Pesti Hírlap, 1913. május (35. évfolyam, 103-128. szám)
1913-05-27 / 124. szám
A hatalmak ilyetén állásfoglalása elegendő volna arra, hogy Görögországot békésebb magatartásra bírja, Klofac nem mehet Szerbiába. Bécs, május 26. — Saját tudósítónktól. — Egy kőnyomatos jelentése szerint, Klofac képviselőt, aki pénteken este Budapestről Belgrádba utazott, hogy szombaton és vasárnap ott tartózkodjék, Zimonyban a magyar határrendőrség feltartóztatta. A levelező jelentése szerint Klofac utazása nem volt politikai célzatú. Klofac képviselőt, a cseh ruhakészítő ipartársulat bízta meg, hogy Belgrádban személyesen interveniáljon abban az irányban, hogy a cseh szabóiparosoknak engedjék át a hadseregszállítás egy részét, azonban Klosacot szombaton délután Zimonyban, bár útlevelével igazolta magát, a magyar határrendőrség hivatalnokai feltartóztatták és kijelentették neki, hogy a határt nem lépheti át. Klosac tiltakozott ez ellen az eljárás ellen, mire kijelentették neki, hogy ha mégis kísérletet tenne arra, hogy folytassa útját Belgrád felé, erőszakkal tartanák vissza szándékának megvalósításától. Arra a kérdésre, hogy kinek intézkedésére járnak el így, kijelentette a hivatalnok, hogy ő csak a kapott utasítást teljesíti. Klosac ennek következtében Zimonyban maradt, ahol arról értesült, hogy bárhol akarta volna átlépni a határt, mindenütt feltartóztatták volna, mert az erre vonatkozó utasítás már tizennégy nappal ezelőtt elment a határrendőrségekre. Ez a szigorú intézkedés nem egyedül Klosac képviselőre vonatkozik, hanem még kilenc társára is, mert a bécsi külügyi hivatal arról értesült, hogy tíz cseh képviselő politikai utat akar tenni a Balkánon. Erre a külügyi hivatal elrendelte, hogy egy cseh képviselőt se engedjenek át a határon, aki a Balkánra akar utazni. Klosac a feltartóztatása ellen még szombaton távirati útón tiltakozást jelentett be a zágrábi kormánynál és ugyancsak táviratilag tiltakozott feltartóztatása ellen gróf Berchtold külügyminiszternél, gróf Stürgkh miniszterelnöknél és dr Sylvesternél, az osztrák képviselőház elnökénél. Klosac az affaire elintézéséig Zimonyban marad. Miért maradt semleges Romániát Bukarest, máj. 26. — Saját tudósítónktól. — Maiorescu miniszterelnök a szenátusban szombaton megkezdett expozéját ma, szintén zárt ülésben, folytatta. A miniszterelnök még egyszer kifejtette azokat az okokat, melyek Romániát arra indították, hogy semleges maradjon. Kimutatta, hogy a nagyhatalmak állandó fáradozása bírta rá Romániát erre a magatartásra. A hatalmak azt a tanácsot adták Romániának, hogy ne mozgósítson. Különösen Németország és Ausztria-Magyarország kérték Romániát, hogy békés magatartását ne változtassa meg és biztosították, hogy minden óhaja teljesülni fog. Romániát a többi balkáni államok még jóval a háború előtt felszólították, hogy lépjen be az általuk kötött egyezménybe; amikor azonban a miniszterelnök megtudta, hogy mik ennek a szövetségnek a céljai, a fölszólítást kereken viszszautasította. A szultánt megfosztják trónjától (?) London, máj. 20. — Saját tudósítónktól. — Azt a hírt, hogy a koniai legfelsőbb hadi méltóság Konstantinápolyba érkezett, itteni politikai körökben úgy értelmezik, hogy V. Mohamed szultánt meg akarják fosztani a tróntól és új szultánt kiáltanak ki. A cár tanácskozása Bethmann-Hollweggel. Berlin, máj. 26. — Saját tudósítónktól. — Jól informált körökből jelentik: A cárnak háromnegyed óra hosszáig tartó beszélgetése a birodalmi kancellárral meglehetősen általános jellegű volt. A cár ezen a megbeszélésen is nagyon békés szellemben nyilatkozott. Egy magas állású személyiség a következőket mondotta a cárról: — A cár olyan embernek a benyomását teszi, akinek mindenről meg vannak a maga eszméi és aki feltűnően jól van informálva. Pesti Hírlap 1913. május 27., kedd. Újabb moratórium Szerbiában. Belgrád, május 26. — Saját tudósítónktól. —• A politikai pártok vezetői memorandumot nyújtottak át a kormánynak, amelyben a moratóriumnak az év végéig való meghosszabbítását kívánják. Azt hiszik, a kormány teljesíteni fogja ezt a kívánságot. A Tátra—Adria túraút. Szokatlan képet öltött vasárnap hajnalban a Kigyó-tér. Alig pirkadt meg, midőn egymásután vonultak fel a Tátra—Adria-turaútra induló fellobogózott gépkocsik. Rövid félóra leforgása alatt nagyszerű automobil-tábor vergődik össze. A versenyzőkön és a funkcionárius sportembereken kívül ezrekre rugó érdeklődő seregük össze, hangos zsibongás tölti be a ritka színes és mozgalmas teret. Valami érdekes új izgalom fogja el a szereplőket és nézőket és türelmetlenül lesik az indulás pillanatát, hogy a tarka automobil-karaván útnak induljon. József főherceget várják, aki jelen akar lenni a startnál. A startoló gépkocsikat szép sorjában állítják fel, krétával jelölve ki az aszfalton az elfoglalandó helyeket a Központi Takarékpénztár palotájától a királyi bérpalotáig, ahol a versenyt rendező Magyar Automobil Klub helyiségei vannak. A Werbőczy-szobor mellett a járdán perzsaszőnyeget terítettek le és rá egy kis fonott asztalkát és székeket állítanak. Itt fogadja gróf Andrássy Sándor, a Királyi Magyar Automobil Klub elnöke, József főherceget, aki mint mindenkor, most is pontosan jelenik meg, öt perccel az első kocsi startja előtt érkezik a helyszínére a fenséges vendég adjutánsa, gróf Batthyány Tamás, kíséretében. A start. Elérkezik az indulás pillanata. Pontban öt órakor ifj. Krisztinkovich Béla, a hivatalos starter, megadja a jelt zászlajával és a következő pillanatban hatalmas füstfelhővel a nyomában, egyenletes kattogás közepette indult útnak a 1. számú gépkocsi. Bezzeg a kinematográfus gépe és jön a 2. startoló gépkocsi az indulási vonalhoz. A versenyzők útitársán és a sofförön kívül egy százados ül benne, aki a sportbiztosi teendőket látja el. Óráját összeigazítja az indítóéval és átveszi az utolsó instrukciót, mely szerint az első nap 374 kilométernyi útját a harmadik nap 241 kilométeres étappe-jával kell pótolni. A százados szalutál a főherceg előtt, az utasok leemelik sipkájukat és az automobil a következő percben teljes menetsebességgel robog át a merész ívelésű Erzsébet-hídon és a Fehérváriúton át hagyja el a fővárost. Innen kezdve kétperces időközökben startolnak a kocsik. Mindegyiknek négy-öt utasa van, akik közül egyik katonatiszt, ez a sportbiztos, aki az autó útját ellenőrzi. A hadügyminiszter és a honvédelmi miniszter ugyanis engedélyezték a Királyi Magyar Automobil Klub által meghívott tiszteknek az Tátra—Adria turauton sportbiztosokként való részvételét. A tiszt urak tehát nyolc napi szabadságot kaptak (rendes szabadságidejükön kívül.) Harmincketten fungálnak a versenyen mint sportbiztosok. Hölgyek is résztvesznek a túraúton. Hat órakor kirobog az utolsó versenyautó is, a 32-es számú, ezután a sportbizottság és a döntőbizottság indul három autóval s mikor a 35-ik autó is kirobog, dr Kováts jelenti a főhercegnek: — Minden rendben van, fenség. A fenség meghallgatja a jelentést s aztán gróf Andrássy Sándor kíséretében ő is autójához indul, felszáll és elrobog a közönség éljenzései között. — Menjünk haza aludni — adja ki ezután a jelszót gróf Andrássy Sándor jókedvűen s családjával gyalogosan indul hazafelé. Hat óra és néhány perc az idő k, résztvevők, örvendetes haladása tapasztalható a nevezési listán a múlt évi kiskocsi versenyhez képest. Tavaly 23 kocsi állott a starthoz egy négynapos 1200 kilométeres túrára. Ez idén — dacára a kedvezőtlen gazdasági viszonyoknak és a háborús időkkel járó országos depresszióknak — 32 automobil vágott neki a nyolc napig tartó 2200 kilométeres Tátra—Adria-útnak. Egy híres külföldi, nagy rutinú automobilista, gróf Kolowrat Sándor, is a versenyzők sorában van és nyomja a gombot, — amint az automobilisták tréfásan mondják, midőn valaki a motor akcele- srotorjának a lábpedáljával ösztökéli szaporább járásra a masináját. Alább közöljük a teljes nevezési listát, mely ezideig mint versenytáblázat is érvényes, amennyiben az összes itt szereplők starthoz állottak és ezideig útban is vannak: Nevező Vezető Gyártmány 1 Dr Delmár Tivadar 2 Weiner Imre 3 gróf Gscwindt Ernő 4 b. Kobek Kornél 5 Christoph Ödön 6 Friedrich István 7 Chrambach Frigyes 8 gróf Drasnovich Pál 9 gróf Kolowrat Sándor 10 ifj. Kienast Ferenc 11 gróf Teleki Géza 12 Delmár Walter 13 dr Csiky Ferencné 14 dr Csiky Ferenc 15 Vermes Gyula 16 ifj. Röck István Első étappe: Budapest—Fejérvár—Veszprém—Nagykanizsa— Pécs. Tökéletes sikerrel végződött az első nap. A nedves út dacára is kitűnő állapotban s minden zavaró incidens nélkül érkeztek meg az autók Nagykanizsára, ahol sipeki Balás Béla főispán és vécsei Vécsey Zsigmond polgármester a helyi bizottság élén ünnepélyesen fogadták az érkezőket. Egy órai pihenés, kedélyes, vidám beszélgetés a versenyzők s a fogadásukra kivonultak között. Vidám deceuner után foglaltak helyet újra autóikban a versenyzők és startoltak Pécs felé. Az út innen kezdve valósággal diadalúihoz volt hasonló. Az országút mentén mindenütt az ünneplőbe öltözött falusiak. Éljeneztek, kiabáltak a versenyzők után s hosszan bámulták a tovarobogó kocsikat. A helyi bizottságok, alispáni és polgármesteri hivatalok pedig oly előzékenyen jöttek segítségére a versenyzőknek, amiről a legnagyobb elismeréssel és köszönettel kell megemlékezni. Az utakat mindenütt rendbehozták, a keresztezéseknél az úrmesteri hivatalok emberei jelezték zászlókkal az útirányt s a falubeliek okosan és intelligensen viselkedtek. Ennek köszönhető, hogy az első napi út, Budapesttől Pécsig a legteljesebb rendben folyt le. Csupán egyetlen zavaró incidens történt Nagykanizsán, ahol egyik kísérő autó a Teleky utcában egy árokba fordult s a soffőrje megsebesült. Pécsett a nagyszerű tempóban érkező versenyzőket a város részéről Visy László főispán, Nendtwich Andor polgármester, továbbá Schnitzler Károly huszárőrnagy, Lorsich vezérőrnagy, Zsolnay Miklós főrendiházi tag, Lauber Rezső ügyvéd, Littke József gyáros és Oberhammer rendőrkapitány fogadták. Gyönyörű zöld gályákból, friss tavaszi lombokból emelt pompás diadalkapukon vezetett át az út Várpalotán, Balatonmagyarádon és Nagykanizsán, míg végre a versenyzők első napi túrájuk céljához érkeztek, ahol nagy ünnepélyességgel fogadták őket. Dr Szelnár Aladár vezértitkár vasúton előreutazott Pécsre s a helyi bizottságtól átvette az összes rendezési ügyeket. A célnál már várta a versenyzőket s segédkezett Baruch Jenő a célbírónak. Az összes startolt kocsik, kivétel nélkül, a kiszabott maximális időn belül érkeztek a célhoz. Cigányzenekar s a pécsi hölgyek virágokkal várták az érkezőket s a hivatalos érkezési idő lestoppolása után bevonultak a városba, ahol a délután és az este szórakozásokkal s mulatságokkal telt el. 17 dr Frohner Román 18 Sierke Róbert 19 Palugyay Antal 20 agyar Ált. Gépgyár 21 Magyar Ált. Gépgyár 22 Magyar Ált. Gépgyár 23 Werlin Jaques 24 Haas János 25 Ortutay Lajos 26 dr. Rácz István 27 d**. Szarvassy Imre 28 Hazai Automobil Rt. 29 Héger Jenő 30 Hazai utomobil Rt. 31 Rácz Vilmos 32 Schweizer Alfréddr Delmár Tivadar Weiner Imre győri Gschwindt Ernő Kobek Kornél Christoph Ödön Friedrich István Chrambach Frigyes gróf Draskovich Pál gróf Kolowrat Sándor ifj. Kienast Sándor gróf Teleki Géza Delmár Walter dr. Csiky Ferencné dr Csiky Ferenc Varmes Gyula ifj. Röck István dr Frohner Román és Pásztólyi Jeanette Sierke Róbert Palugyay Antal Höcker Frigyes Kövér Viktor Fejerenc Werlin Jaques Haas János Ortutay Lajos dr. Rácz István dr Szarvassy Imre báró Born Frigyes Héger Jenő Lauer György Rácz Vimos Schweizer Alfréd Benz Benz Fiat Puch Puch Puch Berliet Laurin és Kl. Laurin és Kl. De Dion Fiat Benz Fiat Benz Laurin és KL Benz .Mercedes Austro-Dain Puch MÁG MÁG MÁG Puch Puch Puch Fiat Fiat Opel Fiat Opel Austro-Daiml Austro-Daiml 4 Egyházi élei. Oláh hóbort. Gróf Széchényi Miklós püspök — mint nagyváradi tudósítónk jelenti — bérmautján ellátogatott Magyar-Csekére. A bérmálás után fogadta a küldöttségeket. Az előre megállapított sorrend szerint a reformátusok után következett volna a görögkeleti románok csoportja, akik zúgolódtak és lármásan követelték, hogy a reformátusok előtt járulhassanak a püspök elé. — Hallatlan! — kiáltozták. — Itt mi vagyunk az urak! A mi híveink vannak többségben! A magyarok megaláznak minket! Ezt nem tűrjük! A rendezőség nem változtathatott a sorrenden, mire a rajongók fenyegetőzve eltávoztak és kijelentették, hogy nemzetiségi sérelemnek tekintik a mellőzést és nem tisztelegnek a püspöknél.