Pesti Hírlap, 1914. július (36. évfolyam, 153-180. szám)

1914-07-29 / 178. szám

Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 178. (12,418.) szám. Szerda, július 29. SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci-körut 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körut 78. Telefon 26—40. FI­ÓKKI­ADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet-körut 1 Telefon: József 52—96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „80„ Egyes szám­ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik oldalon olvasható. SHEEKaaika­ ­ császári és apostoli királyi Fel­sége 1914. évi július hó 28-án kelt legfelsőbb elhatározása alapján a mai napon a szerb királyi kormányhoz francia nyelven hadüzenetet intézett, mely magyar fordításban következőképen szól: Mivel a szerb királyi kormány ama jegyzékre, mely részére Ausztria-Magyarország belgrádi követe által 1914. évi julius hó 23-án átadatott, kielégítő választ nem adott, a császári és királyi kormány kénytelen maga gondos­doskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ezen célból a fegy­verek erejéhez fordulni. Ausztria-Magyarország ennélfogva a jelen pillanattól kezdve hadi állapot­ban levőnek tekinti magát. Ausztria-Magyarország külügyminisztere: Gralf Berch­told, s. k. Ő Felsége a király a következő legfelőbb kéziratot intézte Gróf Tisza István miniszterelnökhöz: Indíttatva éreztem Magamat Házam és a külügyek miniszterét megbízni, hogy a Monarchia és Szerbia közötti hadiállapot beáll­tát a szerb kir. kormánynak hozza tudomására. A megpróbáltatás eme nehéz órájában szükségét érzem annak, hogy szeretett népeimhez for­duljak. Megbízom ennélfogva Önt, hogy a mellékelt manifesztum ki­hirdetése iránt intézkedjék. Kelt, Bad Ischlben 1914. julius hó 28-án. Ferencz Jósei, s. k. gBa. Tisae ist­ván s. k. Leghőbb vágyam volt, hogy az Is­ten kegyelméből még hátralevő évei­met a béke műveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és ter­heitől megóvhassam. A gondviselés másként határozott. Egy gyűlölettel teli ellenség üzel­mei kényszerítenek, hogy a béke hosz­szú esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására és területi épségének biz­tonságára. A szerb királyság, amelyet állami létének első kezdetétől fogva egészen a legújabb időkig úgy elődeim, mint Én is támogatásban és segítségben része­sítettünk, gyorsan felejtő hálátlanság­gal már évekkel ezelőtt az Ausztria-Magyarország elleni ellenségeskedés útjára lépett. Az a rendelkezésem, amelylyel Boszniában és Hercegovinában telje­sített három évtizedes áldásos béke­munka után ezekre az országokra ki­terjesztettem uralkodói jogaimat, Szerbiában a féktelen szenvedély és el­keseredett gyűlölet kitöréseivel fogad­tatott, holott ez ország jogait semmi tekintetben nem sértette. Kormányom akkor az erősebbnek szép jogával élve, a végletekig vitte elnézését és engedé­kenységét, csak csapatainak a békelét­számra leszállítását és azt az ígéretet kívánta Szerbiától, hogy a jövőben a béke és a barátság útján fog járni. Amidőn két évvel ezelőtt a török birodalommal állt harcban Szerbia, kormányom ugyancsak a mérséklet vezettetve, a monarchia legfontosabb életföltételeinek megóvására szorítko­zik. Elsősorban ennek a magatartás­nak köszönhette Szerbia a háború cél­jának elérését. Nem teljesült az a reménység, h­ogy a szerb királyság méltányolni fogja kormányomnak hosszú tűrését és békeszeretetét és be fogja szavát váltani. Mindig magasabb hullámokat vet az Ellenem és Házán ellen érzett gyű­lölet. Mindig leplezetlenebbül lép elő­térbe az a törekvés, amely Ausztria-Magyarországgal elválaszthatatlanul egybetartozó területek elszakítására irányul. A határon bűnös áramlat csap át, amely a monarchia délkeleti részén az állami rend alapjainak megingatásá­ra, a népnek, amelyről olyan atyai szeretettel gondoskodom, az uralkodó­ház és a haza iránti hűségtől való el­tántorítására és a felnövő ifjúság fél­revezetésére s az őrület és a hazaáru­lás bűnös tetteire való fölizgatására irányul. Gyilkos merényleteknek egész sorozata s egy tervszerűen szőtt és ke­resztülvitt összeesküvés, melynek bor­zasztó sikere szivén talált Engemet és hű népeimet: ime, ezek messze látható véres nyomai a Szerbiából munkába vett és vezetett titkos üzelmeknek. Ezt a tűrhetetlen aknamunkát meg kell állítani, Szerbia ezen folytonos ki­­hívásainak véget kell vetni, ha sértet­lenül fönn akarjuk tartani monar­chiám méltóságát és becsületét, ha a folytonos megrázkódtatásoktól meg akarjuk óvni annak állami gazdasági és katonai fejlődését. Hiába tett kormányom még egy utolsó kísérletet, hogy békés eszközök­kel érje el ezt a célt s komoly figyel­meztetéssel megfordulásra bírja Szer­biát. Szerbia visszautasította kormá­nyomnak mérsékelt és igazságos kí­vánságait és megtagadta azon köteles­ségek teljesítését, amelyek népek és ál­lamok békés együttélésének természe­tes és szükséges alapjai. Fegyveres erővel kell tehát álla­maim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem. Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész hordere­jének s a Mindenható előtti felelősség­nek. Mindent megfontoltam és meggon­doltam. Bízom népeimben, akik minden viharban hiven és egyesülten sereglet­tek mindig trónom köré s hazájuk be­csületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak. Bizom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bizom a Mindenha­tóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet. Kelt Ischlben, 1914 július 28-án. Ferenc József s. k. gróf Tisza István s. k. s a Pesti űrnap mai száma 20 oldal

Next