Pesti Hírlap, 1914. május (36. évfolyam, 115-127. szám)
1914-05-16 / 115. szám
A Pesti Hírlap 1914. május 16., szombat. Az érthető, hogy a hivatalos fogadások esetén az illető állam nagykövete szerepet kap a fogadásnál, hiszen ez természetes is. De mikor egy előkelő idegent akar fogadni az államfő, a nagykövetségnek csak akkor van szerepe, ha erre egyenesen felhívják. Vagy csak nem akarják azt mondani, hogy Korfu szigetén a német császár Andrássyt a monarchia diplomáciájának közbenjárására fogadta? * 1Andrássy és Károlyi a választókerületi puccsról Megemlékeztünk a kormánynak arról az ■eljárásáról, hogy meglepetésszerűen napirendre tűzte péntekre a választókerületi beosztásról szóló miniszteri rendeletet, úgy hogy az ellenzéknek nem volt módjában a képviselőházi tiltakozásra felkészülni. Sándor János belügyminiszter ugyan védekezni próbált a Házban ez ellen a vád ellen, de hogy mennyire sikertelenül, azt gróf Andrássy Gyula és gróf Károlyi Mihály alábbi nyilatkozatai is igazolják: Gróf Andrássy Gyula: Most sem tudom a célját annak, hogy miért kellett a belügyminiszter rendeletét a képviselőházban tárgyalás alá bocsátani. Véleményem szerint a törvény felhatalmazása alapján kibocsátott belügyminiszteri rendelet már a képviselőházba való bemutatásával érvénybe lépett, a jelen esetben pedig úgy tudom, hogy már végrehajtás alatt is van a rendelet és ennek alapján alakítják meg a szavazóköröket, úgyhogy a mai tárgyalás jelentősége előttem érthetetlen. A képviselőház ugyan utólag felelősségre vonhatja a kormányt a rendelet helyessége szempontjából, de ez magát a rendeletet érvénytelenné alig teheti. Azon természetes érdeklődéshiány mellett, amelyet az ország a munkapárti klub működése iránt, amely most a képviselőház helyett működik, tanusít, észrevétlenül csúszott át a belügyminiszteri rendelet a bizottsági tárgyaláson és ez is ok arra, hogy az ellenzék a meglepetésszerűen kitűzött rendelet tárgyalásában nem vesz részt. Gróf Károlyi Mihály: ügy a kerületek beosztásáról szóló törvény, mint a belügyminiszternek erre vonatkozó rendelete az egész kérdést pártpolitikai, sőt párthatalmi szempontból kezelte, úgyhogy annak mai tárgyalásán sem remélhetett az ellenzék a tekintetben semmit, hogy a kerületek beosztása az igazságnak, a méltányosságnak és a magyar nemzet érdekeinek megfelelően történjék. De különben, minthogy az ellenzék ettől a kormánytól ilyenre még csal, nem is reflektál, azért is nem vett részt az ellenzék a törvényjavaslat kétségkívül váratlanul kitűzött tárgyalásában, mert az egész kérdést elintézettnek tekintette a törvényjavaslat tárgyalásakor és az egyes községeknek a munkapárti érdekeket szolgáló beosztását nem tekintheti olyan elvi kérdésnek, amelynél szükségét látta volna annak, hogy az ország közvéleményét a maga álláspontjáról a képviselőházban is felvilágosítsa. A magyar delegációból. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság négy egyesült albizottsága pénteken délután 4 órakor gróf Cziráky Antal elnöklesével ülést tartott, amelyen a közös minisztériumok részéről lovag Bilinski Leo közös pénzügyminiszter, lovag Krobatincs- és kir. hadügyminiszter, dr Thallóczy Lajos v. b. t. t. osztályfőnök, dr Kuh-Chrobak Pál, báró Klimburg Ottó, dr Szalay László osztályfőnökök, fogarasi Tamássy Árpád altábornagy, közös hadügyminisztériumi osztályfőnök, gróf Wickenburg Márk külügyi osztályfőnök és gróf Szapáry Tibor udvari és miniszteri tanácsos; a magyar kormány részéről gróf Tisza István miniszterelnök és Teleszky János pénzügyminiszter volt jelen. Gróf Cziráky Antal elnök az ülést megnyitván, báró Pap Géza előadó mindenekelőtt utal arra, hogy a Boszniában és Hercegovinában lévő jsapatok, parancsnokságok és intézetek költségei, amelyeket az előző években a négy egyesült albizottság külön tárgyalt, most a hadügyi rendes költségvetésbe osztatván be, azok felett a hadügyi albizottság már határozott. Ismerteti ezután a közös pénzügyminiszternek Bosznia és Hercegovina közigazgatására vonatkozó jelentését és a következő kérdéseket intézi a pénzügyminiszterhez: Mily stádiumban van a vasútépítés kérdése, mely vasúti vonalak építése, milyen árban és minő állampolgároknak adatott már ki? Mi a terve a még ki nem adott, vasútvonalak építésére nézve? Bár a vasútépítési kölcsönt aránylag igen előnyös feltételekkel szerezte meg a pénzügyminiszter, kérdi, miért tartotta szükségesnek, hogy a további, valamint a beruházásokra, szükséges kölcsönök tekintetében a teljesen szabad kezet magának ne tartsa fenn? Kéri továbbá a bosnyák vasút tarifának Magyarországra nézve az egyenlő elbánás elvét érvényesítő megállapítását, szemben a jelenlegi helyzettel, mely Ausztriával szemben reánk hátrányos. Az össztarifa szempontjából kéri a kérdés megítélését. E kérdésekre az albizottságot megnyugtató választ óhajt hallani a pénzügyminisztertől. Báró Nikolics Vladimir tudni szeretné, milyen stádiumban van az u. n. boszniai nyelvkérdés, melynek nem csekély befolyása van a politikai viszonyoknak ezen nemzetiségi szempontból teljesen egyöntetű, homogén országban való fejlődésére. Továbbá kéri annak közlését, hogy az autochton elem milyen százalékban van képviselve az állami hivatalokban, illetve, az ország, közigazgatásában, s mi az oka annak, hogy harmincöt év óta, amióta monarchiánk vezeti Bosznia és Hercegovina közigazgatását, nem sikerült az ország fiaiból megfelelő számút növelni a közhivatalok és a közigazgatás részére. Miklós Ödön részletesebben foglalkozik a kmetmegváltás kérdésével. Sajnálja, hogy az nem halad az eredetileg óhajtott és, szándékolt mértékben előre. Az 1910. évi statisztika körülbelül 111,100 oly családot mutatott fel, mely megváltásra jogosult, azonban 1879 óta máig mindöszsze 5821 család telke váltatott meg. Ha látjuk, hogy eddig az egész mennyiségnek 5 százalékát sem váltották meg, akkor bajosan fogják húsz év alatt az összes telkeket megválthatni. Ha évenként tíz milliónál több nem folyósítható erre a célra, akkor ez Prokrustes-ágyat jelent a kérdésre nézve, mert akkor csak különös protekció révén lehet a megváltáshoz jutni. Emlékeztet arra, milyen élénk kapcsolat állott fent kulturális és a mezőgazdasági téren Magyarország és Bosznia- Hercegovina,között évhrlddeken keresztül, amidőn annyi szellemi erőt szolgáltatott Magyarország Bosznia-Hercegovinának és ezzel alapjait rakta le kulturális és gazdasági megerősödésének. Úgy látszik, újabban vagy annyira megerősödött már Bosznia-Hercegovina, hogy nincs többé a magyar intelligenciára szüksége, vagy egyszerűen nem veszik azt többé igénybe, legalább is igen kevés súlyt helyeznek arra az utolsó években. Elnök ezután az általános vitát bezárta. Lovag Bilinski közös pénzügyminiszter válaszában kijelenti, hogy eddig nem volt módja a törvényben előírt kmetkötelezettségeket financírozni. Eddig már a harmadik esztendeje bankelőlegekkel dolgoznak, amelyek drágák és ezért nem biztatnak a megváltás gyorsítására. Ha helyes a számítás, hogy az egész megváltandó, kiettőke 140 millió értéket reprezentál, úgy 14—16 esztendő alatt lehet elkészülni a megváltással. A bosnyák-hercegovinai paraszt ez idő szerint, a törvény értelmében 4 és fél százalékot fizet a megváltási kölcsön után és az amortizációs quotáért. Hogy a kamatokat a tartománygyűlés vegye át, arról csak akkor lehet beszélni, ha a tartománygyűlési többség kötelezi magát junkum azokat az adótörvényeket megalkotni, melyek a kamatok fedezésére szükségesek. Ami az új vasútvonalat illeti, a vasútépítkezéseket lehetőleg annak az államnak ipara kapja, amelynek érdekszférájába az illető vasút esik, ebben az esetben tehát a Samac—Doboj vasút építése magyaroknak, a Banjaluka—Jajce az osztrák iparnak jutna. A tarifakérdésben nagyon sokszor hall magyar részről panaszokat, hogy igazságtalanságok történnek Magyarország kárára. Nem hiszi ugyan, hogy ez így van, de elejét akarja venni a panaszoknak azáltal, hogy talán a legközelebbi delegációs ülésezésen kérni fogja a magyar delegációt, jelöljön ki több tagot, akik a közös pénzügyminisztérium és a bosnyák tartományi kormány szakreferenseivel együtt megvizsgálják a panaszokat. Ha igazságtalanság történik, azt meg kell szüntetni, mert igazán nem tudnám, miért épen a magyar államnak okozzak gazdasági igazságtalanságot. Most csak azt az egyet mondhatom: károsítani nem akarunk senkit. Ha a boszniai háreme magasabb, mint a magyarországi, úgy ez természetes, mert hiszen Magyarország kultúrailag előrehaladottabb és a kultúra mérvének megfelelően e tarifákat illetőleg is jobban le lehet menni. A kérdés azonban nem így áll, hanem arról van szó, vajon a bosnyák bárómé keretében Magyarországot Ausztriával összehasonlítva éri-e igazságtalanság és ha ez így van, akkor azt természetesen meg kell szüntetni. (Élénk helyeslés.) Ami a nyelvkérdést illeti, a két kormány hozzájárult ahhoz, hogy a tartománygyűlésen olyan törvényjavaslatot nyújtsak be, amely szerint a vasutak kivételével belső és külső hivatalos nyelvként a szerb-horvát nyelv állapíttatik meg. A magyar és német nyelv jogai ellenben teljesen megóvatnak. A bosnyák hatóságoknak a magyar hatóságokkal való levelezése magyar, az osztrákokkal való levelezése pedig német nyelven fog történni, a Magyarországon lakó magyar állampolgárok beadványai magyar, az osztrák állampolgárokéi német nyelven fognak megválaszoltatni. Báró Pap Géza előadó felszólalása után a* Ülés véget ért. * Hírek gróf Czernin bukásáról. JÜ — ., A Zeit budapesti értesülése szerint gróf Czernin bukaresti követ távozása befejezett dolog. Már februárban komolyan szóba került, hogy elhagyja állását, de politikai és diplomáciai okok miatt egy ideig késedelmet szenvedett a visszahívása. Azóta a monarchiának Romániához való viszonya csak rosszabbodott és a gróf Czernin missziójához fűzött remények nem váltak be. Itteni körökben azt hiszik, hogy Czernin helyére egy magyar diplomatát fognak Bukarestibe küldeni. * A Tisza-Rakovszky affaire. — Rakovszky megbízottai becsületbiróságot kérnek. — A Tisza—Rakovszky affairében ma folytatódtak a tárgyalások, de egyelőre eredmény nélkül, mert a megbízottak nem tudták még megtalálni az elintézés módját. Rakovszky segédei föltétlenül azt kívánják, hogy becsületbíróság döntse el azt, hogy van-e Tiszának elintézetlen ügye, vagy sem; mert az, hogy Polónyi Dezsőnek Gerő Vilmossal elintézetlen ügye neves, immár tisztázottnak tekinthető ama jegyzőkönyv alapján, amelyet alább is közlünk. A megbízottak a legszigorúbb titoktartás mellett folytatják a tárgyalásokat és így csak külsőségekből lehet arra következtetni, hogy az affaireben katonai becsületbíróság szerepe is szóba kerülhetett, amit ellenzéki politikai körökben nagyon helytelenítenek. Viszont a munkapárton nem győzik eléggé helyteleníteni azt, hogy Tisza lovagiassági mániája miatt ilyen ferde helyzetbe jutott, amely reá és a pártra politikailag is kellemetlenné válhatik. Az affaire-ra vonatkozó újabb híreinket itt adjuk: Tiszaiék ellenzik a becsületbíróságot.A csütörtök éjszakai tanácskozások, amint a Pesti Hírlap már jelentette, eredménytelenül szakadtak félbe, mert Rakovszky István megbízottai a lovagias elégtétel fölajánlása után kijelentették, hogy annak vizsgálatába, vajon történt-e sértés Rakovszky részéről vagya sem, mindaddig nem mehetnek bele, amíg gróf Tisza Istvánnak Polónyi Dezsővel való ügye rendezve nincs. Tisza segédei mindenképen ki akarták kapcsolni a tárgyalásból a Polónyi-ügyet, Rakovszky segédei azonban erre nem voltak hajlandók és kijelentették, hogy becsületbiróság döntését óhajtják kikérni arra vonatkozólag, hogy az az ügy, amelyre Rakovszky a Tisza által kifogásolt közbeszólásra célzott és amely miatt Tisza elégtételt kér, rendezve van-e, vagy nincs? Annál is inkább követelték a Polónyi—Tisza-ügy szabályszerű elintézését, mert tulajdonképen Rakovszky Istvánnak a Polónyi-ügyre történt célzása miatt kér Tisza István magyarázatot, illetőleg elégtételt, ennek az ügynek a tisztázása tehát az ügy tárgyi elintézése szempontjából is kívánatos, sőt szükséges. A miniszterelnök megbízottai ezt nem akarták elfogadni, mert gróf Tisza István nem hajlandó a kérdést becsületbiróság döntése alá bocsátani, ellenben ők maguk személyi felelősséget vállalnak megbízójukért. A délelőtti tanácskozások. A késő éjjel félbeszakított tanácskozásokat pénteken délelőtt folytatták Rakovszky és Tisza megbízottai. Délelőtt tíz órakor a Nemzeti Kaszinó kis tanácskozási termében összeültek Windischgraetz Lajos herceg és őrgróf Pallavicini György, Odescalchi Géza herceg és gróf Csekonics Gyula és teljes ötnegyedóra hosszat tárgyaltak egyhuzamban. Ötnegyedórai tanácskozás után, negyedtizenkét órakor őrgróf Pallavicini György megjelent a kaszinó előcsarnokában. Egy ujságíró odalépett hozzá és felvilágosítást kért a tárgyalások eredményéről. — Sajnálom, — felelte Pallavicini, — ezúttal igazán nem mondhatok semmit