Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-01 / 28. szám
r * Törökország és a nagyhatalmak* A válaszjegyzék szövege. Konstantinápoly, jan. 31. A tegnap átnyújtott válaszjegyzék szövege a következő: Alulírott, külügyminiszter tudomásul vette a válaszjegyzék tartalmát, melyet Ausztria-Magyarország, Anglia, Franciaország, Oroszország, Németország és Olaszország nagykövetei e hó 17-én hivatali elődjének átnyújtani szívesek voltak. Az ottomán császári kormány nem vonakodik elismerni, hogy a béke megkötése megfelel az általánosság óhajainak és érdekeinek és tudatában van annak, hogy kívánatos mielőbb véget vetni a harcnak, melyet egyáltalában nem idézett föl. A hatalmak közlésükben szükségesnek tartották a portának azt a tanácsot adni, hogy Drinápolyt engedje át a szövetséges balkáni államoknak és az Angei-szigetek pesti hírlap 1913. február 1., szombat. Háború előtt. A porta válaszát a nagyhatalmak is megkapták. — Megvitatás céljából a londoni nagykövetekhez küldték. — Diplomáciai körökben a porta válasza igen jó benyomást tett. — Általános a vélemény, hogy a nagyhatalmak már nem akadályozhatják meg a háború folytatását. — Szerbia csatlakozott Bulgária álláspontjához a fegyverszünet felmondásának kérdésében. — Cáfolják a csatardzsai katonai forradalmat. — A török tiszti liga Nasim pasa megöletéséért a háború folytatását kívánja. — Enver bey Berlinbe megy. A török kormány válaszát ma egész terjedelmében közöljük. Ebből a válaszból kitűnik, hogy az ifjú-török kormány, Mahmut Sefkettel az élén, nagyon óvatos politikát folytat és mindenkép igyekezett, hogy a nagyhatalmak jóakaratát biztosítsa magának. Ha a bolgárok nem siettek volna a fegyverszünet felmondásával, akkor bizonyára a siker jegyében folytathatták volna a béketárgyalásokat. A porta a határvonalat úgy állapította meg, mint ahogy már tegnap jelentettük, a Marica folyó hoszszában. Ily módon Drinápoly egyik külvárosa, amely már a Marica jobbpartján fekszik, bolgár volna. Ez a kétségkívül végső engedmény most már nem igen fog változtatni az eseményeken, mert a nagyhatalmaknak már idejük sincsen elhatározó lépést tenni a béke érdekében és ha az ágyúk egyszer megdördülnek a csataldzsai vonalon, akkor a semlegesség megszegése volna egyik vagy másik félre pressziót gyakorolni A helyzet tehát most az, hogy úgy a török, mint a bolgár hadak megteszik a végső intézkedéseket a hétfői napra, amikor kezdetét veszi a végső leszámolás. Konstantinápolyból ma megcáfolják azokat a híreket, amelyek véres harcokat jelentettek az ifjú-török párti csapatok és a katonai liga hívei között. Ez valószínű is, mert bármily nagy az ellentét a két párt között, alig hihető, hogy most, amikor Törökországnak minden emberre szüksége van, egymást ölték a csapatok vezetői az ellenség szeme láttára. Állítólag a liga tisztjei csak annyiban fenyegették meg az ifjútörök kormányt Nazim pasa megöletéséért, hogy követelték, mint vezeklést, a háború folytatását. Nagyon feltűnő egy mai konstantinápolyi hír, amely szerint Mahmut Séf két pasa Enverbeyt saját kérésére ismét áthelyezte Berlinbe katonai attasénak. Mi lehet ennek a háttere? Enverbeyt a Kramil-kormánynak bukása napján kinevezték a csataldzsai hadsereg vezérkari főnökévé. Ő, aki oly kiválóan vezette a védelmet lent Afrikában, mintegy teremtve volt erre az állásra. Ottani tapasztalatait kitűnően érvényesíthette volna Csataldzsánál és mégis Berlinbe kívánkozott békekatonának. Ha ez a hír tényleg igaz, akkor ennek igen érdekes háttere lehet, mert a kirenaikai hős aligha hagyná ott hazáját, amikor az ő kardjára most oly nagy szükség van. A legújabb eseményekről a következő távirati tudósításokat kaptukkét illetőleg a hatalmak gondjára bízzák azok sorsának eldöntését. A császári kormány kiemelni kívánja, hogy már kétségtelen bizonyítékait adta engesztelő magatartásának az által, hogy mérhetetlen áldozatokhoz járult hozzá. Miután Drinápoly olyan város, mely sajátságos karakterénél fogva elválaszthatatlan összefüggésben van a török birodalommal, e város átengedésének puszta hite az egész országban izgalmat idézett elő, mely az előbbi kormány lemondásához vezetett. Mindazonáltal a császári kormány, hogy legmesszebbmenő tanúságát adja békés érzületének, hajlandó a hatalmak óhajának eleget tenni Drinápoly ama részét illetőleg, mely a Marica jobbpartján van, míg az e folyó balpartján levő városrészt a mecsetekkel, síremlékekkel és egyéb históriai és vallási emlékekkel megtartani kívánja. A város eme részének közvetlen ottomán szuverenitás alatt való megtartása a császári kormányra szükségesség, mely alól nem vonhatná ki magát anélkül, hogy az országot a legsúlyosabb konzekuenciákkal járó rázkódtatásoknak ki ne tenné. Ami a szigeteket illeti, a császári kormány bátorkodik kiemelni, hogy míg azoknak egy része a Dardanellákkal való közvetlen szomszédságuk folytán a főváros védelmére elkerülhetlenül szükséges, a császári birodalom ázsiai birtokainak integráns részét alkotó többi sziget birtoklása nem kevésbbé elkerülhetlenül szükséges Kis-Ázsia biztonságára. Minden olyan megoldás, mely a kormány autoritásának e szigeteken való csökkentésére irányul, azzal az eredménynyel járna, hogy e szigetek ugyanannyi agitációs központokká válnának és hatásuk átterjedne a szomszédos szárazföldre is. Ennek következtében a ziláltság és föloszlás állapota következnék be, miként Macedóniában történt, melynek viszonyai Európa nyugalmát fenyegették és még mindig fenyegetik. Eltekintve a sajnálatos hatásoktól, melyekkel ily megoldás Törökország közvéleményére járna, ellentmondásban állana a nagyhatalmak felfogásaival is, kiknek a császári birodalom állandó jellegű konszolidálásának és boldogulásának lehetővé tétele szívén fekszik. Ezeknek következtében a porta hozzájárulhatna ahhoz, hogy a hatalmak a szövetséges balkáni államok által megszállott szigetek sorsát eldönthessék, ha számba veszik az előbbeni megfontolásokat arról, hogy a Dardanellák helyzetének integritása garantáltassák, amit a magas porta Európa egyik legfőbb érdekében levő dolognak tart. A császári kormány meg van győződve, hogy a hatalmak az igazságosság és méltányosság szellemében hajlandók lesznek elismerni, milyen nagyok az áldozatok, melyekhez a kormány eddig is hozzájárult és el fogják ismerni, hogy a porta jogosan jár el, ha visszautasít mindennemű új követelést és igényt, amelyeket a szövetségesek esetleg emelhetnének. E célból elkerülhetlenül szükséges, hogy a hatalmak Törökországnak már most koncedálják a jogot, hogy teljesen szabadon autonóm vámtarifát vezessen be, a modern jog elvein nyugvó kereskedelmi szerződéseket köthessen, végül az idegen állampolgárokat alávethessék az ottomán adótörvényeknek, amelyek a török alattvalókra érvényesek és érvényesek lesznek, valamint, hogy a hatalmak közben hozzájárulnak a vámok 4 százalékos emeléséhez. Nem kevésbbé elkerülhetlennek tartja a porta az idegen államok törökországi postaintézményeinek megszüntetését olyan feltételek alatt, melyek könnyen volnának megállapíthatók abban az értelemben, hogy a kereskedelemnek teljes garanciák nyugtatnának a postaforgalom szükséges gyorsaságára és biztonságára nézve. A porta végül abban a fölfogásban van, hogy a hatalmaknak olyan deklarációja, mely jelezné hajlandóságukat és törökországi kapitulációk rendszerének megszüntetéséibe, valamint a békekötés után az e cél megvalósításához alkalmas eszközök közös tanulmányozására — az előbb felsorolt gazdasági inézkedésekkel együtt elegendő módozatokat nyújtana arra, hogy lehetővé váljon a hatalmak által jegyzékükben tett ígéreteknek megvalósítása. A válasz későn jött. Konstantinápoly, jan. 31. Pallavicini őrgróf osztrák-magyar nagykövet tegnap délután a porta válaszjegyzékének átnyújtásánál sajnálatát fejezte ki a török külügyminiszternek, hogy a porta ilyen sokáig habozott a jegyzék átnyújtásával. Attól tart, hogy a válasz már későn jön, mert a hatalmak közvetítése a fegyverszünetnek időközben történt felmondása által tárgytalanná vált. Konstantinápoly, jan. 31. A minisztertanács határozata folytán utasítják a porta külföldi képviselőit, hogy jelentsék ki az illető kormányoknak a következőket: „Miután a balkáni szövetség anélkül, hogy a porta válaszát bevárta volna, megszakította a londoni tárgyalásokat és a fegyverszünetet fölmondta, az ozmán kormány kénytelenítve érzi magát arra, hogy a birodalom becsületének és fönmaradásának az érdekében minden intézkedést megtegyen, de a felelősséget a történendőkért a balkáni államokra hárítja. A nagyhatalmak megkapták a porta válaszát. Bécs, jan. 31. ■— Saját tudósítónktól. — A nagyhatalmak kormányai ma megkapták a török választ. A londoni nagyköveti reuniót bízták meg azzal, hogy a jegyzékről tanácskozzon. Itteni diplomáciai körökben nem igen remélik, hogy a tanácskozásnak pozitív eredménye lesz és hogy sikerülni fog az ellenségeskedések újbóli megkezdését meggátolni. Köln, jan. 31. A Kölnische Zeitung jelenti Berlinből: A török válasz hatása nem kedvezőtlen. Tanúskodik arról a lelkiismeretes megfontoltságról, amelylyel Mahmud Sefket pasa a béke kérdését kezeli és további tárgyalások kiindulási pontjáról alkalmasnak látszik. Alapos az a feltevés, hogy a londoni nagykövetek, valamint az angol politikusok mérséklő módon fognak hatást gyakorolni a balkáni megbízottakra. Kérdéses, hogy a Balkán-államok saját érdeküket szolgálják-e, ha a nagyhatalmak jóakaratú tanácsait, — mert kényszerítő rendszabályokról természetszerűleg nincsen szó, — figyelmen kívül hagyják. A nagyvezír nyilatkozata: Konstantinápoly, jan. 31. Mahmud Sefket pasa egy hírlapíró előtt így nyilatkozott: — Mi már száz- meg százezer négyzetkilométernyi területet engedtünk át és most készek voltunk a Marica jobbpartját is átengedni, Karagacs vasútállomással együtt, nem akartunk semmit megtartani, csak a meg nem hódított várat, azokkal a szent helyekkel, amelyek dinasztiánk és minden ottomán hivő szemében szentségesek. Hogy lehet olyan telhetetlen és kíméletlen Bulgária, hogy negyven néhány ezer négyzetkilométernyi terület miatt megrabolja hős ellenfelének becsületét és egész Európát kész lángba borítani. — Én és az uj kormány a béke vágyától voltunk áthatva. Ezt be is bizonyítottuk, mikor a nagyhatalmak kívánságainak hetvenöt százalékát teljesítettük és csak huszonöt százalékot, akartunk megtartani magunknak. Ezen körülmények közt az ellenfélnek is engedékenységet kell tanúsítania. Ha Európa békén tűri el a szakítást, ő fogja viselni a következményekért a felelősséget, mert mi nyugodt lélekkel elháríthatjuk magunkról. Most már becsületünk védelmében kénytelenek leszünk minden áldozatra. Ma intézkedéseket tettünk, hogy fölvehessük a háborút. A török nép fel volt bőszülve, mert olyan nagy áldozatokat hoztunk becsületünkért Európának, most aztán annál nagyobb lelkesedéssel megy az új háborúba. Döntsenek a nagyhatalmak. Paris, jan. 31. — saját tudósítónktól. — Itteni beavatott körökben azt hiszik, hogy a porta végül az egész török határmegállapítás kérdésének a szabályozását a hatalmaknak fogja átengedni, anélkül, hogy Drinápolyra nézve kivételt tenne. Itt azt hiszik, hogy erre a londoni nagyköveti reuniónak a kompetenciája nem lesz elegendő és ez okból a reuniót nemzetközi konferenciává fogják átváltoztatni. A török delegátusok nem kaptak instrukciókat. London, jan. 31. Mint a Reuter-ügynökség értesül, a török delegátusok a máskép hangzó hírekkel ellentétben ma délután három óráig nem kaptak instrukciót arra, hogy Londonból elutazzanak. A szövetségesek nézete a török válaszjegyzék szövegének közzététele óta nem változtak meg. A Reuter-ügynökség arról értesül továbbá, hogy dr Daney közölte Sir Edward