Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-06 / 32. szám

A Pesti Hírlap 1995. feb­ru­ár 6., csütörta I­­ vov, a bolgár fővezér, Constanzán át negyvennyolc órán belül az összes hadállásokról pontos értesítése­ket kapott. — Az ilyen eseteknek többé nem szabad elő­fordulni, — mondta Mahmud Sefket pasa, — mert az olyan hadvezért, aki ilyesmiket eltűrne, a bolon­dok házába kellene csukatni. Törökország háború alapja, London, febr. 5-A portának­ a háború céljaira közvetlenül ren­delkezésére álló összeget öt millió török fontra be­csülik. Az ifjú-török bizottság másfélmillió fontot adott hadicélra, a saját alapjából. Ezenfelül min­denfelé folyik a gyűjtés, mely azonban eddig még nem sokat eredményezett. Windisch jjrätz Lajos herceg kitüntetése. Szófia, febr. 5. Herceg Windischgrätz Lajost, akit mint önkéntest ahhoz a lovasdandárhoz osztottak be, mely Javer pasát elfogta, a katonai vi­­tézségi éremmel tüntették ki. Török győzelem Skutarinál, London, febr. 5. Itteni diplomáciai körökben tegnap nagy fel­tűnést keltett egy hír, amely szerint a törökök Skutariból kirohanást kíséreltek meg és ez alkalom­mal a szerbeknek érzékeny veszteségeket okoztak. A Daily News római táviratot közöl, amely szerint a törökök kirohanását az albánok is támogatták és ez a körülmény tette lehetővé, hogy három zászló­alj szerb katonaságot fogságba ejthettek. Állítólag a szerbeket, miután ígéretüket vették, hogy nem fognak tovább harcolni, utóbb szabadon bocsátot­ták. A kirohanás révén a törökök négy kocsirako­mány élelmiszert és lőszert zsákmányoltak. • A nagyhatalmak és a balkáni események. A nagyhatalmak és a bolgár hadműveletek Gallipo­­linál. Pária, febr. 5. ■—* Saját tudósítónktól. — A Lokalanzeiger párisi értesülése szerint a londoni nagykövetségi reunió holnapra ösz­­szehívott értekezletén főképen a bolgároknak Gallipoli előtti akciójáról lesz szó, mert oly nagy hordereje van ennek a Dardanel­lák közvetlen közelében végzett akció­nak, hogy ez a jelen pillanatban min­den más kérdést háttérbe szorít. Kon­stantinápolyból érkezett magánjelentések sze­rint Mahmut Sefket pasa teljes bizalommal van Gallipoli parancsnoka, Hakki pasa és az alája rendelt ötvenezer ember képességében és bátorságában. A török kormány ezért azt hi­szi, hogy Konstantinápoly biztonsága érdeké­ben semmi különös intézkedésre sincs szükség. Albánia határai. Berlin, febr. 5. — Saját tudósítónktól. —­ Diplomáciai körökből közlik, hogy a lon­doni nagyköveti reunió minden ülésén Albá­niának az elhatárolá­sával foglalkozik. Az ed­digi tárgyalásokon azonban még nem­ sikerült az ismert nehézségeken átesni, mert Oroszor­szág tudvalevőleg Szerbiának és Montenegró­nak az igényeit támogatja, míg Ausztria-Ma­­gyarországnak az az álláspontja, hogy Skuta­­rit, melyet Montenegro igényel és Prizrendet, melyet Szerbia követel, jogosan a jövendőbeli albán államhoz kell csatolni. Szerb katonai intézkedés Bosznia ellen. Belgrád, febr. 5. — Saját tudósítónktól. — Az összes új gyorstüzelő-ágyúkat és a megszállt területeken levő komitácsikat a bosz­niai határra dirigálták. A 18-ik gyalogezred is parancsot kapott a visszatérésre. ■ t- ¡ * Királyunk levele. Mit irt a király a cárnak! V Berlin, febr. 5. ‡— Saját tudósítónktól. —. 'A Vossische Zeitung pétervári távirata szerint a Ruskaja Morva azt írja, hogy Ferenc Jósáét királynak a cár In» levele azok­nak a tárgyalásoknak az eredménye, amelye­ket Sasonov a pétervári osztrák-magyar nagy­követtel hat héten át folytatott. A király leve­lében azok a szempontok vannak lefektetve, amelyek mellett Ausztria-Magyaror­­szág a Balkán-háború befejezése után a török probléma ügyében meginduló tárgyalásokban részt venne. A békekötés után, amely pétervári diplomáciai körökben már a legközelebbi időre várnak, Sasonov ta­lálkozni fog gróf Berd­nolddal. Ausztria-Ma­­gyarország leszerelése herceg Hohenlohe visz­­szatérése után kezdetét veszi. A cár válasza: Pak­s, febr. 5. Bécs és Pétervár közt útban levő megegyezés­től itt új impulzusokat várnak a londoni nagyköve­ti reunió részére. Pétervárról érkezett jelentések szerint a cár válasza Ferenc József király levelére, melyet Hohenlohe herceg magával fog vinni Bécs­­be, és oly szívélyes kifejezésekkel lesz megfogal­mazva, mint a király kézirata. A diplomaták dolga lesz, hogy ebből a helyzetből ne csak a két biroda­lom megjavult viszonyát vegyék tudomásul, de eb­ből kifolyólag Európa összes népeire nézve előké­szítsék a rendes viszonyokhoz való visszatérést. Ho­henlohe tegnap az osztrák-magyar nagykövets­égen hosszasan értekezett Thurn nagykövettel. Pétervár, febr. 5. Hohenlohe herceg ma Mária Pavlovna nagyhercegnőhöz volt dejem­erre hivatalos. Este Sasonov külügyminiszter huszonkét terí­tékű diplomáciai ebédet adott, amelyen Hohen­lohe herceg is részt vett. Leszerelés, Bécs, febr. 5. A Zeit beavatott forrásból arról értesül, hogy Ferenc József királynak a cárhoz intézett levele a balkáni háború következtében beállott új helyzettel foglalkozik és nagyon valószínű, hogy már legközelebb mind a két részen meg­szüntetik az elrendelt katonai intézkedéseket. Úgy számítják, hogy február tizedikéig normá­lisak lesznek a viszonyok és az idézett lap ér­tesülése szerint a leszerelésre megtörténtek az előkészítő intézkedések. Belgrád, febr. 5.­­—­ Saját tudósítónktól. — A Stampa azt hiszi, hogy Ferenc József királynak a cárhoz intézett levele a kölcsönös le­szereléssel és Albániával foglalkozik és különö­sen azt kívánja, hogy Skutarit Albániának en­gedjék át. A román-bolgár konfliktus. A bolgár ajánlat. , Bukarest, febr. B. A román-bolgár tárgyalások jegyzőkönyve ide­érkezett. A bolgár ajánlat ugyan, mint informált helyen mondják, a román kormányt nem­ elégíti ki, de alapot nyújt a tárgyalások folytatására. Ez idő szerint tárgyalások folynak abból a célból, hogy megállapítsák a további tárgyalások­ módozatait, valamint arról a kérdésről, vajon ezeket a tárgya­lásokat Bukarestben vagy Szófiában folytassák-e­ Take Jon­escu nyilatkozatai. Bukarest, febr. 5. A román-bolgár tárgyalásokkal kapcsolatban több külföldi lap Take Ionescu román belügymi­niszter oly értelmű nyilatkozatát közölte, mintha Take Jonescu a Danev által előterjesztett bolgár ajánlathoz hozzájárult volna. Illetékes helyen ki­jelentik, hogy e nyilatkozatok annál kevésbbé tör­ténhettek meg, mert Take Jonescu Londonból való elutazása előtt épúgy, mint Bécsben és Buda­pesten tett nyilatkozataiban is határozottan kije­lentette, hogy a dr Danev által előterjesztett aján­lat teljes egészében elfogadhatatlan. A románok és Eitel Frigyes. I­­1 Bukarest, febr. 5. Eitel Frigyes hercegnek és kíséretének látogatása itt a legjobb hatást keltette. Hangsú­lyozzák, hogy a király még uralkodókkal szem­ben is ritka kitüntetésben részesítette a herceget és mind ez, mind a herceg kíséretének egybe­állítása, amelynek a császár főhadsegéde is tagja volt, túlmegy a hercegi keresztelőknél a keresztszülök részéről szokásos figyelmesség keretén. Újabb bizonyítékát látják ebben a Tanügyi rovat. A tanítók és a fizetésrendezés. Az állami tanítók akciója. A tanítói fizetések rendezésére vonatkozólag a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat szerdára Budapestre gyűjtötte az ország tanítóságának ve­zetőit, hogy tiltakozzanak a javaslat sérelmes ren­delkezései ellen. A tiltakozás az Állami Tanítók Országos Egyesülete választmányi ülésén hangzott el, azután pedig fölkeresték küldöttségileg a­ taní­tók ügyeit intéző osztálytanácsost, majd pedig a munkapárti képviselőház dirigensét, gróf Tisza Istvánt, hogy sérelmeik orvoslására kérjék őket. Válaszul kaptak ugyan szép szavakat, de határozott ígéretet nem. Még Tisza István is azt mondta a küldöttségnek, hogy előbb gróf Zichy János kul­tuszminiszterrel kell beszélnie, mert csak ő dönthet e kérdésben. A tanítók pedig várjanak türelemmel , és a legközelebbi választásokon ismét számíta­nak rájuk. A küldöttséget nem nagyon elégítette ki a házelnöki válasz, de azért elhatározták, hogy a további akció megindítását elhalasztják addig az időig, amíg Tisza Istvánnak alkalma lesz Zichy Jánossal beszélni. — A választmányi ülés. — Az Állami Tanítók Országos Egyesületének választmányi ülése szerdán délelőtt kilenc órakor kezdődött a Tanítók Háza tanácstermében. Blazsek elnök nyitotta meg az ülést és felkérte Bozsik Bé­la szolnoki tanítót, hogy terjessze elő jelentését a hetes bizottság eddigi működéséről. Az előadó is­mertette a hetes bizottság ama határozatát, hogy sérelmük orvoslását a képviselőház és a főrendiház elé viszi és ha itt sem történik semmi a tanítók ér­dekében, a király elé mennek ügyükkel. Beszámolt arról, hogy a hetes bizottság eddig eljárt a mun­kapártnál, kérve ügyük hathatós támogatására. Az előadó javasolta, hogy addig, amíg a fontosabb faktorokat fel nem keresték, addig a választmányi ülés függesszék fel. Szász Ferenc kispesti igazgató visszautasítja ama vádakat, amelyekkel a hetes bi­zottságot illették és Onódy Gusztávval együtt saj­nálkozásuknak adnak kifejezést a történtek felett. Czáró János javasolta, hogy az állami tanítók rang­fokozatba való előmenetelére ne legyen irányadó a minősítés és kérte a hetes bizottságot, hogy ezt a kérdést a fizetésrendezéssel együtt tárgyalják. Bla­zsek elnök pártolta az indítványt és miután a hetes bizottság magáévá tette Czira János javaslatát, az ülés folytatását délutánra halasztották, hogy köz­ben egy küldöttség eljárhasson a tanítók ügyeit in­téző osztálytanácsosnál és a képviselőház elnökénél. — Tisztelgések. — A délelőtti választmányi ülés határozatából kifolyólag a választmány felkereste dr Neister An­tal miniszteri osztálytanácsost, aki előtt a küldött­ség szónoka, Brozsik Pál, tolmácsolta a választ­mány határozatát, előadván, hogy a választmány az 1893. évi IV. t.-c.-nek az állami tanítóságra való teljes mértékű kiterjesztését kéri, minthogy a kép­viselőház közoktatásügyi bizottságában ez nem tör­tént meg, így a választmány nem képviselheti to­vább az állami tanítóságot, távoznia kell és helyét át kell adnia a radikális irányzatnak, úgyszintén agodalmát fejezi ki a törvényjavaslatban kon­­templált minősítés felett is. Dr Neiszer válaszában kifejti, hogy a fizetési osztályba való beosztás nem történhetik meg, azért, mert irányadó elv gyanánt lett megállapítva, hogy a felekezeti, községi és állami tanítók ugyanazon alapelv szerint osztassanak be a fizetési fokozatok­ba. Ez nem teljesíthető, mert a községi és felekeze­ti tanítók, tekintettel különböző iskolafentartóik­­ra, státusban s a státus keretén belül rangsorba nem oszthatók. A törvényjavaslatnak a miniszter által a bizottsági ülésen felvetett módosítása sze­rinti megoldása egyenesen az állami tanítóság elő­nye az 1893. évi IV. t.-c. 5. szakaszával szemben, amely a mindenkori kormány, illetőleg miniszter kénye-kedvére bízza a tisztviselő érdemes, vagy nem érdemességének megítélését s így a magasabb fizetési osztályba való kinevezését. A minősítésnek­ ez a módja a politikai magatartás megtorlását is kizárván, az állami tanítóságnak nem sérelme, ha­nem más tisztviselőkkel szemben vívmánynak te­­kinthető. A választmány fölkereste a képviselőház el­nökét, gróf Tisza Istvánt is. Bozsik Béla előadta, hogy az állami tanítók illetményrendezésére vonatkozó javaslatnak léig a barátságos viszonynak nemcsak a két uralko­dóház, hanem a két nemzet között is, amelyet a román nép ez idő szerint igen értékesnek te­kint.

Next