Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-28 / 208. szám

_ 10 PESTI HÍRLAP 1914. augusztus 28., péntek. * (Medgyaszay-délittának.) A Medgyaszay­kabaré, mely szezonja megnyílta óta minden es­te zsúfolt, nézőtér előtt játssza el nívós és aktuá­lis programmját, vasárnap, augusztus 30 ikától kezdve már délutáni előadásokat is tart. Ezeken a fehér kabaré­d«»lutánokon a teljes esti műsort játszszák félhelyárakkal. A délutáni előadtok fél négykor kezdődnek,­ llaborth olvasmá­nyal. Mit olvas manapság az ember a csöndes margitszigeti éjszakában, miután maga mögött hagyta a lármás, izgatott, vitatkozó várost? Az ember a csöndes margitszigeti éjszakában az orosz tábori szolgálati szabályzatot olvassa. A címét nem értem, de ideírom:- Usztav palevoj sztuszki. T(Jejegyünk belőle egy elmást, ami most bennünket közelebbről érdekel. Azokat a kozákcsapat-rohamokat amelye­ket a mi nagyszerű huszárjaink mindenütt visszavertek, a szabályzat nádjeg-nek neveli. Azt parancsolja nekik, hogy a főseregtől sza­kadjanak el és kutassák fel, nyugtalanítsák az ellenséget. Élelmiszert szerezzenek maguknak, ahogy tudnak. Konyha nem megy utánuk. Az új szabályzatban,­­ amely az orosz-japán há­ború után készült, a nabjegra vonatkozólag egy új pontot­ vettek fel. Az orosz-japán háborúban ugyanis valamennyi nabjeg elvágtatott, az ellen­ség felé, és amint meglátta, hanyalt­ homlok ro­hant vissza, az ellenséget bejelenteni. Harcolni nem volt kedvük. A szabályzatnak ez az új pontja az 5.9-ik paragrafus, amely így szól: „a nabjeg-nak harcolni is kell." A német katonai magyarázó ehhez megjegyzi, hogy ezt az új pontot az orosz lovasság „merészségének hrá­nya" miatt vették fel a szabályzatba, mert az­­orosz-japán háborúban egyebet se tették, mint dübörgő nagy csapatban az ellenség felé rohan­tak, s amikor meglátták, ugyanoly vad dübör­géssel, harc nélkül, visszavágtattak jelenteni, ellenben a hadvezetőség, saját bevallása szerint az egész háború tartama alatt „egyetlen értékes jelentést sem kapott, a lovasságtól és ezért kéri az új usztav­ba újabb szabályok felvételét." A mi huszárjainkról tegnap kiadott hivatalos je­lentés a felelet erre. Azoknak nem, kell Usztav. .Azokat nem kellett paragrafussal a harcra szo­rítani. De a jelentések azt is mutatják, hogy a kozák, mikor a huszárjainkat meglátta, elfelej­tette felütni a kis könyvecskét és ham­ar elol­vasni benne az ötvenkilencedik pontot. A szabályzatban még egy érdekes új do­log van. Újabban a végére függesztettek — ez­úttal először — egy tizennégy pontból álló köz­mondás-sorozatot, amelynek címe: „A katona ki­tanítása az ütközet előtt." Mint ahogy a tízpa­rancsolatból kiolvasható az emberi fajta min­den bűne, úgy ebből a tizennnégy­ parancsolatból kitűnik az orosz hadsereg minden komoly hi­bája. A tizennégy parancsolatot Dragomirov tábornok egy könyvéből („A csapatok előkészí­tése a küzdelemre") szedegette össze az­ orosz vezérkar és most hivatalosan beillesztette a szol­gála­ti szabályzat­­ba. A 4-ik parancsolatuk­ ezt mondja: „Ha neked nehezedre esik a háború, az ellenségnek is nehezére esik. Csakhogy te csupán a te bajo­dat látod, az ellenségét nem." (Magyarázata: az orosz tábori élet az újabb háborúban csak úgy visszhangzott a panaszkodás­tól, az időjárás, a rossz élelmezés, a sebesültek rossz ellátása és egyéb bajok miatt.) Az 5-ik parancs­olat szerint a véde­kezés idején is kell támadnod, nem csupán a védekezésre szorítkoznod." (­Magyarázata: az orosz tisztikar passzív szelleme, amely az orosz-japán háborúban mindig a védekező pozíciókat kereste.) A 9-ik parancsolat így szól: „Egy tisztes­séges csapatnak nincs se háta, se oldala, csak homloka, akármerről jön is az ellenség." (Ma­gyarázata: a passzivitás elvét az orosz tisztikar annyira viszi, hogy a csapat oldalának és hátá­nak folytonos védelmében a legkisebb gondot fordítja a csapat támadó­ részére, a frontra.) Szenzációsan érdekes a 13-ik pont: „Amíg harcban állasz, csak az egészséges embert se­gítsed, a sebesültre csak akkor gondolj, ha az ellenséget megverted, mert aki harc közben egy sebesült kedvéért a helyét elhagyja, nem irgal­mas ember, hanem gyáva fickó." (.Magyarázata egyrészt az orosz né­­p hatalmas szentimentaliz­musa, az orosz paraszt nagy emberszeretete és idgyszívűsége, másrészt az a Kuropaskin által is megállapított tapasztalat, hogy az orosz-ja­pán csatamezőn harcban álló vonalakat „nem annyira a sebesültek eleste ritkította meg, mint azoknak a katonáknak a távozása, akik egy­egy sebesültet támogatva, ezen ürügy­gyel töm­e­gesm hagyták el a tikvonalat." Képzelhető, hogy ez a „támogatás" mekkora mérveket öltött, az orosz seregben, ha külön törvényt kellett ellene hozni.) A 14-ik parancsolat a tiszteknek szól és ezt mondja: ..Ha parancsnok vagy, a parancs után ne avatkozzál tovább az alantasaid dol­gába. Aki a más dolgába avatkozik, ezzel elha­nyagolja a maga dolgát." (Magyarázata szintén az orosz-japán háborúból való. E háború orosz szak­bírálata fölemlítette, hogy magasrangú tisztek folytonosan alantasaik hatáskörébe avatkoztak és ezzel állandóan szem elől veszí­tették a nagy, általános célt, amely pedig kizá­rólag reán­k volt bízva.) Körülbelül ezek az Usztav érdekesebb pontjai. Bizonyos megnyugvással teszem le őket a hajnali derengésben. Reménytelen dolog eh­hez nem kell katonának, csak emberisme­rőnek tenni — millió és millió ember faji firká­ját egy kis füzetkében, parancsokkal korrigálni akarni. Mint ahogy a magyar huszárnak nehe­zen verik a fejébe, hogy ne vágjon, amíg ne­m szabad, úgy a kozáknak még nehezebben fogják a fejébe verni, hogy vágjon, mert muszáj. Mily különbség a két tanítás közt! D­e ha mégis akadna valaki, aki biznék a papiros hatalmában, az legyen szíves és olvassa el a jelentést arról, hogy a kozákok hogyan­­fosztogattak a határszéli falvakban és ez olvas­mány után higyje el nekem, hogy az Usztav­­utolsó fejezetének második alcíme alatt levő 7-ik paragrafusa így szól: „A fosztogatás a be­csületes katonára nézve a legnagtyobb gyalázat; aki ilyesmit cselekszik, útonálló rablénak te­kintetik." Valamint erre nem tudta megtanítani az Usztav a kozákot­ — pedig ez könnyű lett volna — úgy nem­ fogja megtanítani arra sem, hogy olyan katona legyen belőle, mint a miénk. Eh­hez nagyon sok nyomtatványra lesz még szük­sége az OTOSZT vezérkarnak. M. F. dőt. Az átalakítás 00.000 koronába került, az ellá­tás pedig havonkint 90.000 koronába. Csütörtökön délben t­izenkét órakor történt „Budapest székesfőváros vöröskeresztes hadi kórhá­zának" ünnepélyes átadása. Az ünnepélyen megje­lent gróf Csekonics Endre, a Vörös Kereszt Egy­let parancsnoka, a megbízottakkal, dr Bárcz­y Ist­ván polgármester, dr Iftfiklós Elemér főtitkárral, dr Bódy Tivadar alpolgármester, dr Maisyarevics Mla­den tiszti főorvos, a tanácsnokok testületileg és még számos vendég, akiket Farkas László főgond­nok, továbbá dr Guth Samu ügyeletes orvos fo­gadtak. A polgármester és dr Buroy Károly, a egészségügyi osztály vezetője, átadták a kórházat Csekoni??nak, aki a kórház vezetésére Dollínd­er Gyula egyetemi tanárt kérte fel. A kórházban délután már el is helyeztek több súlyosatt sebesült­ katona. A Dollinger-klinikáról és a hajón legközelebb érkező sebesülteket is itt he­lyezik el. Fővárosi ügyek. — A főváros ezerágyas hadi kórháza. Mi­kor a szerb és orosz hadüzenet megtörtént, Buda­pest székesfőváros közönsége­ elhatározta, hogy egy impozáns méretű és befogadási képességű, bár csak ideiglenes jellegű kórházat létesít a harcból vissza­térő sebesült katonák elhelyezésére. A határozatot nyomban a kivitel követte. A Rolfesz-utcai (Lipót­város) u­j gázgyár háromemeletes központi raktár­őr műhelyépületét Busz­­nata alatt átalakították eser­ágyas kórházzá és­ tökéletesen fölszerelték­ a legmo­dernebb berendezésekkel. Azonkívül a főváros, ma­gára vállalta az élelmezést, gyógyszerekkel, kötsze­rekkel való ellátási és minden ad­mimozti-fitiv- Esti levil. — Je­au de Háry harctéri tudósítása. — A francia lapokba bizonyos Jean de Háry irja a harctéri tudósításokat. Ez egyenes leszármazója annak a magyar-par­nasszusi illetőségű Háry Jánosnak, aki tud­valevőleg hadi hőstettek hazudozásaival írta be nevét a történelem évkönyveibe. Miután most a harctéri tudósítás a leg­keresettebb irodalmi műfaj, engedjék meg, hogy ha kivonatot készítsek azokból a ripor­tokból, amelyekben Jean de Háry úr — ki egyébként rokonságban áll báró l­e Maux-szal is — a francia lapokban beszámol a német győzelmekről honfitársainak. íme néhány tö­­redék: ..A dicső francia sereg, mely a gioireért és az oroszoknak adott kölcsönpénzéért szállt hadba, csodákat művel. Miután Mühlhausen­nél és Metzrtél tönkre verte a németeket s fint­ Csehet és Narrfurt bevette, megunta a piszkos földön való lassú előhaladást fölszállt tehát a levegőbe. Így legalább kikerülhette a közvet-ten érintkezést a fegyvereikkel folyton kelle­metlenkedő germánok­kal. Egyenes légvonalá­ban gyorsan haladtak csapataink —­ a Bornin . . . Majd elfelejtettük figyelmeztetni ifjúsá­gunkat, hogy a Place de la Concordeon többé ne tegyen gyászfátyolos koszorúkat Strass­houré szobrára, mert ezt a várost is meghód­í­tottuk. Az összes német fejedelmek ellen föllá­zadtak trónörököseik s detronizálták őket. Csu­pán ez a históriai tény gátolhatott meg minket abban, hogy elcsapjuk őket. Szegény Guillome­ot, az egykori császárt, megszántuk. Miután porcellángyárát a mi fayenceink leverte, meg­hagytuk neki a földig lerombolt Berlinből A leonardo da Vinci-féle női viassz­szobrot, hadd tehesse ki a bajuszáról címzett fodrászaz Lebra, amelyből a mi hadisarcunk megfizetése után ezentúl élni fog. Kikötöttük azonban a kegye­lem-szerződésben, hogy csak párisi pipere,sze­reket szabad­ árulnia. A francia nemzet kiváló művészi értékét és ízlését bizonyítja, hogy a háború­,­ntvös egyhangúságába új szinvegyüléket kevert a fehérek harcába vegyítette az afrikai feketéket, a tokiói sárgákat s diplomáciánk útt most tárgyal a rézbőrű indiánok felvonulása érdekében, hogy ezek majd kékre-zöldre verjék ellensé­geinket. Mi még a színekkel is verünk. S * Szinváltozásokra azért se­ükség volt, m­­ert végre is a finom irtania csak nem verődhe­tik „sajátkezüleg,­ mint a barbár nézvetek és magyarok!? FVtl'onc! A, fred filb­esprit új bajeroodort talált ki. A levegye, repült seregünk bimufettás bravú­rokat vé­tt. A Blériot-aeropl­ánok (ára 10.000 fTr/fp. Iroda: 70—71. Rue Revanche) csapata

Next