Pesti Hírlap, 1913. december (35. évfolyam, 296-308. szám)
1913-12-16 / 296. szám
4 1916. december 1ll., keuu. __________PS 1 1 Hirlap__________ Egyszer az eszmék győznek, máskor az érdekek. Az eszmék szegények és ha meggazdagodnak, akkor már megszűntek eszméknek lenni és más eszméknek kell jönniük. A kaució, amelyet a javaslat még fölemel, meg akarja ölni csirájukban az eszméket. Ez szembeszállás az európai irányzattal, amely teljesen megszüntette a lapok biztosítékát. Az ázsiai despotizmus nyilvánul itt meg és ha úgy tesz a kormány, hogy egy kézzel előre mutat, arccal pedig visszafelé fordul akkor könnyen megbotlik és elesik . . . (ügy van! balfelől.) Ábrahám Dezső: Bár már látnám. (Derültség.) Giesswein Sándor: A javaslat olyanokra is büntetéseket szab, akiket sújtani nagy igazságtalansság. Engedjék meg, hogy némileg mint nyomdász is beszélhessek . . . (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ráth Endre: Ez nagyon érdekes! (Derültség.) Giesswein Sándor: Ha a szedőnek a cenzúra jogát megadják, vigyázzanak, mert majd nem szedik ki a politikai meggyőződésükkel ellenkező lapokat! Fernbach Károly: Nem lesznek munkapárti lapok! Giesswein Sándor: Ha elnyomják a sajtót, lehetetlenné teszik a fejlődést gazdasági és szocializmus téren. Meg kell hajolnunk a sajtó nagy hivatása előtt. Keteler mondotta, hogy ha Szent Pál ma élne, újságíró pályára menne . . . Kovácsy Kálmán: De nem a Budapesti Hírlaphoz! (Derültség.) Giesswein Sándor: [Én azt hiszem, ha ma élne Szent Pál, nem jönne Magyarországra újságírónak, mert ő szegény ember volt, kaucióra nem telt volna a neid és az igazságot szerette megmondani fölfelé és lefelé egyaránt. Báró Manndorff Géza: Már rég ki lenne tiltva innen ! Giesswein Sándor: Olyan sajtótörvényt kiván, amely Szent Pálnak is lehetővé teszi, hogy itt újságíró legyen. Nem fogadja el a sajtójavaslatot. (Élénk éljenzés és taps balfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Szász Károly alelnök háromnegyed ötkor öt perc szünetet ad, aztán újra megnyitja az ülést. Lovászy Márton szóvá teszi, hogy a többség egy szóval sem tud reflektálni az ellenzék nagyszabású vitájára és nem is hallatja a szavát. Ez a legjobb bizonyítéka annyik, hogy a parlamentarizmusunk beteg, üres formaság és a többség az érvek nemes harcának színteréről egyszerű szavazógéppé sülyesztette. Az egész ország közvéleménye egyértelműen elítéli ezt a durva merényletet, amely csak egy láncszem ... Urmánczy Nándor: Rablánc! Lovászy Márton: . . . abban a hadjáratban, amelyet a kormány az alkotmány ellen indított. (Ellentmondás a jobboldalon.) Tessék egy számbavehető jelenséget felmutatni, amely az önök álláspontját támogatná. Az igazságügyminiszter a szabadság biztosításának ürügye alatt akarja tönkre tenni a sajtószabadságot. A reakcióban sohasem volt bátorság arra, hogy nyíltan és egyenesen támadjon, mindig burkoltan támadott. A visszaéléseket mi is ki akarjuk irtani . . . (Ellentmondások jobbfelől.) Bikády Antal: Az önök visszaéléseit kell megszüntetni! A panamákat! (ügy van! balfelől.) Lovászy Márton: Az önök börtönei és büntetései együttvéve nem előznek meg annyi visszaélést, mint a sajtó az ő nagy hatalmával. A visszaélések, az önkénykedések ellen a közönségnek ma sincs hova menekülni máshová, mint a sajtóhoz. Ha az igazságügyminiszter a javaslatból kiküszöböli mindazt, ami a sajtószabadság eltiprására irányul, akkor a közvélemény egyszerire tisztába jön szándékai őszinteségével. A sajtó ellen irányul elsősorban a kaució felemelése; egész Nyugat,európában eltörölték már. (Nagy zaj a jobboldalon.) Ráth Endre: Folyton beszélnek odaát! Engem már rendreutasítottak volna! Gróf Lázár István alelnök: Ráth Endre képviselő urat rendreutasítom. (Derültség balfelől.) Lovászy Márton: Az igazságügyminiszter maga vallotta be, hogy a kaució nem alkalmas a viszszaélések megszüntetésére, ezzel tehát megszűnt a kaució fentartásának jogossága. A javaslat indokolása lerántja a leplet az igazi szándékról: azért emelik fel a kauciót, mert a mostani nem lesz elég a kártérítésekben kirótt büntetésekre. Miért emeli fel a miniszter csak a politikai lapok kaucióját? Hátha egy ellenzéki lap támadásai folytán egy miniszter megbukik, az követelheti elmaradt fizetéséért a laptól a kártérítést? A kaució fölemelésének nyilván az a célja, hogy a politikai lapok alakulását megakadályozza. (Zajos helyeslés a baloldalon.) A 16. és 19. §. teljesen a kormány kényétől teszi függővé a lapok alakítását. A 61. §. szerint a javaslatban foglalt rendelkezéseknek egy éven belül eleget kell tenni, már most, ha a közigazgatási hatóság a bejelentést például nem veszi tudomásul, akkor egy lapnak a megjelenését be lehet szüntetni. (ügy van a baloldalon.) Tiltakozik az ellett, hogy ez a javaslat az ő indítványának intencióihoz képest volna megalkotva. A sajtótermékek terjesztését a közigazgatási hatóságok kezébe tették le, holott azt teljesen megmérgezte a pártpolitika. A független bíróságra kell bízni. Fölemlíti, hogy a legnagyobb lapokat kitiltják a pályaudvarokról és ugyanakkor tisztességtelen pornografikus lapoknak engedélyt adnak az árusításra. Az első lappéldány kötelező bemutatása is alkalmat ad a rendőri hatóságnak a zaklatásra, mert hiszen a nagy lapokat öt-hat rotációs diktja elő és egy negyedóra alatt tíz-húsz ezer példányt készítenek belőle, a hatóság könnyen ráfoghatja tehát a lapvállalatra azt, hogy a bejelentés akkor történt, amikor a lap már megjelent. A sajtó hivatása a társadalom parazitáinak üldözése, a visszaélések leleplezése . . . (Zaj a munkapárton.) Felkiáltások halról: Az önök panamáit! Lovászy Márton: ... a helyreigazítási jog pedig ezt lehetetlenné fogja tenni és privilégiumot ad a bűnösöknek. Miért nem ad a miniszter ugyanolyan jogot a sajtónak, mint a pellengérre állított gonosztevőnek? Biztosítsák a lapnak azt a jogot, hogy csak akkor teszi közzé a helyreigazítást, ha erre a bíróság kötelezi. H ha a nyomdászt felelőssé teszik a közlemény tartalmáért, az a kártérítéstől való félelmében olyan cenzúrát fog gyakorolni, amilyenre példa sehol nincs. Világos rendelkezések helyett homályos, rugalmas pontok vannak ebben a javaslatban, mert tudják, hogy a tiszta, világos értelmezés javára volna a sajtó munkásainak. Egyetlen méltányos intézkedés a lefoglalás esetében adott kártérítés, de ez is nagyon szűkkeblű a nagyon is súlyos büntetésekkel szemben, úgy hogy bármely lapot tönkre lehet tenni ilyen üldözéssel. (Igy van balfelől.) Áttér az újságírók felmondási idejének szabályozására; hát ebből a kedvezésből, amely a bírói gyakorlatban úgyis megvan, a sajtó munkásai nem kérnek. Önök azt hiszik, hogy amint az egész országot megvesztegették, úgy a magyar hírlapírói kart is meg lehet vesztegetni. Ebben nagyon csalódnak, mert a tisztességes sajtó továbbra is folytatni fogja a korrupciók, a panamák leleplezését rendületlenül. Nem fogadja el a javaslatot. (Éljenzés és taps az ellenzéken.) Kedden a bosnyák vasutjavaslatot tárgyalják. Ezután megszakítják a sajtójavaslat tárgyalását. Sándor János belügyminiszter törvényjavaslatot nyújt be a Szeged város középítési tanácsa, hatásköréről szóló törvény meghosszabbításáról. Az elnök javasolja, hogy a képviselőház kedden tartsa liglezágbbi ülését és napirendjére tűzzék ki a sajtójavaslatot. Telegdy József munkapárti ezzel szemben indítványozza, hogy a sajtójavaslat vitáját szakítsák félbe és a sürgős bosnyák-hercegovinai javaslatot tűzzék napirendre. Gróf Tisza István miniszterelnök hozzájárul Telegdy indítványához, de mivel a javaslat jelentését csak ma nyújtották be és így csak akkor tűzhető napirendre, ha a sürgősséget a Ház kimondja, a kormány nevében indítványozza, mondja ki a képviselőház a sürgős tárgyalás szükségét és ebben az esetben a bosnyák vasutakra vonatkozó javaslat mellett az állami számvevőszék szervezetének megváltoztatásáról szóló törvényjavaslat is tűzessék ki tárgyalásra. (Helyeslés jobbfelől.) Az ellenzék közben eltávozott az ülésről és a munkapárt kimondotta a sürgősséget és ebben az értelemben állapították meg a napirendet. Az ülés este fél hét órakor végződött. A fiumei kormányzó Budapesten. Gróf Wickenburg István fiumei kormányzó hétfőn fölkereste a képviselőházban gróf Tisza István miniszterelnököt, akinek a fiumei folyó ügyekről és a „Szent István“ hadihajónak vízrebocsátásáról tett jelentést. Sándor János belügyminiszterrel a fiumei városi pénztárak és a városi fogyasztási adóhivatal reformja dolgában folytatott tanácskozást. A ferencvárosi függetlenségi pártkör ünnepe. A Ferencvárosi függetlenségi pártkör a Ferenc körút 2—4. szám alatti helyiségében december hó 1- án, csütörtökön, este 8 órakor ünnepet rendez abból az alkalomból, hogy a kör fennállásának tíz éves évfordulóját tölti be és hogy a vezetőség élére dr Györy Istvánt állították. Az ünnepre meghívták az országos függetlenségi pártot is. Haypál Benő békéscsabai képviselőjelölt. A békéscsabai parasztpárt tizenöttagú küldöttsége Zelenyánszky Mihály elnök vezetésével hétfőn délután felkereste Vázsonyi Vilmost, hogy a parasztpárt vezetősége nevében tőle a csabai mandátumra jelöltet kérjen. Vázsonyi ajánlatára a küldöttség Haypál Benő budai református lelkészt kérte fel a jelöltség vállalására, aki a kérésnek eleget is tett. Haypál a közeli napokban leutazik Bé késcsabára és elmondja programmbeszédét. A füg getlenségi párt elnöksége szintén hozzájárult Haypál jelöltségéhez, aki a szövetkezett ellenzéki pártok közös jelöltje lesz. Haypál jelölését a kerületben nagy rokonszenvel fogadták. A fololgszos. (A közeledő vég. — Alellenzéki Samu. •— Egy munkapárti vélemény.) A delegációk plenáris ülésein eddig csak ellenzéki szónoklat hangzott el, a rövid kormánypárti fölszólalások maguk sem igénylik, hogy felőlük valaki beszéljen. Ahány ellenzéki fölszólalás, annyi súlyos és vehemens támadás Tisza ellen. És a király tetszését nyilvánította az elhangzott beszédek fölött. Lehet ezt félreérteni? Tiszának Bécsben már építettek egy aranyhidat, akkor, mikor a bukaresti követet kinevezték. Levonhatta volna a konzequenciát, mint magyar érzelmeiben sértett büszke államférfit vonulhatott volna el a romok mellől. Nem, ő lenyelte a bukaresti békavacsorát. Most fölépítik neki a második aranyhidat is, elküldik neki a második selyemzsinórt is, tudtára adják, hogy kívülről tegye be az ajtót s pártjában még ma is ő az egyetlen ember, aki azt hiszi, hogy még fölfelé halad az elipszis útja, holott most már növekedő gyorsasággal közeledik a kikerülhetetlen vég. * Álellenzéki Samu szívvel és lélekkel csatlakozik az ellenzék mozgalmához, akciójához és harcához, ami bizonyára okos kormánypárti emberekben megdöbbenést kelthet, mert Alellenzéki Samuék azok a viharmadarak, melyek felhő nélkül is látják a vihar szárnyát, ők azok a finom szimatuak, akik szélcsendben is keresik már a fedelet. Álellenzéki Samuék ezren, tízezren, talán százezren vannak és okos kormány sohasem akkor rémül meg, mikor tíz, húsz, ötven úr kilép a pártból, hanem akkor, mikor egy Álellenzéki Samu csatlakozik az ellenzékhez. Egy munkapárti képviselő mondta ezeket: — A sajtóreformmal rosszul vásároltunk be. A kormánynak nem használhat annyit a megszavazott törvény, mint amennyit árt a pártnak most és fog ártani, ha törvény lesz belőle. Tisztában vagyunk azzal, hogy az első szalmaszálon fölborulhat az egész mai rendszer és egy választási harc, nyakunkon e törvény ódiumával, végzetes lehet az egész pártra nézve. Ha igazán a közelben van, épen az lesz a Tisza végzete, hogy abba bukik bele, amiért végig csinálta és végig csináltatta velünk ezt a harcot. Buknia kell, hogy a pártja megmaradjon. A sajtóreform billentette föl a mérleget és ha Tisza keresztül akarja mégis hajszolni, kétessé teszi a pártja helyzetét. A legmagasabb helyen is tudják már azt, hogy ha Tisza megy, a 67 azért megmarad uralmon, de ellenkező esetben Tiszával a 67 is bukhatik. A teljesen objektív szignatúra az, hogy a rendszerváltozás ideje fixírozva nincs, de az esedékessége kétségbe nem vonható. * Berchtold a királynál. Bécsből jelentik nekünk, hogy gróf Berchtold külügyminiszter hétfőn délelőtt egy órai kihallgatáson volt a királynál. * Közös miniszteri értekezlet. Gróf Berchtold külügyminiszter elnöklésével Bécsben vasárnap közös miniszteri értekezlet volt, amelyen Bilfnsld és Krobatin közös minisztereken kívül gróf Tisza István és gróf Stürgkh miniszterelnökök, Teleszky magyar pénzügyminiszter, báró Engel, az osztrák pénzügyminisztérium vezetője és Haus tengernagy, tengerészeti parancsnok, vettek részt. A jegyzőkönyvet Günther udvari tanácsos vezette. A tanácskozás tárgya a delegációs tanácskozások további programmja, valamint a legközelebbi, Budapesten tartandó delegációs ülésszak időpontjának megállapítása volt, amelyen az 1914. július