Pesti Hírlap, 1913. április (35. évfolyam, 77-102. szám)

1913-04-23 / 96. szám

i ■ PESTI HÍRLAP 1913. április 23., szerűd kus fogja (?l)megkapni, aki az Egyesült-Államok, Kanada vagy Ujfundland valamelyik, pontjáról felszállva 72 órai megszakitás nélküli repüléssel jut el Nagy-Britannia, vagy Írország valamelyik pontjára. Az útvonalat fordított irányban is meg szabad tenni. A fenmaradó 120.000 koronával azt az angol aviatikust fogják megjutalmazni, aki egy angol szerkezetű és építésű hydroaeroplánnal An­glia, Skócia és Wales körül sikerrel végez körre­­pülést. Ezen dij további feltételei, hogy a pilóta legalább egy mértföldnyire közelítse meg az ir­­lancli partot Kingstown kikötő mellett és a körre­pülést 72 órán belül abszolválja. Az indulás 03 végcél a Themse torkolatának közelében lesz. A kikötőhelyeken közben le szabad szállani, de az egyes kikötők közötti etappe-okát nem szabad megszakítani. Dobos tsjabb sikere Kecskeméten. Vasárnap harmadszor szállt fel Dobos István a derék kecs­kemétiek előtt a Svachulay-féle acélgépen. Öt-hat­­száz méter magasságban a város fölé repült, meg­kerülte a történelmi nevezetességű székesegyházat és úgy tért vissza a repülőtérre, ahol a tízezrek­re rugó nézőközönség szűnni nem akaró lelkese­déssel fogadta a bátor pilótát. A kecskemétiek ki­fejezést akarván adni elismerésüknek, gyönyörű ezüstkoszorut nyújtottak át a pilótának. „Ha Buda­pest az ország esze, úgy Kecskemét a haza szive — mondotta az alkalmi szónok az ünnepelt piló­tának — és fogadja ezt mint szeretetünk és elisme­résünk jelét.“ Dobos most sorra veszi az alföldi városokat és legközelebb Kalocsán fog felszállni. Az aviatikus-tiszt katasztrófája. Villa-Coub­­layban hétfőn fölszállt dr Blamonl hadnagy avia­­f.ik'us. Már jó ideje szelte gépével a levegőt, amikor hirtelen lezuhant és szörnyet halt. Az újvidéki repülőverseny. Fölöttébb nagy érdeklődés nyilvánul meg az újvidéki pünkösdi re­pülő-napok iránt nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában és Németországban is. Matkovich Bé­la főispán táviratot kapott Nápolyitól gróf Sza­­páry József főudvarmestertől, aki József főherceg­nek, az újvidéki repülő-ünnepségek fővédnökének, megbízásából közli, hogy a főherceg kilátásba he­lyezte az újvidéki repülő-ünnepségeken való sze­mélyes megjelenését. A védőséget újabban elvál­lalta a miniszterelnök, a kereskedelemügyi és a hadügyminiszter is, akik közül az utóbbiak már meg is ígérték megjelenésüket, ' Színház és zene. Három egy felvon «sós a Magyar szin­­liá/ban. Barnovsky német társulata kedden este három egyfelvonásost mutatott be a Magyar színházban, melyek közül kettő Ludwig. Tkomat, a Simplicissi­­•nus ismert humoristáját vallja szerzőjéül. Thoma különösen a délnémet parasztság humoros festésé­ben jeleskedik, igy tehát érthető sikert ért el „Az első osztályban‘‘ (Erste Klasse) című darabbal, melyben a főszerepet egy bajor paraszt játssza. Ro­bogó vonaton egy elsüosztályu fülkében zajlik le az egész darab, melynek során az utazóvi­­lágnak eléggé ismert típusai mutatkoznak be. Egy folyton szerelmeskedni vágyó nászutaspár, egy porosz utazóügynÖK, egy fontoskodó hivatal­nok ül együtt a kupéban, hol egyelőre az ügynök viszi a szót. De csak addig, amig belép Fin3er ur, egy egyszerű bajor parasztgazda és nagyon is fesztelen tevés-vevéssel felzaklatja az egész társa­ságot. Az ellene irányuló zúgolódás már oly fokra hág, hogy a hivatalnok szeretné megrendszabályoz­­jni s e célból a kalauzhoz fordul s kérdi, ki is ez a neveletlen paraszt. Nagy megrökönyödéséire aztán megtudja, hogy ez egy valóságos képviselő, akitől nemcsau az ország sorsa, de némileg az ő Javadalmazása is függ. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy a gőgös miniszteri tanácsos­ból egyszerre alázatos farkcsóváló válik; úgy hogy mikor a parasztképviselő elhagyja a vonatot, a hivatalnok alázatos hajbókolással bú­csúzik tőle. Ez az egyik Thoma-darabnak a tar­talma. A másik a nemi felvilágosítás néhány évvel ezelőtt nálunk is divatos, de ma már meglehetősen elfelejtett kérdését veszi alapul és fejleszti ki vig­­játéki motívummá. Gizélius professzor, aki titkos tanácsos is, elhatározza, hogy leányát huszadik születése napján nemileg felvilágosítja. Az emiatt feleségével kigyult vita folyamán megtudja azt is. hogy a leánya iraiit a városban nemrég megérke­zett fiatal magántanár érdeklődik. Ez a magán­tanár nem is sokáig várat magára hanem megje­lenik és ünnepélyes fellépése és a kézében pirosló rózsacsokor azt bizonyítják, hogy úgynevezett ko­moly szándékai vannak. Ennél több nem kell . a tanárnak. Rögtön rácsap a félénk német ifjúra és vizsgáztatni kezdi a házasság lényege felől, ami azzal a furcsa eredménynyel jár, hogy kiderül, hogy maga a magántanár sincs nemileg fölvilágo­­sitva. Szerencsére azonban, mielőtt nagyobb bonyo­dalmak állnának be, megérkezik Lottika, a szóban ­­forgó leány, akit a szende magántanár némi habo­zás után szabályszerűen nőül is kér. Lottika szin­tén nemi habozás után beleegyezik ebbe és hogy apjának folyton jelentkező aggályait két ily nemileg föl nem világosított lény egybekelése miatt eloszlassa, bevallja, hogy titokban, jö­vőjét biztosítandó, a klinikán elvégezte a bábaképző tanfolyamot, Thoma tipikus né­met humorista; tagadhatatlanul van sok érzék benne a nevetségesség iránt, komikus szituá­ciók és alakok bőven téremnek képzeletében. ' Vi­szont azonban mindaz, amit produkál, számomra legalább, részben túlságosan naiv, részben túlságo­san durva. Ugyanezek a darabok, ugyanezek a jelenetsorozatok és alakok egy egészen kö­zépszerű francia szerző dolgozatában is csil­logóbbak, sziporkázóbbak, villanyosabbak és ami fő, finomabbak lettek volna. De mindegy, .mulatsá­gosnak Thoma darabjai is elég mulatságosak, igaz­ságtalanság volna tehát hiányzó tulajdonságaiért korholni őt. A két Thomas-féle darab között Paul Mongré Becsületének orvosa (Der Arzt seiner Ehre) eimü úgynevezett groteszkjéhez volt sze­rencsénk. Arról van ebben szó, hogy egy nagyvárosi szerelmi háromszög, bét férfi tagja, a férj és szerető párbajozni készül, leutazik egy kis vidéki városba, s itt együtt tölti az éjszakát az egyetlen kocsma egyetlen fütött ivószobájában. Az együttlét, a se­gédek békülékeny hajlama s főleg az ital annyira közel hozza egymáshoz a kér ellenfélt, hogy reggel­re már teljesen összebékiilnek s csókolózó barátok­ként mennek a tisztán formálisnak Ígérkező pár­baj színterére. Ez a. darab finomabb, mint Thoma művei, de viszont ezeknél halványabb és vontatot­­tabb. A színészek és az előadás ma is igen jók vol­tak. Az első darabban Klein-Rhoden, Wurmser és. Adalbert, a másodikban Adalbert, Landa s a har­madikban megint Adalbert, továbbá Hcinich és li­ba Grünnig jeleskedtek. A közönség elég- jól mu­latott. Sz Z. * (M. kir. operaház.) Martinéin kedden Johnsont adta, a Nyugat leányának kalandor szerelmesét, de ezúttal sem adott okot arra, hogy róla már elmondott véleményünkön változtas­sunk. A harmadik felvonás nagy áriája után ma is hosszasan megtapsolták, sőt meg is ujráz­­ták. — Az előadás máskülönben gyönge, színte­len volt: Szamosi Elza gyöngélkedett. Takáts fá­radtnak tetszett. A bemutató óta még csak egy esztendő múlt, mégis milyen szenilis, fakó lett már az egész! * (Hírek a in. kir. operaházból.) Az opera­házban Martinéin Giovanni még kétszer lép föl, csütörtökön a Toscában, a jövö vasárnap az Aidában, amelynek szereposztásában változás állott be, amennyiben Amneris szerepét Fodor Aranka fogja énekelni a gyengélkedő Szamosi Elza helyett, aki A nyugat leányában is csak azért lépett fel, hogy az operaházat megkímélje a darabváltozás kellemetlenségétől. * (Népopera.) Titta Ruffo kedden Mefisztót adta a Gounod Faustjában; nemcsak nálunk, de egyáltalán először életében. (Itt nálunk tanulta a szerepet, a Hungáriában, egy itteni olasz ének­mester korrepetálásával.) Ehhez képest bámula­tosan dolgozta ki a szerepet; éneke s játéka egyaránt mesteri volt, és stilszerü kosztümjei is teljessé tették az illúziót. Igazi chevalier in­fernal volt, elegáns és cynikus; a Seidler német felfogású Faustjával szemben inkább a francia tradíciót követte. Az első felvonás nagy jelenése a bordal, a kerti és a templomjelenés nagy áriája, nemkülönben a szerenád egyes kulminációi vol­tak e nagyszerű alakításnak, melyért ma is lel­kes ovációkkal ünnepelte öt a közönség. A taps­ból bőven kijutott a többi szereplőnek: Seidler Pálnak, Gábornak és Sándor Mariskának is. * (Titta Ruffo) pénteken folytatja vendég­játékát a Népoperában a Hamletben, amelylyel múlt héten emlékezetes sikert aratott. Péntekig, szerdán és csütörtökön, az Aranyesöt ismétlik, amely jövö héten már öt­venedszer kerül színre. Szoyer Ilona és Berky Lili mellett egy uj női szereplő is lesz szerdától a pompás Béldi—Zerkovitz-operetteben, II. Vi­­dor Ilonka, aki Dózi szerepében lép fel először. * (Húrom egyfeivonásos.) A bécsi Josef­städter Theater gárdája kedden este három egy­­felvonásost játszott el a Budapesti színházban; Klara Viebignek Mutter c. népies darabját, Félix Sáli ennek Schöne Seelen c. komédiáját és Ludwig Wolf nah Andulka c. burleszkjét. Különösebb mon­danivalónk egyikről sincsen; legfölebb Salten ko­médiájának jó alapötletét lenet elismeréssel nyug­tázni. Abban azonban mind a három megegyezik, hogy fényes alkalmat szolgáltat Eansi Niesenek három bravúros alakításra. A Mutterben Leni. a megesett parasztlány, aki a már megszületett gye­rekéhez férjül hódítja meg magának a magzatja édes apját; eszközei ép oly egyszerűek, mint ami­lyen megindítók. A Salten komédiájában pedig „derb“ komikummal egy idült kokottot játszott meg, aki hátat fordít pályájának és férjhez megy egy főpineérhez. Az Andulkáhan végül mint An­dulka, egy szolgálót adott cseh dialektusban oly burleszkül, hogy az emberek szinte egymásnak dől­tek a nevetéstől. Szóval Jarno műsorához sok szó fér; eddig a Liliomon kiviül valamirevaló darabot nem hozott magával, de itt van vele Hansi Niese, aki mindent pótol. Mellette a mai estén három különféle szerepben igen kellemes szinésznek bizo­nyult F. ■ Mayerhofer. Az előadás különben — ki­véve a Salten-darab tempótlanságát — általában is jó volt. * (Az elnökné huszonöíödször) kerül szinre csütörtökön a Vígszínházban; az elmés pikan­tériának ez a kacagtató teiméke még a Telefon diadalmas konkurrenciája mellett is megtartotta nagy vonzóerejét; ami kétségtelenül köszönhe­tő a pompás előadásnak, elsősorban is Gazsi Mariskának, Hegedűsnek, Haraszthy Hermin­­nek, Tanaynak, Molnár Arankának, Tapolcsai­­nalc, Vendreynek, Sarkadinak, Zátonynak, Sze­rintinek, Balassának, Ditróinalc, Bárdinak. * (Az aradi román bojkott.) Országos bot­­ránynyá készül dagadni az a bojkott, amit az aradi románok indítottak az ottani színház ellen az Elnémult harangok ismételt műsorra tűzése miatt. A Románul keddi számában megjelent az a felhívás, amit már jeleztünk Épenséggel nem válogatós a felhívás hangja. Az aradi színésze­tet a hazai teatrália „dohos menhelyének, odú­nak“ mondja, ahol a pénztárba csak úgy ömlik a román pénz és ahol mégis minduntalan elő merészelik adni a „sülellen zsidó Rákosi Viktor­nak alacsony alkotását, az ostoba felületes El­némult harangokat,.“ Nem elégedett meg a „hep­­tikás színház“ igazgatósága azzal, hogy már több ízben tüntettek ellene, most újra elő merte venni. „Csak a mi ostobaságunk és gyávaságunk nagyobb annál a vakmerőségnél, amelylyel ez a hetedrangu társulat elö-elöszedegeti ezt a szemtelen alkotást.“ Vajon melyik magyar szín­pad merne előadni magyar-ellenes per fid dara­bot?! „Nekünk, akik az aradi közönségnek egy­­harmadát adjuk, akik egész évre szólóan vásá­roljuk meg páholyjegyeinket, nincsen szavunk az ellen, hogy elibénk tartsák ezt az ocsmány tükröt?!“ Azzal végződik a végig piszkolódó tó­nusú és helyenkint értelmetlenül zagyva fölhí­vás, hogy az aradi és a megyei románoknak e miatt az ellenük irányuló propaganda miatt boj­­kottálniok kell a színházat. Aradi tudósitónk megkérdezte Goldiss László volt országgyűlési képviselőt, hogy mit szól ehhez a mozgalomhoz. — Föltétlenül helyeslem az akciót, — volt a válasz. — Olvastam Gál Gyula nyilatkozatát. Azt mondja, hogy rokonszenvessé igyekszik tenni a pópa alakját. Furcsa! Hiszen a pópa szó maga is kigúnyolása a román pap fogalmá­nak. A darab tendenciája nyilvánvaló és ezért helyes, hogy megindul a bojkott. Dejszen csak laknának itt bolgárok! Tudom, másként intéznék el ezt a dolgot! Hanem hát mi szelídek vagyunk. Hasonló értelemben nyilatkozott Pop G8. István képviselő is. ö is helyesli, hogy Aradon, a magyar románság központjában, bojkottal fe­lelnek az ilyen propagandára.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék