Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-13 / 38. szám

r­t » A nők választójogáért. A munkapárti választójogi bizottság elnöké­hez, gróf Khuen-Héderváry Károlyhoz, újabban három testület részéről érkezett felirat a nők vá­lasztójoga érdekében. A magyar orvosnők dr Balogh Irén, dr Königs­berger Lea, dr Melháné dr Iluid Paula, Rónayné dr Hauser Emma, dr Steinberger Sarolta, dr Sza­­lay Elza aláírásával a következő sürgönyt küldötték a bizottság elnökéhez: — A legfelelősségteljesebb foglalkozásnak élünk. A férfikollégák­kal egyenlő előképzettség alapján egyenlő munkát végzünk, állampolgári kö­telességet teljesítünk, emberi mivoltunk és mun­kánk lebecsülésének tekintenék, ha a képviselőház a férfiak minden rétegének jogairól gondoskodnék, a mi választójogunkat nem biztosítaná. Kérjük a nők választójogát a módosítások során a javaslatba felvenni. Mély tisztelettel, 1913. február 13., csütörtök Pesti Hírlap bizonyára benne foglaltatnak azok a „had­ügyi“ költségek is, melyek a magyar Parla­ment katonai megszállása folytán merültek föl. Az osztrák delegációban azonban mindeneset­re szóvá fogják tenni ezt a körülményt, mert Ausztria nem lesz hajlandó anyagilag hozzá­járulni a magáéból a Tisza—Lukács-rendszer költségeihez. A munkapárti kormány úgy reméli, hogy márciusban, áprilisban tető alá hozza a vá­lasztójogi javaslatot, azután májusban össze­ül a delegáció és megszavazza, amit kérnek tőle. Delegáció után pedig rövid időre össze­ül ugyan még a munkapárti Ház, de csak azért, hogy minél előbb és minél hosszabb nyári va­kációra oszoljon. Munkapárti számítás szerint tehát ősz előtt semmiféle változás nem követ­­kezhetik be a politikai helyzetben. A legszebb számítás azonban csak papiros-számítás, kü­lönösen a magyar politikában, melynek sorsát többnyire a váratlanul fölmerülő incidensek döntik el. Tegnapi számunkban közöltük a kath­o­­likus autonómiáról szóló törvénytervezetet, melyet a kultuszminiszter előzetes vélemény­­adás végett megküldött a katholikus főpapok­nak. A kormánynak persze roppant kellemet­len ez a közlés, amelyből a többi közt kitűnik, hogy a kormány a tisztán iskolai alapítványo­kat egyszerűen átadja az autonómiának, a budapesti Tudomány­ Egyetem dolgában pedig szó nélkül ráhelyezkedik a katholikus klérus álláspontjára. Kellemetlen ez a közlés a kor­mánynak már csak azért is, mert kitűnik be­lőle, hogy inkább akarja megnyerni a katho­likus főpapok tetszését, mint a katholikus hí­vőkét. Minthogy pedig lényegileg a kormány megcáfolni nem tudja, hát cáfolatként azt íratja ki félhivatalosában, hogy a Pesti Hír­lapban közölt tervezet — csak tervezet. Hiszen mi sem írtunk róla mást, mint azt, hogy ter­vezet. Ám a félhivatalos azt is mondja, hogy csak „előadói“ tervezet, amely nem tekinthető a kormány javaslaténak. Ugyan ugy­e? Hát Zichy János kultuszminiszter a kormány tud­ta nélkül küldte szét ezt a tervezetet a kab­a­csokrokkal, értékes kelmékkel. Se vége, se hossza ... — No, Szederinda bácsi! Hát maga nem kapott meghívót a lakzira ? — kiáltotta nevet­ve a szoba közepéről az egyik vasárnapi vendég s a többiek szintén nevetni kezdtek. — Postás ember csak vinni szokott, de nem kapni — mondotta egy másik. A hangos nevetés, kacagás közben hirte­len kocogás hangzott az ajtón. Elcsendesültek. Kiváncsi pillantások fordultak az ajtóra. — Szabad. Nyílt az ajtó. A kü­szöbön pedig,­ mintha csak egy mesés könyvből lépett volna ki, ott állott egy furcsa képű groom, térdnadrágban, csattos cipőben, a kezében pedig, mint egy zász­ló rúdját,úgy tartotta a nálánál kétszerte na­gyobb mankót. — Itt lakik a Monsieur Szederinda ? — Itt lakik, — rebegték halkan, tiszte­letteljesen. Szederinda pedig fölállott az egyik lábára. Reszkető, büszke hangon szólalt meg : — Én vagyok a Szederinda ! — s a világ­ért nem adta volna, hogy az egyik lábára sánta. A groom elébe lépett, meghajtotta magát s átadta a mankót. — Azt szeni Mihály, a kapus, hogy a gróf­kisasszony küldi, hogy legyen szíves tiszteletet tenni a lakomdalmas menetben, — mondta s mielőtt még megszólalhatott volna az öreg pos­tás, sietve elment. Szederinda bácsi egy boldog és büszke pillantást vetett a környezetére, amely elké­pedve nézte a jelenetet. Néhány perc múlva pe­dig már az utcán volt. Ment a mankóra támasz­kodva, a lakodalmas menet felé, mintha csak abban a bizonyos postás-menyországban lépe­getne már, ahol oly magas polcra jut, amennyi lépcsőt és emeletet megjárt világéletében. (Vége.­­likus főpapokhoz? Vagy talán a minisztériuma portásának tervezetét küldötte szét, nem a magáét? Jelentéseinket az alábbiakban részle­tezzük: Közös miniszteri értekezlet. Bécsből jelentik­, hogy február 16-án, vasár­nap, közös miniszteri értekezlet lesz. Ezen az érte­kezleten a közös természetű közgazdasági és pénz­ügy kérdéseket és a delegációt illető ügyeket vitat­­ ják meg.* A munkapárti választójogi bizottság. A munkapárt választójogi bizottsága szerdán folytatta a kormány javaslatának tárgyalását. Az első felszólaló Desbordes Ernő volt, aki a javaslatot az erdélyi magyarságra nézve túlradi­­kálisnak tartja. Ha ezt a kérdést nem oldják meg helyesen, Erdély magyarsága elveszett. Erdélyben két szempont kell, hogy irányítsa a javaslatot: a magyarság érdekének védelme és az az óvatosság, hogy a hazafias románok ne kergettesenek bele a túlzók karjaiba. A korhatár leszállítását és a hat elemi kiegészítését képező minimális adócenzust nemzeti szempontból veszedelmesnek tartja. Rudnay Béla azt fejtegeti, hogy az általános választói jogot nem a Fejérváry-kormány hozta na­pirendre, mert az a függetlenségi pártnak régi kö­vetelése. A Fejérváry-kormány csak azért vette fel programmjába, mert az ellenzék közjogi programm­­ját nem tehette magáévá, hanem azt akarta hono­rálni, amit megvalósíthatónak tartott. A javaslatot kielégítőnek találja, csak az ipari munkásság hosz­­szabb ideig tartó helyhezkötöttségét nem tartja he­lyesnek. A titkos szavazásnak nem híve. Schuller Rezső a szászok szempontjából bírál­ja a javaslatot. Erdélyre nézve szeretné, ha spe­ciális választói jogot iktatnának törvénybe. Erdély­re a 30 koronás minimális adócenzust iktatná tör­vénybe. A 20 koronás adócenzus, a 6 elemit vég­zettek szaporodása és az analfabéták számának csök­kenése a szászokat és magyarokat Erdélyben egy­formán veszedelemmel fenyegeti. A 30 éves korha­tárnak 24, esetleg 26 évre leszállítását kívánja a 4 középiskolát, vagy a 8—9 elemit végzettekre. Ez utóbbi különösen a szászokat erősítené. Az analfa­béták jogosításának nem híve. Sándor János a területi cenzust nem helyes­li. A 30 éves korhatárt fentartandónak tartja. Az ipari munkásságnál az ugyanazon munkanemnél 3 évig való alkalmaztatáshoz kötné a választói jogo­sultságot. Az erdélyi magyarság szempontjából a radikális kiterjesztést könnyelműségnek tartja. Kí­vánja a közigazgatás államosítását a javaslattal kapcsolatban. Issekutz Győző szerint a mostani politikai helyzetben nem szabad definitív jellegű törvényal­kotásba belemenni, elégedjenek meg novelláris in­tézkedéssel, mely az intelligencia erőgyarapodását növelje. Ezt már azért is szükségesnek tartja, hogy a nagy kérdés felelőssége ne terhelje a munkapár­tot. Az intelligencia befolyásának biztosítására még attól sem riadna vissza, hogy az intelligens nőknek választói jogot adjon. Ha azonban halasztó indít­ványa nem fogadtatnék el, akkor a részletnél olyan módosításokat kell tenni, mely az állam nemzeti egységét és az intelligencia döntő befolyását bizto­­sítja. Lukács László miniszterelnök a választójogi bizottságban az általános vita végén, ami előrelát­hatóan csütörtökön lesz, hosszabb beszédben kíván reflektálni az egyes szónokok fejtegetéseire. Ami a törvényjavaslaton ejtendő módosításokat illeti, erre vonatkozóan csak a részletes tárgyalás során tör­ténik majd kormánynyilatkozat. A Polgári Leányiskolák Tantestülete népes értekezletet tartott, amelyen több mint kétszáz tanár és tanárnő vett részt. Az értekezlet egyhangú el­határozása folytán a következő sürgönyt küldötték Khuenhez, mint a választójogi bizottság elnökéhez: — A Polgári Leányiskolák Tantestületének értekezlete azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul nagyméltóságodhoz, méltóztassék a választójogi re­form módosításai között arról is gondoskodni, hogy a nők választójoga legalább is a diplomás nőkre ki­terjesztessék. A tanítónők és tanárnők férfikollé­gáikkal egyenlő előképzettségre és társadalmi ál­lásra hivatkozhatnak, méltányos tehát, hogy egyen­lő politikai jogokban is részesüljenek. A Férf­iga is feliratot intézett Khuenhez a nők választójoga érdekében, s abban többek között ezeket írja: — Mély tisztelettel fordulunk nagy méltóságod­hoz, mint a választójogi bizottság elnökéhez, azzal a kéréssel, méltóztassék oda hatni, hogy a tekin­tetes bizottság a nők választójogának kérdését is vegye a tárgyalásnak nyagába, illetve, hogy ez ala­pon a törvényjavaslat megfelelő ilyen irányú mó­dosítását megejtsék. Ligánk olyan férfiak csoport­jából alakult, akiknek meggyőződése az, hogy a po­litikai jogok a nőt ugyanolyan mértékben megil­letik, mint a férfit,mihez képest épen mint vá­lasztópolgárok kötelességünknek kitetjük, hogy a nőt eme jogos küzdelmében tőlünk telhetőleg tá­mogassuk. Meggyőződésünk továbbá az is, hogy a nő felruházása a választói joggal nem a nő kizá­rólagos érdeke csupán, de fontos érdeke az egész társadalomnak.* Választójogi nagygyűlés Budapesten. A Választójog Országos Szövetségének végre­hajtó bizottságát Justh Gyula elnök csütörtökön este fél 7 órára ülésre hívta össze. Az Országos Reform­ Klub helyiségében tartandó értekezlet tár­gya a Budapesten rendezendő polgári nagygyűlés előkészítése és a folyó ügyek elintézése. * Népgyűlések a kormány ellen. Báró Manndorff Géza, Székesfehérvár képvi­selője, vasárnap megjelent választói között a fővá­rosi függetlenségi körben s a politikai helyzetről és az ellenzék választójogi küzdelméről beszédet mon­dott. A választók bizalmukról biztosították Mann­­dorffot s állást foglaltak az ellenzék választójogi programmja mellett. Az érsekújvári keresztényszocialista párt az egész polgárság részvételével e hónap 23-án nép­­gyülést tart az általános, egyenlő, titkos választói jog érdekében. A népgyűlést az egész vidék bevoná­sával tartják meg és résztvesz azon dr Giesswein Sándor országgyűlési képviselő is. Vasárnap délelőtt Szolnokon nagyszabású nép­­gyűlés lesz, amelyen a polgárság tiltakozik a kor­mány választójogi törvényjavaslata ellen. Budafokon is népgyűlést tartanak vasárnap, amelyen Palugyay Móric és Zlinszky István kép­viselők fogják a választójogi törvényjavaslat hiá­nyait kifejteni.­ A pénzügyi bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bizottsága szerdán délután báró Láng Lajos elnöklésével ülést tartott, amelyen a totalizátor megadóztatására és a taní­tók fizetésrendezésére vonatkozó törvényjavaslato­kat tárgyalták. A totalizátor megadóztatása. *v A bizottság báró Pap Géza előadása mellett elsőnek a lóversenyeknél az üzletszerű vagy nyilvá­nos fog­ásokat és kölcsönös fogadások közvetíté­sét szav­azó 189­1. évi XXIX. t.-c. módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Az 1894. évi XXIX. t.-c. egyes intézkedései megváltoztattak olyanformán, hogy a feltett össze­gekből 6 százalék a versenypályák és versenydíjak­ra, tíz százalék a lótenyésztés emelésére, tíz szá­zalék Budapest főváros szegény alapjára és jóté­konysági sorsjáték jövedelmének gyarapítására for­­dittassék, újabb 2 százalék pedig az állampénztárba szállittatik be és ezen összegnek 20 százaléka a földmivelésügyi miniszternek bocsáttatik rendel­kezésére turisztikai célokra. A fennmaradó 80 szá­zalékot a vallás- és közoktatásügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve testnevelési célokra fogja fordítani. Miután az előadó ezen in­tézkedés által a kulturális és közgazdasági célok szolgálatát véli előmozdítltatni, javasolja a pénz­ügyi bizottságnak, hogy a törvényjavaslatot álta­lánosságban és részleteiben fogadja el. Az előadó ezután még röviden ismertette a Lovaregylet beadványát, amelyben az egylet hang­súlyozta, hogy a 2 százalék hagyassák meg eddigi céljainak megfelelően, miután ebből a népies te­nyésztés és katonai­ nevelés céljait szolgálná. A bizottság a javaslatot változatlanul el­fogadta.­ ­

Next