Pesti Hírlap, 1913. augusztus (35. évfolyam, 181-194. szám)
1913-08-01 / 181. szám
1913. augusztus 1., péntek. Pesti Hírlap A helyzet. (A kormány és az ellenzék feje. — A súlypont. — A magyar Arizona. — Jellemzés Tiszáról.) Tiszáék személyes sértésnek tekintik, ha bárki is pártot alakit, vagy ha pártot szervez. Ha egy pártvezér elutazik valamelyik időközi választásra, ebből már azt olvassa ki a Tisza sajtója, hogy baj van a pártban, mert a vezér választásra utazik. Mikor pedig nem megy el egyik-másik vezér ide vagy oda, csenten konstatálják, hogy baj van a párt körül, mert a vezér már nem megy a választásra. Az Andrássy-párt alakulásáról az Tiszáék nézete, hogy a függetlenségi pártok egyesülése lehetetlenné teszi ezt az alakulást. És hogy arról van szó, hogy a függetlenségiek szervezik pártjukat, a kormány hívei emlegetik Andrássyt, mint aki miatt nem lehet szervezni a függetlenségi akciót. Az ellenzéki pártok tehát nem szorulnak arra, hogy saját híveik ellenőrizzék működésüket, mert a kormány emberi már saját fejüket egészen elfelejtették, amióta kizárólag csak az ellenzéki pártok feje fáj nekik. * A Balkánon összecsapnak múlt télen az ellenfelek és nálunk becsukja húsz boltos a boltot. Nem sikerül az első béke és nálunk ismét becsukja száz boltos a boltot. Nem sikerül az új háború sem és nálunk jómódú emberek mennek tönkre seregestül. Ismét nem sikerül a béke, de a legújabb harc sem és nálunk sarokházak rendülnek meg. Krobatin felsőbb és legfelsőbb helyen vitatja meg a létszámemelést és nálunk hull az üzletember, mint őszszel a légy. Ezt úgy hívják, hogy Magyarország aktíve vesz részt a külpolitikában és a monarchia súlypontja van nálunk. Az verte le a magyar kereskedőket lábaikról, E téből, ha valami nagyon elvadult, a komikumig tobzódó ököljog földjéről lesz szó ezután. Ha az ember hallja az ott történteket, szinte szédeleg arra a gondolatra, hogy a kedves kis bihari kerület csak pár órányi gyorsvonatra van Budapesttől. Azaz dehogy is van távol Budapesttől. Egyszerűen közel van Tiszához. Mikor Tisza Budapesten rendezte a parlament ügyeit, akkor csendőrei nálunk bihariaskodtak a körúton. Most csendőrei és szolgabirái, mint műkedvelők játszák Biharban a parlamenti Tiszát. A seregség sem csodálatos valami és mégis, ha józan fejjel kerülünk a már este óta borozók közé, csodálkozunk a tántorgó eszejárású emberek bolondságain, sőt némi undort érezünk a rendes emberi mivoltból kivetkőzöttek iránt, így vagyunk jelenleg ezekkel a bihari ököljogászokkal is. „Amíg magunkat tartjuk a világegyetem központjának és életünk célját abban látjuk, hogy féktelen kultuszt űzzünk önmagunkból, addig nyakig leszünk a barbárságban . . .“ Ezeket a nagyszerűen találó szavakat a kormánypárt oszlopos tagja, Herczeg Ferenc, írja egy épen ma megjelent munkapárti folyóiratban és hálával kell elismernünk, hogy Tiszáról szebben még nem állapították meg, hogy önimádata a kutforrása a fejlődő barbárságnak. Lehetetlen, hogy a kiváló aradi nyilatkozó másra érthette volna e sorokat, mint pártvezérére, akit bizonyára alaposan ismer. . . . . . Az egyesült függetlenségi és negyvennyolcas párt szervezése e leti székhelyeken népgyűléseket fog rendezni és a városokban és községekben sürgősen szervezi a függetlenségi köröket. A párt fel fogja kérni a függetlenségi képviselőket, hogy kerületeikben haladéktalanul lássanak a körök megszervezéséhez. Ugyanúgy kérelmet fog intézni a párt kültagjaihoz, különösen azokhoz, akikkel szemben a múlt választások alkalmával a munkapárt csak terrorral és pénzzel tudott diadalt aratni. A központ egységes alapszabályt készít a függetlenségi körök részére, úgy, hogy a vidéket az alapszabályok megszerkesztésének munkája alól is mentesítik. Az alapszabályok a már létező függetlenségi körök alapszabályainak mintájára készülnek, nehogy a kormány az alapszabályok belügyminiszteri jóváhagyásánál nehézségeket támaszthasson. Ugyancsak a központ fog szolgálni ülésbejelentő blankettákkal, jegyzőkönyvmintával és egyéb nyomtatványokkal, amelyeket mindenkinek megküld, aki ez iránt akár szóval, akár írásban a párthoz fordul. Az egyes függetlenségi köröket az országos párt a „Függetlenségi körök szövetségeibe fogja tömöríteni, hogy a körök egységes vezetés mellett ne legyenek a maguk erejére utalva, hanem az öszszesség támogatásának tudatával léphessenek fel mindenütt. A függetlenségi körök országos szövetségének élén szövetségtanács fog állani és fogja a kapcsolatot alkotni az országos párt és a körökben tömörített választók között. Az országos párt arra fogja kérni a párt tagjait, hogy ne várják a párt iniciatíváját, hanem már most alakítsa meg mindenki a maga kerületében a függetlenségi köröket és a megalakulás megtörténtéről értesítse a központot. A párt erre vonatkozó munkálatait a jövő hónapban országszerte erélyesen fogja megindítani. * Berettyóújfalusi csendület-részletek. A függetlenségi pártkörben csütörtökön este sokan voltak fenn a Budapesten időző képviselők közül. Ott volt gróf Károlyi Mihály is, továbbá az elnöki tanácsnak több tagja. A képviselők felháborodással hallgatták a berettyóújfalui kerületben járt képviselők elbeszélését, akik részletesen beszámoltak az őket ért sérelmekről és a választás folyamán előfordult hallatlan közigazgatási atrocitásokról. Platthy György, Maczky Emil és Bikády Antal bűnvádi feljelentést tesznek a velük szemben eljárt csendőrök, valamint főszolgabírák ellen hivatalos hatalommal való visszaélés, személyes szabadságuk és mentelmi joguk megsértése miatt. Platthy Györgynek az esete például valósággal rémregénybe illő. Platthy este érkezett Csökmő községbe és ott a pártelnök vendége volt. Már az ágyban feküdt, amikor este fél tiz óra tájban két csendőr beállított hozzá. — Ki maga? —rivalltak rá a csendőrök. Platthy nem méltatta őket válaszra, de a házbeliek megmondták, hogy kinek a házában járnak. — De maga ki? — fordultak megint a csendőrök a képviselőhöz. — Országgyűlési képviselő vagyok — fellelte Platthy. — Az nem érdekel minket. Parancsunk van, hog kivezessük a községből. — Ki adott ilyen parancsot? — A felsőbbség. Platthy erre sem volt hajlandó velük menni és figyelmeztette a csendőröket, hogy törvényellenes az eljárásuk. A csendőrök erre eltávoztak, hogy utasítást kérjenek. Kisvártatva automobil robogott a ház elé. Maga Wertheimstein lovag főszolgabíró jött négy csendőrrel. — Wertheimstein főszolgabíró vagyok — mutatkozott be. — A választókerületben csak külön főszolgabírói engedélyivel tartózkodhatik, idegen, önnek távoznia kell. — A bíróság előtt fogok elégtételt szerezni személyes szabadságom és mentelmi jogom sérelméért, — mondta Platthy. Wertheimstein udvarias hangon felelte: — Ennek én is nagyon örülnék, mert végre, valahára elvi döntés lenne ebben a kérdésben. A berettyóújfalusi kerület rövidesen ki fogja szorítani Arizonát az emberek emlékére— Kérek még harminc frankot! Türelmetlen mozdulattal adtam oda a pénzt. Nem hittem ebben a komédiában, de mégis tudni akartam, mit fog kitalálni? Madame Faust megelégedetten bólintott, azután egy serpenyő fölé hajolt és pár szót mormogott. A serpenyőben valami kékes láng lobbant föl és nemsokára illatos és kábító gőz terjedt el a szobában. Madame Faust megfogta a kezemet, csak később vettem észre, hogy revolvert tett bele. Nem értem rá azon gondolkozni, hogy miért tette, keze a vállamra nehezedett : — Üljön ide a zsámolyra és figyeljen! Leültem Madame Faust lábához és bambán és zavarodottan meredtem magam elé. Tudja isten, most már komolyabbnak láttam a dolgot, a torkom kiszáradt és a szívem hangosan dobogott. A gőz egyre sűrább és kábítóbb lett, szemem előtt elmosódott minden, nem láttam semmit, csak valami bizonytalan fehérséget a köd közepében. Görcsösen szorongattam a revolvert, nagy megnyugvásnak éreztem, hogy a kezemben van. A bizonytalan fehérség mind határozottabb alakot öltött és egyre világosabb lett, mialatt a köd egyre feketébb lett körülötte. Végre egészen világosan emelkedett ki a ködből egy nőnek az alakja, egy karcsú, fiatal leányé. Szédülve néztem rá ... a szemem káprázott? — Ez az a nő? — kérdezte Madame Faust. — Ez, ez. — lihegtem lelkendezve. Igen, az álmok hercegnője volt. Ott imbolygott, hajladozott a levegőben, mosolygott és a kezével csókot integetett, mint a színésznők, amikor tizedszer tapsolják ki őket. És ekkor megértettem, miért adta Madame Faust a revolvert a kezembe. Ráfogtam az álmok hercegnőjére és megnyomtam a ravaszt. A dörrenés Az egyesült függetlenségi és negyvennyolcas párt szervező bizottsága gróf Károlyi Mihály elnöklésével és Tóth János, Bakonyi Samu, Beck Lajos és Zlinszky István részvételével nap-nap után tárgyalja a függetlenségi párt szervezésének kérédsét. E tárgyalások folyamán a párt elhatározta, hogy országszerte ki fogja építeni az eddig hiányos szervezetet. E célból a nagyobb városokban és keraután valami kavarodás támadt a ködben és a füstben, a feketeség elnyelte az álmok hercegnőjének fehér alakját és valaki hangosan, félelmetesen kacagott. Talán Madame Faust? Talán én? Nem tudom, mennyi idő múlt el és miféle kábulatból ébredtem megint világosságra és öntudatra. A köd eloszlott, a serpenyőben kiégett a láng és Madame Faust jóindulatú mosolygással nézett rám. — Nem fogja többé látni! — mondta megnyugtatón és illatos zsebkendőjével megtörülte verejtékes homlokomat. Még nem voltam egészen magamnak ura. Csak dadogni tudtam. — Ki... ki volt az a nő? Madame Faust vállal vont: — Egészen mindegy. Nem fogja többé látni. De én makacsul ismételtem: — Ki volt az a nő? Tudni akarom. Madame Faust elkomolyodott: — Mit mondjak? Mondjam azt, hogy a Boldogság volt, amit reménytelenül üldözött? Mondjam azt, hogy egy magyar leány, akit harmincöt különféle néven ismernek és tiltottak ki a világ összes nagyvárosaiból, mint veszedelmes tolvajt és szélhámost? Mondjam azt, hogy a kettő ugyanaz, hogy ez a leány jelentette önnek a boldogságot, amelyre hiába vágyakozott? Vagy mondjam azt, amit az orvosa mondott, hogy ne igyon annyit? Válaszsza ki azt a megoldást, amely önnek legjobban tetszik. Többé nem láttam az álmok hercegnőjét. Igaz, hogy azóta csak vizet iszom. ”