Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-01 / 28. szám

­ ____1913. február 1., szombat. _____Pesti Hírlap_______ ▼issza. A prímás kiemelte azt, hogy nézete szerint a mai időkben fiatalabb egyh­ázfejedelmekre van szükség. A pápa, h­ir szerint, már el is fogadta a lemondást és a primási méltóságra valószínűleg Almaras bibornokot, az eddigi szevillai érseket, emeli. Egyutal be fogják tölteni a megüresedett burgosi, tarragoniai, badajozi és siguenzai püspöki székeket, amelyek betöltésének útjában eddig a Vatikán és a spanyol kormány diplomáciai viszo­nyának megszakítása állott.­ ­ Tanügyi rovat. Küldöttségek. — Tanítók és tanitónők a kultuszminiszternél. — A Magyarországi Tanítók Országos Szövet­­sége vezetősége, amelyhez az összes országos jellegű tanítóegyesületek elnökei csatlakoztak, pénteken délután négy órakor megjelentek gróf Zichy János közoktatásügyi miniszternél Moussong Géza el­nök vezetése alatt. Az elnök üdvözölte a minisztert a tanítói fizetésjavaslat benyújtása alkalmából és kérte, hogy az abban foglalt sérelmeket a tanító­ság megnyugtatására orvosolja. A tanítóságnak a törvényjavaslatra vonatkozó kívánságait memoran­dum alakjában már csütörtökön átadta a minisz­ternek. Gróf Zichy János miniszter a következő be­széddel válaszolt a küldöttségnek: — Mikor a most benyújtott törvénytervezet­ről a pénzügyminiszterrel tárgyaltam, tekintettel voltam azokra a szempontokra, amelyeket az egye­temes tanítógyű­lésnek hozzám benyújtott nyári memoranduma felsorolt. Nagyon örültem volna, ha minden kívánságot kielégíthettem volna. De te­kintettel kellett lennem az általános közérdekre és az állam pénzügyi viszonyaira is. Hisz amúgy is tizenegy millió többköltséget okoz a törvényjavas­lat az államnak. A tanítóknak azon kívánságát, hogy őket egységesen oszszam be az állami tisztvi­selőket megillető IX., X., XI. fizetési osztályokba, azért nem teljesíthettem, mert ez ellenkezett volna a tanítóságnak már régen hangoztatott azon kíván­ságával, hogy egységesen legyenek szervezve. Már ig­en csak az állami tanítókat oszthattam volna az egységes fizetési státusba, a nem államiakat pedig nem. A lakáspénzek egységesítését konszöderáció tárgyává fogom tenni, azonban határozott ígéretet nem tehetek. A felekezeti tanítók többsége úgyis természetben kapja a lakást, a lakbérlet rájuk vo­natkozó fokozatai csak a kisebbséget érintik tehát., Különben ennél a kérdésnél az iskolafentartó ne­hézkes egyházak érzékenységére kellett tekintettel lennem. A felekezetek félnek az áldozatoktól, az állam pedig nem vehet minden terhet magára, ígéri azonban, hogy tárgyalni fog erről a pénzügy­­miniszterrel. Ami pedig az 1898. év előtti szolgálati évek beszámítását illeti, ezeket a sérelmeket az előbbi törvények sem vették tekintetbe. Ez különben is nagy anyagi nehézséget okozna. Ugyanezt mond­hatja a kárpótlékokra nézve is. A tanítók minősítésére vonatkozó intézkedé­sek megalkotásánál az a gondolat vezetett, hogy a tanítók ne legyenek kizárólag a tanfelügyelők eset­leges önkényének kiszolgáltatva és kerülni akarta annak a látszatát is, mintha a minősítést pártpo­litikai célokra akarná felhasználni. Azért adott úgy az iskolaszéknek, mint a gondnokságnak is jogot a minősítésre. De ha a tanítóság csak a kir. tanfelügyelő és az egyházi tanfelügyelő minősíté­sét kívánja, ő ennek szívesen tesz eleget és a tör­vényt e szerint fogja módosítani. A minősítést el­ejteni azonban nem engedi, hiszen minden tisztvi­selő ki van ennek téve. De olyan módosítást is ígér, hogy a minősítést közölni kell a tanítóval, akinek olyan jogot fog adni, hogy ezzel szemben maga ellen fegyelmi vizsgálatot kérhet.­­ Ezután az állami tanítónők küldöttsége tisz­telgett a miniszternél. A küldöttséget Giesswein Sándor orsz. képviselő mutatta be gróf Zichy Já­nosnak. Szabóné­ Lukács Róza újpesti tanítónő a deputáció nevében arra kérte a minisztert, hogy azon­ kivételes intézkedést, melyet az új törvényja­vaslat a tanítónőkre tervez, ejtse el és részesítse a tanítónőket ugyanolyan elbánásban, mint a taní­tókat. Gróf Zichy János válaszában kijelentette, nem remélte, hogy a javaslatot ilyen hangulattal fogadják, noha ez határozott haladást és javulást jelent a tanítónőknek. Ha abszolúte nem is, de va­lamivel kedvezőbb életviszonyok között vannak a tanítónők, mint a férfitanítók, mert míg leányok, könnyebben gondoskodhatnak magukról és ha férj­hez mennek, akkor két családfentartó áll egymás mellett. Mielőtt a javaslatot elkészítette, áttanul­mányozta a különböző államok tanítónőinek java­dalmazását. Ausztriában a férjhez menő tanítónő elveszíti állását, egyéb nyugati államokban pedig — Angliát kivéve — a nőket sehol sem díjazzák oly sokban, mint a férfiakat. Teljes egyenlőség te­hát sehol sincsen, még Finnországban sem, ahol pedig a nők a parlamentben is helyet foglalnak. A maga részéről elment a végső határig, amíg csak tovahaladásában financiális momentumok meg nem akadályozták. Ha körülnéznek a világban, látni fogják, hogy a magyar tanítónők jobb vagy leg­alább is oly jó helyzetbe kerülnek az új törvény­­javaslattal, mint bármely más nyugati állam taní­tósága és be kell látniok, hogy velük méltánytalan­ság nem történik. Jóakarattal intézte a tanítónők ügyét mindig és erről továbbra is biztosíthatja őket, miért kéri, fogadják a javaslatot megnyug­vással.* Később a Magyar Katholikus Tanítók Orszá­gos Tanügyi Tanácsa nyújtotta át memorandumát a miniszternek. A küldöttséget szintén Giesswein Sándor orsz. képviselő vezette, aki beszédében ki­emelte azt az örvendetes jelenséget, hogy a ma­gyar tanítóság testvéries együttérzéssel jelent meg az országos szövetség vezetésével a miniszter előtt és külön megjelenésük főleg azon sérelemnek or­voslását kéri, amik a felekezeti tanítóságot külön­leges helyzetüknél fogva érintik. A miniszter a tanítók közös tisztelgésekor tett ígéreteit és kijelentését megújította, úgy a minősítésre, lakbéregyenlősítésre, mint az 1893. év előtti évek beszámítására. A személypótlékra vonatkozólag kijelentette, hogy a szerzett jogokat respektálni fogja. Revolveres pedagógusok. Chabarovsk orosz város reáliskolája újabb időben nagy nevezetes­ségre tett szert, amely kiemeli ezt a középiskolát a közönséges, egyszabású intézmények sorából. Ebben a reáliskolában oly állapotok uralkodnak, amelyek túlhaladják­ azokat a fogalmakat is, amelyeket az ismert orosz állapotokkal kapcsolatban emlegetni szoktak. Hogy a reáliskolában uralkodó szellemet némileg illusztráljuk, elég rámutatni arra, hogy a tanár urak csak töltött és felvont ravaszti revol­verrel mernek belépni a tantermekbe. Ezek a furcsa állapotok egy Osztrovszkij nevezetű, orosz irodalmi tanárnak köszönhetők, aki még a felsőbb osztályok­ban is oly brutálisan bánt el a tanítványokkal, hogy ezek kénytelenek voltak a támadások ellen megfelelő módon védekezni. Így történt, hogy egy­­mást érték a botrányok és verekedések, amelyek a napokban tetőpontjukat érték el, amikor egy ta­nuló az egész osztály előtt annak rendje és módja szerint fölpofozta Ostrovskit. Azóta ez a tanár, de a többi tanár is, csak­ felvont revolverrel mer be­lépni az előadó­termekbe és a fegyver még előadás alatt is állandóan a keze ügyében van, hogy, ha rá­kerül a sor, megfélemlítse vele a tanítványokat. Érdekes, hogy e cifra állapotokba sem a felsőbb hatóságon, sem pedig a szülők nem akarnak be­avatkozni. Tanárok közgyűlése. Az Országos Középisko­lai Tanáregyesület február hó 1-én és 2-án Buda­pesten, az alább megjelölt helyeken tartja XLV11. évi rendes közgyűlését a következő rend szerint: Február 1-én, szombaton, reggel 9 órakor igazga­tósági ülés Pest vármegye székházának (IV., Vá­rosház­ utca) kistermében; 9 é0 órakor választmányi ülés ugyanott; 10 órakor általános előértekezlet ugyanott; délután 4 órakor közgyűlés a vármegyei székház nagytermében. Ennek napirendje: I. Gaal Mózes elnöki megnyitó beszéde. II. Üdvözlések. III. Hivatalos jelentések: 1. Sajó Sándor titkári jelentése. 2. Dr Szilágyi Sándor jelentése a végre­hajtó­ bizottság működéséről. 3. Müller József pénztáros jelentése. 4. Rados Ignác jelentése a se­­gélyző-alapról. IV. Dr Benisch Artúr (Pécs): Kö­zépiskoláink elhelyezése. — Február 2-án, vasár­nap délelőtt 10 órakor a közgyűlés folytatása a Magyar Tanitók Otthona nagytermében (IX., Ki­nizsi­ utca 16. sz ). I. Előadások: 1. Dr Krenner Miklós (Arad): A tanári munka értékelése. 2. Dr Dénes Lajos (Budapest): Középiskoláink kormány­zata. 3. a) Dr Schmidt Márton (Budapest): A stá­tusrendezés. b) Dr Ányos Ármin (Fiume): A fel­sőbb leányiskolai státusrendezés. II. Indítványok. A középiskolai tanárság igen nagy érdeklődéssel néz elébe a közgyűlésnek, mely a tanárok testületé­nek állandóan napirenden levő legfontosabb kér­déseit fogja tárgyalni s amelyen igen sok vidéki tanár is résztvesz. A szabadkai tanítók fizetésügye. Szabadkán, az ország harmadik leggazdagabb városában, most negyven év múltán, egyszeri javítás révén 1250 korona egy községi tanító törzsfizetése. És míg az utóbbi tíz esztendő alatt a város rendes bevételei majdnem megkétszereződtek, annyira elhanyagolt állapotban hagyták a népoktatás ügyét, hogy az or­szág öt legnagyobb városa közül a lakosság számá­nak írástudó százalékát tekintve Szeged (68.6%), Debrecen (72.6%), Pozsony (80.2%), Temesvár (72.8%) után 51.7%-kal az utolsó helyen áll. Ez a nagy és gazdag alföldi város az országos átlag­ból is (58.2%) messze elmarad a kultúra legala­csonyabb lépcsőjén. A be nem iskolázott tanulók országos átlagánál (21%) a szabadkai átlag 15 szá­z­alékkal kedvezőtlenebb és míg a város lakossága az utolsó tíz esztendő alatt 13,2 százalékkal szaporo­dott, az írástudók csak 9,8 százalékkal, tehát a köz­­oktatásügy nemcsak nem fejlődött, hanem még a lakosság fejlődésével sem tartott lépést. A város vezetőségének a népoktatásügy iránti közönyét a legsúlyosabban érzik a tanítók, akik helyzetük ja­vítása végett most erélyes akciót kezdeményeztek Főképen azért panaszkodnak, hogy a város, amikor a tisztviselők fizetését néhány évvel ezelőtt huszon­öt százalékkal javította, a tanítóságét mellőzte, amikor pedig az állam a kárpótlékokra segélyt utalványozott, a város megvonta a tanítóságtól a régebbi fizetés javítást és az államsegély révén pár év alatt 100.000 koronánál többet takarított meg saját tanítóinak sovány fizetésén. És míg a közép- és polgári iskolai tanárok a javított fizetésükön fe­lül levonás nélkül megkapják az államsegélypótlé­­kot, addig az úgyis rosszul díjazott tanítókat en­nek megvonásával is megrövidíti a város. A sza­badkai tanítóság mozgalmával a városi képviselő­testületi tagok nagy része mindenben egyetért. Szülői értekezlet. A Német­ utcai polgári fiú­iskolában február hó 2-án, vasárnap, délelőtt. 11 órakor szülői értekezlet lesz, melynek tárgya: Ho­gyan lehet a szülő gyermekének segítségére a ta­nulásban ? A kérdés előadója: Keleti Adolf tanár. Nők az iskolaszékben. Az érsekujvári izrae­lita hitközség olyképen kívánta volna módosítani alapszabályait, hogy az iskolaszék tagjai nők is lehessenek. A kormány azonban a módosítást­ nem hagyta jóvá azzal a megokolással, hogy Érsekúj­várnak van elég intelligens férfilakosa is. A hit­község nem nyugszik meg a döntésben, hanem 14 kérelmet terjeszt föl a kormányhoz. Megyék és városok. Kolozsvár közgyűlése. Három napos köz­gyűlésén egész sor alaposan és komolyan megvita­tott kérdés fölött döntött Kolozsvár város. Az ellenzék impozáns győzelmével járó városatya­választások óta első közgyűlés volt ez s nagy láto­gatottsága beigazolta, hogy a függetlenségi kom­­­munitás nem felesleges díszt lát a mandátumokban, hanem kötelességeket is vállalt magára. Az új köz­gyűlés foglalkozott a lakásbérleti szabályrendelet­tel, amely már járt fent a miniszternél s azért küldték le, hogy a Kolozsvárt dívó áprilisi és októ­beri költözködési idő helyett május 09 november hónapokat iktassák be hivatalos költözködési ter­minusul a szabályrendeletbe. A közgyűlésen fel­szólaltak nagyobbik része, azonban a kolozsvári rendszer helyessége mellett érvelt, elsősorban azért, mert ennél a lakbérnegyedek összeesnek az évnegyedekkel. A szabályrendeletet tehát nem is korrigálták ki. Szélesebb medrű vita csak egy pont­nál támadt. Az uj botanikus-kert viz­ellá­tásáról volt szó s a kultuszkormány azt kívánta, hogy a füvészkertet vizzel ellátó vízvezetéki hálózat üzem­költségeit vállalja a város. Dr Posta Béla egye­temi tanár, feltűnést keltő beszédben ismertette e kérdés kapcsán az uj botanikus-kert helyének meg­változtatása körül folyt csúnya botrányokat. A régi botanikus-kertet gróf Mikó Imre hagyta köz­célokra s a nagy alapitónak az volt a gondolata, hogy az ideális fekvésű kert egyrészt tudományos célokat szolgáljon, másrészt a közönségnek séta­helyül szolgáljon. Az állam azonban nem respek­tálta az alapító hagyakozásait, középületekkel építette be a füvészkertet, s még Mikó Imre szobrát is elhelyezte, hogy az állattani intézetnek helyet csináljon. Dr Richter Aladár egyet, tanár, a füvészkert igazgatója, azonban még most is helyesebbnek tartotta, ha a régi füvészkertet kibő­vítik, tekintve, hogy alkalmasabb terület nincs Kolozsvár határában. A kormány azonban érthetet­len okokból a megyében fekvő Házsongárdon kezdte összevásárolni a telkeket, bő teret nyújtva a telek­­spekulációnak. Posta Béla hibáztatta, hogy a város véleményét nem kérte ki a kormány a botanikus­kert hely­ kérdésénél. A város a magasan fekvő fü­­vészkertet képtelen vizzel ellátni s nem méltányos az sem, hogy most az üzemköltségeket a nyakába akarják sózni. Mindenekelőtt tudni szeretné, hogy mennyi a város által meghozandó áldozat. Több felszólalás után elhatározták, hogy megszavazzák az üzemköltségeket, ha a kultuszkormány a város egyéb kikötéseinek eleget tesz. A közgyűlés meg­­alakíto­tta szakbizottságait is. Elfogadták a taná­csi előterjesztéseket, kivéve azoknál a tagsági helyeknél, ahol exponált munkapártiakat akart be­­csúsztatni a tanács, így az igazgató-választmány egyik tagságánál szavazásra került a dolog és 45 szó­val 14 ellenében a függetlenségi dr Apáthy Istvánt választották meg dr Kolosváry Bálinttal szemben. A pozsonyi elmegyógyintézetért, Pozsony vá­ros képviselőinek a köre dr Tauscher udvari taná­csos, országgyűlési képviselővel élén, lelkesedéssel csatlakozott ahhoz a mozgalomhoz, mely Pozsony­ban létesítendő, ezer személyt befogadó elmegyógy­intézet érdekében megindult. A hétfői városi köz­gyűlés elé a kör indítványt terjeszt, hogy Pozsony városa Bartal Aurél főispán vezetésével küldöttsé­get meneszszen a belügyminiszter elé a gyógyinté­zet létesítése érdekében. _ ____________

Next