Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-13 / 38. szám

1913. február 13., csütörtük. __________Pesti Hírl­ap_________ a magyarok és néhány év óta a németek, sőt Ferenc József uralkodó ellen is azon hitege­téssel, hogy az orosz cár az összes osztrák és magyar szlávokat fölszabadítja és megteremti a pánszláv birodalmat. A Blahó Pál izgatása csak egy szem az izgatások láncolatában. Mivel pedig mindaz, amit föntebb előad­tunk, vagyis a tótokra nézve hogyan védekez­zünk a csehekkel szemben, valamint az ame­rikai tótokról mondottak megvalósítása hosz­­szú és rendszeres munkát kiván, megismétel­jük azt, amit már sokszor hangoztattunk. Kö­veteljük a kormánytól, hogy állítsa vissza a Bánffy-féle nemzetiségi osztályt. Valóságos bűnt követett el a józan magyar nemzeti poli­tika elen az, aki ezen osztályt feloszlatta. Ilyen osztály nélkül nem lehet sikerrel hada­kozni a cseh-tót összeesküvés ellen. Belpolitikai hírek. A parlamenti őrség és a csendőrség. A kép­viselőházi elnök felhívásának kibocsátása óta a csendőr altisztek köréből tömegesen jelentkeznek a parlamenti őrségbe való felvételre. A tömeges je­lentkezésnek oka a palotaőrök jó javadalmazásá­ban, de különösen kényelmes szolgálatában kere­sendő. A csendőrség vezetőségét azonban gondolko­dóba ejti a dolog. A törvényjavaslat szerint ugyan­is a parlamenti őröket három havi próbaidő után hat évre alkalmazzák és azután ennek az időnek le­teltével visszahelyezik őket ahhoz a csapattesthez, amelynél szolgáltak, természetesen régi helyükön élvezett fizetésük mellett. Ebből azután az a ferde helyzet áll elő, hogy az a csendőrőrmester, akinek a csendőrségnél összes évi illetményei alig haladják túl a 2000 koronát, palotaőri minőségében 1200— 1800 korona évi fizetést kap, amely két évenkint mindig 150 koronával emelkedik, tehát szolgálatá­nak hatodik évében 2100 korona javadalmazásban fog részesülni a ruházaton és az ellátáson kívül; amennyiben közben megnősülne, a természetben él­vezett lakás és élelmezés fejében évi 1200 korona pótdíjat kap. Egyszóval a csendőrségtől átkerült palotaőr önlehasonlíthatatlanul kényelmesebb szol­gálatáért lényegesen nagyobb javadalmazáshoz jut, mert a maximális 2200 korona összjövedelem helyett 3300 korona az összjövedelme. Ez pedig annyit je­lent, hogy a hat év elteltével az ilyen palotaőr minden emberi számítás szerint nem a legnagyobb kedvvel fog visszatérni a kisebb javadalmazású és felelősséggel teljes nehéz szolgálatba, ami a csend­őrség intézményére kedvezőtlen hatással fog járni. Ezt különben a csendőrség vezetősége gyakran ta­pasztalja minden olyan esetben, amikor városi rendőri szolgálatra beosztott csendőrök visszatér­nek a csendőrségi szolgálatba. A bihari képviselőválasztás­ Nagyváradról jelenti tudósítónk, hogy csütörtökön lesz a Várady Zsigmond halálával megüresedett bihari kerületben a képviselőválasztás, amelyet — mint nagyváradi tudósítónk táviratozza — hallatlan közigazgatási terror előz meg. Három járás nyolc főszolgabírája dolgozik a karhatalom vezetésén. A belényesi járás­ból kirendelték a legerélyesebb főszolgabírót, Wertheimstein Henriket. A munkapárti szavaza­toknak folyó ára tizenöt korona. A függetlenségi jelölt, Rigó Loránd, szerdán Justh Jánossal lelkes, zászlós kísérettel megjelent fre­gyközújiakon, hogy programmbeszé­det tartson. A község jegyzője, Potm­­­aar Ernő, a szolgabírótól azt a parancsot kapta telefonon, hogy nem szabad engedélyezni a gyűlést. A megokolás: huszonnégy órával a választás előtt nem, lehet gyülésezni. A negyvennyolcas polgárok erre egy magánháznál sereglettek össze a pro­­grammbeszéd meghallgatására. Hegyközpályiban Kenéz szolgabiró azzal a megokolással tiltotta be a programmbeszédet, hogy nem volt bejelentve, ami egyszerűen nem igaz. Száldobágyon sem engedé­lyezték a gyűlést, de Poynaar szolgabiró látva a nép támadó hangulatát, visszahívta a távozó jelöltet és felszólította programmbeszédének elmondására. Dél­után Justh János a függetlenségi jelölt­tel nagy kíséret élén hajtatott át Fagyi­vásár­helyen, ahol a határban a csendőrök feltűzött szuronynyal feltartóztatták a menetet. Justh Já­nos leugrott a kocsiról és bemutatkozott Kovács István őrmesternek, aki így válaszolt: — Tudom, hogy képviselő az úr. Tudom­,­­ hogy mentelmi joga van, de hát a parancsomat nem szeghetem meg. Már pedig a parancsom úgy szól, hogy a képviselő urat se engedjem be a köz­ségbe. — Ki adta ezt a parancsot? — kérdezte a képviselő., — Hívják ide! Csakhamar ott termett Tempelean Dezső, a vaskohi járás főszolgabirája. Justh kérdőre vonta. — Sajnálom, nem engedhetem be, — volt a felelet. — Csak a választókat akarjuk meglátogatni. — Nem lehet! Tessék visszafordulni. Justhék kénytelenek voltak visszafordulni. Rigó választói, maguk gyűjtenek borra. Fuvarpénzt sem fogadnak el. A hangulat lelkes, de az erős presszió folytán vajmi kevés a remény az ellenzék győzelmére. A bosnyák nyelvkérdés. A pártközi konferen­ciáról, melyet a nyelvkérdés rendezése ügyében tartottak, a következő részleteket jelentik Szaraje­vóból .­­ Az értekezlet rendkívül zajos lefolyású volt. Amikor dr Mandics, a szábor elnöke, előter­jesztette azt a törvényjavaslatot, amelylyel az or­szágos kormány a szerb-horvát nyelvet hivatalos nyelvként kívánja elismertetni, Rohonyi Gyula, az országos főnök helyettese, emelkedett szólásra és kijelentette, hogy az országos kormány az or­szág iránti jóindulatból és szeretesből kívánja a kérdés megoldását. Hangsúlyozta azonban, hogy a vasutakra nézve kénytelen az országos kormány ragaszkodni a német hivatalos nyelvhez a belső ke­zelésben különösen katonai és gyakorlati szem­pontokból. Rohonyi ezen szavaira nagy zugás tá­madt. Az egyes képviselők kijelentették, hogy a nemzet becsülete kívánja meg, hogy a szerb-horvát nyelv mindenütt elismertessék, a vasutaknál éppen úgy, mint a közigazgatás más ágazataiban. A kér­déshez hozzászólottak dr Simics, dr Stojanovics, Grdics, Karamehhmedovics, Sola Athanáz, Jela­­vics és Mik­ics képviselők. Követelték, hogy a szerb-horvát nyelv nemcsak mint hivatalos nyelv érvényesüljön mindenütt, hanem hogy a magán­intézetekben is a szerb-horvát nyelv legyen a kö­telező tannyelv, mert csak ily módon lehet elérni azt, hogy a sok német és magyar iskola megszűn­jék. Több képviselő támadta a kormány illegális magatartását, egyedül Mesics Ade maga járult hoz­zá a kormány előterjesztéséhez. Stadler érsek és Radonyics metropolita arra kérték a kormányt, jelentse ki, hogy a vasutakra nézve bizonyos idő múlva ugyancsak rendezni fogja a nyelvkérdést. Rodonyi ismételten felszólalt és cáfolta az egyes képviselők fejtegetéseit, a gyűlés azonban izgatott hangulatban ért véget.­­ Ugyanilyen hangulat uralkodott kedden a klubülésekben is. Az izgatott­ságot fokozza az a körülmény, hogy az országos kormány nem hagyott fenn kétséget az iránt, hogy e kérdés rendezésétől függ a szábor további sorsa. A k­ath­olikus autonómia Annak illusztrálására, hogy gróf Zichy János nem annyira vélemény­kérés végett küldötte meg a tervezetet a katholikus főhatóságoknak, mint in­kább előzetes megnyugtatás céljából, álljon itt egy magasrangú katholikus mágnás­ politikus nyilatko­zata, amely így hangzik: " A javaslat bizonyos módosítások után azt hiszem közmegnyugvásra meg fogja oldani a ka­tholikus társadalom régi óhaját. Hosszas kulis­-­­szák mögötti tárgyalásoknak és kölcsönös kapaci­­tálásoknak eredménye ez a törvénytervezet; e rég­óta folyó tanácskozásokban jegecesedett ki az a vé­lemény,a­mikép a törvényhozásnak nem­ szabad meg­adni azt a jogot, hogy mi katholikusok az ő — mondjuk — kegyéből kapjunk autonómiai törvényt. Nekünk az volt a kívánságunk, hogy az egész au­tonómiai vagyon- és vallás­alapot maga a katho­­likus egyház kezelje és fordíthassa belátása sze­rint kulturális és vallási céljaira és ne történhes­sék meg az, hogy katholikus pénzekből más fe­lekezeti iskolákat is­­támogattak. Ha a törvényho­zás útján adják meg nekünk az autonómiát, akkor megtörténhetik az, hogy ma megadja ugyan egy parlament, de tíz év múlva jön esetleg egy szo­cialista parlament, amely elveszi tőlünk. Mert eh­hez is joga lehet. Ezért állapodtunk meg abban az óhajtásban, hogy a javaslat az autonómiai képvi­selőtestületet ruházza fel azzal, hogy a törvényter­vezetet kidolgozza, természetesen ő felsége, az állam és az egyház jogainak kellő respektálása mellett. Azt hiszem, az egész katholikus közvéleménynek ez a kívánsága és nyugodtan mondhatom, hogy addig nem lesz békesség, amíg mi ilyen autonómiát nem kapunk. Nyilatkozott gróf Apponyi Albert is, aki arra a kérdésre, hogy azonos-e ez a javaslat-tervezet az­zal, amit ő­ kultuszminiszter korában készített, ezt a választ adta: — Ezt csak úgy tudnám megállapítani, ha az én javaslat-tervezetemmel pontról-pomra össze­hasonlítanám. Így príma facie az előttem fekvő javaslat alapeszméjét helyesnek találom. Azt azon­ban nem tartanám semmiesetre sem az ügy érde­kében előnyösnek, ha most dobnák bele a politikai katlanba és most akarnák letárgyaltatni a képvise­­lőházzal. Egy ellenzéki politikus ezt mondotta a nyil­vánosságra hozott tervezetről: Véleménye szerint, ha ebből a javaslatból tör­vény lesz, úgy az állam, illetve a kormány egészen kiadja a kezéből a katolikus egyház fölött bírt ha­talmát és befolyását. A javaslat nemcsak a vagyont, hanem a tanügyet is kiszolgáltatja az egyháznak, tehát kiveszi az állam kezéből a kulturális ügyek vezetését. Az elemi iskolák már most sincsenek az állam kezében, hanem túlnyomólag a felekezetekéi­ben, most pedig a középiskolák fognak a katolikus önkormányzat befolyása alá kerülni és az állam ke­zében alig néhány középiskola marad. A minisztériumban eddig készült tervezetek között ez a legroszabb. Wlassics annak idején tudni sem akart az iskolák átengedéséről és ép emiatt volt heves össz­ó­ütközése az egyházzal. Apponyi sokat engedett Wlassics tervezetéből, azonban az ő javaslata is jobb volt ennél és az egyházzal szemben ennyire engedékeny az ő tervezete sem volt. Úgy értesülünk különben, hogy a katolikus autonómiáról szóló törvényjavaslat beterjesztésének időpontja még nincs megállapítva, annál kevésbbé, mert a javaslat bár főbb vonásaiban és lényeges részleteiben is készen van még nem járta meg mindazokat a fórumokat, amelyekkel a miniszter­nek a javaslat dolgában érintkezésbe kell lépnie. A javaslat benyújtása ezen körülményektől elte­kintve, függ a parlamenti h­elyzettől is. Külpolitikai hírek. A német birodalmi kancellár beszéde. A német mezőgazdasági tanács ezidei közgyűlé­se alkalmából szerdán este díszlakomát ren­dezett, amelyen többek közt a birodalmi kan­cellár, valamint számos miniszter és államtitkár vett részt. Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár ez alkalommal beszédet mondott, amelyben többek közt így nyilatkozott: — A múlt évi termést békében hazaszállíthat­tuk és abban a reményben élek, hogy­ a német föld­­műves ezentúl is zavartalanul folytathatja munká­ját. (Élénk tetszés.) A békeóhajtás, amely, mint hiszem, az összes nagyhatalmakat áthatja és mely remélhetőleg átsegít bennünket a talkáni válságon, egészséges alappal bír, abban a mindenütt érzett szükségletben, hogy a nemzet erői folytonos mun­kában fejlesztessenek. Ezután a német birodalom felkelésének szá­zadik évfordulójáról szólott, majd így folytatta: — A legfontosabb ebben az évfordulóban, amit le kell szögeznünk, az az áldozatkészség, amely 1813-ban apáinkat eltöltötte. Ebben az év­ben szárazföldi fegyverzetünket meg kell erősíte­nünk. (Élénk tetszés.) Ebben az összes felelős té­nyezők egyetértenek, amit itt hangsúlyozni kívá­nok (Élénk helyeslés.) és a nép, ha jól megértet­tem, azt kiváltja, hogy az, aki fegyverképes, katona is legyen. (Helyeslés.) Birodalom és állam, uralko­dóház és udvar, mindazzal együtt, amink­ testi és lelki tulajdonban van, annyira szentek, nekünk, hogy el kell határozva lennünk mindezeket a leg­szélesebb eszközökkel biztosítani és védeni háború és háborús veszedelem ellen. (Helyeslés.) Meg va­gyok, győződve, hogy , ebben a nemzet egyetért és bizonyos vagyok béna.", hogy egyetértő is marad, akkor, mikor a birodalmi gyűlésben (húsvét táján) a javaslatot fogjuk tárgyalni. (Helyeslés.) Az isten, a német népnek kijelölte a helyét a földgömbön és sorsunk úgy hozza magával, hogy áldozatokat, nagy áldozatokat ró reánk. Legyen büszkeségünk, hogy ezeket szívesen meghozzuk. A nagy kibékülés után, Karlsruheból jelen­tik: Auguszta Viktória császárné szerdán este hét óra busz perckor Viktória Lujza hercegnővel és Oszkár herceggel Berlinbe utazott. A nagyhercegi pár és Lujza badeni nagyhercegnő kikísérték őket a pályaudvarra. Ugyanazzal a vonattal utaztak Berlinbe Miksa badeni herceg és neje, valamint Ernő Ágost cumberlandi, braunschweigi és lüne­­burgi herceg is. A császár a vendégeket a pályaudvaron, fo­gadja és onnan négyfogatú nyitott hiútokon kato­nai kísérettel hajtatnak a brandenburgi kapun át a királyi palotába. A braunschweigi tartománygyűlés által Ernő Ágost herceghez intézett üdvözlő táviratra a kö­vetkező válasz érkezett: Gmunden, febr. 11. A braunschweigi hercegség tartománygyűlése és egész lakossága által fiunknak Viktória Lujza hercegnő ő fen­ségével történt eljegyzése alkalmából oly me­leg és szívélyes módon kifejezett szerencseki­­vánatok benső örömet okoztak nekünk. Ezért tiszta szívből köszönetet mondunk és kérjük azt a képviselőkkel és a lakossággal közölni. Ernő Ágost.

Next