Pesti Hírlap, 1914. május (36. évfolyam, 115-127. szám)

1914-05-16 / 115. szám

A Pesti Hírlap 1914. május 16., szombat. Az érthető, hogy a hivatalos fogadások esetén az illető állam nagykövete szerepet kap a fogadás­nál, hiszen ez természetes is. De mikor­ egy előkelő idegent akar fogadni az államfő, a nagykövetség­nek csak akkor van szerepe, ha erre egyenesen fel­hívják. Vagy csak nem akarják azt mondani, hogy Korfu szigetén a német császár Andrássyt a mon­archia diplomáciájának közbenjárására fogadta? * 1Andrássy és Károlyi a választókerületi puccsról Megemlékez­tünk a kormánynak arról az ■eljárásáról, hogy meglepetésszerűen napirendre tűzte péntekre a választókerületi beosztásról szó­ló miniszteri rendeletet, úgy hogy az ellenzék­nek nem volt módjában a képviselőházi tiltako­zásra felkészülni. Sándor János belügyminisz­ter ugyan védekezni próbált a Házban ez ellen a vád ellen, de hogy mennyire sikertelenül, azt gróf Andrássy Gyula és gróf Károlyi Mihály alábbi nyilatkozatai is igazolják: Gróf Andrássy Gyula: Most sem tudom a célját annak, hogy miért kellett a belügyminisz­ter rendeletét a képviselőházban tárgyalás alá bocsátani. Véleményem szerint a törvény felha­talmazása alapján kibocsátott belügyminiszteri rendelet már a képviselőházba való bemutatásá­val érvénybe lépett, a jelen esetben pedig úgy tudom, hogy már végrehajtás alatt is van a ren­delet és ennek alapján alakítják meg a szavazó­köröket, úgy­hogy a mai tárgyalás jelentősége előttem érthetetlen. A képviselőház ugyan utólag felelősségre vonhatja a kormányt a rendelet he­lyessége szempontjából, de ez magát a rendele­tet érvénytelenné alig teheti.­­ Azon természetes érdeklődésh­iány mel­lett, amelyet az ország a munkapárti klub mű­ködése iránt, amely most a képviselőház helyett működik, tanusít, észrevétlenül csúszott át a­ bel­ügyminiszteri rendelet a bizottsági tárgyaláson és ez is ok arra, hogy az ellenzék a meglepetés­szerűen kitűzött rendelet tárgyalásában nem vesz részt. Gróf Károlyi Mihály: ügy a kerületek be­osztásáról szóló törvény, mint a belügyminisz­ternek erre vonatkozó rendelete az egész kérdést pártpolitikai, sőt párthatalmi szempontból kezel­te, úgy­hogy annak mai tárgyalásán sem remél­hetett az ellenzék a tekintetben semmit, hogy a kerületek beosztása az igazságnak, a méltányos­ságnak és a magyar nemzet érdekeinek megfele­lően történjék. De különben, minthogy az ellen­zék ettől a kormánytól ilyenre még csal, nem is reflektál, azért is nem vett részt az ellenzék a törvényjavaslat kétségkívül váratlanul kitűzött tárgyalásában, mert az egész kérdést elintézett­­nek tekintette a törvényjavaslat tárgyalásakor és az egyes községeknek a munkapárti érdekeket szolgáló beosztását nem tekintheti olyan elvi kérdésnek, amelynél szükségét látta volna annak, hogy az ország közvéleményét a maga állás­pontjáról a képviselőházban is felvilágosítsa. A magyar delegációból. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság négy egyesült albizottsága pén­teken délután 4 órakor gróf Cziráky Antal elnök­­lesével ülést tartott, amelyen a közös minisztériu­mok részéről lovag Bilinski Leo közös pénzügymi­niszter, lovag Krobatin­cs- és kir. hadügyminisz­ter, dr Thallóczy Lajos v. b. t. t. osztályfőnök, dr Kuh-Chrobak Pál, báró Klimburg Ottó, dr Sza­­lay László osztályfőnökök, fogarasi Tamássy Ár­pád altábornagy, közös hadügyminisztériumi osz­tályfőnök, gróf Wickenburg Márk külügyi osz­tályfőnök és gróf Szapáry Tibor udvari és minisz­teri tanácsos; a magyar kormány részéről gróf Tisza István miniszterelnök és Teleszky János pénzügyminiszter volt jelen. Gróf Cziráky Antal elnök az ülést meg­nyitván, báró Pap Géza előadó mindenekelőtt utal arra, hogy a Boszniában és Hercegovinában lévő j­sapatok, parancsnokságok és intézetek költségei, amelyeket az előző években a négy egyesült albi­zottság külön tárgyalt, most a hadügyi rendes költségvetésbe osztatván be, azok felett a hadügyi albizottság már határozott. Ismerteti ezután a kö­zös pénzügyminiszternek Bosznia és Hercegovina közigazgatására vonatkozó jelentését és a követ­kező kérdéseket intézi a pénzügyminiszterhez: Mily stádiumban van a vasútépítés kérdése, mely vasúti vonalak építése, milyen árban és minő ál­lampolgároknak adatott már ki? Mi a terve a még ki nem adott, vasútvonalak­ építésére nézve? Bár a vasútépítési kölcsönt aránylag igen­ előnyös felté­telekkel szerezte meg a pénzügyminiszter, kérdi, miért tartotta szükségesnek, hogy a további, vala­mint a beruházásokra, szükséges kölcsönök tekin­tetében a teljesen szabad kezet magának ne tartsa fenn? Kéri továbbá a bosnyák vasút tarifának Ma­gyarországra nézve az egyenlő elbánás elvét érvé­nyesítő megállapítását, szemben a jelenlegi hely­zettel, mely Ausztriával szemben reánk hátrányos. Az össztarifa szempontjából kéri a kérdés meg­ítélését. E kérdésekre az albizottságot megnyugta­tó választ óhajt hallani a pénzügyminisztertől. Báró Nikolics Vladimir tudni szeretné, mi­lyen stádiumban van az u. n. boszniai nyelvkér­dés, melynek nem csekély befolyása van a politi­kai viszonyoknak ezen nemzetiségi szempontból teljesen egyöntetű, homogén országban való fej­lődésére. Továbbá kéri annak közlését, hogy az autoch­ton elem milyen százalékban van képvisel­ve az állami hivatalokban, illetve, az ország, köz­­igazgatásában, s mi az oka annak, hogy harminc­öt­ év óta, amióta monarchiánk vezeti Bosznia és Hercegovina közigazgatását, nem­ sikerült az or­szág fiaiból megfelelő számút növelni a közhivata­lok és a közigazgatás részére. Miklós Ödön részletesebben foglalkozik a kmetmegváltás kérdésével. Sajnálja, hogy az nem halad az eredetileg óha­jtott és, szándékolt mérték­ben előre. Az 1910. évi statisztika körülbelül 111,100 oly családot mutatott fel, mely megvál­tásra jogosult, azonban 1879 óta máig mindösz­­sze 5821 család telke váltatott meg. Ha látjuk, hogy eddig az egész mennyiségnek 5 százalékát sem váltották meg, akkor bajosan fogják húsz év alatt az összes telkeket megválthatni. Ha éven­ként tíz milliónál több nem folyósítható­ erre a célra, akkor ez Prokrustes-ágyat jelent a kérdés­re nézve, mert akkor csak különös protekció révén lehet a megváltáshoz jutni. Emlékeztet arra, milyen élénk kapcsolat állott fent kulturális és a mezőgazdasági téren Magyarország és Bosznia­­- Hercegovina,­között évh­rlddeken keresztül, ami­dőn annyi szellemi erőt szolgáltatott Magyaror­szág Bosznia-Hercegovinának és ezzel alapjait rakta le kulturális és­ gazdasági megerősödésének. Úgy látszik, újabban vagy annyira megerősödött már Bosznia-Hercegovina, hogy nincs többé a magyar intelligenciára szüksége, vagy egyszerűen nem veszik azt többé igénybe, legalább is igen ke­vés súlyt helyeznek arra az utolsó években. Elnök ezután az általános vitát bezárta. Lovag Bilinski közös pénzügyminiszter vála­szában kijelenti, hogy eddig nem volt módja a tör­vényben előírt kmetkötelezettségeket financírozni. Eddig már a harmadik esztendeje bankelőlegekkel dolgoznak, amelyek drágák és ezért nem biztatnak a megváltás gyorsítására. Ha helyes a számítás, hogy az egész megváltandó, kiettőke 140 millió ér­téket reprezentál, úgy 14—16 esztendő alatt lehet elkészülni a megváltással. A bosnyák-hercegovinai paraszt ez idő szerint, a törvény értelmében 4 és fél százalékot fizet a megváltási kölcsön után és az amortizációs quotáért. Hogy a kamatokat a tarto­­mánygyűlés vegye át,­ arról csak akkor lehet be­szélni, ha a tartománygyűlési többség kötelezi ma­gát junku­m azokat az adótörvényeket megalkotni, melyek a kamatok fedezésére szükségesek. Ami az új vasútvonalat illeti, a vasútépítkezéseket lehető­leg annak az államnak ipara kapja, amelynek ér­dekszférájába az illető vasút esik, ebben az esetben tehát a Samac—Doboj vasút építése magyaroknak, a Banjaluka—Jajce az osztrák iparnak jutna. A tarifakérdésben nagyon sokszor hall magyar rész­ről panaszokat, hogy igazságtalanságok történnek Magyarország kárára. Nem hiszi ugyan, hogy ez így van, de elejét akarja venni a panaszoknak az­által, hogy talán a legközelebbi delegációs ülésezé­sen kérni fogja a magyar delegációt, jelöljön ki több tagot, akik a közös pénzügyminisztérium és a bosnyák tartományi kormány szakreferenseivel együtt megvizsgálják a panaszokat. Ha igazságta­lanság történik, azt meg kell szüntetni, mert iga­zán nem tudnám, miért épen a magyar államnak okozzak gazdasági igazságtalanságot. Most csak azt az egyet mondhatom: károsítani nem akarunk sen­kit. Ha a boszniai háreme magasabb, mint a ma­gyarországi, úgy ez természetes, mert hiszen Ma­gyarország kultúrailag előrehaladottabb és a kul­túra mérvének megfelelően e tarifákat illetőleg is jobban le lehet menni. A kérdés azonban nem így áll, hanem arról van szó, vajon a bosnyák bárómé keretében Magyarországot Ausztriával összehason­lítva éri-e igazságtalanság és ha ez így van, akkor azt természetesen meg kell szüntetni. (Élénk he­lyeslés.) Ami a nyelvkérdést illeti, a két kormány hozzájárult ahhoz, hogy a tartománygyűlésen olyan törvényjavaslatot nyújtsak be, amely szerint a vas­utak kivételével belső és külső hivatalos nyelvként a szerb-horvát nyelv állapíttatik meg. A magyar és német nyelv jogai ellenben teljesen megóvatnak. A bosnyák hatóságoknak a magyar hatóságokkal való levelezése magyar, az osztrákokkal való levelezése pedig német nyelven fog történni, a Magyarorszá­gon lakó magyar állampolgárok beadványai ma­gyar, az osztrák állampolgárokéi német nyelven fognak megválaszoltatni. Báró Pap Géza előadó felszólalása után a* Ülés véget ért. * Hírek gróf Czernin bukásáról. JÜ — ., A Zeit budapesti értesülése szerint gróf Czernin bukaresti követ távozása befejezett do­log. Már februárban komolyan szóba került, hogy elhagyja állását, de politikai és diplomáciai okok miatt egy ideig késedelmet szenvedett a visszahívása. Azóta a monarchiának Romániá­hoz való viszonya csak rosszabbodott és a gróf Czernin missziójához fűzött remények nem vál­tak be. Itteni körökben azt hiszik, hogy Czernin helyére egy magyar diplomatát fognak Bukarest­ibe küldeni. * A Tisza-Rakovszky affaire. — Rakovszky megbízottai becsü­letbiróságot­ kérnek. — A Tisza—Rakovszky­ affairében ma foly­tatódtak a tárgyalások, de egyelőre eredmény nélkül, mert a megbízottak nem tudták még megtalálni az elintézés módját. Rakovszky se­gédei föltétlenül azt kívánják, hogy becsület­bíróság döntse el azt, hogy van-e Tiszának el­intézetlen ügye, vagy sem; mert az, hogy Po­­lónyi Dezsőnek Gerő Vilmossal elintézetlen ügye neves, immár tisztázottnak tekinthető ama jegyzőkönyv alapján, amelyet alább is közlünk. A megbízottak a legszigorúbb titoktar­tás mellett folytatják a tárgyalásokat és így csak külsőségekből lehet arra következtetni, hogy az affaireben katonai becsületbíróság szerepe is szóba kerülhetett, amit ellenzéki po­litikai körökben nagyon helytelenítenek. Vi­szont a munkapárton nem győzik eléggé hely­teleníteni azt, hogy Tisza lovagiassági mániá­ja miatt ilyen ferde helyzetbe jutott, amely reá és a pártra politikailag is kellemetlenné válhatik. Az affaire-ra vonatkozó újabb híreinket­ itt adjuk: Tiszaiék ellenzik a becsü­letbíróságot.­­A csütörtök éjszakai tanácskozások, amint a Pesti Hírlap már jelentette, eredménytelenül szakadtak félbe, mert Rakovszky István megbí­zottai a lovagias elégtétel fölajánlása után kije­lentették, hogy annak vizsgálatába, vajon történt-e sértés Rakovszky részéről vagya sem, mindaddig nem mehetnek bele, amíg gróf Tisza Istvánnak Polónyi Dezsővel való ügye rendezve nincs. Ti­sza segédei mindenképen ki akarták kapcsolni a tárgyalásból a Polónyi-ügyet, Rakovszky segé­dei azonban erre nem voltak hajlandók és kije­lentették, hogy becsületbiróság döntését óhajtják kikérni arra vonatkozólag, hogy az az ügy, amelyre Rakovszky a Tisza által kifogásolt köz­beszólásra célzott és amely miatt Tisza elégtételt kér, rendezve van-e, vagy nincs? Annál is inkább követelték a Polónyi—Ti­­sza-ügy szabályszerű elintézését, mert tulajdon­képen Rakovszky Istvánnak a Polónyi-ügyre tör­tént célzása miatt kér Tisza István magyaráza­tot, illetőleg elégtételt, ennek az ügynek a tisz­tázása tehát az ügy tárgyi elintézése szempont­jából is kívánatos, sőt szükséges. A miniszter­­elnök megbízottai ezt nem akarták elfogadni, mert gróf Tisza István nem hajlandó a kérdést be­csületbiróság döntése alá bocsátani, ellenben ők maguk személyi felelősséget vállalnak megbízó­jukért. A délelőtti tanácskozások. A késő éjjel félbeszakított tanácskozásokat pénteken délelőtt folytatták Rakovszky és Tisza megbízottai. Délelőtt tíz órakor a Nemzeti Ka­szinó kis tanácskozási termében összeültek Win­­dischgraetz Lajos herceg és őrgróf Pallavicini György, Odescalch­i Géza herceg és gróf Cseko­­nics Gyula és teljes ötnegyedóra hosszat tárgyal­tak egyhuzamban. Ötnegyedórai tanácskozás után, negyedti­­zenkét órakor őrgróf Pallavicini György megje­lent a kaszinó előcsarnokában. Egy ujságíró odalépett hozzá és felvilágosítást kért a tárgya­lások eredményéről. — Sajnálom, — felelte Pallavicini, — ez­úttal igazán nem mondhatok semmit

Next