Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-18 / 42. szám
1613. február 18., kedd, n — —— 1 |— -------------------------* debreceni kerületi tábla elnökségéért. Tudom azonban semmi sem lesz belőle. Nem is lett belőle semmi. * * * * 'Az utókor igy emlékezik meg a régiekről, a nagyokról és a hitványokról. F. A. Belpolitikai hirek, *■» _ Pa nama -értelmezt sok. Lukács miniszterelnök nyilvános- és magánbecsületének megsértéséért bíró elé állíttatta Désy Zoltánt, de nyilvánvaló volt már elejétől fogva, hogy kedve ellenére szánta rá magát. Most alighanem úgy érzi, hogy a törvényszéki eljárás — akármi lesz is formai eredménye — kissé hasonlít a nyaka körül mindjobban összeszoruló hurokhoz. Nagyon gondosan válogatta meg, milyen címen indítsa meg sok közéleti szennyesének törvényszéki mosását és nehogy az esküdtszéki szabad lelkiismeretre kelljen bíznia magát, épen csak azt az egy véletlen mozzanatot tétette vád tárgyává, hogy Désy valamelyik népgyűlési beszédében őt ,.Európa legnagyobb panamistájának“ mondotta. Tehát régi hivatásos, a jogi élet elméleteiben és gyakorlatában egyaránt járatos és minden állami tekintély védelmére eleve diszponált bírák előtt folyik a per. Lukács miniszterelnök úgy látszik mégsem bízik a kiválogatott, bírói szakértelemben. Szánalmas látvány, milyen buzgó kitanítás folyik most a sugalmazott sajtóban afelől, hogyan kell értelmeznie a bíróságnak a „panamista“ szót. A miniszterelnök túltéve magát minden konkrét természetű, tényekre alapított vádon, épen csak egy általános értelmű szót szemelt ki a per tárgyául, a per megindultakor pedig magáról a szóról külön kommentárt is szolgáltat a bíráknak. Biz’nyra csodálni lehetne a miniszterelnök híres furfangját, ha ez a túlságos furfang nem vallana oly átlátszóan a nagy szorultságra. Hogy mi a „panamista“ szavak igazi értelme? Azt gondolnék, hogy amennyiben ez a szó a francia közéletből sarjadzott ki, talán az ismeretes Larousse- féle francia szólexikonban kellene utána nézni. De a kormány sugalmazott tudósai rém sokat tudnak és amolyan kézenfekvő vagy a köztudatban elfogadott magyarázatok helyett bemutatják a szó eredetének egész históriai készletét. Az emlékezetes nagy Panama-per adataiból igyekeznek kimutatni, hogy tulajdonképen kétféle panamaerkölcs vagyon. Az egyik, az igazi bűn, amikor tudniillik a közpályán szereplő saját anyagi hasznáért él vissza közéleti befolyásával és a neki juttatott sápért az állam rovására magánosoknak helytelen előnyöket biztosít. Ilyenek is szerepeltek a nagy Panamapörben, miniszterek és képviselők és ezeket kíméletlenül lesújtotta a törvény hatalma, erkölcsileg kivégezte a közvélemény megvetése. De belekeveredtek a Panama-botrány forgatagába mások is a legnevesebb politikusok közül, akikre csak az bizonyult, hogy aktuális kormányzati szükségekre vagy arra, amit politikájuk és pártjuk feltétlen érdekének tartottak, fogadták el a Panama-társulat csatornaillatos pénzeit. A sugalmazottak bebizonyítják nekünk, hogy ezeket a francia közvélemény továbbra is a legnagyobb becsülésben tartotta, igaz hazafiakul és kiváló államférfiakul ismerte el. Szemünkbe vágják Bourgeoisnak, Clémenceaunak, Floquetnek neveit, akiket a Panama-botrány után is a köztársaság büszkeségeiül emlegettek. Az ilyen példák után mit is jelent Lukács László oly rettenetesen fölhányt esete? Itt nincs helyén semmi bizonyítás, itt minden bizonyítás a konkrét vádakra nézve fölösleges — kiáltozzák a bírák felé. — Mert ha Lukács László milliókat kötött ki az állammal szerződő társulatoktól avégből, hogy abba pártkasszába szolgáltassák, amely a kerületekben űzött gyalázatos szavazatvásárlással szerzi össze a kormánypárti többséget, ez csak hazafias és államférfi cselekvés, abból a Panama-erényből való, amelyhez a nagy franciák szolgáltatták a mintát. Elképzeljük, hogy a sugalmazott szolgaiság ilyen tudós mutatványától pillanatra elkábul a közönség. A piaci cinizmust ugyan eléggé megszokhattuk, de hogy még erénynek és tisztességnek akarjon elismertetni, ez új rekord. De ajánljuk a sugalmazott tudósoknak, hogy históriai adatokra, európai példákra való hivatkozásban ne járjanak el könnyelműen. Mert először hamar lehet a hamisítást is konstatálni, másodszor idegen államférfiak, más nemzetbeli nagyságok becsületéről lévén szó, esetleg nemcsak magukat, de a sugalmazójukat is érzékeny megtorlásnak tehetik ki. Nem értjük például, hogyan lehet Bourgeois Leon nevét a Panama-sorozatba belekeverni? A mi megbizható tudomásunk szerint az ő személye a Panama-dolgokkal soha semmi vonatkozásba nem jutott és közvetlenül a Panama-botrány lezajlása után épen tisztességének megközelíthetetlen hírnevéért a francia képviselőház elnökének választották. Clémenceau valaha annyira körülviharzott nevével is innét, a távolból, óvatosabban kellene bánni. Ezt az érdes, örökké harcias vezéralakot számtalan ellenségei mindenáron a Panama-botrány sorába szerették volna belefálasztani. De soha nem sült ki róla egyéb, mint hogy évekkel a Panama-botrány kitörése előtt összeköttetésben állott a PanamaatTakre egyik rejtelmes szereplőjével, Herz Cornélius-szal, aki lapjának, a Justice-nek néhány részvényét bírta. Ha kiszorította is egy időre Clémenceaut a rázúdított rágalmak fergetege a parlamenti szereplés teréről, oly tisztázottan emelkedett ki végül a botrányáradatból, hogy annál több dicsőséggel lehetett visszatérnie. De legjellemzetesebb ebben a tekintetben Rouvier esete. Kiindulási pontjában talán ez hasonlít is némileg Lukács esetéhez, de épen azért annál fényesebb világításba helyezi a francia közvélemény felfogását. Amikor Rouviert, Qrévy elnökségének utolsó miniszterelnökét, is elborította a mocskos hullám, a republikánus többségnek viharzásával szemben első kötelességének tartotta a lemondást. Azután adta elő önvédelmét a becsületes hevületnek oly kitörésével, amely megigézte legdühösebb ellenfeleit. Bevallotta igenis, hogy a Boulanger-láz legveszedelmesebb válságaiban pénzt fogadott el magántársulattól a köztársasági propaganda céljaira. Tartsák számon — kiáltotta oda saját pártjának — hogy a köztársaság megingatásakor az alkotmányt, a parlamentet, önöket kellett a feltörekvő diktátortól megmentenem. Szólott és hosszú évekre távozott a nyilvános szereplés porondjáról. Visszakerülhetett ő is utóbb, mert köztársasági önzetlenségének fénye kibontakozott a rávetett homályból. Hát a francia közvélemény és parlament akkori viselkedését csakugyan meg kellene szívlelnünk. Ajánljuk mi is ezt a példát a derék munkapárti többségnek. Küldjék el ők is az önzetlenül érték pitnamázott Lukács Lászlót a kormány éléről, mint Rouvierrel tette saját pártja. Legalább addig, míg önzetlenségéről az ország is jobb véleményre fog jutni. A delegációk új ülésszaka. A vasárnapi közös miniszteri értekezlet a delegációk legközelebbi ülésszakának egybehívásával is foglalkozott. A delegációk Bécsben, a pünkösdi ünnepek után, május 14-ike körül fognak öszszeülni, a napot még nem tudják, a közös költségvetés előmunkálatait azonban úgy osztották be hogy március hónapban elkészülhessenek a javaslattal. Harc a ferencvárosi mandátum körül. Csaknem két hét óta elkeseredett harc és kulisszák mögötti intrika folyik a főváros IX—X. kerületének jelöltsége körül. A kerület zöme ellenzéki pártállású lakosságból áll, sőt az ellenzékhez csatlakoztak jobbára azok is, akik a múlt választáson a munkapárt táborába tartoztak. A szövetkezett ellenzéki pártok hosszas tanácskozások után fölajánlották a jelöltséget dr Visontai Soma udvari tanácsosnak, aki azonban bizonyos oldalról jövő támadások miatt lemondott a jelöltetésről és mint jelentettük, ezt vasárnapra levélben választói tudomására hozta. Visontai visszalépéséről nagy sajnálattal értesültek az ellenzéki választók és hétfőn küldöttségileg fölkeresték, hogy a jelöltség megtartására reábírják. Visontai a választók kérésének engedett és újra vállalta a jelöltséget. Föllép vele szemben ugyancsak ellenzéki programmal der Springer Ferenc ügyvéd, akinek érdekében a Visontai-ellenes akciót megkezdették. Nem tekinthető ellenzéki jelöltnek a mandátum harmadik versenyzője, dr Eelvey Tivadar, aki G7-es pártonkívülinek nevezi magát és hétfő esti programmbeszédében úgyszólván azonosítota magát a munkapárt programmjával, úgy hogy Bereczky Endre, a kőbányai munkapárt elnöke nyomban bejelentette pártjának Helveyhez való csatlakozását. Jankovich a királynál. Jankovich Béla közoktatásügyi államtitkár kedden Bécsbe utazik és szerdán délelőtt Schönbrunnban kihallgatáson jelenik meg a királynál. Munkapárti gyűlés rendőrkordonok mögött. A székesfehérvári és fehérmegyei nemzeti munkapárt vasárnap délután az egyig székesfehérvári szálló emeleti termében zártkörű pártgyűlést tartott, amelyen dr Szűcs Gedeon ügyvéd és gróf Széchenyi Viktor főispán szólaltak fel. A szálló bejárata a gyűlés előtt és alatt erős rendőri felügyelet alatt állott, csak a kipróbált munkapárti embereket engedték be a gyűlésre és az ellenzékieket, akik a gyűlésen felszólalni akartak, távoltartották. Nem bocsátották be a gyűlésre az ellenzéki újságírókat sem. __________Pesti Hírlap_____________ ______________________ Külpolitikai liirek. A francia elnökváltozás. Falliéres elnök hétfőn búcsúzás végett fogadta a diplomáciai kart. A fogadtatáson Briand miniszterelnök és Jonnar külügyminiszter is részt vett. Bertie angol nagykövet beszédében kiemelte, hogy Falliéres elnök mindenkor nemeslelkű módon igyekezett Franciaország és a többi állam között a szívélyes viszony kötelékeit föntartani és erősíteni. Falliéres elnök köszönetet mondott a nagykövetnek szavaiért és kijelentette, hogy a diplomáciai kar érzelmei és óhajai nagyon meghatják. Az öröm kifejezésével szólott a diplomáciai karhoz való kitűnő viszonyáról. Az elnök e szavakkal fejezte be búcsúbeszédét: Aki szívből szereti hazáját, annak számára nincsen nagyobb lelkiismereti gyönyör, mint a külpolitika terén elősegíteni a békés megoldásokat, melyek elősegítik a haza és az emberiség javát. A mexikói forradalom. Vasárnap délután két órakor 24 órás fegyverszünetet kötöttek. A fegyverszünet alatt a követségek közelében neutrális zónákat létesítettek és azoknak, akik a harcokban nem vesznek részt, lehetségessé tették, hogy a várost elhagyhassák. Dias a fegyverszünet megkötésébe csak akkor egyezett bele, amikor az amerikai követ biztosította arról, hogy nem akarják kelepcébe csalni. Mindkét párt kötelezte magát, hogy taktikai állásukat a fegyverszünet ideje alatt nem fogják változtatni. Hétfőn délelőtt a fegyverszünetet megszűntnek jelentették ki, mire mindkét oldalról a harc nagy hevességgel megindult. A fegyverszünetet, mely hétfőn délelőtt járt le, Madero csapatai már előbb megszegték. Mexikóváros bombázását újra megkezdték. Az utcai harcok tovább folynak. Az amerikai nagykövetség ismét ki van téve a csapatok tüzelésének és egy golyó már csaknem Wilson követet érte. Sok olyan embert, akik nem vettek részt a harcban, megöltek, köztük egy amerikai állampolgárt, aki nászúton volt. A fegyverszünet alatt az amerikai nagykövetség iratait kivitték a pályaudvarra, hogy azokat Veracruzba szállítsák, hol már több amerikai hadihajó horgonyoz. A Mexikóban lévő idegen követek tanácskozásra ültek össze. Az amerikai kormány még mindig azon az állásponton van, hogy nem avatkozik be. Madero azt táviratozta Taft elnöknek, hogy az Egyesült Államok polgárait nem fenyegeti veszély, ha kívül maradnak a harc zónáján. A kormány szavatosságot vállal a külföldieket érő minden anyagi kárért és kéri Taft elnököt, hogy ne engedje meg az északamerikai csapatok partraszállását, mert ennek még rettenetesebb következményei volnának és a helyzetet még jobban megrontaná. Az Egyesült Államok kormánya reggel összeült és Maderonak arra a kérdésére, milyen politikát szándékozik az Egyesült Államok követni, azt a távirati választ küldte, hogy politikája ugyanaz marad, mint az utóbbi két esztendőben.