Pesti Hírlap, 1914. február (36. évfolyam, 28-40. szám)

1914-02-01 / 28. szám

1914. február 1., vasárnap. Pesti Hírlap telepítő kenéz nevéről elnevezve. A kenézség ennél­fogva a betelepítés biztos jele. d) Határozott történeti adatok. A rumének lassú bevándorlása fontos esemény volt ugyan ha­zánkra nézve, de nem járt zajjal, háborúval, mint pl a kunoké. Nem csoda azért, ha minden egyes telepítvény bejövetele nincsen különben is fogya­tékos kulturforrásainkban följegyezve. Mindamel­lett is vannak határozott történeti adataink, melyek a rumének későbbi bevándorlását tanúsítják, így pl van egy részletes határleírás 1281-ből a mai Nagybánya vidékéről. Nyomról-nyomra kö­vethetjük az érdekes oklevél adatait és ekkor teljes világossággal megállapíthatjuk, hogy az időben a Miszt-pataktól le Sáros-Berkesdig, a Szamostól a Kékes- és Zazar-patakok eredetéig Fentős és Kékes nevű lakatlan erdők terültek el; Nagybánya, Felső­bánya városoknak hire-hamva sem volt, de az a városok körül fekvő 20 rumén faluból sem léte­zett egy sem s így azok mind későbbi telepitvények. Az orosz évkönyvek bizonyítják, hogy IV. László a Balkán-tartományokból segítségül hívott ruméneket a hódi csata után (1280) Máramarosban és a Fehér-Körös mentén (inter Mores et Tiriam) telepítette le. A moldvai rumén fejedelemség megalapítójá­ról, Bogdán vajdáról, legalább is azt hitték a ru­mén írók, hogy Traján legelső tribunjának egyenes ivadéka és soha nem szívott más levegőt, mint Dá­ciáét, pedig nemrég előkerült egy oklevél, mely vi­lágosan bizonyítja, hogy Bogdánt I. Károly ma­gyar király 1334—35-ben telepítette át hazánkba. Ugyanez az oklevél, amely oly világosan beszél „de transitu et translatione Bogdan voyvode de terra sua in Hungáriam“, mutatja azt is, hogy Bogdán Galambóc tájékáról, tehát a mai Szerbia keleti ré­széről jött hazánkba. Erdélyben, Fogaras vidékét nagyobb mérték­ben csak Nagy Lajos királyunk korában szállották meg a rumének, mert László oláh vajda még 1372- ben is a fogarasi új telepítvény (nova plantatio) fejedelmének nevezi magát. Egy 1495-iki országos törvénycikkely, mint általában ismert dolgot említi, hogy a rácok, az oroszok és az oláhok a magyar királyok és bánok hívására és biztatására telepedtek meg hazánk ke­leti részein.*) E nagyobb mértékben való telepítésen kívül még századokon át folyt a kisebb, falunkint való telepítgetés, így népesítették be a XIV. században rumén lakosokkal a biharmegyei Lók falut a Te­­legdyek, Eskü­llőt ugyanott a Czibakok.**) És m­ennyi adatot rejtenek­ még erre nézve átvizsgálat­­lan levéltáraink?! Annyi bizonyos, hogy a rumének a magyar nemzetet ért két rettentő csapás révén jöttek be ha­zánkba és csak azután terjeszkedtek. A tatárjárás okozta hogy nagyobb számban telepedtek be; a tö­rök dúlás okozta, hogy hegyeinkről leszállhattak s a síkságon 10—20 mértfölddel előbbre nyomulhat­tak s míg nemzetünk fogyott, ők szaporodtak. Ha az isteni gondviselés ezt igy rendezte el, nem lehet szavunk ellene. De hogy ezenkívül még azt a magyar nemzetet, mely a rumén (oláh) népet befogadta, kiváltságokkal felruházta, jobbjaikat a nemesek sorába iktatta, ezt a magyar nemzetet ok­talan mesék alapján még történeti jogától is meg­fosztani akarják, ez a legrutább hálátlanság. És bí­zunk benne, hogy ha egy ideig ragaszkodnak is a rumén írók a Traján gyarmatairól szőtt meséhez, el­ső még az idő, amikor ők sem fogják azokat egye­beknek tartani ügyetlenül kigondolt, politikai okok­ból ápolt ábrándoknál és hazugságoknál. Pituk Béla,­­ íme, az itt felsorolt hiteles történelmi adatok minden kétséget kizáró módon bizonyítják a túlzó románok működésének rosszhiszeműségét, azt, hogy tudva mondanak valótlant, csupán azért, hogy a máskülönben békés, jámbor oláh népet államellenes gondolkodásmódra, érzésre és cselekedetek elköve­tésére fanatizálják. H. T. Az 1914. év két csillagásza­ti eseményéről. Az 1914-ik év csillagászati eseményei közül kettő keltheti fel leginkább az érdeklődők figyel­mét. Az egyik: az aug. 21-iki teljes napfogyatkozás, mely Magyarország számára részlegesnek látszik; a másik a Merkúr bolygónak a Nap korongja előtt való nov. 7-iki átvonulása. A ritkábban előforduló tünemény az utóbbi. Tulajdonképen csaknem tökéletesen azonos jelenség a részleges napfogyatkozással, mert a Merkúr bolygó napkörüli keringése közben a Föld és a Nap közé kerülvén, kicsiny, kerek és sötét korong­jával átvonul a Nap tányérján, elfödve világító fe­lületének egy részét. Ha a Merkúr a Nap körül ugyanazon síkban keringene, mint a Föld, ily átvo­nulás évenként legalább háromszor fordulna elő. Ámde a Merkur pályája a Föld pályájával 7 foknyi (a nagy bolygók pályasíkjának hajlásai között leg­nagyobb) szöget képezvén, ez átvonulás csak akkor következhetik be, ha a Merkur pályájának csomó­pontja közelében, vagyis azon pont közelében áll, ahol pályája metszi a Föld pályasíkját, az ekklip­­tikát , ha egyúttal e pont a Földet és Napot össze­kötő egyenesben vagy annak közelében van. Egy században 13 ily Merkur átvonulás jö létre ée pedig vagy májusban vagy novemberben. A novemberi át­vonulások gyorsabbak, mert ilyenkor a Merkur napközelben van s mozgása — Kepler második tör­vényének megfelelőleg — gyorsabb, mint naptávol­ban. Az átvonulások ideje pár pillanattól 7 óra 50 percig tarthat. A múltban legközelebbi Merkur-át­­vonulás 1907 november­ében volt, a jövőben legkö­zelebbi pedig 1924 májusában lesz, amikor is az át­vonulás ideje meg fogja közelíteni a legnagyobb értéket. Az 1914 nov. 7-iki átvonuláskor a Merkur sötét felülete a Nap déli részének keleti oldala felől hatol a Nap fényes felülete elé s már kisebbfajta és sötét üveggel ellátott csillagászati távcső, vagy jobbfajta földi távcső segélyével is látható. Az átvo­nulás kezdete budapesti helyi középidőben 11 óra 13 perc d. e., vége 3 óra 26 perckor d. u. Az átvo­nulás időtartama tehát 4 óra 13 perc. A Merkur átvonulásainak egyébként nem sok csillagászati jelentősége van A Nap parallaxisának meghatározására a Földtől való nagyobb távolsága s a Naphoz való nagyobb közelsége miatt nem oly alkalmas, mint a Vepusz bolygónak sokkalta rit­kább átvonulása. Ilyen fajta átvonulása természetesen csak az olyan égitesteknek lehet, melyek a Naphoz a Föld­nél közelebb kerülhetnek; tehát a Holdnak, a Vé­nusz és Merkur bolygóknak s némely üstökösnek. Pl. az 1882-iki nagy üstökös s a Halley üstökös 1910-ben szintén elvonult a Nap előtt, azonban mindkettőnek anyaga annyira ritkának bizonyult, hogy a Nap fényes korongján egyik sem volt észre­vehető. Ily átvonulásainak kellene lennie a Merkú­ron belüli (s egy időben már Vulkán névre keresz­telt) bolygónak is. De eddig sem ily átvonulás, sem teljes napfogyatkozásokkor a Nap közvetlen kör­nyékének szorgos átkutatása nem igazolta e­gypo­­thetikus bolygó létezését, melyekből következtetve — ha egyáltalán létezik — igen kicsiny, a Földről észre nem vehető tömeggel kell rendelkeznie. A teljes napfogyatkozásnak meglepő és ritka tüneményében mi magyarországiak ez évben sem s egészen 1999-ig nem gyönyörködhetünk, bár a nap­­fogyatkozások száma felülmúlja a holdfogyatkozá­sok számát a 4:3-hoz való arányban. Csakhogy míg a holdfogyatkozás (akár részleges, akár teljes) a Föld egész felületének mintegy a feléről látható, addig a teljes napfogyatkozás csak azon a hosszú, de keskeny (átlag 250 km. széles) területen látható, melyeken a Hold kúpalaku árnyékának csúcsa végig suhan. Az ily helyek környékén pedig részleges nap­­fogyatkozás áll be s az elsötétülés nagysága annál kisebb, minél távolabb vagyunk a Hold árnyékkúp­jának utjától s bizonyos jókora nagyságú távolság­ban már semmiféle fogyatkozást nem tapaszta­­hatunk. Napfogyatkozás mindig csak Újholdkor áll­hat be, amikor a Hold sötét korongja — ha az ár­nyékkúp csúcsa eléri a Földet — teljesen eltakarja a Napot. A Hold árnyékának átlagos hossza 374.000 km, s a Hold Földtől való távolságának szélső ér­tékei pedig 355.000 és 407.000 km. Amikor tehát az árnyékkúp nem éri el a Földet, a kúp tengelyének meghosszabbításában — ahol az a Földet érinti, — gyűrűs, távolabb pedig szintén részleges napfogyat­kozás áll be. De nem keletkezik minden Újholdkor napfogyatkozás s ennek oka az, hogy a Hold ritkán áll" ilyenkor a Nap és Föld középpontjait összekötő egyenesben, vagy más szóval az ekkliptika síkjában, mert pályasikja a Föld pályasikjával 5 foknyi szö­get alkotván, az árnyékkúp vagy a Föld felett, vagy a Föld alatt suhan el s a Hold sötét korongja is a Nap korongja fölött vagy alatt megy el. Napfogyat­kozás tehát csak akkor keletkezhetik, ha a Hold újhold alkalmával pályájának azon pontján (vagy legalább attól átlag 18 foknál nem nagyobb távol­ságban) áll, ahol pályasikja metszi a Föld pálya­síkját, az ekkliptikát. A metszési pontokat nevezik a csillagászok csomópontoknak. A két csomópont mindegyike a Föld és Hold együttes Nap körül való keringése következtében minden évben egyszer a Földet és Napot összeköti egyenesbe kerül (olykor az egyik csomópont a csomóknak nyugat felé moz­gása következtében kétszer kerül egy esztendő alatt ez egyenes közelébe) s ha a csomókat az Újhold ez egye­nesben találja, napfogyatkozás keletkezik. Ha a cso­mók ugyanazon helyen maradnának, az évnek min­dig ugyanazon idejében állanának be a fogyatkozá­sok. Ámde a csomók nyugat felé haladva 18 és 8 esztendő alatt bejárják az ekkliptikát s ennek kö­vetkeztében a fogyatkozások évente valamivel előbb állanak be. Pl. 1913-ban aug. 31-én volt napfogyat­kozás s 1914-ben aug. 21-én lesz. A Hold pályacso­móinak ezen­ szabályos mozgása magyarázza meg egyúttal azt is, hogy a nap- és holdfogyatkozások bizonyos szabályos időközökben ismétlődnek. Ez idő (18 év 11 és 17 nap , a Hold fényváltozati kerin­gésének és csomóponttól csomópontig való rövidebb keringési idejének közös többszöröse) az úgyneve­zett „Sáros“, melyet már az ókori népek is ismer­tek. Ennek alapján a fogyatkozások ideje megköze­lítő pontossággal előre meghatározható. Pl. az 1896 aug. 9-iki napfogyatkozás ismétlődik 1914 aug 21-én s ez ismét 1932 szept. 2-án. A napfogyatkozás lát­hatósági területére vonatkozólag azonban csak az állapítható meg a „Sáros“ alapján, hogy a Sáros­ban foglalt Ús napnak (vagy ami mindegy: 360 fok egyharmadának) megfelelőleg 120 foknyira nyu­gatra lesz az a hely, — az előbbi megfelelő napfo­gyatkozás területétől számítva — ahol a fogyat­kozás látható. A napfogyatkozás pontos körülmé­nyeinek meghatározása azonban a csillagászati évkönyvek ismerete nélkül nem lehetséges. Különö­sen gondot igénylő feladat a Hold árnyékkúpja ha­ladási vonalának pontos meghatározása; ezt t. i. több körülmény, első­sorban a Földnek és a Hold­nak napkörüli mozgási sebessége, a Földnek ferde tengely körül való forgása s gömb alakja is befo­lyásolja. Az 1914 aug. 21-iki teljes napfogyatkozás kez­dete Budapesten 12 óra 43 perc d. u. helyi középidő szerint s vége 3 óra 6 perckor d. u. Az árnyékkúp csúcsa Európában Norvégia, Svéd- és Oroszország *) Artie. XLV. An 1495. **) A Wesselényiek görcsöni levéltára. 1359-iki oklevél. — Anjou-kori okmánytár IV. 79. 1. 67 emlékezeté)», hogy: 1. A Se©M-féle emulsió az egyetlen Scott eljá­rása szerint előállított majdnem 40 éves hírnév­nek örvendő csukamájolaj emulsió. 3. A Scott-fféS® csukamájolaj emulsió kizárólag a legfinomabb Lofoten gőzhalolajból és más hasonló­képen csak elsőosztályú anyagokból lesz elő­állítva Innen van maradandó jósága és hatóereje. 3. A Scott-féle csukamájolaj jószű, könnyen emészt­hető, étvágyjavító erősítő szer, épúgy felnőttek, mint gyermekek számára.­­ A Scotte ® emulsiió hála a bevált Scott-féle el­írásnak a megromlás veszélye nél­­­kül tartható és úgy télen, mint nyáron egyforma hatóerővel bír. De csak a Scott-féle emulsió és nem más ! Egy eredeti üveg ára 2 korona 60 fillér. Minden gyógy­térben kapható. Ha ezer a lapra hivatkozva 50 fillér értékű bélyeget küld SCOTT & BOWNE Ges. m. b.H. elmére, Wien VII.,egy gyógytár útján próba* da erő* trbMfunk.

Next