Pesti Hírlap, 1914. február (36. évfolyam, 28-40. szám)
1914-02-01 / 28. szám
1914. február 1., vasárnap. _________Pesti Hírlap_____________ A választókerületi törvényjavaslat jogfosztásai. A kormány szombaton beterjesztette a képviselőházban a választókerületekről szóló törvényjavaslatot, amely — mint a címe is mutatja— nem szól a választókerületek beosztásáról, hanem csupán azok számának és székhelyének megállapításáról. A törvényjavaslat szó szerinti szövegét és az ahhoz fűzött kormányindokolás kivonatát mellékletünkön találja az olvasó, magának a javaslatnak általános kritikáját vezércikkünk adja. Ehelyütt a javaslat részletes bírálatát adjuk, természetesen anélkül, hogy kimerítenék e rendkívüli fontosságú témát. A javaslatot ma terjesztették be; az a néhány óra, amely e sorok megjelenéséig rendelkezésünkre áll, kétségkívül nem elegendő ahhoz, hogy a javaslat megszámlálhatatlan csalafintaságát fülfedjük és a javaslat indokolásához fűzött statisztikai adatok tömkelegén mélyreható kritikával magunkat keresztülvágjuk. Amit eddig is kétségtelenül megállapíthattunk, az az, hogy a javaslat a választókerületek számának az egyes törvényhatóságokon belül való megállapításával nem hogy a magyarság, a demokrácia és a választások tisztaságának legfőbb szempontjait szolgálná sőt épen ellenkezőleg: a magyarság ellenében a nemzetiségeket, a demokráciával, a kultúrával és a gazdasági fejlettséggel szemben a feudális érdeket, az analfabetizmust és a gazdasági elmaradottságot favorizálja s végül a választások tisztaságával szemben a korrupció tobzódását teszi lehetővé azzal, hogy mindössze hatvanhat olyan kerületet állít föl, ahol a választók titkosan adhatják le szavazataikat. Mielőtt részletes kritikánkat megkezdenék, ehelyütt is csoportosítjuk a javaslat főbb adatait. Négyszázharmincöt kerület. * Az eddigi 413 kerülettel szemben a javaslat 435 kerületre osztja az anyaországot. A növekedés tehát huszonkét kerületet tesz ki. A 485 kerületből a vármegyei törvényhatóságokra esik 369, a városiakra, mint föntebb említettük, 66. Budapest eddigi kilenc kerületével szemben 22 képviselőt fog küldeni. A nagyobb városok közül eddig tudvalevőleg csak Debrecen küldött három képviselőt, jövőre Debrecenen kívül Pozsony és Szeged is három képviselőt kap, másrészt eddigi egy mandátumukkal szemben kettőt kapnak a következő városok: Arad, Győr, Hódmezővásárhely, Kassa, Nagyvárad, Pécs és Temesvár. A többi város ugyanannyi kerületet kap a jövőben, mint amennyivel eddig bírt. A vármegyékben a választókerületek régi és új száma nem hoz létre nagyobb eltolódást, a legtöbben a szám ugyanaz maradt, egy részükben egy-két kerülettel emelkedett vagy csökkent. A legnagyobb a különbség Pest megyében, mely az eddigi 15 kerülettel szemben 22-öt fog kapni. 4 Budapest sérelme. A javaslat legszembeötlőbb igazságtalansága az, hogy az ország fővárosát, a magyarság, a kultúra és a gazdasági fejlettség gócpontját, példátlanul megrövidíti a vidékkel szemben. A kormány indokolása szerint a kerületek számának megállapításánál nemcsak azt a mathematikai tényezőt vette figyelembe, hogy 4226 választónak juttasson egy-egy képviselőt, — vagyis annyinak, amennyit az ország összes választóinak 435-tel való osztása kitesz, — hanem figyelembe vette a kerület lakosságának kulturális és gazdasági fokát, egyrészt az írni-olvasni tudás, másrészt a fizetett egyenesadó kritériumai alapján. S itt meg kell jegyeznünk, hogy a fizetett egyenesadók statisztikájából a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját és az általános jövedelmi pótadót kihagyta, a statisztika tehát a részben maga kiküszöböli azt az ellenvetést, melyet Budapest adófizető képességével szemben fel lehetne hozni akkor, ha a fizetőképességben bennfoglaltatnék a Budapesten összpontosult üzleti élet adómennyisége is. A statisztikai adatok szerint Budapest székesfővárosnak az 1910. évi népszámlálás és az új választójogi törvény alapján összesen 129.892 választója lesz. Az országos arányszámot véve alapul, amely 4226 választónak juttat egy kerületet, máris konstatálni kell azt az igazságtalanságot, amely Budapestet sújtja, mikor mindössze 22 mandátumot juttat neki és így átlag csak 5882 választónak ad jogot egy képviselő küldésére. Az országos hányad alapján Budapestet harmincegy képviselő illetné meg. De a kormány indokolása szerint a választókerületek számának megállapításánál nem annyira a mathematikaiszempont, sokkal inkább a lakosság kulturális és gazdasági foka volt az, amely irányította. 8 mit látunk? Ha Budapesten az irnt-olvasni tudókat vesszük tekintetbe, ezeknek arányában is harminc mandátum illette volna meg! 8 mit látunk, ha a Budapesten magánszemélyek által fizetett egyenesadókat vesszük tekintetbe? Azt, hogy a fővárost, gazdasági fölénye alapján, nem kevesebb mint hetvennégy törvényhozónak kellene a parlamentben képviselnie. A törvényhatósági városok megrövidítése. A kormány indokolásán vörös fonálként húzódik végig az a tendencia, hogy a kultúra és gazdasági élet magasabb fokán álló városokat a vidékkel szemben előnyben részesítse. Nem győzi az indokolás elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire jogosult a városoknak több mandátumot juttatni, mint amennyi őket országos hányad alapján megilletné. Nos, mi érdemesnek tartottuk ellenőrizői, hogy az indokolásnak ez a része mennyire fedi a valóságot, összeadtuk az ország törvényhatósági joggal felruházott városainak választóit és arra az eredményre jutottunk, hogy a törvényhatósági városok titkos szavazásra jogosult választóinak száma 281.044-et teszi ki. Ha már most ezt a számot elosztjuk a quotienssel, vagyis 4226-tal, akkor kiderül, hogy a törvényhatósági városokra a mathematika szerint 66.5 kerületnek kell esnie. A kormány pedig tényleg csak ugyanennyit, G6 mandátumot ad, tehát szó sincs arról, mintha a városok magasabb műveltségi és gazdasági szintjét külön honorálta volna a vidékkel szemben, amit pedig indokolásában annyira hangoztatott. A városokat, melyek a magyarság reprezentánsai, sokkal több mandátum illetné meg, ha a kormány tényleg tekintetbe venné azt, hogy a vidékkel szemben magasabb fokon áll kultúrájuk és gazdasági életük. S hogy ez mennyire így van, azt magával a kormány statisztikájával bizonyítjuk. Az ország összes törvényhatósági városainak egyenes adója szerint nem hatvanhat, hanem százhuszonhat volna az a szám, amelyben a törvényhatósági városok kerületeit a javaslatnak meg kellett volna állapítani, ha következetes maradt volna saját indokolásához. A magyarság elnyomása a megyékben. Nézzük mindenekelőtt a legrikilóbb példáját annak, hogy azokat a törvényhatóságokat, amelyekben a magyarság dominál, mint rövidíti meg a javaslat, azokkal a törvényhatóságokkal szemben, ahol a nemzetiségek vannak túlsúlyban. Menjünk végig először a nemzetiségi megyéken. , Négyezerkétszázhuszonhat Választóra kellene esnie egy-egy kerületnek. Alsó-Fehér vármegyében, ahol az összes népességnek anyanyelv szerint csak 17,5%-a magyar, 2486 választóra esik egy-egy kerület. Arad vármegyében 22,2% magyarság mellett, 3703 választóra jut egy kerület. Bessterce-Naszód megyében 2536 választó keüld egy képviselőt, a megye magyarsága pedig 8,8%. Brassómegyében 2281 választóra esik egy mandátum, a magyarság aránya 31,1%. Fogarasmegyének magyarsága 0,6% és 2132 választóval már képviselőt küldhet. Hunyadmegye 3718 választóval jut egy-egy mandátumhoz, magyarságának számaránya pedig 15.5%. Kisküküllő megye 1970 Választóval (30% magyarság), Kolozs megye 1873 választóval (26.8% magyarság), Bolros megye 2764 Választóval (10% magyarság), Szeben megye 2728 választóval (5% magyarság), Szepes megye 8158 választóval (10.7% magyarság), Szolnok-Doboka megye 1988 választóval (20.6% magyarság), Forda-Aranyos megye 2273 választóval (25.6% magyarság), Trencsén megye 2716 választóval (4.2% magyarság) , Turóc megye 3227 választóval (9.9% ma— Csak úgy megyek bele, — jegyezte meg Tibor, ha a földszinten lakhatom. — Ezétz öregem, ilyen csekélységen csak nem veszünk össze? Mindjárt meg is egyeztek, hogy Alberté lesz az első, Eleméré a második emelet. Tiboré a földszint. — Egy kis kalkulus nem ártana, — vélte Elemér. — A palota bére, mondjuk, ötvenezer korona. Minden egyes háztartásnak költsége ugyanennyi. Hisz’ magunknak élünk, ennyiből is megleszünk valahogyan. —- magyarázta Albert. Tibornak homlokát gondterhes felhők borították, Elemér nyugtalanul fészkelődött. — Előre nem látott kiadásokra páronkint, mondjuk, ötvenezer korona, — javasolta Albert. Tibornak kiderült a homloka, Elemér megelégedetten mosolygott. — Három autó, négy pár ló, kocsik s a hozzávaló személyzet: százötvenezer korona. — Utazás, fürdőzés: harmincezer korona páronkint. — Kártyaveszteség: Ötvenezer korona fejenkint. Persze a hölgyek e tételnél nem jönnek számításba. — Baráti kölcsönök céljaira húszezer korona fejenkint. — Szegényeknek és koldusoknak naponta összesen hatvan korona, kereken huszonötezer korona egy esztendőre. — Jótékony célra: ötvenezer korona. — Ajándékok, virágok, karácsonyi és egyéb ünnepi költségek: százezer korona. — Rendkívüli kiadásokra, a költségvetésbe be nem állított tételek fedezésére, az egyes tételeknél esetleg mutatkozó túlkiadásokra: százezer korona. Újságokra, folyóiratokra, könyvekre: ötvenezer korona. — Írók, művészek, tudósok serkentésére: százezer korona. Közhasznú alapítványokra: százezer korona. Ezzel, úgy nagyjában, ki is volt merítve a szükséges kiadások sorozata. Ugyan a kis társaság még gondolkozott, nem maradt-e ki valamilyen fontos és elkerülhetetlen tétel, melynek utólagos fölmerülése esetleg kellemetlen meglepetést okozhat. — Mennyi az a főnyeremény? — kérdezte most Elemér. — Az illeték levonása után nyolcszázezer korona. — Hiszen akkor az egy fél esztendőre sem elég! — kiáltották minden oldalról. Tényleg, erre nem gondol senki. De mert az íráshoz szükséges eszközök már kéznél voltak, Albert nyomban kiszámította, hogy az ilyen életmódhoz, négyszázalékos kamatozást véve alapul, körülbelül húsz milliónyi tőke volna szükséges. E horribilis összeg puszta említése megbénította a barátok képzeletének merész szárnyalását s romba döntötte az eget ostromló légvárakat. Elemérnek még más oka is volt az elégedetlenségre. — Húsz millióhoz, — mondotta, — kevés a tizennégy saccoöltöny. S ebben neki volt igaza. Persze, a sorsjegy sem nyert. Diplomata. 3