Pesti Hírlap, 1914. január (36. évfolyam, 14-27. szám)
1914-01-16 / 14. szám
s lat. Ha én ezt nap-nap után elolvasom, én legfölebb nagyon megunom ezt az olvasmányt; ha azonban dühös lakásokba szorított éhező családhoz jut ez-el, a gyűlölet érzését kell, hogy felkeltse mulatozó embertársa iránt. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Igen nagy hibája a javaslatnak, hogy ha már ilyen liberális alapra méltóztatott helyezkedni, a telepatikus szemponttól egészen eltekintve, a kolportage jogát, a terjesztésnek nem szabadságát — arról nem is beszélek — de lehetőségét nem szabályozza megfelelően. Méltóztassék legalább egy mondatot :belevenni arra nézve hogy biztosítsák a kolportage megadását,és akkor nem lesz egészen önkényesen kezelhető a kritériumok meghatározása. Ha a 10. szakaszba, amelyről elismerem, hogy szabatosan megszerkesztett, helyes szakasz, be tudták venni, hogy mikor nem tagadható meg az alapításra vonatkozó bejelentésnek tudomásulvétele és ha bizonyos esetekben ott határidőt tudtak bevenni, akkor engedelmet kérek, a kelportage-nál miért nem veszik be ugyanezen időhatárt?. Hiszen semmi elvi ellentét nincs a kettő között. Az egyik megadja az alapításra való engedélyt, illetve azt tudomásul veszi; a másik pedig az utcai terjesztésre vonatkozik, amelyet ismét nem definiáltak, amibe most nem bocsátkozom, mert kerülni akarom az ismétléseket. Ha tehát a lap alapítására vonatkozólag tudnak biztosítékokat nyújtani a lapnak, igazán nem látom be, hogy a 11. szakasznál ettől miért tekintenek el teljesen. A 11. szakaszban az engedély megtagadásánál nincs meg, ami a 19. szakaszban megvan, t. i., hogy a hatóság köteles az okot megjelölni. Ez egy árva szóval sincs benne. Nem beszél a javaslat arról sem, hogy menynyi időre vonható meg a kolportage engedélye. Ez a hatóság önkényére van-e bízva vagy talán az általános magánjogi elévülés szabályai szerint lesz elbírálva, egyáltalán nem tudom. (Éljenzés és taps felfelől.) Nem is szólok arról, hogy a jogorvoslat tekintetében szintén nélkülöz ez a szakasz valamilyen meghatározást a határidő tekintetében. A falragaszszal kapcsolatosan van szerencsém két konkrét kérdést intézni az igen t. igazságügyminiszter úrhoz. Azt hiszem, az egyiknek meglehetős nagy gyakorlati értéke is van. T. i., hogy ha pl én egy programiabeszédet, amely, már utcai terjesztést nyert, plakatírozni akarok, vajon kérnem kell-e külön engedélyt és ha igen, ha kérnem kell, megtagadhatja-e ezt a hatóság. Ez az egyik. A gyakorlati életben, ha az igen tisztelt, igazságügyi államtitkár úr választás alá kerül, nem.Hiiszem, hogy ,akkor, ez a kérdés felmerülne, de én velem esetleg megtörténhetik. (Élénk helyeslés, derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vadász Lipót igazságügyi államtitkár: Velem már megtörtént! (Mozgás és derültség jobbfelől.) Gróf Esterházy Móric: Annál jobb. Akkor kollegák vagyunk. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A második kérdés pedig az, hogy vajon a kolportázsengedélyt egyáltalán — és nemcsak a falragaszt — meg lehet-e tagadni azon az alapon, hogy az illető hatóság a sajtótermék nyelvét nem érti. Vajon le kell-tt azt fordítani és hiteles fordításban is benyújtani vagy pedig a hatóság felterjeszti például a belügyminisztériumba, aholkiadják a fordító osztálynak és ezután pár hónap múlva küldik le a fordítást. (Derültség babefélés.) De még helyes és szabatos meghatározás esetén is nálunk ezt a jogot mindenféle előzetes és utólagos bírói beavatkozás nélkül a közigazgatásra bízni, szerintem anomália, (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) ha egyáltalában szabad terjesztésről beszélnünk. Ha nem arról beszélünk, akkor nagyon helyes. Itt eltekintek attól, hogy a sajtótermék nem szükségképen politikai, hanem lehet tudományos, lehet Irodalmi, sőt a javaslat 1. vagy 2. szakasza szerint, úgy emlékszem, zenei termék is lehet az a sajtótermék, amely esetben a hatóság — anélkül, hogy akár képzettségét, akár szorgalmát kisebbíteni akarnám, —igen könnyen azon francia mondás köre alá tartozhatik, amely, szerint: „Evidemment on ne peut pas exiger ciné chacun art inventé la poudre.“ Ennek következtében, mondom, igen könnyen előállhat az az eset, hogy egy irodalmi vagy tudományos mű kissé fölösleges vexatióban részesül akkor, midőn annak utcai terjesztését kérik. De azt akarom itt főképen hangsúlyozni, hogy ha az igen tisztelt igazságügyminiszter úr különösen figyelmünkbe ajánlja az Aristotelesi mondást, akkor én azt vagyok bátor ezzel szemben, épen itt a kolportázsnál és a hatósági eljárásnál b. figyelmébe ajánlani, hogy bizony nálunk, némelykor pártszempontból is, az egyformákkal nem bánnak mindig egyformán. (Élénk taps és helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem akarom a t. Ház türelmét igénybe venni és nem olvasok fel egy röpivet, amelyet 1912-ben terjesztettek különféle vármegyékben. Talán képviselőtársaim emlékeznek is rá és tudják, hogy ennek a röpivnek bevallottan is, de elolvasva is, igen erős politikai tendenciája volt, épen velünk ellenzékiekkel szemben. Gróf Andrássy Gyula: Szobabirák kolportálták. (Zaj. Elnök csenget.) Gróf Esterházy Móric• Csak aztjegyzem meg, hogy igen erős kifejezések vannak benne, hogy pl az ellenzék koncsese — nem is érdemes a felemlitésre és hogy a közigazgatási hatóság ezzel a négy oldalas röpivvel különböző megyékben quasi hatósági kolportázst folytatott. Egy hang: Boris Brindus Mihály irta! Huszár Károly (sárvári): Többszörös sikít osztónak a munkája volt. Sikkasztásért többször elítélték. (Zaj.) Gróf Esterházy Móric: Kijelentem, hogy én abszolúte semmiféle közigazgatási gravament most, nem akarok ebből csinálni, csak felemlítem, hogy az egyik eset kapcsán egy kis írást kapott az illető közhivatalnok, amelyben többek közt az foglaltatik, hogy (olvassa) : . „Bizalmasan felkérem, hogy a legalkalmasabb módon, feltűnés nélkül, sürgősen kiosztani és eljárásáról három nap leforgása alatt hozzám jelentést tenni szíveskedjen.“ (Derültség és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Huszár Károly (sárvári) : Többszörös sikkasztó! Zsilinszky protezsálta! Gróf Esterházy Móric: Ha kolportázsról van szó, ha közigazgatási hatóságról van szó, akkor engedelmet kérek, csak azon tiszteletteljes kérdést vagyok bátor az igen. igazságügyminiszterhez úrhoz intézni, méltóztassék a diszkréció, a gyorsaság és a hatósági elintézés tekintetében a törvénybe is ilyen rendelkezéseket felvenni, mint aminek itt vannak. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az igent. miniszter úr nagyon megnyugtatna, ha megcáfolná abbeli állításomat, hogy tudtával nem fordult elő olyan eset, hogy ehhez hasonló tartalmú politikai röpiratot terjesztett volna 1910 óta, tehát az utolsó négy évben a hatóság akkor is, ha ez ellenzéki tartalmú volt. . Báró Manndorff Géza: Nem valószínül Gróf Esterházy Móric: Akkor egyiparálva van a dolog az ilyen hatósági kolportázs , tekintetében. De eltekintve ettől, ha már közigazgatásról van szó, a küszöbön álló államosítás iránti tekintetből mégis csak felvetem azt a kérdést, hogy vajon a terjesztés szabadságának szempontjából az a rendelkezés, amely ebben a javaslatban van s amelyről annyira hangoztatják, hogy így meg úgy biztosítja a szabadságot, vajon teljesen megnyugtató-e olyan országban, amelyben végtére bíróság előtt kétségtelenül bebizonyított tény, ami igen sajnálatos én szerintem, hogy állami hivatalnokok, igenis, mégpedig nagy összegű, nyugta melletti és nyugta nélküli pártpénzeket kezeltek? (Úgy van a baloldalon. Nemkutatom ez idő szerint azt, hogy vajon ez a kezelés azon közhasznú tevékenységek körébe esik-e, melyeket a jelenlegi kormány folytat; csak azt akarom itt konstatálni, hogy igenis, állami tisztviselők pártpénzeket kezeltek a közelmúltban.Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Gróf Andrássy Gyula: Elég hiba! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gróf Esterházy Móric: Azt hiszem, hogy a miniszter úr kellőleg informálva van a bíróságok gyakorlatáról, vagy a bírói személyek tevékenységéről, még akkor is, ha az talán nem egészen hivatalos hatáskörükbe esik. Azt hiszem, mégis bizonyos információi vannak neki. Nem gondolom és a bírói kar érdekében remélem is, hogy azon állításomat meg bírná bármikép cáfolni, hogy bírósági személy az elmúlt időben pártpénzeket kezelt volna. Ugyebár, ez így van? Ha pedig így van, akkor, engedelmet kérek, ha tárgyilagos szabadságbiztosítékokról, ha visszaélések megelőzéséről van szó, ha tényleg közrend, közerkölcsiség és nem pártérdek forog szóban, akkor nem értem, miért méltóztatik annyira épen a bíróságtól félni, hogy az bármikép szerepeljen itt (Igaz! ügy van! taps a bal- és szélsőbaloldalon.) és hogy az előzetesen vagy esetleg utólagos ingerenciát biztosítson a bíróságnak. Szmrecsányi György: Rendőrállamot akarnak csinálni, régi dolog! Gróf Apponyi Albert: Az már megvan. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Megvan!) Sághy Gyula: Még rosszabb ez a parlament, mint a rendőrállam! (Zaj. Elnök csenget.) Gróf Esterházy Móric: Ha pedig már ez így van, legalább azt a rendszabályt méltóztassék felvenni, hogy rövid terminust tessék kitűzni, ha megtagadja a kolportázs-engedélyt, a közigazgatási hatóság köteles legyen bírói vagy bűnvádi eljárást indítani és akkor a bíróság előtt kitűnik, vajon pártszempontról vagy csakugyan közérdekről, közerkölcsiségről és közrendről volt-e szó az intézkedésnél. Ott bizonyíthat azután mindkét fél. Nagyon csodálom és nagyon sajnálom, hogy akkor, amikor másfél éven keresztül szünet nélkül, mondhatnám, traktálnak minket külföldi példákkal, épen akkor, amikor ily fontos jog kodifikálásáról van szó, egyáltalában, mintha el sem olvasták volna a német sajtótörvénynek 29. szakaszát, vagy a franciának 17. szakaszát. És hogy ha a 1. túloldalon egy általam is tisztelt szónok azt mondja, hogy változtak az idők, nagy különbség van a Biedermayer korszak és a mai napok közt, másként kell kodifikálni ma, mint akkor, én elismerem ezt az általános igazságot, de már azt hiszem, a Biedermayer korszak öszszes romantikus naivsága sem képes a rendelkezé ■ sek és a terjesztés szabadsága közt bármily összefüggést találni. (Élénk éljenzés és taps a bal- , és szélsőbaloldalon.) Mi igenis, oda kerülünk, amit szintén a Biedermayer korszakban mondott, gondolom Guizot: Nous arrivons aus jeux des institutions. (Úgy van , balfelől.) Áttérek ezek után a kaució kérdésére. Ha már egyáltalában a kaució álláspontján állunk és ha annyira ragaszkodunk a kaucióhoz, hogy fel is emeljük, akkor bocsánatot kérek, igazán nem látom be, hogy ezt a kauciót még magánjogi kártérítés szempontjából is le kell tenni akkor, amikor egyfelől a magánjogi kártérítési igényre nézve semmiféle elévülési időt nem állapítunk meg, minél fogva ez a kaució 83 évig van kitéve annak, hogy pert indítanak és lekötik, másfelől, amikor nem politizáló lapokról van szó, amelyek végtére mégis csak okozhatnak magánjogi kárt is és a törvény értelmében annak megtérítésére szintén kötelesek, egyáltalában szó sincs kaucióról, sőt még az a rendelkezés sincs erre vonatkozólag benne, amely az osztrák törvényben, hol tudvalevőleg eltörölték a kauciót, hogy addig, míg ki nem fizette, meg nem jelenhet. Ezt csak mellékesen említem fel, mert ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni, hiszen előttem szólt. képviselőtársam ezt a kérdést úgyis elég bőven kifejtette. De az igent. előadó úrnak egy állítását mégis kénytelen vagyok a t. Ház figyelmébe ajánlani, ő nagyon röviden végez a kaucióval, azt mondván (olvassa) : „Magát a kauciót mindenkinek akarnia kell, kit nem a visszaélés gondolata vezet, (Derültség a baloldalon.) hisz itt csak arról van szó, t. képviselőház, hogy egy olyan tőkének csak birtokáról mondjon le, amely az ő számára kamatozik.“ Mikor minduntalan külföldi példákról van szó, mikoridenyomatják a külföldi sajtótörvényeket, melyekben legnagyobb bámulatomra ezen nyilatkozat után azt olvasom, hogy nincs kaució, akkor bocsánatot kérek, feltehetem-e például Belgiumról, hogy ott 1831. óta a visszaélés gondolata szállta meg a törvényhozást? (Derültség és taps a baloldalon.) Ha pedig csak Magyarországra vonatkozik, (Felkiáltások balfelől: Horvátországban sincs!) épen azt akarom megemlíteni, hogy akkor is csak az egészen szorosan vett Magyarországra méltóztassék ezt a kifejezést határolni. Egyébként itt e felett nem vitatkozhatom, a teremben vagyunk, hagyjuk ezt máskorra. (Felkiáltások: Úgy van! Jönnek a darabontok!) " A papirosnak apatikus türelme — ez az én teóriám, és azt hiszem, önök is osztják,— teszi szükségessé a sajtójavaslatot Ha a papír nem volna olyan türelmes, nem kellene a sajtójavaslat. De ezt minduntalan bebizonyítani szerintem nem szükséges.(Élénk derültség a baloldalon.) Az eredeti javaslat 77. lapján az van, hogy a kötelező vizsgálathoz ragaszkodik a javaslat, igy pedig azért, mert ennek eltörlése és egyéb módosítások (Olvassa): „oly természetesek, hogy a javaslat előtt lebegő célokat nem szolgálják, hanem inkább arra alkalmasak, hogy elnyomják, így különösen veszélyesnek mutatkozik a kötelező vizsgálat eltörlése“. Ezt mondja maga a javaslat. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Folytatólag pedig ezt tartalmazza (Olvassa): „Ez a rendelkezés a sajtójog terén újra érvényt engedne a nyomozást végző rendőri hatóság beavatkozásának, ami a magyar sajtójog szellemével gyökeresen ellenkeznék“. Bocsánatot kérek, október 27-én még ez volt a helyzet Magyarországon, aláírom, hogy ma is ez. November elején, az igazságügyi bizottság jelentésének kinyomatása után, egyszerre csak megváltozik a helyzet. A kötelező vizsgálatot e súlyos aggodalmak ellenére elejtik és a gyorsaság tiszteletére egy árva szóval nem indokolják azt, hogy miért változott a helyzet, egyszerűen kihagyják a vonatkozó rendelkezéseket és azt mondják, hogy a gyorsaság követeli ezt meg. Hát' ez is csak a papiros türelmessége mellett lehetséges. (Tetszés a baloldalon.) Zláth Endre: Lesz, Károly, ne mulass! (Derültség a baloldalon.) Gróf Esterházy Móric: Egy másik dolog, amire szintén alig találok precedenst, — bár valamenynyi törvényt nem böngésztem át, de egy párat megnéztem — a 63. szakasz. Hát ez már azután igazán kuriózum számba megy. Ez a szakasz ezt mondja (olvassa): ,,E törvény életbeléptével hatályukat vesztik mindazok a rendelkezések, amelyek az e törvényben foglalt jogszabályokkal ellexkeznek — ezt még bizonyos fokig el lehet fogadni, — avagy azoktól eltérők.“ (Élénk derültség a baloldalon.) Méltóztassék megnézni, ott van Magyarország Corpus Jurisa az asztalon, ugyan hány törvény van abban, amely nem tér el ettől? (Élénk derültség és tapa a bal és szélsőbaloldalon.) Én nagyon kérem a t. igazságügyminiszter urat, méltóztassék talán a magyar nyelv végtelenül bő szókincsének igénybevételével megfelelőbb kifejezést használni. Balogh Jenő ,igazságügy-miniszter: Meglesz! (Derültség a baloldalon.) Bródy Ernő: Ez a gyorstalpalás! Gróf Esterházy Móric: Az eredeti törvényjavaslat 54. szakaszáról egyáltalán nem szólok. Nem soak azért, mert a bizottság javított rajta, hanem mert őszintén megmondom, ezt tiltja nálam az a hfcS ifi kiftLaP in14. január 10., ponton.