Pesti Hírlap, 1914. február (36. évfolyam, 41-51. szám)
1914-02-17 / 41. szám
1914. február 17., kedd ___________Pesti Hírlap___________ nem szántották le kettőre, mint Győr vármegyéét. Esztergomban a munkapártnak jelenleg két kerülete van és csak egy függetlenségi, tehát a megyét jobban lehet munkapártinak nevezni. Ezután azt állitja Tisza, hogy a munkapártnak úgy Mosonyban, mint Győrben és Esztergomban — hozzáteszi itt, hogy a város nélkül, egyenesen az olvasó megtévesztése végett — csupán egy-egy képviselője van. De elhallgatja nagy bölcsen azt, hogy Győr megyében a két függetlenségi kerület közül az egyiket megszünteti, ami a munkapártnak haszon, míg Moson megyében, ahol most véletlenül csak egy kormánypárti van, a másik pártonkívüli, emelte a kerületek létszámát kettőről háromra. Ez is igazságtalanság a színmagyar Győr vármegyével szemben. Most a magyaróvári kerületet Giesswein Sándor pártonkívüli képviseli, a zurányi kerületet Czemi Károly munkapárti. Hogy dolgozott a kormány az új beosztással? A magyaróvári pártonkívüli kerület megmaradt teljesen érintetlenül, a zurányi munkapárti kerületet pedig kettéosztották a nezsideri és rajkai járásokra. Így lett az egy biztos munkapárti kerületből két föltétlenül biztos munkapárti kerület, hiszen a megbízható német elem van mindkét járásban töbségben. Különben Giesswein Sándor sem számítható az ellenzékhez teljesen, mert az ellenzéki néppártból már régen kilépett és a kerület egyedül az 5 személyéhez van kötve. Mihelyt megkapja a püspöksüveget, a kerület is átvándorol a munkapárti leltárba. Különben is tudhatja jól Tisza István, hogy a magyaróvári kerület régebben is, a boldogult szabadelvű párt idejében is biztos leltári mameluk-kerület volt. A magyaróvári járás csak a legutolsó népszámlálás alkalmával lett magyar többségű, mert Moson és Magyaróvár nagyközségek német lakossága erősen magyarosodott De csak nyelvben. A függetlenségi törekvéstől azonban, ami a fajmagyarság veleszületett érzése és tulajdonsága, még távol áll. Ha Giesswein Sándor nem lép föl, ami könnyen megeshetik, úgy ez a kerület is a munkapárt leltárába jut. Hát nem a munkapárt érdekében emelte Tisza Mosonban háromra a kerületek számát és neme ugyancsak pártérdekből szállította le Győr vármegye kerületeinek számát kettőre? Győr vármegye vidéki kerületeinek nagyobb voltát Tisza István szerint ellensúlyozza az a körülmény, hogy a mindössze 5700 választóval biró város, ti. Győr városa, két kerületet kap, míg Brassó vármegyének azért van látszólag sok képviselője, — mondja Tisza, — mert Brassó város megtartotta a régi két kerületét és így a vármegye többi részére csak három jut, így érvel Tisza. Hogy milyen vakmelűen perfid, téves, sőt uramfia! még véletlenül sem helyezkedik az igazság és méltányosság becsületes álláspontjára. Íme a tiszta igazság, amit semmiféle rabulisztikával megcáfolni nem lehet: Győr városának 42.589 polgári lakosa van, míg Győr vármegyének 91.884, tehát összesen 184.478, úgy a város, mint a vármegye két-két kerületet kap. Eddig a megyének három, a városnak egy kerülete volt. Tehát tulajdonképen megmarad a régi kerületek száma, mert amit Tisza a megyétől elvett, azt a városnak adta. A megyét és várost együttvéve átlag 33.618 lélekre jutna egy-egy képviselőválasztó kerület. Hogy dolgozott itt a pártérdek? A megyében egy függetlenségi kerületet megszüntetett, ellenben Győr városában, amelyet most is munkapárti képvisel, két kerületet csinált, természetesen a munkapárt előnyére és nem hátrányára. Ezzel szemben Brassó városának 38.999 lakosára jut két képviselő, míg a megye többi részének 59.458 lakosára jut három képviselő. Hol itt az igazság, az arányosság, hol itt a magyarság védelme? Brassó vármegyének eddig is négy biztos kormánypárti kerülete volt, amelyeknek számát le kellett volna szállítani az igazság szerint kettőre, még méltányos eljárás mellett is háromra, de mi történt? Tisza felemelte ötre, csak azért, mert mind az öt biztos leltári kerület. Hát nem igazságtalanság ez? És nem-e a magyarság hátránya, nyilvánvaló háttérbe szorítása és a szászok érdekének a szolgálata? Udvarhely vármegyében Tisza állítása szerint két kerületben győzött a függetlenségi párt. Erre nagy garral mutat rá a miniszterelnök. A Székelyudvarhely városi és a székelyudvarhelyi vidéki kerületben ez a mostani állapot. Az új beosztás szerint azonban mit csinál a törvényjavaslat? Székelyudvarhely város mint önálló kerület megszűnik és a vidéki kerülettel, tehát két függetlenségi kerületből lesz egy. Itt is téved Tisza. Készakarva téved. A várost Valencsik Ferenc, a vidéket Kállai Tamás képviseli. Ez utóbbi pedig köztudomás szerint nem függetlenségi, hiszen dezertált a függetlenségi pártból. Tisza István is nagyon jól tudhatja ezt. Hasonlóképen van Háromszék vármegyében is, ahol Kézdivásárhely városi és Kézdivásárhely vidéki kerület van. A várost Ráth Endre, a vidéket Polónyi Dezső képviseli. Most mind a kettő függetlenségi. Ebből a két ellenzéki kerületből az új beosztás szerint egy lesz. Polónyi és Ráth Endre felléphetnek egymás ellen, így állítja be Tisza az új kerületi beosztásban a munkapárt érdekét. Mindkét kerületet nagy kegyesen meghagyja függetlenséginek, azonban az egyiket megszünteti, illetve beolvasztja a másikba. Ugye, ez se a munkapárt érdekéből történt? Függetlenségi megyének teszi meg a cikkem állítólag Komáromot, holott a négy képviselő közül most ma három munkapárti. Ez igaz ugyan, de a megye maga függetlenségi érzelmű és a legközelebbi választáson ezt Tisza István is tapasztalni fogja. Különben, ha Tisza vette volna magának a fáradságot és meg akart volna győződni Komárom vármegye politikai hitvallásáról, a régi választásokból láthatta volna, hogy többször győzött a megyei kerületekben a függetlenségi párt, mint a régi szabadelvű párt. Azt mondja végül Tisza, hogy Vas megye előnyben részesült a függetlenségi Zalamegye mellett, holott Vas vármegye tíz kerülete közül hat ellenzéki, Zalamegye kilenc kerületéből pedig csak hat. Ez sem egészen így áll, mert Vas megyében Szombathelyen Székely Ferencet, akit most az ellenzékhez számít és valóban oda is tartozik, a munkapárt programmjával választották meg, Széll Kálmánt pedig pártonkívüli programmal választották meg a szentgotthárdi kerületben. De Tisza István ezeket a kerületeket is az ellenzékének számítja most, holott kormánypárti volt és lesz mind a kettő, csak most a képviselőnek a személye nem az. Zalában is a pártonkívüli programmal megválasztott Darányi Ignácot ellenzékinek számítja, holott a tapolcai kerület kormánypárti volt mindenkor és csak egyszer győzött, akkor is csak időközi választáson néhány szótöbbséggel a függetlenségi párt Kossuth Ferenc nevével, annak Olaszországból történt hazajövetele után. De már a következő választáson ismét a kormánypárt győzött a kerületben. Ha nem kézenfekvő igazság az, hogy a 46.400 lelket számláló Zala kapjon tizenegy, míg a csak 43.300 népességű Vasvármegye tíz kerületet és nem megfordítva, mint ahogy a kormány csinálta, akkor mi az igazság Tisza szerint? Megmondom: egyedül a munkapárt érdeke. Zalában 74% a magyarság és 19% horvát, ellenben Vasvármegyében csak 57% a magyar, 27% a német, a Tisza szerint megbízható elem és 16% a vend és horvát. Tehát a magyarabb és népesebb Zala vármegyével szemben a kevesebb népességű és több nemzetiségű, amelyek Tisza szerint megbízhatóbb elemek a magyarságnál, a nemzetiségi Vas vármegyének kellett kedveznie — itt is a munkapárt érdekében. Ilyen a Tisza István igazsága és így lehet építeni rá munkapárti többséget. Tisza az én komoly adatokon épült cikkemben gerendának látja meg a látszólagos tévedés szálkáját is és ezzel akart cáfolni, ellenben nem látja meg a saját szemében, a saját törvényjavaslatában az igazságtalanságok, jogtalanságok s aránytalanságok óriási gerendatömegét. Mert ő mindent a saját pártérdekének szemüvegén keresztül néz és lát. Ilyen a Tisza és ilyen a munkapárt igazsága! Magyar őrszem. A helyzet. (Az ellenzék hármas támadása a kormány ellen. — Praeiudiusu a komité tárgyalásaihoz.) A Ház kedden megkezdi a választókerületi javaslat tárgyalását, melyen az ellenzék is részt fog venni, hogy a legélesebb bírálatban részesítse a kormány magyarüldöző és a munkapárt érdekét szolgáló legújabb alkotását. De az ellenzék támadásának nemcsak ez az egy iránya lesz, mert a napirenden levő javaslat mellett az ellenzék gondoskodni fog arról, hogy más kérdések is napirendre kerüljenek. A képviselőház elnöksége ellen irányuló bizalmatlansági indítványt az összes ellenzéki pártok nevében Mezőssy Béla fogja beterjeszteni. Szerdán pedig két interpelláció keretében napirendre kerül ismét a margitszigeti panama s a kormány korrupciójának egy másik fejezete is, a kitartott kormánylapok ügye. Arról a mellékvágányról, melyre a margitszigeti panamát Tisza István tolta a Ház legutóbbi ülésén, az ellenzék távollétében, vissza fog kerülni ez az ügy ismét a fősinpárra. Tisza mindig csak az ellenzék távollétében mer tagában prédikálni, valahányszor az ellenzék a Házban van, Tisza Istvánról és a munkapártról rongyokban foszlik le a közerkölcs ... Az ellenzék vissza fogja tolni a fővágányra a margitszigeti panamát, meg fogja kérdezni Tiszától, mi van a Jeszenszky által a pártkassza céljaira fölvett 1.400.000 koronával, mert a megvesztegetettség tényét nem lehet eltörölni azzal, ha visszafizetik a pénzt. A munkapárti közfelfogás azt a tételt, hogy „lophatsz, csak men ne tudják“ — nagyon szeretné megtoldani azzal, hogy „ha pedig már megtudlak, akkor fizesd vissza a pénzt és tégy úgy, mintha mi sem történte■olna”. Az ellenzék meg fogja kérdezni Tiszától, hogy szándékában van-e egy büntetőnovellát sürgősen benyújtani, melyben ezt a köztisztességről való legmodernebb fölfogás kodifikálná és pedig minden tolvajra érvényes hatálylyal. S ha már épen jónak látta Tisza, hogy a margitszigeti panamával kapcsolatosan a sajtó legális hirdetésüzleteit is szóba hozza, akkor az ellenzék számon fogja tőle kérni azokat a százezreket, melyeket a miniszterelnöki sajtóiroda fizetett ki a kormánypárti lapok kiadóinak és azokat a tízezreket, melyeket a legtöbbet harácsolt kormánypárti lap szerkesztőjének az adósságaira utalt ki ... Ha Tiszának úgy tetszett, hogy az ellenzéki lapok legális hirdetés-üzleteit a Házban szóvátegye, akkor az ellenzék követelni fogja Tiszától, támaszkodva egy ma is érvényes házhatározatra, hogy a margitszigeti társaság hirdetés-üzlete után a Ház előtt beszámoljon a miniszterelnöki sajtóiroda hirdetésüzletéről is, beszámoljon arról, hogy hány százezrébe került eddig az adófizetőknek a munkapárt negyedféléves uralmának dicsérete a munkapárti sajtóban és hogy mi a taksája azoknak a hirdetéseknek, melyeket a kormány lapjai az első oldalaikon szoktak elhelyezni. Ezen a héten tehát hármas ellenzéki ostromot fog átélni a munkapárt. A választókerületi javaslat kapcsán meg fogja világítani az ellenzék a kormány nemzetiségekkel paktáló, magyarüldöző politikáját; a házelnökség ellen irányuló bizalmatlansági indítványnyal meg fogja bélyegezni az ellenzék a munkapárti erőszak rendszerét, és az interpellációkkal napirendre fogja hozni újra az örök témát, a kormányzat végletekig züllött korruptságát . . . Magyarüldözés, erőszak és korrupció: ez a Tisza István, ez a munkapárt szentháromsága. * A magyar parlament ülésezéseivel egyidejűleg megkezdi tárgyalásait a Tisza által .