Pesti Hírlap, 1913. május (35. évfolyam, 103-128. szám)

1913-05-27 / 124. szám

A hatalmak ilyetén állásfoglalása elegendő volna ar­ra, hogy Görögországot békésebb magatartásra bírja, Klofac nem mehet Szerbiába. Bécs, május 26. — Saját tudósítónktól. — Egy kőnyomatos jelentése szerint, Klofac képviselőt, aki pénteken este Budapestről Belgrád­­ba utazott, hogy szombaton és vasárnap ott tartóz­kodjék, Zimonyban a magyar határrendőrség fel­tartóztatta. A levelező jelentése szerint Klofac utazása nem volt politikai célzatú. Klofac képvi­selőt, a cseh ruhakészítő ipartársulat bízta meg, hogy Belgrádban személyesen interveniáljon abban az irányban, hogy a cseh szabóiparosoknak enged­jék át a hadseregszállítás egy részét, azonban Klosacot szombaton délután Zimonyban, bár útle­velével igazolta magát, a magyar határrendőrség hivatalnokai feltartóztatták és kijelentették neki, hogy a határt nem lépheti át. Klosac tiltakozott ez ellen az eljárás ellen, mire kijelentették neki, hogy ha mégis kísérletet tenne arra, hogy folytassa útját Belgrád felé, erőszakkal tartanák vissza szándékának megvalósításától. Arra a kérdésre, hogy kinek intézkedésére járnak el így, kijelen­tette a hivatalnok, hogy ő csak a kapott utasítást teljesíti. Klosac ennek következtében Zimonyban maradt, ahol arról értesült, hogy bárhol akarta volna átlépni a határt, mindenütt feltartóztatták volna, mert az erre vonatkozó utasítás már tizen­négy nappal ezelőtt elment a határrendőrségekre. Ez a szigorú intézkedés nem egyedül Klosac kép­viselőre vonatkozik, hanem még kilenc társára is, mert a bécsi külügyi hivatal arról értesült, hogy tíz cseh képviselő politikai utat akar tenni a Bal­kánon. Erre a külügyi hivatal elrendelte, hogy egy cseh képviselőt se engedjenek át­ a határon, aki a Balkánra akar utazni. Klosac a feltartóztatása ellen még szombaton távirati útón tiltakozást je­lentett be a zágrábi kormánynál és ugyancsak táv­iratilag tiltakozott feltartóztatása ellen gróf Berchtold külügyminiszternél, gróf Stürgkh mi­niszterelnöknél és dr Sylvesternél, az osztrák kép­viselőház elnökénél. Klosac az affaire elintézéséig Zimonyban marad. Miért maradt semleges Romániát Bukarest, máj. 26. — Saját tudósítónktól. — Maiorescu miniszterelnök a szenátusban szombaton megkezdett expozéját ma, szintén zárt ülésben, folytatta. A miniszterelnök még egyszer kifejtette azokat az okokat, melyek Romániát arra indították, hogy semleges maradjon. Kimutatta, hogy a nagyhatalmak állandó fáradozása bírta rá Romániát erre a magatartásra. A hatalmak azt a tanácsot adták Romániának, hogy ne mozgósítson. Különösen Németország és Ausztria-Magyarország kérték Romániát, hogy békés magatartását ne vál­toztassa meg és biztosították, hogy minden óhaja teljesülni fog. Romániát a többi balkáni államok még jóval a háború előtt felszólították, hogy lép­jen be az általuk kötött egyezménybe; amikor azon­ban a miniszterelnök megtudta, hogy mik ennek a szövetségnek a céljai, a fölszólítást kereken visz­­szautasította. A szultánt megfosztják trónjától (?) London, máj. 20. — Saját tudósítónktól. — Azt a hírt, hogy a koniai legfelsőbb hadi méltóság Konstantinápolyba érkezett, itteni politi­kai körökben úgy értelmezik, hogy V. Mohamed szultánt meg akarják fosztani a tróntól és új szul­tánt kiáltanak ki. A cár tanácskozása Bethmann-Hollweggel. Berlin, máj. 26. — Saját tudósítónktól. — Jól informált körökből jelentik: A cárnak háromnegyed óra hosszáig tartó beszélgetése a bi­rodalmi kancellárral meglehetősen általános jelle­gű volt. A cár ezen a megbeszélésen is nagyon bé­kés szellemben nyilatkozott. Egy magas állású sze­mélyiség a következőket mondotta a cárról: — A cár olyan embernek a benyomását te­szi, akinek mindenről meg vannak a maga eszméi és aki feltűnően jól van informálva. Pesti Hírlap 1913. május 27., kedd. Újabb moratórium Szerbiában. Belgrád, május 26. — Saját tudósítónktól. —• A politikai pártok vezetői memorandumot nyújtottak át a kormánynak, amelyben a morató­riumnak az év végéig való meghosszabbítását kí­vánják. Azt hiszik, a kormány teljesíteni fogja ezt a kívánságot. A Tátra—Adria túraút. Szokatlan képet öltött vasárnap hajnalban a Kigyó-tér. Alig pirkadt meg, midőn egymás­után vonultak fel a Tátra—Adria-turaútra in­duló fellobogózott gépkocsik. Rövid félóra lefor­gása alatt nagyszerű automobil-tábor vergődik össze. A versenyzőkön és a funkcionárius sport­embereken kívül ezrekre rugó érdeklődő sereg­ük össze, hangos zsibongás tölti be a ritka szí­nes és mozgalmas teret. Valami érdekes új iz­galom fogja el a szereplőket és nézőket és türel­metlenül lesik az indulás pillanatát, hogy a tarka automobil-karaván útnak induljon. József fő­herceget várják, aki jelen akar lenni a startnál. A startoló gépkocsikat szép sorjában állítják fel, krétával jelölve ki az aszfalton az elfogla­landó helyeket a­ Központi Takarékpénztár pa­lotájától a királyi bérpalotáig, ahol a versenyt rendező Magyar Automobil Klub helyiségei van­nak. A Werbőczy-szobor mellett a járdán per­­zsaszőnyeget terítettek le és rá egy kis fonott asztalkát és székeket állítanak. Itt fogadja gróf Andrássy Sándor, a Királyi Magyar Automobil Klub elnöke, József főherceget, aki mint min­denkor, most is pontosan jelenik meg, öt perc­cel az első kocsi startja előtt érkezik a hely­színére a fenséges vendég adjutánsa, gróf Batthyány Tamás, kíséretében. A start. Elérkezik az indulás pillanata. Pontban öt órakor ifj. Krisztinkovich Béla, a hivatalos star­ter, megadja a jelt zászlajával és a következő pillanatban hatalmas füstfelhővel a nyomában, egyenletes kattogás közepette indult útnak a 1. számú gépkocsi. Bezzeg a kinematográfus gépe és jön a 2. startoló gépkocsi az indulási vonal­hoz. A versenyzők útitársán és a sofförön kí­­vül egy százados ül benne, aki a sportbiztosi teendőket látja el. Óráját összeigazítja az indí­tóéval és átveszi az utolsó instrukciót, mely sze­rint az első nap 374 kilométernyi útját a harma­dik nap 241 kilométeres étappe-jával kell pótolni. A százados szalutál a főherceg előtt, az utasok leemelik sipkájukat és az automobil a követke­ző percben teljes menetsebességgel robog át a merész ívelésű Erzsébet-hídon és a Fehérvári­­úton át hagyja el a fővárost. Innen kezdve két­perces időközökben startolnak a kocsik. Mindegyiknek négy-öt utasa van, akik közül egyik katonatiszt, ez a sportbiztos, aki az autó útját ellenőrzi. A hadügyminiszter és a honvédelmi miniszter ugyanis engedélyezték a Királyi Magyar Automobil Klub által meghívott tiszteknek az Tátra—Adria turauton sportbizto­sokként való részvételét. A tiszt urak tehát nyolc napi szabadságot kaptak (rendes szabadságide­jükön kívül.) Harmincketten fungálnak a verse­nyen mint sportbiztosok. Hölgyek is résztvesz­­nek a túraúton. Hat órakor kirobog az utolsó versenyautó is, a 32-es számú, ezután a sport­­bizottság és a döntőbizottság indul három autó­val s mikor a 35-ik autó is kirobog, dr Kováts jelenti a főhercegnek: — Minden rendben van, fenség. A fenség meghallgatja a jelentést s aztán gróf Andrássy Sándor kíséretében ő is autójá­hoz indul, felszáll és elrobog a közönség éljen­zései között. — Menjünk haza aludni — adja ki ezután a jelszót gróf­ Andrássy Sándor jókedvűen s családjával gyalogosan indul hazafelé. Hat óra és néhány perc az idő­ k, résztvevők, örvendetes haladása tapasztalható a neve­zési listán a múlt évi kiskocsi versenyhez ké­pest. Tavaly 23 kocsi állott a starthoz egy négy­napos 1200 kilométeres túrára. Ez idén — dacára a kedvezőtlen gazdasági viszonyoknak és a há­borús időkkel járó országos depresszióknak — 32 automobil vágott neki a nyolc napig tartó 2200 kilométeres Tátra—Adria-útnak. Egy híres külföldi, nagy rutinú automobilista, gróf Ko­lowrat Sándor, is a versenyzők sorában van és nyomja a gombot, — amint az automobilisták tréfásan mondják, midőn valaki a motor akcele- s­rotorjának a lábpedáljával ösztökéli szaporább járásra a masináját. Alább közöljük a teljes nevezési listát, mely ezideig mint versenytáblá­zat is érvényes, amennyiben az összes itt sze­replők starthoz állottak és ezideig útban is van­nak: Nevező Vezető Gyártmány 1 Dr Delmár Tivadar 2 Weiner Imre 3 gróf Gs­cwindt Ernő 4 b. Kobek Kornél 5 Christoph Ödön 6 Friedrich István 7 Chrambach Frigyes 8 gróf Drasnovich Pál 9 gróf Kolowrat Sándor 10 ifj. Kienast Ferenc 11 gróf Teleki Géza 12 Delmár Walter 13 dr Csiky Ferencné 14 dr Csiky Ferenc 15 Vermes Gyula 16 ifj. Röck István Első étappe: Budapest—Fejérvár—Veszprém—Nagykanizsa— Pécs. Tökéletes sikerrel végződött az első nap. A nedves út dacára is kitűnő állapotban s min­den zavaró incidens nélkül érkeztek meg az au­tók Nagykanizsára, ahol sipeki Balás Béla fő­ispán és vécsei Vécsey Zsigmond polgármester a helyi bizottság élén ünnepélyesen fogadták az érkezőket. Egy órai pihenés, kedélyes, vidám beszélgetés a versenyzők s a fogadásukra ki­vonultak között. Vidám deceuner után foglaltak helyet újra autóikban a versenyzők és startoltak Pécs felé. Az út innen kezdve valósággal diadalúi­­hoz volt hasonló. Az országút mentén mindenütt az ünneplőbe öltözött falusiak. Éljeneztek, kia­báltak a versenyzők után s hosszan bámulták a tovarobogó kocsikat. A helyi bizottságok, alis­­páni és polgármesteri hivatalok pedig oly előzé­kenyen jöttek segítségére a versenyzőknek, ami­ről a legnagyobb elismeréssel és köszönettel kell megemlékezni. Az utakat mindenütt rendbehoz­ták, a keresztezéseknél az úrmesteri hivatalo­k emberei jelezték zászlókkal az útirányt s a falu­beliek okosan és intelligensen viselkedtek. En­nek köszönhető, hogy az első napi út, Budapest­től Pécsig a legteljesebb rendben folyt le. Csu­pán egyetlen zavaró incidens történt Nagykani­zsán, ahol egyik kísérő autó a Teleky­ utcában egy árokba fordult s a soffőrje megsebesült. Pécsett a nagyszerű tempóban érkező ver­senyzőket a város részéről Visy László főispán, Nendtwich Andor polgármester, továbbá Schnitzler Károly huszárőrnagy, Lorsich vezér­őrnagy, Zsolnay Miklós főrendiházi tag, Lau­­ber Rezső ügyvéd, Littke József gyáros és Ober­­hammer rendőrkapitány fogadták. Gyönyörű zöld gályákból, friss tavaszi lombokból emelt pompás diadalkapukon vezetett át az út Vár­palotán, Balatonmagyarádon és Nagykanizsán, míg végre a versenyzők első napi túrájuk céljá­hoz érkeztek, ahol nagy ünnepélyességgel fo­gadták őket. Dr Szelnár Aladár vezértitkár vas­úton előreutazott Pécsre s a helyi bizottságtól át­vette az összes rendezési ügyeket. A célnál már várta a versenyzőket s segédkezett Baruch Jenő a célbírónak. Az összes startolt kocsik, kivétel nélkül, a kiszabott maximális időn belül érkez­tek a célhoz. Cigányzenekar s a pécsi hölgyek virágokkal várták az érkezőket s a hivatalos ér­kezési idő lestoppolása u­tán bevonultak a vá­rosba, ahol a délután és­ az este szórakozásokkal s mulatságokkal telt el. 17 dr Frohner Román 18 Sierke Róbert 19 Palugyay Antal 20 agyar Ált. Gépgyár 21 Magyar Ált. Gépgyár 22 Magyar Ált. Gépgyár 23 Werlin Jaques 24 Haas János 25 Ortutay Lajos 26 dr. Rácz István 27 d**. Szarvassy Imre 28 Hazai Automobil Rt. 29 Héger Jenő 30 Hazai utomobil Rt. 31 Rácz Vilmos 32 Schweizer Alfréd­­dr Delmár Tivadar Weiner Imre győri Gschwindt Ernő Kobek Kornél Christoph Ödön Friedrich István Chrambach Frigyes­ gróf Draskovich Pál gróf Kolowrat Sándor ifj. Kienast Sándor gróf Teleki Géza Delmár Walter dr. Csiky Ferencné dr Csiky Ferenc Varmes Gyula ifj. Röck István dr Frohner Román és Pásztólyi Jeanette Sierke Róbert Palugyay Antal Höcker Frigyes Kövér Viktor Fej­er­enc Werlin Jaques Haas János Ortutay Lajos dr. Rácz István dr Szarvassy Imre báró Born Frigyes Héger Jenő Lauer György Rácz Vimos Schweizer Alfréd Benz Benz Fiat Puch Puch Puch Berliet Laurin és Kl. Laurin és Kl. De Dion Fiat Benz Fiat Benz Laurin és KL Benz .Mercedes Austro-Dain Puch MÁG MÁG MÁG Puch Puch Puch Fiat Fiat Opel Fiat Opel Austro-Daiml Austro-Daiml 4 Egyházi élei. Oláh hóbort. Gróf Széchényi Miklós püspök — mint nagyváradi tudósítónk jelenti — bérma­­utján ellátogatott Magyar-Csekére. A bérmálás után fogadta a küldöttségeket. Az előre megálla­pított sorrend szerint a reformátusok után követ­kezett volna a görögkeleti románok csoportja, akik zúgolódtak és lármásan követelték, hogy a re­formátusok előtt járulhassanak a püspök elé. — Hallatlan! — kiáltozták. — Itt mi va­gyunk az urak! A mi híveink vannak többségben! A magyarok megaláznak minket! Ezt nem tűrjük! A rendezőség nem változtathatott a sorren­den, mire a rajongók fenyegetőzve eltávoztak és kijelentették, hogy nemzetiségi sérelemnek tekin­tik a mellőzést és nem tisztelegnek a püspöknél.

Next