Pesti Hírlap, 1914. február (36. évfolyam, 41-51. szám)

1914-02-17 / 41. szám

1914. február 17., kedd ___________Pesti Hírlap___________ nem szántották le kettőre, mint Győr vármegyéét. Esztergomban a munkapártnak jelenleg két ke­rülete van és csak egy függetlenségi, tehát a megyét jobban lehet munkapártinak nevezni. Ezután azt állitja Tisza, hogy a munkapárt­nak úgy Mosonyban, mint Győrben és Eszter­gomban — hozzáteszi itt, hogy a város nélkül, egyenesen az olvasó megtévesztése végett — csu­pán egy-egy képviselője van. De elhallgatja nagy bölcsen azt, hogy Győr megyében a két független­ségi kerület közül az egyiket megszünteti, ami a munkapártnak haszon, míg Moson megyében, ahol most véletlenül csak egy kormánypárti van, a másik pártonkívü­li, emelte a kerületek létszá­mát kettőről háromra. Ez is igazságtalanság a színmagyar Győr vármegyével szemben. Most a magyaróvári kerületet Giesswein Sándor párton­­kívüli képviseli, a zurányi kerületet Czemi Ká­roly munkapárti. Hogy dolgozott a kormány az új beosztással? A magyaróvári pártonkívü­li ke­rület megmaradt teljesen érintetlenül, a zurá­­nyi munkapárti kerületet pedig kettéosztották a nezsideri és rajkai járásokra. Így lett az egy biztos munkapárti kerü­letből két föltétlenül biz­tos munkapárti kerület, hiszen a megbízható né­met elem van mindkét járásban töbségben. Kü­lönben Giesswein Sándor sem számítható az el­lenzékhez teljesen, mert az ellenzéki néppártból már régen kilépett és a kerület egyedül az 5 sze­mélyéhez van kötve. Mihelyt megkapja a püspök­­süveget, a kerület is átvándorol a munkapárti leltárba. Különben is tudhatja jól Tisza István, h­ogy a magyaróvári kerület régebben is, a bol­dogult szabadelvű párt idejében is biztos leltári mameluk-kerület volt. A magyaróvári járás csak a legutolsó népszámlálás alkalmával lett magyar többségű, mert Moson és Magyaróvár nagyköz­ségek német lakossága erősen magyarosodott De csak nyelvben. A függetlenségi törekvéstől azon­ban, ami a fajmagyarság veleszületett érzése és tulajdonsága, még távol áll. Ha Giesswein Sán­dor nem lép föl, ami könnyen megeshetik, úgy ez a kerület is a munkapárt leltárába jut. Hát nem a munkapárt érde­kében emelte Tisza Mo­­sonban háromra a kerületek számát és nem­e ugyancsak pártérdekből szállította le Győr vár­­megye kerületeinek számát kettőre? Győr vármegye vidéki kerületeinek nagyobb voltát Tisza István szerint ellensúlyozza az a körülmény, hogy a mindössze 5700 választóval biró város, t­i. Győr városa, két kerületet kap, míg Brassó vármegyének azért van látszólag sok képviselője, — mondja Tisza, — mert Brassó város megtartotta a régi két kerületét és így a vármegye többi részére csak három jut, így ér­vel Tisza. Hogy milyen vakmelűen perfid, téves, sőt uramfia! még véletlenül sem helyezkedik az igazság és méltányosság becsületes álláspontjá­ra. Íme a tiszta igazság, amit semmiféle rabu­­lisztikával megcáfolni nem lehet: Győr városának 42.589 polgári lakosa van, míg Győr­ vármegyének 91.884, tehát összesen 184.478, úgy a város, mint a vármegye két-két kerületet kap. Eddig a megyének három, a vá­rosnak egy kerülete volt. Tehát tulajdonképen megmarad a régi kerületek száma, mert amit Tisza a megyétől elvett, azt a városnak adta. A megyét és várost együttvéve átlag 33.618 lélekre jutna egy-egy képviselőválasztó kerület. Hogy dolgozott itt a pártérdek? A megyében egy füg­getlenségi kerületet megszüntetett, ellenben Győr városában, amelyet most is munkapárti képvisel, két kerületet csinált, természetesen a munkapárt előnyére és nem hátrányára. Ezzel szemben Brassó városának 38.999 lakosára jut két kép­viselő, míg a megye többi részének 59.458 lako­sára jut három képviselő. Hol itt az igazság, az arányosság, hol itt a magyarság védelme? Brassó vármegyének eddig is négy biztos kor­mánypárti kerülete volt, amelyeknek számát le kellett volna szállítani az igazság szerint kettőre, még méltányos eljárás mellett is háromra, de mi történt? Tisza felemelte ötre, csak azért, mert mind az öt biztos leltári kerület. Hát nem igaz­ságtalanság ez? És nem-e a magyarság hátrá­nya, nyilvánvaló háttérbe szorítása és a szászok érdekének a szolgálata? Udvarhely­ vármegyében Tisza állítása sze­rint két kerületben győzött a függetlenségi párt. Erre nagy garral mutat rá a miniszterelnök. A Székelyudvarhely városi és a székelyudvarhelyi vidéki kerületben ez a mostani állapot. Az új be­osztás szerint azonban mit csinál a törvényjavas­lat? Székelyudvarhely város mint önálló kerület megszűnik és a vidéki kerülettel, tehát két füg­getlenségi kerületből lesz egy. Itt is téved Tisza. Készakarva téved. A várost Valencsik Ferenc, a vidéket Kállai Tamás képviseli. Ez utóbbi pedig köztudomás szerint nem függetlenségi, hiszen dezertált a függetlenségi pártból. Tisza István is nagyon jól tudhatja ezt. Hasonlóképen van Há­romszék­ vármegyében is, ahol Kézdivásárhely városi és Kézdivásárhely vidéki kerület van. A várost Ráth Endre, a vidéket Polónyi Dezső kép­viseli. Most mind a kettő függetlenségi. Ebből a két ellenzéki kerületből az új beosztás szerint egy lesz. Polónyi és Ráth Endre felléphetnek egymás ellen, így állítja be Tisza az új kerületi beosz­tásban a munkapárt érdekét. Mindkét kerületet nagy kegyesen meghagyja függetlenséginek, azonban az egyiket megszünteti, illetve beol­vasztja a másikba. Ugy­e, ez se a munkapárt ér­dekéből történt? Függetlenségi megyének teszi meg a cikkem állítólag Komáromot, holott a négy képviselő kö­zül most ma három munkapárti. Ez igaz ugyan, de a megye maga függetlenségi érzelmű és a leg­közelebbi választáson ezt Tisza István is ta­pasztalni fogja. Különben, ha Tisza vette volna magának a fáradságot és meg akart volna győ­ződni Komárom vármegye politikai hitvallásáról, a régi választásokból láthatta volna, hogy több­ször győzött a megyei kerületekben a független­ségi párt, mint a régi szabadelvű párt. Azt mondja végül Tisza, hogy Vas megye előnyben részesült a függetlenségi Zalamegye mellett, holott Vas­ vármegye tíz kerülete közül hat ellenzéki, Zalamegye kilenc kerületéből pedig csak hat. Ez sem egészen így áll, mert Vas me­gyében Szombathelyen Székely Ferencet, akit most az ellenzékhez számít és valóban oda is tar­tozik, a munkapárt programmjával választották meg, Széll Kálmánt pedig pártonkívü­li pro­grammal választották meg a szentgotthárdi ke­rületben. De Tisza István ezeket a kerületeket is az ellenzékének számítja most, holott kormány­­párti volt és lesz mind a kettő, csak most a kép­viselőnek a személye nem az. Zalában is a pár­tonkívü­li programmal megválasztott Darányi Ig­nácot ellenzékinek számítja, holott a tapolcai ke­rület kormánypárti volt mindenkor és csak egy­szer győzött, akkor is csak időközi választáson néhány szótöbbséggel a függetlenségi párt Kos­suth Ferenc nevével, annak Olaszországból tör­tént hazajövetele után. De már a következő vá­lasztáson ismét a kormánypárt győzött a kerület­ben. Ha nem kézenfekvő igazság az, hogy a 46.400 lelket számláló Zala kapjon tizenegy, míg a csak 43.300 népességű Vasvármegye tíz kerü­letet és nem megfordítva, mint ahogy a kormány csinálta, akkor mi az igazság Tisza szerint? Megmondom: egyedül a munkapárt érdeke. Zalá­ban 74% a magyarság és 19% horvát, ellenben Vasvármegyében csak 57% a magyar, 27% a né­met, a Tisza szerint megbízható elem és 16% a vend és horvát. Tehát a magyarabb és népesebb Zala­ vármegyével szemben a kevesebb népességű és több nemzetiségű, amelyek Tisza szerint meg­bízhatóbb elemek a magyarságnál, a nemzetiségi Vas­ vármegyének kellett kedveznie — itt is a munkapárt érdekében. Ilyen a Tisza István igazsága és így lehet építeni rá munkapárti többséget. Tisza az én ko­moly adatokon épült cikkemben gerendának látja meg a látszólagos tévedés szálkáját is és ezzel akart cáfolni, ellenben nem látja meg a saját sze­mében, a saját törvényjavaslatában az igazságta­lanságok, jogtalanságok s aránytalanságok óri­ási gerendatömegét. Mert ő mindent a saját párt­érdekének szemüvegén keresztül néz és lát. Ilyen a Tisza és ilyen a munkapárt igazsága! Magyar őrszem. A helyzet. (Az ellenzék hármas támadása a kormány ellen. — Praeiudiusu a komité tárgyalásaihoz.) A Ház kedden megkezdi a választókerületi javaslat tárgyalását, melyen az ellenzék is részt fog venni, hogy a legélesebb bírálatban részesítse a kormány magyarüldöző és a mun­kapárt érdekét szolgáló legújabb alkotását. De az ellenzék támadásának nemcsak ez az egy iránya lesz, mert a napirenden levő javaslat mellett az ellenzék gondoskodni fog a­rról, hogy más kérdések is napirendre kerüljenek. A képviselőház elnöksége ellen irányuló bizalmatlansági indítványt az összes ellenzéki pártok nevében Mezőssy Béla fogja beterjeszte­ni. Szerdán pedig két interpelláció keretében napirendre kerül ismét a margitszigeti panama s a kormány korrupciójának egy másik fejezete is, a kitartott kormánylapok ügye. Arról a mellékvágányról, melyre a mar­gitszigeti panamát Tisza István tolta a Ház legutóbbi ülésén, az ellenzék távollétében, vissza fog kerülni ez az ügy ismét a fősinpárra. Tisza mindig csak az ellenzék távollétében mer tagá­ban prédikálni, valahányszor az ellenzék a Házban van, Tisza Istvánról és a munkapártról rongyokban foszlik le a közerkölcs ... Az el­lenzék vissza fogja tolni a fővágányra a mar­gitszigeti panamát, meg fogja kérdezni Tiszá­tól, mi van a Jeszenszky által a pártkassza cél­jaira fölvett 1.400.000 koronával, mert a meg­­vesztegetettség tényét nem lehet eltörölni azzal, ha visszafizetik a pénzt. A munkapárti közfelfogás azt a tételt, hogy „lophatsz, csak men ne tudják“ — nagyon szeretné megtoldani azzal, hogy „ha pedig már megtudlak, akkor fizesd vissza a pénzt és tégy úgy, mintha mi sem történt­e■olna”. Az ellen­zék meg fogja kérdezni Tiszától, hogy szándé­kában van-e egy büntető­novellát sürgősen be­nyújtani, melyben ezt a köztisztességről való legmodernebb fölfogás­ kodifikálná és pedig minden tolvajra érvényes h­atálylyal. S ha már épen jónak látta Tisza, hogy a margitszigeti panamával kapcsolatosan a sajtó legális hirdetésüzleteit is szóba hozza, akkor az ellenzék számon fogja tőle kérni azokat a száz­ezreket, melyeket a miniszterelnöki sajtóiroda fizetett ki a kormánypárti lapok kiadóinak és azokat a tízezreket, melyeket a legtöbbet hará­csolt kormánypárti lap szerkesztőjének az adós­ságaira utalt ki ... Ha Tiszának úgy tetszett, hogy az ellenzéki lapok legális hirdetés-üzleteit a Házban szóvátegye, akkor az ellenzék köve­telni fogja Tiszától, támaszkodva egy ma is ér­vényes házhatározatra, hogy a margitszigeti társaság hirdetés-üzlete után a Ház előtt be­számoljon a miniszterelnöki sajtóiroda hirdetés­­üzletéről is, beszámoljon arról, hogy hány százezrébe került eddig az adófizetőknek a mun­ka­párt negyedféléves uralmának dicsérete a munkapárti sajtóban és hogy mi a taksája azoknak a hirdetéseknek, melyeket a kormány lapjai az első oldalaikon szoktak elhelyezni. Ezen a héten tehát hármas ellenzéki ostro­mot fog átélni a munkapárt. A választókerületi javaslat kapcsán meg fogja világítani az ellen­zék a kormány nemzetiségekkel paktáló, ma­gyarüldöző politikáját; a házelnökség ellen irányuló bizalmatlansági indítványnyal meg fogja bélyegezni az ellenzék a munkapárti erő­szak rendszerét, és az interpellációkkal napi­rendre fogja hozni újra az örök témát, a kor­mányzat végletekig züllött korruptságát . . . Magyarüldözés, erőszak és korrupció: ez a Tisza István, ez a munkapárt szentháromsága. * A magyar parlament ülésezéseivel egy­idejűleg megkezdi tárgyalásait a Tisza által .

Next