Pesti Hírlap, 1913. április (35. évfolyam, 77-102. szám)
1913-04-23 / 96. szám
i■ PESTI HÍRLAP 1913. április 23., szerűdi kus fogja (?!)megkapni, aki az Egyesült Államok, Kanada vagy Újfundland valamelyik, pontjáról felszállva 72 órai megszakitás nélküli repüléssel jut el Nagy-Britannia, vagy Írország valamelyik pontjára. Az útvonalat fordított irányban is meg szabad tenni. A fenmaradó 120.000 koronával azt az angol aviatikust fogják megjutalmazni, aki egy angol szerkezetű és építésű hydroaeroplánnal Anglia, Skócia és Wales körül sikerrel végez körrepülést. Ezen díj további feltételei, hogy a pilóta legalább egy mértföldnyire közelítse meg az izlandi partot Kingstown kikötő mellett és a körrepülést 72 órán belül abszolválja. Az indulás 03 végcél a Themse torkolatának közelében lesz. A kikötőhelyeken közben le szabad szállani, de az egyes kikötők közötti etappe-okat nem szabad megszakítani. Dobos ifjabb sikere Kecskeméten. Vasárnap harmadszor szállt fel Dobos István a derék kecskemétiek előtt a Svachulay-féle acélgépen. Öt-hatszáz méter magasságban a város fölé repült, megkerülte a történelmi nevezetességű székesegyházat és úgy tért vissza a repülőtérre, ahol a tízezrekre rugó nézőközönség szűnni nem akaró lelkesedéssel fogadta a bátor pilótát. A kecskemétiek kifejezést akarván adni elismerésüknek, gyönyörű ezüstkoszorút nyújtottak át a pilótának. „Ha Budapest az ország esze, úgy Kecskemét a haza szíve — mondotta az alkalmi szónok az ünnepelt pilótának — és fogadja ezt mint szeretetünk és elismerésünk jelét.“ Dobos most sorra veszi az alföldi városokat és legközelebb Kalocsán fog felszállni. Az aviatikus tiszt katasztrófája. Villa-Coublayban hétfőn fölszállt dr Blamont hadnagy aviatikus. Már jó ideje szelte gépével a levegőt, amikor hirtelen lezuhant és szörnyet halt. Az újvidéki repülőverseny. Fölöttébb nagy érdeklődés nyilvánul meg az újvidéki pünkösdi repülőnapok iránt nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában és Németországban is. Matkovich Béla főispán táviratot kapott Nápolyitól gróf Szapáry József főudvarmestertől, aki József főhercegnek, az újvidéki repülő-ünnepségek fővédnökének, megbízásából közli, hogy a főherceg kilátásba helyezte az újvidéki repülő-ünnepségeken való személyes megjelenését. A védőséget újabban elvállalta a miniszterelnök, a kereskedelemügyi és a hadügyminiszter is, akik közül az utóbbiak már meg is ígérték megjelenésüket. Színház és zene. Három egyfelvonásos a Magyar színházban. Barnovsky német társulata kedden este három egyfelvonásost mutatott be a Magyar színházban, melyek közül kettő Ludwig Thomat, a Simplicissianus ismert humoristáját vallja szerzőjéül. Thoma különösen a délnémet parasztság humoros festésében jeleskedik, így tehát érthető sikert ért el „Az első osztályban‘‘ (Erste Klasse) című darabbal, melyben a főszerepet egy bajor paraszt játssza. Robogó vonaton egy elsőosztályú fülkében zajlik le az egész darab, melynek során az utazóvilágnak eléggé ismert típusai mutatkoznak be. Egy folyton szerelmeskedni vágyó nászutaspár, egy porosz utazóügynök, egy fontoskodó hivatalnok ül együtt a kupéban, hol egyelőre az ügynök viszi a szót. De csak addig, amíg belép Finger úr, egy egyszerű bajor parasztgazda és nagyon is fesztelen tevés-veréssel felzaklatja az egész társaságot. Az ellene irányuló zúgolódás már oly sokra hág, hogy a hivatalnok szeretné megrendszabályozni s e célból a kalauzhoz fordul s kérdi, ki is ez a neveletlen paraszt. Nagy megrökönyödéséire aztán megtudja, hogy ez egy valóságos képviselő, akitől nemcsak az ország sorsa, de némileg az ő javadalmazása is függ. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy a gőgös miniszteri tanácsosból egyszerre alázatos farkcsóváló válik, úgy hogy mikor a parasztképviselő elhagyja a vonatot, a hivatalnok alázatos hajbókolással búcsúzik tőle. Ez az egyik Thoma-darabnak a tartalma. A másik a nemi felvilágosítás néhány évvel ezelőtt nálunk is divatos, de ma már meglehetősen elfelejtett kérdését veszi alapul és fejleszti ki vígjátéki motívummá. Gizélius professzor, aki titkos tanácsos is, elhatározza, hogy leányát huszadik születése napján némileg felvilágosítja. Az emiatt feleségével kigyűlt vita folyamán megtudja azt is, hogy a leánya iránt a városban nemrég megérkezett fiatal magántanár érdeklődik. Ez a magántanár nem is sokáig várat magára hanem megjelenik és ünnepélyes fellépése és a kezében pirosló rózsacsokor azt bizonyítják, hogy úgynevezett komoly szándékai vannak. Ennél több nem kell a tanárnak. Rögtön rácsap a félénk német ifjúra és vizsgáztatni kezdi a házasság lényege felől, ami azzal a furcsa eredménynyel jár, hogy kiderül, hogy maga a magántanár sincs némileg fölvilágosítva. Szerencsére azonban, mielőtt nagyobb bonyodalmak állnának be, megérkezik Lottika, a szóban forgó leány, akit a szende magántanár némi habozás után szabályszerűen nőül is kér. Lottika szintén nemi habozás után beleegyezik ebbe és hogy apjának folyton jelentkező aggályait két ily nemileg föl nem világosított lény egybekelése miatt eloszlassa, bevallja, hogy titokban, jövőjét biztosítandó, a klinikán elvégezte a bábaképző tanfolyamot. Thoma tipikus német humorista, tagadhatatlanul van sok érzék benne a nevetségesség iránt, komikus szituációk és alakok bőven teremnek képzeletében. " Viszont azonban mindaz, amit produkál, számomra legalább, részben túlságosan naiv, részben túlságosan durva. Ugyanezek a darabok, ugyanezek a jelenetsorozatok és alakok egy egészen középszerű francia szerző dolgozatában is csillogóbbak, sziporkázóbbak, villanyosabbak és ami fő, finomabbak lettek volna. De mindegy,mulatságosnak Thoma darabjai is elég mulatságosak, igazságtalanság volna tehát hiányzó tulajdonságaiért korholni őt. A két Thomas-féle darab között Paul Mongré Becsületének orvosa (Der Arzt seiner Ehre) című úgynevezett groteszkjéhez volt szerencsénk. Arról van ebben szó, hogy egy nagyvárosi szerelmi háromszög, két férfi tagja, a férj és szerető párbajozni készül, leutazik egy kis vidéki városba, s itt együtt tölti az éjszakát az egyetlen kocsma egyetlen sűtött ivószobájában. Az együttlét, a segédek békülékeny hajlama s főleg az ital annyira közel hozza egymáshoz a két ellenfélt, hogy reggelre már teljesen összebékülnek s csókolózó barátokként mennek a tisztán formálisnak ígérkező párbaj színterére. Ez a darab finomabb, mint Thoma művei, de viszont ezeknél halványabb és vontatottabb. A színészek és az előadás ma is igen jók voltak. Az első darabban Klein-Rhoden, Wurmser és Adalbert, a másodikban Adalbert, Landa s a harmadikban megint Adalbert, továbbá Heinich és liba Grünnig jeleskedtek. A közönség elég jól mulatott. Szt. * (M. kir. operaház.) Martinéni kedden Johnsont adta, a Nyugat leányának kalandor szerelmesét, de ezúttal sem adott okot arra, hogy róla már elmondott véleményünkön változtassunk. A harmadik felvonás nagy áriája után ma is hosszasan megtapsolták, sőt meg is újrázták. — Az előadás máskülönben gyönge, színtelen volt: Szamosi Elza gyöngélkedett. Takáts fáradtnak tetszett. A bemutató óta még csak egy esztendő múlt, mégis milyen szenilis, fakó lett már az egész! * (Hírek a m. kir. operaházból.) Az operaházban Martinéni Giovanni még kétszer lép föl, csütörtökön a Toscában, a jövő vasárnap az Aidában, amelynek szereposztásában változás állott be, amennyiben Amneris szerepét Fodor Aranka fogja énekelni a gyengélkedő Szamosi Elza helyett, aki A nyugat leányában is csak azért lépett fel, hogy az operaházat megkímélje a darabváltozás kellemetlenségétől. * (Népopera.) Titta Ruffo kedden Mefisztót adta a Gounod Faustjában, nemcsak nálunk, de egyáltalán először életében. (Itt nálunk tanulta a szerepet, a Hungáriában, egy itteni olasz énekmester korrepetálásával.) Ehhez képest bámulatosan dolgozta ki a szerepet; énekes játéka egyaránt mesteri volt, és stílszerű kosztümjei is teljessé tették az illúziót. Igazi chevalier infernal volt, elegáns és cynikus; a Seidler német felfogású Faustjával szemben inkább a francia tradíciót követte. Az első felvonás nagy jelenése a bordal, a kerti és a templomjelenés nagy áriája, nemkülönben a szerenád egyes kulminációi voltak e nagyszerű alakításnak, melyért ma is lelkes ovációkkal ünnepelte őt a közönség. A tapsból bőven kijutott a többi szereplőnek: Seidler Pálnak, Gábornak és Sándor Mariskának is. * (Titta Ruffo) pénteken folytatja vendégjátékát a Népoperában a Hamletben, amelylyel múlt héten emlékezetes sikert aratott. Péntekig, szerdán és csütörtökön, az Aranyesőt ismétlik, amely jövő héten már ötvenedszer kerül színre. Szoyer Ilona és Berky Lili mellett egy új női szereplő is lesz szerdától a pompás Béldi—Zerkovitz-operettében, II. Victor Ilonka, aki Dózi szerepében lép fel először. * (Három egyfelvonásos.) A bécsi Josefstädter Theater gárdája kedden este három egyfelvonásost játszott el a Budapesti színházban; Klara Viebignek Mutter c. népies darabját, Félix Saltennek Schöne Seelen c. komédiáját és Ludwig Wolf nach Andulka c. burleszkjét. Különösebb mondanivalónk egyikről sincsen; legfölebb Salten komédiájának jó alapötletét lehet elismeréssel nyugtázni. Abban azonban mind a három megegyezik, hogy fényes alkalmat szolgáltat Eansi Niesenek három bravúros alakításra. A Mutterben Leni, a megesett parasztlány, aki a már megszületett gyerekéhez férjül hódítja meg magának a magzatja édesapját; eszközei ép oly egyszerűek, mint amilyen megindítók. A Salten komédiájában pedig „derb“ komikummal egy idült kokottot játszott meg, aki hátat fordít pályájának és férjhez megy egy főpincérhez. Az Andulkában végül mint Andulka, egy szolgálat adott cseh dialektusban oly burleszkül, hogy az emberek szinte egymásnak dőltek a nevetéstől. Szóval Jarno műsorához sok szó fér; eddig a Liliomon kívül valamirevaló darabot nem hozott magával, de itt van vele Hansi Niese, aki mindent pótol. Mellette a mai estén három különféle szerepben igen kellemes színésznek bizonyult F. ■ Mayerhofer. Az előadás különben — kivéve a Salten-darab tempótlanságát — általában is jó volt. * (Az elnökné huszonötödször) kerül szinte csütörtökön a Vígszínházban; az elmés pikantériának ez a kacagtató terméke még a Telefon diadalmas konkurrenciája mellett is megtartotta nagy vonzóerejét, ami kétségtelenül köszönhető a pompás előadásnak, elsősorban is Gazsi Mariskának, Hegedűsnek, Haraszthy Herminnek, Tanaynak, Molnár Arankának, Tapolcsainak, Vendreynek, Sarkadinak, Zátonynak, Szerintinek, Balassának, Ditróinak, Bárdinak. * (Az aradi román bojkott.) Országos botránynyá készül dagadni az a bojkott, amit az aradi románok indítottak az ottani színház ellen az Elnémult harangok ismételt műsorra tűzése miatt. A Románul keddi számában megjelent az a felhívás, amit már jeleztünk Épenséggel nem válogatós a felhívás hangja. Az aradi színészetet a hazai teatrália „dohos menhelyének, odúnak“ mondja, ahol a pénztárba csak úgy ömlik a román pénz és ahol mégis minduntalan elő merészelik adni a „fülellen zsidó Rákosi Viktornak alacsony alkotását, az ostoba felületes Elnémult harangokat..“ Nem elégedett meg a „heptikás színház“ igazgatósága azzal, hogy már több ízben tüntettek ellene, most újra elő merte venni. „Csak a mi ostobaságunk és gyávaságunk nagyobb annál a vakmerőségnél, amelylyel ez a hetedrangú társulat elő-előszedegeti ezt a szemtelen alkotást.“ Vajon melyik magyar színpad merne előadni magyar-ellenes perfid darabot?! „Nekünk, akik az aradi közönségnek egyharmadát adjuk, akik egész évre szólóan vásároljuk meg páholyjegyeinket, nincsen szavunk az ellen, hogy elibénk tartsák ezt az ocsmány tükröt?!“ Azzal végződik a végig piszkolódó tónusú és helyenkint értelmetlenül zagyva fölhívás, hogy az aradi és a megyei románoknak e miatt az ellenük irányuló propaganda miatt bojkottálniuk kell a színházat. Aradi tudósítónk megkérdezte Goldiss László volt országgyűlési képviselőt, hogy mit szól ehhez a mozgalomhoz. — Föltétlenül helyeslem az akciót, — volt a válasz. — Olvastam Gál Gyula nyilatkozatát. Azt mondja, hogy rokonszenvessé igyekszik tenni a pópa alakját. Furcsa! Hiszen a pópa szó maga is kigúnyolása a román pap fogalmának. A darab tendenciája nyilvánvaló és ezért helyes, hogy megindul a bojkott. Deiszen csak laknának itt bolgárok! Tudom, másként intéznék el ezt a dolgot! Hanem hát mi szelídek vagyunk. Hasonló értelemben nyilatkozott Pap Gy. István képviselő is. Ő is helyesli, hogy Aradon, a magyar románság központjában, bojkottal felelnek az ilyen propagandára.