Pesti Hírlap, 1913. július (35. évfolyam, 154-166. szám)

1913-07-01 / 154. szám

­ Az ellenzéknek bizonyítékai vannak arról, hogy hol és mennyi pénzt osztogattak a Tiszáért, így Tagányi Sándor képviselő udvarán több száz oláh választót gyűjtöttek össze. Etették-itatták őket s mielőtt szavazni indultak volna, megkap­ták a voks árát is. Az ilyen oláhok szavazásánál mulatságos jelenetek játszódtak le. — Kire szavaz? — kérdezi egyiktől az elnök. — Nem tudom biztosan . . . Azt hiszem, Tiszára kell szavaznom . . . mert . . . — Elég, — kiáltja harsányan a válasz­tási elnök s már viteti is el a kortesekkel a sza­vazót, mert attól fél, hogy a berúgott oláh őszin­teségében még az összeget is megmondja. Jellemzők a Tisza-választás teremtette kor­rupt viszonyokra az alábbi esetek is: A déli órákban egy kortes két választót ve­zetett Zlinszky István képviselő elé. „Megyünk szavazni Széchenyire“, mondották az atyafiak, „de előbb négyszem­közt valami csekély kéré­sünk volna.“ „Igen, eligazíthatjuk azt itt nyil­vánosan is“, mondotta Zlinszky s így szólt a kor­teshez: „Vágja nyakon őket, de rögtön.“ De voltak fölemelő jelenetek is. Két idős gazdálkodó azzal állított be a Központi­ szállóba, ahol az ellenzéki képviselők tartózkodtak, hogy szívesen leszavaznak Széchenyire, ha száz-száz pengőt adnak nekik. Csuha István képviselő pró­bálta őket kapacitálni, de hiába. Csuha végre fel­bőszült, lehordta és elkergette őket. Ugyanezek az emberek, miután tíz percig tanakodtak a szálló előtt, visszatértek és bejelentették Csuhának, hogy ingyen is leszavaznak Széchenyire, mert ők nem bírják elviselni, hogy a Károlyi úrék gaz­embereknek tartsák őket. Bottlik István képviselő épp akkor nyitott be a Radnay­ utca 12. szám alatti házban Martin­csek pékhez, egy öreg emberhez, akinek kilenc gyermeke van, amikor két munkapárti kortes erő­szakkal húzta kifelé, tizenhét éves Irén nevű leánya és tizenöt éves fia pedig zokogva kapasz­kodtak a nyakába és visszatartani igyekeztek. — No, mi baj? — kérdezte Botlik. — El akarják vinni erőszakkal a puskát, hogy Tiszára szavazzon, — sírtak a gyerekek, —­­de mi nem engedjük, ha így megyünk a válasz­tási irodába is. Botlik elzavarta az erőszakos korteseket és az öreg ember és a gyerekei öt perc múlva már örömükben sírtak, mert az öreg ment Botlikkal Széchenyire szavazni. Mint értesülünk, a választási vesztegetések adatai már készen vannak az aradi függetlenségi pártnál, amely legközelebb beadja a petíciót Tisza mandátuma ellen.• Dr Kesztler Ede, az aradi Nemzeti színház tagja, annak közlésére kér föl minket, hogy az a hír, mintha őt a választás napján inzultálták volna, nem felel meg a valóságnak. * Gróf Széchenyi Aladár az aradiakhoz. Gróf Széchenyi Aladár, az ellenzék jelöltje, e levéllel búcsúzott el az aradi választópolgá­roktól: Tisztelt Polgártársaim! A rossz idő­járás lehetetlenné tette, hogy a képviselővá­lasztás napján önöktől személyesen elbú­csúzhattam volna. Mint előre láttam, a füg­getlenségi és 48-as párt zászlaja a velünk szemben kifejtett telekvásárlás, megfélemlí­tés következtében elbukott. Gróf Tisza Ist­vánnak ezt a mandátumot mindenáron meg kellett kapnia. A sors nem engedte meg, hogy mi győzelmet arassunk. Nehéz is Magyarországon olyan rend­szernek felülkerekedni, mely a fent említett eszközökkel küzdeni nem kíván. Erkölcsi lehetetlenség reánk nézve ilyen fegyvereket használni, hisz mi elsősorban a közéleti tisztaság helyreállítása érdekében harco­lunk. Mindazonáltal csüggedni nem szabad. Meg fog feltétlenül jönni az idő, amikor az igaz ügy győzni fog, vagy mindannyian el fogunk pusztulni. Mert a világtörténelem ta­núsága szerint korrupció és erőszak eddig minden nemzetnek megásta sírját. Nem kell messze mennünk a példáért, itt van Török­ország. Ne adja Isten, hogy a magyar is erre a sorsra kerüljön. Hálás köszönetet mondok Arad szabad királyi város azon derék polgárainak, akik hozzáférhetetlenek voltak és mellettem végig kitartottak. Különösen áll ez vasutas polgár­társaimra, akik létfentartási viszonyaik koc­káztatásával tartottak ld az igaz ügy mellett. Az úristen fizesse meg nekik. Köszönetet mondok továbbá Arad lelkes asszonyainak és mindazoknak, akik ma még az alkotmány sáncain kívül i­llanak, azon nagy szeretetért, amelylyel igen Telen személyemet körülvet­ték. Bizton rem­­élem, hogy rövid idő múltán becsületes jog­iterjesztéssel meglesz a de­mokratikus Magyarország. Isten áldja meg önöket. Tartsanak meg továbbra is becses jóindulatukban. Gróf Széchenyi Aladár. * A fiumei delegáció lemondott, Fiuméból távi­ratozzák. A városi delegáció vasárnap délben Ilokovics Donato első alpol­gármester elnöklés­­el ülést tartott, melynek napirendjén gróf Wickenburg István kormány­zó leirata szerepelt, melylyel a legutóbbi ülés ha­tározatainak nagyo­bb részét megsemmisítette. Az ülés megn­yitása után az elnök kifogá­solta, hogy a korm­ányzó a delegációhoz intézett leiratát a városi t mácshoz címezi, ebben leki­csinylést lát. Azt hiszi, hogy a kormányzónak törvénytelen céljai vannak és ezért úgy­­, mint a második alpolgárme­ster lemondanak. A leirat felolvasása után Prodam János, a delegáció legidőseb­b tagja, néhány kísérő szó kapcsán a következ­ő napirendi javaslatot ter­jesztette elő: A delegáció tiltakozását fejezi ki a kor­mány rendelke­zései ellen és védelmezi a statútumot, egy u­tal, minthogy a kormány­zat megsemmisí­tések folytán azt tapasztalja, hogy működése eredménytelen, megbízatásá­ról lemond. Viv Antal ors­zággyűlési képviselő szerint a rappresentanzát a­zért oszlatták fel, hogy a ha­tár­rendőrséget életb­e léptethessék. Helyesli, hogy nem maradnak egy itt, mert csak játékszer len­nének a kormányzó kezében. Azt hiszi, hogy új választások helyett királyi biztost küldenek. — Stupides Péter a rendőrségi fizetéseket felfüg­gesztené, a delegáci­ó pedig együtt tartaná. Mey­­nner Károly felolva­ssa a kormányzó beszédét, melyet székfoglalási kor mondott, melyet gúnyos felkiáltásokkal fűsze­reznek. Adelsfeld Antal sze­rint a kormány a megkezdett után nem állhat meg. Ha respektálja­­ a fiumei autonómiát és az olasz nyelv jogát, a­kkor ők a legjobb magyarok lesznek. Stupides P­éter javasolja, hogy a kor­mányzó székfoglaló beszédét vegyék fel a mai ülés jegyzőköny­vébe. Az elnök ezut­án szavazás alá bocsátja a napirendi indítvány , melyet elfogadnak, majd egyenként megkérdi a tagokat, hogy lemonda­nak-e megbízatásuk­ról s az igenlő válaszok után az ülést bezár­a. Ugyancsak a szombati megbeszélések so­rán szóba került a pénzügyi egyezmény kérdése is. Már a legközelebbi napokban lejár a Magyar­­ország és Horvátország közötti pénzügyi egyez­mény és a formális ex-lex elkerülése végett szük­séges lesz az egyezmény ideiglenes meghosszab­bítása. Az unionista képviselők legnagyobb ré­sze azon az állásponton van, hogy az egyezmény rendeleti után meghosszabbítható és csak a meg­újítás kérdése kerül a normális viszonyok hely­reállítása után a szábor döntése elé. * Pesti Hírlap 1913. julius 1., kedd. * Egyezkedés a horvátokkal. A horvát halad­ópárti képviselők, élükön gr. Pejacsevich Tivadar­ral, visszautaztak Horvát­országba. Zágrábi jelenté­sek szerint az unionista po­litikusok egy része magáévá teszi gróf Tisza István miniszterelnö­k álláspontját, mely szerint a kivételes állapot m­egszüntetése nem történhetik meg csak fokozatosa­n. A szombaton délelőtt foly­tatott tárgyaláson b­szélgetés közben több kép­viselő azon nézeténe­k adott kifejezést, hogy ha a körülmények felté­lenül szükségessé teszik is a végleges megoldás­­ok őszre való halasztását, célszerű lenne, ha a királyi biztosság megszün­tetésével dr­inkelhi­­user bánhelyettessé nevez­tetnék ki és igy pro­gzórikusan is alkotmányos , állapot készítené elő a választásokat Vázsonyi válaszol Hegedűs Lórántnak. Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő az aradi választási harcok közepette beszédet mon­dott, amelyben Vázsonyi Vilmost mint leginti­mebb ellenfelét aposztrofálta és megtámadta, hogy mint demokrata a grófokat és politikájukat szolgálja. Vázsonyi most nyílt levélben válaszol a beszédre. — Kedves kicsi Lórántkám! Úgy hallom, hogy Aradon beszédecskét mondottál rólam, mert ti, a munka barátjai, csak terített asztal mellett és a legintimebb zárt körben tartottatok magatok­nak insidi lelkesítő szónoklatokat. Úgy hallom, azt mondták, hogy az a te dolgozó munkás lelked háborog a mi időpazarlásunk miatt és különösen háborog, mert én, demokrata létemre, érthetetlen beszédeket tartok a grófok között. Miért háborog a te munkás lelked? Ki nem enged téged dol­gozni? Én úgy tudom, hogy a legrettenetesebb politikai harcok idején is nyugodtan dolgoztak a Kereskedelmi Bankban és egyéb vállalatokban, akár mint Zola parasztja a szedáni ütköz­et alatt! — De nem pazaroltam én az idődet. Apád­tól örökölt millióidat napról-napra szaporítod. Mi fáj hát neked? Az, hogy én már háromnegyed esztendeje alig dolgoztam magamnak valamit és minden munkámat ingyen a politikának és köz­céloknál­ szentelem? És hogy ilyenek vagyunk az ellenzéken elegen, akik időt, ideget és vagyont áldozunk, amig ti mulattok, duhajkodtok és meg­töltitek zsebeiteket? A mi áldozatunk fáj neked? Fáj neked, hogy pazaroljuk az időt és nem adjuk lel magas kamatra, miként ti valamennyien? — Azt mondtad továbbá, Lórántkám, hogy érthetetlen beszédet mondtam­,a grófok közt. Ha érthetetlen volt, benned lehet a hiba. Először is azt mondtam rólatok, hogy a­ szuronyok hegyén dongó legyecskék vagytok. Ezt csak megérted? Vagyis móka volt az aradi úgynevezett agitáció­­tok, mert hiszen elköltöttetek Isten segedelmével egymillió koronát és felhasználtátok az erőszak minden eszközét, de mint tréfás fiuk, olyan arcot vágtatok, mintha Arad belétek volna szerelmes é, nem azokba a szép asszonyokba, akiknek arc­képe a bankókon diszlik. — Édes kis Lórántkám, nem a grófok közt mondottam én ezt, hanem ezernyi és ezernyi em­ber előtt, mig ti zárt falak közé bujtatok. És mi­nek játszod a demokratát? Úgy tudom, azt a Ke­reskedelmi Bank nem vette fel üzletágai közé és miért gróf neked Apponyi Albert és Andrássy Gyula? Grófságuk nélkül is vannak mindenkor legalább akkora legények, mint te, kedves Lóránt­hám és miért vagy olyan vad és kegyetlen, hogy lealázónak tekinted és kompromittálónak, ha az ember grófokkal érintkezik? — Miért akarod túllicitálni a francia forra­dalmat, amely megtűrte, hogy gróf Mirabeau sze­repeljen benne? Miért nem törlitek el a főrendi­házat, ha ilyen nagy demokraták vagytok? Miért csupa uj báró minden vezéretek és vajon őt, a nagyot, a diktátort ki­kényszerítette, hogy uj gróf legyen? A diktátor, akinek az volt a legfőbb am­bíciója, hogy a Nemzeti Kaszinó választmányi tagja legyen? És a kedves párt, amely részben abból él, hogy polgári tökfilkók pénzt fizetnek címekért! Mindez nem kacagtató okirat-e, édes Lórántkám, a te aradi bankett-demokráciádhoz? — Azt mondtad, édes Lórántkám, hogy ab­ból áll a magyar demokrácia, hogy egyszer Ver­­hovay, egyszer Bartha Miklós és egyszer Vázso­­nyi szállítják egy miniszter fejét a Nemzeti Ka­szinónak. Édes öcsém, az a bizonyos Verhovay a Nemzeti Kaszinónak nem szállított semmit, azonban kapott attól egy golyót a mellébe, mert ő kezdte meg a harcot a „frakkos banda“ ellen. Bartha Miklós az általános választói jognak soha se volt híve, se a kaszinónak szállítója. Én pedig, kedves öcsém, eddig két miniszter ellen küzdöt­tem életre-halálra. Az egyik ellen a koalíció ide­jén. Ugy­e, Lóránthám, ezt nem a kaszinónak szállítottam? A másik Lukács László volt, az obstrukció titkos támogatója, az általános vá­lasztói jog perfid árulója. És örült bukásának az egész progresszív tábor. Ha a kaszinó is örül most, ezt csak azért teheti, mert az áruló azzal tetézte be árulását, hogy a reakció szemefényét, a feudális mágnások ideálját, gróf Tisza Istvánt, ültette a nyakunkra.

Next