Pesti Hírlap, 1913. augusztus (35. évfolyam, 181-194. szám)

1913-08-01 / 181. szám

1913. augusztus 1., péntek. Pesti Hírlap A helyzet. (A korm­ány és az ellenzék feje. — A súlypont. — A magyar Arizona. — Jellemzés Tiszáról.) Tiszáék személyes sértésnek tekintik, ha bárki is pártot alakit, vagy ha pártot szervez. Ha egy pártvezér elutazik valamelyik időközi választásra, ebből már azt olvassa ki a Tisza sajtója, hogy baj van a pártban, mert a ve­zér választásra utaz­i­k. Mikor pedig nem megy el egyik-másik vezér ide vagy oda, csenten kon­statálják, hogy baj van a párt körül, mert a vezér már nem megy a választásra. Az And­­rássy-párt alakulásáról az Tiszáék nézete, hogy a függetlenségi pártok egyesülése lehetetlenné teszi ezt az alakulást. És hogy arról van szó, hogy a függetlenségiek szervezik pártjukat, a kormány hívei emlegetik Andrássyt, mint aki miatt nem lehet szervezni a függetlenségi ak­ciót. Az ellenzéki pártok tehát nem szorulnak arra, hogy saját híveik ellenőrizzék működé­süket, mert a kormány emberi már saját fejü­ket egészen elfelejtették, amióta kizárólag csak az ellenzéki pártok feje fáj nekik. * A Balkánon összecsapnak múlt télen az ellenfelek és nálunk becsukja húsz boltos a boltot. Nem sikerül az első béke és nálunk ismét becsukja száz boltos a boltot. Nem sikerül az új háború sem és nálunk jómódú emberek men­nek tönkre seregestül. Ismét nem sikerül a béke, de a legújabb harc sem és nálunk sarok­házak rendülnek meg. Krobatin felsőbb és leg­felsőbb helyen vitatja meg a létszámemelést és nálunk hull az üzletember, mint őszszel a légy. Ezt úgy hívják, hogy Magyarország aktíve vesz részt a­ külpolitikában és a monarchia súlypontja van nálunk. Az verte le a magyar kereskedőket lábaikról, E téből, ha valami nagyon elvadult, a komikumig tobzódó ököljog földjéről lesz szó ezután. Ha az ember hallja az ott történteket, szinte szédeleg arra a gondolatra, hogy a kedves kis bihari kerület csak pár órányi gyorsvonatra van Budapesttől. Azaz dehogy is van távol Budapesttől. Egyszerűen közel van Tiszához. Mikor Tisza Budapesten rendezte a parlament ügyeit, akkor csendőrei nálunk bihariaskodtak a körúton. Most csendőrei és szolgabirái, mint műked­velők játszák Biharban a parlamenti Tiszát. A seregség sem csodálatos valami és­ mégis, ha józan fejjel kerülünk a már este óta borozók közé, csodálkozunk a tántorgó esze­­járású emberek bolondságain, sőt némi undort érezünk a rendes emberi mivoltból kivetkőzöt­­tek iránt, így vagyunk jelenleg ezekkel a bihari ököljogászokkal is. „Amíg magunkat tartjuk a világegyetem központjának és életünk célját abban látjuk, hogy féktelen kultuszt űzzü­nk önmagunkból, addig nyakig leszünk a barbárságban . . .“ Ezeket a nagyszerűen találó szavakat a kormánypárt oszlopos tagja, Herczeg Ferenc, írja egy épen ma megjelent munkapárti folyó­iratban és hálával kell elismernünk, hogy Ti­száról szebben még nem állapították meg, hogy önimádata a kutforrása a fejlődő bar­bárságnak. Lehetetlen, hogy a kiváló aradi nyilatkozó másra érthette volna e sorokat, mint pártvezérére, akit bizonyára alaposan ismer. . . . . . Az egyesült függetlenségi és negyven­nyolcas párt szervezése e­ leti székhelyeken népgyűléseket fog rendezni és a városokban és községekben sürgősen szervezi a füg­getlenségi köröket. A párt fel fogja kérni a függet­lenségi képviselőket, hogy kerületeikben haladékta­lanul lássanak a körök megszervezéséhez. Ugyanúgy kérelmet fog intézni a párt kültagjaihoz, különösen azokhoz, akikkel szemben a múlt választások alkal­mával a munkapárt csak terrorral és pénzzel tudott diadalt aratni. A központ egységes alapszabályt készít a füg­getlenségi körök részére, úgy, hogy a vidéket az alapszabályok megszerkesztésének munkája alól is mentesítik. Az alapszabályok a már létező függet­lenségi körök alapszabályainak mintájára készül­nek, nehogy a kormány az alapszabályok belügymi­niszteri jóváhagyásánál nehézségeket támaszthas­son. Ugyancsak a központ fog szolgálni ülésbejelen­tő blankettákkal, jegyzőkönyvmintával és egyéb nyomtatványokkal, amelyeket mindenkinek meg­küld, aki ez iránt akár szóval, akár írásban a párt­hoz fordul. Az egyes függetlenségi köröket az országos párt a „Függetlenségi körök szövetségeibe fogja tömöríteni, hogy a körök egységes vezetés mellett ne legyenek a maguk erejére utalva, hanem az ösz­­szesség támogatásának tudatával léphessenek fel mindenütt. A függetlenségi körök országos szövet­ségének élén szövetségtanács fog állani és fogja a kapcsolatot alkotni az országos párt és a körökben tömörített választók között. Az országos párt arra fogja kérni a párt tag­jait, hogy ne várják a párt iniciatíváját, hanem már most alakítsa meg mindenki a maga kerületé­ben a függetlenségi köröket és a megalakulás meg­történtéről értesítse a központot. A párt erre vonat­­kozó munkálatait a jövő hónapban országszerte eré­­lyesen fogja megindítani. * Berettyóújfalusi csendület-részletek. A függetlenségi pártkörben csütörtökön este sokan voltak fenn a Budapesten időző képvi­selők közül. Ott volt gróf Károlyi Mihály is, to­vábbá az elnöki tanácsnak több tagja. A képvi­selők felháborodással hallgatták a berettyóúj­falui kerületben járt képviselők elbeszélését, akik részletesen beszámoltak az őket ért sérelmekről és a választás folyamán előfordult hallatlan köz­­igazgatási atrocitásokról. Platthy György, Maczky Emil és Bikády Antal bűnvádi feljelen­tést tesznek a velük szemben eljárt csendőrök, valamint főszolgabírák ellen hivatalos hatalom­mal való visszaélés, személyes szabadságuk és mentelmi joguk megsértése miatt. Platthy Györgynek az esete például valósággal rémre­­génybe illő. Platthy este érkezett Csökmő köz­ségbe és ott a pártelnök vendége volt. Már az ágyban feküdt, amikor este fél tiz óra tájban két csendőr beállított hozzá. — Ki maga? —rivalltak rá a csendőrök. Platthy nem méltatta őket válaszra, de a házbeliek megmondták, hogy kinek a házában járnak. — De maga ki? — fordultak megint a csendőrök a képviselőhöz. — Országgyűlési képviselő vagyok — fel­lelte Platthy. — Az nem érdekel minket. Parancsunk van, hog kivezessük a községből. — Ki adott ilyen parancsot? — A felsőbbség. Platthy erre sem­ volt hajlandó velük menni és figyelmeztette a csendőröket, hogy törvényelle­nes az eljárásuk. A csendőrök erre eltávoztak, hogy utasítást kérjenek. Kis­vártatva automobil robogott a ház elé. Maga Wertheimstein lovag főszolgabíró jött négy csendőrrel. — Wertheimstein főszolgabíró vagyok —­ mutatkozott be. — A választókerületben csak kü­lön főszolgabírói engedélyivel tartózkodhatik, ide­gen, önnek távoznia kell. — A bíróság előtt fogok elégtételt szerezni személyes szabadságom és mentelmi jogom sérel­méért, — mondta Platthy. Wertheimstein udvarias hangon felelte: — Ennek én is nagyon örülnék, mert végre­, valahára elvi döntés lenne ebben a kérdésben. A berettyóújfalusi kerület rövidesen ki fogja szorítani Arizonát az emberek emlékére­— Kérek még harminc frankot! Türelmetlen mozdulattal adtam oda a pénzt. Nem hittem ebben a komédiában, de mégis tudni akartam, mit fog kitalálni? Ma­dame Faust megelégedetten bólintott, az­után egy serpenyő fölé hajolt és pár szót mormogott. A serpenyőben valami kékes láng lobbant föl és nemsokára illatos és kábító gőz terjedt el a szobában. Madame Faust megfogta a kezemet, csak később vettem észre, hogy re­volvert tett bele. Nem értem rá azon gondol­kozni, hogy miért tette, keze a vállamra nehe­zedett : — Üljön ide a zsámolyra és figyeljen! Leültem Madame Faust lábához és bam­bán és zavarodottan meredtem magam elé. Tudja isten, most már komolyabbnak láttam a dolgot, a torkom kiszáradt és a szívem hango­san dobogott. A gőz egyre sű­rább és kábítóbb lett, szemem előtt elmosódott minden, nem lát­tam semmit, csak valami bizonytalan fehérsé­get a köd közepében. Görcsösen szorongattam a revolvert, nagy megnyugvásnak éreztem, hogy a kezemben van. A bizonytalan fehérség mind határozottabb alakot öltött és egyre világosabb lett, mialatt a köd egyre feketébb lett körülötte. Végre egészen világosan emelkedett ki a köd­ből egy nőnek az alakja, egy karcsú, fiatal leá­nyé. Szédülve néztem rá ... a szemem káp­­r­ázott? — Ez az a nő? — kérdezte Madame Faust. — Ez, ez. — lihegtem lelkendezve.­­ Igen, az álmok hercegnője volt. Ott im­bolygott, hajladozott a levegőben, mosolygott és a kezével csókot integetett, mint a színésznők, amikor tizedszer tapsolják ki őket. És ekkor megértettem, miért adta Madame Faust a revol­vert a kezembe. Ráfogtam az álmok hercegnő­jére és megnyomtam a ravaszt. A dörrenés Az egyesült függetlenségi és negyvennyolcas párt szervező bizottsága gróf Károlyi Mihály el­nöklésével és Tóth János, Bakonyi Samu, Beck La­jos és Zlinszky István részvételével nap-nap után tárgyalja a függetlenségi párt szervezésének kéréd­­sét. E tárgyalások folyamán a párt elhatározta, hogy országszerte ki fogja építeni az eddig hiányos szervezetet. E célból a nagyobb városokban és kera­után valami kavarodás támadt a ködben és a füstben, a feketeség elnyelte az álmok herceg­nőjének fehér alakját és valaki hangosan, fé­lelmetesen kacagott. Talán Madame Faust? Talán én? Nem tudom, mennyi idő múlt el és mi­féle kábulatból ébredtem megint világosságra és öntudatra. A köd eloszlott, a serpenyőben ki­égett a láng és Madame Faust jóindulatú mo­solygással nézett rám. — Nem fogja többé látni! — mondta megnyugtatón és­ illatos zsebkendőjével meg­törülte verejtékes homlokomat. Még nem voltam egészen magamnak ura. Csak dadogni tudtam. — Ki... ki volt az a nő? Madame Faust vállal vont: — Egészen mindegy. Nem fogja többé látni. De én makacsul ismételtem: — Ki volt az a nő? Tudni akarom. Madame Faust elkomolyodott: — Mit mondjak? Mondjam azt, hogy a Boldogság volt, amit reménytelenül üldözött? Mondjam azt, hogy egy magyar leány, akit harmincöt különféle néven ismernek és tiltot­tak ki a világ összes nagyvárosaiból, mint ve­szedelmes tolvajt és szélhámost? Mondjam azt, hogy a kettő ugyanaz, hogy ez a leány jelen­tette önnek a boldogságot, amelyre hiába vágyakozott? Vagy mondjam azt, amit az or­vosa mondott, hogy ne igyon annyit? Válaszsza ki azt a megoldást, amely önnek legjobban tetszik. Többé nem láttam az álmok hercegnőjét. Igaz, hogy azóta csak vizet iszom. ”

Next