Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-13 / 38. szám
rt » A nők választójogáért. A munkapárti választójogi bizottság elnökéhez, gróf Khuen-Héderváry Károlyhoz, újabban három testület részéről érkezett felirat a nők választójoga érdekében. A magyar orvosnők dr Balogh Irén, dr Königsberger Lea, dr Melháné dr Iluid Paula, Rónayné dr Hauser Emma, dr Steinberger Sarolta, dr Szalay Elza aláírásával a következő sürgönyt küldötték a bizottság elnökéhez: — A legfelelősségteljesebb foglalkozásnak élünk. A férfikollégákkal egyenlő előképzettség alapján egyenlő munkát végzünk, állampolgári kötelességet teljesítünk, emberi mivoltunk és munkánk lebecsülésének tekintenék, ha a képviselőház a férfiak minden rétegének jogairól gondoskodnék, a mi választójogunkat nem biztosítaná. Kérjük a nők választójogát a módosítások során a javaslatba felvenni. Mély tisztelettel, 1913. február 13., csütörtök Pesti Hírlap bizonyára benne foglaltatnak azok a „hadügyi“ költségek is, melyek a magyar Parlament katonai megszállása folytán merültek föl. Az osztrák delegációban azonban mindenesetre szóvá fogják tenni ezt a körülményt, mert Ausztria nem lesz hajlandó anyagilag hozzájárulni a magáéból a Tisza—Lukács-rendszer költségeihez. A munkapárti kormány úgy reméli, hogy márciusban, áprilisban tető alá hozza a választójogi javaslatot, azután májusban összeül a delegáció és megszavazza, amit kérnek tőle. Delegáció után pedig rövid időre összeül ugyan még a munkapárti Ház, de csak azért, hogy minél előbb és minél hosszabb nyári vakációra oszoljon. Munkapárti számítás szerint tehát ősz előtt semmiféle változás nem következhetik be a politikai helyzetben. A legszebb számítás azonban csak papiros-számítás, különösen a magyar politikában, melynek sorsát többnyire a váratlanul fölmerülő incidensek döntik el. Tegnapi számunkban közöltük a katholikus autonómiáról szóló törvénytervezetet, melyet a kultuszminiszter előzetes véleményadás végett megküldött a katholikus főpapoknak. A kormánynak persze roppant kellemetlen ez a közlés, amelyből a többi közt kitűnik, hogy a kormány a tisztán iskolai alapítványokat egyszerűen átadja az autonómiának, a budapesti Tudomány Egyetem dolgában pedig szó nélkül ráhelyezkedik a katholikus klérus álláspontjára. Kellemetlen ez a közlés a kormánynak már csak azért is, mert kitűnik belőle, hogy inkább akarja megnyerni a katholikus főpapok tetszését, mint a katholikus hívőkét. Minthogy pedig lényegileg a kormány megcáfolni nem tudja, hát cáfolatként azt íratja ki félhivatalosában, hogy a Pesti Hírlapban közölt tervezet — csak tervezet. Hiszen mi sem írtunk róla mást, mint azt, hogy tervezet. Ám a félhivatalos azt is mondja, hogy csak „előadói“ tervezet, amely nem tekinthető a kormány javaslaténak. Ugyan ugye? Hát Zichy János kultuszminiszter a kormány tudta nélkül küldte szét ezt a tervezetet a kabacsokrokkal, értékes kelmékkel. Se vége, se hossza ... — No, Szederinda bácsi! Hát maga nem kapott meghívót a lakzira ? — kiáltotta nevetve a szoba közepéről az egyik vasárnapi vendég s a többiek szintén nevetni kezdtek. — Postás ember csak vinni szokott, de nem kapni — mondotta egy másik. A hangos nevetés, kacagás közben hirtelen kocogás hangzott az ajtón. Elcsendesültek. Kiváncsi pillantások fordultak az ajtóra. — Szabad. Nyílt az ajtó. A küszöbön pedig, mintha csak egy mesés könyvből lépett volna ki, ott állott egy furcsa képű groom, térdnadrágban, csattos cipőben, a kezében pedig, mint egy zászló rúdját,úgy tartotta a nálánál kétszerte nagyobb mankót. — Itt lakik a Monsieur Szederinda ? — Itt lakik, — rebegték halkan, tiszteletteljesen. Szederinda pedig fölállott az egyik lábára. Reszkető, büszke hangon szólalt meg : — Én vagyok a Szederinda ! — s a világért nem adta volna, hogy az egyik lábára sánta. A groom elébe lépett, meghajtotta magát s átadta a mankót. — Azt szeni Mihály, a kapus, hogy a grófkisasszony küldi, hogy legyen szíves tiszteletet tenni a lakomdalmas menetben, — mondta s mielőtt még megszólalhatott volna az öreg postás, sietve elment. Szederinda bácsi egy boldog és büszke pillantást vetett a környezetére, amely elképedve nézte a jelenetet. Néhány perc múlva pedig már az utcán volt. Ment a mankóra támaszkodva, a lakodalmas menet felé, mintha csak abban a bizonyos postás-menyországban lépegetne már, ahol oly magas polcra jut, amennyi lépcsőt és emeletet megjárt világéletében. (Vége.likus főpapokhoz? Vagy talán a minisztériuma portásának tervezetét küldötte szét, nem a magáét? Jelentéseinket az alábbiakban részletezzük: Közös miniszteri értekezlet. Bécsből jelentik, hogy február 16-án, vasárnap, közös miniszteri értekezlet lesz. Ezen az értekezleten a közös természetű közgazdasági és pénzügy kérdéseket és a delegációt illető ügyeket vitat ják meg.* A munkapárti választójogi bizottság. A munkapárt választójogi bizottsága szerdán folytatta a kormány javaslatának tárgyalását. Az első felszólaló Desbordes Ernő volt, aki a javaslatot az erdélyi magyarságra nézve túlradikálisnak tartja. Ha ezt a kérdést nem oldják meg helyesen, Erdély magyarsága elveszett. Erdélyben két szempont kell, hogy irányítsa a javaslatot: a magyarság érdekének védelme és az az óvatosság, hogy a hazafias románok ne kergettesenek bele a túlzók karjaiba. A korhatár leszállítását és a hat elemi kiegészítését képező minimális adócenzust nemzeti szempontból veszedelmesnek tartja. Rudnay Béla azt fejtegeti, hogy az általános választói jogot nem a Fejérváry-kormány hozta napirendre, mert az a függetlenségi pártnak régi követelése. A Fejérváry-kormány csak azért vette fel programmjába, mert az ellenzék közjogi programmját nem tehette magáévá, hanem azt akarta honorálni, amit megvalósíthatónak tartott. A javaslatot kielégítőnek találja, csak az ipari munkásság hoszszabb ideig tartó helyhezkötöttségét nem tartja helyesnek. A titkos szavazásnak nem híve. Schuller Rezső a szászok szempontjából bírálja a javaslatot. Erdélyre nézve szeretné, ha speciális választói jogot iktatnának törvénybe. Erdélyre a 30 koronás minimális adócenzust iktatná törvénybe. A 20 koronás adócenzus, a 6 elemit végzettek szaporodása és az analfabéták számának csökkenése a szászokat és magyarokat Erdélyben egyformán veszedelemmel fenyegeti. A 30 éves korhatárnak 24, esetleg 26 évre leszállítását kívánja a 4 középiskolát, vagy a 8—9 elemit végzettekre. Ez utóbbi különösen a szászokat erősítené. Az analfabéták jogosításának nem híve. Sándor János a területi cenzust nem helyesli. A 30 éves korhatárt fentartandónak tartja. Az ipari munkásságnál az ugyanazon munkanemnél 3 évig való alkalmaztatáshoz kötné a választói jogosultságot. Az erdélyi magyarság szempontjából a radikális kiterjesztést könnyelműségnek tartja. Kívánja a közigazgatás államosítását a javaslattal kapcsolatban. Issekutz Győző szerint a mostani politikai helyzetben nem szabad definitív jellegű törvényalkotásba belemenni, elégedjenek meg novelláris intézkedéssel, mely az intelligencia erőgyarapodását növelje. Ezt már azért is szükségesnek tartja, hogy a nagy kérdés felelőssége ne terhelje a munkapártot. Az intelligencia befolyásának biztosítására még attól sem riadna vissza, hogy az intelligens nőknek választói jogot adjon. Ha azonban halasztó indítványa nem fogadtatnék el, akkor a részletnél olyan módosításokat kell tenni, mely az állam nemzeti egységét és az intelligencia döntő befolyását biztosítja. Lukács László miniszterelnök a választójogi bizottságban az általános vita végén, ami előreláthatóan csütörtökön lesz, hosszabb beszédben kíván reflektálni az egyes szónokok fejtegetéseire. Ami a törvényjavaslaton ejtendő módosításokat illeti, erre vonatkozóan csak a részletes tárgyalás során történik majd kormánynyilatkozat. A Polgári Leányiskolák Tantestülete népes értekezletet tartott, amelyen több mint kétszáz tanár és tanárnő vett részt. Az értekezlet egyhangú elhatározása folytán a következő sürgönyt küldötték Khuenhez, mint a választójogi bizottság elnökéhez: — A Polgári Leányiskolák Tantestületének értekezlete azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul nagyméltóságodhoz, méltóztassék a választójogi reform módosításai között arról is gondoskodni, hogy a nők választójoga legalább is a diplomás nőkre kiterjesztessék. A tanítónők és tanárnők férfikollégáikkal egyenlő előképzettségre és társadalmi állásra hivatkozhatnak, méltányos tehát, hogy egyenlő politikai jogokban is részesüljenek. A Férfiga is feliratot intézett Khuenhez a nők választójoga érdekében, s abban többek között ezeket írja: — Mély tisztelettel fordulunk nagy méltóságodhoz, mint a választójogi bizottság elnökéhez, azzal a kéréssel, méltóztassék oda hatni, hogy a tekintetes bizottság a nők választójogának kérdését is vegye a tárgyalásnak nyagába, illetve, hogy ez alapon a törvényjavaslat megfelelő ilyen irányú módosítását megejtsék. Ligánk olyan férfiak csoportjából alakult, akiknek meggyőződése az, hogy a politikai jogok a nőt ugyanolyan mértékben megilletik, mint a férfit,mihez képest épen mint választópolgárok kötelességünknek kitetjük, hogy a nőt eme jogos küzdelmében tőlünk telhetőleg támogassuk. Meggyőződésünk továbbá az is, hogy a nő felruházása a választói joggal nem a nő kizárólagos érdeke csupán, de fontos érdeke az egész társadalomnak.* Választójogi nagygyűlés Budapesten. A Választójog Országos Szövetségének végrehajtó bizottságát Justh Gyula elnök csütörtökön este fél 7 órára ülésre hívta össze. Az Országos Reform Klub helyiségében tartandó értekezlet tárgya a Budapesten rendezendő polgári nagygyűlés előkészítése és a folyó ügyek elintézése. * Népgyűlések a kormány ellen. Báró Manndorff Géza, Székesfehérvár képviselője, vasárnap megjelent választói között a fővárosi függetlenségi körben s a politikai helyzetről és az ellenzék választójogi küzdelméről beszédet mondott. A választók bizalmukról biztosították Manndorffot s állást foglaltak az ellenzék választójogi programmja mellett. Az érsekújvári keresztényszocialista párt az egész polgárság részvételével e hónap 23-án népgyülést tart az általános, egyenlő, titkos választói jog érdekében. A népgyűlést az egész vidék bevonásával tartják meg és résztvesz azon dr Giesswein Sándor országgyűlési képviselő is. Vasárnap délelőtt Szolnokon nagyszabású népgyűlés lesz, amelyen a polgárság tiltakozik a kormány választójogi törvényjavaslata ellen. Budafokon is népgyűlést tartanak vasárnap, amelyen Palugyay Móric és Zlinszky István képviselők fogják a választójogi törvényjavaslat hiányait kifejteni. A pénzügyi bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bizottsága szerdán délután báró Láng Lajos elnöklésével ülést tartott, amelyen a totalizátor megadóztatására és a tanítók fizetésrendezésére vonatkozó törvényjavaslatokat tárgyalták. A totalizátor megadóztatása. *v A bizottság báró Pap Géza előadása mellett elsőnek a lóversenyeknél az üzletszerű vagy nyilvános fogásokat és kölcsönös fogadások közvetítését szavazó 1891. évi XXIX. t.-c. módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Az 1894. évi XXIX. t.-c. egyes intézkedései megváltoztattak olyanformán, hogy a feltett összegekből 6 százalék a versenypályák és versenydíjakra, tíz százalék a lótenyésztés emelésére, tíz százalék Budapest főváros szegény alapjára és jótékonysági sorsjáték jövedelmének gyarapítására fordittassék, újabb 2 százalék pedig az állampénztárba szállittatik be és ezen összegnek 20 százaléka a földmivelésügyi miniszternek bocsáttatik rendelkezésére turisztikai célokra. A fennmaradó 80 százalékot a vallás- és közoktatásügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve testnevelési célokra fogja fordítani. Miután az előadó ezen intézkedés által a kulturális és közgazdasági célok szolgálatát véli előmozdítltatni, javasolja a pénzügyi bizottságnak, hogy a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben fogadja el. Az előadó ezután még röviden ismertette a Lovaregylet beadványát, amelyben az egylet hangsúlyozta, hogy a 2 százalék hagyassák meg eddigi céljainak megfelelően, miután ebből a népies tenyésztés és katonai nevelés céljait szolgálná. A bizottság a javaslatot változatlanul elfogadta.