Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-09 / 35. szám

1913. február 9. vasárnap. Pesti Hírlap ___________________________ mieterhiány miatt küldöttséget menesztett Sukri pasához, hogy a vár átadását kérje, a parancsnok a küldöttség vezetőjét felakasztatta. A parancsnok és tisztjei nem tárgyalnak a város átadásáról és azt hangoztatják, hogy Drinápolyból csak romhal­­maz fog a bolgárok kezébe jutni. Drinápoly bevehetetlen (?) London, febr. 8. Az Evening News konstantinápolyi tudósító­­ja tegnap kihallgatást kért Mahmud Sefket pasa nagyvezértől, de helyette magántitkára fogadta. Azt mondta az angol hírlapírónak, hogy a török hadve­zetőség Drinápolyt és Csataldzsát bevehetetlennek tartja. Sukri pasától legutóbb az a jelentés jött, hogy bár csak hatvanezer katonája van, mégis száz­ötvenezer ember védi Drinápolyt, mert időközben begyakorolta a fegyverforgatásra és az ágyuk ke­zelésére a polgárnépet is, a mohamedán asszonyok pedig, ha a vár falait fogja ostromolni az ellenség, forró ólmot fognak önteni a bolgárokra. A rohamtámadás előkészülete. Szófia, febr. 8. — Saját tudósítónktól. — Drinápolyt éjjel-nappal szakadatlanul bombázzák. Beavatott körökben az eddigi ered­ményekkel, melyek a rohamtámadást előkészí­tik meg vannak elégedve. A hős Sukri pasa. 4 Konstantinápoly, febr. 8. Saját tudósítónktól. — Sukri pasának a Kiamir pasához intézett­­drótnélküli távirata, melyben kijelenti, hogy Drinápolyt semmi esetre sem adja fel, a kö­vetkezőleg szól: Törökország történelmében nem szere­pel tábornok, aki olyan gyáva lett volna, hogy a világ egyik legerősebb erődítmé­nyét, mint amilyen a mienk, olyan vér­szomjas és kegyetlen ellenségnek önként kiszolgáltassa, s­em akarom, hogy azt mondják rám, hogy elkövettem ezt a figu­­vaságot! Inkább föláldozom a legutolsó emberemet és revolverem utolsó golyóját föntartom a magam számára, ha azt lá­tom, hogy a további ellentállás lehetetlen­né vált. Gondoskodni fogok arról, hogy a 40.000 ittlevő bolgárt elpusztítsam. A nő­ket, gyermekeket és betegeket ez esetben az idegen konzulok oltalmára bíznám és ne­kik engedném át, hogy ezeket a menekülő­ket is ép úgy lemészároltassák, mint ahogy ezt a bolgárok az asszonyainkkal eddig is megtették. Ekkor aztán az én ágyúim mindama gyönyörű épületekre fognak irá­nyaim, melyek e szép város ékességeit ké­pezik és a várost óriási romhalmazzá fo­gom változtatni. Én és derék katonáim nem törődve a biztos halállal, ki fogunk rohanni az égő városból és az ellenségnek a vonalait, még ha milliókra menne is a számuk, át fogjuk törni. Vagy meghalunk becsülettel, vagy pedig ezeket a romokat győztesen fogjuk elhagyni. * Egyéb hírek, Új béketárgyalás, Paris, febr. 8. A Matin szófiai tudósítója azt jelenti, hogy Törökország új béketárgyalásokat kezdett közvetle­nül a szövetségesekkel és lehet számítani arra is, hogy két napon belül befejeződik a háború. Berlin, febr. 8. — Saját tudósítónktól. — Az itteni török nagykövet, aki eddig a londoni békekonferencián időzött, visszaérke­zett Berlinbe. A nagykövet a helyzetet nagyon reményteljes színben látja. Arra a kérdésre, hogy Jiesid pasa és a Londonban visszamaradt balkáni delegátusok közt megmaradt-e a kon­taktus, a nagykövet ezt válaszolta: — Ez nem Resid pasának a feladata. El­lenkezőleg, neki Grey államtitkárral és a nagy­követi konferenciával kell érintkezésbe lépnie. Azt, hogy Drinápoly eleste küszöbön ál­lana, a nagykövet nem hiszi, hanem az a véle­ménye, hogy az erőd még hetekig ellentállhat. Pálié, febr. 8. — Saját tudósítónktól. — Konstantinápolyi kormánykörökben biz­tosítanak arról, hogy a porta legközelebb meg­kezdi a tárgyalásokat a balkán-delegáltakkal. Mit mond a török belügyminiszter? Konstantinápoly, febr. 8. Hadsi Adul bey belügyminiszter egy inter­view során úgy nyilatkozott a különböző napi­­kérdésekről, hogy azok a híresztelések, mintha a minisztertanács elhatározta volna, hogy békét köt olyan feltétellel, hogy Drinápolyról lemond, ha a kalifa egy képviselőjét kinevezheti oda a szultán, teljesen alaptalanok. A miniszter határozottan megcáfolja a hadseregben dúló viszályokról szóló híreszteléseket is, amelyeket azért bocsátottak vi­lággá, hogy a török hadsereget gyöngének tüntes­sék fel. A drinápolyi csapatok szelleme kitűnő. A miniszter ezután ismertette a vilajetközigazgatás reformjára vonatkozólag készülőfélben levő javas­lat alapelveit. Venizelos Szalonikiben. Szaloniki, febr. 8. Venizelosz miniszterelnök szállásának erké­lyéről az iparegyesület elnökének beszédére vála­szolva, a következőket jelentette ki: — Sajnálom, hogy Londonból a béke nél­kül térek vissza, de a felelősség nem a szövet­ségeseket terheli, akiknek fegyverei győzelme­sek voltak és az ellenséget a tények honorálá­sára és fegyverszünet kérésére bírták. Mihelyt azonban a fegyverszünet meg volt kötve, a le­­győzöttek nem gondoltak többé a békére, az el­lenség tollal akarta visszaszerezni, amit mi karddal hódítottunk. Ez arra kényszerít min­ket, hogy a háborút, amelyet a magunk részé­ről nem is szakítottunk meg, folytassuk és kényszeríti szövetségeseinket, hogy a háborút újra megkezdjék. A háború rövid ideig fog tartani, mert az ellenség el fogja ismerni nere­­ségét és az évszázados rabszolgaságban siü­­lődött országok függetlenségét. Egyletek és intézetek. — A Galilei Körben szombaton este a böl­csész szakosztály filozófiai ciklusának folytatása, képen Babits Mihály a Modern metafizikáról tar­tott érdekes előadást. Az előadó az anyag fogalmá­nak főbb értelmezését vázolta a filozófiatörténeten át. Előadása végén az anyag Bergson-féle értel­mezésével kapcsolatban a dualizmus problémáját állapította meg a mai alakjában. A nagyszámú hallgatóság tetszéssel fogadta Babits Mihály elő­adását. —■ A Kereskedő Ifjak Társulata vasárnap d. u. 3 órakor saját házának dísztermében (IV., Molnár­ u. 25) rendkívüli közgyűlést tart, melyre a társulat tagjait, ezúton is meghívja az elnökség. A rendkívüli közgyűlés egyetlen tárgya az elnökség jelentése a társulati ház ügyeinek, illetve a társulat anyagi viszonyainak rendezését illetőleg.­­— A Mérnök- és Építész-Egyletben hétfőn, e­ső 10-én, este fél hat órakor Lechner Jenő elő­adást tart „Tanulmányok a lengyelországi és felsőmagyarországi renaissance építésről“ címmel (vetített képekkel).­­ A Magyar Turista Egyesület február hó 11-én, kedden, este fél 7 órakor a Sándor-utcai régi országház nagytermében felolvasó-estélyt rendez s ez alkalommal dr Cholnoky Jenő kolozsvári egye­temi tanár tart előadást vetített képek bemutatá­sával az északamerikai Kordilerákról.­­ A Corda Fratres nemzetközi egyetemi szövetségnek legközelebb ismét külföldi vendégei érkeznek. Törley­ Duwel, a központi bizottság hol­landi megbízottja, több társával együtt jelentette be budapesti látogatását a szövetség ügyeiben s az amerikai Kongresszusról való tárgyalás céljából. Itt tartózkodásuk ideje alatt a Corde Fratres ven­dégei lesznek. — Balatoni estély Berlinben. Mint berlini tudósítónk jelenti, a Berlini Magyar Egyesület március elsején Balatoni estélyt rendez az Offi­­ciers-Casino (Zoologischer Garten) összes termei­ben. A vigalmi bizottság élén Manovill Alfréd, az egyesület alelnöke, áll. Az estély teljesen magya­ros stílü lesz, a táncterem magyar motívumokkal díszítve s lesz benne csárda, kocsma és gulyás­tanya. Az estély tiszta jövedelme a segélyalapé.­­ A Galilei Körben február hó 10-én, hétfőn, este 7 órakor a természettudományi szeminárium fizikai részében Czukor Károly folytatja „Az éter és a relativitás elve“ című előadását. Február hó 11-én, kedden, este 7 órakor megkezdődik a Maeh­­szeminárium.­­ Az Egyetértés Társaság február hó 9-én, vasárnap, délelőtt fél 11 órakor az Egyesült lipót­városi polgári kör helyiségében (V., Akadémia­utca 3., I.) tartja V. évi rendes közgyűlését. Színház és zene. Az elnök­né. Hennequin és Weber háromfelvonásos bolhozata. Fordította Karinthy Frigyes. Először adták a Víg­színházban február 8-ikán. Vidám estéje volt szombaton a Vígszínház­nak. Egy szellemes francia bohózatot mutattak be s harsogó kacaj kisérte végig a bemutatót, melyet a közönség tetszése fényes sikerré ava­tott. A párisi Palais Royalban és több világvá­rosban ma is műsoron van Hennequin és Veber bohózata, „Az elnökné“, mely éles és mulatsá­gos szatírája a francia minisztériumoknak; si­kerét azonban nem annyira ennek a finom sza­tírának, mint inkább a komikus helyzetek egy­másra halmozásának s egy pár jelenet pikanté­riájának köszönheti. Hennequinnek és Webernek neve sok nagy­sikerű darab után ismerős a budapesti publikum előtt s a francia szerzők iránt táplált bizalom­nak jele, hogy a premiere-re zsúfolásig megtelt a Vígszínház. A két szerző közös munkája helyzetkomikumból táplálkozó bohózat, melynek egyetlen célja, hogy mulattasson még pedig „mindenáron.“ Ezt a célt teljesen eléri, de nem is válogatós az eszközökben. Két hölgyet is le-­­vetkőztetnek a színpadon s így „Az elnöknék­­nek sok oly jelenete van, amelyeken megbotrán­­kozik a közönség, de azért siet a színházba, hogy megbotránkozhassék, mert kitűnően mulat. Az ilyen darabokról szoktuk mi megírni, hogy az irodalomnak semmi köze hozzájuk, de ebbe belevegyül egy kis titkos irigység is a francia szerzőkkel szemben, akik oly bámulatos szelle­mességgel tudják megírni az alantas témát. Ahol azonban a szerzők a francia minisztériumok éle­tét persiflálják, a munkának ez a szatirikus ré­sze az igazságügyminisztérium több tisztviselő­jének ügyes figurájával igazán irodalmi színvo­nalra emelkedik. Egy vidéki törvényszéki elnök, Tricomnte (Hegedűs) házába vezetnek a szerzők az első felvonásban. Az elnök úrral kártyázik az Ügyész s két bíró. Az elnök nős ember, elvett egy szakácsnőt, Agláját (Haraszthy Hermin), akinek az a szenvedélye, hogy ahol csak réztár­­gyat talál, azt mind kifényesíti. A többiek nőt­lenek s nem vetik meg az apróbb kalandokat, amiért az elnök meg is rójja őket. S figyelmez­teti kollégáit Gaudet Cyprien (Tanai) igazság­ügyminiszter rendeletére, melyben a szerelmi kalandokba keveredő birákat és ügyészeket el­­csapatással fenyegeti. A vidám agglegények ezért a prédikációért meg akarják tréfálni az elnököt s mikor annak felesége a lányával, Denise-zel (Makay Margit) Párisba utazik, be­­kvártélyoznak az elnökné szobájába egy Go­­bette nevű (Gazsi Mariska) könnyű vérű szí­nésznőt, ki épen a városban vendégszerepelt s az egyik biróval olyan lumpolást vitt végbe, hogy kiszállásolták a hotelből. Ezzel a tréfával indul meg a kacagtató je­lenetek sorozata. Mikor Tricointe hazajön, fele­sége szobájából pikáns pongyolában egy fiatal szép leány jön ki. Gobette kezdi meghódítani az öregedő elnököt, de a legkritikusabb pillanat­ban egyszerre megérkezik Gaudet igazságügy­­miniszter. Gobette azonban föltalálja magát, ügyesen játssza az elnökné szerepét s ott ma­rasztalja a minisztert. Sőt az utolsó jelenet el­árulja, hogy a miniszter és az al­elnökné együtt töltik az éjszakát. A második felvonást Parisban játsszák az igazságügyminiszter szobájában. Itt a szatirikus rész lép előtérbe. A minisztertől a szolgáig min­den alak jellemzően van kidomborítva,­­ a szer­zők élesen kigúnyolják azt a léhaságot, mely a minisztériumokban uralkodik s a protekciót, mely a kinevezéseket irányítja. A vidéki tör­vényszéki elnököt a miniszter egymásután öt percenként lépteti elő egyik állásból a másikba.

Next