Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-18 / 42. szám

1613. február 18., kedd, n — —— 1 |— -------------------------* debreceni kerületi tábla elnökségéért. Tudom azonban semmi sem lesz belőle. Nem is lett belőle semmi. * * * * 'Az utókor igy emlékezik meg a régiekről, a nagyokról és a hitványokról. F. A. Belpolitikai hirek, *■» _ Pa na­ma -értel­m­ezt sok.­ ­Lukács miniszterelnök nyilvános- és magán­­becsületének megsértéséért bíró elé állíttatta Désy Zoltánt, de nyilvánvaló volt már elejétől fogva, hogy kedve ellenére szánta rá magát. Most aligha­nem úgy érzi, hogy a törvényszéki eljárás — akár­mi lesz is formai eredménye — kissé hasonlít a nyaka körül mindjobban összeszoruló hurokhoz. Nagyon gondosan válogatta meg, milyen címen indítsa meg sok közéleti szennyesének törvényszéki mosását és nehogy az esküdtszéki szabad lelkiisme­­retre kelljen bíznia magát, épen csak azt az egy véletlen mozzanatot tétette vád tárgyává, hogy Désy valamelyik népgyűlési beszédében őt ,.Euró­pa legnagyobb panamistájának“ mondotta. Tehát régi hivatásos, a jogi élet elméleteiben és gyakor­latában egyaránt járatos és minden állam­i tekintély védelmére eleve diszponált bírák előtt folyik a per. Lukács miniszterelnök úgy látszik még­sem bízik a kiválogatott, bírói szakértelemben. Szánalmas lát­vány, milyen buzgó kitanítás folyik most a sugal­mazott sajtóban afelől, hogyan kell értelmeznie a bíróságnak a „panamista“ szót. A miniszterelnök túltéve magát minden konkrét természetű, tények­re alapított vádon, épen csak egy általános értelmű szót szemelt ki a per tárgyául, a per megindultakor pedig magáról a szóról külön kommentárt is szol­gáltat a bíráknak. Biz’­nyra csodálni lehetne a mi­niszterelnök híres furfangját, ha ez a túlságos fur­­fang nem vallana oly átlátszóan a nagy szorult­ságra. Hogy mi a „panamista“ szavak igazi értelme? Azt gondolnék, hogy amennyiben ez a szó a francia közéletből sarjadzott ki, talán az ismeretes La­rousse- féle francia szólexikonban kellene utána nézni. De a kormány sugalmazott tudósai rém sokat tudnak és amolyan kézenfekvő vagy a köztudatban elfogadott magyarázatok helyett bemutatják a szó eredetének egész históriai készletét. Az emlékezetes nagy Panama-per adataiból igyekeznek kimutatni, hogy tulajdonképen kétféle panamaerkölcs vagyon. Az egyik, az igazi bűn, amikor tudniillik a közpá­lyán szereplő saját anyagi hasznáért él vissza köz­életi befolyásával és a neki juttatott sápért az ál­lam rovására magánosoknak helytelen előnyöket biztosít. Ilyenek is szerepeltek a nagy Panama­­pörben, miniszterek és képviselők és ezeket kímé­letlenül lesújtotta a törvény hatalma, erkölcsileg kivégezte a közvélemény megvetése. De belekeve­redtek a Panama-botrány forgatagába mások is a legnevesebb politikusok közül, akikre csak az bi­zonyult, hogy aktuális kormányzati szüksé­gekre vagy arra, amit politikájuk és párt­juk feltétlen érdekének tartottak, fogadták el a Panama-társulat csatornaillatos pénzeit. A su­­galmazottak bebizonyítják nekünk, hogy ezeket a francia közvélemény továbbra is a legnagyobb be­csülésben tartotta, igaz hazafiakul és kiváló állam­férfiakul ismerte el. Szemünkbe vágják Bourgeois­­nak, Clémenceaunak, Floquetnek neveit, akiket a Panama-botrány után is a köztársaság büszkesé­geiül emlegettek. Az ilyen példák után mit is jelent Lukács László oly rettenetesen fölhányt esete? Itt nincs helyén semmi bizonyítás, itt min­den bizonyítás a konkrét vádakra nézve fölösleges — kiáltozzák a bírák felé. — Mert ha Lukács László milliókat kötött ki az állammal szerződő tár­sulatoktól avégből, hogy abba pártkasszába szolgál­tassák, amely a kerületekben űzött gyalázatos sza­vazatvásárlással szerzi össze a kormánypárti több­séget, ez csak hazafias és államférfi­ cselekvés, ab­ból a Panama-erényből való, amelyhez a nagy fran­ciák szolgáltatták a mintát. Elképzeljük, hogy a sugalmazott szolgaiság ilyen tudós mutatványától pillanatra elkábul a kö­zönség. A piaci cinizmust ugyan eléggé megszok­hattuk, de hogy még erénynek és tisztességnek akarjon elismertetni, ez új rekord. De ajánljuk a sugalmazott tudósoknak, hogy históriai adatokra, európai példákra való hivatkozásban ne járjanak el könnyelműen. Mert először hamar lehet a ha­misítást is konstatálni, másodszor idegen államfér­fiak, más nemzetbeli nagyságok becsületéről lévén szó, esetleg nemcsak magukat, de a sugalmazóju­­kat is érzékeny megtorlásnak tehetik ki. Nem ért­jük például, hogyan lehet Bourgeois Leon nevét a Panama-sorozatba belekeverni? A mi megbizható tudomásunk szerint az ő személye a Panama-dol­gokkal soha semmi vonatkozásba nem jutott és köz­vetlenül a Panama-botrány lezajlása után épen tisztességének megközelíthetetlen hírnevéért a fran­cia képviselőház elnökének választották. Clémen­­ceau valaha annyira körülviharzott nevével is in­nét, a távolból, óvatosabban kellene bánni. Ezt az érdes, örökké harcias vezéralakot számtalan el­lenségei mindenáron a Panama-botrány sorába sze­rették volna belefálasztani. De soha nem sült ki róla egyéb, mint hogy évekkel a Panama-botrány kitörése előtt összeköttetésben állott a Panama­­atTakre egyik rejtelmes szereplőjével, Herz Corné­­lius-szal, aki lapjának, a Justice-nek néhány rész­vényét bírta. Ha kiszorította is egy időre Clémen­­ceaut a rázúdított rágalmak fergetege a parlamen­ti szereplés teréről, oly tisztázottan emelkedett ki végül a botrányáradatból, hogy annál több dicsőség­gel lehetett visszatérnie. De legjellemzetesebb ebben a tekintetben Rouvier esete. Kiindulási pontjában talán ez hasonlít is némileg Lukács esetéhez, de épen azért annál fényesebb világításba helyezi a francia köz­vélemény felfogását. Amikor Rouviert, Qrévy el­nökségének utolsó miniszterelnökét, is elborította a mocskos hullám, a republikánus többségnek vi­harzásával szemben első kötelességének tartotta a lemondást. Azután adta elő önvédelmét a be­csületes hevületnek oly kitörésével, amely megigézte legdühösebb ellenfeleit. Bevallotta igenis, hogy a Boulanger-láz legvesze­delmesebb válságaiban pénzt fogadott el magántár­sulattól a köztársasági propaganda céljaira. Tart­sák számon — kiáltotta oda saját pártjának — hogy a köztársaság megingatásakor az alkotmányt, a parlamentet, önöket kellett a feltörekvő diktátor­tól megmentenem. Szólott és hosszú évekre távozott a nyilvános szereplés porondjáról. Visszakerülhe­tett ő is utóbb, mert köztársasági önzetlenségének fénye kibontakozott a rávetett homályból. Hát a francia közvélemény és parlament akkori viselke­dését csakugyan meg kellene szívlelnünk. Ajánljuk mi is ezt a példát a derék munkapárti többségnek. Küldjék el ők is az önzetlenül érték pitnamázott Lukács Lászlót a kormány éléről, mint Rouvierrel tette saját pártja. Legalább addig, míg önzetlensé­géről az ország is jobb véleményre fog jutni. A delegációk új ülésszaka. A vasár­napi közös miniszteri értekezlet a delegációk legközelebbi ülésszakának egybehívásával is foglalkozott. A delegációk Béc­sben, a pünkösdi ünnepek után, május 14-ike körül fognak ösz­­szeülni, a napot még nem tudják, a közös költ­ségvetés előmunkálatait azonban úgy osztották be hogy március hónapban elkészülhessenek a javaslattal. Harc a ferencvárosi mandátum körül. Csak­nem két hét óta elkeseredett harc és kulisszák mö­götti intrika folyik a főváros IX—X. kerületének jelöltsége körül. A kerület zöme ellenzéki pártállású lakosságból áll, sőt az ellenzékhez csatlakoztak job­bára azok is, akik a múlt választáson a munkapárt táborába tartoztak. A szövetkezett ellenzéki pártok hosszas tanácskozások után fölajánlották a jelölt­séget dr Visontai Soma udvari tanácsosnak, aki azonban bizonyos oldalról jövő támadások miatt le­mondott a jelöltetésről és mint jelentettük, ezt vasárnapra levélben választói tudomására hozta. Vi­sontai visszalépéséről nagy sajnálattal értesültek az ellenzéki választók és hétfőn küldöttségileg fölke­resték, hogy a jelöltség megtartására reábírják. Vi­sontai a választók kérésének engedett és újra vál­lalta a jelöltséget. Föllép vele szemben ugyancsak ellenzéki programmal der Springer Ferenc ügyvéd, akinek érdekében a Visontai-ellenes akciót meg­kezdették. Nem tekinthető ellenzéki jelöltnek a mandátum harmadik versenyzője, dr Eelvey Tiva­dar, aki G7-es pártonkívülinek nevezi magát és hét­fő esti programmbeszédében úgyszólván azonosítota magát a munkapárt programmjával, úgy hogy Be­­reczky Endre, a kőbányai munkapárt elnöke nyom­ban bejelentette pártjának Helveyhez való csatla­kozását. Jankovich a királynál. Jankovich Béla köz­­oktatásügyi államtitkár kedden Bécsbe utazik és szerdán délelőtt Schönbrunnban kihallgatáson je­lenik meg a királynál. Munkapárti gyűlés rendőrkordonok mögött. A székesfehérvári és fehérmegyei nemzeti munka­párt vasárnap délután az egyig székesfehérvári szálló emeleti termében zártkörű pártgyűlést tar­tott, amelyen dr Szűcs Gedeon ügyvéd és gróf Széchenyi Viktor főispán szólaltak fel. A szálló bejárata a gyűlés előtt és alatt erős rendőri fel­ügyelet alatt állott, csak a kipróbált munkapárti embereket engedték be a gyűlésre és az ellenzé­kieket, akik a gyűlésen felszólalni akartak, távol­tartották. Nem bocsátották be a gyűlésre az ellen­zéki újságírókat sem. __________Pesti Hírlap_____________ ______________________ Külpolitikai liirek. A francia elnökváltozás. Falliéres elnök hét­főn búcsúzás végett fogadta a diplomáciai kart. A fogadtatáson Briand miniszterelnök és Jonnar kül­ügyminiszter is részt vett. Bertie angol nagykövet beszédében kiemelte, hogy Falliéres elnök mindenkor nemeslelkű módon igyekezett Franciaország és a többi állam között a szívélyes viszony kötelékeit föntartani és erő­síteni. Falliéres elnök köszönetet mondott a nagykövetnek szavaiért és kijelentette, hogy a diplomáciai kar érzelmei és óhajai nagyon meghatják. Az öröm kifejezésével szólott a diplo­máciai karhoz való kitűnő viszonyáról. Az elnök e­­ szavakkal fejezte be búcsúbeszédét: Aki szívből sze­reti hazáját, annak számára nincsen nagyobb lel­kiismereti gyönyör, mint a külpolitika terén elő­­segíteni a békés megoldásokat, melyek elősegítik a haza és az emberiség javát. A mexikói forradalom. Vasárnap délután két órakor 24 órás fegyverszünetet kötöttek. A fegy­verszünet alatt a követségek közelében neutrális zónákat létesítettek és azoknak, akik a harcok­ban nem vesznek részt, lehetségessé tették, hogy a várost elhagyhassák. Dias a fegyverszünet megkötésébe csak akkor egyezett bele, amikor az amerikai követ biztosította arról, hogy nem akarják kelepcébe csalni. Mindkét párt kötelezte magát, hogy taktikai állásukat a fegyverszünet ideje alatt nem fogják változtatni. Hétfőn délelőtt a fegyverszünetet megszűntnek jelentették ki, mi­re mindkét oldalról a harc nagy hevességgel megindult. A fegyverszünetet, mely hétfőn délelőtt járt le, Madero csapatai már előbb megszegték. Mexikó­város bombázását újra megkezdték. Az utcai harcok tovább folynak. Az amerikai nagykövet­ség ismét ki van téve a csapatok tüzelésének és egy golyó már csaknem Wilson követet érte. Sok olyan embert, akik nem vettek részt a harc­ban, megöltek, köztük egy amerikai állampol­gárt, aki nászúton volt. A fegyverszünet alatt az amerikai nagykövetség iratait kivitték a pálya­udvarra, hogy azokat Veracruzba szállítsák, hol már több amerikai hadihajó horgonyoz. A Mexi­kóban lévő idegen követek tanácskozásra ültek össze. Az amerikai kormány még mindig azon az állásponton van, hogy nem avatkozik be. Madero azt táviratozta Taft elnöknek, hogy az Egyesült Államok polgárait nem fenye­geti veszély, ha kívül maradnak a harc zónáján. A kormány szavatosságot vállal a külföldieket érő minden anyagi kárért és kéri Taft elnököt, hogy ne engedje meg az északamerikai csapatok partraszállását, mert ennek még rettenetesebb következményei volnának és a helyzetet még job­ban megrontaná. Az Egyesült Államok kormá­nya reggel összeült és Maderonak arra a kérdé­sére, milyen politikát szándékozik az Egyesült Államok követni, azt a távirati választ küldte, hogy politikája ugyanaz marad, mint az utóbbi két esztendőben.

Next