Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-08 / 34. szám
«ns. renrnar o., sBomoat. PESTI HÍRLAP Trácia — kurd lovasok prédája. Konstantinápoly, febr. 7. — Saját tudósítónktól. — Vasárnap és hétfőn tizennyolc török szállítóhajó, melyet két torpedónaszád kisért. Midiánál tizenötezer kurd lovast szállított partra. Ezeknek az irreguláris katonáknak mindegyike nyolcszáz tölténynyel és mintegy húsz kis kézibombával van ellátva, élelmiszerük azonban nincsen. Az a parancsuk, hogy 400—400 emberből álló hordákra oszolva, lepjék el egész Tráciát. A lakosság költségén élelmezzék magukat és senkinek ne kegyelmezzenek. Skutari ostroma. Bécs, febr. 7. — Saját tudósitónktól. — Podgoricából táviratozzék a N. W. Tgbl.nak- Skutarit tegnap este minden oldalról bombázták. A tüzelés éjfélig tartott. Minthogy a várból csak gyöngén feleltek az ágyúzásra, a nagy köd miatt a tüzelést beszüntették. A szerb ágyúk borzasztó pusztítást vittek végbe a váron. Egy másik jelentés szerint Hasszan Riza bej, Skutari parancsnoka, a tegnapi küzdelemben elesett. Helyette Izzed pasa vette át a parancsnokságot, akitől a vár átadását várják. Fiume, febr. 7. — Saját tudósítónktól . A Biena Novina jelenti Cettinjéből, hogy Nikita király ma fogadta a malisszorok főnökeit, akiknek köszönetet mondott vitézségükért, melylyel Montenegrói oldalán küzdöttek. A malisszorok megköszönték a királynak a szíves szavakat és megígérték, hogy tovább is Montenegróért fognak harcolni, melyet hazájuknak tekintenek. Törökország helyzete. Béketárgyalás Csataldzsánál. Konstantinápoly, febr. 7. Beavatott diplomáciai forrásból a következőket közlik: Szerdán délben Bakcsikörnél tárgyalás volt a békekötés érdekében. A tárgyaláson török részről Mahmud Sefket pasa nagyvezér és Izzed pasa főparancsnok, bolgár részről pedig Savov és Dimitriev tábornokok vettek részt. A tárgyalásnak nem volt eredménye. A bolgárok sajnálkozó kifejezésekkel kijelentették, hogy most — miután az ellenségeskedések újra megkezdődtek — nemcsak Drinápolyt, valamint az összes szigeteket, hanem a határnak Lüle-Burgaszon túl való kitolását is követelik. A tárgyalás erre megszakadt. Harc a végsőig. Konstantinápoly, febr. 7. A török kormány szilárdul el van tökélve rá, hogy bármi történjék is, a háborút egészen a végsőig folytatja. Tegnap a szultánnak egy kádéja jelent meg, amely felhatalmazza a kormányt, hogy öt millió font összegű belső kölcsönt bocsásson ki. Ez a kölcsön a földadó jövedelmével fedezendő kincstári jegyekből fog állani. Elhatározta továbbá a minisztertanács, hogy egy újabb rendelettel a főváros összes készleteit lefoglalja a háború céljaira, amelyeknek az ellenértékét készpénzzel vagy pedig kényszerárfolyammal ellátott kincstári jegyekkel fizetteti. A pénzügyminiszter felszólította az egészségügyi központot, hogy 600.000 fontot kitevő alapját bocsássa a kormány rendelkezésére. Köln, febr. 7. — Saját tudósítónktól. — A Kölnische Zeitung jelenti Konstantinápolyból: Törökország a legnagyobb erővel folytatja a hadjárat előkészületeit. Az iskolákat kórházakká változtatják át. A fronthoz tábori kórházakat küldenek. A diplomáciai körök az idegen hadihajók szaporítását követelik a portától, amit a porta ellenez ugyan, de már kénytelen volt megengedni, hogy olasz hajók bemehessenek a Dardanellákba. A belső kölcsön. Konstantinápoly, febr. 7. A pénzügyminiszter kommünikét tesz közzé, amely a következőket mondja: A kormány, hogy a rendkívüli hadi kiadásokat fedezhesse, az összes ottománok segítségét kéri. A kormány a leghatásosabb eszköznek tartja a császári dekrétummal szentesített belső kölcsönemiszsziót. E célból a kormány haladéktalanul 3 és fél millió fontnyi 5 százalékos kincstári kötvényt fog kibocsátani, amelyre az ingatlanadók fognak garanciául szolgálni. Egy font sterling, vagyis egy font 10,5 piaszter értékben fognak kötvények kibocsáttatni. A kamatozás és amortizáció szelvények útján történik, esedékességi nap december 13, amikoris a szelvényeket a török állampénztárak készpénzben beváltják. A szelvényeket adófizetéseknél is elfogadják a hivatalok. Paris, febr. 7. — Saját tudósítónktól. — A konstantinápolyi Moniteur Oriental jelenti, hogy a török kormány azzal a szándékkal foglalkozik, hogy a kincstárban lévő drágakövek közül néhányat elzálogosít, hogy így kapjon kölcsönt. A vakufminiszter lemond. Konstantinápoly, febr. 7. Hír szerint Hairi vakusminiszter azért mondott le, mert nem akart hozzájárnámi ahhoz, hogy a kormány a vakusalap tartalékalapjához nyúljon és onnan szerezze be előlegszükségletét.* A nagyhatalmak magatartása. : A Dardanella-kérdés. Pétervár, febr. 7. — Saját tudósítónktól. — Sasonov külügyminisztert a bolgároknak Gallipolinál elért sikere — hír szerint — arra indította, hogy az itteni török nagykövettel tárgyalásba bocsátkozzék a Dardanellák kérdésében. A tárgyalások a legnagyobb titoktartással folynak. Sasonov állítólag más hatalmaknak a képviselőivel is értekezett. Berlin, febr. 7. — Saját tudósítónktól. — Itteni diplomáciai körökben nem hiszik, hogy a hatalmak valamelyike az esetben, ha a görög flottának a Márvány-tengerbe való beevezése által a Dardanellák kérdése fölmerülne, flottaintézkedést tenne. Németország fenyegetése. Bécs, febr. 7. — Saját tudósítónktól . Mint a Neue Freie Presse különösen megbízható orosz forrásból értesül, Németország közölte az orosz kormánynyal, hogy az esetben, ha az orosz csapatok bevonulnak Örményországba, Kis- Ázsiában Németország is szabad kezet tart fönn magának.• A monarchia és Oroszország. Királyunk levele. Köln, febr. 7. A Köln. mrg jól értesült bécsi forrásból a következőket jelenti Ferenc József királynak a cárhoz küldött kéziratáról- Nem igaz, hogy a kézirat elküldését diplomáciailag előkészítették. Az orosz kormányt a pétervári osztrák-magyar nagykövet útján egyszerűen értesítették a kéziratnak Hohenlohe herceg útján való elküldéséről, más diplomáciai lépés azonban nem történt, különösen pedig nem áll, hogy a cárhoz kérdést intéztek volna, hogy Hohenlohe herceget a kézirattal szívesen fogadja-e? Aminthogy az ilyen missziót az udvarok közt fennálló szokásnak megfelelőleg, mindig csak egyszerű értesítés szokta megelőzni. Az orosz sajtó ellenséges hangja: Pétervár, febr. 7. Hohenlohe hercegnek nincsen semmiféle diplomáciai szerepe és az a látogatás, amelyet Sasanov külügyminiszternél tett, csupán udvariassági aktus. Tegnap óta az orosz sajtó hangja egészen megváltozott. Ma valamennyi lap, még a félhivatalosok is, ellenséges hangot ütnek meg, így a Ruskoje Slovo, amelyről azt hiszik, hogy Sasanov sugalmazza, barátságtalan hangon ír a király leveléről, azt mondja, hogy ez Ausztria Canossája. Bourbon Alfonz herceg levele Tisza párbajairól. A nemzetközi párbajellenes liga világszerte ismert elnöke, Bourbon Alfonz herceg, terjedelmes nyílt levelet intézett Dessewffy Arisztidhez, a magyar párbajellenes szövetség elnökéhez, és méltó felháborodással ítéli el Tisza István tömegpárbajait. A mindvégig tárgyilagos és lehetőségig általánosságokban tartott nyílt levélre, ugyancsak a nyilvánossághoz intézett levélben válaszol Dessewffy, csakhogy két irat között ég és föld a különbség. A herceg elítélő hangon szól a párbajmániáról és kárhoztatja, hogy épen a törvény őrei fognak fegyvertembertársaik ellen. A magyarországi párbaellenes szövetség elnöke ezzel szemben elégérthetetlenül pártfogásába veszi Tiszát és aki talál elítélő szavakat a párbajozásra. Bourke herceg tisztára társadalmi kérdésnek fogta ki a párbajkérdést, Dessewffy Arisztid azonba politizál válaszlevelében és épen nem mutatkozik olyan elnöknek, akinek kezében jó helye volna a magyar párbajellenes mozgalom ügyi A párbajról vallott elveivel valóban helyesebben tenné, ha lemondana tisztéről és megalakítana magyarországi párbajozók szövetségét. Enne élén stílszerű volna az ő elnökösködése. Bourbon Alfonz herceg érdekes nyílt levele szószerinti szövegében a következőképen hangzik: Egy külföldi lap révén mély sajnálattal értesültem gróf Tisza Istvánnak, a magyar képviselőház elnökének, gróf Károlyi Mihálylyal vivőt párbajáról. Ennek a két magas állású személyiségnek lovagias ügye szükségképen kell, hogy nem feltűnést keltsen, amit még fokoz az a körülmény is, hogy ily esetek rendesen a példaadás csírája foglalják magukban, így tehát kettős az ok, hogy mélyen fájlaljuk ezt az eseményt, dacára annak hogy hasonló esetek mindinkább ritkábbá válnak olyannyira, hogy azokat már bátran a kivételei közé sorolhatjuk. Ebből az alkalomból a párbajellenes és a becsület védelmére alakult szövetségnél feladata, hogy fokozott erélyt fejtsen ki, hogy a párbaj következményeit kellően ellensúlyozhassa Teljes vértezettel kell a szövetségnek síkra szállnia és erős fegyverekkel küzdenie a törvényen ejtett sérelem megtorlásáért. Azoknak, akik hivatalos minőségükben a törvény őrei gyanánt szentelnek, legkevésbbé volna szabad bárminemű megalkuvást megengedni. Tény az, hogy ha két férfiú egymás iránt gyűlöletét mindenáron kielégíteni kívánja és egymásra ront, mint két kakas (bocsánat a kifejezésért), nehéz vállalkozás őket szándékuktól eltéríteni. Vannak pillanatok, mikor a meggyőzés öszszes érvei hajótörést szenvednek a szenvedély hevén, amely megakadályozza az embereket, hogy önuralmukat megtartsák. Vannak olyanok, akik tanuk jelenlétében sebzik meg egymást, de olyanok is, akik tanuk nélkül rontanak egymásra. Az eredmény mindig ugyanaz marad: indulatuknak enyhülést akarnak szerezni, vagy a saját kárukra, vagy az ellenfél kárára. A harag kielégítést nyer, vagy elmérgesedett és visszamarad a megbánás keserű utóize, vagy pedig a kielégültség érzete. Mind a két esetben közelebbről ez csak az érdekelt feleket érinti. Mindenki ura ugyan tetteinek, a világnak azonban joga és kötelessége sajnálkozásának, fájdalmának és visszatetszésének kifejezést adni, amikor finomult erkölcseinkbe beékelődik a barbár korszaknak szégyenletes maradványa és amikor úgyszólván a nyilvánosság színe előtt, mint egy szentesített szokás folyik le két ember páros viaskodása. A rendőrség bármely véres verekedést megakadályoz, de mégis nyugodtan tűrjük, hogy két jó nevelésű ember egymás élete ellen tör. A vízbefutónak utána ugrunk, ellenben a legnagyobb hidegvérrel szemléljük, amint két ember egymást megcsonkítani, vagy esetleg megsemmisíteni készül. Íme, ez a párbajsegédek kegyetlen és kínos szereplése! És ezt nevezik „barát szolgálatnak“. De a segédeken kívül gyakori esetekben másoknak is tudomásuk van készülő párbajról. Ezek azonban azt hiszik, hogy bizonyos bevett szabályok szerint, amelyekhez különben manapság nem is kell alkalmazkodniuk, nincs joguk közbelépni, tehát szabad folyást engednek a sorsnak. Fatalista megnyugvással a véletlenre bízzák hogy barátjuk életben marad-e vagy elesik. Milyen gyakran van letéve egy emberélet sorsa az ő kezükbe és a sorsot ők maguk irányíthatnák. Szokásos hogy a párbajfeleket barátok és ismerősök a párbaj szerencsés kimenetele alkalmába üdvözlik. Milyen könnyen megtörténhetik azonban hogy az egyik fél holttestét a temetőbe kénytelenek kisérni. Vajon milyen gondolatokat ébreszthet egy ilyen nyitott sír? Ha egy katona akar