Pesti Hírlap, 1913. június (35. évfolyam, 129-153. szám)
1913-06-08 / 135. szám
12_____________________________ _______Pesti Hírlap______ ,1913. június 8., vasárnap. -------------------------------------------------—— — (Újabb kísérletek a drótnélküli távíróval.) Guido Alfani páter, a kiváló olasz fizikus, érdekes és tudományos szempontból nagyjelentőségű kísérleteket végzett a minap a firenzei dóm kupolája alatt elhelyezett drótnélküli távirókészülékkel. Alfanit ugyanis a minap Marconi kereste föl obszervatóriumában s ez alkalommal szóba került az a kérdés, hogyan lehetne alkalmas módon végérvényesen kimutatni azt, hogy a nagy távolságról jövő Hertz-féle villamos hullámok csakugyan áthatolnak-e a falakon. Erre a célra pedig kiválóan alkalmasnak találta Marconi a firenzei székesegyház magas kupoláját. Néhány nap előtt Alfani megkezdte kísérleteit. Belül, a kupola csúcsából három drótszálat bocsájtott le Alfani , a három drótszálat egyesítvén, a főoszlop derekához erősítette négy méter magasságban a földtől, ahonnan az egyesített drótszálak közös vezetékben folytatódtak a vevőkészülékig. A földvezetéket úgy létesítette Alfani, hogy összekötötte a készüléket a dóm egyik villámhárítójának vezetőjével, amely kútban ér véget, így tehát szabadon állóantennák nélkül, pusztán zárt helyiségben fölállított vezetékek segélyével akart Alfani távírdanjeleket fölfogni és megrögzíteni. Még a dóm ablakait is becsukatta Alfani. Éjjel fél tizenkét órakor, amikor az eddig dúló vihar megszűnt, a készülék fölfogta a párisi meteorológiai távirati jelentéseket, majd a madridi és a touloni radiográfiai állomások jeleit. Annyi azonban bizonyos, hogy a szabadon álló antennákra fölfeszített vezeték jóval érzékenyebb. Amikor Alfani a három szál drót helyett többet alkalmazott és mintegy száznegyven méter hosszúságban, a jelek is tisztábban jelentek meg az írógépen. Alfani képes volt nappal jeleket kapni Tripoliszból és több, messzi állomásról, csak épen Páriából nem, mert az Eiffel-torony drótnélküli állomásának transmissziós gépe jóval gyöngébb, hogysem nappal is föl lehetne fogni a jeleit. Tudnivaló ugyanis, hogy a napfény erősen befolyásolja a Hertz-féle hullámok tovaterjedését, ez az oka annak, hogy éjjel jóval messzebb lehet drótnélküli távírójeleket küldeni, mint nappal. Alfani még folytatja a kísérleteket, melyek eredményéről értesíti Marconit. Vajon lesz-e gyakorlati hasznuk is e kísérleteknek, az még a jövő titka. (Gyermeknap Aradon.) Szombaton kezdődött Aradon a két napra tervezett gyermeknap. A rendezőség főleg a második napon készül nagy attrakciókra. (Akik gyepmesterek akarnak lenni.) Régi igazság, hogy a kisemberek túlságosan is vágyakoznak a hivatalos állások iránt és hogy majdnem mindegyik szívesen elhagyja a mesterségét, csakhogy hivatalbéli legyen. Ezt igazolja a nagyváradi eset is. Ebben a városban a gyepmesteri állásra hirdettek pályázatot és noha az állás nem tartozik a legfényesebbek és a legtiszteltebbek közé, mégis harminchárom nagyváradi polgár adta be kérvényét. Az egyik pályázó marhakupec, aki egyúttal háztulajdonos is. A másik lakatos, aki úgy véli a szabadlevegőn való és némi testmozgással járó munkálkodás jót fog tenni az egészségének. A jelentkezők között van a cigánybíró is, aki érdeméül azt a kissé hihetetlen dolgot hozza fel, hogy bírósága alatt a cigányokat a lopásról leszoktatta. A frakkeresek szintén kecsegtetőnek találják a gyepmesteri állást, mert közülök kettő vagy három pályázott. De egy szeszgyárvezető is boldognak érezné magát, ha a választás reá esne. Épen így küzd az állás elnyeréséért egy katonai muzsikus ifi, aki ez idő szerint a tűzoltóegylet trombitása. Ha még megemlítjük, hogy a pályázók között a többek között egy pénzbeszedő, egy kőműveslegény, egy rendőr, egy hivatalszolga, egy fuvaros és egy kertész is szerepel, teljes képet nyújtottunk arról, hogy kik és mik azok Váradon, akik pecérek kívánkoznak lenni. — (Villamos elgázolás.) A Váci út 189. számú ház előtt a 235. számú körüli villamosvasúti kocsi elgázolta Konrád János tizenhárom éves munkásfiát, akit súlyos sérülésekkel az újpesti gyermekkórházba szállítottak. — (Tíz éves találkozó.) Dr Kogutowicz Károly kéri mindazon iskolatársait, akik vele együtt az 1903-ik esztendőben a budapesti Kegyes Tanitórendi intézetben tettek érettségi vizsgát, hogy junius hó 15-én, vasárnap déalőtt 1i9 órakor találkozzanak az említett tanintén (Nagy ebédek — ajándékokkal fűszerezve.) Londoni újságok hasábszámra menő cikkeket közölnek a legújabb divatról, amely abban áll, hogy a vendéglátó házigazda minden egyes fogásnál értékes ajándékokkal kedveskedik vendégeinek. Egy gazdag londoni úr nemrégiben fényes vacsorát adott, amelyre mindössze huszonöt urat és hölgyet hívott meg. Eről az áldomásról a „Pali Mall Gazette“ a következőket írja: Amidőn a vendégek az asztal körül helyeiket elfoglalták és zsemléiket kettétörték, cizellált ezüstből készült apró fogvájokat találtak bennük. Az erőlevest drága sévresi csészékben tálalták föl és amikor a levest elfogyasztották, a házigazda kijelentette, hogy az értékes csészét a hozzávaló tányérral együtt mindenki tulajdonának tekintheti. A következő fogás apró pisztrángokból állott, amelyeknek szájába szép gyűrűk és nyakkendőtűk voltak illesztve. A báránygerinc ezüst biztonsági tűkkel volt földíszítve, a pecsenye a hölgyek részére apró disztükkel, az urak részére borostyánszipkákkal volt garnirozva. Az édes tészta között finom illatszerekkel töltött üvegcséket találtak, a gyümölcsöt végül a vendéglátó háziúr monogrammjával ellátott művészi kivitelű ezüst tányérokon szolgálták föl és minden tányér emlékül volt szánva az egyes vendégeknek. Talán nem is kell mondani, hogy a vacsora nagy tetszésével találkozott a vendégeknek, akik a vendéglátó házát gazdagon megajándékozva hagyták el. Ha azonban ez a divat általánossá fog válni, úgy a legegyszerűbb villásreggeli ugyancsak drága mulatsága lesz a házigazdának. Természetes, hogy ez a divat is, mint minden újítás, amely a szertelenségekkel kapcsolatos, Amerikából származik, legalább úgy mondják, hogy a newyorki, chicagói és bostoni milliomosok már hosszabb idő óta kultiválják az ily „körözéssel“ föltálalt ebédeket és vacsorákat. (Megbokrosodtak a lovak.) A nagykörúton hajtatott szombaton este kétfogatú kocsiján Mórai Róbertné, egy földbirtokosnak a felesége. Az Oktogon-téren hirtelen megbokrosodtak a lovak és sebes vágtatásnak eredtek. A földbirtokosné a Teréz-körúton vakmerő elszántsággal leugrott a kocsiról és néhány enyhébb természetű zúzódás árán szerencsésen megmenekült a veszedelemtől. A kocsi már befordult a nyugati pályaudvarnál a külső Váci-útra, amikor sikerült megfékezni a lovakat. (A Redl-ügy.) Prágából jelentik, hogy Redl ottani lakásán tizenhétezer korona készpénzt, nagyon sok egyenruhát és sok igen elegáns polgári öltözéket találtak. Találtak továbbá egy igen erős trieder látcsövet és reflektorokkal ellátott különleges fényképezőgépeket; azt hiszik, hogy Redl ezeket a készülékeket Przemyslben fényképezésre használta. Immár teljesen és véglegesen meg van állapítva, hogy Redlnek Prágában semmiféle bűntársa nincsen. A berlini Tägliche Rundschau jelenti Drezdából, hogy Redl hazaáruló üzelmeinek a felderítése látszólag megadja a magyarázatát báró Ungern-Sternberg esetének is, akit évekkel ezelőtt állítólag kémkedés miatt Péterváron hosszabb szabadságvesztésre ítéltek; most Drezdában, ahol az Ungern-Sternberg-család több tagja letelepedett, híre jár, hogy az elitélt báró Redlnek az áldozata volt, mert Redl hívta fel az orosz hatóságok figyelmét Unger-Sternbergre. (Suffragett-tréfák.) A fáradhatlan angol suffragettek egy percig sem állnak meg abban a munkájukban, hogy a női szavazati jog kivívása érdekében mentül több zavart csináljanak. Működésük legújabb színtere a chellow-deani nagy halastó volt, melynek felszínén pénteken reggel ezer meg ezer halat láttak. Megállapították, hogy a suffragettek savakkal megmérgezték a tó vizét. Oxfordban pedig egy szerencsétlenül járt aviatikusnak tavaly fölállított gyönyörű emlékszobrát annyira megrongálták hogy helyrehozatalára gondolni sem lehet. A szobor közelében plakátok voltak ezzel a felirattal: „Adjatok az asszonyoknak szavazójogot!“ — (A tengerészeti főparancsnok betegsége.) Értesülésünk szerint Haus tengernagy, tengerészeti parancsnok, aki különben kitűnő egészségnek örvendett, az utóbbi napokban gyomorbajban megbetegedett, mely operációt tesz szükségessé. Az operációt bécsi szanatóriumban Eiselsberg tanár fogja végezni. A páciens állapota az operáció előtt kielégítő. (A kissorsjegyek haszna.) Igen kevésre rúghat nálunk a száma azoknak, akik egykor valamikor nevettek volna egy koronás sorsjegyet, úgy gondolkodva, hogy ha nyernek is, filléreikkel segítenek azokon, akiknek javára a sorsjátékot rendezik. Miután pedig igen kevesen vannak olyanok, akinek nem jutott volna osztályrészül efajta kis sorsjegy, hát szinte köztudomású, hogy mennyi minden kellemetlenség jár azzal. A sorsjegy tulajdonosoknak legnagyobb része sohasem tudja meg, hogy a számát kihúzták-e, mert sorsolási jegyzékhez nem jut, vagy, ha végre-valahára rájön arra, hogy néhány korona értékű nyeremény esett rá, akkor azt is megmagyarázzák neki, hogy sorsjegye már elévült. De nemcsak a sorsjegytulajdonosk járnak rosszul, de azok a humánus egyesületek is, amelyeknek javára a sorsjátékot engedélyezik. Ezek, ahelyett, hogy a haszon nagyobbik részét kapnák, a kisebbel kénytelenek beérni s egyben megtanulni azt is, hogy a nagy summát mint jutalékot azok vágják zsebre, akik a sorsjegyeket elhelyezik. Ha, mi mindez történik az ilyen kis sorsolások alkalmával, az abból a számadásból is kitűnik, amely most jelent meg és amely a tanítók javára rendezett sorsolásra vonatkozik. A tanítóság semmi fáradtságot sem kimért, csakhogy minél több sorsjegyet adjon el s ily körülmények között el is érte, hogy több mint 71 ezer darabon adott túl és körülbelül 72 ezer koronát szedett össze. Ebből az összegből a nyereményekre mindössze 4881 korona 70 fillér esett. Azok tehát, akik a sorsjegyeket megvették, csakis ennyit nyertek. Belekerült azonban a reklám 8501 korona 97 fillérbe. A különféle nyomtatványokra elköltöttek 5915 korona 47 fillért. A sorsjáték rendezése 8419 koronát emésztett föl. Az a két úr pedig, aki a sorsjegyek elhelyezésével foglalkozott, 19,388 korona 49 fillér jutalékhoz jutott. Ha még néhány más kiadási tételt fölszámítunk, az az eredmény áll elő, hogy a tanítók egyesülete csak 22 ezer koronát kapott. Mindebből az következik, hogy az összesen befolyt 72 ezer, koronából a nyereményekre játszó sorsjegyű tulajdonosoknak és a tanítóságnak körülbelül 27 ezer koronát adtak, a többi 50 ezer koronát pediglen más egyebekre költötték. Ily körülmények között igazán érdemes föltenni a kérdést, hogy a pénzügyminiszter akkor, amikor az ilyen sorsolásokra az engedélyt megadja, a jótékony egyleteken segít-e, vagy pedig azoknak juttat hasznot, akik az ügylet lebonyolításával foglalkoznak. (Mázolósegédek sztrájkja.) Az osztrák építőipari szövetség jelentése szerint a festő- és mázolósegédek a velük kötött megegyezés ellenére a magasabb bér érdekében bérsztrájkba lépnek. A mesterek erre — mint Bécsből jelentik , a segédek kizárásával feleltek, ami hétfőn lép életbe. (A grófnő vasúti balesete.) A szentendrei vicinális vonalán történt katasztrófa után most a gödöllői helyiérdekű villamos vasút vonalán volt baleset. Özvegy Beniczky Gáborné, született Batthyány Ilona grófnő, a melegebb idő beállta óta naponta eljár kedvelt uszodájába, amelynek Caprera a neve. Szombaton délután is az uszodájából igyekezett hazafelé a fogatán a társalkodónőjével, amikor hirtelenében komoly veszedelem fenyegette. A Cinkota állomás átjárójánál, ahogy át akartak hajtani, elütötte a fogatot a Budapestről d. u. 1 óra 23 p.-kor induló 318. számú gödöllői villamos. A villamos maga előtt tolta a kocsit, amelyből a társalkodónő kiugrott és bátor, gyors elhatározással követte ezt a grófnő is, akinek aztán szerencsére nem történt semmi baja sem. A társalkodónő is teljesen sértetlen maradt. A kocsist a karambol ereje kidobta az országút árkába és csak jelentéktelen sebesülést szenvedett. A kocsit az egyik lóval még vagy tizenkét méternyire vonszolta a villamos, a másik ló kiszakította magát a hámból és elfutott. Az elsodort lónak nagyon súlyosak a sérülései. Alighanem el fog pusztulni a szegény pára. A borítós hintó eleje egészen összezúzódott, a hátsó részén csupán a sárfogó pusztult el. A balesetnek a motorvezető volt az oka, mert nem adott idején jelzést és így a vasúti épület mögül nem lehetett észre venni a közeledő vonatot. A motorvezetőt elő is állították és megindították ellene az eljárást. Az egész Cinkota község sietett üdvözölni a finom lelkületű, jóságos grófnőt szerencsés megmenekülése alkalmából.