Pesti Hírlap, 1913. május (35. évfolyam, 103-128. szám)
1913-05-04 / 105. szám
1913. május 4., vasárnap. Pesti Hírlap______ A cselekvényt Heltai magyar területre , tette át. Nagy Péter huszárfőhadnagy (Tanai) az esküvőjére készül, de ágyában még ott fekszik barátnője Lenke (Németh Juliska) egy kis ballerina, akinek szerelmi családfája már több ággal dicsekedhetik. Az első felvonásban mindenekelőtt azokat a szereplőket vonultatja föl a szerző, akikkel a bonyodalmat összebogozza. Megjelenik egy dr Nagy nevű vidéki tudós tanár, a főhadnagy rokona s aztán a jövendőbeli após és anyós, Tatár János automobilgyáros (Tapolczai) és felesége, Máli (Haraszthy Hermin), akik előtt kedvesét a főhadnagy a dr Nagy feleségének mutatja be, így a kis maitresse bejut a családba, de előbb „szerelmi schlusst“ csinál a főhadnagygyal, mely abból áll, hogy akkor nem csinál skandalumot, ha Nagy Péter a feleségével egy hónapig úgy él, hogy az asszony a leány maradjon, különben fizet neki százezer korona végkielégítést. Kissé erőltetett és nehézkes bonyodalom lesz ez, de ami belőle folyik, az már könnyedebb. S ahol megakad a cselekmény, ott egy pár beleszőtt nóta segít ébrentartani az érdeklődést. A főhadnagy távol tartja magát szép, fiatal feleségétől, aki annyira naiv, ártatlan, hogy nem is tudja, mi hiányzik a házasságából? A szülők azonban megtudják a valót, hogy — „sztrájkol a gólya"*, a férj pedig azt mondja feleségének, hogy azért nem lesz gyermekük, mert meghalt a gólya. Erről kuplézik a társaság, míg megjelenik Lenkének egy régi kedvese. Dickson (Vendrey) ál-kapitány s még jobban összebonyolítja a helyzetet, míg aztán a férjet a szülők kidobják. Az utolsó felvonás a Hűvösvölgy egy kertjében játszódik le. A kibonyolítás gyorsan megy. Lenke vidékre megy a tudós professzorral s Zsuzsi utána megy férjének a Hűvösvölgybe. Átölelik egymást s e percben egy villa tornyának tetején elkezd kelepelni egy gólya. A főhadnagy azt mondja a feleségének, hogy föltámadt a gólya s ezzel véget ér a darab. Egy pár mókás jelenet, a szereplők jókedve s a dallamos ének-betétek sikert szereztek a Vígszínháznak. A rendezés és kiállítás ízléses volt. A fő női szerepet, Lenkét, vendég játszotta: Németh Józsefnek, a Vígszínház tagjának leánya, Németh Juliska, aki pár év óta Berlinben mint cabaret-énekesnő működik. Meglátszik a fiatal leány játékán, hogy színészvér csörgedezik ereiben, otthonos a színpadon, tüzes temperamentummal rendelkezik, hangja s mozdulatai kissé orfeumosak, de sok közvetlenség van játékában. A közönség sokat tapsolta. Haraszti Hermin az anyóst igen jól játszota s Tapolczaival együtt nagy hatást értek el egy duettel is. Lenkefi Ilonka végre ismét a maga helyén volt egy naiva szerepben. A férfiak közül Tanainak jutott a főszerep, a főhadnagyot igen ügyesen és kedvesen adta. Tapolczai nagyon jó volt az após szerepében, Vendrey és Sarkadi úgy játékukkal, mint énekükkel igen sok derültséget szereztek. Kis szerepekben jók voltak Győző, Bárdi és Bogyó. A sikerült énekszámok összeválogatásáért és ügyes dirigálásáért Stefanulesz Károly karmestert meg kell dicsérni. (p. k.) * (Népopera.) Szombaton a Szevillai borbély címszerepében fejezte be Titta Ruffo művészi és anyagi tekintetben egyaránt fényes sikerű vendégjátékát, és közönségünk a búcsúfellépésnél még az eddiginél is impozánsabb módon ünnepelte a páratlan művészt. A cavatina után ma is percekig tombolt a tapsvihar, úgyszintén a felülmúlhatatlan művészettel énekelt duett után is. A lelkesedés egyre nőtt s végül az éneklecke-jelenésnél kulminált. Itt azután olyan jelenet játszódott le, amilyen olasz színházban talán gyakori, de nálunk mindeddig még nem esett meg. Titta Ruffo ugyanis előbb Leoncavallo Chattertonjából a nagy áriát énekelte, majd a Sorrentói emlék című nápolyi dalt és egy velencei népdalt adott elő s már abba is akarta hagyni, midőn egy honfitársa az erkélyről olaszul aposztrofálta és felkérte, hogy üdvözölje az ő nevében is az olasz hazát. Erre Titta mester úgy elérzékenyült, hogy először is egy pohár vizet kért, majd öt dalt énekelt még ráadásul, a hallgatóság frenetikus tapsai mellett. Reiner karmester pedig lapról, prima vista kísérte a művészt, aki mindegyik dal előtt dúdolgatva adta meg neki a tempót! A hatalmas nézőteret egészen betöltő díszes hallgatóság persze erre ismét újabb ovációkkal felelt — szóval rendkívül zajos, felejthetetlenül szép est volt. A rengeteg tapsból persze bőven jutott Tedeschi pompás Almavivájának, Adler Adelina kitűnő Rozinájának és Mátrai és Bihar kacagtató alakításainak is. * (Hírek a magyar királyi operaházból.) Az Operaház vendégtenoristája. Holnap, vasárnap mutatkozik be az Operaház közönségének Lazaro Hippolit, a spanyol származású fiatal tenorista, aki ez év őszén a milánói Scala-ban Mascagni új operájának a férfi főszerepét fogja kreálni. Lazaro vasárnap a „Rigoletto“ hercegét énekli s a jövő szerdán az Opera újonan betanult „Tosca“-jában mint Cavaradossi Mario folytatja a vendégjátékát. Toscát ezúttal először énekli Sebeők Sára, aki az idén mint Isolda oly jelentős sikert aratott, s az egész előadást Tango, az Operaház olasz karmestere, tanította be. * (A Népoperában) a hét legtöbb estéjét a diadalmas Aranyeső foglalja le, amely második jubileuma után is vonzóereje frisseségében érdekli a közönséget. Annyival is inkább, mert Szoyer Ilona mellett néhány új szereplője is lesz vasárnapon a Béldi—Zerkovitz pompás operettejének: Grendolint ugyanis Hajnal Hajnalka, Yvettet pedig Szegő Józsa játszsza. Kedden és csütörtökön pedig az Aranyeső Jolán szerepében Dóri Rózsi, a szegedi színház primadonnája, lép fel.. * (Percei Sári), a Királyszínház fiatal, kedvelt soubretteje, szerződtetési ajánlatot kapott a pétervári Palace Theatre igazgatójától vendégszereplésre, ami valószínűleg megtörténik. * (A Samuka bemutatója.) Pénteken, e hó 9-én tartják meg a Budapesti színházban Hervay Frigyesnek rendkívül nagy érdeklődéssel várt „Samuka“ című új 4 felvonásos énekes bohózatának a bemutató előadását. A zajos sikerűnek ígérkező újdonságban a színház újonan szerződtetett elsőrendű tagjai játszák a vezető szerepeket. Csütörtökön, „Samuka“ főpróbája miatt, a színház zárva marad. * (Új Lehár-operett.) Lehár Ferenc a télen új egyfelvonásos operettet írt az elmés Julius Bauer szövegére, Rosenstock und Edelweiss címen, amelyet a bécsi „Hölle“-kabaréban egész télen nagy sikerrel játszottak. A vidám és fülbemászó operett most Budapesten is színre fog kerülni, a Royal Orfeumban vendégszereplő német színtársulat előadásában. * (A debreceni színtársulat sorsa.) Debrecen város közgyűlésének határozata folytán e hónap 13-án megkezdik a városi színház épületének átalakítását. Az utolsó előadás előző este 12-én lesz. A társulat átmegy Nyíregyházára, ahol néhány hétig fog játszani és azután feloszlik. A tagok a jog- és pénzügyi bizottság határozata értelmében egy havi kielégítést fognak kapni. A társulat többsége a szombati gyűlésen hozzá is járult ehhez. * (Az Aranyeső) az elmúlt hét végén ismét kért nagy vidéki város közönségét hódította meg, bemutatták ugyanis Pécsett is és Aradon, mindkét helyen osztatlan nagy sikerrel. El lehet mondani, hogy a vidéki direktorok köszönhetik a legtöbbet Béldi és Zerkovitz pompás operettejének, minthogy a révén szezonjuk végére is slágerhez jutottak. Érthető különben, hogy a Népopera e heti műsorán is az Aranyeső szerepel legtöbbször. * (Drámaírók, mint színházigazgatók.) Amint már röviden jelentettük, Henry Bernstein rövidesen átveszi a Bouffes-Parisiens vezetését, amelyben épen most van műsoron az illusztris szerző legújabb hatásos drámája: „Le secret“. Pária mozgalmas színházi életében ritka esemény, hogy olyan drámaíró kerüljön valamely színház élére, aki még irodalmi működésének csak most van a zenitjén. Például Jules Clarette is csak akkor vette át a Théátre Francais igazgatását, mikor már megszűnt új darabot írni; nemkülönben Garré is csak akkor lett színigazgató, mikor már jóval korábban letette írói tollát. Ennek pedig az a magyarázata hogy a jól szervezett színpadi írók oly feltételeket szabtak a színigazgatók elé, hogy azok a saját darabjaikat nem adathatják elő az általuk igazgatott színházakban, így Sarah Bernhardt is kénytelen volt drámairodalmi kísérleteinek a saját színházán kívül, máshol keresni színhelyet. Ennek az a célja, hogy egy szerző ne monopolizálhasson kizárólag egy egész színházat. Természetesen Bernstein sem fogja monopolizálni a Bouffes-Parisiens színpadát, mert a színpadi írók egyesületétől csak oly feltétel alatt kapta meg az engedélyt, hogy minden színházi saisonban csak egyetlen egy művel szerepel a műsoron. Bernstein egyébiránt a legeszményibb múzsatemplomot akar csinálni színházából, ahol fényes és pazar kiállításban fogja bemutatni a francia drámairodalom legkiválóbb termékeit. Weisz Pista, a huszár. (Bohózatos moziszkecs 3 felvonásban, írták: Faragó Jenő és Harsányi Zsolt. Zenéjét szerzette: Forray Izor.) Az Apolló szombaton olyan új moziszkeccset mutatott be, amit a mozi publikum talán minden eddigi moziszkeccsnél is jobban meg fog kedvelni, és pedig a szerzők azon ügyes fogásánál fogva, hogy darabjukat inkább és jórészt a lepedő számára írták meg, semmint a színpad számára; magyarán szólva ezúttal olyan szkeccset mutatott be az Apolló, amiben sokkalta több a mozgófénykép, semmint a próza és az ének. A jeles szerzők evvel nemcsak a mozi-publikum azon jogos óhajának akartak eleget tenni, hogy neki elsősorban is mozgófénykép kell, és csak másodsorban próza meg ének, hanem honorálni akarták az Apolló Projektographnak biztos és a külföldi gyárakkal büszkén konkurráló technikáját is, aminek már eddig egész sor pompás magyar filmet köszönhetünk. És a szerzők nem csalódtak; Neumann Józsefnek, az egyik direktornak scenírozásában darabjukhoz a tökéletesebbnél tökéletesebb filmek készültek, mely filmek döntő hatásúak voltak a bemutató nagy sikerében. Azonban adjuk meg azt is, ami a szerzőké. El kell ugyanis ismerni, hogy fölötte mulatságos, ötletes történettel szolgáltak. Weisz Pistáról (Horváth Kálmán) van benne szó, vérbeli aszfaltbetyár, aki száz meg egy akadályt legyőzve, egészen lakásáig üldözi Fábián Gergelynét (Ötvös Zseni). A férj ugyan nincsen otthon, de annál nagyobb baj, hogy éppen ez időben toppan be Fábiánékhoz egy detektív, azon rendelettel, hogy az otthon sohasem található, önmagától megjelentkezni nem akaró hadköteles Fábiánt elvigye a huszárnak. Fábiánná egy csapásra két legyet üt: megmenti férjét a katonáskodástól és egyben megboszulja magát az aszfaltbetyáron; a detektív előtt ugyanis őt, Weisz Pistát, adja ki a férjének, el is viszik őt, Fábián Gergelyként huszárnak. És mert gyöngyélet a huszárélet, a szerzők Weisz Pista huszároskodása kapcsán egész sor kacagtató epizóddal szórakoztatják a közönséget. Kap többek közt Weisz Pista kimenőt reggelig. Ezt az időt úgy akarja kihasználni, hogy a Fábián Gergely lakására megy a férj! jogait gyakorolni. De csak a szakácsnőt (Ihász Gizi) találja otthon. Vele csap aztán ligeti mulatságot, hogy végül megint a Fábiánék lakására menjenek. Itt folyik tovább vígan a mulatság, aminek a házaspár hazatérése vet véget, de korántsem a huszár kárára. Weisz Pista ugyanis azon felül, hogy nagy summa pénzt zsarol ki a férjtől, amiért helyette katonáskodik, még el is parancsolja őket hazulról, merthogy ő a reggelig tartó kimenőt a szakácsnővel, náluk akarja tölteni. Fábiánék, mi mást tehetnek egyebet, szállodába mennek azon éjszakára. Szó sincs róla, ez a történet épen nem szolgálhat az aszfaltbetyárságot elítélő parabolaképen, de hogy végtelenül mulatságos, amellett a bemutató közönségének folytonos nevetése és tapsa tett tanúságot. A sikerből derekasan kivette részét az előadás is; különösen a huszárt játszó Horváth Kálmán tetszett a közönségnek. Magyerr nótáit sokszorosan megújrázták. A többi szerepben Ihász Gizi, Ötvös Zseni, Gadányi Jenő, K. Kovács András tetszett. Az utóbbi dicséretet érdemel a rendezésért is. Felemlítjük még, hogy noha a szkeccs a kétórás, több más igen érdekes számot felölelő műsor keretében van, a helyárak rendesek. * (A Graeff-féle ének- és operaiskoláról) megjelent közlemények a külföld érdeklődését is felkeltették. A berlini legnagyobb újságok sajnálattal konstatálják, hogy Heinemann elhagyja sikerekben gazdag énekpedagógiai működésének helyét, de egyúttal a leghízelgőbb módon említik azt a művészi jelentőséget, amelyet ezen szerződtetés a Graeff-féle ének- és operaiskola számára jelent. Az igazgatóság egyúttal tudatja, hogy Radó Emánuelt, az ismert nevű kiváló zenekót és zenekritikust, megnyerte az intézet titkári állásának betöltésére. ?