Pesti Hírlap, 1913. január (35. évfolyam, 1-27. szám)

1913-01-02 / 2. szám

fflfS. format 2 r­esutertSK. ___Pesti Hírlap erre nagy izgalom­­vett erőt, mert a város bombá­­zásittól tartottak. Néhány laptudósító a Teneos fedélzetére ment, ahol a parancsnok azt a­ kívánsá­gát fejezte ki előttük, hogy Izmail Kemal bevel, Albánia ideiglenes kormányelnökével szeretne meg­ismerkedni. Az újságírók erre eltávoztak és rövid idő múlva Gurachuchyval és Sami beyel tértek vissza, akik Izmail Kein­a­­­beynek, a naszád pa­rancsnokához intézett levelét hozták magukkal. Az albánok félóra hosszat maradtak a hajón. A naszád parancsnoka, hír szerint, biztosította őket, hogy amíg nem okvetlenül szükséges, nem tesznek sem­miféle intézkedést a város ellen. Saseno sziget még mindig a görögök birtokában van. rA szigetek ellen,­­ Konstantinápoly, jan. 1.­ ­A lapok jelentése szerint a chioszi török hely­őrség a muzulmán és keresztény előkelőségek ké­rése ellenére elhatározta, hogy nem adja meg ma­gát és a végsőig folytatja az ellenállást. rA szalonikii kikötő, Szaloniki, jan. 1. A kikötői hivatal hirdetménye szerint a szalo-*­nikii öböl bejárata a Karaburnu-fok felöl immár teljesen mentes aknáiétól és torpedóktól és a hajók kikötői pilóták nélkül is éjjel-nappal járhatják ezt az utat. A kolera, Konstantinápoly, jan. 1. Tegnap 23 koleraeset fordult elő, egy halá­los kimenetellel. A megbetegedések száma eddig 2342, a halálozásoké 1140. Keleti érdekeink . . . Aki most figyelemmel kíséri a keleten törté­nőket, sok, igen érdekes és gazdasági szempontból megfigyelésre méltó tanulságra tehet szert. A meghódított török területek mindjobban beletörőd­nek a helyzet teremtette változásokba és már-már­­megindulni készül, a háború következtében teljesen lekötött gazdasági forgalom. Az egyes konzulátusi jelentésekből rémséges gazdasági pusztulást lehet kiolvasni és hogy mi lesz az ottani kintlevőségek és követelések sorsa, alig kétséges. A moratóriumnak, különösen Bulgáriában és Szerbiában felette káros kihatásai lesznek. Tö­rökország kisebb kereskedői is kérték és sürgették ezt, de a szolid ottomán kereskedelem és a nagyobb bankok, nemcsak ellenezték, mondván, hogy ők kö­telezettségeiknek a legteljesebb mértékben eleget fognak és tudnak is tenni, de világosan rámutattak arra a tényre, hogy a moratóriumot, tulajdonképen csakis a kisebb, alig fundált, gyenge emberek köve­telik oly vehemensen, akik­ ily módon akarnak egyelőre szabadulni kötelezettségeik teljesítésétől és arra számítanak, hogy a zavarosban, majd csak kialakul számukra is valamely olyan helyzet, amely­ből hasznot fognak kovácsolni. A Bulgáriában és Szerbiában megadott és meg is hosszabbított mora­tórium hatása csak most jelentkezik, a maga tel­jében, mert míg eleintén, különösen a nagyobb cé­gek simán fizettek, e két országban fizető egyálta­lán nincsen. Váltók után 8 százalék, egyéb nyílt hitelek után pedig 10 százalékos késedelmi kamato­kat teljesítenek, a moratóriumot igénybe vevők, a­kik még a házbéreket sem fizették. Ilyetén módon teljesen megszűnt a készpénz­forgalom és valóságos készpénzinség dühöng ez országokban. A jövő helyzet azonban távolról sem ilyen két­ségbeejtő. Sőt, a meghódított és valószínűleg a hó­dítók birtokában is maradó területek kitűnő termő­földek. A gyárakból, különösen a cukorgyárakból kiszoruló gyári munkásság majd teljes erővel a mezőgazdaságra vetheti magát és különösen a szerb hódítások területén csakhamr bizonyos gazdasági megkönnyebbülés lesz észlelhető. Az egyes keleti emporiumok gazdasági viszo­nyait és az ott jelentkező szükségleteket nagy vo­násokban alábbiakban ismertetjük. Szófiában a moratóriumot kihirdető rendelet csak általánosságban intézkedett, mert a bolgár váltótörvények világosan kimondják, hogy az állam­hatalmi intézkedések csak a lejárattal összefüggő cselekmények idejének elhalasztását jelentik, de egyéb tekintetben az eredeti lejárat és annak hatá­ra változatlan marad­t Az ottani nagybankok jelentése szerint nincs ma már cég, amely nem élt volna a moratóriummal. Ennek előnyeit a kis és gyenge cégek élvezik, mert ezek készpénzért adják el áruikat és mert nem fi­zetnek a nagykereskedőknek, — ezek meg hitelbe árut nem kapnak — a forgalom csaknem teljesen megakadt. Csakis a raktáron levő árukat adják el, új áru egyáltalán nem érkezik. A közlekedés egé­szen megszűnt és nagy mennyiségekben hevernek az áruk, a dunai állomásokon. Mlivel Bulgáriát csakis a Dunán lehet most megközelíteni, monarchiánk az odaszállítás tekintetében igen előnyös helyzetben van. A szobranye­vő milió leva hitelt engedélyezett hadi szükségletek beszerzésére, amit a hadvezető­­­­ség csaknem­ egészen igénybe is vett már és nem nagy teketóriával adják ki a megbízásokat,, csak azt kötik ki, hogy a bekivánt árut ott adják át. Kerestek többek között 200.000 pár csizmát 22,40 fre árban, 100.000 katonaköpenyt 22 freért, 200.000 bőrbekecset 9 francért és egy millió adag konzer­­vet. Marhának és aprómarhának kivitelét a bolgár kormány egészen betiltotta. Szintúgy tiltott a ga­bona, liszt és takarmánykivitele Urumkoj, Sotir, Topolovo, Kibilar, Konstantinov, Harmanli, Kos­let, Csepelare, Ladjene, Kesarinovo és Gesovo ál­lomásokon át. A cukorrépa termés teljesen elveszett, úgy hogy az ottani cukorgyárak nagy behozatalra lesz­nek utalva. Bulgár kivitelünk a legutóbbi évben 40 millió koronát tett ki. Szeptember haváig a bevitel 26 millió volt. Ennek alig negyed részét fizették készpénzzel, úgy, hogy ottani érdekeltségünk, ille­tőleg kintlevőségeink értéke kb. 19 millió frankra rúg. Különösen érdekeltek a hazai textil, fém, üveg, papír, gép (mezőgazdasági), vegyészeti, fes­ték és a bőripar. Nagy üzleteket lehet majd kötni, különösen mezőgazdasági gépekben és mindennemű építő­anyagokban, mert óriási építési kampagnere van kilátás. Pillanatnyilag: cukor, rizs, liszt, pet­róleum stb. igen keresettek. A bolgár államvasutak pályázatot írtak ki: 15 személy és 15 teher­mozdonyra, továbbá 450 te­herszállító kocsira, amely pályázat január hó 15-én jár le. Konstantinápolyban a helyzet az, hogy a mo­ratórium megtagadása dacára, amelyet különösen a kisebb kereskedők sürgettek, a fizetések csaknem egészen szünetelnek. Mivel a postai közlekedés is, lévén a rendelkezésre álló összes közlekedési esz­közök a hadereg számára lefoglalva, alig megbíz­ható, a pénzküldemények is teljesen kimaradnak. A vidéket áruval alig látják el, egyfelől mert szál­­lítani sem lehet, másfelől meg a legtöbb vidéki ke­reskedő bevonult és így az otthonmaradottak a már megrendelt áru átvételét sem vállalják. A vámo­kat Szerbiával, Montenegróval, Görögország és Bulgáriával szemben 100 százalékra emelték fel. Ez a forgalmat teljesen lehetetlenné tette, ellenben leszállították az olasz eddigi 100 százalékos vámokat, 11 százalékra, ami az olasz eredetű áruknak közeli megjelenését je­lenti a török piacokon. A török kormány bevásár­ló bizottsága nagyban működik, csakhogy a szál­lítások teljesítési helyéül Konstantinápolyt tűzi ki, ami nagyban megnehezíti a szállítók helyze­tét. Óriási számban érkeznek menekülők és sebe­sültek az ország minden részéből, ami a város el­látását nagyban megnehezíti. Igen megérzik a gö­rög hajók hiányát, amelyek részben kitiltva, rész­ben a török kormány számára le vannak foglalva. Csakis a fekete tengeren át történnek szállítások. Érdekes, hogy Oroszországból igen sok liszt érke­zik. Sajtban, juhsajtban, kaskáváiban, amelyek a lakosság főtáplálékát képezik, igen nagy hiány van. A kormány különböző ruházati cikkeket sze­rez be, így többek között vagy 100.000 mtr széles vásznat, 5 millió mtr khaki szinit, és 1 millió mtr szürke posztót, szőrméket, bőrárukat stb. Lisztre, kétszersültre és rizsre nagy szükség van most ott. A Törökországba irányított árukkal nagy baj van, mert a vámhatóságok 4 napi fekbérmen­­tességet engedélyeznek. Ám elszállítani az árut alig lehet, nincs ember és az otthagyott áruk után négyszeres fekbéreket követelnek a hatóságok. Mivel valószínűleg Törökországnak már csak az anatóliai vilajettek fognak megmaradni, az idő máris tömörült, vagy 300.000 főnyi menekült, más foglalkozás híján az eddig meg nem művelt földeket fogja munkába venni, ami ezt a csaknem egészen elhanyagolt országrészt igen nagy mér­tékben fogyasztóképessé fogja tenni. Nagy a fé­lelem a kereskedővilágban élet- és vagyonbiztonság tekintetében, és ennek ellensúlyozására, Perát, Pancardit és Sislit, ahol a legtöbb európai tartóz­kodik, a hadihajók legénysége őrzi. Mindazonáltal a török kormány is mindent elkövet, hogy a va­gyon- és személybiztonságot emelje. A napokban a török kormány megengedte a földközi tengerre szóló kikötőkre a marhakivitelt és ez bizonyos vonatkozásokban nagy megköny­­nyebbülést teremtett. Mivel azonban a görög flot­ta a Dardanellákat blokád alatt tartja, tömegáruk behozatalára egyelőre még csak gondolni sem le­het. Már­pedig kávé, rizs, cukor stb. elsőrendű élelmi cikkeket csakis a Dardanellákon át lehet behozni. Érdekes jelenségként jegyezzük itt fel, hogy dacára az ottani kereskedelem eléggé ismert helyzetének, nagyobb, jelentőségteljesebb csődese­­tek még eddigelé elő nem fordultak. Ez pedig az ottani piac konszolidáltságára enged következtetni. Belgrádban a helyzet nem valami nagyon ke­csegtető. Csaknem minden kereskedő zászló alá vonult. A moratóriumot mindenki igénybe veszi. A bankokat megrohanták és csak kormányhatósá­gi intervencióra sikerült megakadályozni a teljes felfordulást. A követelések tekintetében csak becslésekre támaszkodhatunk. Az össztartozások összegét mint­egy 60—80 millió dinárra teszik. Ebből a monar­chiát közel 30 millió érdekelheti. Fizetésteljesítés­­ről egyelőre szó sem lehet, sőt a viszonyok hely­reálltával is kell arra számítani, hogy 10—12 hó­napra lesz szükség, míg a kintlevőségek tényleg rendeztetnek. Az országban azonban van pénz, mert a vidék a hadvezetőségnek igen jó árak mel­lett adta el terményeit és igy a területszaporodást is szemmel tartva, bizonyos gazdasági föllendülés elmaradhatlan, pláne hogyha a béke alaposan és gyorsan helyreáll. Monarchiánknak is érdekében állana a Szer­biával való konfliktust, vagy-vagy, végleg rendez­ni, mert a szerb közhangulat nagyban izgat az osz­trák-magyar monarchiából eredő áruk ellen, sőt a kereskedők hivatalos közlönye, a „Trgovinszki Glasznik“, nyíltan hirdeti is már a bojkottot. Megjegyezzük itt, hogyha Szerbia az általa óhajtott albán kikötőhöz jut, akkor Ausztria-Ma­­gyarország gazdasági befolyása alól teljesen ki is vonta magát. Mondanunk sem kell tehát, mily ér­dekek fűznek bennünket ennek megakadályozásá­hoz. Cettinjében minden csendes. Mindenki bevo­nult, még az asszonyokat és leányokat is vagy egészségügyi szolgálatba állították, vagy pedig élelmi és lőszertranszportra használják fel. Min­den bank bezárva, az egy Nemzeti bank kivételével, amely főképen az állami pénzügyekkel foglalkozik. Követelésünk mintegy félmillió koronát tesz ki, melynek fele a béke helyreálltával be fog folyni, egy negyedére halasztást kell majd adnunk, míg a hátralékot el fogjuk veszíteni. Ellenben Monte­negró hadi műveletei révén, oly kitűnő hódított területekhez jut, amelyek bizonyos gazdasági meg­könnyebbülést fognak létesíteni, úgy­hogy ajánla­tos volna mihamarább ott megtelepülő megbízotta­­kat felállítani, akik mindjárt a béke helyreállta után hozzáfognának a munkához. Az athéni viszonyok tekintetében eléggé jel­lemző, hogy már október hó végén csaknem min­den esedékesség óvatosva került vissza, úgy hogy a nagykereskedők, leszámított és tovább adott vál­tóikat visszaváltani kénytelenültek és így nem ma­radt a külföldi tartozások számára pénzük. Szál­lítani egyáltalán nem lehet semmit sem, mert nemcsak a vasutak vannak lefoglalva, de minden igavonó állatot is a hadvezetőség szolgálatába ál­lítottak. Az ottani bankokkal szemben elővigyázat ajánlatos. A hadvezetőség által megvett rendeléseket­ a görög nemzeti bank garantálja. A hadsereg részé­re történt beszerzéseknél legnagyobbrészt Francia­­országból eredő árukról van szó, az átvétel pedig Pireusban történik meg. Ha idejében és kellőképen érdeklődünk a balkán-piacokon, megvethetjük ott a lábunkat. Sajnos azonban — ismerve magunkat — és félők _____________________________________

Next