Pesti Hírlap, 1913. április (35. évfolyam, 77-102. szám)

1913-04-23 / 96. szám

III ________________ 1913. április 23., szerda. ___ Pesti Hírlap______ * (Az Aranyeső vidéki diad­al útja.) A leg­nagyobb vidéki városok közönségét is már sor­ra meghódította Bélai Izornak és Zerkovitz Bé­lának diadalmas operetteje, az Aranyeső. Meg­emlékeztünk már arról, hogy a szegedi közön­ségnek volt alkalma a szerzőket is ünnepelni, a szombat este lezajlott premiere alkalmából. Innét másnap, vasárnap, Béldi­­zor elutazott a Szegedhez közeli Szabadkára, ahol történetesen szintén szombaton került színre az Aranyeső. Béldi a vasárnapra eső második előadást incog­nito szerette volna végignézni, miért is más ál­tal jegyet váltatott magának a hátsó sorok egyi­kébe; de hát az incognito megőrzése mindössze egy felvonásra sikerült; az első felvonás után felismerték, majd taps és éljenzés között az egyetlen üres páholyba, a színügyi bizottság díszpáholyába ültették, úgy hogy a második fel­vonás után már innét köszönhette meg a közön­ség zajos és meleg ovációit. Az előadás különben minden dicséretet kiérdemelt, különösen Peterdi Etelt, Molnár Jankát, Káldort és Komlóst ün­nepelték. Itt említjük meg, hogy a külföld figyelme is ráterelődött már az Aranyesőre, így újabban a Hamburger Fremdenblatt közöl — Sasa Sterne tollából — igen meleg hangú tárcacikket a dia­dalmas operettéről. * (Színházi affaire.) Érdekes ügy foglalkoz­tatja most az Országos Színészegyesületet. Nagy­váradon néhány nappal ezelőtt történt, hogy Ker­ner Jenőnek, a Szigligeti színház karmesterének karcolkodás közben incidense támadt a házigazdá­jával. Kerner házigazdája ellen becsületsértés, sze­mélyes szabadság megsértése és zsarolás miatt föl­jelentést tett. A színészegyesület igazgatója, Mé­száros Kálmán, megkereste Erdélyi Miklós nagy­váradi színigazgatót, hogy adjon jelentést a Ker­­ner-ügyről. Erdélyi Miklós az egyesületnek, a­melynek Kerner Jenő már régi tagja, már meg is küldte jelentését, amely szerint a karmester semmi olyat nem követett el, ami akár saját, akár az egyesület vagy a társulat reputációját érinthetné. * (A szegedi színház bérlete.) Hétfőn érke­zett le Szeged város törvényhatóságához a belügy­miniszternek az a leirata, amely megsemmisíti a közgyűlésnek a színház bérbeadását kimondó hatá­rozatát. Kedden délelőtt összeült a városi tanács, hogy döntsön abban a kérdésben, vajon megh­osz­­szabbítsa-e Almássy Endre színigazgató szerződését vagy pedig nyilvános pályázatot hirdessen a szín­ház bérletére. A tanács hosszú heves vita után úgy­ határozott, hogy Almássy szerződését nem hosszab­­bítja­ ugyan meg, de a színházat pályázat mellőz­é­­sével nek­i adja ki és vele új szerződést köt. Az új szerződésben a város hajlandó a színházi kiadások­hoz 7000 koronával hozzájárulni és a szerződést három évre megkötni. * (Az újvidéki színház pályázata) dolgában most döntött az újvidéki színügyi bizottság; a hat pályázó közül a jelenlegi társulatnak, Thury Elemér soproni színtársulatának, adta oda egy­hangúlag. * (Hangverseny Nagykárolyban.) Kitűnően sikerült hangversenyt rendeztek a minap Nagyká­rolyban. Közreműködtek: Bendiner Nándor, Ben­diner Heddy, a Népopera művésznője, továbbá: Gáspár Anna, Dániel Kató és Jakabovics Dudás nagykárolyi úrihölgyek. Különösen nagy sikere volt Gáspár Annának, aki Liszt Esz-dúr koncert­jével feltűnést keltett. Jakabovics Dudus Bach há­romtételes nehéz verseny darabját játszotta stíluso­san, Dániel Kató pedig Liszt egyik magyar fantá­ziáját adta elő temperamentummal. Bendiner Heddy néhány dalt és operaáriát énekelt nagy tet­szés mellett. Az előadókat Bendiner Nándor kísérte zongorán. * (Nagyszöllősön) jelenleg Szabados László szaggioneje játszik; a jelesül szervezett társulat, mely eddig is mindenütt becsületet szerzett a vi­déki színművészet hírnevének, megnyerte a nagy­­szöllősi intelligens közönség rokonszenvét is. Tanügyi rovat. Polgári iskolai tanárok a kultuszállamtitkár­nál. Az Orsz. Polgári Iskolai Egyesület igazgató­­tanácsa Nagy Lajos alelnök vezetésével vasárnap tisztelgett Benedek Sándor vallás- és közoktatás­­ügyi államtitkárnál, akinek a polgári iskolai státus­rendezésre vonatkozó emlékiratot nyújtottak át. Az államtitkár válaszában megígérte, hogy a kérelmet tanulmányozni fogja, egyben kérte a tanárságot, hogy tartsa meg mindig a törvényes formát, mert csak így remélhető siker. Jó maga tudatában van annak, hogy eredményes munkát csak megelége­dett tisztviselőkkel lehet végezni. Katonai rovat: Argentina harmadik Dreadnoughtja. Lon­donból jelentik, hogy Argentina Amerikában negy­ven millió pesoért egy új óriási Dreadnoughtot rendelt A délam­­erikai köztársaságnak eddig is mét két Dreadnoughtja volt és pedig a Rivadia és Moreno csatahajók, melyek mindegyike 30200 ton­nás. Az új hajó méreteiben hasonló lesz az előbbi két hajóhoz. Cím és jelleg. A király Türk Ferenc nyugállományú honvédfőhhadnagynak a századosi és Csabacsű­di Dókits Gyula, szolgálaton Vivlili viszonybeli h­onvédhadnagynak a főhadnagyi címet és jelleget, mindkettőnek díjmente­sen adományozta. Árverés a rendőrségen. — Régi bűnügyek emlékei. — A főkapitányság barátságtalan udvarainak egyikén ma délelőtt élénk volt az élet. Kiáltozás, tolongás, zajongás, licitálás hallatszott, számok röpködtek a levegőben, egyszóval árverés volt. A régi bűnügyekből megmaradt bűnjelek kerültek ma kalapács alá és valami különös képet, furcsa hangulatot adott ez az árverés a máskor oly csen­des udvarnak. Csupa férfi jelent meg az árverésen. Jó és kevésbbé jó kabátos emberek, olyanok, akiket csak kíváncsiság hozott ide, olyanok, akik tulajdonké­pen venni nem akartak, de a licitálásban részt vet­tek és megkeserítették a szegény venni szándéko­zók örömét és végül voltak ott élelmes házalók, akik egymásután vásárolgatták a tárgyakat, hogy azután tovább bandlézzák őket. Az udvar egyik fala elé kerítést állítottak é­s e kerítésen belül egy hosszú asztalon és az asztal mellett a földön rendetlen sorban hevertek a zsá­kok, batyuk és egyes tárgyak, amik árverés alá ke­rültek. Volt ott elnyűtt kabát, rozsdás gereblye, kicsorbult vasszerszámok, kalapok és töméntelen csomag, a­k­e­lyek különféle tárgyakat rejtegettek. Reggel kilenc órakor kezdődött az árverés „nagy érdeklődés mellett“, amint azt mondani szokás. Az első tárgy egy fakó kis zsebkendő volt 1893-ból. Az árverésre ugyanis akkor kerülnek a tárgyak, ha a bűnügy végleg befejeződött. Ezért került csak most ez az árva kis zsebkendő a kala­pács alá. Hat fillér volt a kis zsebkendő kikiáltási ára és — mennyit érhet egy ilyen kis zsebkendő — tíz filléren el is kelt. Utána egy zsebkést mutatott fel a vevőknek a kikiáltó. — Ezt harminc filléren kezdjük — mondta. — Negyven — kiáltott rá valaki. — Ötven — duplázott rá a másik és nyolc­van filléren vette birtokába valaki. Mindeddig igen lassan ment a dolog. Semmi érdeklődés nem­ mutatkozott az árverelők körében. Egyszerre kezébe vett a kikiáltó egy darabot azok­ból a tárgyakból, amelyek — úgy látszik — az érdeklődők legnagyobb részét idehozták. Egy­ finom és jól megtermett forgópisztolyt. Ideges mozgás vo­nult végig az egész társaságon, mindenki nyújto­gatta a nyakát, mindenkinek az arcán látszott, hogy főleg eziránt érdeklődik.­­ •— Két korona — szól a kikiáltó ■ — kettő tíz, kettő húsz, három korona — csap rá egymásra a sok hang.­­— Négy korona először, másodszor, harmad­szor —, és már valaki szedi is a zsebéből a krajcá­rokat é a hatosokat. Azután hosszú sorban jönnek a tárgyak. Egy­­egy zsebkés, egy borotva, valami véső és köven mindig két-három pisztoly vagy revolver. Mennyi vér tapad ezekhez a szerszámokból, milyen kínos, szorongó pillanatok, mennyi elham­vadt fájdalom. A jegyzék szerint az idei árverésen 4-13 tétel alatt mintegy 600 tárgy kerül elárverezésre. És ebből a hatszáz tárgyból körülbelül 450 öngyilko­soké volt. Itt vannak azok az eszközök, amelyekkel végzetes tettüket els­­övették, itt vannak a náluk talált tárgyak és idekerülnek azok a holmik is, amelyeket például a hidakon hagynak azok, akik a Duna hullámai között keresik a halált. Milyen szomorúságot takarhat például a 71. szám, amelyet a jegyzék szárazán és röviden így jelez: „Varjú Gy.-né öngyilkossági ügyében egy konyhakés.“ És még szomorúbb ez a két tétel: „37. Szabó S. öngyilkossági ügyében borotva és zsineg­darab. 42. Kondert M. öngyilkossági ügyében bo­rotva tokkal és vaskapocs.“ A tömeg között a rács mellett áll két vas­utas is. Lábuknál egy nagy táska és egymásután vásárolják a pisztolyokat, zsebkéseket, azután há­rom zsák szenet, egy batyu szappant. Ennek a nagy vásárlásnak megvan a maga célja. Az olcsón vásárolt holmikat majd tisztes polgári haszonnal adják tovább a kollégáknak. Most egy rozzant bársony női kalapot mutat fel a kikáltó. Tíz fillér a kikiáltási ár és tizenkét fillérért meg is veszi egy szerény munkásember. — Annyit megér a bársony — mondja vé­dekezve, így folyik élénk beszélgetés közben a szomorú árverés. Csak egy pillanatra csendesedik el min­den szó. Amikor a kikiáltó egy rozsdás, vasnyelű, piszkos baltát mutat fel. Ekkor jut eszébe az em­bereknek, mennyi gazság fűződik ezekhez a tár­gyakhoz. Azután elkel a vasbalta is és elmúlik az em­léke is. A mai árverésen 280 tárgyat árvereztek el és összesen körülbelül hatszáz korona folyt be ér­tük. Ezt a pénzt az állam különböző jótékony in­tézményei kapják. R. Esti levél. — A „hiteltudósító“. — Enquête lesz holnap, amelyen a hiteltu­­dósítók, az informáló irodák megrendszabá­­lyozását fogják tárgyalni. Ne tessék szerény­telenségnek venni, ha ebből kiveszem a ma­gam elégtételét. Mikor én tettem ezt itt szóvá, akkor megtámadtak az „illetékes körök“. Most pedig azt olvasom, hogy az „összes illetékes körök bevonásával“ tartja ezt az enquete-et a kereskedelmi kamara. Hát mégis csak igazam volt, mikor azt írtam, hogy egyik-másik lelki­­ismeretlen „informations-bureau“ ezer és ezer exisztenciát tesz tönkre. íme, már hivatalosan védekeznek ellenök. Hanem azért Lánczy Leó elnök úr még­sem „vonta be“ az összes „illetékes köröket“. Hiányos lesz az az enquéte. Nem hívta meg a kegyelmes úr az­­ alpereseket. Pedig csak mi, született alperesek, ismer­jük ezt a kérdést a saját tapasztalataink után igazán. Ezenfelül mi vagyunk az országban többségben. Azért engedjék meg, hogy néhány százezer alperes kereskedő, iparos, stb. nevé­ben, mint „végzett üzletember“, két dologra fölhívjam a meghívott „illetékes körök“ fi­gyelmét. Azt eszelje ki a tisztelt enquéte, hogy mi­ként lehetne reászorítani az összes informáló irodákat a lelkiismeretességre, az adatoknak gyors kijavítására, valamint a bíróságokat is az úgynevezett „veszély-könyv“ pontosabb ke­zelésére. Miután esetleg vannak még Magyaror­szágon egyesek, akik nem tudják, mi a „ve­szély-könyv“ s miféle adatokat kell a hitel­tudósítóknak koronként kikorrigálni, az ügy bővebb magyarázatra szorul A „veszély-könyv“ egy olyan almanach, amiben a legelőkelőbb nevek szoktak­ előfor­dulni. Hasonlít egy kissé a Gothai almanach­­hoz, amennyiben ennek nagy nevei közül igen sokan előfordulnak abban is. Ezt a híres könyvet a bíróság szerkeszti. Beleírják pedig mindazoknak neveit, akiknek a váltóját beperesítették. Az én nevemet pél­dául csak ez az egyetlen könyv fogja az utó­kor számára megörökíteni,­­­ mert ezt nem én írtam. Az összes hitelezők bankok, szabók, uzso­rások ebből a veszély­könyvből tudják meg, hogy kinek érdemes hitelezni? Már most a hiteltudósító irodák adataik nagy részét ebből a hivatalos veszély­könyvből szedik. Csak az a baj, hogy abba a fekete al­­manachból huszonnégy óra alatt be lehet jutni, de ha töröltetni akarja az ember a nevét ak­kor néha egy esztendeig is kell futkosni Pon­ti­ustól Pilátusig.

Next