Pesti Hírlap, 1914. január (36. évfolyam, 1-13. szám)
1914-01-14 / 12. szám
■ - - • ‘ . * Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 12. (12.250.) szám. Szerda, január 14. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : SZERKESZTŐSÉG: G^ész évre^ 28 Két Budapest, Váci körút 78. Az apróhirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik Tc ni“*'} Megjelenik hétfő kivételével oldalon olvasható, minden nap. Lapunk a magyar királyi államvasutak pályaudvarain nem kapható, mert árusítását a Lukács-kormány törvény és jog ellenére megtiltotta. Ostromállapot.. Szégyent hozott ismét Tisza a parlamentre és az országra. Ostromállapotba helyezte a fővárost, gépfegyveres katonasággal és csendőrséggel vétette körül a parlamentet s ennek a szuronyerdőnek közepette tárgyaltatta a sajtószabadság megfojtására szolgáló törvényjavaslatot. Künn az utcákon a munkások szabad tntetését csendőrlovak patáival gázoltatta keresztül. Benn a parlamentben pedig az ellenzék kiválóságait mentelmi bizottság elé hurcoltatta az elnök De az izgalmas nap nem múlhatott el anélkül, hogy az erőszakos többségre reá ne sütöttek volna egy új panama-bélyeget Vázsonyi Vilmos vágta Tisza arcába, hogy a darabont-kormány az első Tisza-kormánynak és a szabadelvű pártnak hátrahagyott adósságát a jelzáloghitelbank sorsjegy-konverziójának engedélyezéséért kapott pénzből fizette ki! És Magyarország miniszterelnökének nem volt szava e panamára. Panamai parlament és szuronyos ostromállapot, ez ma Magyarország Meddig tűri meg a korona azt a szégyent s azt a rengeteg kárt, amit ez az egyetlen ember nemcsak Magyarországnak, hanem a monarchiának és a dinasztiának is okoz? Isten látja a lelkünket, hogy már undorodunk írni is e kormány ronda politikájáról mert a méltó jellemzésére egyik napon a kanális szennyes vizébe, másnap pedig vérbe vagy könnybe kellene mártani a tollunkat. aszerint, amint az oláhoknak adja el egy részeg éjszakán a magyarosítás minden diadalát, mit négy évtized alatt verejtékkel szereztek a kultúra apostolai, vagy a sajtószabadság ellen állítja föl ő felsége gépfegyver-csapatát, vagy a munkások és polgárok ezreire vezeti a lovas csendőröket és rendőröket, vagy valamely panamája fakad ki, mint undok kelevény. Mert hosszú időn keresztül nem áll egyébből az egész magyar politikai élet, mint vagy régi piszoknak fölfedezéséből, vagy új törvénytelenség és erőszak elkövetéséből S egyetlen ember hatalmi őrjöngésében keresztülgázol nemcsak embereken és osztályokon, hanem törvényeken intézményeken, parlamenten, szabadságon s államnyelven. A mi közvéleményünk lassan reagál mindenre, de a Tisza-politika csapásai alatt följajdult az egész ország: bár a lekenyerezés taktikáját fölváltva használják a megfélemlítés eszközével, itt is, ott is fölhangzik a tiltakozás. De mindez süket fülekre talál. Gróf Károlyi Mihály és Vázsonyi Vilmos kérték ma a többséget, vegye le napirendről a sajtójavaslatot mely izgalomba hozta a munkások tömegét is. És oly kevéssé hallgatott a többség e figyelmeztetésekre, mint a saját volt igazságügyminiszterének, Székely Ferencnek okos beszédére, mely tárgyilagosan bizonyította nekik a javaslat lehetetlen voltát. S a munkásság tüntetésére is csak fegyveres erővel feleltek. Ezekkel a kormánypárti urakkal szemben nem használ sem a meggyőzés eszköze, sem az igazság szava, sem a néptömegek követelése Ezekkel végleg le kell számolni a választásokon, hogy örökre letűnjenek a közélet porondjáról. Egy olyan parlamentben, ahol a többség soraiban a józan észnek és a hozzáértésnek megvan a maga saját külön többsége föltétlenül győznie kellett volna az ellenzék kiváló magas színvonalon álló sajtóvitájának De a munkapárt csak úgy fogja föl a parlamenti munkát hogy neki csak azt a robotmunkát szabad elvégeznie, amire fölfogadták vagyis a szavazást. Kitűnt ez különösen ma a maikor a saját volt igazságügyminiszterük magyarázta nekik, hogy milyen bűnt követnek el az utódja sajtójavaslatának elfogadásával. Az ellenzék összes eddigi kiváló szónokai iránt a legnagyobb elismerésünket kell kifejezni, de Székely Ferenc beszédének az adott különös pikáns ízt, hogy ő ennek a pártnak volt az igazságügyminisztere s már korábban húsz éven át sajtóügyekkel foglalkozott. Szemben állt tehát egy volt igazságügyminiszter aki ért a sajtóügyekhez, aki az elveihez való ragaszkodás miatt ott hagyta az állását, a hatalmát s a pártját is, egy olyan igazságügy miniszterrel, aki nem ért a sajtóhoz, de nem ragaszkodik semmiféle elvhez, csak Tisza parancsához. Székely Ferenc korábbi hivatalos állásánál fogva mint az ügyészség képviselője, folyton csak támadta a sajtót s íme, ez a szakember most védi a sajtót a Balogh javaslatával szemben mely szerinte tönkre teszi a sajtószabadságot Ennél lesujtóbb s egyszersmind illetékesebb ítéletet a mai igazságügyminiszter javaslatára igazán senki sem mondhatott volna mint épen a volt igaz Szunyoghy miatyánkja. Regény. fő írta: GÁRDONYI GÉZA. Percekig nem tudott szólni, csak nézett könnyes szemmel maga elé. Azonban egyszerre, mint valami belső rándulásra hideggé és nyugodttá vált az arca. — Gyerünk, — mondta, — nézzük meg a harmadik osztályú utasokat. A szegény embereket, akiknek csak a reménységük gazdag. Ezek is minő álmokkal ereszkedtek útnak! Ha látni lehetne a fantáziájukat, mint valami kitárt kincses szekrényt . . . Pedig hát mi vár rájuk odaát is? Iga. Megállt közöttük, s egy ötéves fiúcskának megsimogatta az arcát. — Milyen szép gyermek, — mondta elgondolkodva. A szeme még csupa bodogság. Aztán majd csupa gond, ha felnőtt. S a szeme elnedvesült. — A gyermek boldog . . . Csak a gyermek tud boldog lenni. Efféléket beszélt s én boszus voltam reá. De óvakodtam attól, hogy vallatót orrontson meg bennem. Szerencsére a kapitány is elszólított tőle: — Kérem, ha ráér, mondta — jöjjön le velem az irodába.. Triesztben egy telegrammot hoztak a hajó postájával s nem bírtuk kisütni, kinek szól? A cím a francia M. szóval van írva, s a név Ráfi. A névsorban nincs Befi nevű utas. Kétszer is megnézettem. A telegramus szövege magyar. Most, hogy önt megpillantottam, arra gondoltam, hogy talán önnek szól? Tudja, hogy a telegramm-szövegek mindig eltorzulnak. A telegramul valóban nekem szólt. A fiumei kapitány küldte: Zágrábból jelentik, hogy a szökevényed ott hált egy zughotelben. A hajón kell lennie. Ez a telegramra megint nyomozásra buzdított. Lementem még a fütőházba is, ott is megnéztem a szenet lapátoló munkásokat, s mindenkit, mindenkit, aki eleven. Csak ebéd után a dohányzóban foglalkozhattam megint Szunyoghyval. Hát Hedviggel mi történt? Szunyoghy szívesen beszélt tovább: * — Gondolhatja, — micsoda éjszakám volt nekem az, mikor helyette azt a kőszült embert találom ott a keresztnél. Ott ült a sötétben, s rám ugrott, mint a vadállat. Annyira meglepődtem, hogy nem is tudtam védekezni. Csak mikor már harmadszor csapott volna rám, akkor kaptam meg a lovagló ostorát. — Elég! — ordítottam reá. Két ütést talán megérdemeltem de . . . Küzdött velem. Én erősebb voltam. Megragadtam a karját, letepertem. — Fizetett szolga! — hörögte, mint a vadállat. — Nem, — feleltem rajtatérdelve, — engem nem ön fizetett, hanem a munkám. Azt a munkát másutt is megfizették volna. — Szolga! . . . — Nem, csak munkás. A munkás különb a herénél. — Gazember! . . . — Gazember, aki eladja a leányát! Ezen nyájas beszélgetés közben a mellén térdeltem, és csak akkor tágultam el róla, mikor már sértő szavak helyett csak hörgött, mint a torkon szúrt disznó. Otthagytam. A mellemben egy óceán háborgott. Ki árulhatott el? Hogyan tudhatta meg? Bizonyosan az a helyettes nevelő- a napló a gróf kezébe került és elolvastatta vele. Vagy Rafael lopta el a naplót? Ő mutatta meg, ő olvastatta el? Ő árulta el Hedviget, csak azért, hogy lássák: ki a családnak a szégyene? Valahogy megtudta a gróf, annyi bizonyos Vallatta is szegény Hedviget, ha már m megtudta. Mit cselekedett az a brutális ember azzal a szegény leánynyal? Megverte mint a kutyát? Talán a hajánál fogva duzgálta? Rugdalta? Nem, azt talán meg se tette. A báróné se engedte volna. Megölte? Nem, meg nem ölte, mert hiszen csak arra akadhatott reá, hogy a leánya engem szeret, engem vár. Mindezek a kérdések gyilokként járták keresztül-kasul a szívemet. Mi lesz most már annak a szegény Hedvignek az élete? Odalöki mint egy megvásárolt állatot annak a börcsöknek? Nem, ezt nem élem túl! Visszatérek a kereszthez és ott halok meg: felvágom az ereimet és csendesen elvérzek. Láthatja holnap ő is, az én Hedvigem is: mennyire szerettem. Efféle lelki kínlódással ültem a szobában, a tanítónak az elhagyott szobájában. Csak gyászgondolatok, csak gyászgondolatok: meghalok! meghalok! Egyszer aztán kakaskukorikolást hallok. Arról eszembe jut a mi kakasunk, a mi kakasunkról anyám, testvéreim. Hogyan tudják A Festi Hírlap mai száma 44 oldal.