Pesti Hírlap, 1913. július (35. évfolyam, 154-166. szám)
1913-07-01 / 154. szám
Az ellenzéknek bizonyítékai vannak arról, hogy hol és mennyi pénzt osztogattak a Tiszáért, így Tagányi Sándor képviselő udvarán több száz oláh választót gyűjtöttek össze. Etették-itatták őket s mielőtt szavazni indultak volna, megkapták a voks árát is. Az ilyen oláhok szavazásánál mulatságos jelenetek játszódtak le. — Kire szavaz? — kérdezi egyiktől az elnök. — Nem tudom biztosan . . . Azt hiszem, Tiszára kell szavaznom . . . mert . . . — Elég, — kiáltja harsányan a választási elnök s már viteti is el a kortesekkel a szavazót, mert attól fél, hogy a berúgott oláh őszinteségében még az összeget is megmondja. Jellemzők a Tisza-választás teremtette korrupt viszonyokra az alábbi esetek is: A déli órákban egy kortes két választót vezetett Zlinszky István képviselő elé. „Megyünk szavazni Széchenyire“, mondották az atyafiak, „de előbb négyszemközt valami csekély kérésünk volna.“ „Igen, eligazíthatjuk azt itt nyilvánosan is“, mondotta Zlinszky s így szólt a korteshez: „Vágja nyakon őket, de rögtön.“ De voltak fölemelő jelenetek is. Két idős gazdálkodó azzal állított be a Központi szállóba, ahol az ellenzéki képviselők tartózkodtak, hogy szívesen leszavaznak Széchenyire, ha száz-száz pengőt adnak nekik. Csuha István képviselő próbálta őket kapacitálni, de hiába. Csuha végre felbőszült, lehordta és elkergette őket. Ugyanezek az emberek, miután tíz percig tanakodtak a szálló előtt, visszatértek és bejelentették Csuhának, hogy ingyen is leszavaznak Széchenyire, mert ők nem bírják elviselni, hogy a Károlyi úrék gazembereknek tartsák őket. Bottlik István képviselő épp akkor nyitott be a Radnay utca 12. szám alatti házban Martincsek pékhez, egy öreg emberhez, akinek kilenc gyermeke van, amikor két munkapárti kortes erőszakkal húzta kifelé, tizenhét éves Irén nevű leánya és tizenöt éves fia pedig zokogva kapaszkodtak a nyakába és visszatartani igyekeztek. — No, mi baj? — kérdezte Botlik. — El akarják vinni erőszakkal a puskát, hogy Tiszára szavazzon, — sírtak a gyerekek, —de mi nem engedjük, ha így megyünk a választási irodába is. Botlik elzavarta az erőszakos korteseket és az öreg ember és a gyerekei öt perc múlva már örömükben sírtak, mert az öreg ment Botlikkal Széchenyire szavazni. Mint értesülünk, a választási vesztegetések adatai már készen vannak az aradi függetlenségi pártnál, amely legközelebb beadja a petíciót Tisza mandátuma ellen.• Dr Kesztler Ede, az aradi Nemzeti színház tagja, annak közlésére kér föl minket, hogy az a hír, mintha őt a választás napján inzultálták volna, nem felel meg a valóságnak. * Gróf Széchenyi Aladár az aradiakhoz. Gróf Széchenyi Aladár, az ellenzék jelöltje, e levéllel búcsúzott el az aradi választópolgároktól: Tisztelt Polgártársaim! A rossz időjárás lehetetlenné tette, hogy a képviselőválasztás napján önöktől személyesen elbúcsúzhattam volna. Mint előre láttam, a függetlenségi és 48-as párt zászlaja a velünk szemben kifejtett telekvásárlás, megfélemlítés következtében elbukott. Gróf Tisza Istvánnak ezt a mandátumot mindenáron meg kellett kapnia. A sors nem engedte meg, hogy mi győzelmet arassunk. Nehéz is Magyarországon olyan rendszernek felülkerekedni, mely a fent említett eszközökkel küzdeni nem kíván. Erkölcsi lehetetlenség reánk nézve ilyen fegyvereket használni, hisz mi elsősorban a közéleti tisztaság helyreállítása érdekében harcolunk. Mindazonáltal csüggedni nem szabad. Meg fog feltétlenül jönni az idő, amikor az igaz ügy győzni fog, vagy mindannyian el fogunk pusztulni. Mert a világtörténelem tanúsága szerint korrupció és erőszak eddig minden nemzetnek megásta sírját. Nem kell messze mennünk a példáért, itt van Törökország. Ne adja Isten, hogy a magyar is erre a sorsra kerüljön. Hálás köszönetet mondok Arad szabad királyi város azon derék polgárainak, akik hozzáférhetetlenek voltak és mellettem végig kitartottak. Különösen áll ez vasutas polgártársaimra, akik létfentartási viszonyaik kockáztatásával tartottak ld az igaz ügy mellett. Az úristen fizesse meg nekik. Köszönetet mondok továbbá Arad lelkes asszonyainak és mindazoknak, akik ma még az alkotmány sáncain kívül illanak, azon nagy szeretetért, amelylyel igen Telen személyemet körülvették. Bizton remélem, hogy rövid idő múltán becsületes jogiterjesztéssel meglesz a demokratikus Magyarország. Isten áldja meg önöket. Tartsanak meg továbbra is becses jóindulatukban. Gróf Széchenyi Aladár. * A fiumei delegáció lemondott, Fiuméból táviratozzák. A városi delegáció vasárnap délben Ilokovics Donato első alpolgármester elnöklésel ülést tartott, melynek napirendjén gróf Wickenburg István kormányzó leirata szerepelt, melylyel a legutóbbi ülés határozatainak nagyobb részét megsemmisítette. Az ülés megnyitása után az elnök kifogásolta, hogy a kormányzó a delegációhoz intézett leiratát a városi t mácshoz címezi, ebben lekicsinylést lát. Azt hiszi, hogy a kormányzónak törvénytelen céljai vannak és ezért úgy, mint a második alpolgármester lemondanak. A leirat felolvasása után Prodam János, a delegáció legidősebb tagja, néhány kísérő szó kapcsán a következő napirendi javaslatot terjesztette elő: A delegáció tiltakozását fejezi ki a kormány rendelkezései ellen és védelmezi a statútumot, egy utal, minthogy a kormányzat megsemmisítések folytán azt tapasztalja, hogy működése eredménytelen, megbízatásáról lemond. Viv Antal országgyűlési képviselő szerint a rappresentanzát azért oszlatták fel, hogy a határrendőrséget életbe léptethessék. Helyesli, hogy nem maradnak egy itt, mert csak játékszer lennének a kormányzó kezében. Azt hiszi, hogy új választások helyett királyi biztost küldenek. — Stupides Péter a rendőrségi fizetéseket felfüggesztené, a delegáció pedig együtt tartaná. Meynner Károly felolvassa a kormányzó beszédét, melyet székfoglalási kor mondott, melyet gúnyos felkiáltásokkal fűszereznek. Adelsfeld Antal szerint a kormány a megkezdett után nem állhat meg. Ha respektálja a fiumei autonómiát és az olasz nyelv jogát, akkor ők a legjobb magyarok lesznek. Stupides Péter javasolja, hogy a kormányzó székfoglaló beszédét vegyék fel a mai ülés jegyzőkönyvébe. Az elnök ezután szavazás alá bocsátja a napirendi indítvány , melyet elfogadnak, majd egyenként megkérdi a tagokat, hogy lemondanak-e megbízatásukról s az igenlő válaszok után az ülést bezára. Ugyancsak a szombati megbeszélések során szóba került a pénzügyi egyezmény kérdése is. Már a legközelebbi napokban lejár a Magyarország és Horvátország közötti pénzügyi egyezmény és a formális ex-lex elkerülése végett szükséges lesz az egyezmény ideiglenes meghosszabbítása. Az unionista képviselők legnagyobb része azon az állásponton van, hogy az egyezmény rendeleti után meghosszabbítható és csak a megújítás kérdése kerül a normális viszonyok helyreállítása után a szábor döntése elé. * Pesti Hírlap 1913. julius 1., kedd. * Egyezkedés a horvátokkal. A horvát haladópárti képviselők, élükön gr. Pejacsevich Tivadarral, visszautaztak Horvátországba. Zágrábi jelentések szerint az unionista politikusok egy része magáévá teszi gróf Tisza István miniszterelnök álláspontját, mely szerint a kivételes állapot megszüntetése nem történhetik meg csak fokozatosan. A szombaton délelőtt folytatott tárgyaláson bszélgetés közben több képviselő azon nézetének adott kifejezést, hogy ha a körülmények feltélenül szükségessé teszik is a végleges megoldások őszre való halasztását, célszerű lenne, ha a királyi biztosság megszüntetésével drinkelhiuser bánhelyettessé neveztetnék ki és igy progzórikusan is alkotmányos , állapot készítené elő a választásokat Vázsonyi válaszol Hegedűs Lórántnak. Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő az aradi választási harcok közepette beszédet mondott, amelyben Vázsonyi Vilmost mint legintimebb ellenfelét aposztrofálta és megtámadta, hogy mint demokrata a grófokat és politikájukat szolgálja. Vázsonyi most nyílt levélben válaszol a beszédre. — Kedves kicsi Lórántkám! Úgy hallom, hogy Aradon beszédecskét mondottál rólam, mert ti, a munka barátjai, csak terített asztal mellett és a legintimebb zárt körben tartottatok magatoknak insidi lelkesítő szónoklatokat. Úgy hallom, azt mondták, hogy az a te dolgozó munkás lelked háborog a mi időpazarlásunk miatt és különösen háborog, mert én, demokrata létemre, érthetetlen beszédeket tartok a grófok között. Miért háborog a te munkás lelked? Ki nem enged téged dolgozni? Én úgy tudom, hogy a legrettenetesebb politikai harcok idején is nyugodtan dolgoztak a Kereskedelmi Bankban és egyéb vállalatokban, akár mint Zola parasztja a szedáni ütközet alatt! — De nem pazaroltam én az idődet. Apádtól örökölt millióidat napról-napra szaporítod. Mi fáj hát neked? Az, hogy én már háromnegyed esztendeje alig dolgoztam magamnak valamit és minden munkámat ingyen a politikának és közcéloknál szentelem? És hogy ilyenek vagyunk az ellenzéken elegen, akik időt, ideget és vagyont áldozunk, amig ti mulattok, duhajkodtok és megtöltitek zsebeiteket? A mi áldozatunk fáj neked? Fáj neked, hogy pazaroljuk az időt és nem adjuk lel magas kamatra, miként ti valamennyien? — Azt mondtad továbbá, Lórántkám, hogy érthetetlen beszédet mondtam,a grófok közt. Ha érthetetlen volt, benned lehet a hiba. Először is azt mondtam rólatok, hogy a szuronyok hegyén dongó legyecskék vagytok. Ezt csak megérted? Vagyis móka volt az aradi úgynevezett agitációtok, mert hiszen elköltöttetek Isten segedelmével egymillió koronát és felhasználtátok az erőszak minden eszközét, de mint tréfás fiuk, olyan arcot vágtatok, mintha Arad belétek volna szerelmes é, nem azokba a szép asszonyokba, akiknek arcképe a bankókon diszlik. — Édes kis Lórántkám, nem a grófok közt mondottam én ezt, hanem ezernyi és ezernyi ember előtt, mig ti zárt falak közé bujtatok. És minek játszod a demokratát? Úgy tudom, azt a Kereskedelmi Bank nem vette fel üzletágai közé és miért gróf neked Apponyi Albert és Andrássy Gyula? Grófságuk nélkül is vannak mindenkor legalább akkora legények, mint te, kedves Lóránthám és miért vagy olyan vad és kegyetlen, hogy lealázónak tekinted és kompromittálónak, ha az ember grófokkal érintkezik? — Miért akarod túllicitálni a francia forradalmat, amely megtűrte, hogy gróf Mirabeau szerepeljen benne? Miért nem törlitek el a főrendiházat, ha ilyen nagy demokraták vagytok? Miért csupa uj báró minden vezéretek és vajon őt, a nagyot, a diktátort kikényszerítette, hogy uj gróf legyen? A diktátor, akinek az volt a legfőbb ambíciója, hogy a Nemzeti Kaszinó választmányi tagja legyen? És a kedves párt, amely részben abból él, hogy polgári tökfilkók pénzt fizetnek címekért! Mindez nem kacagtató okirat-e, édes Lórántkám, a te aradi bankett-demokráciádhoz? — Azt mondtad, édes Lórántkám, hogy abból áll a magyar demokrácia, hogy egyszer Verhovay, egyszer Bartha Miklós és egyszer Vázsonyi szállítják egy miniszter fejét a Nemzeti Kaszinónak. Édes öcsém, az a bizonyos Verhovay a Nemzeti Kaszinónak nem szállított semmit, azonban kapott attól egy golyót a mellébe, mert ő kezdte meg a harcot a „frakkos banda“ ellen. Bartha Miklós az általános választói jognak soha se volt híve, se a kaszinónak szállítója. Én pedig, kedves öcsém, eddig két miniszter ellen küzdöttem életre-halálra. Az egyik ellen a koalíció idején. Ugye, Lóránthám, ezt nem a kaszinónak szállítottam? A másik Lukács László volt, az obstrukció titkos támogatója, az általános választói jog perfid árulója. És örült bukásának az egész progresszív tábor. Ha a kaszinó is örül most, ezt csak azért teheti, mert az áruló azzal tetézte be árulását, hogy a reakció szemefényét, a feudális mágnások ideálját, gróf Tisza Istvánt, ültette a nyakunkra.