Pesti Hírlap, 1914. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1914-06-03 / 128. szám

1914. június 3., szerda. _______Pesti Hírlap____ tesz ki az Ausztriából és Németországból be­özönlő ipari termékek értéke, mert nincs ön­álló vámterületünk . . . Vázsonyi Vilmos a magyar iparosokat tömör sorakozásra szólítot­ta fel vasárnap: csatlakozzanak bárhová, de kettőből: az általános választójogból és az ön­álló vámterületből ne engedjenek soha, mert az első jelenti a szabadságot, a második a kenye­ret. „Szégyen volna — mondta Vászonyi — ha akadna magyar város, ahol más ember lehetne képviselő, mint az, aki az önálló vámterület becsületes szolgálatára felesküdött!“ Az iparosok gazdaságpolitikai szempont­ból nagyjelentőségű zászlóbontása is mutatja, hogy az ország végre megmozdul. Közelednek a képviselőválasztások, valóban elkövetkezett­­a tettek ideje. A zentai gyűlésről és az Iparosok Orszá­gos Szervezetének megalakulásáról mellékle­tünkön adjuk a tudósítást. * A munkapárti Ház pénteken összeül — folytatni a dicső munkát, melyet a delegáció­ban elhagyott. Változatosság okából ezúttal in­kább alkotmányos és erkölcsi javakban készül országdúlásra. Balogh miniszter megint négy törvényjavaslatot terjeszt be, Sándor János pe­dig a közigazgatás államosítását fogja a Ház asztalára letenni. Amit lehet, elvégeznek belőle még a nyári szünet előtt, őszre aztán újra folytatják, de már Jankovich-csal súlyosbítva, aki a népoktatási törvények revíziójára készül az egész vonalon, azzal a nyílt vallomással, hogy a közigazgatás reformjával junku­m kell megreformálni a népoktatást is. De míg a közigazgatás reformja valójában a közigazga­tás államosítását jelenti,­­ addig a népoktatás bejelentett reformjánál kissé ábránd volna ar­ra gondolni, hogy Jankovich talán a népisko­lák államosítására gondolt. Nem,­csak az is­kolafelügyelet centralizársálására és a tanítók főispáni kinevezésére. Szóval, miután a párt­­politika szolgálatába állították a közigazgatást, ugyanezt akarják megtenni a közoktatással is. „A nyelv csak kis részét teszi a kultúrának“ — állapította meg klasszikus tömörséggel a magyar közoktatásügy minisztere. De a tanító s az is­kola bezzeg nagy részét teszi a pártpolitikának — állapíthatná meg ezt is ismert őszinteségé­vel Jankovich. * Szernint tehát magas rendjellel tüntette ki a román király. Nehogy azonban bárki is téves következtetést vonjon le ebből, a magyar kormány lapja, bukaresti információ alap­ján, siet konstatálni, hogy Czernin csupán az­ért kapta meg ily rövid követi működése után e szokatlan kitüntetést, mert az orosz cár kö­zeli látogatása alkalmából az orosz követet ugyanezzel a rendjellel fogja kitüntetni a ro­mán király. A helyzet tehát az, hogy Czernin valójában orosz kollegájának köszönheti a ki­tüntetést. Van hát ebben az ordó­ találkozásban valamivel több is, mint a monarchia esetleges féltékenységének a lefegyverzése, van ebben egy jó adag szatíra is Czernin és a Ballplatz rová­sára! A kitüntetés után egyébként Czernin gyorsan föl­pakkolt és Bécsbe utazott. Persze! — hiszen az orosz cár jön. Ellenben a mi oláh nemzetiségeink nem olyan szégyenlősek, mint Czernin. Úgy értesülünk, hogy a komité hár­­mastagú küldöttséget meneszt az orosz cár elé Kon­stanzába. Nem azért, hogy visszakérje tőle •­ Besszarábiát• Gyulafehérvárott a román nemzetiségi párt vasárnap népgyű­lést tartott. A szónokok: Mihályi, Vajda és Vlad voltak, tehát ugyanazok a román agitátorok, akikkel Tisza paktál. És a népgyűlést a szónokok véresszájúsága miatt csendőrökkel kel ........ •’ ’mni: Mangra már megmondta, hogyan zsarol­ják a román nemzetiségi agitátorok folyton­­folyvást a bukaresti kormányt. Mangra tehát már rávilágított a zsebükre. A gyulafehérvári népgyűlés megmutatta, hogy a pénzért, amit Romániából kapnak, micsoda munkát végez­nek a szájukkal, micsoda lazítást a magyar ál­lam ellen. És Tisza paktáit velük lefüggönyö­zött­ ablakok és hangfogó ajtók mögött,­­ akik kint, a szabadban, úgy beszélnek, hogy miattuk csendőrökkel kell szétoszlatni a felizgatott tö­meget. Nem elég. A csendőrök a tömegből több román nemzetiségű katonát is elfogtak. Sőt, elfogtak és átadtak a katonai hatóságnak egy tartalékos tisztet is, aki uniformisban jelent meg a népgyűlésen . . . Bukarestben, a kul­­turliga gyűlésén, katonák lázitottak Erdély fegyveres megtámadására. Gyulafehérvárról most megjött rá a visszhang. Nem adna a ro­mán király Tiszának is rendjelet? Tanácskozás gróf Andrássy Gyulánál. Az ellenzéki pártok megállapodása a válasz­tásokra. Gróf Andrássy Gyula budai palotájában kedden délután tanácskozásra ültek össze az ellenzéki pártok vezérei: gróf Károlyi Mihály, gróf Zichy Aladár, Vázsonyi Vilmos. Részt vett a tanácskozásban gróf Apponyi Albert is, aki már családjával eberhardi birtokán tartózko­dik és akit táviratilag kértek Budapestre, hogy vegyen részt a tanácskozáson. A megbeszélésen értesülésünk szerint az ellenzék országos szer­­vezkedéséntek munkájáról, az ellenzéki pártok együttes választási harcáról és az ezzel kapcso­latos taktikai kérdésekről volt szó. Tanácskoz­tak az ellenzék vezérei arról is, hogy minő ál­láspontot foglaljon el az ellenzéki pártok szö­vetsége az újonnan alakító radikális­ párttal szemben is. A tanácskozásról, amely négy óra­kor kezdődött és hat óra után ért véget, a résztvevők semminemű közlést vagy nyilatko­zatot nem tettek, mivel a megbeszélés szigorúan bizalmas jellegű volt, annyi azonban kiszivár­gott, hogy az összes ellenzéki pártok egységesen mennek a kormány ellen a választási harcba. * A radikális pártalakulás. Vázsonyi nyilatkozata, ’A „Magyarország“ vasárnapi számában „Munkapárti aknák“ címen heves támadást inté­zett az új radikális pártalakulás ellen. A cikk a radikálisokat arra késztette, hogy a munkapárt­tal való minden közösség gondolatát visszauta­sítsák — a cikk névtelen szerzőjének támadásá­val egyetemben. Most azután ugyancsak a „Ma­gyarország“-ban Vázsonyi Vilmos a következő „nyilatkozatban“ felel a radikálisoknak: „Négy radikális szervező szigorú hangon kutatja, vajon ki írta a Magyarország „Munka­párti aknák“ című cikkét. Nos hát, inkvizitor urak, a szerző azonos azzal az emberrel, akit önök vagy másfél év előtt forró szerelmi vallo­másokkal a liga egyik elnökének választottak meg. Megfogadván sűrű könnyhullatással, hogy őt soha többé meggyőződésében meggyanúsítani nem fogják. Azonos azzal az emberrel, akit a Désy—Lukács-per befejezése után a reformklub­ban szeretettől csöpögő szónoklatokkal ünnepel­tek. Azonos azzal az emberrel, akinek még most is, néhány nap előtt, gróf Andrássy Gyula és gróf Károlyi Mihály utján kegyesen fölajánlották a „progresszió díszvezérségét.“ Azonos viszont az­zal az emberrel is, akinek a múzeum lépcsőjéről egykoron nyakravalót ígértek. Hála istennek, hogy a nyakravalóhoz szük­séges pántlikát újra sikerült a torkukból kihúz­nom. Az ilyen őszinte hangokat szeretem. Hogy miért nem írtam alá a nevemet? Ugyebár köztudomású, hogy mikor közöl egy lap cikket név nélkül? De ha más okot keres­nek, kétség nélkül, mert reszkettem önöktől. Nem hallják, hogy fogaim most is hangosan va­cognak ? Lássák, tisztelt inkvizitor urak, semmiféle gorombáskodás nem változtat azon a tényen, hogy alakulásuk puszta tervével is csak a kor­mánynak használtak. Olvassák el a kormány­párti sajtót. Mind örül a tervnek. Vészi József vasárnap újra megáldotta zászlójukat és az ő aranyos keze verte be rudjába az első szöget. A veterán-darabont, akinek kormányához fűződik a szedő­sztrájk, a nyomdák erőszakos ostroma az általa gyűlölt koalíció későbbi berlini bizalm­ embere, Lukács kuriális választójogának lelkes dalnoka, Tisza rendszerének alázatos hárja ez a szent atya örömkönnyeket hullat ifjú tükre. Még most sem eszmélnek? Még most se látják be, hogy milyen meggondolatlanság ne is aktuális, nem is megérett kérdések elevonszo­­lásával zavarni az egységet, ilyen után mestersé­ges indokot keresve új alakulásukra. Ezt mondta meg önöknek a cikk, kegyetlen nyíltsággal nem ál-ellenzékieknek, hanem csak rövidlátó politikai dilettánsoknak tartva önöket. Még durva támadásuk — amely engem már nem érinthet, mert ezen túl vagyok — sem tarthat visz­­sza a cikk értelmének ilyen megállapításától. Mert lássák, itt van a különbség kettőnk között. Én kiporoltam önöket, de atyai szeretettel, hogy a jó útra térjenek. Mert hiszen én nemzettem önöket, míg önök a rossz gyermek izzó gyűlöletével tá­madnak, aki nem győzi megvárni, míg meghal az apja, hogy mielőbb örökölhessen utána.“ Károlyi Mihály a radikális pártról. A radikális párt alakulásáról megkérdeztük gróf Károlyi Mihályt, aki a következőket mondotta: Az­ alakulóban levő radikális párt és Vá­zsonyi Vilmos között támadt sajnálatos ösz­­szeütközésbe némely oldalról személyemmel együtt bele akarják vonni a függetlenségi pár­tot is, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy így az ellenzék különböző árnyalatai között vissza­vonást kelthessenek. Hogy ennek a kútmér­­gező munkának a hiábavalósága egyszer s min­­denkorra nyilvánvaló legyen, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy nekem — habár mint már máskor is mondottam, az időt a becsületes választójogi reform kiküzdése előtt új párt­­alakításra egyáltalán alkalmasnak nem talál­­tam,­­ ha a tervezett új ellenzéki párt mégis megalakul, ez ellen természetesen észrevételem annál kevésbbé lehet, mert annak alapitói az ellenzék eddigi küzdelmében teljes erejükkel harcoltak és így bizvost remélhetjük, hogy az új párt az egész, ellenzéknek a kormány elleni­­ együttes harcát fogja erősíteni, aminek egyik legfőbb "­feltétele az, hogy az ellenzék egyes pártjai a közös cél eléréséig egymás ellen ne forduljanak. Ennek a közös célnak az elérésé­ért folytatott harcban viszont Vázsonyi Vil­mos oly sok és nagy­ szolgálatot tett az ellen­zéknek, hogy én és a függetlenségi párt, úgy mint eddig, ezentúl is legális fegyvertársai leszünk. Mindezek folytán meg vagyok győ­ződve, hogy az ellenzéki pártok szolidaritásá­nak megbontására irányuló kormánypárti tö­rekvések összetartásunkon hajótörést fognak szenvedni. Épen ezért az új ellenzéki párt alakulása körül keletkezett kavarodásnak az ellenzék együttes küzdelme szempontjából is tulajdonítok mélyreható jelentőséget, és az egész ellenzéken csak örülni tudunk rajta, hogy a kormánypárti lapok hangos uszítása üres lár­mának bizonyult. Az Erdélyi Szövetség a délkeleti határ megerősítéséért. Az Erdélyi Szövetség e hó 7-én, vasárnap, délután Marosvásárhelyen nagygyűlést tart, me­lyen megismerteti s elfogadásra ajánlja a Szövet­ségnek az alakuló gyűlés óta összeállított pro­­grammtervezetét. A nagygyűlésen az elnöki meg­nyitó­ beszédet Ugrón Gábor nyugalmazott főis­pán mondja, a Szövetség program­ját báró Ke­mény Árpád főrendiházi tag, a Szövetség szerve­zetét Thorma Miklós nyugalmazott alispán is­merteti. Gróf Bethlen István országgyűlési kép­viselő határozati javaslatot terjeszt elő. A nagy­gyűlésre Erdély minden részéből számosan beje­lentették részvételüket. A Szövetség programmtervezetét dr Apáthy István, dr Kenéz Béla, dr Pósta Béla és Thorma Miklós készítették. A tervezet Erdély katonai vé­delme tekintetében a következőkben jelöli meg a Szövetség álláspontját: Mivel szövetkezésünknek egyik első indító oka védtelenségünk érzete, annak látása volt. ________________________3

Next