a csekély számmal rendezendő elite-bárok okára vezethető vissza.A báli száz tagú rendezőség, amely most már naponkint tartja ösz­­szejöveteleit az egyesület szénatéri versenypályá­jának csarnokában, élénk tevékenységet fejt ki a bál és a budai hölgyek érdekében. Az MTK táncestélye. A Magyar Testgya­korlók Köre e hó 11-én, szombaton, rendezi tánc­­estélyét. A mulatság színhelye ezúttal a­z MTK klubterménél jóval tágasabb Ügyvédi Kör (V., Szemere­ u. 10.) nagyterme lesz. A bölcsőde­bál, mely e hé­­zén fog lezajlani a Royal dísztermében, igen nagysikerűnek ígérkezik. A ren­dezőség idé T­tt­hatatlanul dolgozik, hogy e jóhírű­ entebál az idén is minél többet jövedelmezzen az elhagyott, sze­gény gyermekeknek és remélhető, hogy a buzgalmat már a nemes cél érdekében is az előző éviekhez hasonló nagy siker fogja koronázni. A Szent Imre Kör fennállásának 25-ik évfordulóját ünnepli s ez alkalomból január 20-án a Központi Katho­­likus Kör fehértermében Imre bált rendez. A bál tiszti­kara, mely már régebben megalakult, a következő: a báli elnöke: Ábrahám József, a kör elnöke: dr Schöffer Aladár. Társelnökök: Dréhr Imre, dr Frecht István, dr Haasz Aladár, dr Hindy Zoltán, Köhler Ferenc, dr Kósa Kálmán, dr Kuthy István, Lesskó Jenő, gróf Mailáth Nándor, dr Mammusich­­Mihály, dr Wonnesch Frigyes, dr Zsembery István. Alelnökök: Bauer Antal, Hom­olmay Andor, Hoványi Lajos, Jantsits Tibor, Kávássy Béla, Kühl Lajos, gróf Mailáth István, Majzik Viktor, Pet­­róczy Miklós, Sarvay Tivadar, Tóth Tivadar, Tróján Emil és Wilnim Gyula. A siker érdekében a bizottság nagy agilitást fejt ki. A bál védnökségét többek között elvállalták: báró Daniel Ernőné, herceg Festetich Ta­­szilóné, Joanovich Sándorné, gróf Nádasdy Tamásné, Petróczy Lajosné, Rubinek Gyuláné, özv. gróf Széc­hény Imréné, stb. A protestáns­ bál, melyet folyó hó 18 án a Vigadó­ban tartanak meg, eddig is már tekintélyes összeget jö­vedelmezett a felü­lfizetésekből a prot. árvaháznak. Amint az eddigi jelek mutatják, ez lesz az évad egyik legsikerültebb mulatsága. A Műegyetemi Evezős Club táncestélyét 1913. febr. 14-én rendezi a Magyar Mérnök és Építész Egylet palo­tájában. A klub ezen táncestélye sem fog siker dolgában az előbbiek mögött maradni. A táncestély ■ irodája Mű­egyetem, Alagsor 48. sz., ahol érdeklődőknek felvilágosí­tással naponta d. e. 5—7-ig készséggel szolgál a rende­zőség. Esti levél. — A szabad pálya. — Minden esztendőben megírnak egy méter­mázsa vezércikket arról a bölcs tanácsról, hogy az ifjak ne tóduljanak tömegestől a hivatalok­ba, hanem menjenek a­­ szabad pályákra. Most betapaszthatják egy ilyen vezércikkel an­nak a nagykanizsai orvosnak sebét, ki ma szi­vén lőtte magát, mert nem tudott megélni a szabad pályán. Az orvos-nyomornak e véres bizonyitéka talán megindítja a belügyminisztérium egész-,­ségügyi osztályának jogász vezetőjét s elgondol­kozik az államnak ama kötelessége fölött, hogy a szegényeknek ingyen tanitást és ingyen dok­tort kellene nyújtani s a vidéken jól kellene fizetni az orvosokat. Mert a szabad pályák dok­tori nyomorán csak­,ugy segíthetünk, ha félig megszüntetjük e pálya „szabad11 voltát, ha az orvosok nagy részének fix fizetést adunk. A szabad pálya csak egy teljesen kiépült kulturállamban nyújthat mindenkinek biztos kenyeret. Olyan félbenmaradt országban, mint aminő mi vagyunk, az úgynevezett független állások nagy része csak a szabad éhenhalásra nyújt alkalmat. , Az élet nagy igazságtalanságainak ki­egyenlítése volna az állam kötelessége. Hisz ezért alkotunk államokat s nem csupán azért, hogy adót fizethessünk. De ez a mi államunk csak politizál s nem törődik,növelünk. A legnagyobb igazságtalanságokat pedig épen az orvosok és ügyvédek jövedelmei között lehet találni. A nagy vagyon és a legborzalma­sabb nyomor két véglete között futják végig a diplomás emberek ezeket a szabad pályákat. S a közönség rendesen azokat, az orvoso­kat halmozza f­el bizalmával és honoráriumá­val, akik az államtól vagy hatóságoktól fix fize­tést is húznak, a professzorokat. Ezt az arány­talanságot az úri érzésű orvostanárok azzal egyenlítik ki, hogy a szegényeknek ingyen ad­nak tanácsot. De a szegény s különösen a vi­déki doktor helyzetén senki sem segít. A legsürgősebb kötelesség volna tehát a betegpénztári orvosok helyzetén segíteni. Dr Hajós Soma, a nagykanizsai doktor, is a mun­­káspénztár rendelő szobájában ölte meg magát. Hiszen mi, lateiner emberek is, ha „tiszteletből 11 ingyen orvosi kezeléshez nem jutunk, kényte­lenek vagyunk valami egyleti orvos segélyét igénybe venni. Bár igen csekélylyel emelték az orvosi honoráriumok összegét, egy nagy családi szel­lemi munkás képtelen látogatások szerint fi­zetni a doktort. Nyilvános ingyen rendelések­re, klinikai ambulatóriumokra pedig szégyell a legtöbb úri­ember menni. Mert Magyarorszá­gon a szegénység szégyen. Aztán van egy más ok is: igen sok ilyen ingyen rendelésnél a legnagyobb lelkiismeret­lenséget és durvaságot tapasztalja az ember, vagy a modorral értésére adják az embernek, hogy tessék a privát rendelő órára menni. Az egyik ember szegénysége nyomja a másik szegény embert is: ez az élet összes szo­ciális nyomorúságának titka. Az emberek egy­másból élnek. És sokan ezért éheznek. Hiába prédikálunk tehát az ifjúságnak, menjetek a szabad pályákra. Tessék meg is vé­deni ezeket a szabad pályákat. Először is a szabad pályához tőke kell, mely a kezdet nehézségein átsegítse a fiatal embert. Az orvosi rendelő szobába műszerek és mutatós bútorzat kell; az ügyvédi irodához berendezés és személyzet kell, mely egyelőre a körmét piszkálja; a kereskedő fényes bolt, az iparos pedig műhely és nyersáru-bevásárlás nélkül meg se kezdheti „szabad pályáját.“ S aztán mennyi erély, mily szívós kitar­tás és fürge élelmesség kell ahhoz, hogy valaki minden biztos bevétel nélkül az emberek töme­gébe dobva megéljen. Nem csoda, ha a szabad élet harcától a legtöbb ember megijed. S inkább keres egy kis protekciót, mely besegítse valami kis hivatal taposó malmába s ott a biztos fixumért tűri a főnök úr korbács­ütéseit és a folytonos megaláz­tatást. Hiába, a szabad pálya függetlensége is csak a gazdag embernek jut ki. A szegény em­ber fél még az élettől is. Zsolt Napi hírek. A tékozló fiú bűne. A gyulafehérvári tragédia. — A nyomozás lázas hajszája egyre több új és megdöbbentő részletét tárja fel annak a borzalmas bűncselekménynek, amely Gyula­­fehérvárott történt és amely izgalmasan foglal­koztatja az egész ország közönségének érdek­lődését. Mindjobban bebizonyosodik, hogy a rettentő sorsú szerencsétlen házaspárt a tulaj­don fia ölte meg fölbérelt idegen segítségével. A szörnyű váddal illetett fiú még mindig tagad de mielőbb meg fog törni a kétségtelen bizonyí­tékok súlya alatt. A rémséges tragédiáról itt adjuk újabb tudósításunkat. Gyulafehérvár, jan. 4. A kettős gyilkosság dolgában még mindig nem találtak közvetlen bizonyítékokat. A közvetett bizonyítékoknak azonban egész láncolata vall arra hogy a Roser-fiú a bűnös. A revolver. A nyomozás eddigi adatai szerint beigazoló­dott az, hogy a revolvert, melylyel a lövések történ­tek, hétfőn, a múlt hónap 30-án adták el a Slézin­­ger testvérek vaskereskedésében. A revolvert, mely közönséges hat koronás hét milliméteres Lefauché­­féle, egy Frocilla Nikifor nevezetű volt oláhgirbói tanító vásárolta, aki az állását elhagyva, Gyulafe­­hérvárott dr Pap János román ügyvéd irodavezető­jénél lakott, az esetet megelőző délután azonban eltűnt. A nyomozás megállapította, hogy hétfőn délben a revolver vásárlása után Kosor György, a meggyilkolt házaspár fia, ezzel a Frocillával tanács­kozott és ugyancsak vele, még a gyilkosság napján délelőtt a városi vendéglőben összebújva tárgyalt. „Leszámolok az apámmal.“ Rosta József rendőrkapitány szombaton elő­vezettette Kosor Györgyöt és felmutatta neki azt a revolvert, amelyet meggyilkolt atyja ágyában ta­láltak és amelyről megáll­apí­tották, hogy Frocilla Nikofor oláhgirbói tanító vásárolta. A főkapitány megkérdezte, hogy ismerte-e a revolvert. A gyanúsí­tott minden habozás nélkül kijelentette, hogy is­meri, az ő tulajdona volt és arra a kérdésre, hogyan került a revolver a meggyilkolt ágyába, azt felelte, hogy­ atyja azt tőle még aznap este elvette. Balázs János fodrász vallomásából kiderült, hogy Rosor ezt a revolvert a gyilkosság estéjén Balázs előtt fel­mutatta és fenyegetőzött, hogy végezni fog még az éjjel atyjával. Rosor konokul tagadott, mire a fő­kapitány szembesíttette Balázs Jánossal, aki sze­mébe mondotta a gyanúsítottnak, hogy aznap este megmutatta neki a revolvert ezekkel a sza­vakkal. •— Most nincs pénzem, de majd lesz, mert le­számolok még a na apámmal! Rosor a szembesítés után is megmaradt taga­dása mellett. Mulatozás a fekete éjszakán. A nyomozás eddigi adatai szerint úgy látszik, hogy rablás is történt. Rosor este kilenc órakor a városi vendéglőben mulatott és ott nem tudott fizetni, bár a pincér többször erélyesen felszólí­totta. Később azonban, amikor egy óra tájban visz­­szatért, nagyobb összegű pénz volt nála. Ebből tizenöt koronát nikkelpénzzel fizetett, a kaszinnő­­nek hat koronát adott, a cigánynak tizenkettőt adott és azonkívül is láttak még nála ezüst- és­ papírpénzt. Szombaton délután a rendőrkapitány 1

Next