Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-13 / 38. szám
1913. február 13., csütörtük. __________Pesti Hírlap_________ a magyarok és néhány év óta a németek, sőt Ferenc József uralkodó ellen is azon hitegetéssel, hogy az orosz cár az összes osztrák és magyar szlávokat fölszabadítja és megteremti a pánszláv birodalmat. A Blahó Pál izgatása csak egy szem az izgatások láncolatában. Mivel pedig mindaz, amit föntebb előadtunk, vagyis a tótokra nézve hogyan védekezzünk a csehekkel szemben, valamint az amerikai tótokról mondottak megvalósítása hoszszú és rendszeres munkát kiván, megismételjük azt, amit már sokszor hangoztattunk. Követeljük a kormánytól, hogy állítsa vissza a Bánffy-féle nemzetiségi osztályt. Valóságos bűnt követett el a józan magyar nemzeti politika elen az, aki ezen osztályt feloszlatta. Ilyen osztály nélkül nem lehet sikerrel hadakozni a cseh-tót összeesküvés ellen. Belpolitikai hírek. A parlamenti őrség és a csendőrség. A képviselőházi elnök felhívásának kibocsátása óta a csendőr altisztek köréből tömegesen jelentkeznek a parlamenti őrségbe való felvételre. A tömeges jelentkezésnek oka a palotaőrök jó javadalmazásában, de különösen kényelmes szolgálatában keresendő. A csendőrség vezetőségét azonban gondolkodóba ejti a dolog. A törvényjavaslat szerint ugyanis a parlamenti őröket három havi próbaidő után hat évre alkalmazzák és azután ennek az időnek leteltével visszahelyezik őket ahhoz a csapattesthez, amelynél szolgáltak, természetesen régi helyükön élvezett fizetésük mellett. Ebből azután az a ferde helyzet áll elő, hogy az a csendőrőrmester, akinek a csendőrségnél összes évi illetményei alig haladják túl a 2000 koronát, palotaőri minőségében 1200— 1800 korona évi fizetést kap, amely két évenkint mindig 150 koronával emelkedik, tehát szolgálatának hatodik évében 2100 korona javadalmazásban fog részesülni a ruházaton és az ellátáson kívül; amennyiben közben megnősülne, a természetben élvezett lakás és élelmezés fejében évi 1200 korona pótdíjat kap. Egyszóval a csendőrségtől átkerült palotaőr önlehasonlíthatatlanul kényelmesebb szolgálatáért lényegesen nagyobb javadalmazáshoz jut, mert a maximális 2200 korona összjövedelem helyett 3300 korona az összjövedelme. Ez pedig annyit jelent, hogy a hat év elteltével az ilyen palotaőr minden emberi számítás szerint nem a legnagyobb kedvvel fog visszatérni a kisebb javadalmazású és felelősséggel teljes nehéz szolgálatba, ami a csendőrség intézményére kedvezőtlen hatással fog járni. Ezt különben a csendőrség vezetősége gyakran tapasztalja minden olyan esetben, amikor városi rendőri szolgálatra beosztott csendőrök visszatérnek a csendőrségi szolgálatba. A bihari képviselőválasztás Nagyváradról jelenti tudósítónk, hogy csütörtökön lesz a Várady Zsigmond halálával megüresedett bihari kerületben a képviselőválasztás, amelyet — mint nagyváradi tudósítónk táviratozza — hallatlan közigazgatási terror előz meg. Három járás nyolc főszolgabírája dolgozik a karhatalom vezetésén. A belényesi járásból kirendelték a legerélyesebb főszolgabírót, Wertheimstein Henriket. A munkapárti szavazatoknak folyó ára tizenöt korona. A függetlenségi jelölt, Rigó Loránd, szerdán Justh Jánossal lelkes, zászlós kísérettel megjelent fregyközújiakon, hogy programmbeszédet tartson. A község jegyzője, Potmaar Ernő, a szolgabírótól azt a parancsot kapta telefonon, hogy nem szabad engedélyezni a gyűlést. A megokolás: huszonnégy órával a választás előtt nem, lehet gyülésezni. A negyvennyolcas polgárok erre egy magánháznál sereglettek össze a programmbeszéd meghallgatására. Hegyközpályiban Kenéz szolgabiró azzal a megokolással tiltotta be a programmbeszédet, hogy nem volt bejelentve, ami egyszerűen nem igaz. Száldobágyon sem engedélyezték a gyűlést, de Poynaar szolgabiró látva a nép támadó hangulatát, visszahívta a távozó jelöltet és felszólította programmbeszédének elmondására. Délután Justh János a függetlenségi jelölttel nagy kíséret élén hajtatott át Fagyivásárhelyen, ahol a határban a csendőrök feltűzött szuronynyal feltartóztatták a menetet. Justh János leugrott a kocsiról és bemutatkozott Kovács István őrmesternek, aki így válaszolt: — Tudom, hogy képviselő az úr. Tudom, hogy mentelmi joga van, de hát a parancsomat nem szeghetem meg. Már pedig a parancsom úgy szól, hogy a képviselő urat se engedjem be a községbe. — Ki adta ezt a parancsot? — kérdezte a képviselő., — Hívják ide! Csakhamar ott termett Tempelean Dezső, a vaskohi járás főszolgabirája. Justh kérdőre vonta. — Sajnálom, nem engedhetem be, — volt a felelet. — Csak a választókat akarjuk meglátogatni. — Nem lehet! Tessék visszafordulni. Justhék kénytelenek voltak visszafordulni. Rigó választói, maguk gyűjtenek borra. Fuvarpénzt sem fogadnak el. A hangulat lelkes, de az erős presszió folytán vajmi kevés a remény az ellenzék győzelmére. A bosnyák nyelvkérdés. A pártközi konferenciáról, melyet a nyelvkérdés rendezése ügyében tartottak, a következő részleteket jelentik Szarajevóból . Az értekezlet rendkívül zajos lefolyású volt. Amikor dr Mandics, a szábor elnöke, előterjesztette azt a törvényjavaslatot, amelylyel az országos kormány a szerb-horvát nyelvet hivatalos nyelvként kívánja elismertetni, Rohonyi Gyula, az országos főnök helyettese, emelkedett szólásra és kijelentette, hogy az országos kormány az ország iránti jóindulatból és szeretesből kívánja a kérdés megoldását. Hangsúlyozta azonban, hogy a vasutakra nézve kénytelen az országos kormány ragaszkodni a német hivatalos nyelvhez a belső kezelésben különösen katonai és gyakorlati szempontokból. Rohonyi ezen szavaira nagy zugás támadt. Az egyes képviselők kijelentették, hogy a nemzet becsülete kívánja meg, hogy a szerb-horvát nyelv mindenütt elismertessék, a vasutaknál éppen úgy, mint a közigazgatás más ágazataiban. A kérdéshez hozzászólottak dr Simics, dr Stojanovics, Grdics, Karamehhmedovics, Sola Athanáz, Jelavics és Mikics képviselők. Követelték, hogy a szerb-horvát nyelv nemcsak mint hivatalos nyelv érvényesüljön mindenütt, hanem hogy a magánintézetekben is a szerb-horvát nyelv legyen a kötelező tannyelv, mert csak ily módon lehet elérni azt, hogy a sok német és magyar iskola megszűnjék. Több képviselő támadta a kormány illegális magatartását, egyedül Mesics Ade maga járult hozzá a kormány előterjesztéséhez. Stadler érsek és Radonyics metropolita arra kérték a kormányt, jelentse ki, hogy a vasutakra nézve bizonyos idő múlva ugyancsak rendezni fogja a nyelvkérdést. Rodonyi ismételten felszólalt és cáfolta az egyes képviselők fejtegetéseit, a gyűlés azonban izgatott hangulatban ért véget. Ugyanilyen hangulat uralkodott kedden a klubülésekben is. Az izgatottságot fokozza az a körülmény, hogy az országos kormány nem hagyott fenn kétséget az iránt, hogy e kérdés rendezésétől függ a szábor további sorsa. A katholikus autonómia Annak illusztrálására, hogy gróf Zichy János nem annyira véleménykérés végett küldötte meg a tervezetet a katholikus főhatóságoknak, mint inkább előzetes megnyugtatás céljából, álljon itt egy magasrangú katholikus mágnás politikus nyilatkozata, amely így hangzik: " A javaslat bizonyos módosítások után azt hiszem közmegnyugvásra meg fogja oldani a katholikus társadalom régi óhaját. Hosszas kulis-szák mögötti tárgyalásoknak és kölcsönös kapacitálásoknak eredménye ez a törvénytervezet; e régóta folyó tanácskozásokban jegecesedett ki az a vélemény,amikép a törvényhozásnak nem szabad megadni azt a jogot, hogy mi katholikusok az ő — mondjuk — kegyéből kapjunk autonómiai törvényt. Nekünk az volt a kívánságunk, hogy az egész autonómiai vagyon- és vallásalapot maga a katholikus egyház kezelje és fordíthassa belátása szerint kulturális és vallási céljaira és ne történhessék meg az, hogy katholikus pénzekből más felekezeti iskolákat istámogattak. Ha a törvényhozás útján adják meg nekünk az autonómiát, akkor megtörténhetik az, hogy ma megadja ugyan egy parlament, de tíz év múlva jön esetleg egy szocialista parlament, amely elveszi tőlünk. Mert ehhez is joga lehet. Ezért állapodtunk meg abban az óhajtásban, hogy a javaslat az autonómiai képviselőtestületet ruházza fel azzal, hogy a törvénytervezetet kidolgozza, természetesen ő felsége, az állam és az egyház jogainak kellő respektálása mellett. Azt hiszem, az egész katholikus közvéleménynek ez a kívánsága és nyugodtan mondhatom, hogy addig nem lesz békesség, amíg mi ilyen autonómiát nem kapunk. Nyilatkozott gróf Apponyi Albert is, aki arra a kérdésre, hogy azonos-e ez a javaslat-tervezet azzal, amit ő kultuszminiszter korában készített, ezt a választ adta: — Ezt csak úgy tudnám megállapítani, ha az én javaslat-tervezetemmel pontról-pomra összehasonlítanám. Így príma facie az előttem fekvő javaslat alapeszméjét helyesnek találom. Azt azonban nem tartanám semmiesetre sem az ügy érdekében előnyösnek, ha most dobnák bele a politikai katlanba és most akarnák letárgyaltatni a képviselőházzal. Egy ellenzéki politikus ezt mondotta a nyilvánosságra hozott tervezetről: Véleménye szerint, ha ebből a javaslatból törvény lesz, úgy az állam, illetve a kormány egészen kiadja a kezéből a katolikus egyház fölött bírt hatalmát és befolyását. A javaslat nemcsak a vagyont, hanem a tanügyet is kiszolgáltatja az egyháznak, tehát kiveszi az állam kezéből a kulturális ügyek vezetését. Az elemi iskolák már most sincsenek az állam kezében, hanem túlnyomólag a felekezetekéiben, most pedig a középiskolák fognak a katolikus önkormányzat befolyása alá kerülni és az állam kezében alig néhány középiskola marad. A minisztériumban eddig készült tervezetek között ez a legroszabb. Wlassics annak idején tudni sem akart az iskolák átengedéséről és ép emiatt volt heves összóütközése az egyházzal. Apponyi sokat engedett Wlassics tervezetéből, azonban az ő javaslata is jobb volt ennél és az egyházzal szemben ennyire engedékeny az ő tervezete sem volt. Úgy értesülünk különben, hogy a katolikus autonómiáról szóló törvényjavaslat beterjesztésének időpontja még nincs megállapítva, annál kevésbbé, mert a javaslat bár főbb vonásaiban és lényeges részleteiben is készen van még nem járta meg mindazokat a fórumokat, amelyekkel a miniszternek a javaslat dolgában érintkezésbe kell lépnie. A javaslat benyújtása ezen körülményektől eltekintve, függ a parlamenti helyzettől is. Külpolitikai hírek. A német birodalmi kancellár beszéde. A német mezőgazdasági tanács ezidei közgyűlése alkalmából szerdán este díszlakomát rendezett, amelyen többek közt a birodalmi kancellár, valamint számos miniszter és államtitkár vett részt. Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár ez alkalommal beszédet mondott, amelyben többek közt így nyilatkozott: — A múlt évi termést békében hazaszállíthattuk és abban a reményben élek, hogy a német földműves ezentúl is zavartalanul folytathatja munkáját. (Élénk tetszés.) A békeóhajtás, amely, mint hiszem, az összes nagyhatalmakat áthatja és mely remélhetőleg átsegít bennünket a talkáni válságon, egészséges alappal bír, abban a mindenütt érzett szükségletben, hogy a nemzet erői folytonos munkában fejlesztessenek. Ezután a német birodalom felkelésének századik évfordulójáról szólott, majd így folytatta: — A legfontosabb ebben az évfordulóban, amit le kell szögeznünk, az az áldozatkészség, amely 1813-ban apáinkat eltöltötte. Ebben az évben szárazföldi fegyverzetünket meg kell erősítenünk. (Élénk tetszés.) Ebben az összes felelős tényezők egyetértenek, amit itt hangsúlyozni kívánok (Élénk helyeslés.) és a nép, ha jól megértettem, azt kiváltja, hogy az, aki fegyverképes, katona is legyen. (Helyeslés.) Birodalom és állam, uralkodóház és udvar, mindazzal együtt, amink testi és lelki tulajdonban van, annyira szentek, nekünk, hogy el kell határozva lennünk mindezeket a legszélesebb eszközökkel biztosítani és védeni háború és háborús veszedelem ellen. (Helyeslés.) Meg vagyok, győződve, hogy , ebben a nemzet egyetért és bizonyos vagyok béna.", hogy egyetértő is marad, akkor, mikor a birodalmi gyűlésben (húsvét táján) a javaslatot fogjuk tárgyalni. (Helyeslés.) Az isten, a német népnek kijelölte a helyét a földgömbön és sorsunk úgy hozza magával, hogy áldozatokat, nagy áldozatokat ró reánk. Legyen büszkeségünk, hogy ezeket szívesen meghozzuk. A nagy kibékülés után, Karlsruheból jelentik: Auguszta Viktória császárné szerdán este hét óra busz perckor Viktória Lujza hercegnővel és Oszkár herceggel Berlinbe utazott. A nagyhercegi pár és Lujza badeni nagyhercegnő kikísérték őket a pályaudvarra. Ugyanazzal a vonattal utaztak Berlinbe Miksa badeni herceg és neje, valamint Ernő Ágost cumberlandi, braunschweigi és lüneburgi herceg is. A császár a vendégeket a pályaudvaron, fogadja és onnan négyfogatú nyitott hiútokon katonai kísérettel hajtatnak a brandenburgi kapun át a királyi palotába. A braunschweigi tartománygyűlés által Ernő Ágost herceghez intézett üdvözlő táviratra a következő válasz érkezett: Gmunden, febr. 11. A braunschweigi hercegség tartománygyűlése és egész lakossága által fiunknak Viktória Lujza hercegnő ő fenségével történt eljegyzése alkalmából oly meleg és szívélyes módon kifejezett szerencsekivánatok benső örömet okoztak nekünk. Ezért tiszta szívből köszönetet mondunk és kérjük azt a képviselőkkel és a lakossággal közölni. Ernő Ágost.