Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-20 / 44. szám

1913. február 20., csütörtök. ___ Pesti Hírlap______ ipari élet majdnem minden ágát ölelte fel. Az ipar­­fejlesztés rögös útján egyike volt azoknak, akik a legnagyobb tehetséggel és fáradhatatlan odaadás­sal mily nagy alkotásokat lehet létesíteni. Hogy mit vesztett benne szövetségünk, azt önök előtt, tisztelt uraim, ecsetelni nem kell. Az ő agyában fo­gam­zott meg először szövetségünk megteremtésé­nek eszméje. Tizenegy év múlt el azóta, hogy elő­ször gyülekeztünk össze az eszme megvalósítására és ez idő alatt a legnagyobb ragaszkodással és sze­retettel csüngött szövetségünk fejlődésén és minden sikerén. Benne látta megtestesítve a magyar gyár­ipar erejét, jelenét és jövőjét. Nem tudok mégha­. *at*ozni azzal a gondolattal, hogy a szék, amely mellettem van s amelyről annyiszor örvendeztetett meg szellemének szikráival, ezentúl üresen marad s nem halljuk az ő gyakran kritizáló, da mindig buzdító szavait. Ilyen férfiak, mint a megboldogult, hozták létre Nyugat-Európa nagy iparát. Sajnos, nálunk még kevesen vannak, akik egész életüket, vagyonukat az iparfejlesztés szolgálatába állítják és nem riadnak vissza semmiféle nehézségtől, sem­miféle kockázattól, hogy valamit alkossanak. Életé­nek és sikereinek tetőpontján ragadta el a kérlel­hetetlen halál, amikor szellemével és munkaerejé­vel még sokat használhatott volna nemcsak szövet­ségünknek, de az egész ország közgazdaságának. Az elnök indítványára az igazgatóság elhatá­rozta, hogy báró Hatvany-Deutsch Sándor halálá­ról külön gyászjelentést ad ki, a szövetség tagjai testületileg vesznek részt a temetésen, ahol a ko­porsó mellett Hegedűs Lóránt, a szövetség alelnöke, mond gyászbeszédet. A szövetség a gyászoló család­hoz részvétiratot intéz, a ravatalra koszorút helyez és díszterme számára megfesteti a megboldogult arcképét. Szerdán este rendkívüli választmányi ülést tartott a Magyar Unió Club is, amelynek báró Hatvany-Deutsch Sándor alapítója és egyik elnöke volt. Báró Hatvany-Deutsch Sándor özvegyéhez szerdán a következő távirat érkezett: József főher­ceg ur és Auguszta föhercegasszony ő cs. és kir. fenségeik Méltóságod férje elhunyta alkalmából legőszintébb és legmélyebb részvétüket kifejezni méltóztattak. Gróf Szapáry főudvarmester. Ezenkívül kondoleáltak: Lukács László mi­niszterelnök, Sieghardt v. b. t. t., báró Radvánszky Béla koronaőr, Széll Kálmán v. b. t. t., Friedtaen­­der-Fauld titkos tanácsos (Berlin), gróf Zichy Aladár, báró Liebig Tivadar, gróf Zichy Andor, báró Haupt-Stummer I­pót és az ipari és pénz­ügyi világ számos előkelő tagja. Életrajza: Báró Hatvany-Deutsch Sándor 1862-ben ,Aradon született. Ez idő szerint legidősebb tagja volt a köztiszteletben álló báró Hatvany-Deutsch­­családnak. Már kora ifjúságában a kereskedelmi pályára készült, tanulmányai befejeztével első ber­lini és párisi pénzintézeteknél működött, hol a ke­reskedelmi és pénzügyi tudomány minden ágában kiterjedt ismeretekre tett szert. Óriási tettvágy­­gyal tért vissza hazájába s 1873-ban beltagja lett a nagyatyja által 1822-ben alapított „Deutsch lg. és Fia“ cégnek. Fölismerte már akkortájt, hogy Ma­gyarország gazdasági élete nem maradhat meg egyoldalúan a földművelés körében, hanem hogy legalább azokat az iparágakat is fejleszteni kell, melyek a mezőgazdasággal silyos kapcsolatban állnak. Önbizalommal, merész bátorsággal és szak­avatottan látott hozzá a munkához. Noha néhány évtizeddel ezelőtt Magyarországon még hiányzott a sikeres ipari tevékenységnek legfőbb előfeltétele, a­ szakképzettség, a vállalkozó szellem bátor elha­tározásával fogott hozzá az akkor fölötte válságos helyzetbe jutott magyar cukoripar restaurálásához. Akkoriban egy nemzetközi válság alapjaiban in­gatta meg a cukortermelést Európa legtöbb or­szágában. Magyarország, melynek ipara egyébként alig volt számottevő, a válságba belesodortatott s az akkori legnagyobb magyar cukorgyár, a nagy­­surányi 1880. körül fizetési zavarokba került, úgy, hogy üzemét kénytelen volt megszüntetni. Báró Hatvany-Deutsch Sándor a szakférfiak­­nak csaknem egyhangú tanácsa ellenére, rábírta a tőle vezetett kereskedelmi házat, hogy több más céggel szövetkezve, a válságba jutott vállalatot megszerezze s az üzemet modorú irányban tökéle­tesítse. Az új vezetés mellett a gyár csakhamar föl­lendült és annyira megizmosodott, hogy ez idő sze­rint egyike a legelső üzemeknek az országban. A megkezdett után tovább haladva, báró Hatvany- Deutsch Sándor szakított azzal az előítélettel, hogy Magyarországon feldolgozásra alkalmas répa csak a nyugati részeken termelhető. Fölkeresett olyan vidékeket, melyek mindaddig a cukoriparral kap­csolatos nagy gazdasági előnyökben hiányt szen­vedtek s bebizonyította, hogy azok is alkalmasak répatermelésre. Így jött létre a hatvani, a sárvári és az oroszkai cukorgyár. E négy gyár állandóan körülbelül négyezer gyári munkást foglalkoztat, nem is szólva arról a sok ezer mezei munkásról, aki közvetve e gyárak utján keresi kenyerét. Kiváló érdemeket szerzett a cukorkivitel eme­lése és szervezése körül. Működése alatt a cukor­ipar immár az ország első iparágává fejlődött és elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy elhárí­totta a brüsszeli konvenció rendelkezései következ­tében a magyar cukoripart fenyegető válságos vi­szonyokat. Mint az ország első kereskedőházának tagja, szakított a hagyományokkal s hazai termékeinkkel a távol külföldön keresett fogyasztási piacot. Fá­radozásait siker koronázta, mert a magyar cukor immár keresletnek örvend Japán, China, India, Kisázsia és Amerika legtávolabbi vidékein is. Sokoldalú munkáját cukorgyáros társai az­zal jutalmazták, hogy 1994-ben a Magyar Cukor­­gyárosok Országos Egyesületének elnökévé válasz­tották, mely szakegyesü­let egyike a legtevékenyebb és legjobban vezetett magyar szaktestületeknek. Hatvanadik születésnapját a múlt év végén nagy ünnepiességgel, dísz­ülésben jubilálta az egye­sület, mely alkalommal a Cukoregyesület tagjai báró Hatvany-Deutsch Sándor elnök felejthetetlen érdemei elismeréséül és tiszteletére százezer koro­nát meghaladó alapítványt létesítettek, amely ösz­­szegből évente a cukoripar körül szerzett érdemek jutalmazására ösztöndíjak fognak kiadatni. A hazai közgazdaság szempontjából legszá­mottevőbb érdeme a cukor-surtaxe megvalósításá­hoz fűződik. Az 1902. évi brüsszeli konvenció egész új helyzet elé állította a cukorpiacot és a cukorter­melő államokat és jogosult volt az az aggodalom, hogy a konvenció következtében előállott új hely­zet a magyar cukoripar végromlását jelentheti. Ebben a kritikus és nagystílű férfiakat kivánó idő­ben báró Hatvany-Deutsch Sándor szinte gondvise­­lésszerűleg állott a hazai cukoripar és a vele össze­­fü­ggő sokféle gazdasági érdekek élén. Finom ta­pintattal, a diplomata ügyességével és az államfér­­fiú koncepciójával hárította el azokat az akadá­lyokat, melyek a surtaxe-kérdés rendezésének a magyar érdekek érvényesülése szempontjából útjá­ban állottak. A brüsszeli konvencióban Magyaror­szág első ízben szerepelt mint külön szerződő fél és 1903-tól 1908-ig, tehát öt évig terjedő kitartó küz­delem után az 1908. évi kiegyezésben a cukor surtaxe-ot, az első magyar vámot, sikerült a való­ságba átültetni. Itt kezdődik a magyar cukoripar fénykora, a cukortermelésnek öt millió métermá­zsára való emelkedése, nemzetközi és világpiaci je­lentősége, a gyárak rohamos szaporodása, a répa­­termelés kiterjesztése és a jólétnek az az emelke­dése, amelyet a mezőgazdasággal összefüggő ipar­ágak rohamos fejlődése okoz. Báró Hatvany-Deutsch Sándor az ipar többi ágaiban is szerzett érdemeket és mint földbirtokos, a tulajdonát képező ősrégi Grassalkovich hercegi birtokot az ország egyik mintagazdaságává alakí­totta át. Éveken át élénk tevékenységet fejtett ki Budapest főváros képviselőtestületében és az or­szággyűlés főrendiházában, melynek 1903. óta ki­nevezett tagja volt. A Magyar Gyáriparosok Or­szágos Szövetségének egyik alapítója, a Pesti Ha­zai Első Takarékpénztár-Egyesület egyik igazga­tósági tagja és a Hazai Banknak alelnöke volt, mely vállalatok intézésében tevékeny részt vett. A jótékonyság terén is vezető szerepet töltött be. Évekkel ezelőtt egy kórház létesülő női osztálya részére kétszázezer koronás alapítványt tett, a poli­­klinikai egyesületnek a közelmúltban ugyanily ösz­­szeget adományozott s a tüdőbetegek szanatóriumá­ban több ágyas­apitvány­t létesített. Érdemei elismeréséül a királyi kegy 1893-ben a III. oszt. vaskorona renddel tüntette ki, 1903-ban a főrendiház tagjává neveztetett ki, 1909. év júni­usában pedig az elhunyt és egész családja a­­bárói méltóságot kapta. Hatvanadik születésnapja sem múlt el anél­kül, hogy munkássága legfelsőbb helyről elismerés­ben ne részesült volna; néhány hónappal előbb a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntették ki. Báró Hatvany-Deutsch Sándor néhány hó­nappal ezelőtt Újra nősült, feleségül vette özv. dr Hernádi Mórné szül. Amberg Tillyt. Első házas­ságából három gyermeke született: dr Hatvany Lajos ifé, Ferenc festő és leánya, Irén, férjezett dr Hirsch Albertné. Egyházi élet. Az uj hercegprimás egyházi funkciója. Dr Csernoch János, az új h­ercegprimás, mint a „Hit­­csarnok“ jelenti, illetékes helyen bejelentette, hogy a budavári koronázó Mátyás templomban tartandó országos ünnepségeken személyesen fog pontifikálni és a nagyobb egyházi ünnepeken maga fogja vé­gezni az egyházi funkciót az esztergomi baziliká­ban. A h­ercegprímás fővárosi tartózkodása idején állandóan a Szent Imre kollégium budai épületében fog lakni, míg a püspöki értekezleteket és ünnepi összejöveteleket a központi papnevelőintézetben tartja meg. Az egyh­ázfejed­­em végleges otthona a budavári új her­cegprímási palota lesz, melynek felépítését egyik legsürgősebb feladatának tekinti. Ez a palota a koronázó Mátyás templom déli oldalán épül, közvetlenül az Eszterházy hercegi palota szomszédságában. Az építés programmjának és költségvetésének elkészítését közelebb munkába veszik. Napi hírek. A Czuczor­ utcai rablógyilkosság. — A tettes nyomában. — Két nap óta hajszolja már a rendőrség a kis Zsichter Anna gyilkosát. Szerdán már hatá­rozottabb formában alakult ki a vizsgálat, a rendőrség meggyőződése, hogy az az ember, aki­ben a rablógyilkost sejtik. Vicze Ferenc hu­szonnégy éves rovott múltú boltiszolga, aki már négy ízben volt különböző börtönök lakója. Szerdán reggel jelentkezett a rendőrségen Kozumkó Géza tizenhét éves kádárinas, aki a nyomozásra vonatkozóan fontosnak látszó ada­tokat mondott el. Elbeszélte, hogy nevelőatyjá­­nál, Fidrant János asztalosnál, Kisfaludy­ utca 18. szám alatt, karácsony tájékán egy Vicze Ferenc nevű kvártélyos lakott. Ez a Vicze csak két-három napig lakott náluk, aztán kidobták, mert észrevették, hogy a szekrények ajtaját akarta egy ízben felfeszíteni. Rozumkónak most, amikor a lapokban olvasta, hogy egy vöröses fakofferes fiatalembert gyanúsítanak a Czuczor­­utcai gyilkosság elkövetésével, eszébe jutott, hogy ennek a Vicze Ferencnek is volt egy ilyen pirosra festett koffere, amelyet még távozása után is otthagyott náluk, és csak vasárnap múlt egy hete, hogy elvitte tőlük. Miután az újságok­ban olvasott személyleírás minden részlete is rá­­illett erre a Viczére, Rozumb­a, mielőtt a rendőr­séghez ment volna, elment a Lónyay­ utca 40. számú házba. Tudta ugyanis, hogy Vicze Ferenc legutóbb ebben a házban volt boltiszolga egy fűszeresnél. Itt azonban azt mondták neki, hogy Viczét e hó 14-én, pénteken elzavarták, mert észrevették, hogy éjszaka a fiókokat nyitogatja. E kis nyomozás után a fiú jelentkezett a detektiveknél s közölte velük Viczére irányuló gyanúját. A detektívek, akik most minden nyo­mot a legapróbb részletig kinyomoznak, elő­ször a bűnügyi nyilvántartásban néztek utána Viczének s megállapították, hogy a suhanc négy ízben volt büntetve lopás miatt s legutóbb másfél évig ült fegyházban. De ami ennél sokkal értékesebb, a bűnügyi nyilvántartásban megta­lálták a fényképet is. A Vicze törzslapján olvas­ható személyleírás, meg az is, amelyet Kozumkó, meg a szülei adtak, teljesen egyezik azzal a sze­­mélyleírással, amelyet a tanúk adtak a gyilkos­ról. Mindennél azonban sokkal fontosabb az, hogy Rozumkó anyja, akinek a gyilkos kését felmutatták, kijelentette, hogy Viczének teljesen ugyanilyen zsebkése volt. Délelőtt aztán még jobban halmozódott a Vicze ellen irányuló gyanú. Jelentkezett Frey Lajosné, egy bérkocsis neje és elmondta, hogy amikor a gyilkos a fehérneműt a Ferenc-téri zá­logházban elzálogosította, ő is ott volt a helyi­ségben s közvetlenül a gyilkos mellett állott. Még jól szemügyre is vette őt, mert a fehérne­műn, amelyet elzálogosított, M. E. monogram volt s az ő leánykori neve is ezekkel a betűkkel kezdődik. Freyhé közölte, hogy határozottan emlék­szik, hogy az illető suhanc jobb arcán erős for­radás volt. A gyanúba vett Vicze Ferenc arcán, mint azt törzslapjáról megállapították, szintén ilyen forradás helye látszik a jobb oldalon. Ez a körülmény megerősíti a Vicze ellen irányuló gyanút, bár a zálogházban a négy év előtt ké­szült fényképben nem ismertek rá egészen hatá­rozottan a gyilkosra. A legújabb fordulatról a detektívek nyomban értesítették Krecsányi Kál­mán főkapitány-­helyettest és a nyomozást ve­zető Kóródy Béla rendőrkapitányt s aztán hoz­záláttak Vicze felkutatásához. Megállapították, hogy a keresett suhanc, amikor Fidraniéktól tá­vozott, a Szent István-kórházban vétette fel ma­gát. Ott feküdt két hétig betegen, aztán elszegő­dött a Lónyay­ utca 40. szám alá, Lövő Farkas fűszereshez boltiszolgának. Csütörtökön éjszaka Löw leánya észrevette, hogy Vicze a boltban a fiókokat nyitogatja, mire másnap elzavarták. Hogy azóta hol járt, hová lett, nem tudja senki. A legkülönösebb, hogy a bejelentő hivatalban megtalálták Vicze legújabb bejelentő lapját, amely szerint február 14-én, tehát aznap, amikor Löw kijelentette, a Lónyay-utca 41. szám, föld­szint 2. alól Horvát Lajos viceházmester által eltt bejelentve. Tálos detektív nyomban megálla­­ptoitta, hogy a Lónyay-utca 41. számú ház vice­házmesterét nem is hivják Horvátnak s ott Vicze nem lakik és egyáltalán nem ismerik. Ezek a gyanús körülmények mindenesetre nagyon figyelemreméltók s most a detektívek mindenfelé hajszolják az eltűnt Vicze Ferencet, mert nem lehetetlen, hogy ő a keresett gyilkos. A rendőrség a rablógyilkosság dolgában szerdán este körözvényt adott ki, amelyben rész* 1t

Next