Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-12 / 37. szám
12__________________ ______Pesti Hírlap __ 1913. február 12., szerda* tart. Ennek tárgyai: 1. Papp Ferenc: Báró Kemény Zsigmond Magyartapudon. 2. Dengi János: Pyrker kéziratos esztétikája. Sarkvidéki expedíciók pusztulása. — Schröder-Stranz hadnagy, Robert Falcon és Scott kapitány expedíciójának szomorú sorsa. — Scott halála m megerősítve. Két nagy nemzet: a németés az angol s ▼elük a világsajtója. Lobaképpen ,tudományos körei, óráról-órára, napról-napra, aggódó szívvel várják a messze Éjszakról ésa távol Délről érkező híradásokat. Az éjszaki sarkvidéken Schröder-Stranz,expedíciója szerencsétlenedett el a Spitzbergákon, pusztán fegyelmezetlensége miatt- A messze Délen, az Antarktikában- Scott kapitányt és öt emberét pusztította el, fájdalom, a hóvihar, miközben diadallal koszorúzott délsarki tatjából visszatérőben volt. Hisz, miként a Pesti Hírlap a keddi számában imát itt elmondotta, Scott kapitány 1912. január 18-án kitűzte az angol lobogót a Déli-sarkon. Boald Amundsen 1911. december 16-án, tehát egy hónappal és két nappal előbb, a sextens és a mesterséges horizont segítségével ugyancsak megállapította, hogy elérte azt a vágyra vágyott pontot, amelyen kitűzte volt a norvégek lobogóját és expedíciós hajójának, a ,,Fram“-nak zászlaját. Schröder-Stranz voltaképp a Szibériától, éjszakra eső sarktengeri medencének felkutatására készülődött. Azokra a tájakra, melyeken báró E. Norderslejæld s a szerencsétlenül járt „Jeanette“expedíció, majd az ugyancsak tragikus véget ért báró , Toll kutatott volt. A Spitzbergákon csak training céljából, előexpedícióban fáradoztak Schroder-Stranzék. Az expedíció vezetője merész tervezgetéssel, Sandleben kapitánynyal, dr Mayer geográfussal és titkárával együtt, elszakadt az expedíció hajójától. A múlt évi augusztus 12-ike óta semmiféle hir.adás sem érkezett felőlük. Őknem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy a Spitzbergákat keletről nyugat felé — a Dán-szigetekig átszelik. Sikerült-e ez nekik,alig hiszszük. Hisz ezen a szigetcsoporton rettenetes zord az éghajlat. Az 1882-1884.évi Nididittr vezette Svéd poláris expedíció azElső Holdbeli áttele-lés folyamán (az éjszaki szélesség '78 foka 23-asig - Matt-B-legalacsonyabb hőmérsékletül decemberben, — 35.5 fokot, legmagasabb hőmérsék gyanánt ■ pedig augusztusban -1 13.6 foknyi hőmérsékletet jegyzett. A svéd expedícióval, egyidejűleg ottjárt cetvadászokat megölte a sarkvidék réme, a Skorbut , Schroden-Stranzék megmentésére Berlinben a hírneves dr Branca professzorral az élén, segítő- bizottság alakult, mely máris útnak indította az egyik segítő-expedíciót, mely január 2-j-én hagyta el az Advent-öblöt. Hogy megtalálja-e a szorultságban lévő — esetleg immár mártírhalált halt-, expedíciót, azt bizony nem tudjuk. A segitő-expe- , diciót e hó 20-ikára várják vissza — az Adventöbölbe. . ... bt A Spitzbergák különben korántsínesénél: ‘annyira elhagyatva, miként ezt mi itt a messze távolban véljük. Két amerikai bányatársulat is mű--í ködik ott. Az egyik az Arctic, Coal Company ,és, a . másik a Northern Exploration Company. Meglehet, , hogy az elszerencsétlenedett, expedíciónak tagjai végső küzdelmükkel elérik még ezen telepek egyikét. Az Arctic Goal Company bányája az Adventöböl mentén fekszik, a Northern Exploration Colapangé kissé odébb van, éjszaki irányban. I. F. Scott kapitány, daliás férfiú, egykorú Amundsennel, már a „Discovery“-vel járt a déli sarkvidéken.1902-ben a déli szélesség 82. fokát és 17.percét érte el. Akkoriban Shackletonn is Scottie- . Izérkarában volt, ám kutyáik elpusztultak. Kiadással, Shackleton ismegbetegedett. Kern folytathatiák tovább útjukat dél felé s kemény küzdelem. I me!, irtózatos gyötrelmekkel érték el hajójukat: a . ..Discovery“’-t, amelyet két segítőhajó, a „Terra ■ Nova“ és a „Morning“ mentett volt ki a jég ölelő karjai közül. A „Discovery“1904. szeptember elején, a „Morning“ négy héttel utóbb érkezett haza. Legutóbbi expedíciójára a „Terra Nova“-n képzett vezérkarral, gazdag felszereléssel indult Scott Hisz az angol nemzeti expedíciót vezette. Irigykedtek is reá a skótok, akik földijük, Boie számára szerettek volna tetemes nemzeti segedelmet, de csaknem részesedtekbenne. Scott maga is az angol tengerészet kapitánya, helyettese Evans tengerész-hadnagy, velük volt a haditengerészetnek több tisztje és katonája. Az expedíció 1910. június 10-én kelt hatvan emberrel nagy útjára. Szinte biztosra vettük már eleve, hogy a Déli sarknak első hőse senki ,más nem lesz, mint Scott kapitány! Ám,csodák csodája — Amundsen került az útjába. Ha Scott-ot nagy tudása, szívós , energiája s nagy bátorsága, a sark első hősévé nem avatta, ime a sors második földi halandóként küldi a Déli-sarkra s bár adná azt, hogy a zordon Dél vértanújává ne legyen. . .Scott, nemzetének becsvágyától is sarkaltatva, a Rose-stladránsból törtetett, a Déli-sarkhoz, Amundsen a déli nagy jégsánc mentén, a Cet-öbölbeli ,Fram-tanyán készülődött a nagy útra. • És..a jégsánc nyugatit végében, hatszázötven kilométernyire , a Fram-tanyától, Mac Murdo-öbölbeli szállásán töltötte az utolsó telet .Amundsen versenytársa — Scott, kapitány ! Amundsen ISII. évi február 15-én, tehát a délsarki őszszel fogotthozzá, sarki, előrenyomulásának előkészületeihez s a déli szélesség 80., 81. és 82. foka alatt helyezte el fókahús-készlettel depóit. . Scott kapitány már 1911. január 25-én indult a Déli-sark felé.. Motoros szán, pony-lovak és eszkimó-kutyák segítették volna nagy útjában, ám a szán hasznavehetetlennek bizonyult, a pony-lovaknak sem nagy hasznát látta s rettenetes gyötrelmek között december 4-ikére csak a déli szélesség 83. fokáig és 24. percéig jutott. Amundsen — immár a Déli-sarból visszatérőben —1912. január 30-án „Frankiját érte, de ugyanakkor, Scott még messze,messze volt a céljától — a Déli-sarktól..Es. 1912. évi március 8-án hozzánk érkezett Amundsen diadalának, a Délisark hősének tüzetes jelentése Scott pedig 1912. január 3-án a déli szélesség 87. fokát és 32. .percét érte hét emberével. Innen, Evans hadnagyot visszaküldte volt a Mac Murdoöbölbeli téli szállására. Erről a téli tanyáról Evans közvetítésével vettük Ssott-utolsó híradását is tud,tuk meg azt, hogy merész útjában, a déli szélesség 17. foka és 32. perce alatt, 900. angol lábnyi mgasságra jutott az Antarktisz irdatlan jégmezején,,'Azután öt emberével elindult nagy útjának, utolsó szakaszára... ' '. ..... .. Minő sors érte ebben a, végső útjában, arról eleddig semminemű tudomásunk nem volt. Csak a jövő március hó derekára a pihenőjéből vártuk az újabb híreket. Mert az Antarktika tele ekkor köszönt le, ez pedig kutató útra nem alkalmas. És ime, sajnos, sokkal is korábban jutott el hozzánk lapunk keddi számának szomorú híradása. A „Globe“ című londoni lap New- Zealandból keltezett táviratot közöl, amely azt jelenti, hogy Scolt kapitány 1912. jan. 18-án elérte a Sarkot és hogy visszatérőben a hófúvás elpusztította az égési expedíciót. London, febr. 11. Megerősítő jelentés. . A Central News, jelenti Christi Church , újzélandi városból e hó 10-iki kelettel. Scott expedíciójának déli osztálya 1912. március havában vesztette ételét sok angol mértföldnyire az Evans-foktól, az expedíció alapállomásától. Scott kapitány március 29-én halt meg. Október 30-án mentőexpedíció indult el az Evans-foktól és november 12-én érkezett Scott sátrához, ahol a kapitány holttestét találta. London, febr. ll. Scott özvegye útban van San Franciscoból Oakland felé. A hajót szikratávíróval próbálják értesíteni, hogy közöljék vele Scott halálának hírét. Scott kapitány utolsó feljegyzései. (V • London, febr. 11. — Saját tudósítónktól.. — Scott kapitány naplófeljegyzései elmondják azt is, hogy mik voltak az okai annak, hogy az expedíció olyan szomorú véget ért.. Scott azt mondja a naplójában, hogy az expedíció katasztrófáját nem a szervezés hibái, hanem a balesetek végtelen sorozata idézte elő. — Legelőször is, — írja Scott — március11-én elvesztettük a penni-sováinkat, miáltal a további előrehaladásunkban késedelem állott be és élelmiszerkészletünk is tetemesen megfogyott. A további utunkon a legrettenetesebb időjárással kellett megküzdenünk. A hó nagyon lágy volt úgy, hogy erősen belesüppedtünk és nehezen jutottunk előre. Előcsapatunk a gleccsertől minden baj nélkül visszatérhetett volna, ha a legerősebb emberünk, Evans matróz, össze nem esik és bele nem hal az érdes felületű jégen szenvedett sebesüléseibe. Mindazonáltal sikerült volna a visszatérésünk, ha a karriernél a legszokatlanabb időjárás nem lepett volna meg bennünket. Mg a legmagasabb ponton a 85—86 fok O. között csak 80—35 fok O. volt a hideg, a 82-ik szélességi fok alatt, tehát 10.000 lábbal északibb irányban 35—40 fok hideget kellett elszenvednünk. Annyi élelmiszerrel, amely csak két napra volt elegendő és fél napra elegendő tüzelőanyaggal képtelenek vagyunk a jégmezőt elhagyni. Nagyon gyengéknek érezzük magunkat és csak a legnagyobb fáradsággal tudom ezeket a sorokat leírni. De mi, angolok, mindazonáltal megmutattuk, hogy a legnehezebb sorsot is megadással tudjuk eltűrni , hogy értjük a módját annak, hogy szembenézzünk a halállak é,s hogy csak a gondviselet előtt hajlunk meg. De midőn, a haza dicsőségére itt hagyjuk az életünket, honfitársainkhoz fordulunk azzal a kéréssel, hogy gondoskodjanak hátramaradottainkról. Aláírva: Scott kapitány, 1912. március 25-én. Atkinson eltemethette a halottakat. Oates holttestét hiába kerestette, nem tudta megtalálni. Hága az eredménye a legtudományosabb kutatásnak, fényes....... Nansen a katasztrófáról. Krisztiánia, febr. 11. A Morgenbladed egyik munkatársa beszélgetett Nansen Frithjofval, aki így nyilatkozott Scott kapitány szerencsétlenségéről: — A katasztrófának a rossz élelmezés lehetett az oka. Nem hiszem, hogy a hóviharban pusztult el az expedíció, mert Scott és akísérői félelmet nem iátifere, erős férfiak”-“akik ismerik az antarktikus vidékek viszonyait. Normális viszonyok közepette , nem győzhette volna le őket a legborzalmasabb hóvihar sem. Afar elbírálás alá esne a' dolog,' ha skorbusban szenvedtek volna, amely kiínerítette' erőiket. Nansen végül csodálattal szólott Scott délsarki kutatói képességeiről, amelyek mintha csak egyenesen erre a hivatásra predesztinálták volna. i ' * • ■ « Egyletek és intézetek. — A Művészet és művelődés magyar nők körében e hó 12-én, szerdán,este fél hat órakor zentestély lesz, amelyen Komáromi Kacz Endre, aki nemcsak kiváló festőművész,hanem a hegedűt is mesterileg kezeli, Mendelssohn hegedűversenyét fogja, előadni dr Kugel János zongorakísérete mellett. Feldmann Herta Brahms négy dalát énekli, urbuityi Anikó Smetana és Liszt-darabokat játszik zongorán, Osváth Eszter pedig költeményekből olvas fel. Ugyanott e hó 8-án megnyílt a képző- és iparművészeti kiállítás, amelyet Komáromi Kacz Endréné rendezett s amely állandóan megtekinthető belépődíj nélkül. — Henri Vinnard felolvasása. A budapesti Societé Littéraire Françaiseben dr Henri Vinnard o hó 12-én délután 5. órakor a Nemzeti Múzeum nagytermében előadást tart . Normandia művészete (Art en Normandie) evnten. — A Budapesti Sakk-Otthon 1. hó 12-én, szerdán, este, fényes hangversenyt rendez' Eötvös'utcai palotájában. A közreműködők: Makay Margit, a Vígszínház tagja, Bombay Lili., a Királyszínház tagja, Budanovich Mária operaénekesnő, Toronyi Gyula, a m. kir. operaház tagja és Kurner János népszerű zeneszerző. IRODALOM. * (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság) kedden tartott -felolvasó-ülését teljesen báró Eötvös József emlékezetének szentelte. Az ülést'. Szegő Arnold prológja vezette be. A prológ báró Eötvös Józsefnek az államélet és az irodalom terén, a közoktatásügyben és a zsidósághoz való viszonyában kifejtett tevékenységét méltatta, lendületes strófákban. Ezután dr Heller Bernit olvasta föl „Báró EötvösJózsef emlékezete“ című munkáját, majd dr