Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-18 / 42. szám

Pesti Hírlap '1913. február 18-, kedd. lent a város képviselője, báró -Mandorff Géza és hosszabb beszédben ismertette a politikai helyzetet. Utána felszólaltak: dr Holly Géza, dr Krausz Zsigmond, dr Csöppentzky Mihály és Baranyi Ákos. Egyhangúlag fogadták el azt a határozati javaslatot, hogy a város polgársága az ellenzék küzdelmét helyesli, a demokratikus, általános, egyenlő és titkos választójog melletti tömegsztráj­kot pedig erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti. Rákosfalván vasárnap délután a szövetkezett ellenzék, a Választójog Országos Szövetsége és a szociáldemokrata párt együttesen nagy népgyülést rendezett, amelyen sok száz polgár és munkás vett részt. A gyűlés szónokai a helybeli polgárság részé­ről dr Frindländer Manó, a Választójog Országos Szövetsége képviseletében dr Kása Miklós, a szo­ciáldemokraták nevében pedig Weisz Károly vol­tak. A szocialista-szónok beszéde után antimilita- xista és köztársasági tüntetés kerekedett, s csak a m»gy számban megjelent rendőrség erélyes közbe­lépése vetett végett a tüntetésnek. A rendőrség in­tézkedésére Rákosfalván az esti órákban erős rend­őrcsapatok cirkáltak. Újvidéken a szövetkezett ellenzék pártjai Tendkivül sikerült népgyülést rendeztek a szociál­demokrata-párttal és a Választókig Országos Szö­vetségével, melyen mintegy 4000 főnyi hallgatóság jelent meg. A gyűlésen, melynek napirendje a kor­mány választójogi javaslata és a tömegsztxájk kér­dése volt, Lovockovic.h Ferenc elnökölt. Utána Lo rászy M<írion orsz. képviselő a további elszánt küz­delem mellett szólott Dt Jászi Oszkár a helyes nemzetiségi politika szükségét hangoztatta, melyet a demokratikus választójogtól vár. Dr Hadzsi Koszta szerb-radikális párti szónok beszéde után a szociáldemokrata párt nevében Kondor Bernül az általános sztrájk elkerülbetetlon szükségességét fej­tegette viharos helyeslés közben. Végül Hajdú Sándor javaslatára a gyűlés egyhangú lelkesedéssel kimondotta, hogy elvárja a város munkapárti kép­viselőjétől, Slezák La-joMói, hogy az általános, tit­kos választójogot, ígérete szerint, támogatja lj, hogy egyéni és politikai reputációja érdekében a munkapártból kilép és kötelességéhez híven a de­mokratikus választójogért harcolni fog. Gyomron a függetlenségi párt a Választójog Országos Szövetségével Ó3 a szociáldemokrata-párt­tal vasárnap délután népgyülést rendezett. Maglód, Péteri, Mende, Tdpiösüly, Sülysáp, Tápiósáp, őri, Máriatelep, Erzséhettelep, Ilorváttelep nagyszabá­sú küldöttségekkel képviseltették magukat. A gyű­lést Horvát János nyitotta meg lelkes szavakkal. Förster Aurél, a motion kerület orsz. képviselője, foglalkozott nagy tetszéssel fogadott hosszabb be­szédben a választójog kérdésével. Dr Jtmcsó Ká­roly a Választójog Országos Szövetsége, Farkas István a szociáldemokrata-párt nevében a tömeg- sztrájkról beszélt, aminek erkölcsi és anyagi tá­mogatását, továbbá az ellenzék küzdelmének he­lyeslését határozatilag is kimondották. Budafok polgársága nagyszabású népgyülést tartott a kormány által beterjesztett választójogi törvényjavaslat ellen. A népgyülésen megjelent a kerület képviselője, Palugyay Móric is, továbbá Zlinszky István képviselő és a szociáldemokrata párt nevében dr Vincze Sándor és KM Ferenc. A népgyülést Filó Géza nyitotta meg. Palugyay Mó­ric hangoztatta, hogy. a szövetkezett ellenzék a leg­kíméletlenebb harcot folytatja mindaddig, mig a magyar alkotmány és a parlamentarizmus örök szégyenei: a miniszterelnök és a képviselőhöz el­nöke helyükön maradnak. Zlinszky István beszéde után a népgyülés határozati javaslatot fogadott el, amelyben Palugyay Móricot biztosítja törhetlen ragaszkodásáról és neki egyhangú lelkesedéssel bi­zalmat szavaz, tiltakozik a kormány által beter­jesztett választójogi törvényjavaslat ellen, bizal­matlanságot szavaz a kormánynak. A j ászberényi munkások Vasárnapra gyűlést jelentettek be, amelyet azonban a hatóság betiltott. A gyűlésre egybesereglefct munkások csak a helyszí­nén értesültek erről s bevonultak a pártszervezet házának udvarára, hogy ott értekezletet tartsanak. A csendőrök és rendőrök szuronyszegezve kergették ki a népet s a vezetőség felhívására a nép oszladoz­ni is kezdett, de egy munkás a tömeg oszlása köz­ben hangosan tiltakozott az erőszak ellen, mire a rendőrök kardot rántottak, nekirontottak a tömeg­nek és Kaalla János munkást fején súlyosan meg sebesitették. Csak a munkások vezetőinek erélyes közbelépése akadályozta meg a nagyobb vérengzést. * A polgárság az általános sztrájk mellett. A csepeli iparosok és kereskedők köre egyhan­gúlag kimondotta, hogy az általános sztrájk idején minden üzlet zárva marad. Jászberényben a Válasz­tójogi Liga fiókja választmányi ülést tartott, ame­lyen a 150 választmányi tag majd-nem teljes szám­ban megjelent, A választmány kimondotta, hogy március 2-án a választójog érdekében nagy gyűlést tart, melyre meghivtajjróf Ápponyi Albertet, a Kos- snth-pártot és a szociáldemokrata pártot. A választ­mány kimondotta a munkások tömegsztrálltjának támogatását s rögtön elvállalták a jelenlevők 33 gyermek ellátását. A kereskedők elhatározták, hogy a sztrájk napján üzleteiket bezárják S erre felhívják az OMKE. fiókját és az iparíestületet is. Rákosfal­ván bizottságot küldtek ki egy napközi otthon léte­sítésére, amely a sztrájk alatt a munkások gyerme­keiről gondoskodik. Emlékezzünk rési bírókról 1795. Nyéki Németh János királyi ügy­igazgató, pár hónappal azelőtt még csak kirá­lyi táblai ülnök, pörbe fogta a magyar jakobi­nusokat s ötüket a vérpadra, a többit várak ÍÖQÜüceihe juttatta. József császárral meghalt a josefinismus is, a szabadelvűvé lett bécsi irányt reakció vál­totta íei az áUamélet egész vonalán és a fran­cia forradalom korának örök eszményei nem találtait utat a koldussá és osztrákká lett, az újkorban is középkorúnak maradt Magyaror­szágba. Martinovics Ignác József szegény magyar ferenerendi pap merte csak kiáltani, nogy éljen a forradalom, a párisi convent meg­bízásából ö alakítja meg a Reformátorok tár­saságát, meg később a Szabadság s egyenlőség társaságét, szegény nemesek a hívei, halált kiáltanak a királyságra s éltetik a köztársa­ságot. A bécsi titkos rendőrség nyomára jutott a mozgalomnak s Martinovics Ignác József szegény magyar ferenerendi pap és Laczko- vics, Hajnóczy, Szentmarjai meg Sigray a bu­dai vár börtönébe kerültek. A besugásokra még javában fogdosták össze az ifjúság leg­jobbjait, amikor az udvari kancellária már fog­lalkozott a főbenjáró pör előkészítésével. Az udvar, főleg gróf Saurau Ferenc, nőmet hadbi- rák elé akarta állítani a magyar jakobinu­sokat. de az alkancellár eloszlatta a bécsi ag­godalmakat, ö jól tudta, hogy a magyar bírák közül nagyon sokan készek áruba bocsátani a lelkiismeretűket, becsületüket eladják pénzért, meggyözödésüket a jobb hivatalért. Nem kelle­nek német bírák, megteszi a kívánt szolgálatot a magyar biró is, csak tudja, hogy miért teszi. Nyéki Németh János királyi ügyigazgató vezette a vizsgálatot a jakobinusok ellen. Téte­les törvényekről, régi és újabb törvények szi­gorú rendelkezéseiről gúnyolódva beszólt, a vádlottaknak nem engedte meg, hogy védekez­zenek, ügyvédjüket megakadályozta a szeren­csétlenek megvédésében, a mentő tanukat ter­rorizálta, megvehető embereket hamis tanu- zásra bírt és amikor elérkezett Í795. április 20-ika, a vértanuk elítélésének napja, a szolga- lelkű magyar birák ott az itélötanácsban he­lyeselték és jóváhagyták Nyéki Németh János minden törvénysértését s a királyi Giiria, ak­kor még hétszemélyes Ítélőtábla, odáig ment a becstelenségben, hogy itéletmondás előtt kér­dést intézett a királyhoz, vajon a táblai ítéle­tet, amely az öt jakobinust halálra Ítélte, nem keüene-e még azzal is megszigorítani, hegy Martinovics nézze végig társai kivégzését? A budai vérmezőn 1795. május 20-án az egri hóhér szép sorjában levágta az öt jakobi­nus fejét, Nyéki Németh János pedig meg­kapta a Júdáe-bért a LipóL-rendet, magasabb tisztségbe lépést és a bécsi udvar sírig tartó kegyét. Igen, de azóta is minden magyar is- kelaköayvben meg van örökítve szégyenteljes neve és a gyermekek apjuktól és tanitóiktól kö­zel százhúsz esztendeje hallják, hogy Nyéki Németh János hitvány ember volt, A Lipót- rend, a nagy rang és az udvari kegy csak a sírig kísérte, az, amit a halálba magával vitt: az időkor megvetése. alkotmányt, a törvényt, a magyar jogot. Féle­lem nélkül beszélt a Burgban a halhatatlan biró és becsületes szavaira hajlott a király. Az üldözések elmaradtak' és királyi meghívó or­szággyűlést hirdetett 1825-re. Huszonyolc évvel azelőtt a bírói hHaba- gyásért és megvesztegethetőségéért kapott ki­tüntetést Nyéki Németh János királyi ügy igaz­gató. Ezernyolcszázhuszonháromban Dömötört Németh János a hétszemélyes tábla bírája és királyi tanácsos lett, mert a bécsi Burgban becsületes volt. Nyéki Németh Jánosról az új nemzedékek azt tanulják, hogy szégyene an-‘ nak a bornak, amelyben élt. Dömötört Németh János glorioses newt pedig halhatatlanná tette a kegyelet V 1823. Az országgyűlés el Volt némitva, törvény helyett császári pátenssel kormányo­zott az udvar, törvénytelenül szedtek adót és katonát. Dömötört Németh János, szintén- királyi ügyigazgató, 1823-ban azt az utasítást kapta a kormánytól, hogy fogja pörbe azokat az en­gedetleneket, akik izgalmat szítanak az or­szágban. Soha! — mondotta a personálisnak ez a másik Németh János királyi ügyigazgató. Tél viz idején beült a dilizsánszba, utazott Becsbe és hóna alatt a corpus jurissal. kihall­gatásra ment Ferenc király elé. Dömötört Né­meth János királyi ügyigazgató alattvalói hűséggel, de kemény szóval magyarázta a királynak, hogy kormánya széttépte a magyar 1S3S. Lovassy Lászlói, a magyar ifjúság vezérét, társaival együtt a morvaországi Spiel­berg várába záratta a pásti táblával a bécsi kor-’ many. Országgyűlés akkor sem volt, Levassy. Lászlónak, lángleikü társainak és rövidesen a küzdők másik két héroszának, báró Wesse­lényi Miklósnak és Kossuth Lajosnak egy min­den rosszra rábírható bíróság előtt kellett felel- niök cselekedeteikért. A bíróság akkor is a kormány kegyéért sóvárgott, de a mi történet­írásunk azt tanítja, hogy akkor is voltak becsü­letes birák: Földváry Ferenc, Császár Sándor és Zsombory György, a pesti ítélőtábla bírái, megakadályozták Lovassy László kivégzését és a nemzet minden rétegének megbecsülése kár- [rttolta őket a kancellária elvesztett jóindu­latáért. Az 5 dicsőítésükre és a mai kor okulá­sára iktatjuk ide báró Wesselényi Miklósnak 1836. március 12-ről kelt naplósorait, amelyek örökké hirdetik, hogy bármily gyászos korszak köszönt is egy orszgára, bírái bármely kisér- léseknek vannak is kitéve, érdemes becsületes­nek maradni a bírói szettben, mert csak a ké­sőbbi nemzedékek megbecsülése él a síron túl is, rangot, érdemet, pénzt és kormány kegyei mind itt kell hagyni. Báró Wesselényi Miklós emlékezetes so­rai ezek: „A casiaóbeli comfertben összejöttem Földváry Ferenc ki.?. táblabiróval. Érdekes volt beszélgetésünk, följegyzem némi töredékeit. Én: Mondják, begy az ifjak dolgában itélethozáskor a personalis hu|»robátiókra fa­kadóit. Földváry: Az hnprobatio mindhármun­kat egyaránt illetett. Mindhárman teljes abso- lutióra szavazánk, a többiek abban egyeztek meg, hogy halálos büntetésnek nincs helye, ha­nem arbitráriára kell az ifjakat ítélni, de az arbitrária minősége fölött annyira szerte­ágaztak. hogy többséget nem tuda csinálni a personális. minket szólítod tehát fel, monda­nánk meg, mennyi idejű tömlöcre szavazunk? Mi hárman azt feleltük, begy mi absolutióra szavaztunk, mert büntetésnek helyét nem lát­juk. önlelkiismeretűnkkel jönnénk tehát ellen­kezésbe, ha csak egy órapere rabságra Ítél­nénk azt, akit büntetés alá tartózhatónak nem ítélünk. Innen versengés támadt. Sohase volt tán még oly zajos ülése a táblának. Kényszerí­teni akartak a szavazásra. Reviczky felkiál­tott, aki szavazni nem akar. ne viseljen hiva­talt. Természetes, hogy mi véleményünknél maradtunk. Végre a personális azt mondá, hogy tettünket improbálja s azt a protocedlum- ba is beigtatni parancsolja. Mire Császár táb- labrró mondá: írják protocol!moha küldjék ahová tetszik, nemcsak itt, e zárt ajtók mögött, de a piac közepén is egész világ hallatára ki merem mondani. Ennyiből állott a personálisi összeütközésünk. Azt óhajtanám hazám java tekintetében, hogy resignáltatnának velünk ez adna erős állást a különben is igazságos ügy­nek. Én: Tsten adná, hogy úgy legyen. Tudom én, nagysádat tetteiben soha nem vezérelte hiúság, hanem becsületesség, meggyőződés és hazafiság. De engedje megjegyeznem, hogy nagyobb dicsőséget még senkisem aratott ha­zánkban. mint nagyságtok aratnának, ha ez megtörténnék. Földváry: Meglehet, de én nem akarám csak mutatni is, mintha folténném ezt a kor­mányról. Én tehát épen most folyamodtam, a 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék