Pesti Hírlap, 1913. január (35. évfolyam, 1-27. szám)
1913-01-05 / 5. szám
115 ________________________________11 1913. Január 5.. vasas- IKiP. PESTI HÍRLAP_________ | Mulatságok. Heti naptár. január 5. Fodrászbál (Royal). „ 5. Állami altisztek bálja (Főv. Vigadó). „ 7. Úri piknik (Úri Club). „ 10. Sárosmegyei piknik (Lloyd). „ 11. Jogászbál (Royal). „ 11. Tornászbál (Budai Vigadó). „ 11. Magántisztviselők bálja (Lloyd). „ 11. Nőtisztviselők bálja (Főv. Vigadó). „ 11. Hangverseny és táncestély a Tiszti Kaszinóban. „ 12. Makkabán Egylet bálja (Főv. Vigadó). Magánalkalmazottak bálja. Nagyszámú, előkelő közönség részvételével rendezte meg ezidei bálját az Ügyvédi kamara dísztermében a Magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak országos szövetsége. A szövetség ezidei bálja is, miként az eddigiek, a farsang legsikerültebb mulatságai közé fog sorakozni. A fiatalság korán táncra perdült és járta vígan reggelig. A Budapesti pénzintézeti hivatalszolgák önművelődési egyesületének bálja. Fényes bált rendezett szombaton a budai Vigadóban a Budapesti pénzintézeti hivatalszolgák önművelődési egyesülete könyvtár- és segélyalapja javára. A tánchoz, mely állandó jókedv mellett csak a késő reggeli órákban ért véget, ifj. Stácz Pali zenekara muzsikált. A Bettelheim Miksa és Társa cég személyzete szombaton este jubileumi bált rendezett a cég negyvenéves fennállásának alkalmából, a Kereskedelmi Utazók Egyesületének dísztermében. Az estély központja a szünetben megtartott jubileumi vacsora volt, amelyen a személyzet nevében Fleischmann főkönyvelő köszöntötte fel a cég főnökét, galgóczi Hete és Mórt, aki a nyugdíjalapnak — mint , minden különösebb alkalomból — ezúttal is tekintélyes összeget adományozott. A balanyai tisztet, galgóczi Hejeés Mátné töltötte, be. A táncot, melyhez Bachó vezetése alatt a honvédzenekar szolgáltatta a zenét, a legvidámabb hangulatban virradatig ropták. A bál tiszta jövedelmét a nyugdíjalap javára fordítják, A budai tornászból. Az 1913. évi január hó 11-én (szombaton) a Budai Vigadó összes termeiben tartandó tornásznál napja mindinkább közeledik s különösen a budai intelligens családok érdeklődése az elite-bál iránt, már elég korán örvendetesen ,megnyilvánul... meghívók szétküldése a napokban kezdődött csak meg s már is fogytán vannak; ezen alig remélt szokatlanul erős érdeklődés, úgy látszik, a csekély számmal rendezendő elite-bárok okára vezethető vissza.A báli száz tagú rendezőség, amely most már naponkint tartja öszszejöveteleit az egyesület szénatéri versenypályájának csarnokában, élénk tevékenységet fejt ki a bál és a budai hölgyek érdekében. Az MTK táncestélye. A Magyar Testgyakorlók Köre e hó 11-én, szombaton, rendezi táncestélyét. A mulatság színhelye ezúttal az MTK klubterménél jóval tágasabb Ügyvédi Kör (V., Szemere u. 10.) nagyterme lesz. A bölcsődebál, mely e hézén fog lezajlani a Royal dísztermében, igen nagysikerűnek ígérkezik. A rendezőség idé Ttthatatlanul dolgozik, hogy e jóhírű entebál az idén is minél többet jövedelmezzen az elhagyott, szegény gyermekeknek és remélhető, hogy a buzgalmat már a nemes cél érdekében is az előző éviekhez hasonló nagy siker fogja koronázni. A Szent Imre Kör fennállásának 25-ik évfordulóját ünnepli s ez alkalomból január 20-án a Központi Katholikus Kör fehértermében Imre bált rendez. A bál tisztikara, mely már régebben megalakult, a következő: a báli elnöke: Ábrahám József, a kör elnöke: dr Schöffer Aladár. Társelnökök: Dréhr Imre, dr Frecht István, dr Haasz Aladár, dr Hindy Zoltán, Köhler Ferenc, dr Kósa Kálmán, dr Kuthy István, Lesskó Jenő, gróf Mailáth Nándor, dr MammusichMihály, dr Wonnesch Frigyes, dr Zsembery István. Alelnökök: Bauer Antal, Homolmay Andor, Hoványi Lajos, Jantsits Tibor, Kávássy Béla, Kühl Lajos, gróf Mailáth István, Majzik Viktor, Petróczy Miklós, Sarvay Tivadar, Tóth Tivadar, Tróján Emil és Wilnim Gyula. A siker érdekében a bizottság nagy agilitást fejt ki. A bál védnökségét többek között elvállalták: báró Daniel Ernőné, herceg Festetich Taszilóné, Joanovich Sándorné, gróf Nádasdy Tamásné, Petróczy Lajosné, Rubinek Gyuláné, özv. gróf Széchény Imréné, stb. A protestáns bál, melyet folyó hó 18 án a Vigadóban tartanak meg, eddig is már tekintélyes összeget jövedelmezett a felülfizetésekből a prot. árvaháznak. Amint az eddigi jelek mutatják, ez lesz az évad egyik legsikerültebb mulatsága. A Műegyetemi Evezős Club táncestélyét 1913. febr. 14-én rendezi a Magyar Mérnök és Építész Egylet palotájában. A klub ezen táncestélye sem fog siker dolgában az előbbiek mögött maradni. A táncestély ■ irodája Műegyetem, Alagsor 48. sz., ahol érdeklődőknek felvilágosítással naponta d. e. 5—7-ig készséggel szolgál a rendezőség. Esti levél. — A szabad pálya. — Minden esztendőben megírnak egy métermázsa vezércikket arról a bölcs tanácsról, hogy az ifjak ne tóduljanak tömegestől a hivatalokba, hanem menjenek a szabad pályákra. Most betapaszthatják egy ilyen vezércikkel annak a nagykanizsai orvosnak sebét, ki ma szivén lőtte magát, mert nem tudott megélni a szabad pályán. Az orvos-nyomornak e véres bizonyitéka talán megindítja a belügyminisztérium egész-,ségügyi osztályának jogász vezetőjét s elgondolkozik az államnak ama kötelessége fölött, hogy a szegényeknek ingyen tanitást és ingyen doktort kellene nyújtani s a vidéken jól kellene fizetni az orvosokat. Mert a szabad pályák doktori nyomorán csak,ugy segíthetünk, ha félig megszüntetjük e pálya „szabad11 voltát, ha az orvosok nagy részének fix fizetést adunk. A szabad pálya csak egy teljesen kiépült kulturállamban nyújthat mindenkinek biztos kenyeret. Olyan félbenmaradt országban, mint aminő mi vagyunk, az úgynevezett független állások nagy része csak a szabad éhenhalásra nyújt alkalmat. , Az élet nagy igazságtalanságainak kiegyenlítése volna az állam kötelessége. Hisz ezért alkotunk államokat s nem csupán azért, hogy adót fizethessünk. De ez a mi államunk csak politizál s nem törődik,növelünk. A legnagyobb igazságtalanságokat pedig épen az orvosok és ügyvédek jövedelmei között lehet találni. A nagy vagyon és a legborzalmasabb nyomor két véglete között futják végig a diplomás emberek ezeket a szabad pályákat. S a közönség rendesen azokat, az orvosokat halmozza fel bizalmával és honoráriumával, akik az államtól vagy hatóságoktól fix fizetést is húznak, a professzorokat. Ezt az aránytalanságot az úri érzésű orvostanárok azzal egyenlítik ki, hogy a szegényeknek ingyen adnak tanácsot. De a szegény s különösen a vidéki doktor helyzetén senki sem segít. A legsürgősebb kötelesség volna tehát a betegpénztári orvosok helyzetén segíteni. Dr Hajós Soma, a nagykanizsai doktor, is a munkáspénztár rendelő szobájában ölte meg magát. Hiszen mi, lateiner emberek is, ha „tiszteletből 11 ingyen orvosi kezeléshez nem jutunk, kénytelenek vagyunk valami egyleti orvos segélyét igénybe venni. Bár igen csekélylyel emelték az orvosi honoráriumok összegét, egy nagy családi szellemi munkás képtelen látogatások szerint fizetni a doktort. Nyilvános ingyen rendelésekre, klinikai ambulatóriumokra pedig szégyell a legtöbb úriember menni. Mert Magyarországon a szegénység szégyen. Aztán van egy más ok is: igen sok ilyen ingyen rendelésnél a legnagyobb lelkiismeretlenséget és durvaságot tapasztalja az ember, vagy a modorral értésére adják az embernek, hogy tessék a privát rendelő órára menni. Az egyik ember szegénysége nyomja a másik szegény embert is: ez az élet összes szociális nyomorúságának titka. Az emberek egymásból élnek. És sokan ezért éheznek. Hiába prédikálunk tehát az ifjúságnak, menjetek a szabad pályákra. Tessék meg is védeni ezeket a szabad pályákat. Először is a szabad pályához tőke kell, mely a kezdet nehézségein átsegítse a fiatal embert. Az orvosi rendelő szobába műszerek és mutatós bútorzat kell; az ügyvédi irodához berendezés és személyzet kell, mely egyelőre a körmét piszkálja; a kereskedő fényes bolt, az iparos pedig műhely és nyersáru-bevásárlás nélkül meg se kezdheti „szabad pályáját.“ S aztán mennyi erély, mily szívós kitartás és fürge élelmesség kell ahhoz, hogy valaki minden biztos bevétel nélkül az emberek tömegébe dobva megéljen. Nem csoda, ha a szabad élet harcától a legtöbb ember megijed. S inkább keres egy kis protekciót, mely besegítse valami kis hivatal taposó malmába s ott a biztos fixumért tűri a főnök úr korbácsütéseit és a folytonos megaláztatást. Hiába, a szabad pálya függetlensége is csak a gazdag embernek jut ki. A szegény ember fél még az élettől is. Zsolt Napi hírek. A tékozló fiú bűne. A gyulafehérvári tragédia. — A nyomozás lázas hajszája egyre több új és megdöbbentő részletét tárja fel annak a borzalmas bűncselekménynek, amely Gyulafehérvárott történt és amely izgalmasan foglalkoztatja az egész ország közönségének érdeklődését. Mindjobban bebizonyosodik, hogy a rettentő sorsú szerencsétlen házaspárt a tulajdon fia ölte meg fölbérelt idegen segítségével. A szörnyű váddal illetett fiú még mindig tagad de mielőbb meg fog törni a kétségtelen bizonyítékok súlya alatt. A rémséges tragédiáról itt adjuk újabb tudósításunkat. Gyulafehérvár, jan. 4. A kettős gyilkosság dolgában még mindig nem találtak közvetlen bizonyítékokat. A közvetett bizonyítékoknak azonban egész láncolata vall arra hogy a Roser-fiú a bűnös. A revolver. A nyomozás eddigi adatai szerint beigazolódott az, hogy a revolvert, melylyel a lövések történtek, hétfőn, a múlt hónap 30-án adták el a Slézinger testvérek vaskereskedésében. A revolvert, mely közönséges hat koronás hét milliméteres Lefauchéféle, egy Frocilla Nikifor nevezetű volt oláhgirbói tanító vásárolta, aki az állását elhagyva, Gyulafehérvárott dr Pap János román ügyvéd irodavezetőjénél lakott, az esetet megelőző délután azonban eltűnt. A nyomozás megállapította, hogy hétfőn délben a revolver vásárlása után Kosor György, a meggyilkolt házaspár fia, ezzel a Frocillával tanácskozott és ugyancsak vele, még a gyilkosság napján délelőtt a városi vendéglőben összebújva tárgyalt. „Leszámolok az apámmal.“ Rosta József rendőrkapitány szombaton elővezettette Kosor Györgyöt és felmutatta neki azt a revolvert, amelyet meggyilkolt atyja ágyában találtak és amelyről megállapították, hogy Frocilla Nikofor oláhgirbói tanító vásárolta. A főkapitány megkérdezte, hogy ismerte-e a revolvert. A gyanúsított minden habozás nélkül kijelentette, hogy ismeri, az ő tulajdona volt és arra a kérdésre, hogyan került a revolver a meggyilkolt ágyába, azt felelte, hogy atyja azt tőle még aznap este elvette. Balázs János fodrász vallomásából kiderült, hogy Rosor ezt a revolvert a gyilkosság estéjén Balázs előtt felmutatta és fenyegetőzött, hogy végezni fog még az éjjel atyjával. Rosor konokul tagadott, mire a főkapitány szembesíttette Balázs Jánossal, aki szemébe mondotta a gyanúsítottnak, hogy aznap este megmutatta neki a revolvert ezekkel a szavakkal. •— Most nincs pénzem, de majd lesz, mert leszámolok még a na apámmal! Rosor a szembesítés után is megmaradt tagadása mellett. Mulatozás a fekete éjszakán. A nyomozás eddigi adatai szerint úgy látszik, hogy rablás is történt. Rosor este kilenc órakor a városi vendéglőben mulatott és ott nem tudott fizetni, bár a pincér többször erélyesen felszólította. Később azonban, amikor egy óra tájban viszszatért, nagyobb összegű pénz volt nála. Ebből tizenöt koronát nikkelpénzzel fizetett, a kaszinnőnek hat koronát adott, a cigánynak tizenkettőt adott és azonkívül is láttak még nála ezüst- és papírpénzt. Szombaton délután a rendőrkapitány 1