Pesti Hírlap, 1914. február (36. évfolyam, 28-40. szám)

1914-02-01 / 28. szám

1914. február 1., vasárnap. _________Pesti Hírlap_____________ A választókerületi törvényjavaslat jogfosztásai. A kormány szombaton beterjesztette a képviselőházban a választókerületekről szóló törvényjavaslatot, amely — mint a címe is mu­tatja— nem szól a választókerületek beosztásá­ról, hanem csupán azok számának és székhelyé­nek megállapításáról. A törvényjavaslat szó sze­­rinti szövegét és az ahhoz fűzött kormányindo­­kolás kivonatát mellékletünkön találja az ol­vasó, magának a javaslatnak általános kritiká­ját vezércikkünk adja. Ehelyütt a javaslat rész­letes bírálatát adjuk, természetesen anélkül, hogy kimerítenék e rendkívüli fontosságú t­é­­mát. A javaslatot m­a terjesztették be; az a né­hány óra, amely e sorok megjelenéséig rendel­kezésünkre áll, kétségkívül nem elegendő ahhoz, hogy a javaslat megszámlálhatatlan csalafinta­ságát fülfedjük és a javaslat indokolásához fű­zött statisztikai adatok tömkelegén mélyreható kritikával magunkat keresztülvágjuk. Amit ed­dig is kétségtelenül megállapíthattunk, az az, hogy a javaslat a választókerületek számának az egyes törvényhatóságokon belül való meg­állapításával nem hogy a magyarság, a demo­krácia és a választások tisztaságának legfőbb szempontjait szolgálná sőt épen ellenkezőleg: a magyarság ellenében a nemzetiségeket, a demo­kráciával, a kultúrával és a gazdasági fejlett­séggel szemben a feudális érdeket, az analfabe­tizmust és a gazdasági elmaradottságot favori­zálja s végül a választások tisztaságával szem­ben a korrupció tobzódását teszi lehetővé azzal, hogy mindössze hatvanhat olyan kerületet állít föl, ahol a választók titkosan adhatják le szava­zataikat. Mielőtt részletes kritikánkat megkezdenék, ehelyütt is csoportosítjuk a javaslat főbb ada­tait. Négyszázharmincöt kerület. * Az eddigi 413 kerülettel szemben a javaslat 435 kerületre osztja az anyaországot. A növe­kedés tehát huszonkét kerületet tesz ki. A 485 kerületből a vármegyei törvényható­ságokra esik 369, a városiakra, mint föntebb említettük, 66. Budapest eddigi kilenc kerületé­vel szemben 22 képviselőt fog küldeni. A nagyobb városok közül eddig tudvalevőleg csak Debrecen küldött három képviselőt, jövőre Debrecenen kí­vül Pozsony és Szeged is három képviselőt kap, másrészt eddigi egy mandátumukkal szemben kettőt kapnak a következő városok: Arad, Győr, Hódmezővásárhely, Kassa, Nagyvárad, Pécs és Temesvár. A többi város ugyanannyi kerületet kap a jövőben, mint amennyivel eddig bírt. A vármegyékben a választókerületek régi és új száma nem hoz létre nagyobb eltolódást, a legtöbben a szám ugyanaz maradt, egy ré­szükben egy-két kerülettel emelkedett vagy csök­kent. A legnagyobb a különbség Pest megyében, mely az eddigi 15 kerülettel szemben 22-öt fog kapni. 4 Budapest sérelme. A javaslat legszembeötlőbb igazságtalan­sága az, hogy az ország fővárosát, a magyar­ság, a kultúra és a gazdasági fejlettség gócpont­ját, példátlanul megrövidíti a vidékkel szemben. A kormány indokolása szerint a kerületek szá­mának megállapításánál nemcsak azt a m­athe­­matikai tényezőt vette figyelembe, hogy 4226 vá­lasztónak juttasson egy-egy képviselőt, — vagyis annyinak, amennyit az ország összes választói­nak 435-tel való osztása kitesz, — hanem figye­lembe vette a kerület lakosságának kulturális és gazdasági fokát, egyrészt az írni-olvasni tudás, másrészt a fizetett egyenesadó kritériumai alap­ján. S itt meg kell jegyeznünk, hogy a fizetett egyenesadók statisztikájából a nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatok adóját és az általá­nos jövedelmi pótadót kihagyta, a statisztika te­hát a részben maga kiküszöböli azt az ellenve­tést, melyet­­ Budapest adófizető képességével szemben fel lehetne hozni akkor, ha a fizetőké­pességben benn­foglaltatnék a Budapesten össz­pontosult üzleti élet adóm­ennyisége is. A statisztikai adatok szerint Budapest szé­kesfővárosnak az 1910. évi népszámlálás és az új választójogi törvény alapján összesen 129.892 választója lesz. Az országos arányszámot véve alapul, amely 4226 választónak juttat egy kerü­letet, máris konstatálni kell azt az igazságtalan­ságot, amely Budapestet sújtja, mikor mindössze 22 mandátumot juttat neki és így átlag csak 5882 választónak ad jogot egy képviselő küldésére. Az országos hányad alapján Budapestet har­mincegy képviselő illetné meg. De a kormány indokolása szerint a választókerületek számának megállapításánál nem annyira a math­ematikai­­szempont, sokkal inkább a lakosság kulturális és gazdasági foka volt az, amely irányította. 8 mit látunk? Ha Budapesten az irnt-olvasni tudókat vesszük tekintetbe, ezeknek arányában is harminc mandátum illette volna meg! 8 mit látunk, h­a a Budapesten magánszemélyek által fizetett egyenesadókat vesszük tekintetbe? Azt, hogy a fővárost, gazdasági fölénye alapján, nem kevesebb mint hetvennégy törvényhozónak kel­lene a parlamentben képviselnie. A törvényhatósági városok megrövidítése. A kormány indokolásán vörös fonálként húzódik végig az a tendencia, hogy a kultúra és gazdasági élet magasabb fokán álló városokat a vidékkel szemben előnyben részesítse. Nem győzi az indokolás elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire jogosult a városoknak több mandátu­mot juttatni, mint amennyi őket országos hányad alapján megilletné. Nos, mi érdemesnek tartot­tuk ellenőrizői, hogy az indokolásnak ez a része mennyire fedi a valóságot, összeadtuk az ország törvényhatósági joggal felruházott városainak választóit és arra az eredményre jutottunk, hogy a törvényhatósági városok titkos szavazásra jo­gosult választóinak száma 281.044-et teszi ki. Ha már most ezt a számot elosztjuk a quotiens­­sel, vagyis 4226-tal, akkor kiderül, hogy a tör­vényhatósági városokra a mathematika szerint 66.5 kerületnek kell esnie. A kormány pedig tényleg csak ugyanennyit, G6 mandátumot ad, tehát szó sincs arról, mintha a városok maga­sabb műveltségi és gazdasági szintjét külön ho­norálta volna a vidékkel szemben, amit pedig indokolásában annyira hangoztatott. A városokat, melyek a magyarság reprezen­tánsai, sokkal több mandátum illetné meg, ha a kormány tényleg tekintetbe venné azt, hogy a vidékkel szemben magasabb fokon áll kultú­rájuk és gazdasági életük. S hogy ez mennyire így van, azt magával a kormány statisztikájával bizonyítjuk. Az ország összes törvényhatósági városainak egyenes adója szerint nem hatvanhat, hanem százhuszonhat volna az a szám, amely­ben a törvényhatósági városok kerületeit a javas­latnak meg kellett volna állapítani, ha követke­zetes maradt volna saját indokolásához. A magyarság elnyomása a megyékben. Nézzük mindenekelőtt a legrikilóbb példá­ját annak, hogy azokat a törvényhatóságokat, amelyekben a magyarság dominál, mint rövidíti meg a javaslat, azokkal a törvényhatóságokkal szemben, ahol a nemzetiségek vannak túlsúly­ban. Menjünk végig először a nemzetiségi me­gyéken. , Négyezerkétszázhuszonhat Választóra kel­lene esnie egy-egy kerületnek. Alsó-Fehér vár­megyében, ahol az összes népességnek anya­nyelv szerint csak 17,5%-a magyar, 2486 válasz­tóra esik egy-egy kerület. Arad vármegyében 22,2% magyarság mellett, 3703 választóra jut egy kerület. Bessterce-Naszód megyében 2536 vá­lasztó keüld egy képviselőt, a megye magyarsága pedig 8,8%. Brassóm­egyében 2281 választóra esik egy mandátum, a magyarság aránya 31,1%. Fo­garasmegy­ének magyarsága 0,6% és 2132 választóval már képviselőt küldhet. Hunyad­­megye 3718 választóval jut egy-egy mandátum­hoz, magyarságának számaránya pedig 15.5%. Kisküküllő megye 1970 Választóval (30% ma­gyarság), Kolozs megye 1873 választóval (26.8% magyarság), Bolros megye 2764 Választóval (10% magyarság), Szeben megye 2728 választóval (5% magyarság), Szepes megye 8158 választóval (10.7% magyarság), S­zolnok-Doboka megye 1988 választóval (20.6% magyarság), Forda-Aranyos megye 2273 választóval (25.6% magyarság), Trencsén megye 2716 választóval (4.2% magyar­ság) , Turóc megye 3227 választóval (9.9% ma­—­ Csak úgy megyek bele, — jegyezte meg Tibor, ha a földszinten lakhatom. — Ezétz öregem, ilyen csekélységen csak nem veszünk össze? Mindjárt meg is egyeztek, hogy Alberté lesz az első, Eleméré a második emelet. Tiboré a földszint. — Egy kis kalkulus nem ártana, —­ vélte Elemér. — A palota bére, mondjuk, ötvenezer ko­rona. Minden egyes háztartásnak költsége ugyanennyi. Hisz’ magunknak élünk, ennyiből is megleszünk valahogyan. —- m­agyarázta Al­bert. Tibornak homlokát gondterhes felhők bo­rították, Elemér nyugtalanul fészkelődött. — Előre nem látott kiadásokra páron­­kint, mondjuk, ötvenezer korona, — javasolta Albert. Tibornak kiderült a homloka, Elemér megelégedetten mosolygott. — Három autó, négy pár ló, kocsik s a hozzávaló személyzet: százötvenezer korona. — Utazás, fürdőzés: harmincezer korona páronkint. — Kártyaveszteség: Ötvenezer korona fe­­jenkint. Persze a hölgyek e tételnél nem jönnek számításba. — Baráti kölcsönök céljaira­ húszezer korona fejenkint. — Szegényeknek és koldusoknak naponta összesen hatvan korona, kereken huszonötezer korona egy esztendőre. — Jótékony célra: ötvenezer korona. — Ajándékok, virágok, karácsonyi és egyéb ünnepi költségek: százezer korona. — Rendkívüli kiadásokra, a költségvetés­be be nem állított tételek fedezésére, az egyes tételeknél esetleg mutatkozó túlkiadásokra: százezer korona. Újságokra,­ folyóiratokra, könyvekre: ötvenezer korona. — Írók, művészek, tudósok serken­tésére: százezer korona. Közhasznú alapítványokra: százezer korona. Ezzel, úgy nagyjában, ki is volt m­erítve a szükséges kiadások sorozata. Ugyan a kis társaság még gondolkozott, nem­ maradt-e ki valamilyen fontos és elkerülhetetlen tétel, mely­nek utólagos fölmerülése esetleg kellemetlen meglepetést okozhat. —­ Mennyi az a főnyeremény? — kér­dezte most Elemér. — Az illeték levonása után nyolcszáz­ezer korona. — Hiszen akkor az egy fél esztendőre sem elég! — kiáltották minden oldalról. Tényleg, erre nem gondol­ senki. De mert az íráshoz szükséges eszközök már kéznél voltak, Albert nyomban kiszámí­totta, hogy az ilyen életmódhoz, négyszázalé­kos kamatozást véve alapul, körülbelül húsz milliónyi tőke volna szükséges. E horribilis összeg puszta említése meg­bénította a barátok képzeletének merész szár­nyalását s romba döntötte az eget ostromló légvára­kat. Elemérnek­ még más oka is volt az elége­detlenségre. — Húsz millióhoz, — mondotta, — ke­vés a tizennégy saccoöltöny. S ebben neki volt igaza. Persze, a sorsjegy sem nyert. Diplomata. 3

Next