Pesti Hírlap, 1913. január (35. évfolyam, 1-27. szám)
1913-01-02 / 2. szám
fflfS. format 2 resutertSK. ___Pesti Hírlap erre nagy izgalomvett erőt, mert a város bombázásittól tartottak. Néhány laptudósító a Teneos fedélzetére ment, ahol a parancsnok azt a kívánságát fejezte ki előttük, hogy Izmail Kemal bevel, Albánia ideiglenes kormányelnökével szeretne megismerkedni. Az újságírók erre eltávoztak és rövid idő múlva Gurachuchyval és Sami beyel tértek vissza, akik Izmail Keinabeynek, a naszád parancsnokához intézett levelét hozták magukkal. Az albánok félóra hosszat maradtak a hajón. A naszád parancsnoka, hír szerint, biztosította őket, hogy amíg nem okvetlenül szükséges, nem tesznek semmiféle intézkedést a város ellen. Saseno sziget még mindig a görögök birtokában van. rA szigetek ellen, Konstantinápoly, jan. 1. A lapok jelentése szerint a chioszi török helyőrség a muzulmán és keresztény előkelőségek kérése ellenére elhatározta, hogy nem adja meg magát és a végsőig folytatja az ellenállást. rA szalonikii kikötő, Szaloniki, jan. 1. A kikötői hivatal hirdetménye szerint a szalo-*nikii öböl bejárata a Karaburnu-fok felöl immár teljesen mentes aknáiétól és torpedóktól és a hajók kikötői pilóták nélkül is éjjel-nappal járhatják ezt az utat. A kolera, Konstantinápoly, jan. 1. Tegnap 23 koleraeset fordult elő, egy halálos kimenetellel. A megbetegedések száma eddig 2342, a halálozásoké 1140. Keleti érdekeink . . . Aki most figyelemmel kíséri a keleten történőket, sok, igen érdekes és gazdasági szempontból megfigyelésre méltó tanulságra tehet szert. A meghódított török területek mindjobban beletörődnek a helyzet teremtette változásokba és már-mármegindulni készül, a háború következtében teljesen lekötött gazdasági forgalom. Az egyes konzulátusi jelentésekből rémséges gazdasági pusztulást lehet kiolvasni és hogy mi lesz az ottani kintlevőségek és követelések sorsa, alig kétséges. A moratóriumnak, különösen Bulgáriában és Szerbiában felette káros kihatásai lesznek. Törökország kisebb kereskedői is kérték és sürgették ezt, de a szolid ottomán kereskedelem és a nagyobb bankok, nemcsak ellenezték, mondván, hogy ők kötelezettségeiknek a legteljesebb mértékben eleget fognak és tudnak is tenni, de világosan rámutattak arra a tényre, hogy a moratóriumot, tulajdonképen csakis a kisebb, alig fundált, gyenge emberek követelik oly vehemensen, akik ily módon akarnak egyelőre szabadulni kötelezettségeik teljesítésétől és arra számítanak, hogy a zavarosban, majd csak kialakul számukra is valamely olyan helyzet, amelyből hasznot fognak kovácsolni. A Bulgáriában és Szerbiában megadott és meg is hosszabbított moratórium hatása csak most jelentkezik, a maga teljében, mert míg eleintén, különösen a nagyobb cégek simán fizettek, e két országban fizető egyáltalán nincsen. Váltók után 8 százalék, egyéb nyílt hitelek után pedig 10 százalékos késedelmi kamatokat teljesítenek, a moratóriumot igénybe vevők, akik még a házbéreket sem fizették. Ilyetén módon teljesen megszűnt a készpénzforgalom és valóságos készpénzinség dühöng ez országokban. A jövő helyzet azonban távolról sem ilyen kétségbeejtő. Sőt, a meghódított és valószínűleg a hódítók birtokában is maradó területek kitűnő termőföldek. A gyárakból, különösen a cukorgyárakból kiszoruló gyári munkásság majd teljes erővel a mezőgazdaságra vetheti magát és különösen a szerb hódítások területén csakhamr bizonyos gazdasági megkönnyebbülés lesz észlelhető. Az egyes keleti emporiumok gazdasági viszonyait és az ott jelentkező szükségleteket nagy vonásokban alábbiakban ismertetjük. Szófiában a moratóriumot kihirdető rendelet csak általánosságban intézkedett, mert a bolgár váltótörvények világosan kimondják, hogy az államhatalmi intézkedések csak a lejárattal összefüggő cselekmények idejének elhalasztását jelentik, de egyéb tekintetben az eredeti lejárat és annak határa változatlan maradt Az ottani nagybankok jelentése szerint nincs ma már cég, amely nem élt volna a moratóriummal. Ennek előnyeit a kis és gyenge cégek élvezik, mert ezek készpénzért adják el áruikat és mert nem fizetnek a nagykereskedőknek, — ezek meg hitelbe árut nem kapnak — a forgalom csaknem teljesen megakadt. Csakis a raktáron levő árukat adják el, új áru egyáltalán nem érkezik. A közlekedés egészen megszűnt és nagy mennyiségekben hevernek az áruk, a dunai állomásokon. Mlivel Bulgáriát csakis a Dunán lehet most megközelíteni, monarchiánk az odaszállítás tekintetében igen előnyös helyzetben van. A szobranyevő milió leva hitelt engedélyezett hadi szükségletek beszerzésére, amit a hadvezetőség csaknem egészen igénybe is vett már és nem nagy teketóriával adják ki a megbízásokat,, csak azt kötik ki, hogy a bekivánt árut ott adják át. Kerestek többek között 200.000 pár csizmát 22,40 fre árban, 100.000 katonaköpenyt 22 freért, 200.000 bőrbekecset 9 francért és egy millió adag konzervet. Marhának és aprómarhának kivitelét a bolgár kormány egészen betiltotta. Szintúgy tiltott a gabona, liszt és takarmánykivitele Urumkoj, Sotir, Topolovo, Kibilar, Konstantinov, Harmanli, Koslet, Csepelare, Ladjene, Kesarinovo és Gesovo állomásokon át. A cukorrépa termés teljesen elveszett, úgy hogy az ottani cukorgyárak nagy behozatalra lesznek utalva. Bulgár kivitelünk a legutóbbi évben 40 millió koronát tett ki. Szeptember haváig a bevitel 26 millió volt. Ennek alig negyed részét fizették készpénzzel, úgy, hogy ottani érdekeltségünk, illetőleg kintlevőségeink értéke kb. 19 millió frankra rúg. Különösen érdekeltek a hazai textil, fém, üveg, papír, gép (mezőgazdasági), vegyészeti, festék és a bőripar. Nagy üzleteket lehet majd kötni, különösen mezőgazdasági gépekben és mindennemű építőanyagokban, mert óriási építési kampagnere van kilátás. Pillanatnyilag: cukor, rizs, liszt, petróleum stb. igen keresettek. A bolgár államvasutak pályázatot írtak ki: 15 személy és 15 tehermozdonyra, továbbá 450 teherszállító kocsira, amely pályázat január hó 15-én jár le. Konstantinápolyban a helyzet az, hogy a moratórium megtagadása dacára, amelyet különösen a kisebb kereskedők sürgettek, a fizetések csaknem egészen szünetelnek. Mivel a postai közlekedés is, lévén a rendelkezésre álló összes közlekedési eszközök a hadereg számára lefoglalva, alig megbízható, a pénzküldemények is teljesen kimaradnak. A vidéket áruval alig látják el, egyfelől mert szállítani sem lehet, másfelől meg a legtöbb vidéki kereskedő bevonult és így az otthonmaradottak a már megrendelt áru átvételét sem vállalják. A vámokat Szerbiával, Montenegróval, Görögország és Bulgáriával szemben 100 százalékra emelték fel. Ez a forgalmat teljesen lehetetlenné tette, ellenben leszállították az olasz eddigi 100 százalékos vámokat, 11 százalékra, ami az olasz eredetű áruknak közeli megjelenését jelenti a török piacokon. A török kormány bevásárló bizottsága nagyban működik, csakhogy a szállítások teljesítési helyéül Konstantinápolyt tűzi ki, ami nagyban megnehezíti a szállítók helyzetét. Óriási számban érkeznek menekülők és sebesültek az ország minden részéből, ami a város ellátását nagyban megnehezíti. Igen megérzik a görög hajók hiányát, amelyek részben kitiltva, részben a török kormány számára le vannak foglalva. Csakis a fekete tengeren át történnek szállítások. Érdekes, hogy Oroszországból igen sok liszt érkezik. Sajtban, juhsajtban, kaskáváiban, amelyek a lakosság főtáplálékát képezik, igen nagy hiány van. A kormány különböző ruházati cikkeket szerez be, így többek között vagy 100.000 mtr széles vásznat, 5 millió mtr khaki szinit, és 1 millió mtr szürke posztót, szőrméket, bőrárukat stb. Lisztre, kétszersültre és rizsre nagy szükség van most ott. A Törökországba irányított árukkal nagy baj van, mert a vámhatóságok 4 napi fekbérmentességet engedélyeznek. Ám elszállítani az árut alig lehet, nincs ember és az otthagyott áruk után négyszeres fekbéreket követelnek a hatóságok. Mivel valószínűleg Törökországnak már csak az anatóliai vilajettek fognak megmaradni, az idő máris tömörült, vagy 300.000 főnyi menekült, más foglalkozás híján az eddig meg nem művelt földeket fogja munkába venni, ami ezt a csaknem egészen elhanyagolt országrészt igen nagy mértékben fogyasztóképessé fogja tenni. Nagy a félelem a kereskedővilágban élet- és vagyonbiztonság tekintetében, és ennek ellensúlyozására, Perát, Pancardit és Sislit, ahol a legtöbb európai tartózkodik, a hadihajók legénysége őrzi. Mindazonáltal a török kormány is mindent elkövet, hogy a vagyon- és személybiztonságot emelje. A napokban a török kormány megengedte a földközi tengerre szóló kikötőkre a marhakivitelt és ez bizonyos vonatkozásokban nagy megkönynyebbülést teremtett. Mivel azonban a görög flotta a Dardanellákat blokád alatt tartja, tömegáruk behozatalára egyelőre még csak gondolni sem lehet. Márpedig kávé, rizs, cukor stb. elsőrendű élelmi cikkeket csakis a Dardanellákon át lehet behozni. Érdekes jelenségként jegyezzük itt fel, hogy dacára az ottani kereskedelem eléggé ismert helyzetének, nagyobb, jelentőségteljesebb csődesetek még eddigelé elő nem fordultak. Ez pedig az ottani piac konszolidáltságára enged következtetni. Belgrádban a helyzet nem valami nagyon kecsegtető. Csaknem minden kereskedő zászló alá vonult. A moratóriumot mindenki igénybe veszi. A bankokat megrohanták és csak kormányhatósági intervencióra sikerült megakadályozni a teljes felfordulást. A követelések tekintetében csak becslésekre támaszkodhatunk. Az össztartozások összegét mintegy 60—80 millió dinárra teszik. Ebből a monarchiát közel 30 millió érdekelheti. Fizetésteljesítésről egyelőre szó sem lehet, sőt a viszonyok helyreálltával is kell arra számítani, hogy 10—12 hónapra lesz szükség, míg a kintlevőségek tényleg rendeztetnek. Az országban azonban van pénz, mert a vidék a hadvezetőségnek igen jó árak mellett adta el terményeit és igy a területszaporodást is szemmel tartva, bizonyos gazdasági föllendülés elmaradhatlan, pláne hogyha a béke alaposan és gyorsan helyreáll. Monarchiánknak is érdekében állana a Szerbiával való konfliktust, vagy-vagy, végleg rendezni, mert a szerb közhangulat nagyban izgat az osztrák-magyar monarchiából eredő áruk ellen, sőt a kereskedők hivatalos közlönye, a „Trgovinszki Glasznik“, nyíltan hirdeti is már a bojkottot. Megjegyezzük itt, hogyha Szerbia az általa óhajtott albán kikötőhöz jut, akkor Ausztria-Magyarország gazdasági befolyása alól teljesen ki is vonta magát. Mondanunk sem kell tehát, mily érdekek fűznek bennünket ennek megakadályozásához. Cettinjében minden csendes. Mindenki bevonult, még az asszonyokat és leányokat is vagy egészségügyi szolgálatba állították, vagy pedig élelmi és lőszertranszportra használják fel. Minden bank bezárva, az egy Nemzeti bank kivételével, amely főképen az állami pénzügyekkel foglalkozik. Követelésünk mintegy félmillió koronát tesz ki, melynek fele a béke helyreálltával be fog folyni, egy negyedére halasztást kell majd adnunk, míg a hátralékot el fogjuk veszíteni. Ellenben Montenegró hadi műveletei révén, oly kitűnő hódított területekhez jut, amelyek bizonyos gazdasági megkönnyebbülést fognak létesíteni, úgyhogy ajánlatos volna mihamarább ott megtelepülő megbízottakat felállítani, akik mindjárt a béke helyreállta után hozzáfognának a munkához. Az athéni viszonyok tekintetében eléggé jellemző, hogy már október hó végén csaknem minden esedékesség óvatosva került vissza, úgy hogy a nagykereskedők, leszámított és tovább adott váltóikat visszaváltani kénytelenültek és így nem maradt a külföldi tartozások számára pénzük. Szállítani egyáltalán nem lehet semmit sem, mert nemcsak a vasutak vannak lefoglalva, de minden igavonó állatot is a hadvezetőség szolgálatába állítottak. Az ottani bankokkal szemben elővigyázat ajánlatos. A hadvezetőség által megvett rendeléseket a görög nemzeti bank garantálja. A hadsereg részére történt beszerzéseknél legnagyobbrészt Franciaországból eredő árukról van szó, az átvétel pedig Pireusban történik meg. Ha idejében és kellőképen érdeklődünk a balkán-piacokon, megvethetjük ott a lábunkat. Sajnos azonban — ismerve magunkat — és félők _____________________________________